Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-06 / 104. szám

6 • PETŐFI NÉPE *1991. május 6. A KÉPERNYŐRŐL TUDTÁK MEG: MAJDNEM SZOMSZÉDOK Kitalálta a tihanyi visszhangot, meg a gémeskutat VETÉLKEDŐ SPECIALISTA A HAJDANI TANYAI KISLÁNY Valamikor társaskörökben, sza­lonokban, alkalmi összejövetele­ken, munkahelyen ismerkedtek az emberek. Újabban, mintha a közel lakókat is a képernyő hozná össze. Az időjárás, a drágaság, a helyi pletykák helyett a műsorral beszél­getnek. Néha érdekes találkozáso­kat is produkál a televízió. Sohasem találkozott például az Egri János ötnapos nyelvi fejtörő­jében kiválóan szereplő Ácsné Pap Katalin a Kerékbárban szinte vele egyidőben remeklő Szentesi Zol­tánnal, noha háztömbnyire laknak egymástól. A műsorból értesült ar­ról, a mérnök is kecskeméti. Tőlem tudta meg, hogy egy utcában lakik a hozzá hasonlóan sikeres hírős városi játékossal. Én is csak némi utánjárással derítettem ki, hogy a rokonszenves gyógyszerésznő egy évtizede szinte karnyújtásnyira dolgozik a szerkesztőségtől. Legszivesebben hivatásáról be­szélgetne. — Nincs meg foglalkozásunk­nak az illő presztízse. A gyógysze­reket se becsülik, kevesen gondol­nak arra, hogy az egész szervezetre hatnak. Szíre-szóra bekapnak egy tablettát, akkor is, ha többet érne egy kiadós séta, életmód-változta­tás. Úgy jönnek be sokan a patiká­ba, mint egy rövidáruüzletbe. Né- hányan még a legszükségesebb út­mutatásokra se figyelnek, rohan­nak, sietnek. A gyógyszerésznek is ismernie kellene a beteget! Már diákként elhatározta: az egészségügyben dolgozik. Ha jobb matematikus, talán az orvosi karra jelentkezett volna, de boldog, hogy így alakult pályafutása. A vetélkedés nemes szenvedélye már gyermekkorában elgyürüzte. Először helyesírási versenyen in­dult, de tantárgyi vetélkedőkön is sikerrel szerepelt. Magabiztosan játszott a már említett több fordu­lós tévés fejtörőn is. — Meglepett nyugalma. A ka­merák előtt gyakorlott szereplők is elbizonytalanodnak. — Ilyen a természetem, fegyel­mezem magam. Ha megszokni nem is lehet, de megtapasztalhat­tam korábban a nyilvános játék semmihez sem hasonlítható légkö­rét. Még lánykoromban jelentkez­tem Bölcs István és Szilágyi János Senki többet harmadszor? című vetélkedőjére. — Miért ezzel az elmés játékkal próbálkozott először? — Egyrészt kedvelem a kombi- natív feladatokat, másrészt ebben csak akkor kellett megszólalnom, ha jelentkeztem. Kicsit féltem a le­égéstől. — Nyert? — Dunántúli csoportos köruta­zást. Játszottam a játék tévés vál­tozatában is. Egy evőeszköz-kész­letet vittem haza. — Ma is használják? (Straszer András felvétele) — Rögtön eladtuk. Már asz- szonyként neveztem. Jól el voltunk látva háztartási eszközökkel, hála az esküvői ajándékoknak és édesa­nyám segítségének. — Férje mit szólt nemes kedvte­léséhez? — Együtt indultunk egy csopor­tos vetélkedőn. Baráti társaságok­tól várták a ravasz feladatok meg­oldását. — Mintha egyszer egy Vágó­műsorban is láttam volna? — A tihanyi visszhangot, meg a gémeskutat kitaláltam, a Gábor Áron rézágyújánál kifutottam az időből. — Meddig jutott ? — Kiderítettem, hogy egy 1848- as személy valamilyét kellene meg­mondanom. — Mit vitt haza sikerélményén túl? — Sohasem anyagi előnyökért versengtem. Mindkétszer az elrej­tett ajándékot választottam, bá- ránybőrfalvédőt és magnókazettá­kat. — Korábbról is ismerte Egri Já­nost, legutóbbi játékvezetőjét? — Az Egy szó, mint száz-ra hí­vott meg. Ez pénzdíjas verseny. A végén hármunk közül nálam mutatta a tábla a legnagyobb ősz- szeget. — A legutóbbi ötfordulósban hajszállal szorult a második helyre. Ezúttal is jól vágott az esze, mintha elbizonytalanodott volna az irodal­mi és a történelmi kérdésnél. Hiva­tásából is arra következtethetek, hogy inkább a reál tárgyak érdekel­ték középiskolásként. — Jól gondolja, de azért hadd tegyem hozzá, hogy Vámos Ká­roly magyar- és történelem szakos tanárt kedveltem leginkább a Ka­tona József Gimnáziumban. Mindvégig jó tanuló voltam. — Szülei kecskemétiek ? — Ménteleken gyerekeskedtem, nem mindig rózsás körülmények között, de erről nem szívesen be­szélnék.-— Annál dicséretesebb, hogy a tanyai iskola és más okok miatt hátrányos helyzetű gyerekként be- küzdötte magát a szegedi egyetem gyógyszerész szakára. Hány köny­ve volt mondjuk nyolcadikosként ? — Talán egy-két jutalomköny­vet lapozhattam föl, ha olvasásra támadt kedvem. Édesanyám ér­deklődésem hatására kezdett könyveket vásárolni. Formás könyvtára van. — Mit szóltak hozzátartozói si­kereihez? — Szurkoltak értem. Kislányom elszomorodott, hogy legutóbb Eötvös József neve nem ugrott be. __— Mikor szurkolhatunk ismét Acsné Pap Katalinnak? — Már sok kérdést beküldtem a Kerék-bárba, közülük választják a versengőket. Érdekes ez a játék, elöbb-utóbb biztosan behív Vágó István. — Es meddig látjuk itt a főtéri gyógyszertárban? Arra gondolok, hogy esetleg önállósítja magát. — Szomorú volnék, ha más fog­lalkozást kellene választanom. Úgy érezzük, hogy mindnyájunk jövője bizonytalan. Mit hoz a pri­vatizáció? Szívesen próbálnám ki képességeimet egy önálló, szép, ré­gies bútorokkal berendezett pati­kában, ahová nem csak gyógysze­rért, hanem jó szóért is be-betér- nek az emberek. Sohase lesz annyi pénzem. Férjem pedagógus szak­oktató, két gyereket nevelünk. Mi­ből? — Megköszönve a beszélgetést azt szeretném végül is megtudni, hogy miért csütörtöki szereplését ajánlotta fotós kollégámnak.-— Csak egy férfi kérdezhet ilyet! Akkor vettem föl legkedvesebb ru­hámat. — Miért éppen azt a sárgát ked­veli? — Nemcsak a színe miatt, illik hozzám. Egyszerű, zárt, mégis női­es, talán, mint én vagyok. Heltai Nándor Új szolgáltatás vállalkozóknak Napokon belül új szolgáltató szervezet kezdi meg tevékenységét a vállalkozók igényeinek kielégítésére. Az új szervezetet VOSZ Nemzetközi Vállalkozói Ke­reskedelmi Központ néven azért hozták létre, mert az utóbbi időben rohamosan megnövekedett a magyar vállalkozót kereső külföldi cégek képviselőinek láto­gatása a VOSZ-nál. Mint az új szervezet vezetője, Tamás József az MTI-nek elmondta: a VOSZ szolgáltató, gazdálkodó szervezete hosszú távon is nonprofit szolgáltatóként kíván tevékenykedni. Számviteli, jogi, nemzetközi ve- gyesvállalat-alapítási, hitelezési, biztosítási, tőkebe­fektetési és vagyonértékelési, valamint kereskedelmi tanácsadást kínál, mégpedig díjtalanul. Ugyancsak térítésmentes a VOSZ-tagok számára az alapinformá­ciókat tartalmazó számítógépes rendszerbe való be­kapcsolódás, ami lehetővé teszi, hogy a vállalkozók a partnerközvetítői hálózaton keresztül jussanak infor­mációkhoz. A nem VOSZ-tagoknak 5 ezer forintba, a külföldieknek 100 dollárba kerül, hogy az adat­bankba bekerüljenek. A működés anyagi feltételeit a nemzetközi kereske­delmi központ bizonyos speciális szolgáltatások pén­zért történő nyújtásával igyekszik előteremteni. Bevé­teleket várnak például a részletes adózási, könyvveze­tési tanácsadásból. Díjakat számolnak fel a hitelkérel­mek elkészítéséért is, akárcsak a külföldi tanulmányi út megszervezéséért, vagy egy-egy üzleti tárgyalás so­rán a tolmács biztosításáért. Ugyancsak pénzért vál­lalják, ha valaki részletes adatokat tartalmazó számí­tógépes adatbankba kíván bekapcsolódni, és egyetlen alkalommal egyszázaléknyi jutalékot kérnek a már létrejött üzletek évi forgalmából is. A bevételeket a szervezet fenntartására fordítják, illetőleg amennyi­ben nyereség képződik, azt visszajuttatják a VOSZ Alapítványnak, amely anyagilag jelentősen hozzájá­rult a kft. létrehozásához és a működés során is időről időre támogatja majd. Tamás József, a kft. igazgatója a terveikről szólva elmondta: rövidesen felveszik a kapcsolatot a nemzet­közi adatbankokkal. Jelenleg azt vizsgálják, hogy mi­lyen feltételekkel kapcsolódhatnak be a Közös Piac partnerkereső hálózatába, amely 20 ezer cég adatait tartalmazza, és amelyhez jelenleg meglehetősen nehéz hozzáférni. AZ ELSŐ NEGYEDÉV GAZDASÁGI MÉRLEGE Mélyül a válság, de már vannak biztató jelek A magyar gazdaság a vártnál lényegesen jobban teljesített az év első negyedében, és ez akkor is bizonyos optimizmusra ad ala­pot, ha sok súlyos, sőt aggasztó gond tornyosul elénk az elkövet­kező hónapokban. Nem váltak be azok a jóslatok, hogy átlépve a kritikusnak nevezett negyven százalékot, vágtatóvá, esetleg ke­zelhetetlenné válik a magyar inf­láció. Egyelőre 32 százalék körül van az infláció várható éves ér­téke, és ez valószínűleg nem emelkedik tovább, hacsak a kár­pótlási törvény túl gyors végre­hajtása, vagyis az árufedezet nél­küli kárpótlási jegyek tömeges megjelenése nem indítja be az áremelkedések spirálját. A fogyasztási cikkek piaca is mutat biztató jeleket. A már szinte minden korlátozás nélküli import egyre több területen va­lódi versenyt teremtett. A szóra­koztató elektronikai cikkek ára például lassan, de folyamatosan csökken, az élelmiszerboltokban is mind többször kínálnak teljes értékű árut 10-30 százalékkal ol­csóbban. Jóllehet az élelmiszer- gazdaság, elsősorban az állatte­nyésztés jövője ma még szinte csak kérdőjelekkel jellemezhető, de kétségtelen tény, hogy a túl­termelésre határozott piaci vá­lasz született: olcsóbb lett a hús, ráadásul nem is átmenetileg, ha­nem immár tartósan. A szakértők szerint a magyar lakosság jól hasznosítja az im­már sokéves válságkezelési ta­pasztalatait, sikeres túlélési stra­tégiákkal rendelkezik. Jóllehet a munkanélküliség gyorsan nő, és már hivatalosan is 150 ezren vannak állás nélkül, közülük mind többen épülnek be, kapnak munkát a második, illetve a fe­kete gazdaságban. Ez persze nem önmagában örvendetes, hi­szen az illegális gazdasággal számtalan probléma van — nem adózik, nincs az ott dolgozók­nak társadalombiztosítása —, ám ettől még tény, hogy a ma­gyar gazdaságnak jelenleg ez az igazi „húzóágazata”, és megle­het, hogy még jó ideig ez lesz. Nem tanulság nélküli felidézni, hogy Olaszországban a hatvanas —hetvenes évek zűrzavaros poli­tikai kulisszái mögött lényegében az árnyékgazdaságból nőtt ki a mai, valódi olasz gazdasági cso­da, amelyik Európa élmezőnyébe emelte az országot. Az idei év igazi nagy veszély- forrása a szovjet kapcsolat ösz- szeomlása az ottani belső viszo­nyok teljes zűrzavara miatt. A Kelet-Éurópába irányuló ex­portunk az idén a tavalyinak csak mintegy egyharmada lesz. Ráadásul máris 500 millió dollár értékű olyan áru ment ki a Szovjetunióba, amelynek az el­lenértékét egyelőre csak remél­hetjük, azt is csak meglehetősen halványan. Ezzel együtt a válla­latok még erre a rendkívül erős és váratlan sokkra is tulajdon­képpen éretten reagálnak, hiszen a fejlett országokba irányuló ex­portunk igen jól,- a vártnál is jobban alakul. Ugyanakkor a magyar vállala­tok jelentős része egyelőre a sa­ját túlélését sem látja biztosított­nak. Az ipari termelés tíz, az ér­tékesítés 8 százalékkal esett visz- sza az első három hónapban, a beruházások állománya mintegy 40 százalékkal kisebb a tavalyi­nál. A pénzügyi szféra feszültségei sem enyhültek, változatlan a vál­lalati soTban állás. Érdekes ~mó- • í wiaouJlqsQ iJeeuvn jiáns^*>ci » dón itt is a lakosság magatartása a legracionálisabb; miközben az ország „kinyögte” az OTP-nek a lakáskölcsönök visszafizetését, általában mérsékelte egyéb kia­dásait is. A szakértők szerint ugyanakkor több százezren áll­nak „ugrásra készen”, hogy a vállalkozások feltételeinek javu­lásával önálló egzisztenciát te­remtsenek maguknak. Sajnálatos tény azonban, hogy a csak bérből és fizetésből élők, valamint az eltartottak relatív helyzete egyre romlik. Aki nem tudja a munkaerejét a másodla­gos gazdaságban értékesíteni, az a főállású jövedelmek jelentős értékvesztése miatt folyamatosan szegényedik. Ez a tendencia ma már a középrétegeket is nagy számban sújtja. Az idei év to­vábbi veszélye, hogy a kárpótlási törvény következtében esetleg igen nagy számban válhatnak munkanélkülivé a termelőszövet­kezetek dolgozói, akik ráadásul rendkívül rossz helyzetbe kerül­nek a munkaerőpiacon, hiszen nem rendelkeznek szakképzett­séggel és a városban nincs laká­suk. A nagy állami ellátórendszerek, az oktatásügy, az egészségügy, a szociálpolitika egyre szegényeb­bek, és ez még inkább sújtja azo­kat, akik koruk vagy egészségi ál­lapotuk miatt ezekre szorulnak. A magyar gazdaság jelenlegi álla­potát elemző szakértők egyetérte­nek abban, hogy az elkövetkező hónapokban a válság tovább mé­lyül, de egyes szektorokban már a fellendülés jelei is mutatkoznak. Folytatódik a versenyfutás az idő­vel a túlélésért, amire az első ne­gyedév végén szerencsére több jel van, mint három hónappal koráb­ban. Pusztai Éva FILMJEGYZET / Keresztapa III. Nemcsak a filmrajongók, de a szakma szűkebb körei­ben is sokak számára okozott meglepetést, hogy a Kereszt­apa széria legújabb darabja számára a beterjesztéseken már megelőlegezett hét Os- cart végül is elrabolták Kevon Costner indiánjai. Pedig Francis Ford Coppola nem ehhez volt szokva: az első da­rabok, 1972-ben és 74-ben, összesen kilenc kis aranyozott Oscar-szobrocskát sepertek be. Persze nem csupán erkölcsi sikert jelentettek, hanem 800 millió dolláros nyereséget is, ami a legújabb, szerényebben sikerült dolgozat bevételeinek arányában Coppola számára csak rózsaszín hollywoodi álomnak tűnhet. Pedig ha valaki, hát a mai amerikai mozi első számú fe­negyereke aztán tudhatja, mi­lyen illékony, változékony va­lami a filmdivat, -ízlés. Ha ki­csit alaposabban tájékozódik, könnyen rájöhetett volna, hogy a vásznon manapság a szupermagnumok helyett már Stallone és Schwarzenegger is óvodásokkal, de legföljebb kisiskolásokkal mutogatja magát. Az üzleti célokból tör­ténő, exhibicionista vérontás egyre kevésbé divat. De hát senki nem lép ki szívesen saját mítoszaiból. Tény, hogy a Corleone-történetek nem könnyen képzelhetők el holmi könnyes-mosolygós, paradi­csomszósszal pirosított csalá­di sorozatmoziként. Az újabb sztoriban 1979-et írnak. Michael (AI Pacino) már több, mint jól szituált hatvanas, rendszeresen adót fizető New York-i polgár. Tö­kéletes szervezőkészségének és terepismeretének köszön­hetően mostanára ellenségei már túlnyomó többségükben alulról szagolják az ibolyát. Mindez azonban kevés ah­hoz, hogy egy született Corle- one igazán lehiggadjon. Em­berpróbálóbb feladatok híján azzal szórakoztatja magát, hogy legitimálja a családi ja­vakat. Coppola képeskönyve persze nem azért íródott, hogy hosszan ecsetelje a nagy­családok házi idilljeinek ter­mészetrajzát. Michael nem is bírja ki sokáig, hogy össze ne akaszkodjék számára megfe­lelő súlycsoportba tartozó ha­talmakkal. Coppola ebből az alkalomból ismét elmondja véleményét a maga lassú, ko­mótos módján (összesen 163 percben) a dollár, az erőszak, a bűn, no és a gyengéd érzel­mek által irányított világról. Károlyi Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents