Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-15 / 112. szám

1991. május 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Wallace úr teljesítette feladatát Milyennek látnak bennünket akiktől tanulunk ? Egyre több nyugati üzletember kerül kapcsolatba Magyarországgal. Rólunk kialakult véleményük életünk minősé­gét befolyásolhatja, hiszen működő tő­két, a működő gazdaság kialakításá­hoz tudást, tapasztalatátadást várha­tunk tőlük. Annál inkább érdekel ben­nünket, milyennek látnak bennünket. Egy francia üzletembert volt alkalmam megkérdezni erről. Az elektronikai berendezéseiről vi­lághírűvé vált francia cég, a Microphar Kelet-Európábán elsőként Magyaror­szágon forgalmazza termékeit. Megbí­zottjuk a kecskeméti Poliware Kft. Mi. magyarok úgy szoktuk meg, hogy az ilyenfajta megbízatást nem kell külön kiérdemelni: örüljön a gyártó, hogy va­laki egyáltalán megpróbálja eladni ter­mékeit. Nyugaton másként gondol­kodnak: nagyon megválasztják, kinek adják oda forgalmazásra gyártmányai­kat. Nekik van igazuk. Hozzá nem ér­téssel, megbízhatatlansággal az egyik cég alaposan le tudja járatni a másikat. Erre Magyarországon is láttunk példát mostanában (mosószer- és autóforgal­mazás stb.). A Poliware Kft. is szigorúan megmé­retett a Microphar által — és elfogad­hatónak találtatott. Ennek alapján for­galmazhatják a francia cég termékét, a programvédelmi kulcsot, amivel a szá­mítógépprogramok lopását, illetve nem rendeltetésszerű használatát lehet megakadályozni. Azzal viszont, hogy megkötötték a szerződést és átadták termékeiket, a Microphar nem tekin­tette befejezettnek a dolgot. Elküldték Kecskemétre egyik munkatársukat, aki két héten keresztül tanította marke­ting, módszereiket a kft. dolgozóinak. Ugyanazokat a módszereket, amelyek­kel Párizsban vagy a világ bármelyik más részén tevékenykednek a Micro­phar megbízottjai. A tőkésnek ugyanis nem csak az anyagiak fontosak. A stí­lus sem mindegy. A Poliware-rel egyébként úgy jöttek össze, hogy a kft. levélben megkereste őket. A francia cég köszönte ajánlatu­kat, de először üzleti tervet kért tőlük. Ahogyan most Iain Wallace úr, a kecs­kemétieket betanító munkatárs mond­ta: a kft. üzleti terve meggyőző volt számukra. Sokat számított, hogy kö­zös nyelvet is beszélnek — az angolt. Amikor pedig személyesen is megis­merkedtek a kft. ügyvezető igazgatójá­val. s később a munkatársakkal, látták, hogy jól együtt tudnak majd működni. Magyarországi tapasztalatairól, be­nyomásairól kérdezve, Wallace úr el­mondta: „tanítványai” kompetens, professzionális, nyitott elméjű szakem­bereknek bizonyultak, lelkesek és ener­gikusak. Könnyedén elsajátították a nyugati világban használatos legmo­dernebb üzleti technikát. Hogy ez meg­lepő volt-e számára? Ez az emberi mi­nőség, amivel itt Kecskeméten találko­zott, bárhol máshol is meglepő lenne. De ha már meglepetésről van szó: a Microphar céget azért lepte meg a kecs­keméti kft. jelentkezése, mert tudván tudott, hogy Magyarországon az ame­rikai technikának van nagy kultusza, a kecskemétiek mégis egy francia gyárt­mányt kívánnak elterjeszteni. Ez annál merészebb lépés, mivel programkulcs még nincs forgalomban az országban. Mi a véleménye a magyar kereske­delmi mentalitásról? Nos, őket a vevő mentalitása nem érdekli. Lényeg, hogy az áru elkeljen. Biztosak benne, hogy a kereslet növekedni fog. A magyar piac a spanyolra emlékezteti Wallace urat — s franciaországi munkatársaival egy véleményen vannak ebben. Mindkét ország vissza volt fogva hosszú időn keresztül a fejlődésben. A visszafogott­ság után mindkettő gyors fejlődésre ké­pes, a fejlődésnek pedig egyik különle­ges módja a számítógépes programok fejlesztése. Magyarország jó szoftver­kapacitással rendelkezik, s nagy az igény a feljesztésre. Ambíció, lelkese­dés, jó szellemi kvalitások vannak az egyik oldalon, a színvonalas elképzelé­sek megvalósításához azonban egyelő­re nincs pénz Magyarországon. A pénztelenség pedig kellemetlen lánc­reakciót válthat ki. Kérdés, hogy a két ellentétes tendencia közül melyik fog megerősödni. Mi a véleményük a kft. dolgozóinak a Microphar cég marketingmódszerei­ről? Németh István és Réger Rezső ügy­vezető igazgatók nagy lendülettel be­széltek a számukra teljesen új, s kezdet­ben kicsit furcsának is tűnő „techniká­ról”, amivel a franciák megpróbálják eladni az árut. Végül a hallottakat ki­próbálták maguk is a gyakorlatban — és bejött. Wallace úr egyebek között arra is megtanította őket, hogyan kell a vevő érdeklődését teljesen felcsigázni, telefonon keresztül, anélkül, hogy a terméket valaha is látta volna. Első kísérleteik sikerültek. Megtanulták, milyen kérdéseket kell feltenniök, illet­ve hogyan kell feltenni a franciák által alapvetőnek tartott 12 kérdést, hogyan kell a beszélgetést kézben tartani anél­kül, hogy udvariatlanok legyenek. Nos, Wallace úr nyugodt lelkiismeret­tel utazhatott vissza Franciaországba. Teljesítette feladatát. Almási Márta KÖNYVESPOLC HERBA-TÁR Az ember évezredek óta hasz­nálja a különböző herbáriumokat • (növényt, füvet, virágot, téTitle'st) j betegségéi megelőzésére vagy gyó­gyítására. Az elmúlt években ha­zánkban is reneszánszát éli a gyógynövények fogyasztása; a pa­tikák, herbáriumok széles válasz­tékot kínálnak vásárlóiknak. A Springer Hungarica Kiadó Kft. Magyarországon Herba-tár címmel indított sorozatot. A köte­tek szerzői, szerkesztői mindenek­előtt a gyógynövények hatására kí­vánják figyelmünket felhívni. Szól­nak arról: a herbáriák enyhíthetik, megszüntethetik panaszainkat, de nem csodaszerek! A terápia csak úgy sikeres, ha megfelelő növénye­ket választunk, s megfelelő meny- nyiségben és módon használjuk (teaként fogyasztjuk, vagy fürdő­ként, borogatásként alkalmaz­zuk). Minden kötet elején felhívják a felhasználók figyelmét, ne feled­jék, bizonyos esetekben (sorra is veszik tételesen) orvoshoz kell for­dulni, nem szabad csak saját sza- kállunkra kísérletezni, be kell tar­tani az öngyógyítás, önkezelés sza­bályait. Wli« IWR2AS SS ■ IHiei IIPiiM,: A Herba-tár első köteleinek szerzője Mannjried Palilow német gyógyszerész. Magyarul megjelent könyvei közérthetően, olvasmá­nyosan szólnak az önkezelés hatá­rairól, a gyógynövények tárolásá­ról, a teák készítéséről és alkalma­zásáról, az egyéb felhasználások főbb tudnivalóiról. A sorozatnyitó kötet Megfázás és influenza kezelé­se címmel íródott, sorraveszi a meghűlés, a torokfájás, rekedtség, nátha, homlok- és arcüreggyulla­dás, köhögés gyógyítását, elmond­ja a gyógynövénytermesztés leg­főbb tudnivalóit, a ház körül meg­található növények (szeder- és málnalevél, mályva, édeskömény, csipkebogyó, bodza, hárs stb.) fel­■""«■Mg»' —1,111 [üj111 "y-*1— '■ "Hl—wiww -rrrrii ’ * H E R B A - T Á R *]g GYOMOR- ÉS" BÉLPANASZOK használási lehetőségeit. A sorozat második kötete a Gyomor- és bél­panaszok kezelését, megelőzését, gyógyítását