Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
EGYHÁZ ISKOLA A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye és a Petőfi Népe melléklete a Magyar Református Iskolák Világtalálkozójára Az Olvasókhoz A Petőfi Népében még ilyen melléklet nem jelent meg. Ha a Magyar Reformátusok I. Világtalálkozójára megjelent volna, úgy annak 1938-ban kellett történnie, amikor megyei lap ilyen formában még nem létezett. Kérem a Szíves Olvasót, ne tegye le a mellékletet úgy, hogy nem néz bele. Ezért engedje meg, hogy mindenekelőtt köszöntsem a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója alkalmából. E világtalálkozó 1991. június 21—30. napjain zajlik hazánkban, különböző helyszíneken. A Bács- Kiskunsági Református Egyházmegye a REFORMÁTUS ISKOLÁK TALÁLKOZÓJA Tszervezi. Talán a legnehezebb a feladata, hiszen emlékezünk a történelmi iskolákra, azokra az áldásokra, melyeket az egyház mint kultúrateremtő és kultúrahordozó, éppen iskoláin át adott, elsősorban népünknek , ám az egyetemes emberi kultúra részeként a világnak. (Sok neves öregdiákunk él külföldön, kiváló tudományos, irodalmi munkásságot Jplytatyít, büszkeségei a magyar református iskoláztatásnak !) Összegyűjtjük a Csipkerozsika-álomból lassan felserkenő iskolákat, melyeket tanárok és diákok képviselnek holnap a kecskeméti gyülekezetben tartandó központi emlékülésen. Ugyanakkor már az a reménység is kézzelfoghatóan van jelen közöttünk, hogy a jövő református iskolái méltók lehetnek a híres kollégiumokhoz. Az egyházmegye gyülekezetei emlékeznek e napon. Több gyülekezet lát vendégül külföldön élő és szolgáló magyar lelkipásztort, aki az igehirdetés szolgálatát végzi. Ezt az alkalmat arra is felhasználjuk, hogy bemutatkozzunk. E találkozó számunkra önazonosságunkat, együvétartozásunkat és az egész népért való felelősségünk vállalását mint küldetéstudatot jelenti. A megyében mi kisebbség vagyunk, hiszen minden ötödik ember református. De sajátos szín vagyunk a magyar élet palettáján. Élnek kun reformátusok , a második világháború elött-alatt és utóin volt kitelepítések minden hulláma vetett ide reformátusokat, Jel vidék iek, szabolcsiak, nagykunságiak, bánátiak, bácskaiak, de még a moldvai csángókból is vannak itt hitsorsosaink, hogy egy nemzetté formálódva, mint az Anyaszentegy háznak református népe éljünk együtt, és hitünk és szolgálatunk életté formálja Megváltónk ígéretét: „a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban!” L. Kor. 15,59. Szabó Gábor N éhány m ondat a Bács-K iskunsági R eform átus Egyházm egyéről A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye 1952- ben három korábbi egyházmegye területén alakult meg, s területe megegyezik a közigazgatási megyével. A korábbi egyházmegyék: a Solti, a Kecskeméti és a Bácskai Egyházmegye volt e területen. A közgyűlés úgy határozott, hogy jelenlegi szervezetében marad. Egyházmegyénk 38 anyaegyházközségben él, melyhez 67 templom és egyéb istentiszteleti hely tartozik. Vannak olyan gyülekezetek, melyhez nem tartozik szórvány, míg van olyan egyházközségünk, mely 14 helység reformátusait fogja össze egy gyülekezetbe. 51 lelkipásztor végzi a gyülekezeti szolgálatot, közülük 11 a nő. A gyülekezetek nagysága, kiterjedése, szolgálati körülményei és feladatai nagyon változóak. MAGYAR REFORMÁTUSOK II. VILÁGTALÁLKOZÓJA BUDAPEST 1991. június 21., péntek 19 óra MEGNYITÓ ISTENTISZTELET a budapesti Kisstadionban Megnyitó: dr. Hegedűs Lóránt püspök Igét hirdet: dn Havadtői Sándor MAGYAR REFORMÁTUS ISKOLÁK VILÁGTALÁLKOZÓJA június 23., vasárnap — Kecskemét ÖREGDIÁK-TALÁLKOZÓ június 25., kedd — Nagykőrös június 26., szerda Budapest június 28., péntek Sárospatak június 29., szombat Pápa NŐK TALÁLKOZÓJA június 26., szerda Cegléd PRESBITEREK TALÁLKOZÓJA június 27., csütörtök Budapest CSERKÉSZTALÁLKOZO június 21 29. — Debrecen, Vekeri-tó IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓ június 24—30. — Zánka IFJÚSÁGI ZENEKAROK TALÁLKOZÓJA június 26. július 6. Fonyódliget A reformáció öröksége nemzeti erővé válhat A magyar református egyház e századi egyik legkiemelkedőbb teológus egyéniségének gondolatait idézem és érzem rendkívül időszerűnek néhány nappal a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójának eseményei előtt. Népünk, nemzetünk, társadalmunk a történelem folyamán nem először van olyan körülmények között, amikor súlyos gondok terhelik lelkünket, amikor sokkal több a csalódottság, mint a remény, amikor hangosabb a türelmetlenség, mint a bizakodás. Egy régen áhított, megérett és megszolgált társadalmi-gazdasági átváltozás egyenetlen és akadályokkal nehezített időszakában — s az akadályokat sokszor mi magunknak köszönhetjük — készül az ország és készül városunk a kálvini reformáció magyar utódainak egybegyűjtésére. A találkozók mindig a múltra épülnek de mindig a jövő felé kell, hogy mutassanak. Tartalmukat az az érték határozza meg, amit valakik valamikor létrehoztak, amiért érdemes egybegyülni, amire érdemes emlékezni, ami példát mutat, amiből erőt lehet meríteni! A világtalálkozó programjában Kecskemét a református iskolák találkozójának lesz a színhelye. Úgy gondolom, hogy világnézeti és vallásfelekezeti különbségek tiszteletben tartása mellett is szabad igaz örömmel fogadni ezt a lehetőséget. Az utódok jogos büszkeségével emlékezhetünk a város nagymúltú református iskoláira, a Kecskeméti Református Kollégium intézményeibe, s ugyanakkor átérezhetjük, át kell éreznünk a jelen és a jövő felelősséggel teli lehetőségeit. A Kecskeméti Református Kollégium 1990-ben újraindíthatta gimnáziumát. Az iskolafenntartó a Kecskeméti Református Egyházközség, s ebben a formában az egyetlen református középiskola országunkban. Szeretném és szeretnénk, ha ez az iskola megszolgálná a lehetőséget és a bizalmat, melyet a működési engedély számára biztosított. Szeretnénk büszkék lenni, s szeretnénk, ha a város is büszke lehetne erre az oktatási intézményre. Mit tehet ma a református egyház és a református iskola a város, a nemzet fellendítéséért? Úgy érzem, erre is kaphatunk feleletet a bevezetőben már idézett Victor Jánostól: Gyermekeink ezrei vannak, akikből csak akkor lesznek ref. hitünk öntudatos vallói és ennek ereje által hazánk társadalmának tiszta lelkű és önzetlen szívű tagjai, ha . . . nagyon sokat foglalkozunk velük. Közömbösségbe, világiasságba merült tömegeket megint fel lehetne rázni, érdeklődésre indítani. Ezt a feladatot vállalta és készül betölteni a Kecskeméti Református Kollégium, s kéri az egész város bizalmát, az arra hivatottak és készek támogatását e nemes cél érdekében. Nem elszigetelten, nem különcként, hanem a tapasztalatok kérésével és átadásával, a teljes nyitottsággal és toleranciával. Ugyanebben a szellemben, a segítőkészség és a tenniakarás szándékával nyújtja és ajánlja fel szolgálatát az iskolafenntartó, a Kecskeméti Református Egyházközség is a város gondjainak megoldásához. Ezt szeretnénk tudatni minden olvasóval, s szeretnénk, ha a ma még bizalmatlanok közül is egyre többen megértenék, és elfogadnák, s szívből örülünk annak, hogy ennek ’ reményében tudunk majd együtt lenni a Magyar Reformátusok Világtalálkozójának valamennyi vendégével. Hiszem azt, hogy a reformáció adta keresztyénség nem véletlenül volt nemzetmentő és nemzetépítő erő történelmünkben, s hiszem azt, hogy azzá lehet ma is. Dr. Tóth János a Kecskeméti Ref. Egyházközség főgondnoka Történeti áttekintés Megyénk területen 3 református gimnázium működött, Kecskeméten. ahol közvetlenül az államosítás előtt már fiú- és leánygimnáziumként; Kiskunhalason a Szilád) gimnázium és Kunszentmiklóson a Baksay gimnázium. A főiskolák közül — hiszen 1855-ben az egyházkerület teológiai akadémiája Pest-Budára költözött — Kecskeméten működött a Református Jogakadémia és a Református T anítóképző. Az iskolákhoz kapcsolódóan munkálkodott a gyülekezetek diakóniai (szeretctszolgálati) hálózata, árvaházak formájában; Kecskeméten a Bodor Zsuzsanna Árvaház, mely lánynevelő otthonként végezte szolgálatát. (Épületei a Ceglédi út—Bethlen körút sarkán, jelenleg a kertészeti főiskola használatában). Kisebb-nagyobb árvaházak működtek a megyében, ezek az országos hálózat tagjai voltak. Megyénkben jelenleg két önálló református iskola működik, a Gróf Telek) József Református Általános Iskola Dunavecsén, valamint a Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziuma, 4 osztályos és 6 osztályos gimnázium, jelenleg 6 beiskolázott osztállyal. Á tanítóképző főiskolán (a volt református tanítóképző épületeiben) speciálkollégium keretében református hitoktató- és kántorképzés folyik, ahol a kifejezetten egyházi jellegű tárgyakat a Budapesti Református Teológiai Akadémia, mint egyetemi fokú intézmény, gondozza. Több gyülekezetben folynak előkészületek egyházi óvoda, általános iskola és gimnáziumi oktatás megindítására. Reméljük, hogy ezen erőfeszítések gazdagabbá teszik a magyar oktatás virágcsokrát. Szabó Gábor A szeretetet tartom a legfőbb értéknek Négyszemközt Tőkés Lászlóval Emlékezetes dátum a kecskeméti református közösség életében 1990. február 14. Tőkés László ezt a napot Kecskeméten töltötte. Találkozott a barátok és tisztelők népes táborával, délutáni prédikációját pedig a hívek ezrei hallgatták a templomban és kinn, a téren. Ekkor készült Benke Márta interjúja, melyből egy részletet idézünk: Mi ad erőt, hogy legyőzze a félelmet? Túl közhelyes, ha azt mondom, hogy a hit. Hát nyilván mindaz, aki én vagyok. Amit én szeretnék, amiben én hiszek, amit remélek, amiért harcolok, az. olyan töltetet jelent, olyan indítást, amely ellenállhatatlanul készteti az embert arra, hogy épp úgy tegyen, ahogy tesz. S épp arra haladjon, amerre halad. — S egy nemzetnek mi ad erőt? — Ha szabad így fogalmazni: ami az egyénnek a lélek vagy a tudat, az a közösségnek a kollektív tudat. A lelkünk szép hazája, van egy ilyen vallásos megfogalmazás. Biztos van a népnek, a népünknek, vagy minden közösségnek kollektív tudata és érzésvilága. Ön mit tart a legfontosabb értéknek? A szeretetet tartom a legfőbb értéknek. Ami megint csak túlságosan általános, de hogyha átélt, tudatosult és formát ölt, akkor hitelessé válik. Munkájában, működésében válik hitelessé. Eljött hozzánk, hogy hitet és erőt adjon Részlet Tőkés László kecskeméti prédikációjából „Nehéz eligazodnunk. Nehéz megőriznünk szabadságunkat. Nehéz a létek, a hit és a tudat emelkedettségével emberhez méltó életet élnünk és olyan élelútra lelnünk, amelyen érdemes, és csak azon érdemes járni. Tömlőéből jönnek az apostolok a tanács elé, és átvitt értelemben is elgondolhatjuk, hogy egyfajta fogságában élünk a mi bűneinknek, a mi helyzeteinknek, a mi társadalmunknak. Babiloni vagy egyiptomi fogságában a félelemnek, a bizalmatlanságnak, a múlt sokféle örökségének, mely bennünk él tovább. Mint a jobbágy tudata, mely a jobbágyok felszabadulása után is évtizedekig tovább hatott. Ebből az állapotból, ha kell, a félelemből, a bűnök közül kell felemelkednünk, megtalálnunk a kivezető utat mindennapi helyzeteinkből, életünk és társadalmunk csapdáiból egyként vagy együttesen, közösségünkben, népünk közösségében, lakóhelyi közösségeinkben. A társadalom sokféleségének megfelelően és szervezettségének megfelelően. Es erre nézve olvassuk, erre nézve is alkalmazhatjuk ezt az egyetemességet sugalló, Isten mindenekfelett-valóságát hirdető, csodálatosan tömör, egyértelmű igét: Istennek kell inkább engedni, hogy nem a/, embereknek." „Ha az elmúlt évszázadokban nemzetmentö és nemzetépítő erő volt a reformáció, adta keresztyénség . . . , most az a fontos kérdés számunkra: véletlenségből volt-e úgy, vagy szükségképpen? Csak akkor volt-e úgy, vagy ma is úgv lehet és ennek utána is úgy lesz?” (Victor János, 1924.)
