Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-19 / 246. szám
SPORT 1991. október 19., 11. oldal A sportdiplomácia rögös útjain A kecskeméti gokartosok elnöke a CIK közgyűlésén szurkolt A nemzetközi autósélet fővárosában, Párizsban tartotta éves közgyűlését a Nemzetközi Gokart Szövetség (CIK). Ez az esemény minden évben a FIA őszi kongresszusa előtt esedékes. Az eseménynek az adott különös jelentőséget, hogy tisztségválasztó feladata is volt a küldötteknek. Mit kell tudnunk a CIK-ről? A CIK a Nemzetközi Autóssport Szövetség (FISA) része, de önálló sporthatósági feladatot ellátó nemzetközi szervezet. Munkáját választott tisztségviselők irányítják. A szervezet vezető testületé a 18 tagú végrehajtó bizottság, amelynek élén az elnök és a négy alelnök áll. Az elnök automatikusan tagja a FISA végrehajtó bizottságának. A CIK-nak alapításától kezdve négy elnöke volt. Jean-Marie Balestre (F) alapító, Pierre Ugeux (B), Charles Defran- cesco (CH) elnököket Ernest C. Buser (CH) követte, aki 1978 óta látja el az elnöki feladatokat. Elnökségének elmúlt 13 évében a CIK-tagországok száma 16-ról 50- re emelkedett. Az ez évi választásra is ő volt az egyetlen jelölt az elnöki funkcióra. Az elnökjelölteket) a FISA delegálja, s mivel nem volt ellenjelölt, egyértelmű volt a szavazás kimenetele. A negyedszeri jelölés és újjáválasztás is minősíti Buser elnök eddigi tevékenységét, aki széles körű sportdiplomáciai tevékenységet végez. Magyarországon 1988-ban, a Kecskeméten rendezett világbajnokság alkalmával járt először. A négy alelnöki funkcióba 5 jelölt közül titkos szavazással választhattak a küldöttek. Victor Alazard (F), Vittorio Loriga (J) újból befutott, míg Elmar Hoffmann (D) és Fernando Falcon (Peru) első alkalommal kerültek megválasztásra. Robert Langford (GB) eddigi alelnököt nem jelölték, míg Staniszlav Szelickowski (PL) alelnök nem kapott bizalmat. A 12 végrehajtó bizottsági tagsági helyből 8 az alapszabály szerint már foglalt volt. Svédország és Belgium a legtöbb eseményt szervezők, Japan és Hollandia a két legnagyobb gokart eszközöket gyártó, az USA, Peru, Brazília, Dél-Áfrika a kontinensek képviseletében jutott vbA hosszútávfutó magányossága Fazekas Lajost Kiskunfélegyházán futás szeretete miatt sokan megszállott embernek tartják. Szikár alakja naponta feltűnik a város körüli utak mentén. — Ki szerettette meg önnel a futást? — kérdeztem Fazekas Lajost, akire a város szélén ücsörögve, a két táv közötti pihenőben leltem rá. — Hosszú éveken keresztül kerékpároztam Endre József irányítása mellett a Húsos SK-ban. Az egyik alapozóedzésen beálltam futni az akkor már jónevű hosszútávfutó; nak számító Kiskirály Ernő mellé. Ő akkor Félegyházán versenyzett és látva kitartásomat, arra biztatott, szálljak le a kerékpáromról és csináljam rendszeresen a hosszútávfutást. Tanácsát megfogadtam és most már több mint hat éve rendszeresen futok. Mivel pályaatlétának lassú voltam, így fokozatosan áttértem a ma- raton, később az ultramaratontá- vokra. — Kapott-e valahonnan segítséget a versenyzéshez? — Mivel nem voltam és ma sem vagyok egyesületi tag, senkitől sem. Amit már a 29 éves koromra elértem, teljes egészében magamnak köszönhetem. Magángazdálkodó- ként, majd asztalosként — ami a szakmám is — dolgoztam és dolgozom ma