ismerteti. Szól az ét­vágytalanságról, a túlterhelt, ide­ges gyomorról, a hasmenés, a he­veny székrekedés, a gyomor- és bélfekélyek, a gyomorégés, a savas felbüfögés, a felfúvódás kezelésé­ről, a felhasználható herbáriákról, azok legfőbb jellemzőiről. A Herba-tár eddig megjelent kö­tetei kitűnően szerkesztettek, szép kivitelűek. Hamarosan könyvárusi forgalomba kerülnek az Idegesség és alvászavarok kezelése és a Reu­más és köszvényes bántalmak keze­lése című Pahlow-kötetek is. k. m. HAGYOMÁNYAINK NYOMÁBAN A fagyosszentek és Orbán A földközelben élő emberek, elsősor­ban a pásztorok és a földművesek megfi­gyelték, hogy május közepe táján hirte­len alásüllyed a hőmérséklet. Sőt, fagy­veszéllyel és számolhatunk. A hűvös idő kárt tehet a fiatal jószágban és a még ér­zékeny növényzetben. A meteorológia figyeli a változást, de tudomásunk sze­rint kellő és elfogadható magyarázatot még nem adott rá. A jelenség meg éven­ként ismétlődik, tehát nem kivételes, ha­nem rendszeres az időváltozás. Népünk a kellemetlen lehűlésért há­rom fura nevű szentet okol, akiket úgy hívnak, hogy: Pongrác, Szervác és Bo­nifác. A névnapjuk meg május 12-én, 13-án és 14-én van. Németország déli részén úgy hívják őket.,hogy „Eismän- ner” (jégemberek), Észak-Németor- szágban meg „Die drei gestrengen Herrn”-ként (a három rideg nagy úr) tisztelik őket. A pogány Rómában az agrárszertar- tasok sorát a Supercalia ünnepe nyitot­ta meg február 15-én. A föld bő terme­lés a nyájak jólétben maradását kér­tek a jóságos, de ártani is tudó istenség­től. Egy hónappal később a Saliusok, a dárdát és pajzsot viselő Mars-papok kormenete kért oltalmat a népnek, és kíméletet a vetésnek Marmartól, a ret­tenetestől. Ismét egy hónappal később Kormenetet szerveztek, s a római nép a gabonarozsda ellen kért védelmet. Négy héttel később, tehát május máso­dik felében a föld istennője, Dea Dia tiszteletére rendeztek háromnapos áj- tatosságot. Február közepétől tehát május végéig egymást érték az agrár vonatkozású körmenetek, könyörgé­sek. Csoda-e, ha az őskeresztény egy­ház sokat átvett és saját szelleméhez idomított az ősrégi hagyományokból? Általában nem sorolják a fagyos­szentek közé, de véle fejeződik be a fagyveszély, tehát meg kell emlékezni róla: Orbán püspökről. Május 25-én frank földön a múltban a szőlőmüve- sek a szent szobrát a vásártéren egy asztalra állították, amelyet virágokkal hintettek tele. Ha szép, derűs napra virradtak, a szobrot megkoszorúzták, és jól meglocsolták borral. Ha viszont zord idővel köszöntött be Orbán, ak­kor szennyes vízzel öntötték le és sárral dobálták meg. A napnak derült voltá­ból ugyanis jó őszre és bő szüretre kö­vetkeztettek. Az esős, hűvös időt vi­szont rossz előjelnek vélték. Orbán te­hát Európa több népénél a szőlőmüve- lők, a kádárok és a kocsmárosok félve tisztelt patrónusa volt. A népies meteorológia több százados megfigyelésére utal bizonyára az „Or­bán szelének”, meg az „Orbán lelké­nek’ emlegetése. Olyan közmondásunk is van, hogy „Jár-kel, mint az Orbán lelke”. A Sirisaka-féle közmondásgyűj­teményben erre magyarázatot is talá­lunk: „Orbán nevű falusi jegyző meg- halálozván, feleségének ellensége, a kántor, az asszonyon bosszúját kitöl­tendő, éjféltájt lepedőt vett magára, s a jegyző ablaka alatt sétálgatott, és az asszonyt ijesztgette. A falusiak ezt lát­ván, a lepedőbe burkolt kántort, csak­ugyan az Orbán lelkének gondolták”. Nem sokkal több hitelt érdemel az a magyarázat sem. amejyik az „Orbán süvegéhez” fűződik. Állítólag az tör­tént, hogy „II. Ulászló koronáztatásá- hoz 1490-ben a püspökök, az egy Dóczi Orbán egri püspök kivételével, mind püspöki süvegben állottak a király kö­rül. Ennek ugyanis az inasa süvegét ré­szeg fővel utána hozván, részegségében azt ura feje helyett a magáéra tette fel. Innen kerekedett aztán, hogyha valaki nagyon felöntött a garatra, azt mond­ták: Ez is feltette az Orbán süvegét”. Azt hiszem, hogy a közmondás eredete teljesen elveszett. Elégedjünk meg tehát a jelentésével: nagyon jó kedve van, többet ivott a kelleténél. S miért ne ivott volna a bortermelők, kádárok és kocsmárosok védőszentjének ünnepén? Orbán napjának veszélyeiről minden esetre van elegendő tapasztalatunk, csakúgy, mint a fagyosszentekhez fű­ződő néphiedelem igazáról. S ha mégis szép napra ébredtek május 25-én, ak­kor azt megünnepelték, különösen a bortermelő vidéken, például az Alsó- Rajna mentén, amely már a római kor­ban is híres volt bortermeléséről. Tripolszki Géza Felélik vagyonukat a mezőgazdasági szövetkezetek Milyen lesz a jövő? A napokban készültek el azzal az elemzéssel a Kiskunsági Mezőgazdasá­gi Szövetségnél, amely a múl év gazda­sági eredményeit és az idei tendenciá­kat összegezi. Ezekről beszélgettünk dr. Ivicz Vilmossal, a szövetség titkárá­val. — Az elmúlt év rendkívüli gondok­kal volt terhelt, ezek nagy része a köz­vélemény előtt is ismert a sajtó jóvoltá­ból. Épp egy éve a megye északi részén átvonuló tavaszi vihar több száz millió forintos, főleg gyümölcsültetvények­ben okozott kára sokkolt bennünket, de ez végül is eltörpült a nyári száraz­ság, a több éve tartó csapadékhiány okozta terméskiesés mellett. A mező- gazdaságra mért csapások sora augusz­tusban folytatódott, az 1990-re egyéb­ként is megcsappant állami támogatá­sok további 40 százalékának megvoná­sával, az év utolsó negyedében pedig az állattenyésztést is elérte a végzet. A ta­karmányárak növekedése következté­ben lecsökkent a sertéshizlalás jövedel­mezősége, majd veszteségbe csapott át a felvásárlási zavarok miatt. Ä hús­marha értékesítése tavasztól kezdve ne­hézségekbe ütközött; a baromfiterme­lőket azért sújtotta kevésbé a piaci helyzet, mert jövedelmezőségi okokból már jóval előbb lényegesen csökkentet­ték a termelést. — Mindez hogyan mutatkozott meg az év végi mérlegeredményekben? — Sajnos, látványos módon. Me­gyénk északi részén hetven mezőgazda- sági szövetkezet tartozik szövetségünk­höz, összesített nyereségük mindössze 132 millió forint lett, az előző évi 840 millióval szemben, vagyis annak mind­össze 16 százaléka. Az aszálykárok fel­mérésekor, tehát augusztusban—szep­temberben már látszott, hogy 20-25 szövetkezet nem tudja kigazdálkodni költségeit az év hátralévő részében. Vé­gül is 27 szövetkezetünk zárta veszte­séggel az évet, azaz minden harmadik. Egy részük kilátástalannak ítélve meg, hogy a következő években ki tudja gaz­dálkodni, a vagyonával szemben leírta a veszteségét, illetve annak egy részét. Ennek következménye, hogy a szövet­kezetek összes vagyona tavaly 5 száza­lékkal csökkent. Felerősödött tehát a két évvel ezelőtt elkezdődött vagyonfe­lélés. Az említett 132 millió forintos nyereségre még azt a jellemzőt sem le­het használni, hogy szerény eredmény, ez katasztrofálisan kevés. Főleg, ha még azt is figyelembe vesszük: ezt is csak úgy sikerült elérni, hogy ráfordítá­saikat