Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-17 / 218. szám
PÉNZ, VÁLLALKOZÁS. PIAC 1991. szeptember 17., 7. oldal ERŐSÖDŐ VERSENY A BANKOK KÖZÖTT Mibe fektessük megtakarított pénzünket? Sok jel mutat arra, hogy a bankok között erősödő verseny indult meg a — szaknyelven szólva — forrásbevonásért, azaz a lakossági befektetésekért. Erre utal például az, hogy mind több külföldi részesedésű, úgynevezett vegyes bank kezdi meg működését; hogy folyamatosan bővül a fiókhálózat és gyarapszik a különféle pénzügyi műveletek ellátására létrehozott, szervezetileg önállósult leánybankok száma. Az egészséges versenyt közvetve-közvetlenül ösztönzi az értékpapírtörvény is, amely előírja, hogy az értékpapír-forgalmazást le kell választani a kereskedelmi bankok tevékenységi köréről. A pénzintézetek szolgáltatásai, s ezzel együtt a pénzbefektetési lehetőségek skálája az utóbbi időben jelentősen bővült: a takarékbetétek mellett megjelentek a letéti jegyek, a pénztárjegyek, az értékjegyek és a diszkontjegyek. A hitelviszonyt megtestesítő banki értékpapírok sokféleségében közös, hogy — amint azt a központi szabályozás kimondja — a 6 hónapon belüli lekötések kamata nem haladhatja meg a 26 százalékot. (A 6 hónapon túli lekötések maximális kamatáról a bankok egymás között állapodhatnak meg, ez — jelenlegi megegyezésük szerint — 33 százalék.) A különböző értékpapír-konstrukciók más-más előnyt ígérnek a befektetőknek, ezért előfordul, hogy az azonos időtávú lekötésekre — a megszabott határokon belül — egymástól jócskán eltérő kamatokat fizetnek. A viszonylag alacsonyabb kamattal kecsegtető bank azonban igyekszik pluszszolgáltatásokat nyújtani ügyfeleinek. Például úgy, hogy kiterjedtebb fiókhálózata révén bármikor és bárhol elérhetők értékpapírjai. Esetleg úgy, hogy a lejárat előtt visszaváltott papírok után fizetendő kamatoknál az általánosnál enyhébb szankciót, kisebb levonást alkalmaz. De szerepel a tárgynyere- mény-sorsolás és sokféle más eszköz is a befektetők, illetve a leendő befektetők kegyeiért folyó harcban. A bővülő befektetési „választék” és nem utolsósorban az inflációs folyamat, amely a legrosszabb üzletek közé sorolja a megtakarított pénz otthoni „tárolását”, arra figyelmeztet, hogy a kisebb- nagyobb megtakarításokkal rendelkezőknek érdemes körültekintően tájékozódniuk a pénzügyi műveletek lehetőségeiről. Ferenczy Europress Kovácsmesterek kiállítása A Moszkva melletti Nyiko- lo-Arhangelszkojéban megtartották a kovácsmesterek hagyományos ’ termékkiállítását és vásárát. Az ország minden részéről idesereglett mesterek legszebb termékeiket hozták a bemutatóra. Oroszország mindig híres volt kovácsmesterségéröl. Idővel azonban az ügyes kezű mesterek száma egyre csökkent. Ma már igen kevés idős kovács őrzi a régi mesterség titkait. • A fegyverkovács ősidők óta híres mesterség volt Oroszországban. • Ez a gyürüspáncél egy fiatal mester keze munkáját dicséri. hanem az amatőrt. Az amatőrnek a gulyásleves elkészítéséhez akkora bátorság kell, mint Sír Lancelotnak, midőn sárkánykeresőbe indult. Az előbbinek először húst és zöldségféléket kell felhajtani. Ez máris mutatja, hogy tetten érhető a vállalkozói tipológia : a cél kijelölése után taposni kell a hozzá vezető utat. Jó, jó, elmegy a piacra, meg a húsboltba, megveszi a répát, zöldséget, marhahúst, de ez mégsem ilyen egyszerű. A vállalkozás (gulyásleves) kettős megítélés alá esik: minőség és rentábilitás. Ez utóbbit a piacon és a húsboltban kell megalapozni. Aki nem tud jót olcsón beszerezni, az bizony már az út elején elvérzik. Hazatérvén, következik a második próbatétel, a járulékos anyagok számbavétele. A szellemi kvalitás magas szintje szükséges ahhoz, hogy semmi ki ne felejtődjön. Ezután következik a harmadik próbatétel (a népimitológiában—ha jól számolom—a huszonegy fejű sárkány) : mindezeket értelmesen összerendezni ésföltennifőni. A vállalkozó ezután sem ülhet babérjain — már csak azért sem, mert a babérlevelet is bele kell tenni a levesbe—, hanem állandó készenlétben, feszült figyelemmel. Szeme a gázlángon, föl kell vennie a marhahús puhulásának ütemét. Üzletfilozófia Szeretek főzni. Mint ahogy enni is, s ennek ismerőseim szerint azért van értelme, mert legalább meg is látszik rajtam. A főzésről pedig tudni kell, hogy ez nemcsak a kulináris, hedoni- kus élvezetek kéjelgő kielégítése, valamint a létfenntartást célzó táplálkozás irányába ható tevékenység, hanem vállalkozás. Sőt, ez maga a „vállalkozásság”, mint olyan. Egy olyan modell, mely a struktúra minden részletét hitelesen mutatja fel, regisztrálja annak működési mechanizmusát, összefüggéseit. Egy tányér káposztás tészta kevés borssal maga a sokszínű valóság. Annak persze egyszerűbb lenyomata, ellentétben a marinírozott halszeletekkel, melyeket mint tudjuk, vörösborban szokás pácolni. Aki ma vállalkozásba akar Magyarországon fogni, az először tanuljon meg főzni. Nem mondom, az is igaz, hogy éhgyomorra bajos például gyárat alapítani, a főzés mégsem ezért ajánlatos, hanem azért, mert alapstúdium. Nem abból lesz a jó vállalkozó, aki lenyalván ajkáról a paprikászsír utolsó cseppjét, elégedetten dől hátra székében, s ugyanezen lendülettel afogpiszkálót is magához ragadja, hanem az, aki mögötte áll és — gázlángon szerényre erőltetett büszke mosollyal törölgetikezét a konyharuhába, majd felteszi a történelmi kérdést: — Na, hogy ízlett ? Korunk hőse ő. Hogy miért, annak magyarázata oly egyszerű, mint rántást csinálni a zöldbabfőzelékhez. Aki főzésre szánja el magát, annak ugyanúgy ezer zátony Skylla és Cha- ribdi között kell eveznie célja felé, mint valamely vállalkozónak. Értelme, esze legyen éles, mint a penge (persze a kések is), izma acélos (csakúgy, mint a kések). Tántoríthatatlan, kitűzött célját vigyázza sólyomszemmel — magyarul: tudja, mit akar és azt is, hogy miként! Ha valaki azt hiszi, hogy ez könnyű, az nem készített még borsos tokányt, és bárgyú önelégültségében dagonyázva lenézi a héroszokat. Sajnálatra méltó figura, hagyjuk is! Amint a görög sorstragédiákjó tollú szerzői már gyakorlattá tették, válasszuk hősünknek az ezer veszéllyel szembenéző, próbákat vállaló és álló, esetleges bukásában is magasztosjellemet. A szakácsot. Nem a profit, aki rutinból dolgozik, akinek ambíciói kihúnytak, egész kommandó dolgozik a keze alá, HÍRES MAGYAR VAGYONOK — NAGY KARRIEREK __________________ We iss Manfréd, az iparbáró Napjainkban a hazai polgárosodás új es reményeink szerint immár törések nélküli korszakát éljük. Azok közül, akiket a köznyelv finom eufémizmussal ma vállalkozóknak nevez, már látszanak kiemelkedni az elkövetkező korszak nagy gyárosai, pénzemberei. Ők azok, akiknek mai sikersztorija az előttünk álló évtizedek magyar valóságát jelentősen befolyásolni fogja. De mit tudunk a régiekről? Az elmúlt évszázad híres magyar gyárosairól, bankárairól? Keveset, hiszen az elmúlt évtizedekben ezek „kizsákmányolok voltak csupán a történelemkönyvekben, és sokkal ritkábban esett szó az általuk felépített vállalatokról és bankbirodalmakról. A kiegyezés utáni Magyarország világhírű alakja volt Weiss Manfréd. Pályafutása csak az amerikai karriertörténetekhez hasonlítható. Szinte gyermekként állt munkába, mint korának több más, később káprázatos gazdaságra szert tevő egyénisége. Külföldi tapasztalatszerzése után hazatérve, még alig húsz éves, amikor bátyjával közösen konzervüzemet alapít. Az első magyar A pénz többféleképpen jelenik meg a gondolkodásunkban. Egyrészt, mint elvont közgazdasági jelenség: értékmérőként, forgalmi és fizetési eszközként, a kincsképzés eszközeként, világpénzként és még sorolhatnánk. Ugyanakkor sokak szemében a pénz valamiféle misztikus, titokzatos, az ember fölött álló hatalom. Ahogyan Mefisztó énekeli Gounod Faustjában: .. Áll a bál a pénz körül, járja koldus és király ... minden ő előtte hódol, mindenki hitvány pénzt imád.” Ritkán gondolunk arra, hogy a pénzhez fűződő viszonyunkban — csakúgy mint az élet más dolgaiban — lélektani tényezők is közrejátszanak. Nem látszik haszontalannak ebből a szempontból is körüljárni a pénzzel kapcsolatos szokásainkat, magatartásformáinkat, cselekedeteinket. A kereskedelemben alkalmazott ártáblázatokban kifejeződik az áru értéke, a kereslet és kínálat, a gazdaság törvényszerűségei. Nem így az emberek belső ártáblázatainál. Mert ilyen is van! Ez ugyan nem teljesen független a valóságostól, de néha furcsa ellentmondásokat mutat. Az ok: a belső ártáblázatunkat a lelki élet törvényszerűségei szabályozzák. Szerepe van benne a többi között a megszokásnak, a hagyományoknak és előítéleteknek is. Igaz, hogy ki mit talál drágának vagy olcsónak, az attól is függ, mennyi pénze van: a kisnyugdíjas drágának tarthatja a tejet és kenyeret; az újgazdagok egyike-másika jutányosnak egy millióért az Opel Kadettet. Ám a vagyoni viszonyok az idők folyamán változhatnak. Lehet, hogy az egykori szűkpénzü diák — akinek pár száz forint is megterhelést jelentett, tehetőssé, gazdaggá válik, és amit akkor elérhetetlennek tartott, most könnyűszerrel megveheti. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az emberek többsége meglehetősen maradi. Ezért tartanak becsben sokszor olyan tárgyakat, amelyek száÖnmaga szigorú bírája is maga legyen, ehhez kell a kivételes jellemszilárdság, hiszen csak azt adhatja ki kezéből, amit maga is jónak talál. Ezután jön a tálalás, sorsfordító pillanatok, siker vagy bukás. Gyengébb idegzetűek ilyenkor hunyják be a szemüket. Egy vállalkozás értelme a piacon igazolódik. Ha a főzést, mint modellt, előtanulmányként alkalmazzuk a vállalkozás titkainak kifürkészésére, akkor semmiképpen ne hívjunk ismerősöket gulyáslevest szürcsölni. Még udvariasságból azt mondanák, hogy jó, s máris oda a tudományos kísérlet hitele. Hívjuk meg ellenségeinket, viseljük el a gúnyos pillantásokat, homlokráncolással a hatásvadász fintorokat, és csupán a szürcsölés és a csámcsogás akusztikai értékeiből, decibelekben számolva mérjük fel vállalkozásunk sikerét. Aztán mérleget kell csinálni, s ha pozitív az egyenleg, akkor nosza, lehet gyárat alapítani. A közelmúltban felépítettem a föntebb vázolt modellt. A vendégeim azt mondották, hogy nem túl jól sikerült a gulyás. Két eset lehetséges: vagy a jellemszilárdság hiányzott vagy a csipetke. Hámori Zoltán konzervgyár eleinte igen szerény körülmények között, alig száz munkással dolgozik. Weiss Manfréd éleslátással felismeri, hogy milyen nagy hiba, ha a terményeket mint nyersanyagot külföldre szállítják s azután késztermékként feldolgozva hozzák vissza. A magyar föld hiába ontja gazdagon terményeit, ha annak hasznát mások fölözik le. Az volt az álláspontja, hogy itthon kell azt feldolgozni, mivel ez munkaalkalmat teremt és egyúttal a hazai gazdaságot gyarapítja. így lett Weiss Manfréd a hazai agráriparosítás élharcosa és előfutára. Az első magyar konzervgyár rohamosan fejlődik, saját üzemmel bővül a konzervekhez szükséges bádogdobozok előállítására. A 90-es évek elején a folyton fejlődő gyárnak új telephelyre van szüksége. A legalkalmasabbnak erre, az akkor még szinte alig lakott Csepel-sziget látszik, a többi között a vízi út kinálta előnyökért is. Weiss Manfréd nemcsak szervezőzseni, hanem kitűnő előrelátással és intuícióval megáldott ember. A csepeli telepen lőszer- és hadimukra régen jelentős értéket képviseltek, de ma már alig jelentenek valamit. Ismerek egy valaha igen szegény embert, aki ma híressé és tehetőssé vált. Váltig ragaszkodik a régi, kicsorbult, konyhai bögrékhez, nem engedi kidobni azokat. A meggazdagodott embereknél gyakran találkozunk ilyen értékelési anomáliákkal. Miközben nagylábon él és nagy háztartást visz, egyes dolgokban kicsinyes és fukar. Ezek a szokások még a szűkös időkből erednek. anyag gyártásra rendezkedik be, majd rézkohóművel, fémöntödével és fémhengerművel szélesíti a mind terebélyesebb vállalkozást. Közvetlenül a balkáni háború előtt, 1911-ben nagy acélművet létesít, azzal a céllal, hogy az eddig külföldről beszerzett különleges lövedékacélokat itthon is elő tudja állítani. Felismeri azt is, hogy a balkáni háború csak főpróba, a közelgő világháború előszele. Az első világháború küszöbén készen áll a £yár- város, Csepel, ahol ekkor mar 30 ezer ember dolgozik. A háború alatt a monarchia hadianyag-szükségletének legnagyobb részét e gyáróriás adja. Bekövetkezett az összeomlás. A forradalmak utáni román megszállás alatt megbénul minden. A megszállók 1600 vagon gépet, 350 vagon fémanyagot, 500 vagon lőszert vittek el. A gyárvárost Weiss Manfréd még újra tudta éleszteni, átállította a haditermelésből a békés termelésre. Alkotó életének negyven éve alatt európai viszonylatban is hatalmas üzemet hagyott hátra, amikor 1922- ben hatvanöt éves korában elhunyt. (MTI-Press) T.I. A fordítottjával is találkozunk: az elszegényedett, valaha „jobb napokat látott” emberek nagyon nehezen tudnak hozzászokni a szegénységhez, a takarékossághoz, a beosztáshoz. Újra és újra előjön belőlük a pénz könnyelmű kiadására való hajlamuk. Manapság csupán egy kis réteg az, amelyik meggazdagodik. A középrétegek nagyobb tömege elszegényedik, arra kényszerül, hogy „összébb húzza a nadrágszíjat”. Tehát, ha akarjuk, ha nem, számolni kell azzal, hogy legtöbbünknek sokkal beosztóbban kell élnünk, mint annak előtte. Takács Ilona dr. Mi történt Vohh Ági masszázsszakmjával? Lotus néven keleti masszázsszalont nyitott tavaly Voith Ági színművésznő, és barátnője, Smidtné dr. Holló Erzsébet, az ismert jósnő. Nem sokkal ezután városszerte elkezdődött a szóbeszéd és a pikáns célozgatás. Az érdeklődés azóta sem hagyott alább, noha az idén nyáron a vállalkozás csődbe ment. — Mi történt valójában? — kérdezem Voith Ágitól. — Csak annyi, hogy egyéves nyűglődés után bezártuk a szalont. A történetünk pedig úgy kezdődött, hogy Bözsi barátnőmmel imádjuk a keleti természetgyógyászatot. Én pedig testkultúra-mániás vagyok. Rendszeresen járok masszíroztatni, és úgy gondoltam, más is igényli ezt. Csináltunk tehát egy színvonalas természetgyógyászati szalont. Szakképzett keleti masszírozólányokat alkalmaztunk. És pechünkre, szinte a Lotus megnyitásával egy időben, egymás után jöttek létre a szexmasszázs- szalonok. Ettől kezdve egyre többen telefonáltak, hogy szex van- e? Valójában ekkor kezdett kellemetlenné válni az ügy. — Hogyan fogadta a pletykákat? — Kezdetben kivédtem a rosszmájú megjegyzéseket. Amikor azonban elszaporodtak a szexmasszázsszalonok, akkor kiábrándultunk ebből a vállalkozásból. Egyébként engem nem érdekel, hogy mit beszélnek rólam. Csak az számít, hogy én tudom, mi az igazság. Kétségtelen, hogy a szalon nevét rosszul választottuk meg, érdemes lett volna a természetgyógyászati jellegét hangsúlyozni. — A Lotust kik keresték fel addig, ameddig üzemelt? — Kevés vendég látogatta a szalont. Igaz, akadt néhány állandó kuncsaft, de kizárólag külföldiek jöttek hozzánk. Voltak közöttük németek, olaszok, angolok, akik tudták, hogy mire számíthatnak, és nem is igényeltek egyebet. — LJgy gondolja, hogy kizárólag a szexmasszázsszalonok megjelenése okozta a bukást? — Alapvetően ez idézte elő a csődöt. Időközben a Normafa Hotelnek, ahol a szalont béreltük, új tulajdonosa lett. Noha az új főnök jószívvel fogadott bennünket, az egész váltás tortúrával járt. A személycserét követően a hotelt átépítették. Emiatt be kellett zárnunk. Az ilyesmi nem használ egyetlen vállalkozásnak sem. Közben a masszírozólányok szétszéledtek. Az egészet újra kellett volna kezdeni. — Ügy tudom, a fia, Bodrogi Ádám, aki időközben sikeres üzletemberré vált, át akarta vállalni a cég terheit. Miért lépett vissza? — Nem volt már értelme a további befektetésnek. Ádám másfajta természetgyógyász vállalkozást tervezett volna, de végül is meggondolta magát. — Mihez kezd ezután? — Egyelőre semmihez. Most egy kicsit elfáradtam. Arra is rájöttem, hogy két lovat nem lehet egyszerre megülni. Az üzlet akkor sikeres, ha csakis arra összpontosítja a figyelmét az ember. Most egy ideig a színházra koncentrálok. HT PRESS Lelki ártáblázataink • Élesedő verseny. (Szmodis Imre karikatúrája)
