Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
A magyar nép soha nem volt olyat Krónika Október 23. A budapesti diáktüntetés reformokat és Nagy Imrének a hatalomba való visszatérését követeli. Gerő — a párt első titkára —- rádióbeszédet tart, s ebben a felvonulókat a nép ellenségeiként bélyegzi meg. Nagy Imre a Parlament előtt szól a tömeghez. Sztálin szobrát ledöntik. A Rádió épületénél harcok robbannak ki, s ezek folytatódnak egész éjszaka. A kormány behívja a szovjet csapatokat a lázadás letörésére. Október 24. A rádió bejelenti Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését. Gerő a párt első titkára marad. Statáriumot hirdetnek. Utcai harcok Budapesten szovjet tankok ellen. A tüntetések és fegyveres összecsapások kiterjednek az egész országra. Október 25. Tüntetők barátkoznak a szovjet csapatokkal: a felvonulás vérfürdőbe fullad a Parlamentnél. Gerő helyett Kádár János lesz a Magyar Dolgozók Pártja első titkára. Nagy és Kádár elítéli az ellenforradalmi elemeket, de reformokat ígér a rend helyreállítása utáni időkre. Október 26. Heves harcok az egész országban. Általános sztrájk, munkástanácsok alakulnak a gyárakban, forradalmi bizottságod létesülnek a vidéki városokban. Maiéter Pál ezredes csatlakozik a forradalomhoz és átveszi a Kilián laktanya parancsnokságát. Október 27. Nagy Imre vezetésével új kormány alakul, melyben helyet kap Tildy Zoltán és Kovács Béla nem kommunista politikus is. Október 28. A kormány elrendeli a tűzszünetet. Nagy Imre megígéri a szovjet csapatok kivonását és az ÁVH feloszlatását. Október 29. A szovjet csapatok megkezdik a kivonulást Budapestről, de a harcok folytatódnak néhány helyen, így a Kilián laktanyánál. Október 30. Az MDP Budapesti Bizottságának ostroma tömegmészárlásba torkollik a Köztársaság téren. Nagy Imre bejelenti az egypártrendszer eltörlését és az 1945-ös koalíció demokratikus pártjainak újjászervezését. Szűkebb kabinet alakul, amelyben részt vesznek nem kommunista pártok képviselői is. Mindszenty hercegprímás kiszabadul. Október 31. Gyűlés a Kilián laktanyában a Nemzetőrség megszervezésére. Maiéter Pált honvédelmi miniszterhelyettesnek nevezik ki. Győrből hirek érkeznek a Dunántúli Nemzeti Tanács megalakulásáról, Miskolcról új szovjet csapatok Magyarországra érkezését jelentik. November 1. Nagy Imre bejelenti Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és felhívja az Egyesült Nemzeteket, hogy védje meg Magyarország semlegességét. Kádár János új kommunista párt — a Magyar Szocialista Munkáspárt — megalakulását jelenti be. Kádár János eltűnik. November 2. Szovjet csapatok veszik körül a magyar városokat és repülőtereket. Folyamatosjelentések új szovjet csapatok Magyarországra érkezéséről. Nagy Imre tiltakozik a szovjet nagykövetnél és megismétli felhívását az Egyesült Nemzetekhez. November 3. A még megmaradt sztálinista miniszterek lemondanak kormánytagságukról. Új koalíciós kormány alakul, amelyben a honvédelmi miniszter Maiéter Pál. Mindszenty bíboros rádióbeszédet tart. Magyar—szovjet tárgyalások kezdődnek a szovjet csapatok kivonásáról. November 4. Szovjet csapatok hajnalban támadást indítanak Budapest ellen. Bejelentés új, teljesen kommunista kormány Kádár János és Münnich Ferenc vezetésével történt megalakulásáról. Nagy Imre és több munkatársa a jugoszláv követségen keres menedéket. Heves harcok tombolnak az egész országban. November 5—11. A harcok folytatódnak csökkenő számú ellenállási fészkekben. A munkásnegyedek tanúsítják a legerősebb ellenállást a szovjet invázióval szemben. Budapesten