Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

MAGYAR REFORMÁTUS ISKOLÁK VILÁGTALÁLKOZÓJA KECSKEMÉT, 1991. JÚNIUS 23. A Kecskeméti Református Kollégium múltja • A képeslap, amelyen a/. 1905-ös dátumot olvashatjuk, egyike a kecskeméti helyőrségi klub kiállítótermében látható, ma már muzeális értékeknek. Megtekinthető július 25-éig, 9—18 óra között. 1948. május 23-án a Kecske­méti Református Presbitérium - a korabeli jegyzőkönyv sze­rint — megrendítő, ma is csak meghatódottan olvasható gyű­lésen állt ki a kecskeméti refor­mátus iskolák megmaradása mellett. „Hűtlenek lennénk hit­vallásainkhoz, történelmi múl­tunkhoz, őseink szelleméhez, ha iskoláink ügyében nem emel­nénk fel szavunkat.” olvas­suk az akkori lelkész elnök, ál­dott emlékezetű Tóth Endre szavait. És a presbitérium nem lett hűtlen, hanem a nehéz idők­ben keményen és szilárdan ér­velve, bátran és elszántan, áldo­zatot vállalóan tiltakozott az is­kolái államosítása ellen. Per­sze, hiába, a Református Jog­akadémiát, a Kecskeméti Re­formátus Fiúgimnáziumot, a Kecskeméti Református Leány­­gimnáziumot, a tanítóképzőt a hozzá tartozó gyakorlóiskolá­val, és a gimnázium alsó tagoza­tából kialakult általános isko­lát, valamint a Bodor Zsuzsan­na Református Leánynevelő In­tézetet. Épületestől a tanári kar­tól az utolsó „krétáig” mindent államosítanak. Pedig ez az iskola az ősi isko­lák közé tartozott. 1564-től szá­mítjuk hivatalosan az iskola működését, de már jóval előbb, 1549-ben, az akkor felvett török defter jegyzékben találkozunk két „diák"-kal. akik akkor a ta­nítókat jelentették. Ami biztos, az az, hogy az 1564-ben önálló egyházi életet kezdő kecskeméti reformátusok iskolát is alapítanak. Ez az isko­la 1599-ben a törököktől feldúlt Tolnáról Kecskemétre mene­kült iskolát befogadva, tanu­lókkal és tanárokkal erősödik meg, és a hódoltsági terület egyik legjelentősebb oktatási in­tézményévé vált. 1750-ig a Debreceni Refor­mátus Kollégium partikulája­ként az anyaiskolához igazo­dott szervezeti és tanrendjében, onnan kapta, kétévenként vál­­takozóan, a rektorokat is. Amint a hézagosán fennmaradó iratokból kiderül, négy, hol pe­dig hat gimnáziumi osztállyal működött, de már 1718-ban fi­lozófiát és teológiát is tanítot­tak, ami már főiskolai képzést jelent. 1750-től már akadémiát vég­zett professzor áll az iskola élén. 1788- ban pedig a második pro­fesszori állást is megszervezik. A tanulólétszám növekedése miatt a 18. század közepén bő­víteni kell az iskolaépületet, sőt, 1789- ben ezzel az indokkal eme­lik meg, és építenek a templom­ba két karzatot és veszik a templomot boltív alá. Az iskolát 1831 -tői jogi és te­ológiai 'fakultás indításával ténylegesen és jogilag is főisko­lává fejlesztették. 1830-ban megépítették az főkollégiumot. 1912-ben az Újkollégiumot, 1932-ben, a Kaszap utcán, a ta­nítóképzőt. A háború után az első felada­tának tekintette az egyház isko­lái újraindítását, a károk kijaví­tását, kár pedig volt sok, hisz minden iskolában katonai kór­ház működött, melynek fűtése érdekében még a „felesleges” te­tőgerendákat is eltüzelték. Mindezt az szép múltat és ígé­retes jövőt sodorta el az államo­sítás. 42 év kényszerű szünet után, 1990. március 25-én mondhatta ki újból a presbitéri­um a Kecskeméti Református Kollégium újraindítását, elő­ször a gimnáziumot, majd ez év őszétől, az Ókollégium vissza­adása után, annak kiteljesedé­sét, és a kollégium internátusá­­nak ideiglenes helyen történő újraindítását is. A tervünk az. hogy 1992 őszétől régi helyén induljon a Kecskeméti Refor­mátus Kollégium internátusa. az Újkollégium Kálvin tér felőli szárnyában, majd 1993-tól a ta­nítóképző épületében a Kecske­méti Református Kollégium ál­talános iskolája is. A tanítókép­zést hosszú távon az állami taní­tóképző keretében indított re­formátus hitoktató-képző szak­kal szeretnénk megoldani. Mindezt azért, mert a mai re­formátus nemzedék