Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
6. oldal, 1991. október 12. HÉT VÉGI MAGAZIN Kölcsey-szobor Szatmárnémetiben Beszélgetés Lakatos Pál szobrászművésszel • Lakatos Pál szobrászművész. (Fotó: Walter Péter) A közelmúltban a romániai Szatmárnémetiben a szatmári Kölcsey Kör, a Román—Magyar Barátság Egyesület és a helyi RMDSZ által rendezett, nagyszabású emlékműsor keretében avatták fel ünnepélyesen Lakatos Pál szobrász- művész Kölcsey Ferencet ábrázoló mellszobrát. Ä szobrászművész 1960-ban született, s tanulmányait a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán végezte. 1984 óta állít ki rendszeresen az országos és külföldi csoportos kiállításokon, amelyeken többször első díjat nyert. Legutóbb egy győri tárlaton láthatta a nagyközönség munkáit. Lakatos Pál fél éve Kecskeméten él, részben a nemzetközi zománcmühely, részben pedig a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola alkalmazásában áll, ahol október eleje óta óraadóként mintázást és rajzot tanít. Lakatos Pállal a hányatott sorsú, szatmári Kölcsey- szobor történetéről beszélgettünk. — Az első márványalkotást országos ünnepség keretében 1864- ben leplezték le a főtéren. A talapzat oldalain a következő feliratok voltak olvashatók: „Kölcsey Ferencnek, 1864.” „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.” „A haza minden előtt...” „Isten áldd meg a magyart.” A szobrot a román szélsőségesek 1921-ben ösz- szetörték. A törzset és a többi részt ijlás-más helyen, rejtegetve őrizték • Lakatos Pál Kölcsey-szobrának avatásán Tőkés László mondott beszedet. 1942-ig. Ekkor a megmaradt elemeket a Láncos templom parkjában ismét összeállították, de sajnos a fej nélkül, mert az örökre elveszett. Később ideológiai támadások és robbantási kísérletek után, restaurálási szándékkal ugyan, de lebontották. Mivel a szatmári Kölcsey-emlékbizottság szerette volna felállítva látni a Himnusz költőjének szobrát születésének (tavalyi) 200. évfordulóján, szorgalmazták helyreállítását. Menet közben kiderült, a restaurálás lehetetlen, mivel az eredetiből mindössze a talpazat maradt meg hét darabban, a Vécsey-ház mellékudvarán. Végül is nagy nehezen sikerült megértetni az engedélyezőszervekkel, hogy csak új alkotást lehet csinálni. — Szatmár egyik legfiatalabb és legtehetségesebb alkotójaként készítette el a nevezetes munkát. Foglalkozott korábban is e témával? Kölcsey szobrát még diploma- munkaként szerettem volna elkészíteni. A kivitelezéshez azonban rövidnek bizonyult az idő, ezért az államvizsgán csak kisplasztikaként szerepelt. Amikor hazaérkeztem Szatmárba, már megkezdődtek a bicentenáriumi előkészületek, s a Kölcsei-kör tagjaként is bekapcsolódtam a munkába. — Milyen Kölcsey-képet állítottál a munkához magad elé? Úgy gondoltam, Kölcsey a költő, a kritikus, a politikus, a reformkori szónok csak úgy fér meg egyetlen bronzszoborban, ha elsősorban a nemzetért aggódó emberre összpontosítok. Kölcseynek nem lehetett köze a köztéri szobrok általános optimizmusához, hisz köztudomású; borúlátó, nagyon zárkózott egyéniség volt, aki nem bízott komolyan a nemzet fel- emelkedésében. Az ő előrebiccenő feje a mi lehajtott fejünk is -— a Himnusz imája — ma is valódi könyörgés. Mindezek mellett — jellemző magatartásként — a személyiség elszántságát, keménységét is megpróbáltam érvényesíteni. A határozott, leegyszerűsített tömbszerű formák érdekében száműztem a részleteket, a technikából származó esetleges hatásvadász lehetőségeket. — Romániában az utóbbi évtizedekben a szatmári volt az első magyar vonatkozású szoboravatás? — Amikor elkezdtük ezt a vállalkozást, még mi voltunk az elsők, de azóta tudomásom szerint Petőfi Sándornak és Benedek Eleknek is állítottak köztéri szobrot. K. J. • Magyarországról is sokan érkeztek az ünnepségre. Hiányzó láncszemek Namíbia hegyei között ősmaradványokra vadászó amerikai és francia kutatók néhány héttel ezelőtt még szerény reményekkel vágtak neki a tövises bozóttal fedett terepnek. Akkor még nem sejthették, hogy 3 millió évvel ezelőtt élt ősünk csontmaradványaira bukkannak. A hegyoldal átfésülése közben Martin Pickford paleontológus egy jelentéktelen külsejű kisebb követ emelt fel, amelyben a legnagyobb meglepetésre egy — később több millió évesnek talált — állkapocsdarab volt, őrlőfogakkal és a metszőfog helyével. E váratlan lelet nagy segítséget jelent a kutatóknak ahhoz, hogy újraformálják elképzeléseiket a majmokkal közös ősünkről. Az ismeretlen állat, amelynek csontmaradványa most került napvilágra, olyan jellegzetességeket mutat, amelyek bizonyítják, hogy rokoni kapcsolatban volt a ho- minidákkal, több mint 4 millió évvel ezelőtt élt, és az ember származásáról készített evolúciós térkép új, eddig ismeretlen láncszemét jelenti. Míg a namíbiai lelet az ember múltjának új részletét világítja meg, más kérdéseket vet fel egy újabb neandervölgyi lelet, ahol 36 000 éves eszközt találtak, amely kettős felfedezést jelentett: egyrészt i • Az egyik láncszem, a namíbiai állkapocslelet. a neandervölgyiek sokkal intelligensebbek voltak, mint azt eddig gondolták, másrészt a kihalásuk is későbbi korokra tehető, mint azt máig hitték. Ma már biztosra vehető, hogy a neandervölgyi ember olyan modern „technológiát” használt, mellyel utolérte riválisait. Századunk felfedezései új evolúciós elképzeléseket villantottak fel, eltolva a kutatás középpontját Európából Afrikába. A kutatók most „töltik be” a millióéves időréseket az evolúció térképén. Költőidézés M ostanában divat szidni a kormányt, az önkormányzatokat többek között azért, mert úgymond nem támogatják a kultúrát, a művészeteket. Ez jutott eszembe akkor, amikor nemrégiben részt vettem Kecskeméten Sántha György költő emlékestjén, az Erdei Ferenc Művelődési Központ nagyobbik előadótermében. Mert ami ott történt, az a mai sokat szidott, úgynevezett elgépiesedett — világunkban igazán szokatlan. Telve volt a tágas terem érdeklődő közönséggel, azokkal, akik még jól emlékeznek Sántha Györgyre, a „reakciósnak” kikiáltott lírikusra, a bölcs hazafira, a nép mindig nyitott, segítőkész barátjára, a népi irók egyik markáns alakjára, akinek szövetségi köréhez tartozott egykor Veres Péter, Németh László, Erdei Ferenc, Sárközi György, Móricz Zsig- mond. Sinket István. Hogy a többi, ma már klasszikusnak számító szellemi óriásokat ne soroljuk. Nos, ezen az említett esten avatott értők sokszínűén és szemléletesen megidézték a ritka képességű költő-filozófus emlékét. Mindenek előtt Udvaros Béla színházi rendező igyekezett elénk varázsolni Sántha György rendkívül egyéni, szuverén költői alakját, meggyőzően. Mindenkit meggyőzött érvelésével, miszerint az Alföld, a Kiskunság lelkes fia, aki Berlinben, Bernben és Párizsban szerezte meg „papírforma" szerint is műveltségét, az hű maradt a tanyák, a vidék népéhez mindhalálig. Elementáris erővel, mélységesen hatott a jelenlevőkre az a videofelvétel. amelynek segítségével a népes közönség megismerkedhetett a költő kereken százesztendős feleségével. Ez talán önmagában nem lenne téma, említésre méltó. Ám hogy Mici néni, a mindig hű hitves, a nagy költőhöz méltóan mondta el szellemi-lelki élettársának nagylélegzetü verseit, a közönség — túlzás nélkül — nagy ámulása, csodálata közepette, az enyhén szólva megborzongatta a népes jelenlevők lelkét. Varga Mihály I Mikor született Júlia? Szendrey Júlia A kérdés jogos: mikor született Szendrey Júlia, azaz Petőfiné. A közelmúltban lapunkban többször foglalkoztunk a budapesti Kerepesi temetőben levő Petőfi (Petro vies) család síremlékével. Ezúttal nem arról lesz szó, hogy ki „ébresztgetí” az örök álmukat alvó családtagokat. Történt ugyanis, hogy a hétfői képriportunkban megjelenő egyik fotó alá azt írtuk: Petőfiné Szendrey Júlia (1850— 1868) ..., vagyis 1850-ben született a nagy költő szeretett felesége. Ez ugye képtelenség! Nehéz lenne kinyomozni, ki volt a ludas az elírásban, ugyanis a mellékelt fotón sem nagyon lehet kiolvasni, melyik esztendőt is jelölik meg születési évül. Az elmosódott évszámot alaposabban szemügyre véve mégis 1830-nak lehet olvasni, nem pedig 1850-nek. Ezt több olvasónk is észrevette, köszönjük, hogy telefonáltak ez ügyben a szerkesztőségbe. Ezt követően elővettük a megbízható forrásokat, a magyar életrajzi és az irodalmi lexikonok köteteit. Fellapozván, nem nehéz kideríteni: Szendrey Júlia 1828. december 29-én született Keszthelyen. Egy másik, nemrég megjelent könyvben Szendrey Júliával kapcsolatban arról is szó van, i-vel vagy y-nal írja-e a nevét. Ez most témánk szempontjából mindegy. A születési év körül viszont baj van, mármint a családi sírbolt jelzése szerint is. Az évszám semmiképp nem olvasható 1828-nak, miután a negyedik számjegy feltűnően 0-nak olvasható. Kérdés, ki „tagadott le” két évet Júlia korából ...? Arra még nem érkezett reflektálás, hogy Petőfi Sándort hiányol- ják-e a családi sírból, holott azt is jeleztük a képaláírásban, hogy a jeles költő születési és halálozási éve egyelőre kérdőjellel helyettesíthető. (?—?) Az is egy újabb vita tárgyát képezi majd, hogy ha egyszer bebizonyosodik, hogy valóban előkerülnek Petőfi földi maradványai, hol is helyezzék örök nyugalomra. A Kerepesi temetőben vagy Kiskőrösön? Most Júliáról van szó, aki, még egyszer mondjuk ki, 1828. december 29-én született. (borzák) Hogyan él a világ leggazdagabb embere? Természetesen jól él. Nem aranytányérból étkezik nem fényképezteti magát fényűző luxusjachtján, nem hivalkodik autói számával és típusával, magánhelikopterek sem repítik egyik birtokról a másikra és ruhatarának is elég egyetlen szekrény. Kimonót visel és papucsot. Merthogy a világ leggazdagabb embere egy japán öregúr. Taikicsiro Mori 150 négyzetméteres lakásában fogadta a Paris Match riporterét, és ez a szám azért fontos, mert Móri úr házépítésből szerezte vagyonát. „Nyolcvanegy gyermeke van. azazhogy 81 felhőkarcolója Japánban" jegyzi meg a francia újságíró, hozzátéve, hogy a 87 esztendős öregember, biztonsági okokból, 500 méterre lakik a kórháztól, s egy lépést sem lesz tolókocsi nélkül. Akkor se, ha vállalkozásainak igazgatóit fogadja frakkban, fehér kesztyűben a kimonós-papucsos főnök. Aki szerint: „Nekünk japánoknak kötelességünk azon dolgozni, hogy Tokió Ázsia fővárosa,legyen, s hogy új korszakot nyissunk. És mi meg vagyunk győződve arról, hogy ez így jó." E szentencia azért is megfontolandó, mert egy tanító mondja; Móri úr ugyanis elemi iskolai tanítóként kezdte és a yokohamai egyetemen fejezte be, 55 éves korában. Utana már csak a saját gyermekei és az épületek érdekelték, látványosan cáfolva azt az amerikai véleményt, miszerint: „Rossz üzleteniberek- ből lesznek a jó professzorok.” És cáfolta a Don Quijote íróját is, aki jóval korábban úgy vélekedett: „Ha valaki egy év alatt akar meggazdagodni, készüljön arra, hogy fel év múlva felakasztják.” Móri úr, örökségére alapozva, fél év múltán meggazdagodott. (Vissza) beszélő maci Most már igazán nincs okunk az aggodalomra. Itt van, amire mindannyian nagyon vártunk már. Végre! Elkészült az óceán túlsó felén egy olyan játékmaci, mely beszél. No, nem valami átlátszó trükk van a dologban, hogy például kazettás magnót építettek a tünemény kóccal töltött bendőjébe. Nem. Egy új, intelligensnek titulált kazetta nélküli beszélő rendszerre, a számí- tógépehipes technika valóságos korszakalkotására kell rácsodálkoznunk. Minden játékot fölülmúl ez az első beszélő plüss- maci. Sutba az unott, néma babákkal, aránytalan Barbie-val, az elmecsiszoló társasjátékokkal, az ügyességet fejlesztő LE- GO-val. Pfuj! Egyik sem beszél! Ellenben a maci, Amerikából! Tud betűzni, dalokat énekelni, vidám történeteket mesélni, dallamokat fütyülni, netán idegen- nyelv-tanárnak is „alkalmazható". A bársonyos szőrű játékmackó mindent visszamond, amit gazdájától hall. Aha! Egy apró mikrofon felveszi a „gyomrában", amit mondanak neki és hűségesen, rezzenéstelenül elis- métli, amit „hallott". Ez aztán intelligens mackó! Visszabeszél! A gyerek meg nem érti... Jé, ez a brummogi azt csacsogja, amit ö maga az imént. Mi ebben a ráció? A beszélgetés? Szó se róla, eléggé egyoldalú szórakozás ez, ha reménytelen, parttalan disputa alakul ki. Azért próbáljuk ki mi is, például a főnöknél. Azt mondó a dolgozó: esedékes lenne már a fizetésemelés. A főnök pedig az új, intelligens, kazetta nélküli beszélőrendszere segítségével, rezzenéstelen arccal megismételné a hallottakat: esedékes lenne már a fizetésemelés. Es most már nálunk is. Vajon csak a pimasz mackó meri ezt megtenni? (borz) Nem ilyen emléket akartam Orvosi tévedés? Kegyeletsértés? A házastársi hűség megszegésének terjesztése? New York egyik bíróságának esküdtjei ilyen vádak lehetőségén tűnődve foglaltak állást egy kétségkívül egyedülálló és ugyanakkor tipikusan mai ügyben. Egy asszony ugyanis beperelte azt a kórházat, és személy szerint a kezelőorvosát, aki öt évvel ezelőtt elvégezte rajta a mesterséges megtermékenyítést. Amikor ugyanis a férjéről kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg (1989-ben meg is halt), úgy döntöttek, hogy kapcsolatukat közös gyermekkel teszik meg nem szakítottá. A férj spermájával való megtermékenyítésre a perben érintett kórházat kérték fel. A beavatkozás annak rendje, módja szerint megtörtént, a hölgy terhes lett, és megszülte egészséges kislányát. A bébi azonban barna bőrű! Mint kiderült, egy néger férfi spermájával termékenyítették meg a férje emlékét őrző gyermek után vágyakozó asz- szonyt. „A kislányt szeretem. De meg- bocsáthatatlannaic tartom, hogy az emberek azt beszélik rólam: megcsaltam a férjemet egy négerrel, amikor már súlyos beteg volt” — nyilatkozta a felperes. A bíróság végül is meggyőzőnek tartotta az erkölcsre hivatkozó érvet, 400 ezer dollár kártérítésre ítélte a kórházat.