Csepel az egyik legutolsó központ, amely elesik. Menekültek tömege indul Nyugatra. (Bill Fornax Magyarország 1956 című könyve alapján) tv PETŐFI WE a BACS-KISKUH megyei (deiglenes nemzeti bizottság lipji ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára SO fillér 105«. OKTOBER >L SZERDA Hazádnak rendületlenül légy hívó óh magyar ! A forradalom szépséges tavasza JjL íme beköszöntött. Testvéreink, fiaink, hős munkástársaink piros vérrel megszentelt harcai a zsarnoki önkény ellen drága Budapestünk utcáin, megszületni segítették a toll, a szó fegyverével harcoló sajtót. Itt, a harcok után meg- csendesedő megyében, Petőfi földjén is az új igényeket, a népet felszabadító forradalom igéit mondják a végre szabad és meg nem kötözött tollal, régebben sokszor dicstelen hallgatásra parancsolt írók, újságírók. Új lapot adunk kezedbe olvasó — a béklyóiból szabadult őszinteKöszöntő ség és igazság lapját. Soha egyetlen szót le nem akarunk írni, mely megrágalmazná drága magyar népünket. Egyetlen hamis vagy álpróféta szavainak sincs helye hasábjainkon. Az új idők malmai felőrölték és felőrlik, a semmibe szórják a rákosista klikk parancsszóra leírt, hamis szólamait. A nép igazságszolgáltatása elsöpörte őket, és itt szerte ebben a széles megyében friss szelek bontogatják a forradalom Kossuth-címeres zászlóit. Vívmányaink védelmében, szent szabadságunk védelmében emeljük fel szavunkat és hisszük, hogy megyénk dolgozó népe szívébe fogadja a toll munkásait, akik „az új idők új dalaival” kopogtatnak házaikba és készek népünk szabadsága, függetlensége, szépülő holnapja mellett felszabadult tollal hitet tenni . . . (A Petőfi Népe szerkesztőségének munkástanácsa ezzel az írással köszöntötte az olvasókat abban a lapszámban, mely először viselte fejlécén a Petőfi Népe nevet, 1956. október 31- én.) • Tűzbe vetik a gyűlölt hatalom jelképeit. (Erich Lessing felvétele) O A felkelt nép Budapest utcáin. A volt ÁYH-palota rejtelmei Kecskemét főterén, a barátok temploma mellett, a városházával szentben egy nagy szürke épület áll. Nemrég még itt tanyázott az ÁVH, ahol a katonaruhába bújt sátónlelkű gonosztevők szörnyű gaztettet követtek el a becsületes emberek szá- eaival szemben. Igen, ez volt a hírhedt kék AVH-palota. amely annyi kegyetlenségre emlékeztet. Ez volt az a hely, ahol kimondták a végső szót: megbízható voltál-e, vugy sem. Az épület előtt két-három fegyveres, a nemzetőrség tagjai. Ök már a mieink:;: A főbejárat kapuja nyitva. Az érdeklődök százai özönlenek be rajta. A város lakossága kíváncsi. hogy milyen is lehet ez az épület belülről? A földszinti Parkettes, cserépkályhás, kisszerű, papirdarabkáktól szemetes szobák párnázott ajtaja az elmenekült vadállatok hűlt helyét mutatja. A szerteszéjjel heverő vastag keménypapírból készült irattartók arról árulkodnak, hogy’ ezer, meg ezer ember »káder«-lap.ia feküdt itt. A villanykapcsolók mellett háromnégy. különböző színű villan.y- csengőgomb. Közülük még néhány most is működik. A piros gombnyomásra vérvörös lámpák gyulladnak ki. A fehér gombnyomásra őrjítő hangú riasztó csengő szólal meg. Rossz ezt igy is hallani, hát még amikor eredeti rendeltetését szolgálta. Szemünk kutatva néz körül, vajon milyen meglepetéssel találkozunk még itt? A főbejárattól jobbra eső épületrész fantasztikus látvány. Rendkívül pihenteszű, gyalázatos ember készíthette ennek a tervét. 2x3 méteres, máshol 3x4 méteres nagyságú, duplafalu(l) cellák sorakoznak. Bejáratukon komor vasalással ellátott ajtók őrködnek. Amikor az ember a cella tenyérnyi nyílásán beszűrődő fényt látja, azt hinné, hogy ezek az «ablakok« az utcára, vagy legalábbis az udvarra szólnak. De nem így van. A cellákat még egy külön vastag fal zárja el a külvilágtól. Üresek már ezek is, ki tudja, hol vannak egykori lakóik... No, de menjünk le a főbejárattól balra fekvő mély «pincébe.« A rejtelmes lejáratú zárkák borzalmas képet mutatnak. A vasbetonba burkolt cellák sötét, párás, fülledt levegője szinte megrázza az embert. A hosszú, alagútnak beillő folyosó lejtősen vezet a bokáig, majd tér- d igérö, bűzös vízbe. Nem tudni hány embert tettek tönkre ezek a félelmetes kínzókamrák. Nem bírjuk tovább! Elég volt a szemléből. Felmegyünk a szabad levegőre. Még utoljára betekintünk egy jól rejtett szobába, ahol az iratok halomra dobálva beszélnek... kiabál-1 nak... ordítanak — farkasok ! tanyája volt ez. rm Vízhányó = • Megjelent a Petőfi Népe 1956. november 4-ei, vasárnapi számában. N Jellegzetes utcakép az októberi napokból: lerombolt emlékmű, beszélgető, vitatkozó emberek Kiskunhalason, október 27-én. (Ternyák Jenő felvétele) Városról városra Hírek az 1956-os Petőfi Népéből Kiskunhalas, október 25. — Jászszentlászló—Kiskunmajsa —Kiskunhalas—Balotaszállás vonalán teljes nyugalom uralkodik. A községekben a felerősített hangszórók közlik a rádió híreit, de egy-egy faluban alig öt-tíz ember hallgatja. A szokásos hétköznapi csendben higgadtan folyik a mindennapi élet, az üzletek, árudák nyitva. Annál több-embert látni a határban — de mind fontos munkában: szánt, vet, kukoricaszárat hord. Baja, október 27. — Baján csütörtökön a kora reggeli órákban lelkes munkás- és diákfiatalok békés tüntetéssel vonultak végig a városon. A Béke téren a fiatalok lelkesen éltették a szabadságot, a függetlenséget és követelték a szovjet csapatok kivonulását az országból. Fegyelmezett soraikhoz az utcai járókelők is csatlakoztak. A Déry-kertből eltávolították a Sztálin-szobrot és a Kamarás- Dunába vetették. A városban nemzetiszín zászlókat lenget az őszi szél. Fiatalok, öregek mellén ott a nemzetiszín kokárda. Kiskunfélegyháza, október 27. — Kiskunfélegyházára is elérkezett a forradalmi hangulat. A gépgyári munkások pénteken a délelőtti órákban rendkívüli gyűlést tartottak, követelték, hogy a Petőfi Kör által beterjesztett 16 pontot hajtsák végre. Egyben közölték azt is, hogy addig nem vesznek kezükbe szerszámot, amíg a szovjet csapatok a harcot be nem szüntetik Budapest alatt. Délután az egész városra átragadt a hangulat. Több száz főnyi tüntető vonult a főtérre, ahol követelték a vörös csillag eltávolítását. Nem sokkal a gyűlés után a városháza tornyába tódult a fiatalság, ledobta a csillagot. Bácsalmás, november 1. — A Bácsalmási Gépállomáson is megválasztották a dolgozók a 41 tagú munkástanácsot. A dolgozók kívánságait tíz pontba foglalták, melyet a kormányhoz felterjesztettek. A kívánságok között szerepelt: nyolcórai munkaidő, egyórai fizetett ebédidő, a káderlapok megszüntetése. Bugac, november 4. — A Bugaci Állami Gazdaság forradalmi munkástanácsa tegnap igen jelentős mennyiségű élelmiszert szállított Budapestre. Kecskemét, november 4. — A szovjet páncélos csapatok gyűrűbe zárták Kecskemét városát. Értesüléseink szerint az országutakon és útvonalakon csak a közellátás jármüveit engedik be vagy ki. FORRADALOM, 1956 A kecskeméti tüntetés okai (2.) Magyarország társadalmi, politikai életében meghatározó jelentősége Budapestnek van, gyakorlatilag minden ott dől el. A vidéki városok közül azoknak lehetett 1956-ban nagyobb szerepük, ahol egyetem vagy nagyobb létszámú nehézipari nagyüzem