is vallja, amit 1948-ban vallottak eleink: „Hűtlenek lennénk hitvallása­inkhoz, történelmi múltunkhoz és őseink szelleméhez, ha iskolá­ink ügyében nem emelnénk fel szavunkat” és nem tennénk meg minden tőlünk telhetőt. V arga László A Kecskeméti Református Kollégium jelene és jövője A múlt értékeit, hagyományait meg­becsülve kezdtünk hozzá a refor­mátus gimnáziumi képzés újjá szervezé­séhez. Hamar rá kellett azonban jönnünk arra, hogy csupán nosztalgiából nem le­het a mai kor követelményeinek megfele­lő gimnáziumi oktatást kialakítani. A re­alitásokból kiindulva úgy döntöttünk, hogy négyosztályos képzésű osztályokat is szervezünk az 1990-ben felvett első osz­tály mellé. Az 1991-ben induló három tanulócso­port közül az egyik természettudomá­nyos, illetve angol tagozatos lesz. Új színt jelent a Vetéssy Katalin kollé­ganő által kialakított természettudomá­nyi tagozat. Ebben a képzési formában a tanulók egyik csoportja matematikát ta­nul igen magas óraszámban, ehhez sza­badon választva egy órát fizikából vagy kémiából, az alapóraszám mellé. A cso­formában, ehhez szabadon választva ké­miát vagy fizikát. Ez az új konstrukció lehetővé teszi, hogy tanítványaink két tárgyból — a felvételi vizsga követelmé­nyeinek megfelelően — az átlagosnál jó­val elmélyültebb képzésben részesülje­nek, s ezáltal nagyobb eséllyel pályázza­nak majd a főiskolára, egyetemre. A másik első osztályban a Katona Jó­zsef Gimnáziumban jól bevált emelt szin­tű nyelvi képzés lesz angol és német tan­tárgyakból. A harmadik osztályunk álta­lános tantervű. Korábban 8 osztályos formában mű­ködött a református gimnázium. Ez, bár évszázadokon át jól bevált, a mai viszo­nyoknak már — úgy érezzük -— nem felel meg. Hat évig tartó általános, mindenki számára kötelező alapképzésre ugyanis feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a gimnáziumba egységesen felkészült, a középiskolai tanulmányokra minden szempontból érett tanulók kerülje­nek. Ebben az élet­korban (12 év) már jobban kiderül a tanulók érdeklő­désének alapvető iránya, mint 10 éves korban, meg­mutatkoznak ké­pességeik, vonzal­muk az elméleti vagy a gyakorlati képzés, a humán vagy a természet­­tudományos tár­gyak iránt. Hat éven át irá­nyítva a tanulók fejlődését, na­gyobb lehetőség lesz színvonalas, egyéni érdeklődé­süket, hajlamaikat is figyelembe vevő képzésükre. Ezt a célt szolgálná kon­cepciónk leglénye­gesebb eleme, a hatéves oktatás két szakaszra kü­­lönítése. Négy éven át, mindenki számára azonos óraterv szerint, általános alapképzést nyúj­tanánk. Majd ezt egy két évig tartó ún. specializációs (fakultációs) szakasz kö­vetné. Az 5. és 6. gimnáziumban tehát min­den tanuló érdeklődésének megfelelően, önként döntené el, hogy egy vagy két szaktárgyban, heti maximum 10 órában kíván-e pluszismereteket szerezni. Természetesen előfordulhat, hogy lesz olyan tanuló, aki nem kíván szaktárgyi specializációt választani. Számukra gya­korlati képzést kívánunk biztosítani. Is­kolánk egyházi jellegéből adódóan ez el­sősorban diakóniai képzés lenne. E fel­­készültség birtokában tanulóink kórhá­zakban, öregek otthonaiban teljesitené­­nek szolgálatot. Igény szerint könyvtárkezelői ismere­tek vagy műszakirajz-oktatást is tudunk szervezni a gyakorlati képzést választók­nak. Az idegen nyelveket, a matematikát és a számítástechnikát minden évfolyamon csoportbontásban szeretnénk tanítani. Igény esetén délutáni szakköröket is szer­vezünk bármelyik évfolyamon. Tervezett iskolamodellünk nélkülöz­hetetlen jellemzője a pontosan meghatá­rozott követelmények szerinti, követke­zetes teljesítménymérés és a belső vizsgák átgondolt rendszere. Bármiféle külső megméretésnek csak akkor felelhetnek meg jó eredménnyel a tanulók, ha az iskola arra (követelményeivel és próbái­val) felkészíti őket. A következő vizsga­formákkal számolunk: felvételi vizsga, osztályvizsga és érettségi vizsga. Először egy egyszerűbb vizsga a 2. év végén (írás­ban vagy szóban). A nehezebb, átfogóbb vizsgát a 4. év végén tartjuk. A tanulók­nak a 4. osztályban tanult tantárgyak közül hatból kell vizsgát tenniük. A hatosztályos képzés tananyagában számítástechnikai órák szerepelnek. A Los Angelesből kapott számítógépes labor segítségével a legkorszerűbb kép­zést tudjuk biztosítani a számítástechni­kai órákon és a szakkörökön. Iskolánk tehát ez év szeptemberétől két profilú, de. mégis egységes szerkezetű iskola' lesz, ahol a magas szintű oktatás mellett külö­nös gondot fordítunk a nevelésre is. Hisszük, hogy merész terveinket, talán sietősnek tűnő kezdeményezéseinket Is­ten segítségével és a nagy elődök szellemi örökségének felvállalásával megvalósít­hatjuk. Dr. Sárközy István igazgató port másik fele biológiát tanul tagozatos # X/ első évfolyam \cni Suncte-ja. Iskoláink bölcsője Az egyház szerepe Kiskunhalas oktatásügyében A 16. század közepén, a török elleni harcokban, a város elnéptelenedett. A kipusztult lakosság pótlása a 17. szá­zad első felében nagyobbrészt a Du­nántúl deli megyéiből történt, s az ide költözők szinte kivétel nélkül Kálvin hitét követték. Az igy betelepült református lakos­ság megszervezte egyházát, s az 1660-as években iskoláit is. Mint a debreceni kollégium partiku­lája, olyan iskolarendszer jött létre a városban, melyben az elemi oktatás és a gimnáziumi képzés egységet alkotott. Az elemi szint a gimnáziumi tanulmá­nyok előkészítését szolgálta. A halasi iskola a tanítókat is Debre­cenből kapta. Ez biztosította az állan­dó szakmai kapcsolatot is az anyaisko­lával. Az egyházközség alapítványt tett az anyaiskolánál, melynek ellenértéke­ként 3 évre 1-1 akadémikus rektort (akadémistát) küldtek ki az iskola ve­zetésére, aki fizetést is kapott, s ebből tudta fedezni későbbi teológiái tanul­mányait. A rektor mellett a praecepto­­rok (segédtanítók) dolgoztak, kik az alsó évfolyamokat tanították. 1792-től az egyház állandó profesz­­szorokat alkalmazott. 1815-ben a gim­názium 1 2 3. osztályában (latin vagy deák iskola, gimnáziumra felké­szítő), illetve a 4 évfolyamos gimnázi­umban 342 gyereket tanítottak. A leányok elemi képzése anyanyel­ven történt, s azt a káplán és a kántor végezte. 1815-től tanítókat alkalmaz­tak a leányosztályokban is. 1822-ben a református egyháztanács megszüntette az úgynevezett „deák is­kolát”, s hatosztályos gimnáziumot hozott létre. Ennek alsó fokozatát a 4 évfolyamos, úgynevezett grammatikai iskola kcpc/le. melyre kétéves íelso fo­kozat, „humaniora” épült. A szabadságharc leverése után vált külön az alapfokú oktatás és a gimná­zium. Az egyháztanács az 1860-as évek elején kezdte meg a 8 osztályos gimná­zium kiépítését, mely az 1867/68. tan­évre vált teljessé. A református egyház első iskolaépü­letét a templom mellett építették fel (Szilády Áron u. 2.). Ebben működött a gimnázium és annak előkészítő elemi tagozata. Az alapfokú elemi és gimná­ziumi oktatás különválása, a leányok osztályainak beindítása új épületeket igényelt. A fiúk elemi oktatása a temp­lommal szemben lévő épületben (ahol ma Szilády Áron szobra áll), valamint a Petőfi-szobor helyén volt épületben folyt. A leányok a jelenlegi központi iskola helyén állt épületben tanultak. 1892-ben nyílt meg a gimnázium új otthona. A régi iskolát a református leányiskola és ennek utóda a reformá­tus polgári leányiskola kapta meg. A korszerű épület, a tornaterem, a sza­badtéri sportlétesítmények, a kollégi­um nemcsak a város, de a környezet gimnáziumba törekvő ifjúságának is tanulási lehetőséget biztosított. Könyvtára, régiségtára a város közmű­velődését szolgálta. Az 1868. évi népoktatási törvény alapján a református egyháztanács ele­mi iskoláit átadta a városnak, s azok úgynevezett községi iskolákként mű­ködtek. 1907-hon a/allam lelt a/ elemi iskolák fenntartója. Az épületekért melyek egyházi tulajdonban maradtak a város, illetve az állam jelképes bérleti dijat fizetett. Az elemi iskolák átadásával az egy­ház jelentős anyagi terhektől szabadult meg, s 1872-ben „Halas város nőnevel­­déje” néven felsőbb leányiskolát alapí­tott. Ez a kezdetben két, később há­rom, illetve négy évfolyamból álló in­tézmény a Búzapiac téren álló, egyházi tulajdonban lévő épületben működött (ma Ady Endre utca, napközi otthon) 1892-ig. Ekkor megkapta a gimnázium régi épületét. A felsőbb leányiskolát 1904-ben re­formátus polgári leányiskolává szer­vezték át. Ez az intézmény 1948-ig állt fenn, akkor beolvadt a Felsővárosi Ál­talános Iskolába. Diákotthona a jelen­legi Gagarin téri óvoda épületében volt. A református egyház Kiskunhalason több évszázadon keresztül meghatáro­zó szerepet vállalt az oktatásügy terén. Az egyház nőegylete szervezte meg országosan is elsők között a város­ban a kisdedóvót. Középfokú intézmé­nyeiben tanulhatnak nem református vallású gyerekek is. Gimnáziumának tudós tanárai, az ott folyó oktatás ma­gas színvonala elismerést váltott ki. Az egyház által létesített oktatási in­tézmények a város lakosságát és az egyház céljait is jól szolgálták. Dr. Gszelmann Ádám iskolaigazgató A történelmi Magyarország református gimnáziumai 1860-ban A református kollégium diákjainak fogadalma Én, az élő Isten színe előtt fogadom, hogy a Kecskeméti Református Kollégium diákjaként, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy tanulá­sommal, iskolai és iskolán kívüli magatartásommal szolgáljam Isten dicsősé­gét, méltó legyek isko­lánk múltjához, segítsem annak oktató- és nevelő­munkáját, elősegítsem annak megbecsülését mindenki előtt. Az iskola rendjét tudo­másul veszem, és azt meg­tartom. Az intést alázat­tal elfogadom. Magamat Jézus Krisz­tus kegyelmébe ajánlom, és az O segítségét kérve lépek be a kollégium kö­zösségébe. Isten engem ebben segítsen! Amen EMLÉKEZÉS A NÉPFŐISKOLÁKRA A népfőiskolái mozgalomnak nevezett sajátos sze­repkörű népművelési rendszer kezdetei külföldön és hazánkban is már a múlt század végjén megtalálhatók. \z elemi iskolai tanulmányok után a legjobban magá­ra maradt és hagyott, legiskolázat.lanabb és helyzeté­nél fogva a továbbtanulástól elziárt mezőgazdasági (anyai-falusi népesség volt az, mely elsősorban általá­nos és szakismeretei bővítésére szorult. A kulturális fejlődés előrehaladtával a rendszertelenül és az egyes társadalmi szervezetek által kezdeményezett és a ke­vésbé iskolázott rétegek helyzetén javítani akaró, mű­veltségét fokozni szándékolt, (oktatási célú mozgal­mak hazánkban az 1930-as években erősödtek fel. Először a református egyházak, főleg az általáno­san elterjedt — a református ifjúságot legeredménye­sebben egyesített — KIÉ keretében, majd a hasonló jelleggel a katolikus agrárifjakat összefogó KÁLÓT vállalta fel. A főleg téli hónapokban sorozatosan tartott tanfo­lyamok járultak hozzá, hogy éppen ennek jelentőségét felismerve, a népi írók: Mó»ricz Zsigmond. Veres Pé­ter, Nagy István, Sinka (István, Németh László és sokan mások nemcsak előadásokat is vállaltak a negyvenes évek elején a Kecskeméten és környéken szervezett népfőiskolákon, hanem ismert kecskeméti kötődésük is ennek hatásá.ra bontakozott ki. Az 1947- ig — elsősorban Kovács Bálint és Barkó Antal ref. lelkipásztorok irányítása val — működött Kecskemét környéki népfőiskolái mozgalom azóta emlékeiből él. Bár hosszú ideig a népfő iskolákról sem esett, eshetett szó, a kecskemétiek is megszervezték népfőiskolái öregdiák-találkozásaik:at, melyek a hetvenes évektől rendszeressé váltak, azokat ma is évente megtartják. Összejöveteleiken a m.a még elő 179 öregdiák közül, akik csak tehetik, csal ádostól igyekeznek megjelenni. És hogy nem elszigetelt jelenséggel állunk szemben, jellemző, hogy már 1983-ban éppen itt Kecskeméten alakították meg a többi hazai református népfőisko­lák baráti körét is.

Next

/
Thumbnails
Contents