Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

PETŐFI NÉPE 1991. szeptember 16., 3. oldal DRÁGA MÁRKA — KESERŰ TANULSÁG Csalók a bajai piacon A bajai piacon mindig történik valami. A tegnapelőtti napon, lévén szombat, különösen nagy volt a nyüzsgés. Minden talpalatnyi elárusí­tóhely gazdára talált, aki csak élt és mozogni tu­dott, igyekezett a piactér felé. Két történetem, meglehetősen hasonlók egymáshoz, bizonyára hordoznak némi tanulságot. Madám, van márka. Mennyiért akarni? — hangzott a kérdés, meglehetősen gyenge magyar­sággal. A megszólított hölgy, maga is textildolgo­kat árult, értette az ajánlatot. — Mennyi van? Ezer kellene. Rövid alkudozás következett, míg a márka árfo­lyama 48-ról 45-re szállott alá. Az eladó leszámolta a tíz darab százmárkást, ragyogó példányokat az új fajtából, majd gyorsan leszámolt 45 ezer forintot maga elé a hölgy is, és nyújtották egymásnak: jobb kézből a bal kézbe, bal kézből a jobb kézbe került a két pénzcsköteg. Közben a hölgy válaszolhatott a kérdésekre, miután egyszerre két vevője is tá­madt. Egyik a földre tett áru egyik szélén, másik a túlsó sarkán talált valami érdekeset. Az üzlet nyélbeütése után a két turkáló vevő és a márkát eladó fiatalember villámgyorsan távoz­tak. Az ezer márka tulajdonosa is szerette volna biztosabb helyre tenni a pénzt. Majd halálra vált a megdöbbenéstől: a százmárkás alatt kilenc darab jó állapotú, igazi magyar húszforintos bankjegy lapult. Drága tanulság: a 45 ezer forintért kapott száz márkát plusz 180 forintot. Feljelentés termé­szetesen nem történt: tanúk hiányában értelmetlen is lett volna, de a devizaszabályok megsértése miatt — még a póful járt asszony került volna a törvénnyel összeütközésbe. Alig néhány perc múlva ordítás, kiáltozás hal­latszott az egyik parkoló romániai autóbuszból. Négy-öt fiatalember csépelt egy, már több sebből vérző hasonló korú íljút. Az utóbbit az URH be­szállította. Az egyik útitárs így világította meg számomra az eseményt. — Mondtam én a Dimitrunak, hogy nem jó így üzletelni. Ránézésre se tetszett a képük. De a gye­rek azt vetette vissza, hogy tudja ő, mit csinál, ne avatkozzam a dolgába. így aztán eladott egy arany nyakláncot, egy gyűrűt és egy órát 500 márkáért. Három férfi, meg a nő volt a vevő. Amint észrevette a Dimitrunak mondott fiatalember, hogy felül van csak százmár­kás a vételárban, alul húszforintosok vannak, ba­rátaival utánaeredt a csalóknak. Három beugrott egy kocsiba és elszáguldott, egy a markukba ke­rült, ezt hagyták helyben. A pénz és az arany — harminc gramm lehetett —, elúszott. Az autóbusz- vezető türelmetlenül tülkölt: indulás, sokat kell várakozni a határon. Gál Zoltán VASÚTI RÉMTÖRTÉNET Leszállították őket a vonatról Igencsak kalandos utazás után jutott újra a családjához két 17 éves diáklány augusztus 22-én, mi­után egyszerűen leszállította őket a kalauz a félegyházi tanyák térségé­ben a Kiskunfélegyháza és Szol­nok között közlekedő személyvo­natról. A Kecskeméten lakó Kerekes Lászlóné felháborodva mesélte a történteket. Lánya és annak barát­nője a Tőserdőből utazott be a vá­rosba. Árpádszálláson szálltak föl a vonatra — ott ahol nincs jegy­pénztár —, s így a Szokásoknak megfelelően a kocsiban váltottak jegyet. Kérdésükre — hol kell ezen a vonalon jegyet venni, a pénztár­ban vagy a vonaton ira,azt»a. vá­laszt kapták, hogy mindkét helyen té'hé'U'Bbben1 ihegnyugodvá fóglal­ták el helyüket visszafelé jövet a vasúti kocsiban, időben, jóval a vonat indulása előtt Félegyházán, hogy majd fönt váltanak jegyet. A kalauznő az első megálló után ért hozzájuk, s kérte a menetjegye­ket, mire a két gyerek azt válaszol­ta, hogy most szeretnék megvenni Árpádszállásig. Nem hitte el amit mondtak, hogy miként tájékoztat­ták őket, hiszen látta: percekkel a vonat indulása előtt ők már a ko­csiban ültek. Közölte velük, hogy itt már jegyet venni nem lehet, s a következő állomáson szánjanak le. A lányok hiába kérték, hogy ne tegyen ilyet, időre várják őket, nem számított. A kalauznő hajtha­tatlan maradt, s kijelentette, ha nem szállnak le jószántukból, erő­vel leszállítják őket. S már itt is volt a következő „állomás”, egy kocsma és más semmi a pusztaság­ban. A gyerekek leszálltak, de az is mutatja, hogy semmi rafinéria nem volt bennük, mert nem mentek át azonnal a másik kocsiba, hogy mint új felszállók immár szabály­szerűen jegyet véve, továbbutazza­nak. Szerencséjükre a senki földjén épp akkor jött egy autóbusz, ame­lyikkel Tiszaalpárra eljutottak, de a következő vonattal csak este 8-ra értek Árpádszállásra. „Képzelheti, miket álltam ki ez idő alatt” — mondta Kerekesné, s valóban nem kell hozzá nagy fantázia, hogy el­képzeljük. S ha hibáztak is a diák­lányok, ez a „megoldás” nehezen elfogadható. (váczi) Ürvetélkedő Átadták az ENSZ esszé-s és a Bolygókutató Társaság tanul­mány-pályázatának díjait a ma­gyar fiataloknak szombaton, a Központi Fizikai Kutató Intézet­ben. Az első díjak nyertesei részt ve­hetnek a nemzetközi ürvetélkedőn. A díjak átadásakor a pályázók bepillanthattak a hazai űrkutatás műhelyébe, találkoztak a magyar űrhajóssal és hazai űrkutatókkal, s az űrkutatást bemutató filmeket tekintettek meg. Az amerikai Bolygókutatási Társaság „Együtt a Marsra” című nagyszabású nemzetközi versenyét 1973-ban szervezték a fiatalok szá­mára. A másik pályázatot az ENSZ hirdette meg az 1992. évi nemzetközi űrév alkalmából. En­nek témája: milyen lehetőséget nyújt az emberiségnek a világűr. Mindkét vetélkedőre meglepően sok pályamunkát küldtek be a fia­talok. Díjazott művészek A Magyar Művészetért dij érté­két azok a személyiségek és élet­művek jelentik, akiket és amelye­ket az elmúlt években díjaztunk. A dij mindenekelőtt és mindenek- felett az erkölcsi és esztétikai érté­keket védi — hangzott el a három éve létrehozott Magyar Művésze­tért Alapítvány kuratóriumának szombati sajtótájékoztatóján. A kuratórium döntése alapján: 1991-ben magyar művészetért díj­ban részesült: Cseres Tibor és Pás- kándi Géza írók, az Új Budapest Vonósnégyes, Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza filmrendező, Taub János, színházi rendező, Jan- csó Adrienne és Illyés Kinga elő­adóművészek, Szántó Tibor és So­mogyi József képzőművészek, a Téka Együttes, Fodor Antal kore­ográfus, valamint Olasz Ferenc fo­tóművész. A határon túli magyar­ság szellemi-művészi teljesítmé­nyét értékelve Borbándi Gyula Németországban élő író történészt és Farkas Árpád romániai költő műfordítót jutalmazták. Az ünnepélyes díjátadás novem­ber 9-én a Nemzeti Színházban lesz. A díj kategóriánként 100 ezer forint, valamint egyedi készítésű aranyo­zott Erdély tűzzománc emlékérem. Boldog születésnapot! Vidám hangulatban ünnepelte fennállásának egyéves évfor­dulóját vasárnap a kecskeméti SOS-gyermekfalu. A gyerekek először megtekintették a megnyitóról készült videofelvételt, majd ezt követően elénekelték a Nyújtsd a kezed című dalt. A születésnapot zenés ajándékműsor és játékos kézműves fog­lalkozás tette emlékezetessé. No és persze, egy születésnapról a torta sem hiányozhat... __„ _ Ka tonák Érdekvédelmi Szövetsége Megalakult a Katonák Érdekvédelmi Szövetsége. Az új szervezet célja, hogy képviselje a hivatásos, a sor- és nyugállományú katonák munkavál­lalói érdekeit, úgyszintén azokat a társadalom érdekegyeztető mechaniz­musában. Für Lajos honvédelmi miniszter képviselője révén köszöntötte az új szervezet tagegyesületeinek küldötteit. Több szakszervezet pedig támo­gatásáról biztosította a szövetséget. Az egyesületek küldöttei elfogadták a szövetség alapszabályát és meg­választották a tisztségviselőket. Az elnök Horovitz Ferenc mérnök ezre­des, alelnök Juhász Mihály alezredes, az ügyvivő Sörös István lett. VILNIUS TRANZITVÁROS LESZ Malév-j áratok a Baltikumba TELEFONINTERJÚ JUGOSZLÁVIAI NAGYKÖVETÜNKKEL A vádaskodásnak Belgrádban sincs visszhangja Úgy tűnik, a magyar beavatkozásról, légi híd létesítéséről, fegyverszállí­tásokról felröppentett belgrádi vádak, a Jugoszláv Nemzetvédelmi Minisz­térium szó szoros értelmében légből kapott állításai déli szomszédunk fővárosában sem keltették a figyelmet érdemlő, hiteles értesülés benyomá­sát. Erre utal Őszi Istvánnak, hazánk belgrádi nagykövetének nyilatkoza­ta, amelyet a Ferenczy Europress sajtóirodának adott. A Malév, valószínűleg már a kö­zeli napokban megindíthatja köz­vetlen járatait a balti köztársasá­gokba, elsőként a skandináv légi- társaságokat követően. Mátyási György, a Malév Balti­kumban tárgyaló szakértői kül­döttségének vezetője arról adott tájékoztatót, hogy a magyar légi­közlekedési vállalat képviselői gyümölcsöző tárgyalásokat foly­tattak Rigában, Vilniusban és folytatnak jelenleg Tallinnban. Ä magyar érdeklődés nagyon kedvező fogadtatásban részesült Rigában és különösen Vilniusban (a litván partner még különgépet is biztosított a háromtagú magyar küldöttségnek, hogy a Baltikum­ban jelenleg még létező közlekedé­si nehézségeket leküzdve időben el­jussanak Tallinnba). Vilnius — a tervek szerint — az első időszakban fontos tranzitállo­mása lesz a Baltikumba induló Malév-gépeknek, amelyek a litván Kolompár Ferenc, Kecel, II. körzet 143. szám alatti lakos, al­kalmi munkás. Eddigi életéből azonban arra lehet következtetni, hogy nem a munkára hívó alkal­makat keresi, hanem más módon próbál megélni. Eddig ugyanis hét alkalommal volt büntetve, kizáró­lag vagyon elleni bűncselekmé­nyek elkövetése miatt. A negyvenhárom éves Kolom­pár 1991. április 19-én este Kece- len, az Általános Művelődési Köz­pontban levő diszkóban szórako­zott, ami nála azt jelentette, hogy ivott. Ugyanott tartózkodott a 15 éves Flaisz Kornél is, aki éjjel 11 óra körül azt vette észre, hogy el­tűnt a 6-7 ezer forint értékű bőr­dzsekije. A kabátját kereső fiúnak Ko­lompár Ferenc szívélyesen felaján­lotta, hogy menjen vele, tudja hol főváros érintésével jutnak majd el a másik két balti köztársaságba. Elképzelhető, hogy az igények növekedésével, a későbbiek során, Rigát és Tallinnt is közvetlen Ma- lév-járat köti majd össze Budapest­tel. Tallinn fontos tranzitállomása lehet a Finnországba tartó magya­roknak, hiszen jóval olcsóbban jut­hatnak el Helsinkibe Budapestről, ha Tallinnból kompon folytatják útjukat a finn fővárosba. van a kabátja és odavezeti. A ta­pasztalatlan és ezért gyanútlan fiú elhitte, hogy Kolompár teljesen önzetlenül akar segíteni rajta. Pe­dig a többszörösan büntetett elő­életű férfi szemet vetett a fiú nya­kában látható, egészen a derekáig lelógó aranyláncra és a jobb csuk­lóján levő, ugyancsak arany karpe­recre. A Flaisz fiú tehát követte „jó­akaróját” a kabátkeresésre s erő­sen meglepődött, amikor a műve­lődési központtól körülbelül két­száz méterre Kolompár elkapta a fiú karját és letépte csuklójáról a karperecét. Azután egy másik hir­telen mozdulattal elgáncsolta ál­dozatát és most már a nyakláncot is letépte róla. Miután több arany nem volt a fiún, Kolompár futni hagyta. A tettest másnap a rendőr­ség őrizetbe vette, az eljárás során Az olajnak van piaca A rcpccszezon befejezése után a hét végén megkezdődött a napraforgó saj­tolása a martfűi növényolajipari gyár­ban. Megnyugtató a gazdaságoknak, hogy a gyár nem változtatott a korábbi felvásárlási feltételein, s a meghatáro­zott összeget fizeti ki a jó minőségű mag­ért. A feldolgozóüzemnek ugyancsak biztonságot ad, hogy a világpiaci tőzs­dén a növényolaj ára felfelé ível, s mivel a magyar napraforgóolaj egyébként is keresett cikk a külpiacon, bizonyára nem lesznek értékesítési gondok. A gyár laboratóriumi vizsgálatai sze­rint a magvak minősége megfelelő, olaj- tartalma a szokottnál magasabb, csupán a fehérjetartalma alacsonyabb a vártnál. a nyaklánc és a karperec — a kettő együttes értéke megközelítette a 15 ezer forintot — visszakerült jogos tulajdonosához. A Kiskőrösi Városi Bíróság Ko­lompár Ferencet rablás bűntette miatt fő büntetésként kétévi bör­tönre ítélte, további két évre eltil­totta a közügyektől és kötelezte a bűnügyi költség — 1200 forint — megfizetésére. A büntetés kiszabá­sa során a bíróság enyhítő körül­ményként értékelte a vádlott beis­merő vallomását, a kár megtérülé­sét és azt, hogy egy kiskorú és egy testi fogyatékos nagykorú gyerme­két tartja el. Súlyosbító tényező volt viszont, hogy tettét ittas álla­potban követte el egy 15 éves fiú sérelmére s hogy az effajta bűncse­lekmények rendkivül elszaporod­— Meggyőződésem, hogy a vá­dakat sem a jugoszláv közvéle­mény, sem a józanul gondolkodó itteni politikusok nem veszik ko­molyan — kezdte a telefoninterjút a magyar diplomata. — Különö­sen nem azok után, hogy Stipe Me- sic szövetségi elnök a Magyar Rá­dióban lényegében egyszerűen ko­holmányoknak minősítette a Nemzetvédelmi Minisztérium tájé­koztatójában közzétett állításokat. — Miből vonja le ezt a következ­tetést? — Részint abból, hogy semmi je­le nincs valami negatív előjelű han­gulatváltozásnak. Ebben a vonat­kozásban van összehasonlítási ala­pom: februárban—márciusban éppen az emlékezetes fegyverszállí­tási ügy kapcsán — szép számmal kaptunk fenyegető leveleket, tele­fonokat. Most a véleménynyilvání­tás e spontán formájával egyáltalán nem találkozhatunk. — De az érdemi visszhang elma­radását bizonyos értelemben jelzi a jugoszláv tömegtájékoztatás is. A hivatalos megnyilatkozásokat természetesen vezető helyen közöl­ték, de tájékoztattak a magyar vá­laszról, s például itt van előttem a Borba: nagyon részletesen ismerteti a magyar Honvédelmi Minisztéri­um álláspontját, illetve kategorikus cáfolatát is. A belgrádi rádió péntek délelőtt már korrekt módon beszá­molt külügyminisztériumunk illeté­keseinek tiltakozó reflexióiról — s disszonáns hanggal semmilyen saj­tóorgánumban nem találkoztam. — Ha már a hangnemnél tar­tunk : Önt csütörtökön behívatták a jugoszláv külügyminisztériumba, s feltehetően nem éppen kellemes esz­mecsere részese volt. Ez a beszélge­tés hogyan zajlott le? — Ennek megvannak a — hogy úgy mondjam — szokásos formái. Külügyminiszter-helyettesi szinten fogadtak, s az ismert vádakat hoz­ták tudomásomra. — Mire Ön? — Az ilyen aktus természetesen nemigen alkalmas valamilyen gyü­mölcsöző eszmecserére. Úgyhogy jómagam arra szorítkoztam, hogy a közölt tények megalapozottságát kétségbe vontam, sőt kizártam. Kifejeztem az is: furcsának tartom, hogy ha jugoszláv részről ilyen je­lenségeket tapasztalnak, akkor nem nyomban, melegében teszik szóv. Egyben kértem, hogy ha vád­jaikat bármilyen bizonyítékkal alá tudják támasztani, azt bocsássák rendelkezésemre. Ilyennel azon­ban mindeddig nem szolgáltak . . . — Mindehhez hadd tegyem hoz­zá: biztos vagyok abban, hogy a légi hídról és egyebekről felhozott képtelen állítások nem fognak ko­molyabb zavart okozni a két or­szág viszonyában. S jugoszláv partnereink nagyon komolyan ve­szik mindazt, ami ennek az ügynek kapcsán Budapesten elhangzott. — Végül egy kérdés: a jugoszlá­viai helyzet alakulását illetően lát-e biztató jeleket a kibontakozásra? — Optimista vagyok, de jóslásra természetesen nem merek vállal­kozni. Optimista, mert biztató fej­leményként értékelem, hogy a Ju­goszlávia konferencia folytatja munkáját. Optimista vagyok azért is, mert a véleménycserét az érin­tettek egymással, a nyilvánosság kizárásával folytatják, s nem a saj­tó, a rádió, a tévé útján üzenget­nek. Egyszóval vannak, érzékelhe­tők, reménykeltő körülmények . . . Bajnok Zsolt Csak kérdezem... Muszáj mások becsületébe gázolni, ha véleményt mon­dunk ? Mostanában egyre több olyan levél érkezik szerkesztő­ségünkbe, melyben országos vagy helyi problémáról, esetleg politikai természetű konfliktus­ról fejtik ki álláspontjukat a tisztelt levélírók. A mennyiségi növekedéssel párhuzamosan — valami okból — az írások hang­neme egyre szélsőségesebb. A becsületsértéseket némi gya- lázkodás színezi, az anyázás ál­talában a levelek közepén buk­kan elő, a büdös kommunistázás úgy hozzátartozik a stílushoz, mint eposzhoz a csatazaj. Miért mondják, hogy az emberek el­fordultak a politikától? -Ezek a levelek éppen az ellenkezőjét bi­zonyítják, hiszen lassan már ab­ban is sanda pártérdeket vélnek fölfedezni, ha esik az eső! Pozitív fordulatot jelent vi­szont az, hogy ritkulnak a név­telenül becsmérlő levelek, sok­szor teljes névvel és címmel vál­lalja a -szerző mások pokolba irányításának felelősségét. Már ez is valami. Sajnálom viszont, hogy a vé­lemények szabad kifejtésének régen várt lehetőségét többen bosszúvágyuk és gyűlöletük szabad kifejezésével azonosít­ják. Vajon miért van erre szük­ség? Csak kérdezem ... Hámori Zoltán V J EURÓPAI ELVEK SZERINT Az Európa Tanács adatvédelmi szakértői, a Belügyminisztérium meghí­vására, Budapesten tartózkodtak szeptember 12. és 14. között. A külföldi és a magyar szakértők szakmai konferencián vitatták meg a készülő népesség­nyilvántartási, adatvédelmi és statisztikai törvények tervezeteit. Az Európa Tanács adatvédelmi szakértői megállapították; a magyar tör­vényalkotás folyamata az európai elvek szerint halad. A törvénytervezeteket illetően a fő irányokban egyetértés volt a szakértők között, a részletkérdé­sekben számos javaslat és tanács hangzott el, ezeket beépítik a törvényterve­zetekbe. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Aranyrablás Kecelen — két évet kapott a tettes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents