Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-11 / 213. szám
PETŐFI NÉPE 1991. szeptember 11., 5. oldal • Bckc Királynéja! Könyörögj érettünk Ima a békéért A vodicei búcsújáróknak idén nem kedvezett az időjárás. A Kisasszony napjára éjszakán a Kárpátmedencébe betörő hideg levegő szinte fagyossá dermesztette a légkört. A virrasztáshoz, imához szokott emberek azonban nem keresik a kényelmei, aki arra vágyik, az nem indul zarándokúira. * Libegő gyertyalángok fényében magas talapzatáról szomorú arcú Szűzanya tekint az imát mormolok- ra. Bal karján az áldást osztó kis Jézus. A szobor jobbjától félszáz kilométernyire Eszék, alig távolabb Vu- kovár. Szentlüszló. Hányán virraszt- hatnak arrafelé ... Lerombolt házak között valakinél meghúzódó, a háború borzalmaitól rettegő emberek ... * Virrad. A nap sugarainak melege életre dédelgeti a békés vodicei völgyet. Az éjszaka tovatűnt: nyomait otthagyva az arcokon. Es jönnek az emberek, autókkal, buszokkal. Legszebb rubeljukban, gondosan vasalt templomi zászlókkal. A keresztek mögött öregek, fiatalok sorakoznak, száll az ének Máriához. Ót jönnek dicsérni. Hozzá emelkedik a lélek. Máriához, az Anyához, aki tudja, mit érez az, akinek üldözői elől kell menekülni. Aki ismeri a halott fiát karjaiban tartó anya fájdalmát. II. János Pál pápa szeptember 8-ára imanapot hirdetett. Minden katolikus templomban ezen a napon, a polgárháború dúlta Jugoszlávia békéjéért, ezer nyelven szól a könyörgés. Itt, Vodicén magyarul, bunyevácul, németül... A kalocsai érsek, dr. Dankó László szentbeszédében drámai szavakkal szólít a közös imáira. * Ezen a szombaton Hágában összeült a Jugoszlávia-konferencia. Még aznap elnapolták a tárgyalásokat, csütörtökre. Döntőbí- ráskodási bizottságot hoztak létre. Tűzszünet van. Fegyverropogással. * A domb oldaléin, szülei lábánál egy ötévesforma kisfiú önfeledten játszik. Már megkapta a búcsúfiát, a több száz forintért vesztegetett átváltoztatható szerkezetet. Ha akarja: ürrobot. Egy-két mozdulat: űrrepülő. Lézerfegyverekkel kezében, a fedélzetén. A kisfiú céloz, halkan — erre intették — lövéseket ad le. Imádkozunk a békéért. Imádkozzunk érte... Kisfiam! Miért, hogy mégis az átváltozás robotnak örülsz? Miért?! Nagy Mária • Az ima áhítata. • Áldást oszt a kalocsai érsek, dr. Dankó László. • Jobb oldali képen: Csobog a vodicei forrás. Az otthonmaradóknak üvegekben viszik haza a vizet... • Melengető őszi napfényben. Walter Péter fotói • Munkában mcggörcsösödött kezek imára kulcsolva: imádkozzál, dolgozzál ... • Bunycvác asszony. • Zarándokok a kereszt- útón. . uílui'ogoi ar/iágo • Vajon hány búcsút járt meg ez a feszület? AKI TIZENNYOLC NYELVEN BESZÉL • Gál Ottó lakásának falán ott sorakoznak nyelvvizsga-bizonyítványai. Szellemi svédasztal Elegáns úriember. Fehér öltöny, divatos ing. Beszél, beszél és beszél. És ráadásul nem csak magyarul, hanem mindösszesen — egyelőre — tizennyolc nyelven. A veszprémi Gál Ottó nagyon jó interjúalany. Nem véletlen, hogy számos újságban szerepelt már. Találkozásunk után egy nappal a televízió egyik reggeli műsorában kérdezgették. Sajnáljam, hogy megelőztek? Nem, nem, mert mindenféleképpen érdekes ember ez a Gál Ottó. Akiknek feltámadt a lelkiismeretük és nem akarják tovább halogatni a nyelvtanulást, esetleg a közeljövőben Gál úrral is összefuthatnak Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban induló kreatív nyelvtan- folyamán. De vajon hatékony-e a távoktatás, amit ő talált ki? Ezt kérdeztem én is először a nyelvzsenitől. — A kreatív nyelvtanulás során -— nevéhez híven — a hallgató a tanulási folyamat aktív részese, irányítója, főszereplője lesz! — magyarázza. — Nemcsak azáltal, hogy maga választja meg a tanulás helyét, idejét, tempóját. Nem olvasmányok, szavak, szabályok passzív befogadója, hanem alkotója lesz az első pillanattól kezdve, mondatokat szerkeszt az idegen nyelven, vagyis megszólal, beszél. Vagyis ezzel a módszerrel az ember valóban saját kezébe veszi a tanulását. Ne haragudjon, de mi van akkor, ha valaki szereti elbliccelni a dolgokat és úgymond rugdosni kell, hogy tanuljon? — Akkor az ilyen ember ne akarjon nyelveket beszélni. Meggyőződésem, hogy csoportban nem lehet megismerkedni az idegen nyelvekkel. Vannak olyanok, akik mások előtt nem mernek kérdezgetni, és esetleg a megszólalást sem vállalják. A távoktatás során levélben, telefonon és alkalmanként személyesen, négyszemközt bármit meg lehet kérdezni tőlem. Svédországban és Amerikában huzamosabb ideig éltem. Az ottani tapasztalataim alapján összeállítottam az angol és a német nyelvkönyvemet, benne minimális és áttekinthető nyelvtannal és rengeteg gyakorlattal. A gyakorlati életre helyeztem a hangsúlyt, nem pedig az érdektelen, kevesek fantáziáját megmozgató olvasmányokra. Az a véleményem, aki 800-1000 fontos kifejezést megtanul egy-egy nyelven, könnyebben boldogul idegen honban. — És? Milyen tapasztalatai vannak? — A Dunántúlon több városban sikerrel rendezték meg az intézmények a már ismertetett kreatív nyelvtanfolyamaimat. Az általam írott angol és német könyv alapján haladnak. (Most készítem az olaszt és a spanyolt!) Tapasztalatok? Volt olyan jelentkező, aki egy év alatt három középfokú vizsgát tett le. Egy másik fiatal pedig egy hónap leforgása alatt készült fel az alapfokú erőpróbára. —- Könnyű magának, leadja a terhet a válláról, csak alkalmasint találkozik diákjaival, akiket végül is magukra hagy! — Nem. Ott a telefon, a levél. A konzultációkon pedig személyesen is megbeszélhetjük a tanulás során felvetődött problémákat, nehézségeket. Az sem baj, ha csak szép lassan haladnak a növendékek, Nem szabad semmit sem erőltetni, hiszen mindenkinek lehetnek családi és egyéb gondjai, amikor háttérbe szorul a nyelvtanulás. Tudomásul kell venni: mindenki önmagának tanul. — Csodálom az ön vehemenciáját. Könnyű a helyzete, már tizennyolc nyelvvizsgája van, holott gimnazistaként meg akarták buktatni angolból. Milyen terveket szövöget? — En szeretnék lenni az a magyar, aki a legtöbb nyelvet ismeri. Eddigi leltárom: angol, német, holland, svéd, norvég, dán, orosz, bolgár, cseh, szlovák, lengyel, szerbhorvát, francia, olasz, spanyol, portugál, román és eszperantó. Előbb az európai nyelveken szeretnék „túljutni”, hátra van még hat. Utána jöhet a távol-keleti világ . . . Nagyon gazdag, változatos és ízletes a szellemi svédasztal, ahonnan életünk végéig csipegethetünk. Nem gondolja? — De. Úgyhogy jobb lesz, ha nekilátok én is... (borz) Csodára vár a bácsszentgyörgyi postamester Egy falu, lakóinak mozgása nélkül félelmetes. A Garától 7 kilométerre lévő Bácsszentgyörgyig egyetlen járművel sem találkoztam. A faluba érve a polgármesteri hivatalnál próbálkoztam, de az ajtók zárva. Már-már indulnék visz- sza, amikor Mácsainé Hegedűs Mária postaTnester néz ki hivatalából és tájékoztat, hogy a polgár- mester hivatalból van távol és csak késő délután érkezik. Amikor megtudja, hogy újságíró vagyok, meghív irodájába, egy kis beszélgetésre. hisz ide ritkán vetődik idegen. Ebben a faluban régen megállt az idő — mondja. Ez a 290 fős lakosságmz elmúlt negyven évben sem kapott semmit, és most is csak egyedül vagyunk a bajokkal. Abból pedig van bőven. Több mint százan vannak a nyugdíjasok, nekik már nem kell a föld, a vállalkozás. A fiataloknak nincs munkájuk, a tsz is a szomszéd faluban van. A drága utazási költség miatt Baján sem kellünk sehol. Az óvodásokon kívül minden gyerek már kora reggel elutazik a garai iskolába. Olyan istentelen csend van itt egész nap, hogy sokszor már nagyon fáj. Ide nem települ senki, csak őslakosok vannak, meg a határt védő katonák. Tudja, az a falu, mely már hét papot is kinevelt, és neki nem jutott egy sem, az ne számítson semmi jóra. De ameddig élünk, nem hagyjuk magunkat. A polgármester úr irányításával a Kossuth és Hunyadi utcákba aszfaltos utat építettünk és a Kígyós-csatorna partján lévő romos tanyáig vezető járdát felszedtük. Az épen maradt blokkokból a temetőben építünk utat. Ha minden igaz, nemsokára lesz rendes telefonunk is. A polgármester úr szerint mind a negyven igénylőt bekötik a távhívásba. Megvallom őszintén, hogy a faluban elterjedt egy „pletyka”, miszerint érdemes lenne megnyitni Regőce felé a jugoszláv határt és erre vezetni az épülő déli autópályát. Nem hiszek a csodában, de ez talán megmenthetné a településünket attól, hogy leírják a térképről. Búcsúzóul a postamester asz- szony megkért, hogy mondjam el a kollégáknak: nekik szükségük van a jó Petőfi Népére, hiszen a hírek nagy részét a lapon keresztül kapják. Papp Zoltán
