Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-24 / 249. szám
8. oldal, 1991. október 24. TISZTELT SZERKESZTOSEG! Kedves Olvasóink! Az Önök jóvoltából igencsak változatossá, tartalmassá sikerült mai összeállításunk. Kritika, panasz, válasz, aggódás egyaránt helyet kapott az alábbiakban. Ennek örülünk, ugyanakkor megismételjük kérésünket: leveleik alá írják oda nevüket és lakcímüket akkor is, ha ezek közlését nem kérik. Ilyen esetben ehhez tartjuk magunkat. Egyébként sokan ezt tették már eddig is, s ennek ellenére segíteni tudtunk gondjaikon. Ellenkező esetekben a jövőben kénytelenek leszünk mellőzni a névtelen leveleket, mégha közérdekűek is. Továbbra is várjuk közlésre az Önök bátor hangvételű, nevesített írásait! A szerk. EZ AGYRÉM Felnégyelnek, kerékbe törnek? A nyáron minden lakó kapott az Ingatlankezelőés Távfűtő Vállalattól egy kérdőívet, miszerint lehetőség lenne a fűtést lakáson belül egyéni fogyasztásmérővel mérni, ismertetve a módját s a költségeket. Örültem a lehetőségnek, mert bár nem egy olcsó dolog (ha jól emlékszem, radiátoronként 4-5 ezer forint), de lehet takarékoskodni a fűtéssel. Szeptember elején felhívtam a távfűtő vállalat vezetőjét, jelezvén, hogy érdekel a dolog, s már a fűtési szezon előtt fel szeretném szereltetni a mérőórákat. Megdöbbenésemre közölte: ez csak akkor kivitelezhető, ha először is a lakóközösség felszereltet 180 ezer forintért egy olyan mérőórát, amely a ház által felhasznált hőmennyiséget méri, másodszor pedig, ha minden lakásban felszerelik a fogyasztásmérőt. Hát kérem szépen, ez a tisztelt illetékes urak részéről — hogy finoman fogalmazzak — agyrém. (Tudom, nem a Kecskeméti IKTV találta ki.) Tízemeletes házunkból hárman küldtük vissza a kérdőívet, s már ebből látszik a „nagy érdeklődés”. A lakóközösségnek nincs 180 ezer forintja ilyen célra. Ebben a gazdasági helyzetben az emberek nagy részének nincs pénze ilyenre (sem). Egyszerűen felháborító, hogy a tisztelt illetékesek nem törik a fejüket olyan műszaki megoldáson, amely lehetővé tenné a tényleges lakásonkénti mérést. Az eszük helyett a számológépet használják, mert nincs senki, aki erre kényszerítené őket. Helyette árat emelnek, az idén először 70 százalékot, majd ki tudja mennyit és meddig és miért?! S ha nem fizetnek az emberek, mert már nem tudnak miből, akkor letiltanak, s ha már nincs miből letiltani, akkor mit fognak tenni? Felnégyelnek, kerékbe törnek? Azt mondják, új világ köszöntött ránk. A világ új (?), a kiszolgáltatottság a régi. Dr. Takácsné Monori Aranka Kecskemét, Akadémia krt. 24. Pompa—de mi a fedezete? Örömmel vesszük tudomásul, hogy ha lassan is, de kialakulóban van egy vagyonosodó polgári, vállalkozói réteg, amely letéteményese lehet országunk felvirágoztatásának. Nem irigyeljük, nem sajnáljuk a kemény munkával, vállalkozói kockázattal, rátermettséggel megszerzett anyagi javakat senlotől. Természetes, hogy milliárdos nagyságrendek felett rendelkező polgár az olyan nagy fontosságú eseményt, mint gyermeke házasságkötését, kellő pompával, reklámmal, társadalmi, művészeti életünk reprezentánsaival próbálja emlékezetessé tenni. Tegye, mert megteheti! Tényleg megteheti? Megteheti-e anélkül, hogy némely állampolgárban, akinek halvány ismeretei lehetnek bizonyos dolgokról, ne keltsen disszonanciát? A számunkra szokatlannak tűnő ragyogás és pompa mögött nem a hosszú idő óta kifizetetlen számlák, éhbérszintre leszorított vállalkozói dijak, importból származó értékes berendezések tisztázatlan beszerzési árai, többszörös sürgetés ellenére elő nem kerülő számlái húzód- nak-e meg fedezetként? Bízzunk benne, hogy az idő nem ezeket a rosszindulatú feltételezéseket fogja igazolni, s nem ismétlődik meg a századelő híres-hírhedt dzsentrijének az esete, aki a pompát a tönkrement hitelezők pénzéből finanszírozta. Sebestyén János Móriczgát Kárt okozott a takarékszövetkezeti ügyintéző Ez év februárjában kölcsönt vettem fel a Jászszentlászlói Takarékszövetkezettől, azzal a feltétellel, hogy az első részletet augusztusban fizetem. Augusztus 21- én megjelentem a kölcsönt adó szövetkezetnél, fizetni akartam, de nem fogadták el tőlem a pénzt. Arra hivatkoztak, hogy nem tudják a gépbe „betáplálni”. Október 3-án kaptam egy tájékoztatást, hogy a tartozásom 32 854 forint. Egy hét múlva ismét elmentem a takarékszövetkezetbe, hogy felvilágosítást kérjek, miért növelték meg a kamatomat, s miért nem fogadták el tőlem a felajánlott összeget. Ekkor az ügyintéző, Bárkányiné - - aki előző- legis tárgyaltvelem—minősíthetetlen hangon, gúnyolódva érdeklődött: miéri csak most tudok fizetni? Az ügyfélszolgálatban megengedhetetlen hangnemet használt, majd gúnyos megjegyzéseket téve, információ nélkül, röhögve otthagyott. Ekkor egy másik munkatársa adta meg, végül is, a kért magyarázatot. Ami ezután megintcsak fölbosszantott: kiderült, hogy Bárkányiné engem augusztus 21 -én félreinformált. M unkatársai ezért elnézést kértek tőlem. A félretájékoztatásból nekem 4 200 forint károm származott. Ezt nem tagadhatják le a takarékszövetkezetben, ez így történt, nem egyedül voltam ott, tudom bizonyítani. Ennek a panasznak a közreadásával nemcsak asaját érdekemet vettem figyelembe, hanem sok más ügyfélét is, ugyanis senkinek semmindegy, hogy milyen tájékoztatást kap a saját ügyéről, és hogy egy ügyintéző hanyagságára mennyire ráfizethet az ember. Jó lenne, ha az illetékesek megtennék a megfelelő lépést az ilyen ügyintézők ellen, hogy ajövőben másokkal ne fordulhasson elő hasonló kellemetlenség. Kérem, hogy a 4200 forintos káromat Bárkányiné ügyintéző fizesse meg. Ameny- nyiben a takarékszövetkezet vezetősége nem hajlandó kárügyemet saját berkein bélül elintézni, magasabb fórumhoz fordulok. A mai munkanélküliségben az utcára tett emberek között bizonyára akadna olyan, aki megélhetéséért örömmel és felelősségteljesen intéznéa pénzügyeket a Jászszentlászlói T akarékszövetkezetben. Tisztelettel: Szabó Sándomé Petőfiszállás, Dózsa György u. 40. Szeretnék én is hozzászólni azokhoz a Petőfi Népében megjelent cikkekhez, amelyek a munkanélküliekkel, illetvea „csalókkal" foglalkoztak. Én ismunkanélküli vagyok és próbálkozók ezekkel a hirdetésekkel, de mindegyikért csak fizetni kellett. Én ezt csalásnak minősítem, nem is küldtem egyiknek sem pénzt. Az egyik alkalmi munkát hirdetett, onnan én is kaptam egy listát. Négy személynek kellett volna elküldeni 500-500 forintot és egy ugyanilyen hirdetést feladni. Véleményem szerint ez bízta tás csalásra. Két címet fel is kerestem, az egyiken egy romos házat találtam, a másikon egy üres telket. Próbálkoztam olyan hirdetésekkel is, amelyek játék, bizsu összerakására szólMunka vagy csalás? tak. Kaptam is az egyiktől pénz nélkül is választ, de az október 11 -ei újságban olvasottak után ebben is kételkedem. Közölte velem hat amerikai cégeimét, ahova leveleket kellene írni, természetesen angolul, s onnan dobozban küldenék a munkát. Ezeket a címeket is egy könyvből másolták ki? Kíváncsi lennék, hogy valaki próbált-e írni ezekre a címekre? Én tisztességes munkát szeretnék vállalni, de. sajnos, még remény sincs munkára, helyben. Szeretném, ha közreadnák levelemet az újságban, de kérem, a nevemet ne írják ki... B.-né Soltvadkert A tompái polgármesteri hivatal elutasít Alulírottak tisztelettel kérjük szíves segítségüket az alábbi panaszunkban, melyben eddig érdemben senki nem segített. Tulajdonunkban volt a tompái jugoszláv határon (Tompa. Alsósáskala- pos 28. szám alatt) 2000 négyszögöl szőlő és gyümölcsös, ugyanott lakóház melléképületekkel, ezt 1952. évben el kellett bontani katonai intézkedés végett, mivel nyomsávba esett a terület. Először az istállót és a pincét kellett elbontani, melyért kaptunk 8000 forintot, de a főépületért kártérítést nem adtak. A környékben lévő lakosok ehhez hasonló épületekért kaptak kártérítés címén 28-30 ezer forintot. Ebből a nyolcezer forintból tudtuk megvenni ezt a területet, ahol most lakunk, akkor nádfedeles épülettel, 1150 négyszögöl területet közösen az édesapámmal. Ko vacsics Péterrel, egy szegedi lakostól, akinek saját tulajdona volt. Édesapám 1964-ben elhunyt és a testvérek az apai részt rámhagyták, amiért édesapánkat eltartottuk és eltemettettük. Tehát ezt a területet telekkönyvileg 1964-ben a nevünkre vezették. A területet 1982-ig műveltük, majd a tompái tanácstól földrendezői munkakörben alkalmazott Belágyi Mihály személyesen megjelent és 650 négyszögölt, a házunkhoz közcllévőt, meghagyta, a kertünk másik felét, 500 négyszögölet, pedig kisajátított a tompái tanács nevében, melyet hobbikerteknek kiosztottak. Ezért a területért, tehát az 500 négyszögöl földért, 1982-től a mai napig, egy fillér kártérítést sem kaptunk. Belágyi Mihály azt hangoztatta akkor is és most is azt mondja, hogy ezt a területet a tsz adta át, holott soha nem volt a tsz tulajdonában. Ezt a Ke- lebiai Rákóczi Tsz igazolta is. Arról végzésünk van, hogy ezt a területet mi megvettük, saját tulajdonunk volt, a fent leírtak alapján. A tanácshoz kérelemmel fordultunk, hogy hagyják meg a területet, mivel már akkor is idős emberek voltunk, de kérésünket figyelmen kívül hagyták, beleegyezésünk nélkül, telckkönyvileg hamisan, átvezették a Tompán lakó Gersics Mihály és felesége, majd Zoltán nevű gyermekükre. A környezetünkben lévő lakók közül 6 családnak az ugyanezen a helyen lévő területet meghagyták, nem sajátította ki a tanács, mert ezt kérték, s az ő kérésüket figyelembe vették, a miénket elutasították annak ellenére, hogy a helyzet ugyanaz volt. Nagyon szeretnénk ezen területet megkapni, mivel a kertünkhöz tartozik, és megteremné nekünk is az egész évre elegendő terményt. Férjem 100 százalékos rokkant, egyrészt ezért, másrészt idős korom miatt más kereseti lehetőségem nincs. Ahányszor a jelenlegi polgármesteri hivatalhoz fordultunk ez irányú kéréssel, mindig elutasító választ kaptunk, pedig okmányokkal igazoljuk, hogy saját tulajdonunk volt, beleegyezésünk nélkül sajátították ki, vezették le nevünkről, és érte semmi kártérítést nem kaptunk, de hangsúlyozzuk, hogy nem is kérünk, csak a területet kérjük vissza. Veverka Mihályné és Veverka Mihály Tompa, Örökföld 12. szám Címünk: Petőfi Népe, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Rendetlenség a buszok körül Nem szívesen fogok tollat mások megszégyenítésére, de most mégis ezt kell tennem. Ugyanis számomra (és gondolom sokak számára) már hihetetlen, ahogy a Kunság Volán autóbusz-vezetői és ellenőrei viselkednek. A következők történtek: A korai órákban nem hajlandók megállni a buszmegállóban, annak ellenére, hogy az utas kézzel-lábbal kalimpál, hogy fel szeretne szállni. Egyik-másik sofőr úgy száguldozik, mintha egyedül ülne a buszon. Nemhogy a mozgássérülteknek, de még az egészséges embereknek is örülniük kell. ha talpon maradnak. Például október 9-én, reggel fél 8-kora 11-es busz sofőrje (ACH 447 frsz.) úgy ment egy útkanyarulatban, hogy az egyik utas az ajtónak csapódva a lépcsőn kötött ki. A következő megállónál kishíján odacsukott egy utast. Régebben történt, de említésre méltó eset. Szintén 11-es busz. Menetjegy- és bérletellenőrzés. Az egyik utas sem bérlettel, sem jeggyel nem rendelkezett, ezért a hátsó ajtót nem nyitották ki, nehogy meglépjen az illető. Azt viszont nem vették figyelembe, hogy egy idős hölgy és egy kisgyermekes édesanya le szeretett volna szállni. A poén az egészben az, hogy a rajtakapott utas, egy óvatlan pillanatban, az utolsó előtti ajtónál leugrott. Az autóbuszok tisztaságát és a menetrend betartását, azt hiszem, jobb nem ecsetelni. Tíz perc ide vagy oda, nekik oly mindegy. Csak a munkába siető utasnak nem .. .> írásomat azért nem az érdekelt vállalatnak címeztem, mert már több esetben telefonáltam és elpanaszoltam gondjaimat az ottani illetékeseknek, de sajnos ők nem sokat tettek a gondok kiküszöbölése érdekében. A Petőfi Népében legalább megoszthatom bosszúságomat sorstársaimmal. Tisztelettel: Egy összvonalas bérlettel rendelkező utas Kecskemét Levélváltás Ezúton mondok köszönetét Mészáros Istvánnénak, a Bajai Háziipari Szövetkezet elnök asszonyának, hogy részemre az újságon keresztül megnyugtató választ adott. Örültem válaszának, az igaz, de jobban örültem volna, ha válaszában elnézést kér, hogy rosszul tájékoztatott. (E levél írója, Vigh End- réné panaszára, mely megjelent lapunkban, hogy tudniillik rokkantnyugdíjazása előtti, szövetkezeti munkaviszonya elveszett, az elnök asszony pozitív választ adott, melyet ugyancsak közöltünk.) Az én sérelmem nem alapul tévedésen, mint ahogy az elnök asszony írta, mert én az igazamat bizonyítani tudom a többi tagtársammal együtt, hacsak azóta azok is nem lettek alkalmi süketek. Véleményem szerint nem szégyen az, ha egy vezető ember nincs tisztában egyes jogszabályokkal, ez nem is csoda, hiszen nap mint nap új törvények, új jogszabályok születnek. Vagy a dolgozónak sohasem lehet igaza? Vigh Endréné Szeremle, Hunyadi u. 20. Postai mulasztás történt Értesítem Önöket, hogy az 1991. VII. 1-jén lapjukban megjelent Se pénz, se posztó című, a postai tevékenységet bíráló cikkben foglaltakat megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy az ügyben postai mulasztás történt, mert levelezőjük 1991. május 20-án feladott belföldi postautalványa csak május 27-én érkezett Szigethalomra, a rendeltetési postahivatalba. Az utólagos vizsgálat során azt már nem lehetett megállapítani, hogy az utalvány a felvétel és a beérkezés közötti időszakban mely postahivatal kezelésében volt. Az utalvány feladásának napján ugyanis a Kecskemét 1-es számú postahivatalnál felvett küldemény továbbítatlanul nem maradt visz- sza. Fentiekről tájékoztattam a levél íróját és intézkedtem a tudakozódás díjának visszafizetése iránt. Dr. Lénárd László igazgatóhelyettes Szegedi Postaigazgatóság A vásárló, a tej meg a pénztáros A hetényegyházi, Kossuth Lajos utcai Univer ABC-ben jártam október 15-én, 12.30 órakor. Több mindent vásároltam, s amikor a pénztárhoz értem, akkor vettem észre, hogy a kosaramban levő tej folyik. Megkértem a pénztáros hölgyet, legyen szíves kicserélni a tejet, mert a zacskója hibás. A válasz: nem tudjuk kicserélni, mert tőlünk sem veszi vissza a tejipar, s egyébként is hazáig nem lesz annak semmi baja. Ezzel befejeződött beszélgetésünk. Igen ám, de nekem naponta itt kell vásárolni, mert ez a legközelebbi bolt hozzánk. A tejet egyébként otthagytam a kosárban, mert nem találtam semmi értelmét, hogy lyukas zacskós tejet cipeljek a táskámban. Azt szeretném még megtudni, hogy ha a kislányom kéri a tejet, mit válaszoljak neki, miért nem tudok adni neki? Az itteni bevásárlás után még akadt más dolgom, tehát még sokáig rázogathattam volna a lyukas zacskós tejet. Azt szeretném Önöktől megkérdezni, hogy helyesen vagy helytelenül jártak-e el velem? Netán az is lehet, hogy csak nekem esett rosszul, hogy félig kifolyt tejet kellett volna hazacipelnem? Szeretném, ha az újságban a nevem és a címem nem szerepelne. H.-né Hetényegyháza (Asszonyom! Megértjük az ön bosszúságát. De ki nem járt már hasonlóképpen?! Sajnos, sok a hibás tejeszacskó. Javasoljuk, ha ezután tejet vásárol, ellenőrizze le a zacskót még mielőtt a kosarába teszi, s ne a pénztárost zaklassa ilyesmivel. Ha folyik, dobja vissza. A szerk.) Fogadóórákon Legutoljára gépészként dolgozott az a kohómérnök, aki most Kiskunfélegyházán, a szintézis oktatási stúdióban, nemzetközi üzletkötő és számítógépes adatfeldolgozó képesítést is szerez a megyei átképzési alap anyagi támogatásával. Hónapokkal ezelőtt szűnt meg a munkaviszonya, s ennek a módját a kárvallott — szándéka szerint — nem kívánja a nyilvánosság elé tárni. Azt viszont igen, hogy a három kiskorú gyermeket nevelő, öt-' tagú család a feleség fizetéséből él, mert hosszabb munkaviszonya ellenére a férj nem részesül munkanélküli-segélyben. Hogy miért nem? Ez a nagy kérdés. Szeméttel tele a város. A megye- székhelynek szinte minden bokra, kerítéstöve, facsoportja illegális lerakóhely. Aki nem szórja szét a szemetet, s a háztartási hulladékot a kijelölt telepre viszi — ha megtalálja —, köbméterenként 10 forintot fizet érte — mondja egy panaszos, aki így tett. Szerinte a kötelességtudó családnak, személynek, inkább tombolajegyet kellene kapnia, hogy esetleg gépkocsit nyerjen vele. Hátha ez a példa, másokat is ösztönözne a szépre, a város tisztaságának helyreállítására. Az önkormányzat felügyelete alatt működő szakvállalatnak ugyanis, a saját költségére, időnként rendbe kell tennie a város közterületeit, gyűjtőhelyre szállítani a hulladékot. Az sem lenne baj, ha olyan gyorsan és szervezetten teszi, amint ezt legutóbb a széche- nyivárosi Margaréta Otthonhoz közeli szemét- és építésihulladék- hegyekkel tette, két nappal a város japán vendégeinek látogatása előtt. Elképzelhető - mondta egy másik telefonáló —, hogy a megye- székhely főbb útvonalai mellett, a város szélén, egy-egy szemétgyűjtő konténert helyez el a szakvállalat. Talán oda kerülhetne és nem az árokba a fóliazsákokba rakott háztartási hulladék. Hátha ez is egy lépés a demokráciához! Aggódás Angliából egy kecskeméti elesettért Levelet kaptam otthonról, hozzám közel álló személytől, aki 72 évesen egyedülálló és betegen fekszik, lumbá- góval, hosszú hetek óta. Nagyon elkeserítő. Férjét annak idején elhurcolták az oroszok hadifogságba, aki vasúti tiszt volt. Végül is évek után haza került, mint az utolsó számú fogoly. Aztán elváltak, ismerősöm egyedül maradt két kisgyerekkel. Ma teljesen egyedül él, s mint említettem, levélben kért, hogy én írjak valamelyik újságnak innen, Angliából, hogy segítsen rajta valaki. O kért állami segélyt és tüzelőt, de elutasították kérelmét. Szomszédjai fel vannak háborodva emiatt, mondván, sok tróger ingyen kap mindent. Szerencsétlen kecskeméti ismerősöm azt is említi, hogy az orvosság sokba kerül és hamar elfogy. Nyomorultan, 27 évig dolgozott, hogy nyugdíja legyen öreg napjaira, de az nagyon kevés és az infláció is felemészti. Kért segélyt tejre, ingyen ebédre és gyógyszerre, de elutasították, mondván, nem jár neki, csak annak, aki nem dolgozott. írta, hogy kórházi kezelésre lenne szüksége, mert nem tud felkelni, ha felkel, rettenetes fájdalmak gyötrik. A szegény kis házikó, melyben lakik, majdnem felemészti a kevés pénzét. Az ő kérésére fordulok segítségért a Petőfi Népéhez, amit előre is köszönök a nevében. Nevét és címét Önöknek megadom, de kérem, ne tegyék az újságba, érthető okok miatt. Honfitársi üdvözlettel: Ilona Skapst Bedford, Anglia Tulajdonképpen semmi közöm a fü- löpszállási iskolához, sem az egyik vagy a másik igazgatójához, hiszen a legutóbbi időkig azt sem tudtam, hogy ott személyi gondok vannak. (Én még az életemben sem voltam Fülöpszállá- son.) Annyit mégis szeretnék megjegyezni, hogy hadd döntsék el azok, akik az igazgatóval együtt dolgoznak, akiknek a gyerekei abba az intézménybe járnak, akiknek a jövőjéről van szó, hogy kinek az irányítását tudják elfogadni. Lehet, hogy az illetékes honatyák, a maguk igazához ragaszkodva, a régi rendszer emberét alkalmatlannak tartják e tisztségre, de alig hiszem, hogy ez politika, pártállás, vagy szimpátia kérdése. A pedagógus szakszervezet biztosan van olyan felkészültségű, hogy helyesen meg tudja ítélni a helyzetet. Hagyni kell, hogy a többség akarata érvényesüljön. Hátha ez is egy lépés a demokráciához! Egy 50 éves anyuka Kiskunhalas TEHETSEGEK ISKOLÁJA Felirat: Húzni! (Die Presse) i
