Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-26 / 148. szám
PETŐFI NÉPE 1991. június 26., 7. oldal Ledérség a szovjet éjszakában A Nyugathoz való felzárkózás sajátságos jeleként a szovjet rendőrség kebelén belül is megalakulnak az erkölcsrendészeti részlegek, amelyek legfőbb feladata a prostitúció és a pornográfia elleni harc. A múlt héten született miniszteri döntés előzménye, hogy a peresztrojka, a demokratizálás kezdete óta a Szovjetunióban sem titok: a nagyvárosok elegánsabb szállodáiban, éttermeiben akadnak, sőt, helyenként kifejezetten nyüzsögnek az ősi szakma művelésének hódoló ledér hölgyemények. Ezzel is bizonyítva, hogy vasfüggöny ide vagy oda, a könnyedebb nyugati életforma áldásos hatásainak még az ideológia vértjével sem sikerült gátat vetni. A ledérség és az üzleti szellem termékeny talajra talált a szovjet éjszakában is. Olyannyira, s ez sem titok, hogy a vállalkozó kedvű hölgyek az — alapvetően még mindig jobbára a pénzes külföldi kuncsaftokra alapuló — piac bővülésével párhuzamosan mind szervezettebb keretek között igyekszenek művelni a szakmát. Néhány hónappal ezelőtt kis létszámú, ám annál hangosabb moszkvai megmozdulásukon szakmájuk hivatalos elismerését, saját szakszervezet létrehozását követelték. A peresztrojka előrehaladtával és a szovjet bűnözés nemzetközi viszonylatban is tekintélyt parancsoló, rohamléptű növekedésével párhuzamosan a moszkvai prostituáltak is támogatókra leltek. Az erkölcsi skrupulusokra vajmi keveset adó, ám a jó üzleteket annál inkább kedvelő szovjet maffia karolta fel a legősibb mesterség művelőit. Mára a moszkvai alvilágot kézben tartó tatár és észak-kaukázusi klán egész hálózatokat működtet a szovjet fővárosban, védelmet és biztos megélhetést biztosítva az immár a pénzes belföldi kuncsaftokat is kiszolgáló hölgyeknek. A szakma széles körű népszerűségét jelzi, hogy az egy évvel ezelőtt a sajtóban is ismertetett felmérés szerint a moszkvai középiskolás leányok egy jó része egyáltalán nem tartja elitélendőnek e szabados foglalkozás üzését, főként annak anyagi előnyeit tartva szem előtt. (A díjszabás manapság, a helytől és kategóriától függően alkalmanként száz rubeltől egészen a több mint 5 ezer rubelnek megfelelő 200 dollárig terjed, miközben a szovjet átlagkeresetek jó, ha elérik a havi 250-300 rubelt.) Nyilván ezzel a presztízzsel magyarázható, hogy a jobb szállodákban dolgozó lányok között gyakori az idegen nyelveket ismerő, felsőfokú végzettséggel rendelkező vagy éppen az egyetemi stúdiumokat a munka kedvéért feladó művelt hölgy. Az olcsóbb lányok a gyengébb, külterületi szállodák és a munkásszállók környékén lelhetők fel. Meleg nyári moszkvai éjszakákon a parkok is megtelnek kéjes susogással... Talán a prostitúciónál is nagyobb üzlet ma a Szovjetunióban a pornófilmek előállítása. Egy húszharmincperces, házi stúdióban készített alkotásért Németországban állítólag 30 ezer márkát is megadnak, csupán azért, mert a főszereplők hamisítatlan orosz közegben, orosz szavakat suttogva áldoznak a szerelem oltárán. E kazetták forgalmazása a Szovjetunióban, persze, szigorúan tilos, sőt maguk a gyártók is igyekszenek mielőbb külföldre juttatni a filmet, nehogy illetéktelen kezekbe kerülve kinyomozzák a szereplők kilétét és felszámolják a stúdiót. Ennél, persze, jóval kevesebbért is felemelik hangjukat a szovjet erkölcsök védelmezői. Alig két hete, hogy az oroszországi televízió bátorkodott bemutatni egy évekkel ezelőtt készitett, magyar viszonylatban teljesen ártatlannak tűnő francia filmet, Claude Brasseure, Annie Girardot és Sidney Rome főszereplésével. Az esti főműsoridőben vetített alkotásban Sidney Rome méltán híres bájaival ismerkedhetett meg, igaz mindössze néhány pillanat erejéig az efféle látványosságokat eddig teljességgel nélkülöző szovjet tévénéző. Az eredmény: két nappal később a Vremja című híradó a szovjet tévé vezetése nevében — a beérkezett nagy számú tiltakozó levélre válaszul — kért elnézést az oroszországi tévé kihívó tettéért, amely túl azon, hogy sértette a nézők jó ízlését, ráadásul Nyikolaj Rizskov választási műsorával egy időben került adásba — talán nem is véletlenül... Mint látható, lesz elég dolga a szovjet erkölcsrendészetnek. Dorogi Sándor (Moszkva) MTI—Panoráma A túlzott napozás ártalmai A tavasz kezdetétől az őszi borulásig napimádók tömege lesi az eget: mikor lehet sütkérezni, minden derült percet kihasználni a barnulásra. A bámulni vágyók a napfény ibolyántúli sugaraira vadásznak, kitéve magukat az ártalmatlanokon kívül a bőrt károsítoknak is. A bőrgyógyászok és a kozmetikusok egyre inkább óvatosságra intenek: esetenként túl nagy árat kell fizetni a sokak által irigyelt csokoládészínért. Mert a szép barnára sült bőr bizony áldozatba kerül, s a legújabb kutatások eredményei azt jelzik, hogy nem lehet egyértelműen eldönteni: valóban egészséges szín-e a barnaság? Orvosok véleménye szerint a daganatos betegségek szaporodásában fontos szerepe van a túlzott napozásnak. Régebben, főként a sokat napfényben tartózkodó munkások, matrózok, parasztok között jelentkezett elsősorban a bőrrák, a statisztikák szerint azonban ma már ez inkább női betegség. S a „szép nem” tovább rontja a helyzetét, ha kifestve, kozmetikumokkal fedett bőrrel fekszik a perzselő sugarak alá, vagy a gyors lebarnulás reményében olyan készítményeket használ, amelyek érzékenyebbé teszik a bőrt az ibolyántúli sugarakkal szemben. A hiúság ára gyakran allergia, bőrgyulladás, esetenként bőrrák. Ma már biztosan tudjuk, hogy a napozást nem szabad túlzásba vinni, és a súlyos felégést okozó sugarak ellen védekezni kell. Ma még sajnos forgalomban vannak olyan napolajak is, amelyek károsak a bőrre, (például a bergamottolaj), de egyre inkább terjednek azok a valóban hasznos fényvédő készítmények, amelyeknek hatásosságáról, veszélytelenségéről laboratóriumi kísérletek sorával győződtek meg. A fényvédő anyagok egyik csoportjába tartozó készítmények bonyolult, többszörös vegyi kötéseket tartalmazó szerves molakulák, amelyek csak az ártalmas sugarakat nyelik el. A fénysugarakat megkötő vegyületek mellett a korszerű naptejekben más fontos összetevők: bőrrokon zsiradékok és vitaminok is vannak. A fényvédő anyagok másik csoportjába a fizikai fényvisszaverő szerek tartoznak (például cink- és magnézium-oxid, titán-dioxid.) Ezek tökéletesen megóvnak a fénytől: nem engedik át sem az égető, sem az ártalmatlan barnító sugarakat. Az „átlagnapozó” nemigen találkozik velük, inkább akkor használatosak, ha a bőrfelület egyes részeit, például a szeplők helyét kell megvédeni a további bámulástól. Az orvosi tapasztalat és az ibolyántúli fénnyel végzett kísérletek tanúsága szerint nem felesleges a túlzott napsugárzás elleni védekezés: a könnyen múló lesülés károsító hatásai évek múltán súlyosabb formában jelentkezhetnek, a bőr korai elöregedését, krónikus gyulladásokat, akár életveszélyes betegségeket is eredményezhetnek. SZÉPEK? OKOSAK! Edith Cresson francia miniszterelnökké történt kinevezésével kilencre emelkedett azoknak a hölgyeknek a száma, akik országuk politikáját irányítják. A felsorolás önmagában is tanulságos. Izland: Vigdis Finnbogadottir, elnök, 59 éves. Fülöp-szigetek: Corazon Aquino, elnök, 57 éves. Dominikai Közösség: Maiy Eugenia Charles, miniszterelnök, 48 éves. Nicaragua: Violeta Chamorro, elnök, 60 éves. Írország: Mary Robinson, 46 éves. Norvégia: Gro Harlen Brundtland, miniszterelnök, 51 éves. Banglades: Begum Khaleda Zia, miniszterelnök, 46 éves. Ha arra gondolunk, hogy a fenti kilencen kívül az ENSZ-nek még 150 tagországa van, beláthata tlanu! tágas jövő elé néz a politizáló szebbik nem. Bár a kinevezés előtt adott interjúban Madame Cresson is mintha szkeptikusan látta volna a lehetőségeket. Azt mondta férfikollégáiról: „Elkezdenek osztozkodni a bársonyszékeken, és amikor már nincs mit elosztani, így tűnődnek: Hát, kellene egy nő is, hogy kissé vidámabb legyen a kép. És akkor adnak egy hokedlit.” Nyár, víz, napfény Á
