Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-26 / 148. szám

t 6.oldal, 1991. június 26. PETŐFI NÉPE M á so d ik nap: P écs Őszentsége, II. János Pál pápa ma­gyarországi látogatása alkalmával ellá­togat Pécsre, abba a városba, amelynek püspökségét még Szent István kirá­lyunk alapította 1009-ben. A város eredete az ősidők homályá­ba vész, bár tudjuk, hogy emberemlé­kezet óta lakott hely volt. Római kori neve (Sopianae) kelta eredetű, ami arra vall, hogy valamikor kelták lakták. Pécs valószínűleg Claudius császár alatt (41—54) került római uralom alá. A kereszténynek a rómaiak alatti elter­jedését mindenekelőtt a híres négytor­­nyú székesegyház melletti őskeresztény sírkamrák, a temetőkápolna, majd a legutóbbi éveknek a székesegyház előt­ti téren lefolytatott ásatásai és feltárá­sai bizonyítják. A római uralmat a népvándorlás sö­pörte el, de Pécsnek mindig voltak la­kói. A honfoglaláskor Ete és Bojta ve­zérek foglalták el. Fejlődésére döntően hatott, hogy püspöki székhely lett. Pé­csett ünnepelte kibékülését Salamon ki­rály és Géza herceg — később I. Géza —, s itt koronázták másodszor királlyá Salamont. 1076-ban bencés szerzetesek telepedtek le a városban, 1157-ben fel­szentelték a ma is álló Mindszentek templomát, amely a székesegyház mel­lett Pécs legrégibb épülete. 1283-ban te­lepedtek le itt a domonkosok, 1301 -ben pedig a ferencesek. Nagy Lajos király 1367-ben Pécsett alapította meg az or­szág első egyetemét, amelyet a bécsi csak két évvel előzött meg. 1393-ban említik első kórházát. A Nagy Lajos ha­lála utáni, ún. Horváti-féle lázadás so­rán a délvidéki urak serege megostro­molta Pécset, de csak a várost tudták bevenni, amit aztán alaposan feldúltak, főként a templomokat és rendházakat. A Püspökvár állta az ostromot. A város rövid történetéhez tartozik, mint jeles esemény, hogy Zsigmond király 1416- ban, Mátyás király pedig 1475-ben tar­tott itt országgyűlést. A szépen virágzó, gazdag és gyönyö­rű fekvésű várost a törökök 1543-ban elfoglalták. A török iga alól felszabadított váro­sért legtöbbet püspökei tettek. Klimó György püspök 1773-ban könyvnyom­dát, a következő évben nyilvános köz­könyvtárat alapított. De Pécsnek ko­rábban is voltak kiváló püspökei. Nemzetközileg is ismert volt Alsáni Bálint, aki a bíborosi kalapot is meg­kapta, és Zsigmond király és császár európai méretekben gondolkodó poli­tikájának egyik legkiválóbb diploma­tája volt. S végül Janus Pannonius, ere­deti nevén Csezmiczei János, a magyar humanizmus legnagyobb költője, ko­rának nemzetközileg ünnepelt poétája, az első magyar nyelvtankönyv írója. Ami Pécset mindenképpen megkü­lönbözteti a többi magyar várostól, az elsősorban egyedülálló székesegyháza. Miután a székesegyház folyamato­san épült, a XI : XII. században itt kiterjedt építő- és kőfaragó műhely működött, mely nemzetközi kapcsola­tai, gazdag termése alapján az ország legjelentősebb művészeti centrumává vált. Így érthető, hogy ez a bazilikatí­pus a román stílus korszakában a ma­gyar építészetben a legkedveltebb s leggyakrabban alkalmazott templom­forma. A székesegyház nagyszabású reno­válását 1805—1827 között Pollack Mi­hály, majd 1882-től 1891-ig Schmidt Frigyes végezte el, s éppen száz éve ebben az alakjában látjuk. Belső díszí­tését, freskóit a kor legkiválóbb művé­szei festették: Székely Bertalan, Lotz Károly, Andreas Károly, Bekerath Mór és Bamberger Gusztáv. Altemplo­ma eredeti. 11. századi mivoltában rit­ka becses emlékünk. Pécs ma egyetemével, számtalan kö­zépiskolájával méltán nevezhető diák­városnak, Dél-Dunántúl kulturális, művészeti és egyházi központjának; fekvése és épületei, városképi megjele­nése révén pedig hazánk egyik legszebb városa. A pápa magyarországi látogatásá­nak második napján, augusztus 17-én, szombaton de. 10 órától a pécs-pogá­­nyi repülőtéren mutat be szentmisét, délután pedig meglátogatja a pécsi szé­kesegyházat. Dr. Csonkaréti Károly MAJER MIHÁLY PÉCSI PÜSPÖK: Szeretettel várjuk a Bács-Kiskun megyei híveket a pápai misére Utolsó szakaszához érkezett II. Já­nos Pál pápa magyarországi látogatá­sának előkészítése. Tegnap találkoztak a Nemzeti Előkészítő Bizottság tagjai, hogy egyeztessék a hátralévő másfél hónap teendőit. A tervek (a jelentkezé­sek) szerint: a Bács-Kiskun megyei ró­mai katolikusok többsége — a kalocsai és a váci egyházmegye hívei — Pécsen találkozik majd az egyházfővel. Au­gusztus 17-én, szombaton, a pogányi repülőtéren vesznek részt a pápai mi­sén. A pécsi események előkészületeiről érdeklődtünk az ősi város püspöksé­gén. A Petőfi Népe kérdéseire Majer Mihály megyés főpásztor válaszolt. — A Nemzeti Előkészítő Bizottság ülésén találkoztam a szomszéd egy­házmegyék főpapjaival. Pontosítot­­tuk a programot, számba vettük, hány zarándokra számíthatunk. Vá­rosom és egyházmegyém hívei nevé­ben mondhatom: nagy szeretettel várjuk a Bács-Kiskunból érkezőket. Belépőjegyek (természetesen ezekért nem kell fizetni!) még kérhetők a plébániákon. Kétszázezer hívőt vá­runk Pécsre az ünnepre. Sajnos — augusztus 20. miatt — átszervezték a hetet a naptárszerkesztők. A pápai mise napja munkanap lesz. Sokan csak a szabadságuk terhére indulhat­nak a nagy útra. — Ez lesz a délvidék legnagyobb ese­ménye a pápalátogatás során? — Igen. Külföldről is sok vendég érkezik. Horvátországból háromszáz, Szabadkáról százharminc, Németor­szágból — a kitelepítettek küldöttsége — negyven autóbuszt várunk. A szer­tartáshoz olyan énekeket kerestünk, amelyeknek a dallamát egész Európá­ban ismerik. Mindenki együtt énekel majd, de más-más nyelven ... — Hogyan alakul II. János Pál pápa programja? — A Szentatya délelőtt fél tízre érke­zik helikopterrel az egyik városi sport­pályára. Ott fogadom majd. Onnét uta­zunk a szentmise színhelyére. A szent­mise után püspöki palotában lesz az ebéd. Rövid szieszta után a vendégünk megtekinti a bazilikánkat, majd vissza­indul Budapestre. — Mit tud tanácsolni a Pécsre induló híveknek? — A csoportvezetők majd bizto­san mindenkinek megmondják a részletes tudnivalókat. Fontos: már jóval korábban a szentmise helyszí­nén kell lenni! Nagyon készülünk. Nagy felelősség a világ színe előtt egy tömeges lelki eseményt megren­dezni. Mindenesetre reméljük, hogy minden rendben megy majd, hogy megsegít a Jóisten . . . Farkas P. József Sortűz a tem etőben Minél alaposabban megismeri valaki hazája közelmúltját, honfi­társai sorsát, annál nyilvánvalóbb számára, hogy szinte minden talpa­latnyi föld bevérzett a vak indulat, a nemzeti gyűlölség, történelmünk egyik legszörnyübb, ötven éve kez­dődött háborúja valamennyi tragi­kus következményével. Másként autózom Örkény táján a főváros felé, amióta tudom, hogy 1944 őszén csak a csoda mentette meg egy későbbi olimpiai bajno­kunkat a korai haláltól. Bal kezével a kisebbik, jobb kezével a nagyob­bik gyermeke kezét fogta édesany­ja, született Dudás Júlia, amikor legéppuskázták egy alacsonyan el­zúgó repülőgépről. Elszorul a szívem a kiskunhalasi vasúti állomáson, ha hallani vélem az ártatlanul legyilkolt zsidók jajki­áltásait. Egy Kalotaszeg környéki kis fa­luban mutatták meg a településre szörnyű megtorlást zúdító magyar parasztember házát. Erdély egy ré­szének átmeneti visszacsatolása után tettlegességig fajult vitában meggyilkolt egy magyargyűlölő ro­mán papot. A szovjet csapatokkal ismét bevonuló román hadsereg és a jogos büntetés elől Kecskemétre szökött mint közvetlenül halála előtt megtudtam itt bujkált egy nagyvállalat éjjeliőreként évtizede­kig. A szülőfalujába visszatért ro­mán vezetők, bosszúból, 9 magyart fejeztettek le. Diákköri barátom hajdani ottho­nánál ma is megborzadok a szörnyű családirtás emlékeitől. Vasútközeli házukba talán a frissen készített disznóságok illata csalta az arra kó­száló szovjet katonákat. A család­főre géppisztolyt fogva pakolták össze a féltve őrzött családi ékszere­kért vásárolt disznó immár feldol­gozott maradványait. Akkor sem szóltak egy szót sem, amikor tarisz­nyáikba gyömöszölték jobb ruha­darabjaikat. Csupán a súlyos cu­korbeteg középső fiú akkoriban pó­tolhatatlan inzulinadagjait markol­ta görcsösen az édesapa. Hiába — magyarázta kézzel-lábbal; elpusztul gyermeke, ha elviszik a gyógyszert. Akkor sem engedett, amikor a lába elé lőttek. A következő sorozatot a legkisebb fiúba eresztették a földü­­hödött részeg katonák. Az öttagú családból csak a gimnazista lány menekült meg. Kiugrott az ablakon és törött bokával lapult egy bokor­ban hajnalig. Most már Temerint sem sorolhatom szép emlékeim kö­zé. Egy művészeti csoporttal jártam a jó módú vajdasági nagyközség­ben. Nem akartam hinni a fülem­nek, amikor az előadás és a közös vacsora után a helybéliek hangosan dalolták a Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország kezdetű, kicsit érzel­gős dalt. (Még idehaza is elmarasz­talták volna azt, aki nyilvánosan elnótázza.) Sohasem szerettem az ilyen sírva-vigadós, szólamos haza­­fiságot, de ott, határainkon túl meghatódva méltattam Jugoszlávia nemzetiségi politikáját. Együtt bak­tattam haza jóval éjfél után szállás­adómmal, a temető gondnokával. A szerb apától, magyar anyától származó férfi felesége is ilyen „ve­gyes házasságból” született, de szí­vük inkább hozzánk húzott. A né­ma sírok között bandukolva, han­gos szóval méltatta a nemzetiségi békét. Talán éppen — mint ezt Illés Sándor új, Akikért nem szólt a harang című bácskai dokumen­tumregényéből következtethetem — az 1944 őszén brutálisan meg­kínzott, meggyilkolt magyarok tö­megsírja közelében kezdte hango­san dudorászni szállásadóm, a helybéli dalárda tagja, a székely himnuszt. Tudhatott az alig két év­tizeddel korábbi partizánakcióról? Feltétlenül! Hogyan élhetett együtt ezzel a tudattal egy falu népe, ilyen hosszú időn keresztül? Csak becsu­kott ajtók, ablakok mögött emle­gették, hogy ki volt a gyilkos és ki az áldozat? A kivégzésre összeterel­­teket a velük előre megásatott gö­dörbe taszítok lelkiismeretük meg­nyugtatására talán régi vélt vagy jogos sérelmekre hivatkoztak? Mit éreznék a vajdasági magya­rok szenvedéseinek ismeretében ma a temerini temetőben? Meg Ör­kénynél, Borbáson, Kiskunhala­son, a dunántúli városban? A köl­tőt idézném ismét, mert nincs más esélyünk életre és jövőre: „Elegen­dő harc, hogy a múltat be kell valla­ni. [...] A harcot, amelyet őseink vívtak / békévé oldja az emléke­zés.” Oldja végre! Ez ügyben tegye végre mindenki a magáét. Heltai Nándor (Fotó: Straszer András) KÜLÖNDÍJ MATEMATIKÁBÓL AZ ORANGE GLEN HIGH SCHOOLTÓL Rita Amerikában Juhász Rita, a kecskeméti Kato­na József Gimnázium 3/F osztá­lyának tanulója Amerikában töl­tött fél évet a Soros-alapítvány ösztöndíjával. — Az egész világból kétszázöt­venen vettek részt a csereprogram­ban. Magyarországról tízen me­hettünk, másodikosok és harmadi­kosok: a kiválasztás már egy éve megkezdődött; önéletrajzot kellett küldeni, majd személyes elbeszél­getés következett. Amerikában előbb New Yorkban töltöttünk néhány napot, majd továbbrepül­tünk. En Kaliforniába mentem to­vább, ahol a San Diego-i repülőté­ren várt az a család, ahol fél évig éltem. Egy Valley Center nevű tele­pülés — Escondidótól néhány mérföldre — lett az otthonom. Ke­vés ház, egy benzinkút, kis bolt — tipikus előváros. A családnak egy két- és egy hétéves gyereke van, mindig is szerettek volna kap­csolatot találni egy más kultúrá­val, egy más világgal — ezt képvi­seltem én. Az apa ács, felesége bör­tönből feltételesen szabadultak pártfogója — tipikus középosz­tálybeliek. —! Ä fél év, egy amerikai középis­kolában tanulással telt. Könnyen, nehezen? — Escondidóban, az Orange Glen High Schoolba jártam, úgy­nevezettjunior voltam, ami az itte­ni harmadik osztályosnak felel meg. Amerikában az órarendet — tanácsadó segítségével — ma­guk a tanulók állítják össze. Én például németet, angolt, kertésze­tet, biológiát és matematikát ta­nultam, és volt egy testnevelés­órám is. Ez azt jelenti, hogy fél évig mindennap ugyanaz volt az óra­rendem — és meglehetősen sűrűn írtunk teszteket. Az ottani iskola­­rendszer lényege az, hogy kötelező ugyan részt venni bizonyos megha­tározott tantárgyak oktatásában és így megszerezni kellő számú pontot, de ez a tanulóra van bízva, az első két osztályban éppúgy ta­nulhatja a matekot, mint az utolsó két évfolyamra járva. A kevesebb tantárgyra sokkal jobban lehetett koncentrálni és így könnyebben le­hetett tanulni, arról nem beszélve, hogy így több idő maradt szórako­zásra is. Magyarországon minden­ből túl sokat követelnek. — Milyen eredménnyel zárult a fél év? — Mindenből A-t kaptam; ez a legjobb osztályzat, az itteni 5-ös­­nek felel meg. Ezenkívül matema­tikából 2500 diák közül egyike let­tem annak a 17-nek, amely mun­kájáért különdíjat kapott. Azt gondolom, hogy sokat tanultam a nyelvből is. — A nyár most tehát a kikapcso­lódásé? — Azokból a tantárgyakból, amelyeket Amerikában a fél év alatt nem tanultam, az ősszel vizs­gáznom kell. Most erre készü­lök ... Mindenesetre nem lenne rossz főiskolára vagy egyetemre is Amerikába menni. . . (Ballai) UKRÁNUL VAGY MAGYARUL? Helységnevek több nyelven Kárpátalja magyarlakta településein már megszokott jelenseg a kétnyelvű — ukrán és magyar — névtábla, s több község már visszakapta az 1946-ban önkényesen elvett történelmi elnevezését, e kérdés azonban mégsem tekinthető megoldottnak. Ha ugyanis a másfél éve elfogadott ukrán nyelvtörvény minden betűjéhez szigorú­an ragaszkodnának, akkor bizony Velika Dobrony lenne a Nagy­­dobrony, Koszino a Kaszony, Vilok az Újlak... A hivatalos hely­ségnevek ugyanis ma is ukrán nyelvűek a területen, az említett nyelvtörvény pedig egyértelműen kimondja, hogy ezeket transzkrip­ció útján kell más nyelvekre átültetni. Csak azok a helységek képeznek kivételt, ahol a lakosság több mint 51 százaléka nem ukrán nemzetiségű és saját nyelvén nevezi a várost, illetve községet. Kárpátalján a települések je­lentős hányadában többnemzeti­ségű lakosság él, ezért ez a meg­oldás nyilvánvalóan nem megfe­lelő. Emiatt is határozott úgy a területi tanács, hogy a legköze­lebbi ülésszakán napirendre tűzi e kérdést és javaslatokat tesz az ukrán parlamentnek annak meg­oldására. Megnehezíti a döntést, hogy ma még a kárpátaljai ma­gyar lakosság körében sincs egy­séges álláspont a helységneveket illetően. A tekintetben ugyan nincs nézeteltérés, hogy az önké­nyesen átkeresztelt települések­nek vissza kell adni történelmi nevét, de korántsem ilyen egyér­telmű az állásfoglalás abban, ho­gyan használják a helységneve­ket a különböző nemzetiségű ős­lakosság nyelvén. A beregszászi­ak, akik népszavazással döntöt­tek a város régi nevének vissza­állításáról, amellett kardoskod­nak, hogy minden helységnek csak egy hivatalos neve lehet, s ezt minden nyelven egyformán kell nevezni. Mások, köztük a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöksége is, azon a véleményen vannak, hogy min­den nemzet képviselőinek meg kell adni a lehetőséget saját nyelvén, annak grammatikai sza­bályainak megfelelően használni a helység nevét és mindegyiket hivatalosnak kell tekinteni. Vagyis a magyarok számára a területi székváros Ungvár, az ukránoknak pedig Uzshorod. Ezt az elképzelést támogatják a nyelvészeti szakemberek is. A területi tanács nemzetiségi viszonyokkal foglalkozó képvise­lői bizottsága tanulmányozta a különböző véleményeket, és ugyancsak az utóbbi javaslat el­fogadását ajánlja a területi ta­nács képviselői testületének. Ez a testület azonban csak javasla­tot tehet az ukrán parlamentnek, hiszen egy érvényes törvény alól kell kivételt tenni a kárpátaljai­ak számára. Szabó Béla (Ungvár) MTIK-Panoráma APÁPALÁ TOGA TÁS HEL YSZÍNE1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents