Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04 / 103. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. május 4. A SZERKESZTŐ KATONA JÓZSEF VERSEINEK HASONMÁS KIADÁSÁRÓL _____________________ É vtizedek Katona József társaságában Felreállítva is dolgozott — Lelkesen tapsolták egyik társukat, lassan-lassan fél évszázada, a beregszászi gimnazisták. Elismerően bólintottak az önképzőköri ülésre meghívott tanárok is. Ezt várták a Kecskemétről átiratkozott diáktól. Jól összefogott, az alkalomhoz és a szónok életkorához illően emelkedett hangvételű, ám az ilyenkor szokásos szólamoktól mentes beszédben méltatta Orosz László a 150 esztendeje született Katona Józsefet. Természetesnek tekintették, hogy a Bánk bán szerzőjének méltatása a középiskola ízléses kiállítású időszaki kiadványának, az Együtt-nek főhelyére kerüljön. A Katona József Gimnázium nyugalmazott tanára, az új magyar irodalmi lexikon egyik szerkesztője, az ismert irodalomtörténész az ifjúsági emlékünnepség óta számtalan cikket, sok tanulmányt írt, noha évfordulók alkalmai is csak akkor késztetik írógépéhez, ha újat, mást tud mondani. Néhány hete fejezte be Katona életművét áttekintő sorozatát, a napokban szerkesztésében és utószavával, Sütő József közreműködésével jelentek meg Katona József versei a Szépirodalmi Könyvkiadónál. A szenzációs hír vitt el széchenyivárosi, hetedik emeleti lakásába. Lejjebb kényelmesebb volna, de akkor ennyi pénzünk volt így fogadott, amikor észrevette, hogy könnyelműen gyalog másztam föl magaslati otthonába. — A huszadik emeletre is fölkapaszkodtam volna a régóta várt kötet látványáért. — Csalódást kell okoznom. Csak elmondhatom, hogy milyen a háromféle változatban készült kötet, mert a budapesti könyvbemutatóra késve kaptam meghívót, a kecskeméti könyvesboltban egyelőre azt sem tudják, hogy hány példányt kapnak. — Újabb adalék a könyvterjesztés napjainkban című szomorújátékhoz. Tájékoztasd a könyvről az érdeklődőket, amíg megvásárolhatják vagy a könyvtárakban tanulmányozhatják. A versek eddigi két kiadásának értékét, sajnos, a pontatlan szövegközlés csökkenti. Most az olvasók is ellenőrizhetik, hogy hitem szerint hibátlanul betűztük ki a költemények szövegét, mert a kötet első része Katona kézírásával közli a fennmaradt verseket.-— Miért maradtak hosszú ideig homályban Katona József versei? Nem tudták az időben elhelyezni verseit. Általában úgy vélték: nagy művei előtt írta verseit, vagyis ezek a pályakezdő zsengéi, útkeresései. Különböző utalásokból megállapítható, hogy valamennyit a Bánk bán első és második kidolgozása között vetette papírra. Filozofikus hangvételét is szokatlannak vélték. Megértésüket expresszív stílusuk is nehezítette. — Állítható, hogy a kötet kiadását a közelgő évfordulón kívül irodalmi értékei is indokolják? — Mindenképpen. „Ésszel vagy lázas indulattal keresve léte titkait” — állapította meg Horváth János — a rokokó és szentimentalizmus szokványlírájából a hangulati és gondolati költészet magasabb minőségéhez emelkedett. Hivatkozhatnék Waldapfel Józsefre, Rohonyi Zoltánra vagy Weöres Sándorra. Rónay György szép szavait Tudós a hetedik emeletről idézve: a drámaíró költészete „termékenyítő ágként beojtódik líránk egyetemes egészébe”. — Gyönyörű eredménye ez a, közreműködéseddel készült, kötet Katona József társaságában eltöltött jó néhány évtizednek ? — Már kecskeméti gimnazistaként, tízévesen fölfigyeltem a drámaíró nevére. A vasútkerti szobornál rendezett születésnapi évfordulós koszorúzáson az egyik szónok Shakespeare-hez hasonlította. Édeskeveset tudtam a brit drámaíróról, de éreztem, hogy nagyon nagy ember lehet a hajdani kecskeméti drámaíró. — Sejtetted, hogy egy bő évtized múltán tanárként térsz vissza Kecskemétre? Tragikusan zűrös években helyezték a volt Eötvös-kollégistát az akkoriban államosított Piarista Gimnáziumba. — Szerencsére, tudták a pap tanárok, hogy nem én kezdeményeztem az egyházi iskolák megszüntetését. A diákok köztük Grezsa Ferenc, az ismert Németh László-kutató egyetemi tanár --- is megkedveltek. — Hogyan fedezett föl, szinte azonnal, Tóth László polgármester, a holnapba tekintő magyar irodalom menedzsere? — Találkozhatott nevemmel a Válaszban. Egyszer Sárközi György özvegye, Márta asszony megkért, hogy segítsem korrigálni az új szám levonatait. O mutatott be a nyomdaigazgatónak. ....Hamarosana Katona József Társaság tagjává, majd ügyvezető alelnökké választottak. Jószerént csak a feloszlatott egyesület búcszúztatására maradt időd. Csodálom, hogy már akkor nem kólintották fejbe, olyan nyomatékkai hangsúlyoztad: a szabadság a legtöbb, amit adhat a világ, egy rendszer. — Az 1955-ös újjáalakulás után másfél évvel forradalmi szerepvállalásom és egy hamis feljelentés miatt letartóztattak. A börtönből hazatérve csak Karácsony Kálmán jóindulatának köszönhetően kaptam ideiglenes adminisztrátori állást egy általános iskolában. — Közben Jókai-regényeket rendeztél sajtó alá a kritikai kiadás sorozatban. Katona József életművének ismertetésére Eötvös-kollégista társad, Pándi Pál kért föl. — A hatkötetes magyar irodalomtörténet — borítójának színéről általában spenótként emlegetett—akadémiai irodalomtörténet egyik kötetének munkatársa voltam.- Tetszett szakkörökben (is), amit írtál, ezért bízott meg a Gondolat Könyvkiadó egy Katona József-kismonográfia szerzőségével? A kritikai kiadás első kötetének szerkesztését, sajtó alá rendezését tartod eddigi munkásságod legnagyobb vállalkozásának? — Ilyen feladat csak egyszer-kétszer adódhat egy ember életében. — Megköszönve a beszélgetést, arra kérlek, hogy húzd ki íróasztalod fiókját, mutasd meg, hogy milyen műveid várnak megjelenésre. — A Forrás centenáriumi számában közli Fűzi László a „Szép bajaik a régi időknek a cenzúra szorításában” című, a drámaíró és a cenzúra kapcsolatát vizsgáló tanulmányomat. A Katona József személyiségét elemző írást a Magyar Irodalomtörténeti Társaság kecskeméti tudományos tanácskozásán olvasom fel. Heltai Nándor OROSZ ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA Képzőművészeti illuzionizmus Közismert tény, hogy Orosz István a mai magyar rajzmüvészet egyik legvirtuózabb stilisztája, a műfaj alig utánozható „illuzionistája" és „átváltozóművésze”, aki rendkívüli könnyedséggel lép át egyik médiából, fő- és alműfajból, stílusból a másikba. (A közelmúltban fogadta el a Magyar Televízió három filmszinopszisát, melyek közül az egyik egy tizenkét részes képzőművészeti ismeretterjesztő sorozat ötlete: Az illuzionizmus a képzőművészetben címmel.) A grafikusbűvész — egyáltalán nem csak mellesleg — a művészettörténet legtöredékesebb vizuális trükkjeinek, csapdáinak alapos ismerője. Maga is szívesen konstruál efféléket. évek óta szerkeszti feladvány jellegű, az esztétikum szféráján is túlnyúló labirintusait, anamorfózisait, amelyek variánsaival nemcsak kiállítótermekben, hanem alkalmazott munkásságában (a többi között a Múzsák Magazin címoldalán) is találkozhatunk. Rendkívül sokszínű grafikusi tevékenysége kiemelkedő színvonalon képviseli az alkalmazott művészeteket és a „grand art”-ot. A kecskeméti székhelyű D. O. P. P. Kft. tagjaként is ismert Orosz rajzfilmrendezőként legalább ennyire népszerűnek számít a szakmában. Legutóbbi: Vigyázat, lépcső! című kis animációs mozija Hirosimában aratott sikert. Márciusban filmrendezőként kapta meg a Balázs Béla-díjat. (Ebből az alkalomból lapunk március 30-ai számában interjú készült az alkotóval.) Orosz rézkarcaival, anamorfózisaival most Kecskeméten is találkozhatunk. Tegnap délután nyílt és egy hétig lesz látható kiállítása a Katona József Gimnázium disztermében. A kamaratárlat helyszinének megválasztása nem véletlen: az alkotó ebben az intézményben végezte középiskolai tanulmányait, s kezdett ismerkedni — az amatőr színjátszókor tagjaként — az „átváltozómüvészettel”. A színjátszás még a főiskolai felvételi táján is majdnem annyira foglalkoztatta, mint a grafika. A drámairodalom és a színházművészet iránti érdeklődését az Iparművészeti Főiskola hallgatójaként is megőrizte, évfolyamtársaival számos (szaklapokban is értékelt) előadást szerveztek. Bemutatták Gide Tékozló fiúját vagy Szendrő Sisimáját. Legutolsó színházi plakátját a Madách Színház Mária evangéliuma című márciusi világpremierjéhez, a legelsőt pedig a hetvenes évek közepén, diplomája megszerzése táján a kecskeméti Katona József Színház Bánk Bán előadásához tervezte. A most látható anyag ugyan nem tematikus, de egyes darabjai látványosan kötődnek a színházhoz. A lapokon olyan művészileg hiteles, átváltozómüvészetben profi személyiségek portréi is jelen vannak, mint Shakespeare vagy Katona József. Ehhez a jellemző attitűdhöz, játékstílushoz Orosz István is ad egy „kulcsot”. „Én vagyok Dorottya, én vagyok Karnyóné — mondta Csokonai — én pedig ő vagyok, legalább egy rajz erejéig vagy segítségével.” Károlyi Júlia RÉDEY PÁL: A7 PVS7íl7íld JL jKJlj T kjfÉLj temetése Temetni aztán tudunk! Persze, azon nincs mit csodálkoznunk, hogy Kossuth Lajos temetéséhez foghatót nem jegyzett fel történelmünk. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Mátyás király óta gyászszertartásnak ilyen méretű pompája, ilyen mindeneket megmozgató eseménye nem volt ezeréves történelmünknek. Mátyás Becsben halt meg, s noha Kelet-Ausztria és természetesen Bécs is a magyar impé- riumhoz tartozott halála idején, a bárók és rendek jól érezték, hogy a nagy király holttestét „haza” kell hozni, s az ősi királyi temetkezőhelyen, Székesfehérvárott kell örök nyugalomra helyezni. Becstől Budáig hajóval hozták koporsóját, innen fogattal vitték Fehérvárra. Beatrix kimerültségére és fejfájásra hivatkozva csak Budáig kísérte a király koporsóját, a fehérvári gyászszertartáson már nem vett részt. Kossuth is „külföldön” halt meg. Torinóban, 1894. március 20-án hunyta le szemét 92 éves korában. A nagy „hontalan" a szabadságharcot követő négy és fél évtizedben — Jókai gyászbeszédében „kilenc luszt- rumnak” nevezi emigrációs idejét — a nemzet élő és fájó lelkiismerete volt. Hiába történtek páratlan politikai változások, mint a kiegyezés, hiába ért el gazdasági, kulturális eredményeket az ország, a nemzet mindenkor fél szemével, de egész lelkiismeretével Torino felé sandított: „Kossuth apánk mit szól hozzá?" Vagyis a nagy emigráns, aki nem élt a Habsburg-ház amnesztiájával, aki inkább vállalta a honossági törvény ellenére a hontalanságot, aránylag közel a magyar határokhoz a nemzeti önbecsülés és kiváltképpen a politikai erkölcs normájává lett. A függetlenség, szabadság, egyenlőség apostola az évek múlásával nőttön-nőtt a haza polgárainak tudatában. Nem pusztán a vele egykor harcba indult, de a fiatalabb nemzedék is alázatosan térdelte körül torinói hajlékát. A nagy kérdőjel halála pillanatában is Bécs volt. Deákék szívós kiegyezési törekvése meghozta a maga gyümölcsét, ámde Kossuth hosszú évtizedekkel túlélte, s minden idegszálával ellenezte a kompromisszumot. Visszautasított mindenféle gesztust, amellyel akár az udvar, akár jó szándékú, útegyengető barátai közeledtek felé. Az, aki 48-ban kimondta, hogy „a haza veszélyben van", s „én leborulok a nemzet nagysága előtt”, s aki detronizáltatni merte debreceni parlamentjével a Habsburg-Lotharingiai házat, az nem járhat Canossát, s nem fog kézcsókra alázkodni ahhoz az ökölhöz, amely lesújtott a hazára és reá. így vált egyre inkább Hamlett atyjának szellemévé az uralkodó és a nemzet közötti házasságban, akinek időnkénti megjelenésekor megremegtek a Burg, de a magyar kunyhók ablakai is. Hogy Bécs nem tudott felejteni, azt Hermann Ottó fejezte ki a Kerepesi úti temetőben: „Nemzetünk pedig hitt a végső kiengeszte/ődésben, várta, hogy ravatalodon megjelen a cipruság. Hiába hitt, hiába várta". Bécs összeszorított fogakkal, némán leste, mint robog a gyászvonat Torinótól Budapestig, s mint zarándokolnak tízezrek a vasúti sínekhez, bakter- és indóházak- hoz, hogy könnybe lábadt szemmel, imára kulcsolt kézzel, megrendült lélekkel köszöntsék a hazatérő nagy halottat. Készültség volt Csáktornyától Budapestig, az ausztriai vasúti szakaszról nem is szólva. De Pesten sem ment az évszázad temetése zökkenő- mentesen végbe. Először is a kormány prominens tagjainak nem volt szabad részt venni a temetésen, kormány- párti képviselőknek, magasabb rangú köztisztviselőknek pedig nem volt tanácsos. A legprovokatívabb intézkedés, amely majd, hogy nem véres tüntetésbe csapott át, a belügy intézkedése volt, mely szerint a Nemzeti Színházra és az Állami Operára nem volt szabadfekete lobogót kitűzni. Egy-két részletet ehhez tudnunk kell. Kossuth a főváros díszpolgára volt, s a 48-as választásokkor a Belváros választotta képviselőjéül. Ennek megfelelően a székesfőváros halottja volt és holttestét a Nemzeti Múzeum csarnokában ravatalozták fel, szemben a Sándor utcai képviselőházzal (ma olasz intézet). Gyászbeszédet a nemzet nevében Jókai, a főváros nevében Gerlóczy mondott, a temetőben pedig Justh Gyula és Hermann Ottó. A temetési útvonal a következő volt: Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház (ma Asto- ria-sarok), Kiskörút, Andrássy út (el az Operaház előtt), az Oktogonnál jobbra fordult a menet, végig az Erzsébet körúton a mai Blaha Lujza térig. A téren rákanyarodott a Kerepesi útra (ma Rákóczi út), és a Keleti pályaudvar előtt letért a temető bejáratához. Hogy a Nemzeti Színházon nincs gyászlobogó — holott az egész főváros feketébe öltözött, sőt az egész ország — ez az egyetemistáknak tűnt fel. Még mialatt a múzeumi szertartás folyt, egyre hangosabban követelték a lobogó kitűzését. Egyesek a képviselőházhoz rohantak utasításért, mások csoportokba verődve kormányellenes jelszavakat skandáltak. A rendőrkapitány kivezényelt néhány szakasz gyalog- és lovas rendőrt. Szerencsére azonban az igazgató jobb belátásra jutott, kitűzette a színházra a gyászlobogót. Szagot kaptak viszont a diákok: az Operaház is a nemzeti gyász ellen tüntetett. Mire odaértek, sűrű embererdő fogadta őket. A hatalom itt is kezdetben az utca ellen lépett fel. Kardlapozták, nyomták a tüntetőket. Végül mégis megjött valakinek az esze, s felkerült az Operaházra is a fekete lobogó. Mindebből a gyászszertartás résztvevői semmit sem vettek észre. Mire megindult a menet, lecsillapodtak a kedélyek, s hömpölyöghetett a fekete város polgársága Kossuth koporsója után. Ennyi embert nem látott utcán a milleniumra készülő város. SZENTMIHÁLYISZABÓ PÉTER: Anyám Imádkoztál, aggódtál értem, egészséges, jó felnőtt legyek, jó úttörő, jó elsőáldozó, engedelmes és okos gyerek. A házimunka igájába dőlve önként szolgáltál erőseket, ünnep a kávé nálad reggelente, dolgod van: te nem lehetsz beteg. Szép arcod szinte észrevétlen lett fáradt, titkon már komor, de áttűz rajta, Isten napjaként, az örökké szerető mosoly. Imádkozom, aggódom érted, (nem szoktam írni ilyen verseket), költő vagyok, mogorva felnőtt, neked engedelmes, jó gyerek. UTASSY JÓZSEF: Kritikusom színe előtt Özvegy Utassy Vadász Józsefné, faggatlak félve: versen jó vers-é, fürkészem orcád, homlokod ráncát, pillád rebbenését, moccanását, szemöldöködet, ama hatalmas mezőt, mi fölött kereng a nagy sas, és kulcsra zárja a naplementét, mielőtt szemed rólam levennéd. Orosz István grafikái