is. Amit keresek, szinte teljes egészében a felkészülésemre és a versenyekre való utazásokra fordítom. — Hallom gyakran kap meghívásokat külföldi versenyekre. — Nyugat-Európában igen sok ultramaraton-versenyt rendeznek. Kedvenc távom a 100 km, ahol már harmadik éve az első öt európai versenyző között tartanak számon. Mivel a kiutazások sok pénzbe kerülnek, nem tudok valamennyi meghívásnak eleget tenni. Az elmúlt héten viszont két versenyen is részt vettem. Először a franciaországi Lyonban álltam rajthoz 65 társammal együtt. A nehéz terepű hatórás versenyen 82125 méterrel új útvonalcsúcsot futottam és nyertem. A másik versenyemre Bécsben került sor, ahol 100 km-en álltam rajthoz és hat óra 58 perc futás után, 78 induló közül elsőként szakítottam át a célszalagot. — Milyen jelentősebb versenye lesz még az idén ? — A Bécs—Budapest szupermaratoni, ami az év legnagyobb versenyének ígérkezik. Amint hallottam a szervezők igen tekintélyes pénzdíjakat osztanak szét, így nagyon fogok igyekezni, hogy dobogóra kerüljek. F T Carlos, akinek Lewis a példaképe Gigit igazából Guilherme Carlos Dos Reis Teixera-nak hivják, de valamilyen oknál fogva Szabad- szálláson eddig ritkán szólították így. Ráadásul a magyar hatóságok a nevének leírásakor még az igazolványban is hibát követtek el. Gigi egyenesen Luandából, Angola fővárosából érkezett hozzánk — tanulni akart. Itt a faluban végezte el a gépjárműtechnikai tiszthelyettesképző szakközépiskolát és rövidesen egy régi álma válik valóra: főiskolára fog járni —, a Bolyaira. Gigi ugyanis katonatiszt szeretne lenni. — A haverokkal sokat rúgtuk a labdát, meg az utcákon rohangáltunk, szóval pontosan azt csináltam, mint a többi tizenéves luandai srác. Itt a seregben viszont már az első naptól kezdve nagyon komolyan veszik a testnevelést. Szóval még a legelején volt egy felmérés, amikor szinte nem is ismertük egymást. A tanár azt mondta, hogy fusson mindenki ahogy tud, mert kíváncsi a gyorsaságunkra. Komolyan vettem, nem is gondoltam, hogy ennyire lehagyom a többieket. A tornaóra után azonnal bekerültem a laktanyai válogatottba, és néhány hét múlva már a honvédség országos atlétikai bajnokságának döntőjében álltam rajthoz. A százméteres síkfutásban negyedik, kétszázon pedig ötödik lettem. A következő évben kétszázon ugyan lejjebb csúsztam egy hellyel, az idén viszont már mindkét számban javítottam. Százon a második, kétszázon pedig a harmadik helyezést sikerült elérnem a hadseregbajnokságon. Szabadszálláson nincs atlétikai szakosztály, így Gigi nem tud edzésekre járni. Néha azért, amikor ideje engedi, lemegy a pályára és fut néhány kört. Az országos versenyek előtt ezt általában sűrűbben teszi. — Nagyon szerettem volna legalább egyszer elindulni valamilyen • Egy tisztnek nagyon fontos a fizikai erőnlét. Gigi példaképe Lewis. (Vámos Ilona felvétele) városi vagy megyei versenyen, szóval egy olyan igazi civilbajnokságon, Sajnos sosem kaptam ilyen meghívást. Persze tudom, ebben hibás vagyok én is. Rámenősebben kellett volna keresnem a kapcsolatot, de olyan lehetetlennek tűnt innen az egész. Nehéz a laktanyából, egy színesbőrű srácnak bekerülnie a megye legjobbjai közé. Ha majd a főiskolára járok, mindez jóval könnyebb lesz, hiszen a Budapesti Honvédban fogok sportolni. Természetesen nagyon szívesen versenyeznék a Bolyai színeiben is, de ezt a másik ajánlatot kedvezőbbnek tartottam. Gigi tehát rövidesen Budapestre költözik, de ez mégsem jelenti azt, hogy hűtlen lesz a megyéhez. Sűrűn ellátogat majd ide a faluba, ha pedig egyszer meghívják nagyon szívesen elmegy egy „igazi civil” versenyre is ... — Még nem tudom, hogy menynyi szabadidőm lesz a katonai főiskolán, de igyekszem minden hétvégén hazajönni. — így mondja: haza — Szabadszállásra. — Egyelőre még itt lakik a kéthónapos kisfiam, és az édesanyja. Minél sűrűbben szeretnék velük találkozni. — galambos — tagsági helyekhez. A fennmaradó 5 helyre 16 ország pályázott, köztük Magyarország. A szavazást követően Ausztria, Dánia, Spanyolország, Lengyelország és Anglia képviselői örülhettek. Peter Soche osztrák küldött, aki a szavazatszámláló bizottság elnöke volt, az ülés után gratulált és elmondta, hogy Magyarország a 8. helyre került a szavazási procedúrában és ha figyelembe vesz- szük, hogy több nemzet még szavazatot sem kapott, ez nem is olyan rossz eredmény. Jóllehet, a végrehajtó bizottsági tagsághoz ezúttal ez kevés volt. A közgyűlés igen tanulságos esemény volt. Mivel a MAMSZ képviseletében résztvevője lehettem, elgondolkozhattam, milyen tevékenységet kell kifejteni a nemzetközi kapcsolatok építése, fenntartása területén, hogy a következő választáson (4 év múlva) Magyar- országnak esélye legyen a CIK vezető testületébe kerülni. Herczeg Lajos, az országos gokart szakbizottság vezetője Izsáki röplabdázó Angliában Beszélgetőpartnerem kissé fáradtan érkezik a vasútállomásról. Pedig amúgy nem fáradékony, mert kislány kora óta sportolt. Az általános iskolában ismerkedett meg a röplabdázás alapelemeivel. Nyolcadik után a fővárosi sporttagozatos Dózsa György Gimnáziumba iratkozott. Nemsokára az Újpesti Dózsa igazolt versenyzője lett. Sőt a válogatók figyelmét is felhívta magára. Ebben az időben három izsáki lány röplabdázott fővárosi élcsapatokban és emellett az ifjúsági válogatottnak is erősségei lettek. Takács Zsuzsa közülük az egyik. — Öt évig versenyeztem az Újpesti Dózsában. Rengeteg élményt es örömet kaptam a sporttól, persze értek csalódások is. Ezzel együtt szép volt minden és jólesöen gondolok arra az időre is, amikor a Szolnoki Vegyiműveknél és a BVSC-ben játszottam. — Csak röplabdával foglalkozott? — A sport mellett továbbtanultam. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Pető-intézetben készülhettem a hivatásomra, szellemi és testi fogyatékos gyerekek nevelésére. Rengeteget köszönhetek a sportnak. — A Pető-intézet közben világhírűvé vált. Alapítványok támogatásával az ország határain túl is működnek, nevelői. Úgy hallottam jelenleg Ön is Angliában él. — Igen. Nagyon hálás lehetek a sorsnak. Hivatásom olyan fokára jutottam, hogy a Pető-intézet egyik anglia nevelőközpontjában dolgozok konduktorként. Az itt folyó munka szépsége abban rejlik, hogy csodálatos eredményeket érünk el fogyatékos gyerekekkel, akik egészséges társaikkal ellentétben nem ismerhetik a mozgás örömeit. Ezt a munkát nehéz a más iskolákban ismert órarendi keretek között folytatni. Az a célunk, hogy a gyerekeket megtanítsuk mindenre, amire fogyatékosságaikkal együtt élve megtaníthatok. Óriási öröm tapasztalni a legkisebb fejlődést, a legapróbb sikert is. — Mire jut még idő a munkán kívül? — Elég kevés a szabadidőm, de azért ismét jut idő a sportra. Tavaly tavasszal egy társaságban megkérdezték, mi a hobbim. Mondtam, hogy idehaza röplab- dáztam. Elvittek egy kiscsapat edzésére, ahol az első edzés után megkértek, hogy álljak be a csapatba. Hazai mércével mérve NB Il-es szintű együttes. Irányítóra volt szükségük, beálltam, és most újból ütöm a labdát. Jól szerepeltünk, hiszen ősztől már egy osztállyal följebb folytathatjuk. Gál István A labda bűvöletében — címeres mezben A kecskeméti női kosárlabdasport sokáig a nagycsapatok kimeríthetetlen „kincsesbányája” volt. Az évek során huszonegy 16-18 éves kosaraslány húzhatta magára a magyar ifjúsági válogatott címeres mezét, s közülük sokan távoztak más, élvonalbeli csapatokhoz. Volt úgy is, hogy több mint egy csapatravaló kecskeméti kosaras játszott a különböző klubokban. Az utóbbi években ifj. Tóth Viktor és Adamik Ferenc szinte a semmiből teremtett utánpótlásgárdát. A gondos nevelőmunka eredménye máris mutatkozik. A régi, ám még mindig nagyon fiatal kosarasok mellett egy sor tizenéves számít NB I-es csapattagnak. Közülük ketten, Zsolnay Gyöngyi és Kosjár Katalin áprilisban a kadett EB selejtezőn, majd július végén Portugáliában, az EB-döntőben képviselte Kecskemétet a válogatottban. A kecskeméti sportcsarnokban, az A csoportos Szeged SC elleni edzőmérkőzés 35 pontos győzelmének kellemes hangulatában beszélgettünk a két válogatottal és edzőjével. Zsolnay Gyöngyi: — Az én történetem talán egyszerűnek látszik, hiszen szüleim mindketten kosárlabdázók voltak. Apu ma is edző egy dunántúli csapatnál. Belőlem mégis majdnem asztaliteniszező lett. Kecskeméten, a Forradalom utcai általános iskolában tanultam, s akkor ott mást nem lehetett csinálni. Nem mondom, az is sport, de nekem nagyobb volt a mozgásigényem. Ezért is íratott át anyukám a Lánchíd utcai iskolába, ahol Adamik Zoltán tanár úr mindjárt befogadott atlétizálni. Ez már jobban megfelelt és csináltam is rendesen, de nem sokáig. Anyu akkoriban még edzősködött a kosarasoknál és én is ott lábatlan- kodtam a labda körül. Egyszer Adamik Feri bácsi meglátott, s elvitt a serdülőcsapatába. Azóta két dolog tölti ki az életemet, a kosárlabda és a tanulás. Az utóbbival nem mindig dicsekedtem, de mostanában talán már fejlődtem ebben is. Tavaly 15 évesen játszottam először az NB I-ben. Eleinte izgultam egy kicsit, de a „nagyok” befogadtak és segítenek. Erre szükség Sokszemközt a kadettválogatottakkal • Zsolnay Gyöngyi is van, mert ha szoros a meccs, akkor még néha megremeg a kezem. Kosjár Katalin: — Nem vagyok kecskeméti, kollégiumban lakom, és Mezőberényben kezdtem kosarazni. Első edzőm Iványi Lászlóné volt. Már tőle is sokat tanultam és itt ért életem első nagy sportélménye, diákolimpián bajnokok lettünk. Kecskemétre azért kerültem, mert a Bolyai-gimnáziumban sportosztály indult. Nem bántam meg, hogy idejöttem, mert itt lettem 15 évesen NB I-es kosaras, majd az idén kadettválogatott. Ez olyan volt, mint egy álom, soha nem hittem, hogy valaha eljutok Portugáliába. — Milyen terveket szövögetnek a sportban és az életben? — Zsolnay Gyöngyi: — Most harmadikos vagyok, másfél év múlva szeretnék főiskolára jelentkezni. Ehhez, persze, még javítani kell a tanulmányi eredményemen. Úgy gondolom, hogy Pécsett vagy Szegeden folytathatom. Ott, ahol van kosárlabdaélet is, mert szeretnék nagyon jó játékos Jenni. Kosjár Katalin: — Én is Gyöngyivel együtt érettségizem és szeretnék a testnevelési főiskolára kerülni. Ennek pillanatnyilag két akadálya van. Az egyik, hogy közepes tanuló vagyok, a másik pe• Kosjár Katalin dig, hogy a torna, ami ott felvételi tárgy, még nem kenyerem. Segíteni, persze, mindkettőn lehet, s érzek erőt magamban ahhoz, hogy javítsak a tanulásban és tornában is. Befejezésül: ifj. Tóth Viktor, aki edzője, tanára, sőt osztályfőnöke a Bolyai-gimnáziumban a két ifjú sportolónak, így összegezte a véleményét. — Gyöngyit nem csak én, mindenki nagy tehetségnek tartja. Erénye, hogy rendkívüli fizikai képességei vannak. A mezei futóbajnokságon például megverte az atlétákat. A pályán a mozgása még csiszolódni fog. Nagyszerű érzéke van a labdaszerzéshez, s mostanában már a lepattanó labdákért is tud eredménnyel harcolni. Ha tovább erősödik, sokra viheti. — Kati is erős akaratú, s amióta itt van nálunk, nagyon sokat fejlődött. A formája nem mindig egyenletes. Portugáliában, a spanyolok ellen például a válogatott legjobbja volt, máskor meg elbá- tortalanodik. Nálunk a fiataloknak szerencséje, hogy a régi játékosok segítik őket. Ha hibáznak senki sem szól rájuk, legfeljebb én mondom el a véleményem. Amíg becsülettel dolgoznak és tanulnak, mindig lehetőséget kapnak a bizonyításra. Szabó Zoltán BÉCS—BUDAPEST SZUPERMARATON Megyebeli futók a mezőnyben Nyolcvan csapat és 65 egyéni futó vág neki szombaton délelőtt a Bécs melletti Oberlaaból induló Bécs—Budapest szupermaratoni versenynek, hogy aztán öt nap múlva 337 km megtétele után megérkezzenek a Hősök terére. A nyolc országból összesereglett népes mezőnyben megyénket egyéniben Fazekas Lajos (Kiskunfélegyháza), Tabajdi József (Kiskunhalas), Adám Vilmos, Kanyó Antal, Ispánki Zoltán (Kecskemét), a váltóban a Hírős Triatlon Klub, a Kecskeméti Piarista Gimnázium, a Boróka Bács-Hun és a Boróka Agent-Infó 4-4 tagú gárdája képviseli. Ez utóbbi csapatban áll rajthoz Lakatos István, a kecskeméti Boróka Szabadidősport Egyesület futója, akit erről a nem mindennapi versenyről és a felkészülésről kérdeztem. — Átlagosan heti nyolcvan kilométert edzettem. Arra figyeltem, hogy a felkészülés vége felé a napi futóadagok felülmúlják a versenyen várható távot. — Melyik az öt napos futás legnehezebb szakasza? — Az első napi 80 km után a másodikon 118 km következik, amely nemcsak a távolság, hanem a Sopron utáni szakasz szintkülönbsége miatt is embert próbáló lesz. A folytatásban előbb Tata (58 km), aztán Budakeszi (65 km) a cél. Ez megint egy nehéz szakasz, mert Budakeszi környékén folyamatosan emelkedik a pálya. Az október 23-ai zárónapra már csak 16 km marad. — Milyen a váltóban résztvevő csapattagok formája? — Lovas Zolinak fáj a lába, én meghűltem egy kicsit, de reméljük, nem lesz gond. Hogy ki melyik szakaszt, vagyis hány km-t vállal, azt a csapaton belüli erőviszonyok döntik el. Egyébként már van tapasztalatunk, tavaly a középmezőnyben végezve teljesítettük a távot. — Most milyen eredményre számít? — A tét nem akármi, hiszen a férfigyőztes egy amerikai terepjárót, a női bajnok egy FIAT Tipo autót kap, míg a váltók legjobbjai 14 napos üdülőcsekket vehetnek át. Ezen kívül az első hat helyezett komoly pénzdíjat vághat zsebre. Természetesen ezeket majd a profi futók osztják el egymás közt. Nekünk elsősorban a részvétel és a táv teljesítése a fontos. Egész évi felkészülés után egy ilyen versenyen —, amelyen mindenki ott van, aki számít —, az ember valóban megmérheti önmagát. — sze — Meddig „őrzi” nyeretlenségét a Miske? A miskei labdarúgócsapat a tavasszal úgy nyert bajnokságot az NB Ill-ban, hogy közben egyszer sem kapott ki. Most azonban egy osztállyal följebb nem jönnek az eredmények, sőt szeptember 22. óta pontot sem szereztek. — Becsületes munkánk ellenére az elmúlt időszak nem sok örömet hozott — mondta Gabala Ferenc edző. — Hiába volt elfogadható a játék, mert a gyenge helyzetkihasználás és a visszatérő egyéni hibák döntően befolyásolták a mérkőzések végeredményeit. — Remélhető-e formajavulás a vasárnapi BMTE Törley elleni ösz- szecsapásig? — Pillanatnyilag a legfontosabb feladatomnak a játékosok pszichikai felkészítését tartom. Szeretném, ha tudatosulna a labdarúgókban, hogy a közösen vállalt feladatainknak csak együttesen tudunk eleget tenni. Határozott véleményem, hoj*y oldottabb hangulatban van esélyünk a pontszerzésre. Erre a derűlátásra a csapat eddigi szoros eredményei is feljogosítanak. Várom a sikert, amely nemcsak a felzárkózás lehetőségét teremtheti meg, hanem hitet adhat a további munkához. — sz — Hercegszántó labdarúgásáról Megyénk legdélebbi községében évtizedekig jelentős labdarúgóélet volt, sőt 1974-ben a Népstadionban a Fadd csapatának legyőzésével elnyerték a Szabad Föld Kupát is. A megyei II. osztályú bajnokságban rendszeresen az első három között voltak. Aztán tavaly váratlanul kiestek. Ennek okáról kérdeztük Sindler Lászlót, aki kisebb megszakítással 20 éve a sportkör elnöke. — A legnagyobb gond az volt — mondta —, hogy Bartulov Marin edző lemondott, a játékosok alapozás nélkül kezdték meg az elmúlt szezont, miközben edzésre sem jártak. A most megkezdődött idény előtt új edző került a csapathoz. Bízom abban, hogy ez meghozza az eredményességet. Megkezdődött a csapat átalakítása, több fiatal került a keretbe, Bajáról pedig három labdarúgó erősíti a helyi gárdát. Minden számításba jöhető játékossal elbeszélgettünk, az idősebbekkel megértettük: vagy vállalják a heti két komoly edzést vegy nem, kikerülnek a csapatból. Foglalkozunk az utánpótlással, megkerestük a helyi két iskola igazgatóját. A sportkör szervezésében őszi—tavaszi osztálybajnokságot bonyolítunk le. A gyerekek közül kiválasztjuk a 20 legügyesebbet, akik 1992-ben a serdülőbajnokságban szerepelnek majd. A csapat edzője Nagy Ferenc lesz. Az öltözőnk bővítése folyamatban van, de sajnos, nagyon elhúzódik. Az önkormányzat 100 ezer forinttal támogatja az épitkezést. A termelőszövetkezet építőbrigádja, kisiparosok és a játékosok társadalmi munkában segítenek. Még az idén 3-4 napos akciót szervezünk, mert a sportkörnek pénze nincs. Az anyagi támogatás az előző évekhez képest felére csökkent. Száz pártolótagunk fizet havi 50- 100 forint közötti tagdíjat. Mióta elkészült a község torna- csarnoka, nem kell Vaskútra járni alapozni. A télen a csarnokban készülünk fel a következő szezonra. Szeretnénk az első három között végezni, jövőre pedig a bajnokság megnyerése a célunk. Tölgyesi Gábor
