Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-06 / 104. szám
1991. május 6. • PETŐFI NÉPE • 5 Ellentmondó hírek az önkéntes rendőrökről A közvélemény úgy kívánta: a rendszerváltással együtt szűnjön meg az önkéntes rendőri intézmény. Ezt az elképzelést támasztotta alá a belügyminiszter tavalyi rendelete, amely megvont mindenféle juttatást az önkéntes rendőröktől, így elestek a ruhapénztől, valamint a szolgálati évek után járó tiszteletdíjtól, s más elismeréstől. Azóta szinte sehol nem lehetett önkéntesekkel találkozni. Ám két héttel ezelőtt dr. Szabó Győző országos rendőrfőkapitány körlevelet intézett a budapesti és a megyei főkapitányokhoz, amelyben arra kéri kollégáit, mérlegeljék: szükség van-e az önkéntes rendőrök újbóli aktivizálására. Ha a főkapitányok úgy ítélik meg, hogy az utca rendjének fenntartásában, vagy a bűnözés visszaszorításában jól jönne az önkéntesek segítsége, saját hatáskörükben szolgálatba helyezhetik az állományt. E körlevelek kiadásának indokait keresve kérdeztük meg Felkai Lászlót, az Országos Rendőrfőkapitányság titkárságvezetőjét: valóban újraélesztik az önkéntes rendőrséget? Még érvényes a jogszabály Nincs szó újraélesztésről, miután az önkéntes rendőrségről szóló jogszabály sosem szűnt meg. Ma is hatályos az ezt szabályozó minisztertanácsi rendelet, valamint az önkénteseket is érintő rendőrségi szolgálati szabályzat. Az önkéntes rendőri intézmény alkalmazásának tehát ma is ezek a szabályok a jogi alapjai. — Ezek szerint tehát az eltelt egy évben is intézkedtek az önkéntes rendőrök? — Dolgoztak, ha nem is olyan aktívan, mint korábban. Kétségtelen tény, hogy visszaszorultak a pártállami időszakhoz képest, de teljes egészében nem halt el ez az intézmény. Megtiltani nem lehetett alkalmazásukat miután nem helyezték hatályon kívül a rendeletet, de az igaz, nem is szorgalmaztuk, hogy alkalmazzák az ide vonatkozó szabályokat. Tehát senki nem függesztette fel a jogszabály alkalmazását, az intézmény önként kezdett elhalni. Az önkéntes rendőrökkel kapcsolatos társadalmi megítélés ugyanis alapvetően megy4)JP?Ptt. ú „re^szer.yál-,. tással párhuzamosan. « rM'ívlfefckOT'ci létszárMnálrmrradt^eg-és dolgozott az önkéntes rendőrség az elmúlt évben? — Korábban, a pártállam fénykorában 50 ezer önkéntes volt, azóta ez a szám körülbelül felére csökkent. De ez nem azt jelenti, hogy ez a 20-30 ezer ember aktívan működött. — Az ország melyik részén maradt meg a legtöbb önkéntes rendőr? — Ez vidékenként változott, de a megyéken belül is nagy szórások vannak. Különösen a kis településeken jellemző jelenlétük, ott, ahol csak egy körzeti megbízott van. — Jogosítványaik is megmaradtak? — Ezek sosem voltak olyan nagy jogosítványok. Például a tettenért bűnelkövetőt nemcsak az önkéntes rendőr, bárki elfoghatja. Privilégiumuk csupán annyi, hogy elfoghatják a körözött személyt is, valamint fokozott jogvédelemben részesülnek. Általában korábban is csak rendőrökkel együtt teljesítettek szolgálatot, ez most is így van. Ennek figyelemmel kísérése, és betartására fel is hívtuk a rendőrségek vezetőinek figyelmét. Az ORFK által kiadott közlemény különböző, az önkéntes rendőröknek juttatott járandóságok felfüggesztéséről is szól. Melyek ezek? — Ezek felfüggesztése is még tavaly nyár elején történt. A jelvényekről, a foglalkozás szimbólumairól van szó, mivel azok a pártállam szimbólumait — vörös csillag stb. — tartalmazták. Emiatt ezeket a jelvényeket bevontuk. Jönnek az önvédelmi csoportok — Most mégis úgy tűnt, hogy az önkéntes rendőrök aktivizálására felhívó országos rend- őrfőkapitányi körlevél feléleszteni szándékozik az önkéntesek intézményeit. Valójában nincsen ilyen kívánalom? Senki részéről sincsen. Olyany- nyira nincs, hogy például két héttel ezelőtt a társadalmi önvédelmi szervezetek itt, az ORFK központi épületében tartották meg első országos értekezletüket. Ekkor az is elhangzott, hogy ezeknek a szervezeteknek kellene az önkéntes rendőrség intézményének helyébe lépni. Megfelelő jogosítványokat kell számukra jogszabályban biztosítani. Már elkészült a rendőrségről szóló törvény tervezete. Valójában már ez sem számol az önkéntes rendőrséggel. így, amint ezt a törvényt elfogadja az országgyűlés, az egész probléma megoldódik. A rendőrségi törvény ugyanis szándékaink szerint hatályon kívül helyezi az önkéntes rendőri intézményt, amely attól a naptól kezdve megszűnik. — Végül is miért adták ki azt a bizonyos körlevelet, és miért juttatták el a sajtóhoz is?- Azért, mert miután kezdett elhalni az intézmény, mindenhol egyre kevesebb szó esett róla, egyre kevesebb önkéntes intézkedés történt, senki ftéirí’ goldolt arra, hogy á még meglévő önkéntes rendőrök, igazolványát érvényesíteni kellene. Eltelt az év első három és fél hónapja és rájöttünk, több ezer önkéntes rendőr igazolványa nem érvényes. Anélkül pedig jogszerűtlen az intézkedésük. A körlevelet azért adtuk ki, hogy mindenki tudomására hozzuk, ezután nem bélyeggel, hanem egyszerűsített formában, bélyegzővel érvényesítjük az igazolványokat. Igazából a sajtóközlemény a közvélemény tájékoztatását szolgálta, nehogy bárki azt higgye, az új módon érvényesített igazolvány hamisítvány. Tehát szó sincs reaktivizálásról, az önkéntesek intézményének felélesztéséről. Horváth Magdolna Magyar számítógép a Marsra A Mars kutatása napjainkra ismét az érdeklődés középpontjába került. Minden számottevő űrkutatási központnak létezik a Mars felderítésére vonatkozó konkrét akcióterve. Ezek a programok magukban foglalják a legegyszerűbb bolygó körüli pályán keringő műholdaktól kezdve az igazi emberes Mars-utazásig az eszközök széles skáláját. A Mars-vállalkozás logikus következménye lett volna az Apolló-prog- ram sikerének, de a hatvanas évek optimizmusát a hetvenes évek csalódásai követték. A vietnami háború, a költséges védelmi rendszerek teljesen háttérbe szorították az emberes bolygóközi utazások tervét, amelyet 1982-ről 2004-rc vagy 2008-ra napoltak el. Mars '94 elnevezéssel újabb nagyszabású nemzetközi űrkutatási program valósul meg, amelyben hazánk is részt vesz. A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetének munkatársai több műszert és berendezést is készítenek a vállalkozás számára. A tervek szerint 1984- ben indul két űrszonda a Mars tanulmányozására. A KFKI-ban készül a Mars-misszió számára a fedélzeti számítógép, amely a marsjáróval tart kapcsolatot, illetve vezérli a járművet és a robotot. KÉPÜNK: A KFKI laboratóriumában egy terepasztalt készítettek amelyen egy kis járműmakett a tévékamera segítségével szabadon kijelölt pontok között automatikusan tájékozódik. A beépített fedélzeti számítógép segítségével felismeri az útjába kerülő köveket, szakadékokat, és emberi beavatkozás nélkül kikerüli azokat. (MTl-Fotó) MEGSZŰNIK VAGY FELÉLESZTIK? Felújítják Móricz Zsigmond házát Tiszacsécsen felújítják Móricz Zsigmond szülőházát, Most téglafallal erősítik meg ezt a jelentős irodalmi ugyanis kiderült, hogy a kis vályogház hátsó fala úgy el- emlékhelyet. gyengült, hogy az épület teljes pusztulásával fenyegetett. (MTI fotó: Oláh Tibor) AZ „ŐSVÁLLALKOZÁSOK” ÁLLJÁK-E MÉG A SARAT? A nyárlőrinci gázosoknál egyelőre nincs gáz TÉLEN A TSZ, BETAKARÍTÁSIG A MELLÉKÜZEM Emlékszünk rá, úgy húsz éve nagy „divat” lett a termelőszövetkezetekben a melléküzem-alapítás. A kényszer vitte rá a gazdaságokat, hogy eredendő tevékenységük megtámogatására ipari részlegeket hozzanak létre. Ezek nyereségét a növénytermesztés, az állattartás, a kertészkedés fejlesztésére fordítják — így szólt az indoklás. A melléküzemek általában háttéripari szerepre vállalkoztak — s ez utóbbi szót aláhúznám, mert a nagyiparnak bedolgozó kis tsz-egységek afféle „ősvállalkozásoknak” tekinthetők, megjelenésük a „klasszikus” szocialista gazdasági formációktól való eltérés első jeleinek egyike. Arra is emlékezünk, a melléküzemek létjogosultságát, hasznosságát — népgazdasági szinten — sokan vitatták. De vajon mi van velük, állják-e a sarat a rendszer- váltás után, a kialakulófélben lévő piacgazdaság keretei között? A kérdés elsősorban azért vetődik föl, mert a százszámra alakuló kft.-kben kemény ellenfelekre találnak a piacon, annál is inkább, mert az utóbbiak önállóak, míg a tsz-melléküzemeknek van egy gazdájuk: a szövetkezet. „Fölülről” beleszóltak — A mi részlegünket hetven őszén hozta létre a Városföldi Dózsa Tsz — mondja Mészáros Tamás részlegvezető, Kecskemét patinás Vak Bottyán utcájában, egy régi kis házban található irodájukban. — Tavaly január elsején kivált a városföldiből a Nyárlőrinci Termelőszövetkezet, és mi ez utóbbinak jutottunk az osztozásnál. Annak idején a meghirdetett országos gázprogram adta az ötletet: gázszerelő melléküzemet kell alapítani. Sok gondunk volt az első években, mert fölülről minduntalan beleszóltak a munkánkba; egyszer úgy döntött a pártbizottság, hogy a megyén kívül nem dolgozhatunk, máskor meg úgy, hogy meg kell a részleget szüntetni. No de még mindig létezünk. A gázszolgáltató vállalatokkal (Dégáz, Tigáz) együttműködve jó néhány település számos utcájában kiépítették a vezetékrendszert. Eleinte olykor százötven kubikost is foglalkoztattak, gépek hiányában — ma a jól gépesített részleg létszáma 1 CT—18 fő. Vass Lászlóval ketten irányítják a munkát, amelynek helyszíne már hosszabb ideje Pest megye, jelenleg Monoron tevékenykednek a tsz-gázszerelők. — Kecskeméten is mi csináltunk annak idején néhány fontosabb vezetéket, de a legtöbb munkát Ócsa, Vecsés, Örkény, Táborfalva térségében, pontosabban ezeken a településeken végeztünk — folytatja a részlegvezető. — Pécsre, Debrecenbe és Gödöllőre is eljutottunk. Keményebb az áralku A gázszerelő melléküzem évente 25-30 millió forint árbevételt, s 5-6 milliós ágazati eredményt ért el — régebben. A nyereség mostanában az állami elvonás miatt csökkent, no meg amiatt is, hogy a beruházások már lakossági hozzájáruláson alapszanak, ezért az áralku keményebb játszma, sokszor kénytelenek a legszerényebb nyereséggel beérni. Mindemellett egyre kisebb a fizetőképes kereslet a munkájukra. — Egy-egy versenytárgyaláson tíz és huszonöt közötti a .megjelenő konkurens cégek száma — tájékoztat Vass László, akinek a fő feladata a műszaki dokumentáció elkészítése; a vállalkozásokat a részlegvezetővel közösen gondolják át. — Megjelentek, már régebben, a mi piacunkon is a hiénák, akikre az jellemző, hogy a vállalkozásukat mindenképpen el akarják indítani, ami érthető cél, s ennek érdekében annyira alákínálnak árban másoknak, hogy már abban a pillanatban tudni: ebbe belebuknak. A beruházók gyakran beleesnek a csapdába, ilyeneknek adják a munkát, s csak aztán kapkodnak a fejükhöz, amikor a „vállalkozók” lelépnek, mert nem képesek lenyelni a várható veszteséget. A munka ott marad félben, kezdődik az alkudozás, a pereskedés. — Nem egy ilyen esetről tudunk — szól Mészáros Tamás. -— A megrendelők kétszeresen is ráfizetnek: nem készül el a munka határidőre, s amikorra elkészül, a csúszás miatt már annyiban lesz, mintha egy megbízható céget választottak volna. A másik kellemetlenségük: a lakosságnak magyarázkodniuk kell, hogy bár már itt a karácsony, a hideg, de még mindig nincs gáz a faluban, mert meglógott a vállalkozó. Dicsekvés nélkül mondhatom: mi amióta dolgozunk, még egyetlen munkánkkal sem késtünk. Ezért is elégedettek velünk a megbízóink. Ennek köszönhetik, hogy erre az évre is lekötötték már a kapacitásuk nyolcvan százalékát, amiből már biztonságosan tudnak létezni, s még új megrendelésre is számíthatnak, tervezésre, kivitelezésre. Amíg eltartják magukat- Teljesen önállóak vagyunk, a tsz nem szól bele a munkánkba, önelszámolók vagyunk — feleli a részlegvezető az alapítótól való függőségüket firtató kérdésemre. — A részleg és a tsz kapcsolata az eredeti alapelven nyugszik. Betakarításig jól van velünk a szövetkezet, mert nekünk folyamatosan vannak bevételeink, így kevesebb hitelt kell igénybe vennie. Télen meg, amikor mi az időjárás miatt c#ak felkészülés jellegű munkákat végezhetünk, mi számíthatunk a gazdaságra. Ez szépen hangzik, de a valósághoz hozzá tartozik: mihelyt a melléküzem nem tudja magát eltartani, a tsz megszünteti. Ezért aztán, ha nincs is gáz egyelőre a nyárlőrinci gázszerelőknél, csipkedniük kell magukat. Mészáros Tamás és Vass László nem tagadja, fölvetődött már körükben a kft.-alakítás gondolata. Ők azonban úgy vélekednek, ilyesmibe csak az vághat bele, akinek jócskán van tartalékja, s „őrlángon” is ki tudja várni az újabb fellendülést a beruházásokban. Egyébként ha élni akar, vagy megtanul borotvaélen táncolni vagy a szélhámosság útját választja. Ez utóbbi azonban nagyon síkos. Ők maradnak a jelenlegi formánál — ameddig ez rajtuk múlik —, s reménykednek a jobb időkben. A. Tóth Sándor
