Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-06 / 104. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. május 6. A NYÁRI BETAKARÍTÁS NEM SOK JÓT ÍGÉR Gabonatúltermelés vagy exporthiány? Lesz-e gabonaháború, vagy sem? Ez a kérdés manapság nagyon sok—mezőgazdasági termeléssel foglalkozó, élelmiszeriparban foglalkoztatott — emberben felmerül, s nem is ok nélkül. Az étkezési búza védőára ma 550 forint mázsánként, s bár nem védi semmi a takarmánygabonát, ennek ára 500 forint körül alakul. Mondani sem kell, sem az étkezési, sem a takarmánygabona jelenlegi ára nem fedezi az önköltséget, a felhasznált energiát, a műtrágyát, a növényvédő szert. S miután senki sem mondott semmit eddig a mezőgazdasági kormányzat részéről a szerkezetváltásról, a piac alakulásáról, a parasztemberek, a mezőgazdasági nagyüzemek a múlt év őszén elvetették a kalászos gabonát, hasonló mennyiségben több mint százezer hektáron — mint az előző esztendőben. A gabonatermesztés nálunk olyan hagyomány, amelyet más növényféleséggel nem lehet kiváltani, s ezt a kialakult mezőgazdasági szerkezetet egyik napról a másikra megváltoztatni nem is lehet. A megye mezőgazdasági nagyüzemei évente — közepes termés esetén 500-600 ezer tonna kalászost termelnek, amely talán ebben az esztendőben is várható. Mennyi gabona felvásárlására, feldolgozására vállalkozik az ipar? Erre kértünk választ Molnár Istvántól, a megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatójától. —-A gabonaiparnak évente, s így ebben az évben is, 210-220 ezer tonna kalászosra van szüksége. Ebben a mennyiségben benne van a kenyérnek, a lisztnek való, a takarmánygabona, illetve az üzleti értékesítés. A kenyérfogyasztásban számottevő változás nem várható, legfeljebb kisebb csökkenés. Takarmányból félő, hogy kevesebb fogy el, tekintettel az állatállomány jelentős csökkenésére, de a már említett mennyiséget megvásároljuk. A pénzhiány ebbe is begyűrűzik. A mezőgazda- sági üzemek, bankhitel híján, nem tudnak fizetni, a gabonaipar kintlevőségei is jelentősek, sőt ők is nehezenjutnak pénzhez, s a kamatláb már a 40 százalékhoz közelít:- A korábbi évektől eltérően az idén nem egyszerre, júliusban, hanem folyamatosan a két- három hónapnak megfelelő szükséglet szerint vásárolunk, de fizetni is csak később, tehát nem az átvételkor tudunk. Túltermelés van gabonából? Aligha, ugyanis a korábban megtermelt gabona egyharmadát száz- húsz-százötvenezer tonnát exportálták, s a másik egyharmada — levonva a gabonaipar szükségletét - a nagyüzemek állattenyésztésében került fel- használásra. Ami hiányzik, ami a többletet eredményezi, az a gabonaexport hiánya. — A gabonát Nyugat-Európába vagy más távoleső országba exportálni illúzió. Számunkra egyetlen gabonaexportot fogadó ország a Szovjetunió, ahová a korábbi években százhúsz-százöt- venezer tonna gabonát küldtünk. Ha a kormányközi megállapodások ezt lehetővé teszik, akkor a felvásárlás mennyiségét ez módosíthatja — ami egyébként most feleslegként jelentkezik —, de sajnos, ez nincs kilátásban. Miután gabonát csak jelentős ráfizetéssel lehet — a jelenlegi árkonstrukcióban — exportálni, már most kellene tudnunk, egyáltalán lesz-e erre lehetőség, s ehhez mekkora támogatást nyújt a kormány. Ez ma még kétisme- retlenes egyenlet, s a jelenlegi ismereteink szerint a megtermelt gabonának mintegy egyharmadát tudjuk felvásárolni, feldolgozni. Lesz-e gabonaháború? Nagyon valószínű, hiszen a nagyüzemek, amelyek számára a gabonaeladás az első jelentősebb bevétel, s ez teljes egészében elmarad, sőt a pénzhez is később jutnak hozzá, s nyár közepére ez teljesen a padlóra küldi őket. (A megyei adatokat figyelembe véve, a nagyüzemeknél az export hiánya miatt a náluk megtermelt gabona kétharmada megmarad, amely durván 220- 300 ezer, ami országosan eléri a kettőmillió tonnát.) Ez természetesen a nagyüzemek baja, de sajnos, vannak ennek utólagos, súlyos következményei is. Végül is el kellene dönteni, mi legyen a me- zógazdasággal? GémesGábor Szántás (Bottá Ferenc felvétele, 1955. \ fotómúzeum anyagából.) HONISMERET Solt monográfiája Dr. Nagy Béla nyugdíjas iskola- igazgató három évtizede gyűjti a Solti lapály településeinek históriájáról hírt adó emlékeket. A Duna—Tisza közének egykori fővárosáról, Soltról számos tanulmánya és könyve jelent már meg. Több éve húzódik viszont egy terjedelmes, az eddigi tanulmányok summáját nyújtó nagy monográfia kiadásának az ügye. Voltak akik politikai szempontok szerint ítéltek és nem támogatták a kiadást, de a legtöbbször a deficites községi költségvetésre hivatkozva odázták el a megjelentetést. A választások után az önkormányzat úgy döntött: halaszthatatlan az értékes mű közreadása. Létrehoztak egy alapítványt, melynek fő feladata a munka gondozása. A községvezetés átadta a kiadás jogát a vállalkozásnak. — Építőanyag-kereskedő vagyok — mondja Nyulász András, a kuratórium elnöke—megtiszteltetésnek vettem, hogy az alapítvány szervezői rám gondoltak. Szerintem a Duna melléki falvak lakói is mellénk állnak: nagyobb vásárlásokkal és egyéb kötelezettségvállalással segítik a kiadást. Szerintem csak jót tett dr. Nagy Béla monográfiájának, hogy nem jelenhetett meg előbb. Ma tisztábban láthatjuk a vidék történelmét: különösen a közelmúltját. Fontos adatokat talál majd az olvasó a Solti lapály természeti-földrajzi környezetéről. A Duna és a helyi társadalmak viszonyáról. Megismerhetik a helyi közösségek életét —jelenét és múltját. A kötetet 120 fotó és számos térkép és vázlatrajz gazdagítja majd. — Mikorra várható a megjelenés? Pontos választ még nem tudok adni a kérdésére. Reméljük, hogy néhány hónap alatt összejön annyi pénz, hogy megköthetjük a szerződést a nyomdával. Nem jó idők járnak a helyi monográfiák megjelentetésére. De én bízok a solti lokálpatrióták áldozatkészségében és a Duna melléki falvak összefogásában ... — Fpj — SAJTÓPOSTA CSALÁDI VAGYONVITA NYOMÁBAN A haszonélvezeti jog korlátozható Elgondolkodtató, s egyben tanulságos családi vagyonvita ügyében fordult szerkesztőségünkhöz megyénk egyik községében lakó olvasónk. Lássuk a részleteket, ahogyan elmondotta: — Több, mint 10 éve halt meg édesanyám, akinek hagyatékát én és nővérem örököltük. Persze csak papíron, mert a gyakorlatban az apánk haszonélvezeti joga lépett érvénybe. Ez például azt is jelentette: az anyai ágon járó földünk után 8 vette fel a helyi téesztöl a földjáradékot. Korábban egyáltalán nem érdekelt ez a jogi helyzet, mostanában viszont annyira szegényesen vagyok kénytelen nevelni gyermekeimet, hogy mindinkább felmerül bennem az örökölt vagyonrész mielőbbi megszerzésének szükségessége. Felvilágosítást kértem erről a szövetkezetben, ahol elmondták: a haszonélvezőnek kell lemondania a hagyaték feletti özvegyi jogról, s akkor már megillet a járadék. Csakhogy apám hallani sem akar róla, hogy csökkentse a haszonélvezetből eredő jövedelemforrásait. Mostanában meg azt hallottam, hogy az özvegyi jogon birtokolt földből valamennyit el is adott, s engem, az örököst erről nem értesített. Ha a tulajdonviszonyok rendezésére sor kerülhet, magam is gazdálkodási szándékkal — igényelem az örökölt tanyás ingatlanomat és minden (nekem örökösként járó) — más vagyont. Félek viszont, hogy az idős apám görcsös ragaszkodása a haszonélvezeti jogához megakadályoz abban, hogy elképzeléseim megvalósuljanak. Pedig már a nyolcadik X-szel a vállán nem tál magasak az igényei, az ellátása bőven garantált, s a munkát sem bírja már annyira, mint régen. Ez utóbbi miatt parlagon hever számottevő földterület. Mivel a családi megbékélésre e vagyonvita során nemigen számíthatok, így a hatályos jogszabályi lehetőségeimről szeretnék megtudni egyet, s mást... Már a válaszunk legelején leszögezzük: az ön által közöltek alapvetően semmiféle jogellenességet nem sejtetnek, mert a hatályos törvény értelmében az örökhagyó házastársa (férj vagy feleség) örökli mindazon vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet különben nem örököl. Ez az özvegyi jog a túlélő házastárs élete végéig fennáll, s ingatlan esetén még a tulajdoni lapon is nyilvántartott. Megjegyzendő: mindez nem hatalmaz fel a tulajdon eladására. Fontos tudni, hogy — mint azt a polgári törvénykönyv előírja — a haszonélvező e jogának gyakorlása során a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni, s a felelős a dologban bekövetkezett kárért is. S most szólunk az önt érintő legfontosabb szabályról: Közismert, hogy jó néhány esetben az özvegy korántsem küzd olyan anyagi gondokkal, mint az örökös. Éppen erre tekintettel teszi lehetővé a törvény a haszonélvezeti jog korlátozását, mégpedig az érintett leszármazó kérelme alapján. Ez az igény bármikor beterjeszthető a területileg illetékes bíróságon. E korlátozásnak az szab határt, hogy a haszonélvező szükségleteinek kielégítése ne legyen veszélyeztetve és biztosított maradjon számára a megszokott környezet. Végezetül javasoljuk önnek: beszélje meg apjával az özvegyi joga korlátozásával kapcsolatos tudnivalókat, s ha továbbra sem lesz megértő, akkor ügyvéd segítségével indítsa el a jogi eljárást! Fura egy gyakorlat.. A kerekegyházi Berente Ottó nem tartozik a robbanékony természetű emberek közé, ám az ő idegei sincsenek drótkötélből. S ez utóbbit mostanság nagyon is tapasztalja, amikor a Démász „jóvoltából” mindegyre próbára teszik a tűrőképességét. Történt pedig, hogy a tavaly decemberre és az idén januárra szóló áramfogyasztása után több mint 3800 forint összegű számlát kapott. Megdöbbentette ez, hiszen eddig soha másfél ezernél többet nem fizetett. Ment is azonnal reklamálni az áramszolgáltató lajosmi- zsei kirendeltségére, ahol nem tudtak mit kezdeni reklamációjával. Utána loholt a cég nagykőrösi üzem- igazgatóságához. Ott azzal igyekeztek megnyugtatni: minden száz villanyóra közül legfeljebb öt mér rosz- szul, s nem valószínű, hogy az övé e kevesek közé tartozik. Olvasónk azonban hajthatatlan volt, így hát az árammérőjét leszerelték, majd a mérőrészlegbe szállították. Persze, ez a cég is az áramszolgáltatóhoz tartozik, az órát rendben lévőnek találta. Miután a fogyasztó vitatta e döntés helyességét, azzal a gyanúsítgatással szerelték le: hátha a két említett hónapban, tehát a tél időszakában hősugárzót is használt, ami valósággal nyelte az áramot. A panaszos ma is állítja, ő nem fogyasztott többet az átlagosnál, s a pluszfogyasztást mérőhibának véli. A lefolytatott ellenőrzésről pedig mint fura egy gyakorlatról beszél, amikor ugyanazon cég egyik részlegének hibáját kellett kiderítenie ugyanazon cég egy másik részlegének. Mi is osztjuk olvasónk véleményét. A tárgyilagos és főleg pártatlan műszaki felülvizsgálatot olyan szerv feladatául kellene tenni a Dé- másznál is, mely szerv egyáltalán nem tartozik a villamos iparhoz. Ezen intézkedéshez, persze, szükséges lenne egy korszerű szolgáltatási törvényre is. Helyesen teszi olvasónk, ha esetéről — már csak az említett szolgáltatói törvény készítését megsürgetendő is — levélben tájékoztatja az ipari minisztériumot. MÉG EGYSZER A MUNKANÉLKÜLI-JÁRADÉKRÓL Nem a törvénnyel, hanem a végrehajtással volt baj Pár héten belül öt alkalommal foglalkoztunk a munka- nélkülieket megillető járadék furcsaságaival. Ezek lényege: a munkanélkülivé vált termelőszövetkezeti tagoktól megtagadták ezen ellátás folyósítását, arra hivatkozással, nem jogosultak rá. Közöltünk e témakörben olvasói levelet, mely sürgette a vonatkozó jogszabály igazságos megváltoztatását, s nyilvánosságot adtunk a szaktárca válaszának, miszerint a tsz-tagnak is jár a járadék, ha a közös gazdaság megszüntette foglalkozási kötelezettségét vagy felmondta munkamegállapodását. Noha tudunk róla, hogy a munkaügyi minisztérium és a megyei munkaügyi központ jóvoltából már sínen van e gond orvoslása, mégis kitérünk a történtekre, pontosabban annak tanulságára. Hogy miért? Több jogász szakember hívta fel a figyelmünket arra: a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény — ennek teljes szövege megtalálható a Magyar Közlöny idei 20. számában —jól szolgálja a célt, tartalma megfelel a követelményeknek. Paragrafusait nem félreérteni, hanem érteni kell. Munkanélküli az a személy, aki a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, nem áll munkaviszonyban, egyéb kereső tevékenységet nem folytat, és az illetékes munkaügyi központ munkanélküliként nyilvántartásba vette. Mindenkinél külön-külön kell mérlegelni, helyzetével melyik kritériumnak tesz eleget maradéktalanul. Aki előtt kétséges lenne a „munkaviszony” fogalma, a jogalkotó azt is definiálja: munkaviszonyon a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt, továbbá a munkaviszonyon kívüli biztosított és ezzel egy tekintet alá eső bedolgozói viszonyt, valamint a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyt kell érteni. A jogászok elmondották: a „szövetkezeti tagság” alatt a mezőgazdasági és ipari szövetkezeti tagság is értendő. Nos, úgy tűnik, a hivatalnokok tévedése miatt következett be a tsz-tagok munkanélküli járadékával kapcsolatos ügyintézői huzavona, ami után most már visszamenőleges hatályú az ellátás megállapítása, folyósítása. ÜZENJÜK Antal Ferencnek, Bajára: A munkanélküliek helyzetét segítendő újabb intézkedéssel kapcsolatos értesülése megfelel a valóságnak. Gyorsan elmondjuk: nem kormányzati vagy miniszteri rendelkezésről van szó, hanem egy érdekvédelmi közösség, pontosabban a Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elhatározásáról. Ennek lényege, hogy a hivatalosan juttatandó munkanélküli-járadékon felül is kaphat pénzbeli támogatást a vegyipar elbocsátott dolgozója, feltéve, ha a munkáltató az éves bértömegének 1 százalékával támogatja az ilyen célból létrehozott alapítványt, melyet a vegyipari szakszervezetek a tagdíjbevételeikből is növelnek. Az ön konkrét kérdésére, hogy aki nem VDSZ-tag, sőt nem is ebben a szakmában keresi kenyerét, igényelheti-e az ilyen plusz ellátást, igenlő a válaszunk. Ez utóbbi esetben azonban van egy fontos kritérium: csak az részesülhet a többletjáradékból, aki a munkanélkülivé válását megelőzően — legalább 1 esztendőn át — a bruttó bérének 1 százalékát befizette a vegyészkasszába. „Bócsai lakos” jeligére: Mi is hallottunk arról, hogy az illetékesek tervezik a 10 és 20 filléresek közforgalomból való kivonását. E döntés végrehajtását azonban meg kell előznie egy széles körű árkorrekciónak, amelynek során a fogyasztási cikkek árainál végleg eltűnnek a fillérek. Csak tippeljük, hogy 50 fillér alatt lefelé, s 50 fillér fölött fölfelé kerekítenek az érintett kereskedők. Abban igaza lehet önnek, hogy ez utóbbi ártechnikai művelet révén többletmilliók kerülhetnek majd valakinek a számlájára. Cs. L.-nek, Kunszállásra: Mint arról a Kermi korábban tájékoztatott, az International AK—21 típusú rádiómagnók használata veszélyes, mert a hálózati transzformátoruk és huzalszigetelésük nem felel meg az életvédelmi előírásoknak, így aztán az üzletek kötelesek visszavenni az ott vásárolt ilyen készülékeket. Önnek azonban most komoly dilemmája van, hiszen ugyanezen híradás- technikai cikket magánszemélytől vásárolta meg nemrég, akivel szemben a csere igényével nem léphet fel. Nos, szakembertől tudjuk: telepről is üzemeltethető az említett rádiómagnó, s mivel a működése ekkor már nem jár balesetveszéllyel, javasoljuk e megoldás alkalmazását. Közöljük még, hogy nagyobb költségráfordítással helyrehozható a készülék. Pécelinének, Kiskőrösre: Ön élesen tiltakozik a döntés ellen, hogy a családi pótlék után adót kell fizetni. De egyelőre szó sincs ilyen határozatról, mindössze ennek a tervezete merült fel az új társadalombiztosítási törvény készülésével összefüggésben. Bár az e jogcímen bevezetendő adó enyhén szólva családellenesnek tűnik, ám azzal sokan egyetértenek: e juttatásnál is illene differenciálni. Utóbbi annyit jelent, hogy a kis fize- tésűek magasabb összegű, a nagy jövedelműek pedig kevesebb családi pótlékban részesülnének. Ismételjük, mindezek csupán elképzelések, javaslat-félék. A vonatkozó törvény- tervezet várhatóan két hónap múlva kerül az országgyűlés elé. Miért köteleznek a fizetésre? Az Árpád körúton levő családi házamban lakom, egyedül. A létminimum szintjével azonos rokkantsági nyugdíjból élek, egyre nehezebben. Ez utóbbinak talán okozója az a szolgáltató cég is, amelynek intézkedését most kifogásolom. íme az esetem és a sérelmem: Tekintve, hogy a betegségem következtében mindinkább kínlódással járt a kuka cipelése, így arra az elhatározásra jutottam tavaly: ezentúl fóliazsákba rakom a háztartási hulladékomat, amit a hozzátartozóim rendszeresen elvisznek a szeméttelepre. Utóbbiról értesítettem az illetékes köztisztasági vállalatot, ahol korántsem lelkesedtek az új módszeremért. Sőt, tudtomra adták, nem érdekli őket, van-e kukám vagy sincs, s hogy a szemetemet más fuvarozza, hiszen továbbra is kivetették rám a szemét- szállítás díját. Az 1990. évi és az idei ilyen kötelezettségem summája jóval meghaladja a másfélezer forintot. Nem vitás, hogy egy szolgáltató is ma már kizárólag a bevételeiből gazdálkodik, mégis jogtalannak tartom a számlázást olyan szolgáltatásért, melyet nem veszek igénybe. P.-né Kecskemét Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611
