Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
PETŐFI NEPE 1991. június 22., 9. oldal tam: ki vagyok, az édesanyámhoz akarok menni Portugáliába. A követségeken is jártam. Megjegyezték; látják, hogy tényleg én vagyok a Horthy-unoka, de jobb, ha erről nem beszélek. Amennyiben hazudtam volna, tizenkét év börtönre is elítélhetnének, még utólag is. E helyett menedékjogot ajánlottak fel, de ezzel nem kívántunk élni. Észrevettem, hogy figyelnek, követnek. Amikor pedig a magyar követség segítségével hazajöhettünk, itthon sem volt ez másként. A határon vártak bennünket, Kádár elhárítófőnöke. Kecskeméten pedig egy ezredes, aki jól megdorgált bennünket, s megfenyegeti, „Gondunk lesz magára!”, nem kapok állást, még a gyerekeimet is beletapossák a földbe. És tényleg nehezen tudtam munkát szerezni, a háziiparnál kuliztam, majd a költségvetésnél sofőrködtem. Bagóért dolgoztam. Mészáros József állítja, állandóan a nyomában voltak az ügynökök. Reggel fél hétkor már háza körül ólálkodtak, este tizenegy körül pedig még rá voltak kíváncsiak. Feleségét telefonon fenyegették meg, bírja rá a férjét arra, hogy ne bizonyítgassa, ő-e Horthy István. De ő hisz az urának, huszonnyolc évi házasság után pláne. Hosszúra nyúlt vendégeskedésem vége felé képeket, újságcikkeket nézegetünk. A pici szoba falán végig ott feszítenek a Horthyak. Mindannyian, családostul. A kenderesi kúria fényképei akadnak a kezembe. Mészáros-Horthy úr büszkén meséli, hogy minden évben elzarándokolnak az ősi földre, néha még kétszer is, Szent Istvánkor és mindenszentekkor. Csak azt fájlalja a félegyházi házaspár, hogy a távoli országban élő „családtagjaikkal” nem futottak még össze Kenderesen. És hát a helyi polgármester sem méltatta őket válaszra, amikor felkeresték levelükkel, hogy nem bánnák, ha birtokukon ismét virágzana az élet, csodálhatnák sokan az arborétumot, a strandot is megnyitnák. Nem kellene Mészáros úrnak az egész kastély, megelégedne egykét szobával, a többiben pedig a környékbeli szegényeknek, időseknek rendezne be otthont. A most ott lévő gépészeti iskola költöztetése is szóba jöhetne. Azt viszont megakadályozza, hogy a kastélyból éttermet, fogadót csináljanak. Egyébiránt az amerikai Sharif Horthy is meg-megfordul mostanában Kenderesen, aki nem tart igényt az ősi jussra. — Az a férfi ne ajándékozzon az én nevemben! — Fakad ki dühösen a napbarnított arcú Mészáros úr. — Ezt meg is írtam neki. Az újságokból tudjuk, a Magyar Tengerésztisztek Égyesületének kezdeményezésére ha nem is az idén, de haza akarják hozni Horthy Miklós hamvait a kenderesi kriptába. Mészáros Józsefiek nagyon várják az újratemetést, mert akkor biztosan találkozhatnak majd a „hűtlen” rokonokkal. Addig talán jut idejük a nemrég nálunk is kiadott Horthy-emlékiratok elolvasására. Fontos lenne ez azért is, mert hiszen a nagyapa vetette papírra a vele élő, formálódó történelmet, az ő történetét. Végezetül átfut rajtam, ugyan miért nem adja fel a harcot Mészáros József. Miért ragaszkodik konokul állításaihoz? Megadja a választ: — Tudják azt jól Magyarországon, hogy ki vagyok én. Tudja a kormány, az elhárítás, tudja mindenki. De nézze uram, tőlem már mindent elvettek, nincs hazám, nincs vagyonom, nincs semmim. Ebben a lakásban is jóhiszemű jogcím nélküli lakó vagyok. A személyi igazolványom sem tudom érvényesíttetni, ahogyan szeretném. Ha mindenki előtt hitelesen bebizonyíthatnám, hogy a valódi Horthy Istvánhoz van szerencséjük, talán a sorsom is jobbra fordulhatna. Talán. magával vitte a sírba. Halálos ágyán csak annyit mondott, rettenetes dolog történt vele egykoron. Én pedig próbáltam öszszeilleszteni a mozaikokat. Mészáros úr merész feltételezésekbe kezd. Történt szerinte, hogy a két Horthy fiú, Miklós és István valami oknál fogva nem szerette egymást, ezért igyekeztek egymástól távol lenni. Miklós Brazíliába került, a követségre, István pedig kormányzóhelyettes volt haláláig. És Horthy Miklósnak házasságon kívüli gyermeke született egy zsidó lánytól. Ezt titkolni kellett. Amikor pedig a nemzet árváját „kicserélték”, az emlitett gyermeket is odaadhatták. Mészáros József azonban inkább azt sejti, hogy analfabéta nevelőszülei (miért nevelőszülők?) elvesztették kisgyermeküket, akit a trágyadomb alá temettek el (micsoda pusztai horror!), a környéknek pedig feltűnt, hová lett a kicsi. A gyanút elkerülve a Mészáros szülők magukhoz vettek egy zsidó gyereket, akit azután nyugodt szívvel elcserélhettek, amikor erre kérték őket. A sztorinak nincs vége! — Hever János, Horthy fizetett hóhéra hozott Selymesre — szövi tovább a történetét Mészáros József, akit csendben hallgat felesége. — Ez az ember egyébként idevalósi volt, rokonságban állott Mészárosékkal, sőt, még az is kiderült, nevelőanyám szeretője volt. A családban egyébként Horthy Istvánt keresztapaként is jegyezték, Hevér sógornőjének lányai büszkélkedhettek a neves keresztapával. Ugye, most már összeáll a kép? Engem ott hagytak a tanyán, s felnőttem, mint parasztgyerek. Szörnyű bűne ez anyámnak. Lehet, hogy még ma is lelkiismeret-furdalása van Portugáliában, ahol egy angol repülőtiszttel él. Megszólal Mészárosáé: — A férjemmel együtt nőttünk fel. Mi gyerekek tudtuk, Jósk'á' nem 1 á' Méüzaróséké.“ is p, egerek,} még csak nem is hasonlít a szüleire. Hát hogy hasonlított volna! Egyébként is, az iskolában különc volt, ahogyan a tanító megjegyezte: „úri gyerek ez a Mészáros”. Aztán összehozott bennünket a sors, összeházasodtunk. A férjem állandóan a múltját kutatta. Egyszer kérdezte az anyósomat, ugyan árulja már el: mi. hogyan történt. Csak annyit mondott, a Hevér hozta. De honnan, ezt már eltitkolta. A fülembe súgta A nemzet örök árvája Mészáros József azt állítja, hogy ő nem Mészáros József. Hanem akkor kicsoda? Horthy István! Horthy István? A nemzet árvája? A példabeli unoka? A kis Istvánka, Horthy Miklós unokája? Igen. A kiskunfélegyházi Mészáros úr kitart ezen állítása mellett. Az idén februárban elküldte a személyi igazolványát a Belügyminisztériumba. Kérte, cseréljék már végre ki, írják bele az „igazi” nevét. Búcsút akar inteni a Mészáros névnek. Végleg. Boross belügyminiszter úr pedig visszaküldte a feladónak a hivatalos okmányt, azzal, hogy fáradjon be érte a postára. Ezen az eljáráson aztán Mészáros úr „bepörgött”. Majdhogynem kiabált a hivatalban, követelte, küldjék vissza a cimzettnek, a belügyminiszternek, a levelét. Ha nem, a helyszinen jelképesen elégeti a személyi igazolványát a konok ember. Persze úgy, hogy a polgármester, a rendőrkapitány, a pártok és a sajtó képviselői is jelen legyenek. Ebből nem lett semmi, a postások szót fpgadtak Mészáros Józsefnek. Ám válasz azóta sem érkezett a fővárosból. így a magát Horthy Istvánnak valló félegyházi polgár a mai nap már igazolni sem tudja kilétét, hiába is kérném esetleg erre. Titokzatos gyerekcsere Idézzük fel a történteket. Horthy István 1941. január 17- én született. Apja, a népszerű kormányzóhelyettes 1942-ben repülőszerencsétlenség következtében meghalt. Ott maradt a kis árva, akit féltő gonddal nevelt édesanyja, Edelsheim Gyulai Ilona. Á történelem kereke nem állt meg, egyre félelmetesebbé váltak az események. A Horthy-család német „védelem" alatt külföldre ment. És Íitték magukkal a kis Istvánkát :, aki ákköf fn'áj'dnem néfei'éVés' frolílM'lfflfl'iV^ |J,;||. 'iblilj llnv — Igen am, de nem az igazi kisfiút vitték el! — meséli hevesen Mészáros József, aki ugyancsak 1941-ben született, március 18-án, ahogyan a jelenleg nem létező személyi igazolványában mindig is szerepelt. — Talán el akartak rejteni, biztonságba helyezni a németek elől, ezért hoztak a Félegyházához közeli tanyára, a selymesi Mészárosékhoz. Az igazi ok már nem biztos, hogy kiderül, mert nevelőanyám 1981-ben örökre még, hogy az öreg Mészárosnak heresérve volt, a gyerek nem is lehetett tőle. Jelek a bőrön Mészáros mama 1981-ben halt meg. Magával vitte a titkot, ha volt egyáltalán titok. A fiatal pár pedig a sublót fiókjában régi újságokat talált, melyeknek lapjairól a Horthyak mosolyogtak. Legtöbb kép a kis Istvánkáról volt. Ugyan miért őrizgették az idősek ezeket a „bizonyítékokat”, ha nem azért, mert a nevelt fiú maga a kis Istvánka? így aztán Mészáros József is sejteni vélte igazát, hogy ő bizony Horthy Miklós unokája. A jelek ezt végképp megerősítették . . . Milyen jelek? — Nézze meg, a homlokomon lát egy forradást — mutatja is Mészáros úr, és előkap egy kézi nagyítót, amit a kis Istvánkáról készült újságfotóra irányít — és itt van. a képen is láthatja ugyanezt. Vagy figyelje meg a gyűrött fület! Nekem szintén olyan. Az arcon, a szájhoz közel észreveheti a kettős keresztet. Ugye? Meg tudom mutatni az én arcomon is! Azután sorra elhangzanak a bizonyítékok, az azonosságra utaló jelek. Az arcjelek, a két karon lévő neitiesi címer, a névre való utalás, a jobb csukló fölötti repülőgép-ábra, a háton lévő portréféle, kormányzói csillaggal. Nem tetoválások ezek. de a meleg hatására szemmel láthatóvá válnak, árulkodnak. De vajon mikor kerültek oda? Azt mondják, az arisztokraták ivadékait így jelölték meg, mint jogutódokat. Mészáros József pedig arra is rájött, hogy a „kicserélt” Horthy-fiúnak kék a szeme, görbe a bal lába, az övé pedig barnán csillog, s a lábával sincs semmi baj, a ko'rabeli fotón sem. A jellegzetes karvalyorr pedig végképp „lebuktatja” a ma Amerikában, korábban Indonéziában élő Sharif Hort - hyt, akit a család magával vitt annak idején, s aki egyébként teljes képtelenségnek tartja félegyházi emberünk históriáját. Mit mond a szakember? Mészáros József több orvosnál járt már. Szegeden például azért, hogy kikérje az ideggyógyász véleményét, jogosan akarják-e őt egyesek gumiszohába zárni. • Sharif Horthy 1985-ben, Indonéziában • Mészáros József — arcán jelekkel. (Fotó: Straszer András) • Korabeli űjságkép Istvánkáról, édesanyjáról és nagyanyjáról. • A Film Színház Irodalom címlapján vitéz nagybányai Horthy Istvánná és Horthy István. Az. ismert nevű dr. kiben Ottó antropológushoz is eljutott, aki reményt adott Mészárosnak, miután így fogalmazott: „pusztán a fényképek alapján vannak olyan testi, szerkezeti vonások, amelyek kimutathatók a Horthy unoka és Mészáros arcképein.” Azokról a bizonyos testjelekről nem nyilatkozott, merthogy nagy fantáziával sem ismert fel bennük semmilyen figurát, címert. Nemrég egy rendőrorvosi szakértőnél fordult meg Mészáros úr, de csak szóban kapott véleményt. Néhány éve kértem az édesanyámat, vessük alá magunkat a vérvizsgálatnak — meséli a félegyházi Horthy —, tegyünk pontot az ügy végére. Nem kaptam választ, úgy. mint korábbi leveleimre. Az biztos, hogy eljútnak küldeményeim, üdvözlőlapjaim hozzá, mert nem jönnek vissza, a tértivevényt pedig aláírva hozza a postás. Csak azt tudnám, milyen eskü alatt állhat az édesanyám?! Lehet, hogy csak úgy maradhattak életben, ha egy zsidó gyereket visznek magukkal? Nem tudom elcserélésem valódi okát. Azt sem értem, miért nem lehet a vizsgálatra sort keríteni. Legutóbb a parlamenthez és a Belügyminisztériumhoz írtam, hogy végezzenek el antropológiai vizsgálatot, ahogyan azt kell. Semmibe se vették a kérelmemet! Mészáros úr pedig nem érti, hogyan tehetik ezt vele, holott főméltósági rangja van, amit 16 millió magyartól kapott. Azt mondja, jogosabban uralkodhatna, mint Habsburg Ottó. Én pedig kérdezem, elvállalná-e a köztársasági elnökséget? Nagyon meggondolná... „Gondunk lesz magára!” A dolog lehet kétesélyes. Egyszer kiderülhet, valóban igazat állít magáról Mészáros József, immáron tíz esztendeje. De vajon megnehezíti-e ezzel a sorsát? Mert amiket elmesél az elmúlt, kalandokkal, kálváriákkal teli utóbbi egy évtizedéről annak ismeretében én bizony nem állítanám magamról azt, hogy Horthy Miklós unokája vagyok. A fiam 1983-ban ment ki Bécsbe — hallom kávézás közben Mészároséknál. — Utánamentünk a feleségemmel. Nem volt rózsás a helyzetünk, lágerban tengődtünk nyolc hónapig. Felkerestem az ENSZ menekültügyi osztályát, az osztrák ügyminL. „ru.mct, elmondHORTHY MIKLÓS UNOKÁJA KISKUNFÉLEGYHÁZÁN? Börzék Tibor riportja
