Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-16 / 217. szám
PALACKOSOK 4. oldal, 1991. szeptember 16. • Kovács Ferenc: Lovas. Az első hét hónapban alapvetően a Kupa-programnak megfelelően alakultak a gazdasági folyamatok Magyarországon, nyilatkozta Kovács Álmos, a Pénzügyminisztérium államtitkár-helyettese. Elmondotta: a kereslet elsősorban attól függően alakult, hogyan változott az export, miként tudták a vállalatok külföldi értékesítésüket bővíteni. A gazdasági növekedés legfontosabb meghatározójává a külkereskedelem vált. Tovább folytatódott a szerkezetváltás, mégpedig a privatizáció révén és. a magánvállalkozások növekvő száma következtében. Úgy tűnik, sikerül az inflációs folyamatot is megtörni, ami fontos része a Kupa-program célkitűzéseinek. Az első hét hónapban a kereskedelmi mérlegben az export elérte a 4,9 milliárd dollárt, az import pedig 5,8 milliárd dollár körül alakult, így az áruforgalmi passzívum közel egymilliárd dollár. Ennek azonban jóval kisebb része jelenik meg a folyó fizetési mérlegben, mivel számos olyan tétel van, amely nem terheli az ország pénztárcáját. így az első hét hónapban a folyó fizetési mérlegben 100 millió dolláros aktívum keletkezett. A kormány egyelőre azzal számol, hogy az év végén a folyó fizetési mérleg passzívuma a tervezett 1,2 milliárd dolláros hiány helyett 600-800 millió dollárra csökken. Kovács Álmos azonban úgy vélekedett, ennél lényegesen kedvezőbben is alakulhat a helyzet, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, vagyis a kereskedelmi mérlegben megjelenő tételek nem terhelik teljes egészében a folyó fizetési mérleget. Kedvező továbbá, hogy január 1-jétől a vállalatok érdekeltté váltak exportbevételeik minél előbbi behajtásában, aminek eredménye máris érzékelhető. Ugyanakkor az importért a korábbinál sokkal hosszabb idő után fizetnek, mivel lehetőséget kaptak arra, hogy vásárlásaiknál halasztott fizetésben állapodjanak meg partnereikkel. Ez is pótlólagos külső forrást jelent az országnak, de hogy mekkora az állománya, azt egyelőre a Pénzügyminisztériumban nem tudják. A gondok elsősorban a költségvetésnél jelentkeznek. Az idén a hiány a tervezett 78 milliárd forinthoz képest legalább 10 milliárd forinttal több lesz. Ennek ellenére a pénzügyi irányítás nem tervez semmiféle nadrágszíj-megszorító intézkedést a pluszdeficit lefaragására, mint ahogy az a korábbi években már megszokott volt. Ennek az az oka, hogy a nagyobb hiány nem növeli az inflációt. A lakossági megtakarítások ugyanis ebben az időszakban ennél is nagyobb mértékben emelkedtek, így az összkereslet a tervezetthez képest a belföldi piacon nem bővült. A költség- vetés vártnál jelentősebb deficitje egyébként abból származik, hogy a vállalatok keleteurópai exportja visszaesett, és emiatt csökkent a nyereségadóbevétel. Ugyancsak kevesebb folyt be az áfából is, mivel visz- szaesett a lakosság fogyasztása. Az államtitkár-helyettes hangsúlyozta: egyelőre nem tervezik a forint leértékelését. Bár ilyen lépést előre sosem jelent be a kormányzat, az azonban biztos, hogy csak akkor válik szükségessé, ha az exportnövekedés megáll. Egyelőre azonban ez a veszély nem fenyeget. Igaz, hogy a magyar cégek kelet-európai exportja drasztikus mértékben csökkent, de a piac- gazdaságokba az első félév során 28 százalékkal tudták növelni a kivitelt. Ez azt jelenti, hogy ott, ahol a piaci mechanizmusok működnek, elegendő ösztönzést biztosít a jelenlegi árfolyam. Van-e még naiv művészet ? Beszélgetés Bánszky Pállal Kupak alatt a haszon! Az idén már nem lesz nadrágszíjhúzás ? A Kupa-program hét hónapja Kecskemét, Magyar Naiv Művészek Múzeuma, Bánszky Pál. Összetartozó, egymástól szinte elválaszthatatlan nevek. A hófehér falú gólyásházban berendezett gyűjtemény világszerte ismert. Tavasz óta viszont új állandó kiállítás látogatható. Az intézmény vezetőjével. Bánszky Pál művészettörténésszel arról beszélgetünk: van-e még naiv művészet, vannak-e még naiv művészek? — Hadd tágítsam ki a fogalom határait — kezdi a válaszát a nyugdíjasán sem pihenő Bánszky úr. — Nehéz lenne szűkre szabottan behatárolni egyfajta alkotó- csoportot. Kétségtelenül vannak Magyarországon naiv szemléletű alkotók, akiknek műveik bekerülnek múzeumi gyűjteményünkbe, de akadnak olyanok is, akiket nem sorolhatunk kimondottan a naivok közé. Ilyenek például a népi szobrászat képviselői. 1974-ben Debrecenben rendeztünk bemutatót, illetve azt megelőzően pályázatot a népi szobrászat műfajában. Tizenhét év után az idén újra, pontosabban másodszorra hirdettük meg ezt a pályázatot. Az alkotásokat Kecskeméten mutattuk be. Érdekes, hogy a korábbi jelentkezők közül mindössze csak egy ember vett részt ismét a „versenyen”. Ez is jelzi: nem profi módon, egy életen át foglalkoznak az emberek az alkotással, esetünkben a szobrászattal. — Tizenhét év nagy idő. Egy-két év is, ha az utóbbi időszak történéseit nézzük. Érthető, hogy „clfogy• Bánszky Pál: — A valóság nem változott. (Fotó: Walter Péter) női szabó volt, nyugdíjaskorában kezdett el festeni, nem is akárhogyan. Benne is van a már említett japán albumban! Mindig léteznek olyan emberek, akik valami miatt egy életen át szinte visszafojtották alkotótehetségüket, majd időskorukban igyekeznek bepótolni, kifejezni ebbéli megnyilvánulásaikat. Említhetném a hetényegyházi Répás János népi szobrászt, akit az indította el az alkotói úton, hogy a tragikus körülmények között meghalt fiát közös szoborportréban örökítse meg. Nemrég önálló kiállítása volt! Á motiváló ok tehát a lehető legkülönfélébb lehet. — Hogyan fedezik fel a tehetségeseket? Egy idős férfi lehet hogy nem szívesen hivalkodik azzal, hogy ő az ecsetet kiválóan forgatja. — Nem tagadhatjuk, hogy a kecskeméti naiv múzeumot sokan ismerik, jó híre van. A szakmában felhívjuk egymás figyelmét a tehetséges emberekre: Az is előfordult, hogy az egyik alkotó több társának munkásságát ajánlotta, mások a hónuk alatt hozott képekkel kerestek fel. — Korábban megyei múzeumigazgató volt, most már nyugdíjas, nemrég kapott magas kitüntetést. Gondoláim tétlenségiőL/SZÓironcsml Milyen témák foglalkoztatják? — Szeretném folytatni a magyar naiv művészetről írott könyvemet, készülök a második kötettel. Ezenkívül kismonográfiákat készítek. A Kecskemét-monográfia művészettörténeti fejezetét is rám bízták. Ezzel eléggé le vagyok maradva, időzavarban vagyok, holott sokan azt gondolják, nyugdíjasként nem tudom mivel elfoglalni magam. A Bolyai-gimnáziumban művészettörténetet tanítok, ez is teljés embert kíván. — A naiv művészet, a képzőművészet, a művészettörténet párhuzamosan fut az ön mindennapjaiban? — Igen. Nem is lehetne kategorikusan szétválasztani. Foglalkoztat a kortárs képzőművészet, a szivem csücskében pedig ott a naiv művészet. Ez utóbbival még a Népművelési Intézetben ismerkedtem meg, azóta pedig huszon- egynéhány év szaladt el, és alaposabban tanulmányoztam ezt a területet. Kecskeméten pedig otthonra talált a naiv művészet összes képviselője. Alkotásaik is helyet kaptak és kapnak a jövőben. — Minden nagyon szép és jó. — Ezt azért nem mondanám. A tehetségek felkarolása még nem igazán megoldott. A népfőiskolák újraértelmezése, újrateremtése már megkezdődött. Ezzel párhuzamosan jó lenne átgondolni a régi szabadiskolák megnyitásának lehetőségeit is. Többet kellene nyújtani, adni azoknak, akikben tehetség van. A vizuális kultúra festészeti vagy szobrászati ága sok lehetőséget rejt, sokkal többet kellene tenni a tehetségesek segítése érdekében. Szerintem erre a szabadiskolák alkalmasak lennének, de pillanatnyilag ennek még a gondolata sem nagyon merült fel. * A vizuális kultúra fontosságát nem kell hangsúlyozni. A tehetségesek támogatását sem. Azt viszont nem elég százszor elmondani, hogy lépni is kellene. Bánszky Pál a szabadiskolák létének hiányát érzi. Ahogyan ismerem, nem nyugszik addig, amíg legalább a naiv művészek múzeuma keretében nem szervez egy szabadiskolát... felügyelője, Németh Imrével és Horváth Károllyal, az önkormányzat közigazgatási irodájának dolgozóival, nem dicséri meg, mert: engedély nélküli tevékenysége jogellenes. Sem palackozva, sem kimérve nem árusíthatna italokat, csak a tisztiorvosi szolgálat és a polgármesteri hivatal tudtával. WC és kézmosóhely nincs. Hiányzik az ártábla. Nem tüntette fel a nyitvatartási időt sem. Röviditalt is kitölt, fél deciliteres pohárba, csak hát a mosogató ... ha annak lehet nevezni.. . rémes a szennyes vízzel! Ez így nem mehet tovább! Lindinger urat behívják a városházára és a tisztiorvosi szolgálathoz. Merthogy itt mindent, az elejétől a végéig rendbe kell tenni ahhoz, hogy Kisfáiban se száradjon a torok. Egy időben Nagy Jánosné, Révész utcai palackosital-kereskedőt is az a vád érte, hogy nem az engedélyének megfelelően forgalmaz. Azaz, tölt is. Mára szembetűnő a változás. Az üzleti fellendülés nyomán az asszony büfét nyitott a palackos helyén, s kívül, a falat va- koltatta. Előrelépett. Ám míg a többiek idáig eljutnak, hány üveg borról, sörről és pálinkáról leveszik még a kupakot — helyben! Kohl Antal nak” az alkotók, esetleg mással foglalkoznak. — Sokan abbahagyják az alkotást. Az idősebbek meghalnak, mások pedig, úgymond, műfajt váltanak. Az idei pályázat tapasztalatai alapján mondhatom, hogy minden korosztály képviselője jelen volt. Nyugdíjasok, fiatalok egyaránt. Érdekes, nem minden esetben naiv szemléletű alkotókról van szó. Egy példa. Papp Endre olyannyira felkészülten, anatómiai pontossággal készítette szobrát, hogy azt gondolná az ember, kész profi, holott nem végzett semmiféle iskolát, tanulmányt. És naiv művésznek sem titulálhatjuk. Ezzel is azt szeretném érzékeltetni: a határok mára kitolódtak, sokkal tá- gabban értelmezhetők. Ez magyar sajátosság, hiszen máshol szinte csak a lelki sérültek, a magányos emberek tartoznak a naiv alkotók kategóriájába. — Szóval, a naiv kategória is változott? — Nem, a valóság nem változott, legfeljebb a mi gondolkozásunk. Felismertük, hogy nem szabad szűk határok közé szorítani az ilyen típusú alkotó egyéniségeket. Sokan megjósolták, hogy ez a műfaj egyszer csak kihal. Hál’ istennek, erről szó sincs! Áprilisban nyitottuk meg az új állandó kiállításunkat. Ekkor összeszámoltam, hogy tizenkét olyan alkotót mutattunk be, akiket az utóbbi négy évben ismertünk meg. Közép-európaiságunk azonnal felismerhető a müveken keresztül is. Más a tematika, más a valósághoz fűződő viszony. A festmények falucentrikus- ságáról az első ránézésre kiderül, hogy magyar asszony vagy férfi az alkotó. Nézze csak: most jelent meg Japánban, a Gakken Kiadónál egy reprezentatív album, benne Közép-Európa naiv művészete. A magyar fejezetet én írtam és az illusztrációkról láthatja, teljesen más élményeket tükröznek, mint például a lengyel vagy az orosz alkotások. — Az azonban közös az alkotókban, hogy egyikük sem tanult festeni... — Természetesen. A kis- várdai Juhász- né Albert Rozália például Továbbra sem csillapodnak a viták a házi palackosital-üzletek körül. Zugkocsmák, a korhoz szabott, új köntösben, ahol a palackokból kiszabadul nemcsak a „szellem", hanem mindjárt az ital is — ezt tapasztalta a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Bács-Kiskun Megyei Felügyelősége. E szabad vállalkozások olyanok, mint egy gyűjtőtasak: belefér szinte minden. Társult (?) árukként kotyvalék borok és pálinkák, külföldi rágógumik, tört paprika, videokazetták, cigaretta es ecet is megjelenik a palackosok cégére alatt. Csofcsikné Pékár Zsuzsanna Baján, a Szabadság utca 17.-ben, a legutóbbi ellenőrzés alkalmával nem tudta igazolni, hogy kitől és mennyiért vette a dobozos söröket meg a tízféle jugoszláv röviditalt. Az árakról vevőit nem tájékoztatta. A dunatetétleni Gortva Istvánná (Toldi utca 1.) vagy a kecskeméti Kupa utcai Kemény Istvánná beleesett abba a hibába, hogy mérni (is) kezdte a szeszes italokat. Solt- vadkerten Molnár Zsigmondné, a Bócsai utca 8. szám alatt, 300 üveg olyan Szalon sört akart forgalomba hozni, amelynek már lejárt a minőségmegőrzési határidejük. A piac és a hatósági ellenőrzések előbb-utóbb kirostálják az alkalmatlanokat a palackozott italok árusítására engedélyt kapott vállalkozók közül. Akik alacsonyabb áraikkal, persze, nem mindenütt szívesen látott konkurensei a módosabb vendéglátóknak. Ezért van az, hogy a 34-35 forintért Dréher sört eladó háziak feljelentői nem egy esetben közeli kocsmárosok vagy valamelyik kft. A legfontosabb, hogy ne a pillanatnyi ellenérdek, hanem a piac és a rátermettség határozza meg a palackosital- forgalmazók helyzetét. Számuk a megyében körülbelül 1200, Kecskeméten pedig csaknem kétszáz. Azt is mondhatjuk: az övék az egyik legsikeresebb vállalkozás az italpiacon. Elképzelem, mekkora krokodilkönnyeket hullat e vállalkozásforma ilyetén kiszélesedésével némelyik utasellátós! A nyáron, Gödöllő és a Keleti pályaudvar között, nem átallották az egyik gyorsvonaton a kőbányai világost dupla áru sörfajta üvegébe áttölteni. A horpadt kupakhoz — és a 64 forinthoz nem illő gyenge ízen rajtavesztett. Nem mindig angyalok az új, házi vállalkozók sem. Kijátsszák a forgalmazásra vonatkozó előírásokat, mint arra az elején utaltunk. Mert az még csak hagyján, hogy a Holló utcai Z. Klub palackositalüzletben, kedvesen, bontót is adott a sör mellé az eladó. Csupán azt kérte: ne itt — az utcán! Az italnak ugyanis az a „sorsa”, hogy megisz- szak, csak nem mindegy, hogy hol és hogyan. Azért az utcán mégsem... és higiénia is van a világon. Még akkor is, ha valaki, mint Lindinger Antal, a kisfái hobbi közt üti fel tanyáját, azaz házi italboltját. — Kevés pénzemből erre futotta — mutatja —, hetvenezer forintot kértem ra kölcsön. Inkább megkeresem a pénzt, semhogy munkanél- küli-segelyből éljek. Csak ne így! Szalainé Szabó Ilona, a Városi Tisztiorvosi Szolgálat • Pénzért — minőséget! (Fotó: Straszer András) (borz)
