Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28 / 228. szám
4. oldal, 1991. szeptember 28. PETŐFI HERE SZÜRET? SZÜRET Húszezer dolláros üzlet Borért sót Szőlőár, borár A császártöltési pincesoron alig van mozgás ezen az aranyló délutánon.. A Duna-töltés agyagába mélyen befúrt pincék előtt egy-egy szomszéd kiált a másiknak. Egyelőre a hordók, a pincejáratok, az eszközök tisztogatása járja. Ahogy mondják, minden nap aranyat ér, amikor nem kell leszedni ilyen időben a szőlőt. Az őszi verőfény minden órája édesíti a,bogyókat, növeli a cukorfokot. Éppen indulnánk tovább, amikor megérkezik Walter István, és máris a pince hűvösében találjuk magunkat. — A koraiakat már leszedtük, a többit is nagyon kellett nézegetni, mert bizony erősen kezdtek rothadni. Nagyon nem tett jót az az augusztus végi nyálkás, esős, őszies idő. De most, hogy kisütött a nap — úgy látszik —- megállt a rothadás, várunk tehát a szedéssel. Ilyenkor hacsak lehet — mármint ha az időjárás engedi —, minden nap egy kis haladék a minőség érdekében. A tavalyi bort, természetesen, meg kell kóstolni, az aranylót és a vöröslőt. Közben a múlt év értékelésére is sor kerül: Tavaly, meg előtte is a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetnek adtuk át a bort. Most kilátásunk sincs erre. Szerencse, hogy a tárolótér itt elég nagy, 130 hektó bort simán el tudunk helyezni a hordókban. Egyelőre csak ez a lehetőség van. Aztán vagy összeállunk itt néhányan és csinálunk egy palackozót, aztán úgy próbáljuk meg eladni, vagy nem tudni, mi lesz . .. Csak nézzük sokszor, hogy lehet az, hogy tőlünk megvették a bort, tavaly például 23,70-ért és egy 7 decis palackot meg 70-80-90 forintokért adnak a boltban. A maszek kimérős is pont a duplájáért adja el, mint ahogy tőlem elviszi. Ráadásul ha el is tudjuk adni, biztosan nem kapunk érte annyit sem, mint a múlt évben. A költségeink viszont 3-4 forinttal magasabbak. A növényvédő szertől a gépekig, mindennek fölment az ára. — Elég nagy a pincéje, sok és nagy a hordó, egy évet ki tud húzni akkor is, ha nem sikerül eladnia . . . 0 A hordókban jól eltartható a bor, csak éppen pénz nem lesz belőle egyelőre. — Valóban nem kell megijednem, ha egyelőre nem veszi meg senki a bort. A töltés alatti mély pincében semmi baja nem lesz. De megbocsásson, nem azért foglalkozom vele, hogy itt álljon! Végül is nagyon számítottunk volna az ebből származó jövedelemre. Abból meg nem lesz semmi, legalábbis nagyon úgy néz ki. Sőt, ahogy gondolkozunk, kiderül, egyelőre csak olyan dolgokat tehetünk, ami nem hozza, hanem viszi a pénzt. — Ezt hogy érti? — Hát, már említettem a palackozót. Azt valamiből fel kellene építeni. A másik lehetőség talán az lenne, ha egy kis idegenforgalmat idecsábítanánk. Mint mondjuk Hajóson, ahol már a pincék mellett teljes ellátást nyújtó szobák is vannak. Jön a vendég, eszik, bort iszik, megnéz ezt azt, és persze mindezért fizet. No, persze. Hajóson a pincesor nem így van, mint itt nálunk. Császártöltésen. Itt nehezebb lenne egy ilyen szeparált területet kialakítani, hiszen a pincék szanaszét vannak. És, persze, ami nagyon kellene mindehhez, az pénz. Amit — úgy gondolom — nem csak én nem tudnék hamarjában előteremteni. Kiskőrös a borászati vállalkozások korát éli. Kft.-k, vegyes vállalatok próbálkoznak a felvásárlás, feldolgozás, kereskedelem legváltozatosabban összehozott formáival. így a Kiskőrösvin Borászati Kft. is, melynek ügyvezetőjével, Baranyai Zsolttal igen tanulságos beszélgetést sikerült folytatni: —Tavalyelőtt nyár végén alakítottuk meg a kft.-t, édesapám és én, talán az országban elsőként az ilyen jellegűek között. Nagy érvágásnak számított ez akkor másoknak, hiszen mi közvetlenül a termelőtől vásároltunk fel, nem pedig közvetítőkön keresztül. Mára igencsak kinőttük magunkat, éppen a bővítésnél tartunk, 15 ezer hektoliteres tárolóterü pincét építünk. — Mi a különbség egy ilyen kft. és az eddigi felvásárlók között? — Jószerével a vállalati forma nem változik, csak éppen sokkal rugalmasabb a vállalkozás. Egyetlen kényszerítő körülményt veszünk figyelembe, megéri vagy nem, amihez hozzá akarunk fogni. Nem kell hosszú utakat bejárnunk a kereskedelmi ügyletek bonyolításakor, nagyon _ gyorsan el tudunk intézni mindent. És nem megvetendő, hogy az elszámolásoknál, a könyveléseknél nekünk nem kell számolni az általános költséggel. Ezért olcsóbbak is lehetünk. — A belföldi értékesítésre gondol? — Arra is. Most éppen azon törjük a fejünket, hogy a kannás bor fogyasztói árát csökkentjük a három forgalmazott fő fajtánkból. Úgy, hogy a tavalyi átlagborárat viszont kifizetjük a termelőknek. Persze, ezt a saját bizományosi lerakatainkban tudjuk csak számon kérni. Önálló exportjogot szereztünk, így külföld felé is kacsintgatunk igencsak. Meglépő, mekkora mennyiségre sikerült szerződést kötnünk például a romániaiakkal. Barterügylet lesz, egyebek között lánctalpas traktort és sót hozunk a bor fejében. Nyugat felé nem próbálkoznak ? — Úgy gondolom, mindenki azt csinálja, amihez ért és amihez a lehetőségei megfelelőek. Itt, a környékünkön asztali borok vannak. Nem ez a nyugati vevő álma, ezt tudomásul kell venni. Ráadásul olyan ötven kilométeres körzetben tudomásom szerint mindössze három olyan palackozósor van, amelyik képes az ottani igényeknek megfelelően dolgozni. Persze, azon azért időnként elgondolkodom, hogy ha nagyon könnyű, 8- 10 maligánfokos borokat tudnánk kínálni, arra lenne-e vevő. Egyelőre azonban úgy gondolom, nekünk nem éri meg néhány millió forintot arra fordítani, hogy nyugaton egy-két kamionnyi bort el tudjunk helyezni.- Önök a nagyobb felvásárlók közé tartoznak, ügy mondják, ezekben tesz az idén nagyobb baj, merthogy ott halmozódott fel a sok bor. És itt? Meg fog lepődni, nálunk éppen fordított a helyzet. E pillanatban éppen ott tartunk, hogy ha két hét alatt nem sikerülne bort szereznünk, akkor két fajtából már nem tudunk forgalmazni. Persze, ahonnan neg tudnánk venni, ott — emlékszik, emlegettem az általános költséget — olyan az ár, amit nem fizetünk meg. — Itt, a környéken sokan abban reménykednek, hogy a önökéhez hasonló vállalkozások segítenek a borválság megoldásában.- - Nézze, én úgy gondolom, az idei év még csak-csak elmegy valahogy. De ha jövőre sem vásárol a Szovjetunió, akkor nagy baj lesz. Most meg holnap még talán lehet belföldön kannázni, de jövőre már biztos nem ez a megoldás. Ráadásul pont ebben a dologban ugrik ki, mennyire nem egyenlők az esélyek a termelő és például mi — illetve a más hasonló cégek — közöttünk. Az adózásra gondolok. .. Aztán: most arról van szó, hogy ki kellene vágni sok szőlőt, ez óriási bizonytalanságot szül a termelőkben, de a feldolgozókban, forgalmazókban is. Ez pedig, meggyőződésem, hogy a legrosszabb. A család megélhetése Nemrégiben volt az első, hivatalos találkozó a dániai Viborg megye és Bács- Kiskun vezetői között. A Duna—Tisza közén eltöltött néhány nap alatt a vidék mezőgazdaságával, termelési kultúrájával is megismerkedtek a vendégek, sőt, egyes termékekből, például megyei borokból mintát is vittek magukkal. Azok, Bent Hansen Viborg megyei elnök ajánlásával eljutottak a Linkit céghez, s annak szakemberei — borászok, kereskedők, sőt, részvényesek is —- a napokban már üzleti tárgyalásokra érkeztek Bács-Kiskunba. Alapos emberek lévén, körülnéztek ők Tokaj-Hegyal- ján, sőt, a mecsek-Villány i borvidéken, de látogatásuk eredményesnek bizonyult Bács- Kiskunban is. Jártak a_Kecs- kemétvinnél, az Izsáki Állami Gazdaságban, ismerkedtek a kiskőrösi Coopvin és az ottani állami gazdaság, valamint a Soltvadkerti Szőlőskert Szak- szövetkezet termékével, s Hajós boraival. Megállapításaik szerint a magyar, s benne a megyei boroknak jó piaca lehet Dániában — különösen a száraz és a vörösboroknak. Csak be kell vezetni őket. Ehhez újabb mintákat is beszereztek, s egyúttal szerződést kötöttek, amely alapján a Kecskemétvintől húszezer dollár értékben vásárolnak bort. V. T. 0 Az Az 54-es főútra bebókol néhány gyümölcsfa Soltvadkert szélén, köztük kis út vezet a házhoz. Az épület előtt gyalult faasztal néhány székkel. Ahogy beköszönünk, idős férfi nyújtja a kezét, Marosi Béla. Míg beszélgetünk, kis traktor érkezik, a pótkocsin szőlővel.- Ez a család megélhetési forrása. Három hold vegyes szőlőnk van, zömében cserszegi fűszeres, ezerjó, rizlingszilváni. Az eddigi években a termést beadtuk a Szőlőskert Szak- szövetkezetbe, most viszont megpróbálunk magunk megszabadulni tőle. Feldolgozónk van, pincénk van, igyekszünk jó minőségű, tiszta bort készíteni. Házalnak a borral? — Nem. Nagy szerencse, hogy ez a ház pont itt, az út szélén épült. Egy táblát kellett csak kitenni, be-betér- tek a vásárlók. És ha egyszer már bejöttek, igyekeztünk azon, hogy vissza is térjenek. És visszatérnek, mert nincs kifogásolnivaló a borunkon. — Ezt csak a visszatérő vásárlók állítják? — Dehogy. Minden borból küldünk fel az. Országos Borminősítő Intézetnek. így aztán jó lélekkel tudunk számlát is adni a vevőknek. — Egy-egy liter borról ad számlát ?-— Félreértette, mi nagyobb tételeket adunk el, 3-4 hektó sem számit a nagy vásárlások közé. Nem litere- zünk, a legkisebb mennyiség 25 liter, amit eladunk. Miután saját termelésű borunkat adjuk el, nem adózunk utána. Ez pedig nagy könnyebbség. Annyit tesz, hogy szűkösen, de meg tud belőle élni a család. — Az adórendszer megváltoztatása napirenden van ... — Nem nagyon tudjuk, hogyan is lesz majd... Azért megpróbáltunk számolni... Ha megszűnik az 500 ezer forintos adómentesség, de az áfavisszatérítés nem, akkor talán nem lesz nagyon rossz.. .Nem tudom ... — Látom, nem fata! eszközökkel dolgoznak. — Bizony nem. A traktort árverésen vettük, a feldolgozáshoz szükségeseket már nagyon régen. Valaha nagyüzemiek voltak ezek, csak kor- szerűsitettek a gazdaságban, mi meg megvettük a gépeket. Ahogy figyelem, szerencsénkre, mert egy korszerűnek számító prést sem tudnánk mostanában megvenni, olyan magas az ára. Kézi erővel meg már nem bírnánk a munkát. Eddig a szövetkezet csinálta meg a gépi munkákat nekünk is, de aztán kiadták az eszközöket „maszekba”, így meg már nem érte meg. Inkább vásároltunk Érkezik a szőlő • A Kiskőrösi Állami Gazdaság bócsai borászati üzemébe lassan érkezgetnek a szőlővel megrakott teherkocsik. Ottjártunkkor a soltvadkerti nagyüzemi tábla Oportóját hozták éppen. Az első vizsgálatok szerint a mustfok 14 fölötti. A gond nem is ezzel, hanem azzal van, hogy az augusztusi másfél hetes esős idő bizony meghozta a peronoszpóra és a szürkepenész-fertőzést. Szőlő van, bor lesz. És piac? oldalt összeállította: Gál Eszter 0 Fotók: Straszer András és Walter 0 A cserszegi fűszeres nálunk jól bírta a hideget — mutatja Marosi Béla. magunknak gépeket, és azzal csináljuk. — Elbírna a család nagyobb területtel is?Gondolom, igényelnek vissza földet. — Egyelőre csak a postáról hoztuk el a papírokat, még ki sem töltöttük. Úgy gondoljuk, hogy olyan tíz hold körül próbálnánk meg igényelni. De csak akkor, ha vagy a tanya környékén, vagy egy tagban kaphatnánk meg... Szüreti számtan Sokáig kint aludtak a fürtök. Most aztán összeszedjük mindet; hordókba kerül a must — mondja Chról Kálmán, 63 éves izsáki szőlősgazda, miközben folyamatosan tölti a prés kosarát. — Apáméval együtt 3500 négyszögöl szőlőt művelünk, 150 hektó borunk lehetett volna, ha április 22-én hajnalban nem marja le a hajtásokat a mínusz öt fok. A hagyományos művelésű területeken ekkora kárt talán csak az 1933-as és az 1952-es májusi fagyok okoztak: Csakhogy akkor azt mondhattuk: ha kevesebb terem, drágábban adjuk el a maradékot, az áremelkedés valamennyit megtérít a kárból. Most azonban minden logika megdől, 10-12 forintot ígérnek a 18- as mustért a maszek kereskedők. Az állami cégek nem is vesznek a termésből semmit. Úgy, hogy aki nagyon meg van szorulva, vagy nincs edénye, hogy elszürje a termést, rákényszerül, hogy fillérekért adjon túl a szőlőn. Tavaly 13,50 volt a szőlő kilója. Az infláció 38 százalékos, és esett a felvásárlási ár! Ki bírja ezt tovább? Nekünk az egész nyári, igen sok és nagyon kemény munkánk kárba ment. Ha 40-ért literezzük is el a megmaradt, kiforrt bort, akkor is nehezen kapjuk meg azt a 20 ezer forintot, amit növényvédő szerre adtunk ki. Július 18-ától olyan idő köszöntött be, hogy ha valaki nem permetezett, akár minden nap, csak a pusztuló szőlőben „gyönyörködhetett”, olyan erős fertőzés volt az esők miatt. Mi például tizenegyszer szórtuk. És az üres tőkéket ugyanúgy kellett kötözni, kacsolni. Négyszer honoltunk. Holdanként ezer munkaórát számolhatunk. Most mi ingyen dolgoztunk? Szerencsére van egy RS traktorunk és a fiam sokat itt van, nem kellett napszámost fogadni. Persze nem is tudtunk volna a mai árakon. Az idén talán csak a napszámosok jártak jól. Nekik a pénzük már biztos. Napi hétszáz-nyolc- száz forint. Plusz szállítás és teljes ellátás. Nem irigylem senkitől, de a napszámos ma vendégségbe jár. A harmincas években pengő, pengő húsz volt a napszám 14 órára, minden nélkül. Másfél kiló cukrot, vagy három liter petróleumot adtak érte. így változik a világ. Meg úgy, hogy az izsáki meg soltszentimrei gazda, aki nem tudja elszűrni a mustját, a tönkremenes szélén újabb kiadásra kényszerül. Aztán nem is tudja, hogy milyen bort kap vissza, ha el akarja adni. Ha az állam segít is valamit, literenként 1,50-2 Ft-ot biztosan elkérnek a borászok a szolgálataikért. Egész biztos, hogy sokan bedobják a törülközőt. Főleg azok, akik már nem képesek maguk megművelni a szőlőjüket. Már így is vörös a határ az idő előtt tönkrement tőkéktől. 1991-től Izsákon másként ejtik ezt a szót, hogy szőPéter 0
