Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-04 / 103. szám

1991. május 4. • PETŐFI NÉPE • 3 ELSŐKÉNT: A PETŐFI NÉPÉBEN! Figyelemre méltó dokumentumok Szibériából MÉGIS VOLTAK HADIFOGLYOK? (Folytatás az 1. oldalról) Érdemes-e kutatni a szibériai le­véltárakban. A lengyel kollégák már átnézték az 1848—49-es anya­gaikat, sőt a későbbieket is. Kuta­tóik már e század elejénél tarta­nak. És mi, magyarok? A Petőfi Népében is hírt adtunk már arról, hogy bizony nagyon nehéz dolguk van a mi kutatóinknak. Egy törté­nész professzortól megtudtuk, majdhogynem lehetetlen elmerülni a frekventált időszak levéltári anyagában. Úgy néz ki, a „titok­tartás” csak ránk vonatkozik?! Ugyanis titkosnak nevezik a szov­jet kutatók, illetékesek a szabad­ságharcra vonatkozó, náluk lévő anyagokat. Itt említeném meg, hogy a Bajkálon túli legendákat felölelő, ma is megtalálható, ám zárolt Eliaszov-hagyatékhoz sem könnyű hozzájutni a távoli Szibé­riában, Ulan-Udéban. Ebben, a néprajztudós által összegyűjtött anyagban több „mese” olvasható a távolról hozott „titokzatos em­berről”, a Petőfi-expedíció szerinti Petrovicsról, azaz Petőfiről. Az ez­zel kapcsolatos anyagokat még 1972-ben hazahozta egy Ázsia- kutató és átadta a Magyar Tudo­mányos Akadémián Ortutay Gyu­lának, akinek a fiókjában maradt a jobb sorsra is érdemes gyűjte­mény néhány fejezete. Azóta ki tudja, mi lett ezekkel. Jó lenne végre tisztán látni múl­tunkat, az 1848—49 körül történ­teket, tisztázni a legendákat is. Er­re most alkalom lenne, bár az két­ségtelen, hogy a rossz emlékű szi­bériai Petőfi-ügy erre nem teszi a legszerencsésebbnek az időt. Vagy mégis? A napokban tért haza Szibériából Csank Csaba és Nehéz Zsíros Mihály, a két évvel ezelőtti Petőfi-expedíció két tagja, akik fi­gyelemre méltó és elgondolkodta­tó dokumentumokat találtak, illet­ve hoztak haza másolatban. Hogy mire bukkantak a megsárgult do­kumentumok, iratok között? Elöl­járóban annyit árulnék el, hogy több mint 205 osztrák politikai el­ítélt — köztük magyarok, néme­tek, csehek, lengyelek — neveit fe­dezték fel a listákon. A különösen veszélyes foglyokat számmal jelöl­ték, ezek nyomaira is ráleltek. A részletekről a Petőfi Népe ké­sőbbi számában írunk bővebben! Borzák Tibor Felmondások a Kisalföld című lapnál Átszervezés miatt hét munka­társnak felmondtak pénteken a Kisalföld cimű, Győrött megjelenő nyugat-dunántúli napilap szerkesz­tőségében. Megszüntették a rova­tokat, s helyettük a brit lapszer­kesztőségek mintájára informáci­ós, publicisztikai szekciót, továbbá sportrészleget alakítottak ki. A ne­gyedik egység, a lap soproni szer­kesztősége. Stephen Chatt, a Kisalföld Kia­dó Betéti Társaság fő ügyvezető igazgatója, a betéti társaságban 49 százalékkal részesedő brit Associa­ted Newspapers képviselője az MTI érdeklődésére elmondta; a szervezeti változások nyomán be­osztások szűntek meg. Az állás nélkül maradt újságírók, fotósok, rovatvezetők a felmondási időre megkapták átlagjövedelmüket, s végkielégítésként 6 havi fizetés ille­ti meg őket. Kifejtette: mint min­den profitorientált működési rend­szerben, így a Kisalföldnél is a ve­zetők döntöttek arról, kikkel akar­nak együtt dolgozni. Az egységek vezető szerkesztői szabad kezet kaptak, s maguk választották ki munkatársaikat. Hozzátette azon­ban, hogy személyzeti és bérügyek­ben végső soron ő az illetékes. Rámutatott: a szervezeti változta­tások a szerkesztőségben kiépített korszerű lapkészítési technikával összhangban történtek. Az új szisz­témától azt várja, hogy olvasmányo­sabb, több helyi információt tartal­mazó újság kerül az