Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

ÁGASEGYHÁZA • FÜLÖPHÁZA • IZSÁK • KEREKEGYHÁZA • KUNBARACS • LADÁNYBENE • LAJOSMIZSE • ORGOVÁNY Kecskemét és vidéke • • __ • • E LSŐK KOZOTT: Keresztény nevelés Kerekegyházán • A közös asztal rendkívül sokat jelent. —Ezzel is azt szeretnénk hangsú­lyozni — összegezte Csertő Józsefire —, hogy a kereszténység egy életfor­ma és éppen ezért mi nem tételesen tanítunk, hanem tapasztalatokkal nevelünk. S itt válik fontossá az óvó­nő, a pedagógus szerepe. Magunkon keresztül vezetjük ugyanis a gyere­keket Istenhez. Az általános iskolában, mint már említettük, 22 első osztályos (a 724 tanulóból) kezdte a tanévet keresz­tény osztályban. Ez még kísérletnek tekinthető, ám ha a továbbiakban is igény lesz rá, akár nyolcosztályos is­kolává is fejlődhet majd. Bódis Imré- né az első kerekegyhazi pedagógus, aki ezt a feladatot végzi. Több évtize­de már, hogy alsós kisdiákokat tanít betűvetésre, olvasásra. így az össze­hasonlítás sem jelent gondot a szá­mára. — Csodálatos itt tanítani és úgy érzem, ez az életem egyik legszebb, de egyben legnehezebb éve is, Ezek a gyerekek rendkívül figyelmesek, ra- gaszkodóak. Igen könnyen, gyor­san megbocsátanak egymásnak. Most betegség miatt igen sok a hi­ányzónk. A gyerekek reggel imád­koznak valamennyi társuk mielőb­bi gyógyulásáért. Továbbra is kö­Kerekegyházán tavaly szeptem­ber elseje óta — a rendszerváltozás által nyújtott alkalmat kihasználva — a gyerekek nevelésében világné­zeti szempontok alapján választási lehetőséget kínálnak. így először is a nagycsoportos korú gyerekek közül 23-an a keresztény óvoda első csoportjává léptek elő. Ők ma már iskolába járnak, s egyikük ki­vételével speciális osztályban foly­tatódik nevelésük. Jelenleg a 76 keresztény óvodást hat óvó néni és három dajka fel­ügyeli. A középső és kiscsoport — megfelelő épület híján — másik utcában található, mint a nagycso­port, amely az egyik óvodával kö­zös udvarban, de külön épületben működik. — Az óvoda funkciói azonosak a többiével — tudtam meg Csertő Józsefné óvónőtől. — Mindössze néhány dologban tapasztalható el­térés. Itt ugyanis a vallásos nevelés előkészítése is fontos. Templomba csak ünnepekkor — tanévnyitón és -zárón, karácsonykor, húsvét- kor — megyünk. S a vallási meg­oszlásra tekintettel egyszer a refor­mátus templomba, a többi alka­lommal a katolikusba látogatunk el. Nálunk a legfontosabb a közös­ségre, a szeretetre nevelés, az em­ber, a felebarát tisztelete, s nem csak az önzés, az anyagiak hajszo­lása. Sokat járunk a természetbe kirándulni. A gyerekeket megta­nítjuk rácsodálkozni minden nö­vényre, mint Isten ajándékára. — A foglalkozások során ráirá­nyítjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy meg kell köszönni Istennek azt a csodálatos világot ami körül­vesz bennünket — magyarázta Wéninger Antalné, a nagycsopor­tosok óvónője. — Nagy súlyt fek­tetünk az idősek szeretetére is. Kapcsolatban állunk a helyi idő­sek klubjával, de már a tiszaalpári öregeknél is jártunk,,sőt nemsoká­ra ismét megyünk. Ügy tapasztal­juk, hogy a gyerekek által azok a szüíők is érdeklődve fordulnak a vallás felé, akik még maguk is ke­resik a helyüket. Éppen ezért út­mutató előadásokat tartottunk és tartunk ma is a szülők számára. Ami pedig a tapasztalatainkat ille­ti, sokat még nem mondhatunk, hiszen csak kevés idő telt el. Az már most is jól észrevehető, hogy a gyerekek jobban ragaszkodnak társaikhoz, sokkal figyelmesebbek egymás iránt. Erős bennük az ösz- szetartozás érzése. Ennek fejleszté­sére valamennyien egy nagy közös asztalnál étkezünk. Ez azért is fon­tos, mert otthon sincs erre manap­ság példa. • A keresztény osztály tantermében a címer alatt a kereszt sem hiányzik. zös asztalnál tízóraiznak és ebédel­nek. Számukra is heti két hittanóra van. Bennük még nem alakult ki az istenhit. Ez még csak gyermeki hit, de csodálatos. A szülők rendkivüí figyelmesek, rendszeresen találko­zom velük, hiszen e nevelésnek nemcsak az intézményekben, ha­nem otthon a családban is folynia kell. A TEHÉN NEM ZÁLOGTÁRGY Az egyiknek az a ami a másiknak rossz Zálogház. Eddig csak regényekben olvastam róla. Nyomorúság, megaláz­tatásjutott az eszembe, ha valahol hal­lottam a nevét. Három hónapja Lajos- mizsén is nyílt egy ilyen „intézmény”. Hát, sajnos ezt is megértük. A város szélén egy kis utcában, vakolatlan falú, rácsos ablakú ház az, amit keresünk. Nem ilyennek képzeltük el, de a nagy­betűs tábla eloszlatja kétségeinket: Ér­téktárgyaiért készpénzt kölcsönzünk. Barna hajú, bajuszos fiatalember ül a régi már kiszolgált íróasztal mögött. Itt-ott egy-egy tévé, ócskább music- center. A másik szobából gépzsír szaga árad, s a helyiség inkább vas-műszaki boltra emlékeztet. A fiatal tulaj előző­leg autószerelőként kereste a kenyerét, s az alkatrészeket még nem vitte el. — Hát nem is tudom... — kezd bele erőtlenül annak fejtegetésébe, hogy talán mégse látná szükségét egy róla készült cikk megjelenésének, de végül is föladja. S inkább elmondja mi­ért is nem a főutcán nyitott üzletet. — Én úgy gondoltam, hogy ez nem igazán úri dolog, mármint a zálogház. Főleg pedig egy ilyen helyen ügyfélnek lenni. Szégyenlősek az emberek. No, meg nem is olyan nagy hely Lajosmi- zse. Ma is sokan fölhívnak, hogy én menjek el hozzájuk, mert az nem olyan feltűnő, mintha ők jönnek el ide. — S kik fordulnak önhöz? — Hát, ha ötven közül egyen látszik, hogy kenyérre kell neki a pénz. A kö­zépréteg jön, amelyik most lecsúszik. Szeretné tartani az eddigi életnívóját, no meg sok az elkötelezettsége is. Az igazán szegényebbek már azért sem jönnek, mert nincs mit beadniuk. — Miért, mit hoznak leginkább? — Videót, aranyat, hifitornyot, mag­nót. — S mi volt a legfurcsább zálogtárgy? — Hát egy illető a tehenét szerette volna beadni, de ez ugye nem megy. Ám hoztak már nagy kalapácsot, csá­kányt, bicskát, de még pesti zálogjegyet is. Az első napon még réz pecsétgyűrűt is kaptam aranyként. Sajnos háromezer forintért bevettem. Akkor még nem volt kristályvizem. Hát ezen buktam. Istenem, ilyen az üzlet. Azóta őrzöm, kabalaként. Azóta is próbálkoztak már többen rézzel, de most már hiába. — Van valamilyen képzettsége ehhez a munkához? — Elvégeztem a becsüs tanfolyamot. Amikor erre a dologra elszántam ma­gam, elmentem Pestre a zálogházba és beadtam a saját aranyamat, hogy meg­tudjam, hogy is megy ez a dolog. A technikai eszközöknél pedig a szer­kezetet nézem meg. Tehát egy órát szét­bontok, mert a számlapot nem kunszt hamisítani. — No, és mik a feltételek? — Én felbecsülöm az ön által beho­zott tárgyat. Ennek az összegnek a felét kapja meg tőlem. Ezt 30 napon belül kiválthatja napi 1 százalék kamat fejé­ben. A becsűit érték azért is fontos, mert csak eddig az összegig vállalok felelősséget, ha mondjuk valaki betör­ne hozzám és elvinné azt a bizonyos holmit. — S visszajönnek értük? — Aki komolyan gondolta, hogy csak zálogba adja, az egy-két hét alatt ismét itt lesz érte. De aki netalán többet kapott, érte mint amire számított, vagy nagyon ígérgette, hogy visszajön, azt már kár várni. — S nagy üzlet a zálogház? — Én legalábbis azt hittem, az. Azért is kezdtem hozzá. Az engedély megszerzése külön regény lehetne. Se Lajosmizsén, se Kecskeméten nem ment a dolog. Aztán Pesten a főpolgár­mesteri hivatalnál megadták. De az az igazság, én nagyobb forgalomra gon­doltam. Naponta 4-5 ember jön. Sze­rintem azonban a tél meg fogja hozni • A rézgyűrű immár csak kabala, a Parabellum ennél több. a számításaimat. Sajnos az élet már ilyen: az egyiknek az a jó, ami a másik­nak rossz. — Gondolom inkább férfi ügyfelei vannak. — Téved. Az asszonyok jönnek. S leginkább a szomszédos települések­ről. Sokszor látom, megáll egy autó az utcában, egy férfi vezeti. Csak az asz- szony jön be és kiveszi a füléből az arany fülbevalót, vagy lehúzza a jegy­gyűrűjét. — De hát az a legszemélyesebb érték­tárgy ... — Maga azt csak gondolja! Az em­berek többsége ettől válik meg a leg- könnyedébben, s a leggyakrabban ezt felejtik itt. — Ön azonban a bűnözők számára is jó célpont vagy támasz lehet. — Ebben van valami. Három hete egy fiatalember apránként több dolgot hordott ide. Utolsóként egy motort. Másnap azonban nem ő, hanem a rendőrség jött a járműért. Mint kide­rült kölcsön vette, miként a többi hol­mit is, aztán idehordta. A pénzt pedig játékautomatán eljátszotta. A rendőr­ség mindent lefoglalt tőlem. Hát most buktam az üzleten, de nincs időm pe­reskedésre. Ezt is a magam javára for­dítom: tanulok belőle. Arra meg, amit mondott, hogy esetleg megtámadnak, ez a Parabellum lesz az ellenszer. A fegyvert nem igazán használatra, in­kább elrettentésre vásároltam. Remé­lem azonban még arra sem lesz szük­ség. Bencze Andrea Még elvetik Előkerült a ló meg a régi, még a Kühne Rt. által gyártott vetőgép a kerekegyházi határban. Povázsai István már hatodik éve bérli a földterü­letet a Dózsa Tsz-től. Mellette a gépnek dőlő Kiss János segíti a munká­ját. Rozsot vetnek, csak még azt nem tudják, jövőre is tehetik-e. A kár­pótlási törvény végrehajtása után meglehet ugyanis, hogy új bérlemény után kell nézni. A hét végi esőzés megnehezítette a dolgát az izsáki gazdáknak. En­nek ellenére nem változtatták meg a családok a programot. Régen ilyenkor kilométeres sorok álltak az állami gazdasági pincék előtt. Az idén minden másként történt. Egyértelművé vált mindenki előtt: rendszerváltás van a borkereske­delemben .. . — Sokan azt mondták, hogy ta­vaszra száz hektár számra vágják ki Izsák környékén a szőlőket — mondja Pandur Péter izsáki gazda, akivel zuhogó esőben, a gedeoni út bejáratánál beszélgettünk, vasár­nap délután. — Én is így hittem, a szüretek megkezdése előtt. Ahogy belemelegedtünk a dologba, egyre- másra jelentkeztek a vásárlók. Községünkben legalább tizenöt család foglalkozik fölvásárlással. De aki akarja, elviheti a termést Soltszentimrére, Kaskantyúra, Soltvadkertre is. Sajnos 10-11 fo­rintnál többet nem kínál senki a sárfehér kilójáért — ami gyaláza­tos dolog —, de akinek nagyon gyorsan kell a pénz, forintra tudja váltani a fürtöket. — Egy kiló szőlőt sem tudunk megvenni! — mondta vasárnap,es- te Zeke Károly, a KECSKEMÉT- VIN pincevezetője. — Rosszulesik ez a termelőknek, hiszen mi vásá­roltuk évekig a legmagasabb áron a sárfehért. De a változásokat ne­künk is figyelembe kellett ven­nünk. Csak néhány lovas kocsi je­lentkezik a mázsaháznál. Pillana­tok alatt végzünk a mérésekkel és a feldolgozással. Pedig most,van a betakarítás igazi szezonja. En azt tapasztalom, hogy az izsáki terme­lők többsége képes otthon kezelni a mustot. Nem kényszerül arra, hogy idehozza tárolni, de arra sem, hogy fillérekért eladja, a maszek borkereskedelem nagy tapasztala- tú ügynökeinek. — Azzal vádolnak minket egye­sek — mondja Wolfart Tibor a BUDAVIN Kft. ügyvezetője —, hogy zsaroljuk a megszorult ter­melőket. Filléreket fizetünk a sár­fehérért, az ezerjóért. . 2 Lehet, hogy fájdalmasan kevés a nyolc forint a szőlő kilójáért. Látom, hogy sértésnek veszik a gazdák az ilyen ajánlatot. De ma már tényleg lehetőség van, hogy válogasson a termelő az ajánlatokból. Ezen az esős hétvégén legalább húsz vásár­lóval találkoztam Izsákon. Annyi bizonyos: akinek van kitartása, el tudja adni a saját borát tavaszra. Reméljük, hogy a nyomasztó hely­zet arra is rákényszeríti a kereske­dőket, hogy valutás piacokat sze­rezzenek. Csak addig talpon kelle­ne maradni a termelőknek, a fel­dolgozóknak és a kereskedőknek is Farkas P. József Új házasok Orgovánvon: Szentmiklósi Sándor és Almási Aranka Gyöngyi; Ritter Oszvald Gyu­la és Kiss Veronika; Heródek János és Seres Erika. Ladánybenén: Nagy Róbert és Szabó Tünde, ám az ifjú fe­leség szülei is Szabó Béla és Bódis Rozália leányuk házas­ságkötésének napján (október 19-én) éppen 25 éve mondtak egymásnak igent. Izsákon: Sárga Gyula és Száz Andrea; Fodor József és Lukács Hajnalka; Sinkó Géza és Csontos Ágnes; Teregi Zsolt és Tumbász Erika; Papp Ernő és Horváth Irma. Utcanevek Orgoványon Az orgoványi önkormány­zat most a következő év költ­ségvetésének tervezésével, va­lamint a megkezdett fejleszté­sek befejezésével van elfoglal­va. A napi ügyviteli munka mellett nem kis feladatot jelent a lakosság tájékoztatása a kár­pótlási és privatizálási kérdé­sekkel kapcsolatban. A helyi képviselő-testület következő ülésén egyebek mellett szobrok, emlékművek és az utcanevek el­bírálásával, illetve megváltozta­tásával kíván foglalkozni. Tisztességes végtisztesség Lajosmizsén most az egyik legfontosabb feladatnak a te­mető és környezete rendezését tartják. Erről elkészült a rende­zési koncepció, a képviselő- testület rendeletet alkotott, amely már hatályba is lépett. Mindszent, a halottainkra való emlékezés is sürgetővé teszi ezeket a lépéseket. így novem­ber 1-jével elkészül a temető előtti járda. Decemberben a te­metői alkalmazottak fekete bocskay-egyenruhát öltenek. Ézt egv budapesti iparosnál rendeltek. Jövőre pedig négy­órás ügyfélfogadást is tartanak majd. Alkalmazni fognak egy temetőőrt, mindenest is. Saj­nos a temető kerítése, műtár­gyai rendbehozása már jövőre marad. A Ladánybene 27 albuma A napokban jeleni mega bu­dapesti Zebra Kiadónál a La­dánybene 27 nevű zenekar első nagylemeze, melynek címe: Reggae. A Petőfi Népében nem­rég mutattuk be a fiatal zenésze­ket, akik hajdanán Ladánybe­nén, egy építőtáborban alakul­tak és ott választották a falu ne­vét zenekaruknak. Azóta a szükséges engedélyek birtoká­ba jutottak, mert a polgármes­ter hozzájárulása kell a névvise­léshez. Ami pedig a muzsikáju­kat illeti: rendkívül dallamos, igen-igen fülbemászó ska és reg­gae. Csak így tovább, srácok! J PÉNZ LADANYBENEN SINCS Vállalkozni’, de miből? A ladánybenei munkanélküliek száma felől volt érdeklődni Kecs­keméten Visontay István Ladány­bene polgármestere éppen a talál­kozásunk előtt. — Pontos adataink nincsenek. Ezért szeretném, ha a munkaügyi hivatal tájékoztatna bennünket. Én körülbelül száz személyre gon­dolok, akiknek most nincs munká­ja. De ez a szám csak nőni fog. Benén ugyanis nagyon sok az ingá­zó. Pestre a Csepel Művekhez sem kevesen jártak. Csakhogy ma már minden gazdálkodó szerv meggon­dolja: költsön-e szállításra. A Cse­pel is leállt vele. Utazási térítést nem fizet, hát hogyan járnának fel az emberek? S a többi vállalatnál is ettől lehet tartani. Helyben pedig nemhogy nőne, de még az eddig meglévő munkalehetőségek száma is csökken. — S mit tesz az önkormányzat? — No, ezzel ne idegesítsen föl. Ha vállalkozó önkormányzatok­ról hallok, nagyon nehéz megőriz­nem a hidegvéremet. Mondja meg, mire vállalkozzunk, amikor se tár­gyi, se személyi feltételünk nincs rá? Ilyen kis településen mekkora önkormányzati vagyonra számíta­nak? No, és ma, amikor jól prospe­ráló vállalatok mennek tönkre, ak­kor milyen sors vár egy újra? — Akkor talán felesleges is újabb beruházásokról kérdezősködnöm. — Hát keressük a lehetőségeket, de nehéz ügy. Hiába tervezünk, az árak változnak. A gázprogramra most megrendeltük a tanulmány- tervet. Kapunk egy árkalkulációt, de ez jövőre úgyis csak több lehet. A fiatalok persze nagyon szeretnék, de az időseknek ez már nagy anyagi teher lesz. Amire csak lehet, pályá­zatot írunk ki, hogy minél keveseb­be kerüljön. Kábeltévére is kap­tunk már ajánlatokat. Ezek 12-től 14 ezer forintig terjednek. De a do­lognak nem sok jövőt jósolok, mert • erről azért könnyebben lemonda­nak az emberek. Egyébként pedig folyik az útépítési program, mely­nek keretében 500 méteres szakasz készül majd el. A kárpótlási tör­vény végrehajtása után építési tel­keket is szeretnénk kialakítani. De például szeméttelepet is csak ezt kö­vetően tudunk kijelölni. Központi piacot és parkolót is tervezünk. — Helyi adót vetnek-e ki? — Nem vájtoztatunk a régi adó­rendszeren. És ezt később se ter­vezzük. Még nem volt ilyen rossz az adóbevétel Ladánybenén, mint az idén. Az embereknek nincs pén­zük. Most kaptam a vízmű válla­lattól levelet, amelyben arról érte­sítenek, hogy január elsejétől 16,60 helyett 31,70 forint lesz a vízdíj. Most szóljon hozzá! Az emberek nem tudják eladni a terményeiket. Itt van például a szőlő. De a para­dicsom már tény. Azt ugyanis kon­ténerszámra öntötték ki. Aztán hadd ne beszéljek’a sertésmizériá­ról. A rezsi pedig minden család számára nagy teher. • Visontay István: — Nincs pénzük az embereknek. — Szóval semmi egetverő szen­záció? — De van. Nálunk zökkenő- mentesen, csendesen lezajlott az iskolaigazgató-váltás. Igaz, a min­denki által támogatott jelölt az utolsó pillanatban visszalépett, de a helyi tantestületből sikerült egy pedagógust megbízni. Az iskolá­ban jó a légkör. Minden gyerek ingyen kapott tankönyvet és az 50 százalék kedvezményen túl még 12 forinttal járulunk az étkezési dí­jakhoz. Az oktatással nagyon so­kat foglalkozunk, mert ez a jövő. Azt ugyanis meg lehet oldani, hogy az utcát később borítjuk be, de a gyerekek tanítása, nevelése nem ér rá. Az oldalt írta és szerkesztette: Bencze Andrea. Fotók: Walter Péter. NEM MARAD A TŐKÉN A SÁRFEHÉR Szüret az esőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents