Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-05 / 182. szám

Petőfi Népe 1991, augusztus 5., 3. oldai HETI SOROZATUNK Híres-hírhedt gyilkosságok a Kiskunságban Levéltári iratokban, régi újságok­ban lapozgatva külön cédulákra je- gyezgettem az elkövetés módja, a tettesek vagy az áldozatok miatt kü­lönlegesnek számító bűnügyeket. Jó néhány doboz megtelt az emlékezte­tőkkel. Iszonyú sok vér, kegyetlen­ség, könny, jaj szorult mindegyikbe. Öltek szerelemféltésből, vagyonért, bosszúból, indulatból, a közérdekre hivatkozva. Öltek kéjjel, egykedvű­en, bűntudattal. Öltek doronggal, puskával, kötőfékkel, késsel, kala­páccsal, kötéllel, méreggel, tűzláng- gal, puszta kézzel. Sírjunk a költő­vel: Az ember sárkányfaj-vetemény? Mintha itt a két folyó között ol­csóbb lett volna az emberélet, von­zóbb a másé, mint az ország más ré­szeiben. Az idegen uralom mindig le­értékeli az emberéletet, a prédáié ha­dak megszüntetik a közbiztonságot, a harcok eldurvítják az embereket, a nyomorúság föloldja a gátlásokat. Volt e tájon bőven hóditó zsoldos, háború, szívszorító szegénység; is­kola azonban mindig kevesebb a szükségesnél. A pusztázó hadna­gyok után a pandúrok, a csendőrök, a rendőrök sem tudták mindig meg­védeni a rossz hajlamúaktól a tisz­tességeseket. Még a szigorú bünteté­sek is csak évtizedek múltán éreztet­ték hatásukat... Könnyebb dolgom lenne, ha kö­tetet kellene összeállítanom me­gyénk területéhez kötődő hírhedt­híres bűnügyekről. Több Bács- Kiskun megyei pitaval — azaz ne­vezetes bűnügyeket összegyűjtő könyv — kitelne a kiskunsági, bács­kai, Duna menti szörnyűségekből. Helye volna ebben a vörös- és fe­hérterror minden képzeletet felül­múló borzadalmainak, a második világháború után egy pohár borért családokat kiirtó idegen fegyvere­sek rémtetteinek. Helye volna a „fa­lualapító” kecskeméti Sutus Juhász János iszonyatos halálának. Szent Karácsony estéjén tulajdon fia ol­totta ki életét még 1928-ban. Ma is sajoghatna a szív a gyilkos ladány- benei Sevacsek András helyett 5 évig ártatlanul börtönben sínylődő Bóta Lászlóért és természetesen az életétől megfosztott idős mesterért. Sokan beleborzonganának a bics­kával lefejezett Csősz Lajosért: 400 pengő örökösödési illeték miatt bé­Képek a tiszaparti gyilkosság főtárgyalásáii • A helyi sajtó nagy terjedelemben foglalkozott a gyilkosságokkal. A Kecskeméti Közlöny 1938 februárjában fényképes tudósítást is közölt a cikkünkben is említett Csősz Lajost lefejező Balta nevű szarkási szőlőmunkás (középen, jobb oldalt, kalap nélkül) és felbujtóinak peréről. reltek gyilkost elpusztítására roko­nai. Úgy gondoljuk, végül is sikerült a sajnos bőséges választékból a legérdekesebbeket, a több szem­pontból is szenzációsokat kivá­lasztani. Talán Bajdor Jánosnak holnapi számunkban olvasható története a legismertebb. A sokáig minden gyanún felül álló, nehéz életű, többszörös rablógyilkos nagy írók, filmművészek érdeklő­dését is felkeltette. Heltai Nándor Bankárok és teniszezők randevúja Baján Mától egy álló hétig Bajára fi­gyel a hazai bankszakma és a te­niszvilág. — Mint minden sport így a tenisz is a szponzorok függvé­nye, ezért véleményem szerint ide­álisan rendezhető együtt teniszver­seny és bankártalálkozó —^ vallja dr. Hontvári Péter a BLÉVISZ KUPA Nemzetközi Férfi Tenisz- verseny főrendezője. Akármilyen is a gazdasági helyzetünk nem hagyjuk veszni ezt a városszerte népszerű rendezvényt. A főszpon­zorral, a Kereskedelmi Bank Rt.- vel és a Magyar Tenisz Szövetség­gel mindent elkövettünk, hogy rangos mezőnyt csábítsunk Bajá­ra. A magyar élmezőny java mel­lett cseh, román, német, lengyel és bolgár versenyzők is neveztek. A létszámot tekintve kellemes gondjaik vannak, hisz 64-es táblá­val induló versenyünkre 74 fő je­lentkezett. Ebből adódóan a táblá­ra kerülésért is mérkőzni kell. Az ötszázezer forint összdíjazású te­niszverseny selejtezőit a Petőfi- szigeten levő, kilenc, salakos, pá­lyán bonyolítjuk és a szövetség ál­tal elismert pontszerzőversenynek minősül. Az augusztus 8-áig tartó selejtezők után, 9-én (pénteken) 14 órakor a páros és 16 órakor az egyes döntőket tartjuk. A tisztelt nézők a sportélmények mellett másfajta izgalmakra is számí|hat- nak a patronáló bank jóvoltából, a döntő nézői között három darab egyenként tízezer forint névértékű letéti jegy kerül kisorsolásra. A bankártanácskozás csütörtö­kön 10 órakor kezdődik a Gyermek és Ifjúsági Házban. A pénzügyi szakemberek és az érdeklődők a bankrendszer fejlődéséről, a privati­zációról és a magyar gazdaság hely­zetéről, kilátásairól kaphatnak érde­kes és manapság nélkülözhetetlen információkat. A bankszövetség, a gazdaságkutató intézet vezető szak­emberei mellett megtiszteli rendez­vényünket és előadást tart a Magyar Nemzeti Bank elnöke dr. Surányi György úr. A tanácskozás szünetei­ben kikapcsolódásként természete­sen a teniszt ajánljuk a vendégeink­nek, de ez nem zárja ki, hogy megis­merjék szép városunkat, az itt élő emberek vendégszeretetét. Akinek tehát még telik a nyári szabadság­ból, szabadidejéből, sok szeretettel várjuk Bajára. P.Z. Horgász­szerencse a Tiszán Nem mindennapi hor­gászszerencsével büszkél­kedhet Lévai László a bu­dapesti Terre Építőipari Szolgáltató Vállalat műve­zetője: a Tiszafüred és Ti- szaörvény közötti Tisza- szakaszon, július 28-án először egy 24,4 kilogram­mos, majd nem sokkal ké­sőbben 20,5 kilogrammos és egy 12,5 kilogrammos amúrt akasztott horgára. A nagy zsákmány egy ré­szét értékesítette, de jutott a népes rokonság, baráti társaság asztalára is. Ampám A DUNA-MENTI RÉGIÓK MUNKAKÖZÖSSÉGE Októberben Baján a hajózásról, a közlekedésről Miként lehet összehangolni a nem központi szerepkörű városok­ban a közút, a vasút és a hajózás forgalmát úgy, hogy egyaránt te­kintettel legyenek a gazdaságossá­gi és természetvédelmi követelmé­nyekre is? Ez a téma lesz a fő napi­rendje az október 21—22-én Baján rendezendő nemzetközi konferen­ciának. A Duna-menti Régiók Munka- közössége ugyanis legutóbb Belg- rádban megtartott ülésén úgy dön­tött, hogy Bács-Kiskun megye lesz a házigazdája a hajózási és közle­kedési munkabizottság soron kö­vetkező ülésének. A 8 országból, 16 tartományból mintegy 30-35 külföldi vendéget várnak, akik a hazai szakemberekkel együtt vitat­ják meg az igencsak fontos kér­dést. A múlt héten Bécsben a munka- bizottság elnöke, dr. Otto Schweiz és dr. Balogh László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés alelnöke egyez­tette a feladatokat, és tárgyalt az előkészületekről. Egyetértettek ab­ban, hogy a régiók saját országaik­ban kezdeményezik, hogy a szak­mai tapasztalatcsere anyagát, a munkabizottság ajánlásait a kor­mányzatok vegyék figyelembe, hasznosítsák az országos elképzelé­sek kimunkálása során. Az októ­berben Baján megrendezendő ülés­re meghívják egyébként a munka- közösség környezetvédelmi, vala­mint gazdasági bizottságának kép­viselőit is. V. T. ROSSZUL DÖNTÖTT A MUNKASTANACS? Csak a privatizáció segíthet (Folytatás az 1. oldalról)-— Tartja magát az a nézet, amely szerint jobban járt volna a népgazdaság, ha az illetékesek mégis, utoljára, jóváír­ják a kádgyár több száz milliós tartozá­sát, vagy annak egy részét. Értesüléseim szerint egy svájci érdekcsoport jó árat fizetett volna a működőképes üzemért, de a hiteleket nem vállalta. Azóta csak végkielégítés és bér címén sok millió fo­rintot fizettek ki termelési ellenérték nélkül. — Nehéz megszüntetni a „majd az állam kihúz bennünket a csávából” szemléletet. Könnyebb volt az adófize­tők, a jól működő vállalatok pénzéből, évente sok-sok milliárdos állami segé­lyekkel fenntartani a nagyüzemet, mint megszilárdítani a munkafegyelmet, ér­vényesíteni a piac minőségi követelmé­nyeit. — Rá sem fütyült az utóbbi években a Kecskeméti Zománc- és Kádgyárra a minisztérium! — Ózd, a szénbányászat, a Videoton problémájához viszonyítva aligha mi­nősül országos gondnak az itteni 400 ember sorsa. Mindezek ellenére volt reális esély a gyár csökkentett kapaci­tású működtetésére, ha a munkásta­nács nem erőlteti a munkások rövid távú érdekeit a hosszabb távúak ellené­ben. — A végkielégítés kikövetelésére gondol? — Mondhatnók: az ezt előíró módo­sításra nem lett volna joga a már nyil­vánvalóan csődhelyzetű gyár vezetősé­gének. — Emberileg érthető, hogy gondos­kodni akartak a munkavállalókról. So­kan egész életükben nem láttak annyi pénzt egyszerre, mint amennyit június közepén hazavittek. — Majd ha elfogy a pénzük, akkor jönnek rá, hogy mégiscsak félrevezette őket a tömegtámogatás nélküli, de a rendelkezéseket ügyesen kihasználó munkástanács. Rájönnek, hogy mégis­csak jobb megoldás lett volna 100-130 munkahely megtartása. A végkielégí­tésből fél évig fizethettük volna az em­bereket. Ennyi idő alatt sok minden történhet. Tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos vállalkozások létrejön­nek, bizonyosak elhalnak. Ez a fejlődés lényege. És azt is, hogy a magyarorszá­gi munkamorállal nagyon nehéz lesz versenyben maradni. Csak a privatizá­ció segíthet. — Kérdem búcsúzóul: — Lesz-e még kádgyár Kecskeméten? — Talán . .. Heltai Nándor TISZTEL T SZERKESZTŐSÉG! Amiről nem tehetünk... A Petőfi Népe 1991. július 26-ai számának 12. oldalán megjelent „Bevasalt vízszámlák” című cikk­ben foglaltak olyan színben tünte­tik fel cégünket, mintha az Észak- Bács-Kiskun Megyei Vízmű Válla­latot mulasztás terhelné az állami bérlakásban élők vízdíjszámlájával kapcsolatosan. Fentiek miatt szükségesnek tar­tom közölni az alábbiakat: az idei évre érvényes viz- és csatornadíja­kat a 2/1991. (I. 14.) KHVM ren­delet szabályozza, amely legké­sőbb ez év január 21-én minden gazdálkodó szervezethez eljutott. Az IKTV illetékese, ha máshon­nan nem, a napi sajtóból vagy a televízióból is értesülhetett erről. Vállalatunk a rendeletnek megfele­lően ettől az időponttól érvényesíti az új árakat. Az IKTV felé az 1991. március 8-ai tényleges vízóra-leolvasások­nak megfelelően benyújtottuk számlánkat a megelőző negyedév­re vonatkozóan. Arról igazán nem tehetünk, hogy az IKTV a lakos­ság felé ezt csak május—június hó folyamán érvényesítette először. Varjú Tamás gazdasági igazgatóh. CSÖKKEN AZ IPARI TERMELÉS Féléves helyzetjelentés Az ipar termelése az első fél évben valamennyi ágazatban csökkent, a ter­melési érték az első hat hónapban 697,9 milliárd forint volt, jelentette az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium. A termelés mennyisége 20 százalékkal maradt el az elmúlt év hasonló idősza­kához képest. A visszaesés az alap­anyaggyártásban és a feldolgozóipar­ban volt a legerőteljesebb. Az ipari termelés túlnyomó többsé­gét 700 gazdálkodó szervezet adja, ahol mintegy 752 ezren dolgoznak. Ezek az üzemek 300 dolgozónál többet foglal­koztatnak. Az iparban az átlagbér 15 901 forint, ez 34,7 százalékkal ma­gasabb, mint egy évvel korábban. A re­gisztrált munkanélküliek száma 165 ezer volt június végén. Az elbocsátások legnagyobb arányban továbbra is az ipart, ezen belül elsősorban a gépipart érintik. Emellett jelentős a megrendelé­sek visszaesése miatt az építőiparban tapasztalható munkanélküliség is. Az Egyházfórum Alapítvány konferenciája „Az egyházi javak visszaigénylésével kapcsolatos közéleti vitákból hiányzott a kulturált dialógus. A mi konferenciánk célja az volt, hogy ütköztessük a szemléle­teket és az álláspontokat ebben a kérdésben, ezért nem politikusokat, hanem tudósokat hívtunk meg előadóknak”. Az Egyházfórum Alapítvány kétnapos konferenciáján történelmi, egyházpoliti­kai és gazdasági előadások hangzottak el, többek között: az egyházi javak eredeté­ről, az egyházak finanszírozásáról és egyházi javak visszaadásának gazdasági kérdéseiről. A konferencia szervezői elmondták: az egyházi javak visszaigénylésé­ről szóló törvényt elfogadhatónak találják, de gyenge pontjának tartják, hogy a gazdasági kihatásait nem mérték fel. A konferencia szombati, befejező napján zárónyilatkozatot fogadtak el a részt­vevők. A dokumentum rögzíti: szükséges az állam és egyház valós szétválasztása, el kell utasítani minden olyan törekvést, amely az egyházakat bármely párt vagy az állam eszközévé tenné. Aláhúzzák: a II. vatikáni zsinat szellemének ellentmond mindenfajta diszkrimináció, így a pozitív megkülönböztetés is, ezért „ajánlatos, hogy az úgynevezett történelmi egyházak önként lemondjanak minden olyan előnyről, amely más felekezeti vagy társadalmi intézményekhez képest privilegi­zált helyzetbejuttatná őket”. A zárónyilatkozat kéri a katolikus egyház vezetőit, hogy a visszaigényelt ingatlanok esetében vállalják a II. vatikáni zsinat szellemét és „alaposan mérlegeljék az esetleges átvétel minden irányú következményeit”. Olcsóbban is lehet? Alig néhány hónap alatt tizen­kettőre szaporodott Kecskeméten a diszkontáruházak száma. Fő­ként külső kerületekbe^ működ­nek, salgó-dexion elemekből ké­szült polcokon kap helyet a porté­ka. A kínálat mindig bőséges. A szerényebb külsejű üzleteknek egyetlen szépsége: olcsóbbak az árak. Ezért is keresik fel a vásár­lók, noha éppen a „külterületiség- ből” következően: leginkább a gépkocsival rendelkezők. Mert azért cekkerrel végigcipekedni a várost, még ha megspóroltunk is forintokat, nem igazán kifizető­dő .. . Mire jó a rendezkedés A keszthelyi Festetics-kastély- ban lévő Helikon Könyvtár 90 ezer kötetének újraosztályozása köz­ben rábukkantak a nagyszombati származású Sámboki János roma- norum principum effigies (Római uralkodók képei) című, 1552-ben, Stuttgartban kiadott müvére. A Strasbourgban bölcsész- és Pá­rizsban orvosi diplomát szerzett Sámboki a könyvet Miksa császár­nak ajánlotta. Eddig csak a mű két, részben hiányos példányának létezéséről tudtak a szakemberek: egyiket a Széchenyi Könyvtárban, a másikat az Akadémia könyvtá­rában őrzik. A keszthelyi kötet ér­téke, hogy teljes terjedelemben, ép­ségben és jól olvashatóan maradt az utókorra. Kinek jó, hogy tt törökök nagy- seregekben átvonulnak Magyar- országon ? A költségvetésnek ? Annak minden bizonnyal igen, mert hi­szen már az egymilliárd forintot fölözi a befizetett vízumilleték. Hogy egy ilyen összegű bevétel hallatán nem egyértelmű az örö­möm, és kérdések vetődnek fel bennem, annak csupán egy oka van: beszéltem egy tompái em­berrel. Az idegenforgalom mér­tani haladvány szerint növekvő föllendülésén is fanyalogni, tu­dom, nem szép dolog, de nem tehetek róla, mert mint említet­tem, beszéltem egy tompái em­berrel. O meg azt mondta, hogy ez borzasztó. Már hetek óta a faluig ér a határon megállított sor vége, kamionok, lakóautók, gépkocsik sokasága kígyózik éj­jel-nappal Tompa környékén, elborítja őket a szemét, kipufo­gógáz, motorzaj és egyebek. Persze, aki a külföldiek kiszol­gálására rendezkedett be, az jól jár, de nem lehet mindenki kocs- máros. — Határszélen nem jó lakni summázta véleményét, s egy­ben, nem minden célzatosság nélkül, fölvetette azt a lehetősé­get, hogy esetleg a szóban forgó határközségek is részesüljenek a vízumbevételből. Ha nem is gaz­dagodnának meg belőle, leg­alább a szemételtakarítás költ­ségei csökkenének. A javaslat egyébként egybecseng a határ­őrség főparancsnokának nyilat­kozatával. A testület szintén ré­szesülni akar a haszonból, hiszen az ő munkájuk is megtízszerező­dött. Igaza van. Tompái ismerő­sömnek is igaza van. Annak a vendégmunkás töröknek is igaza van, aki rövid szabadságát ott­hon akarja tölteni és azért né­hány országon át kell vándorol­nia, s ha még fizet is azért, elvár­ja, hogy legalább ne bántsák. Ha mindenkinek igaza van, akkor milyen megoldás lenne igazságos? Csak kérdezem .. . Hámori Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents