Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-11 / 213. szám

4. oldal, 1991. szeptember 11. PETŐFI NÉPE Pártélet a hétköznapokban A Magyar Demokrata Fórum már a választá­sok kezdetén is hangsúlyozta: gyűjtő és válasz­tási párt. Ebből adódik — tájékoztatott dr. Kozma Huba megyei elnök — hogy a két vá­lasztás közötti időszakban mozgalomként is működhetnek. Meggyőződésük, hogy nem a pártos zászlólobogtatás, hanem az emberekért való tenni akarás most az elsőrendű feladatuk. Ezért a legsúlyosabb napi gondok megoldásá­ban vállalnak szerepet. így megyeszerte a kár­pótlási törvényről tartanak tájékoztató, ismer­tető előadásokat, segítenek az űrlapok kitölté­sében, a kárigénylők teendőinek tisztázásában. Emellett igyekeznek a falusi értelmiségi létnek megfelelően — mert a megye MDF-tagsága zömében falun, kisebb településeken él — a helyi értelmiség feladatait is ellátni. Mint mondják, falusi néptanítók módjára kell a napi feladatokra reagálniuk. Ha ez például a mene­kültek fogadása, akkor ennek kell megfelelni. Közelegnek a szakszervezeti választások is, amelyek várhatóan nagy vihart kavarnak majd például a pedagógusok körében. Nyilvánvaló­an a megye több településén ki kell fejteniük majd azt az álláspontot, amit e kérdésben az MDF képvisel: azokat a szakszervezeteket tá­mogatják, amelyek a régi, egypárti szakszerve­zet lebontására törekednek. A Szabad Demokraták Szövetsége gazdasági válságkezelő programjának kidolgozását tartja egyik legfontosabb feladatának — tájékozta­tott Török Tibor területi vezető. Bács-Kiskun megyében szakértőikkel, tagjaikkal vitákat ren­deznek az ezzel kapcsolatos elképzelésekről. Októberben már kész gazdasági koncepcióval akar előállni az SZDSZ. Ezenkívül a helyi ön- kormányzatok munkájának figyelemmel kísé­rése, segítése jelent állandó elfoglaltságot szá­mukra. A Bács-Kiskun megyei önkormányzat döntéseinek szakmai előkészítésében is szerep hárul rájuk, ugyanis több bizottság élén SZDSZ-es, illetve Fideszes polgármester áll. Kiskőrösön és környékén a kárpótlással kap­csolatos tájékoztatókat tartanak. Kulcsfontos­ságúnak tekintik a szabad szakszervezetek ala­kulásának segítését. A Jugoszláviában zajló eseményekre tekintettel gyűjtőakciót szerveztek a horvátországi menekültek számára. A parla­menti ülésszak kezdetétől pedig a gazdasági törvények (különös tekintettel a szövetkezetire és a társadalombiztosításira) mielőbbi megal­kotásával és a privatizáció felgyorsításával fog­lalkoznak. Jelenleg folyik az SZDSZ megyei taglétszámának felülvizsgálata. Papíron körül­belül 1250 tagot tartanak nyilván, míg tagdíjat csak 1050-en fizetnek. Az utóbbiakat szeretnék soraikban megtartani. Júniusban I01 alapszervezetben 5800 tagja volt a Független Kisgazdapártnak Bács-Kiskun megyében. Dr. Bernáth Balázs megyei elnök sze­rint a részleges kárpótlási törvény ismertetésére szervezett falufórumok növelték a szimpatizán­sok táborát. A gyűléseken azonban elmaraszta­lás is érte a parlamenti képviselőket, amiért hagyták, hegy a tulajdonrendezés privatizációs formáját iktassák törvénybe. Az emberek több­sége ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a rendel­kezések következtében esetleg nem azt a földda­rabot kapják vissza, amelyet korábban elvettek. A kisgazdák az érdekegyeztetést szorgalmazzák a kárpótlásra igényt tartók között, hogy a földre történő licitálás során a leendő gazdák ne kerül­jenek szembe egymással. Ellenkező esetben a földművesek könnyen kisemmizhetik magukat, ez pedig a falvak békességét is könnyen felborít­hatja. A FKgP helyi vezetése arra számít, hogy a jelenlegi tulajdonviszonyokat az egyéni áru­termelők és az új típusú szövetkezési formák rendszere váltja fel a jövőben. Az átalakulás azonban attól is függ, hogy az Országgyűlés mi­kor fogadja el a szükséges banki, pénzügyi, föld- tulajdonnal kapcsolatos törvényeket. Budapes­ten az ősz folyamán beindítják a régi hagyomá­nyokra visszatekintő arany-, ezüstkalászos tan­folyamokat, ahol egy-két hetes ingyenes bentla­kásos oktatást biztosítanak a tagoknak. A Fiatal Demokraták Szövetségének 400 fős tagsága a 14 és 35 év közötti korosztályból kerül ki. A legkisebb politikai csoportosulás a megyében, habár az országos választásokon alig száz szavazaton múlott, hogy listás jelölt­jük bejusson a parlamentbe. A pártépítés érde­kében a helyi Narancs Klubok létrehozását szorgalmazzák, amelyek kulturális programok rendezésével próbálják összefogni a fiatalokat. Ugyancsak az utánpótlás érdekében szervezik a középiskolások érdekvédelmi szervezetét a KÖSZ-t (Középiskolás Szekció) is. Balasi Ta­más megyei irodavezető elmondta, a budapesti központban felvetődött annak a lehetősége, hogy a szervezet IV. kongresszusát esetleg Kecskeméten rendezzék meg. Döntés azonban még nem született. A parlamenti képviselők közül Glattfelder Béla tartja a kapcsolatot a helyi csoportokkal. Mivel hetente több napot tölt a megyében, elképzelhető, hogy a közeljö­vőben leköltözik Budapestről valamelyik itteni­településre. Jelenleg 13 önkormányzatban tevé­kenykedik Fidesz-képviselő, akik szakmai fel­készítése, továbbképzése rendszeresen szerve­zett többnapos előadások keretében történik. Az ősz folyamán a kecskeméti fiatal demokra­ták javasolni fogják, hogy az önkormányzat elé kerülő kényes problémák testületi vitáját a KTV közvetítse. A megye második legkisebb pártja a Keresz­ténydemokrata Néppárt. Taglétszáma a leg­utóbbi felmérés során 600 fő volt, az alapszer- vezeteik a különböző keresztény közösségekre épülnek. Dr. Molnár Sándor megyei elnök el­mondta, hogy az utóbbi időben a pártszervezés nehézségekbe ütközik, mely részben annak kö­vetkezménye, hogy az emberek többsége kiáb­rándult a politikából. Másrészt a keresztényde­mokraták egy sajátos helyzetbe kerültek. A gyűléseken részt vevők számon kérik a veze­tőségtől a kormányirányítás hibáit, miközben a néppártnak nincs arra lehetősége, hogy tény­legesen befolyásolni tudja a kabinet munkáját. A részleges kárpótlási törvényt elhamarkodot­tan fogadta el az Országgyűlés. A tulajdonvi­szonyok átalakítása nagyon sok bonyodalom­hoz vezethet, hacsak a privatizációs keretek között lehet visszaszerezni az egykori ingatla­nokat. Ezért is tervezi a vezetőség olyan bizott­ságok felállítását a falvakban, amelyek köz- megegyezés alapján megpróbálják mindenki­nek az eredeti birtokát visszajuttatni. A párt szorgalmazza továbbra is az egykori egyházi ingatlanok visszaadását, s mindazon jogok biz­tosítását idehaza, amellyel a nyugat-európai egyházak régóta rendelkeznek. A Magyar Szocialista Párt Bács-Kiskun me­gyei szervezetének taglétszáma Nagy Attila, a párt megyei elnökének tájékoztatása szerint 1300 körül stabilizálódott. Ez nem azt jelenti, hogy ma ugyanazok a tagjaik, mint egy évvel ezelőtt: voltak, akik csalódtak abban az átala­kulásban, ami végbement és távoztak. Helyüket olyanok pótolták, akik korábban semmilyen politikai szervezetben nem dolgoztak. Az MSZP-ben most a munka érdeklődési közpon­tok szerint decentralizálódik. Végérvényesen föl akarják számolni azt a gyakorlatot, hogy minden lényeges kérdés a központban dől el. Ennek megfelelően Kiskunfélegyházán műkö­dik a Szocialista Párt agrártagozatának szelle­mi és vezetési központja. Nemrég szerveződött az oktatáspolitikai tagozat, központja nagy va­lószínűséggel Baján lesz. A munkástagozat köz­pontja Kecskeméten működik, a munkanélkü­liek egyesülete Kunszentmiklóson szerveződött meg; Kiskunhalason a szocialista vállalkozók csoportja jön létre. Az elkövetkező időben a Szocialista Párt szeretné megismertetni tagjait más politikai irányzatok egyes elképzeléseivel. Kiskunfélegyházán a kisgazdapárti Pohanko- vics Istvánnak szerveznek vitát az agrárpoliti­káról, az oktatáspolitikai szekcióba Beke Kata MDF-es politikus látogat el. Bencze Andrea — Barta Zsolt FELKÉSZÜLTEN FOGADNI A BABÁT Lesz Kecskeméten is papás szülés Törökülésben, nagy pocakkal ülünk a matracokon, sorban egy­más mellett. Babát várunk. Ez a neve a szülésre felkészítő tanfo­lyamnak is, melynek résztvevői­ként valamennyien a nagy pilla­natra készülünk kíváncsian, örömmel és egy kicsit talán félve is. Beszélgetéseink során egyre gyakrabban felvetődik a ma oly divatos kérdés: vajon milyen érzés lehet az új családtag születését a papával kéz a kézben átélni? Hol van erre lehetőség? És egyáltalán: könnyebb vagy csak megható él­mény az úgynevezett „papás szü­lés”? — Kétségtelen, hogy sok nőben kelt lelki megnyugvást és bizton­ságérzetet, ha a párja mellette van a nehéz órákban — véli dr. Nagy Tamás, a megyei kórház szülészeti osztályának vezető főorvosa. A papás szülés értékelése azonban közel sem olyan egyszerű dolog. — Néha épp a partner jelenléte vált ki túlzott érzelmi vagy fájda­lommegnyilvánulásokat az anyá­ból, aki így jelzi, hogy együttér­zésre vágyik. Vannak asszonyok, akik viszont erejükön felüli bátor­ságot akarnak tanúsítani a férj előtt — és ez sem mindig szeren­csés. Aztán a papa szemszögéből nézve: egy szülés rengeteg megle­petést tartogat. Előfordulhat, hogy a szokatlan élmény és a nem minden szempontból esztétikus látvány számukra nem hoz mást, mint rosszullétet. Emellett a szü­lőszobán bármely pillanatban adódhatnak komplikációk, ami­kor hirtelen döntésre, gyors műté­ti beavatkozásra, erős koncentrá­cióra van szükség. Ilyen szituáció­ban igen zavaró lehet egy kívülál­ló ember egyébként természetes aggódása. Végül, de nem utolsó­sorban számolnunk kell annak a „nem megfelelő tudati szinten élő” társadalmi rétegnek az igé­nyeivel, amely már korábban is kifogásolta, hogy nem „asszisztál­hat” az asszony szülésekor . . . Ezekkel a példákkal, persze, csu­pán az ellenérveket soroltam fel. Egy azonban tény: a férfiaknak, akik gyermekük világra jöttekor jelen kivánnak lenni, feltétlenül részt kell venniük egy erre alapo­san felkészítő tanfolyamon, ahol a fontosabb fogalmakat és a fo­lyamat egészét megismerhetik. Az együttszülés az apának is kemény próbatétel, ezért csak megfelelő felkészültséggel válhat benne igazi segítőtárssá. — Mégis, úgy tűnik: ma egyre több a szolidáris apuka ... — Az országos tapasztalat sze­rint az első nagy felbuzdulásban rengeteg házaspár jelentkezett. Vannak kórházak — főleg a fővá­rosban —, melyek kifejezetten erre az igényre specializálódtak. A sta­tisztikák azonban azt jelzik, hogy a kezdeti lelkesedés sok helyütt alábbhagyott. Ettől függetlenül el­mondhatom: korántsem vagyunk ellene a papás szülés bevezetésé­nek. Ehhez azonban számos ne­hézséggel kell majd megküzde- nünk. — Nyilván gyakorlati jellegű ne­hézségekről van szó. — Sajnos, így van. Sem az osztály tárgyi adottságai, sem pe­dig az itt történő szülések száma nem kínál erre lehetőséget. A jobb ellátás és az ellenőrzések meg­könnyítésének érdekében szülő­szobánk öt helyiségét nem külö­nítjük el egymástól. Nálunk igen ritkán fordul elő, hogy csak egy vagy két anyuka legyen a terem­ben. Ennél jóval zsúfoltabban va­gyunk, s ilyen helyzetben egy ide­gen férfi Jelenléte zavarhatja a többi szülő nőt. Mindenképpen ki kell tehát alakítanunk egy külön­álló, megfelelően felszerelt szobát. S ez nemcsak komoly átszervezést igényel, hanem bizonyos mérték­ben azoktól az asszonyoktól is elvonja a helyet, akik a hagyomá­nyos módszert választják. De • A családba érkező kis jövevény fogadtatására minden családtagnak készülnie kell. azért bízom benne, hogy hamaro­san itt, a megyei kórházban is lehetőség nyílik majd az alternatív szülésre. — Mi az oka annak, hogy a me­gye több kisebb, kevésbé felszerelt kórházában már fogadják a papá­kat? — A kisebb intézetekben legin­kább a „sima” szüléseket látják el. A megye legtöbb koraszüléses, műtétes, komplikációs esete hoz­zánk kerül. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Bács-Kiskunban majd’ min­den harmincadik gyermek a mi osztályunkon jön a világra, hanem azt is, hogy évente 2400-2500 nő szül nálunk. A magas arányok és számok ellenére azért szívesen di­csekszünk el azzal, hogy szülészeti munkánk eredményességét tekint­ve jócskán az országos mezőny el­ső harmadában vagyunk. A mos­toha feltételek és a mindennapi ne­hézségek között mi is próbálko­zunk újításokkal. A napokban kapcsolódtunk be például egy szá­mítógépes fájásmérő alkalmazásá­nak hazai kísérletébe ... Ezzel is azt szeretnénk elérni, hogy gyer­meke születését minden nő nehéz­ségektől, gondoktól mentesen élje át — a papával együtt vagy akár a papa nélkül... VITA A KÉTGYERMEKES CSALÁDOK BEISKOLÁZÁSI SEGÉLYÉRŐL • Róluk van szó... A bizottság így javasol, a hivatal úgy dönt A beiskolázási segély körül kialakult vitában, a kecskeméti önkormányzat szociá­lis bizottságának elnöke, Varga László a következő álláspontot képviseli: szemben a polgármesteri hivatal tájékoztatásával, nemcsak a három- és többjo^npekes, családoknak jár a támogatás, hanem a kétgyermekeseknek is. Ez utóbbiak mint segélyre jogosultak szerepelnek az augusztus 26-ai közgyűlés határozatában; vala-j mint a szociális bizottság javaslatában is. Hogy mégis másként került nyilvánosság­ra, annak az a magyarázata, hogy Hideg Antal alpolgármester másként járt el. A szociális bizottság tagjai mindezt felháborodva vették tudomásul és legutóbbi ülésükön ismételten azt szavazták meg, hogy a kétgyermekes családok is kapjanak segítséget. Miből adódik a véleménykülönbség? Varga László, a szociális bizott­ság elnöke így háborog: — Már az is furcsa volt, hogy nem is hallottunk a 24,6 millió fo­rintról, eltitkolták előlünk. Vélet­len tudtuk meg a minisztériumtól. Kiderült, hogy a pénzügyi iroda nyújtott be pályázatot, de nekünk nem szóltak róla. Amikor viszont tudomásunkra jutott, rögtön úgy döntöttünk, hogy nagy részét beis­kolázási segélyként osztjuk szét in­gyen tankönyv és füzet formájá­ban vagy pénzben. A közgyűlésen világosítottak fel bennünket, hogy ez az összeg rendkívüli nevelési se­gélyre, valamint élelmezési pótlék­ra jött. S mivel ennek az odaítélése az alpolgármester hatáskörébe tar­tozik, Hideg Antalra bíztuk, mondván, hogy van olyan jó kap­csolatunk, hogy Hideg úr nem fog a bizottság álláspontjával szembe­helyezkedni. S akkor az újságból tudjuk meg, hogy a közgyűlés ha­tározata és a bizottság javaslata ellenére nem szándékoznak a két­gyermekes családoknak támoga­tást adni! Szerintem pedig 16 milli­ót most nyugodtan szétoszthat­nánk, hogy minél több családnak jusson, akkor is maradna 6-7 mil­lió élelmezési pótlékra. De min­dent kitalálnak, állandóan a jog­szabályokra hivatkoznak. Más ön- kormányzatoknál rugalmasan megoldották, csak a kecskeméti nem képes. Ha csinálni akarunk valamit, az rögtön valamilyen jog­szabályba ütközik. Itt csak azt le­het, amit az apparátus jónak tart. Akkor meg minek a bizottság? * Mi erről a véleménye Hideg An­tal alpolgármesternek? — Szívem szerint egyetértek a lelkész úrral — mondja —, de én meg nem költhetek el olyan pénzt, ami nincs. A 23,6 millió forint — ami szerintem csak 23,3 millió — három célra érkezett póttámoga­tásként. Egyrészt rendkívüli neve­lési segélyre, rendszeres segélyre, valamint élelmezési hozzájárulás­ra. E három jogcímnek három fele­lőse van: az étkezési támogatás a jegyzőhöz, a rendszeres segély a bizottsághoz, a rendkívüli segély pedig hozzám tartozik. A gazdasá­gi irodától azt a tájékoztatást kap­tam, hogy az étkezési hozzájáru­láshoz 10 millió forintra van szük­ség. Az én rendelkezésemre tehát 9 millió forint áll, amit rendkívüli segélyként oszthatok szét. Kecske­méten 17-18 ezer diákot számlá­lunk, tisztán belátható, hogy ebből az összegből legfeljebb egyharma- da részesülhet 1500 forint tan­könyvsegélyben. Ha a kétgyerme­kes családokra is kiterjesztjük a segélyezettek körét, a gyerekek 80 százalékának kellene adni. Az ösz- szeg viszont csak a gyerekek 35 százalékának teszi lehetővé a tá­mogatást. Nem hitegethetem se a szülőket, se az osztályfőnököket azzal, hogy mindenki fog kapni. Természetesen, lesznek olyan két­gyermekes családok, akik — szo­rult helyzetük miatt, az iskolák ja­vaslatára — szintén részesülnek tá­mogatásban. Hadd tegyem hozzá, hogy sajnos, a rendszeres nevelési segélyben részesülőknek sem tu­dom elküldeni a pénzt, ugyanis so­ha senki nem ellenőrizte, eseten­ként érvényesek-e még a feltételek. Durva túlzással élve, akár már nyugdíjba is mehetett a gyerek s még mindig kapja a nevelési se­gélyt. Tudni kell, hogy a rendszere­sen támogatott családok részére tejjegyet is adunk, amit tértive- vénnyel küldünk el, s ha nem tud­ják átvenni, mi visszakapjuk. Leg­utóbb 20 tejjegy jött vissza. Kérde­zem: vajon ki vette át a pénzt? * Nem tudni, hogyan zárul a vita. Egy biztos: az emberek várják a segítséget. Az alpolgármester tájé­koztatása szerint — ha késve is — a rászoruló kecskeméti csalá­dok szeptember 25. és október 5. között megkapják a pénzt. — benke —

Next

/
Thumbnails
Contents