található. Szeged és Miskolc azok a vidéki városok, amelyek élen járhattak a történések alakításában. Bill Lomax Magyarország 1956 című könyve szerint az ’56-os események október 16-án a szegedi egyeI larckcptclcnnc tett szovjet nchézpáncclos. (A felvétel nem Kecskeméten készült.) temen kezdődtek, a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége) megalakításával. Innen indulva duzzadt országos méretűvé a diák- mozgalom, kicsúcsosodva a Budapesti Műszaki Egyetem október 23-ára szervezett tüntetésében. Miskolcon is már október 22- én, a diákparlament megalakulásával kicsúsztak az események az egyetemi pártvezetés kezéből. Az itt megfogalmazott, s október 25- én a helyi pártsajtóban is közzétett 11 pont már követelte a szovjet csapatok kivonását. A DIMÁ- VAG Gépgyárban október 24-én — elsőként az országban — munkástanács alakult, s küldöttséget menesztett Budapestre. A küldöttséget Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára vezette, aki Nagy Imre hívének számított, s — hogy mederben tartsa — megpróbált az események élére állni. Mindezeket azért bocsátottuk előre, hogy érzékeltessük a Kecskeméten október 26-án robbanásszerűen kialakult helyzet hátterét. Nálunk elképzelhetetlen volt, hogy október 25-én a helyi sajtót még kézben tartó politikusok a szovjet csapatok kivonását követeljék. A helyi pártvezetés — a mgyei végrehajtó bizottság — október 24-én megjelent közleményében csak addig ment el, hogy „a Központi Vezetőség vizsgálja felül a begyűjtési és adópolitikát”, egyébként „teremtsen szilárd marxista—leninista vonalat”, s „teljes mértékben tartsa be a proletár internacionalizmus elvét”. Október 25-én — amikor például Földvári Rudolf Budapesten tolmácsolta a miskolciak követeléseit — a Bács- Kiskun megyei párt-vb elítélte az „ellenforradalom akcióit”, s 26-án még olyan közleményeket hoztak nyilvánosságra, amelyben a cipőgyár és a baromfi-feldolgozó vállalat munkásai „egy emberként sorakoznak fel a Központi Vezetőség mögé.” A helyi pártvezetés tehát, ahogy csak tudta, akadályozta az események kibontakozását. A megyei pártbizottság élén szilárdan igyekezett tartani magát Daczó József, a városi pártvezetés élén pedig „Halanda elvtárs”. A valóság, persze, más volt. A kecskemétiek is feszülten hallgatták a rádióban a budapesti utcai harcokról érkező hireket. Október 25-én már az üzemekben is összeverődtek az emberek, sztrájkról beszéltek, s nyíltan szimpatizáltak^ fővárosi felkelőkkel, például az Építőgép Karbantartó Vállalatnál (Bognár Ferenc visszaemlékezése). Dokumentálható módon azonban még egyetlen új, forradalmi testület sem alakult meg. Szót kell ejtenünk a város katonai vezetéséről is, amely a 3. hadtest parancsnokának, Gyurkó Lajos vezérőrnagynak a kezében összpontosult. (O adott parancsot a tiszakécskei vérengzésre is.) Nyilván vele egyeztetve tartottak a szovjet páncélosok október 25-én erőfitogtató felvonulást Kecskeméten. Gyurkó katonái 25-én este megszállták a város fontosabb pontjait, s egy Budapestről érkező vonatot is átkutattak, a fővárosból érkező fegyveresekre vadászva. Ilyeneket nem találtak, de a Népújság 28-án Szarka Tibor, budapesti egyetemista felhívását közölte, s a kecskeméti repülőtér később megalakult katonai forradalmi tanácsának egyik vezetője, Má- di Jenő visszaemlékezéseiben említést tett egy Csigi Noémi nevű fővárosi egyetemista lányról is, aki ’56-ban Kecskeméten működött. Összegezve: a kecskemétieknek nem maradt más választásuk, mint az utcára vinni a forradalmat, ami október 26-án történt meg. Bálái F. István (Folytatjuk)