olvasókhoz, ami a vállalkozás számára hasznot hoz. Elmondta, hogy a lap naponta 95 ez­res példányszámban jelenik meg, az előfizetők száma az év elejéhez ké­pest nőtt és elérte a 80 ezret. Anyák napja Jó húsz évvel ezelőtt tör­tént, hogy egy reggel szer­kesztőségi szobám ajtaján félénk kopogtatás jelezte: valaki be akar jönni. A kö­vetkező pillanatban ötven év körüli, fejkendős asz- szony lépett be, karján ko­sárral. A fia ügyében jött. Akkor bírósági tudósító voltam s felszínesen ismer­tem az esetet. A fiú motor- kerékpárt vezetett — ittas állapotban — s elütött egy embert, akinek az ijedtsé­gen kivül semmi baja nem történt. De ugye az esetből mégis bírósági ügy lett. Az asszony azért jött, hogy ha Istent ismerek, ne írjam meg az újságban, mert a János amúgy jó fiú, rendes gyerek, tisztelettu­dó, dolgos, a fizetését haza­adja és még soha nem volt dolga rendőrséggel, bíró­sággal. Az édesanya sírt és kosarában kotorászott. Bűntudattal küszködve, szégyenkezve, félve tőlem, a „hivatalos embertől”, de anyai ösztönétől vezérelve segíteni akart a bajba jutott fián s úgy gondolta „meg­veszteget”: tíz tojást hozott. Nem azért, de tudja ő, hogy a városi ember, meg a piac és ő nem tud mást hozni, fogadjam el. Én természete­sen nem fogadtam el a to­jást, visszaparancsoltam azokat a kosárba és az asz- szony sűrű bocsánatkéré­sek közepette elment. Ma már bevallhatom, hogy nem írtam meg az új­ságban az ügyet és ezt még akkor eldöntöttem, amikor a falusi asszony kilépett az ajtón. Viszont azóta ,gya- korta eszembe jut az Édes­anya, mert tudom, milyen óriási erőfeszítésébe került kosarában tíz tojással felül­ni a vonatra, eljönni a szer­kesztőségbe — mert féltette a fiát, segíteni akart rajta. A példa természetesen nem általánosítható. Igaz, él bennünk egy ideális kép az édesanyáról, aki éjt nap­pallá téve csakis gyermekei­ért él, dolgozik, fáradozik, azokért a gyermekekért, akik viszont ezért szeretik, becsülik, tisztelik őt, gyá- molítják öregségében, ra­gaszkodnak hozzá. A való­ság azonban ennél sokkal összetettebb, bonyolultabb és az ideális anya-gyermek kapcsolat nagyon ritka. Minden anyánál és minden gyermeknél sajátságos, egyedi tartalommal telítő­dik meg az ünnep, az anyák napja. Sokan észre sem ve­szik. Eszükbe sem jut a tá­voli édesanya, akiről úgy tudják, mindene megvan, hiszen nem panaszkodik. Esetleg havonta pénzt kül­denek neki, néhanapján le­velet írnak. De ez nem min­den. A kötelesség nem so­rolható a szeretet kategóri­ájába . . . Ugyancsak régi, bírósági tapasztalatom a máig meg­rázó eset: az édesanya kénytelen volt perre menni négy gyermekével, kérve a törvényt, hogy kötelezzék őket szülőtartásra. Nyugdí­jat nem kapott, dolgozni 78 évesen immár képtelen volt. És az egyik „gyerek”, a negyvennégy éves techni­kus kijelentette a bíróság előtt, hogy ő nem kérte az anyjától a nevelést, a tanít­tatást, azt meg főleg nem, hogy a világra hozza. Ak­kor ő — mármint az anya — milyen jogon kér pénzt tőle? Általánosítani természe­tesen ebből az esetből sem szabad. Nem minden gye­rek ilyen, mint ahogyan az anyák, a szülők sem egyfor mák. Mert milyen tartal­mát érezheti az anyák nap­jának az a fiú, akit az „édes­anyja” eldobott magától és soha nem látogatta az inté­zetben, hanem élte világát és már-már feledte szeretet- re szomjazó, kamaszodó fi­át? Mit érezhet az a lány, akit az anya az új udvarló • kedvéért az utcára tett, sorsára hagyott? A sort, a példázatokat hosszan lehet­ne sorolni éppen úgy, mint az ellenkezőjét is. A gyere­kek sem egyformák. A szü- ővel pereskedő, csak ön­magával törődő gyerek el­felejti, hogy ő is szülő, ő is anya és bizony a példa — különösen a rossz példa nagyon ragadós lehet. Mint mondtam, a gyere­kek sem egyformák. Isme­rősöm legalább tizenöt éve naponta ebédet visz egye­dül élő, de önállóságához makacsul ragaszkodó édes­anyjának s legalább öt éve fáradozik azon — férjével és családjával teljes egyet­értésben — hogy maguk­hoz vegyék a mamát. A kö­zelmúltban találkoztam ve­le délidőben. Kérdésemre, hogy miért nem visz ebédet, elsírta magát s el-elcsukló hangon mondta: nagy baj van, a mama kórházba ke­rült. Hány éves is az édes­anyád? — szaladt ki a szá­mon a túlságosan racioná­lis kérdés. Még csak nyolc­vanöt — rebegte a választ, tekintetében olyan kérdés­sel, hogy: ugye, ez még egy­általán nem nagy kor? Vá­laszt nem várt arra a kérdé­sére sem, hogy Úristen, mi lesz velük, ha bekövetkezik a tragédia. Gyanítom, hogy ahol a gyerek így szereti az édes­anyját, ott az édesanya is olyan lehet (lehetett), aki ezt megérdemli. Mert bár­hogyan is csűrjük-csavar- juk, a szeretet ott hozza leg­pompásabb virágait, ahol azt önzetlenséggel locsol­ják. A kisgyerekekben még nincs taktika, nincs érdek, ők még azt mondják, amit látnak, amit éreznek. Kell-e nagyobb elismerés egy szü­lőnek, egy édesanyának, mint amilyet egyik ismerő­söm mesélt a napokban? Az ötéves kisfiú karácsony es­tén önfeledt örömmel, tág­ra nyílt szemekkel csodálja a feldíszített karácsonyfát, majd hirtelen édesanyjához fut, átöleli és teljes meggyő­ződéssel a fülébe súgja:- Te sokkal szebb vagy, mint a karácsonyfa. Gál Sándor SOK AZ ITTAS VEZETŐ Háromnapos közúti ellenőrzés Lopják a közúti jelzőtáblákat (Folytatás az 1. oldalról) vezethető az üzemanyag árának növekedésével, ugyanis keveseb­ben használták járműveiket. A megye közúti hálózata sajnos egyre rosszabb, jövőre — mivel nincs elegendő pénz a hibák kijaví­tására — a mellékútvonalak ká- tyúsak maradnak, sőt a főútvona­lakon is megmarad az úgynevezett nyomvályú, amely súlyos baleseti veszélyt jelent. Veszélyezteti a köz­lekedés biztonságát egyébként az út melletti árusítás is, sőt a reklám­táblák, amelyek elvonják a vezető figyelmét a közlekedési jelzőtáb­lákról, illetve útburkolati jelektől. S ha már a tábláknál tartunk, érde­mes a következőkre is ráirányítani a figyelmet. Többszáz közúti jelző­táblát oszlopostól lopnak el, s érté­kesítenek tört aluminiumként a MÉH-telepeken. Az operatív bi­zottság arra kéri a hulladékanyag- felvásárlókat, hogy ha ilyen anya­got kínálnak, jelentsék. A szerencsétlenségeket megelő- ebően a hónapban, a közel­jövőben az egész megyére kiterje­dően háromnapos műszaki és gép­jármű-biztonságtechnikai ellenőr­zést tart a rendőrség a közlekedési felügyelettel karöltve. G. G. Sikeres farmergép-bemutató Jánoshalmán • Nagy forgalom volt a Bácsmag Vetőmagter­meltető és Értékesítő Kft. standjánál, ahol ka­lászosok, kukorica, burgonya, egyéb gazdasági magvak, zöldségmagvak és virágmagvak közül válogathattak a vásárlók. • A Kiskőrösi Ag- rikon Mezőgazda- sági Gépgyártó Rt. hagyományaihoz híven talajművelő gépeket mutatott be. Ám ezúttal a kisgazdaságokat megcélozva a nem­régiben kifejlesz­tett kisebb teljesít­ményű, sík vázú kombinátorok kap­ták a legtöbb teret standjukon. • Részlet a Kecs­keméti Agroker traktorválasztéká­ból. • Bár a meghívóban nem tüntet­ték fel, még­is eljött a ki­állításra a Kismotor- és Gépgyár ba­jai gyára, hogy ezt a lehetőséget is kihasznál­va bemutat­hassa kézi szerszámai mellett MTZ trak- torlégfék- szerelvényeit és IFA olaj­szűrő betét­jeit. • A néma — beszédes? — I Szibéria. (A szerző felvéte­le).

Next

/
Thumbnails
Contents