drasztikusan visszafogták szö­vetkezeteink. Ugyanis addig, amíg az általuk felhasznált ipari eredetű anya­gok és eszközök árai 30-40 százalékkal emelkedtek, az összes ráfordítás csak 7 százalékkal. Ez mutatja, hogy mindent „megfogtak”, amit csak lehetett. En­nek ellenére a vagyonarányos nyereség az előző évi 6-ról 1 százalékra, az árbe­vételarányos pedig 3,5-ről 2-re esett vissza. — A korábbi években a Kiskunság szövetkezetei ipari tevékenységükkel próbálták ellensúlyozni a mezőgazdasá­gi termelés kieséseit. Tavaly pótolt ez valamit? Valóban, ez hosszú évekig jól funkcionált érdekeltségi területükön. A recesszió azonban a szövetkezetek ipari tevékenységét is elérte, szinte az egész év folyamán megrendeléshiány- nyal küszködtek, sok helyen nem csu­pán csökkent, hanem fel is számoló­don az ipari tevékenység. Ennek elle­nére is jelentős szerepe volt a nyereség­képződésben. mert több szövetkezet­ben pótolta az alaptevékenység veszte­ségét, máshol pedig mérsékelte. Szövet­ségi szinten az alaptevékenység veszte­séges volt. — Milyen kilátásokkal indult az idei esztendő? — Soha ennyi bizonytalansági té­nyező nem kísérte a gazdasági év indu­lását, mint most. Az ólakban még sok helyen ott van a hízó, amit december­ben kellett volna elszállítani. Termék­értékesítési szerződést a nagy átvevők, sem a húsipar, sem a konzervipar nem köt, így teljes a bizonytalanság. A ked­vezőtlen adottságú gazdaságokat meg­illető központi támogatás tavaly mint­egy 460 millióval csökkent, ami meg­maradt, az idén már nem a termékki­bocsátás, hanem a terület alapján kerül szétosztásra. Agrárpolitika és szerző­déskötések hiányában a szövetkezetek nem tudják, hogy voltaképpen szükség van-e arra a termékre, amit ezeken a területeken eddig megtermeltek. Ma­gukra maradtak ebben a döntésben. Az év elején sok gondot okozó tejtermelés megoldódni látszik, egyelőre a tejipar átveszi a megtermelt tejet, azonban nem fizet. Sok szövetkezetünk arról pa­naszkodik, hogy az idén még csak a decemberi tej árát kapta meg. De más vállalatok is 60—90 napra fizetnek, ami azért nagy probléma, mert a szö­vetkezeteknek nincs tartalékuk, hogy a kistermelőket kifizessék, mint tették hosszú éveken keresztül. Hitelt pedig nemcsak nehezen kapnak, hanem a magas kamatok miatt egyébként is meg keli gondolni igénybevételét. Tavaly például csak kamatra négyszer annyit fizettek ki, mint a nyereségük. A tava­szi munkákhoz is nehéz pénzt szerezni olyan körülmények között, amikor a bank a búzát nem fogadja el fedezet­ként. Úgy hiszem, ez eléggé megmutat­ja a helyzet lehetetlenségét. — Mi a szövetkezetek reakciója eb­ben a helyzetben? — Az első és legfontosabb, hogy nem adták fel, azonban amit most ten­ni tudnak, az csak a túléléshez elegen­dő. Legalábbis reméljük, hogy ahhoz elegendő. Az állattenyésztés termékki­bocsátása csökkenni fog, a parlagterü­letek nagysága pedig minden bizonnyal növekedik. Összességében 20,8 milliárd forintos árbevételt terveztek szövetke­zeteink, mert tervet készíteniük kötele­ző. Ez az árbevétel 86 százaléka a tava­lyinak. A 310 milliós tevezett nyeresé­get az 1989. évihez érdemes viszonyíta­ni, amikor — mint említettem — maga­sabb volt a jövedelmezőség, a idei terv • A Helvéciái Petőfi Tsz-ben kerékpárvilágító berendezéseket szerelnek a melléküzemben. (Ar­chív felvétel) annak egyharmada. Azok a szövetke­zetek, amelyek a tavalyi évet nagyobb veszteséggel zárták, az idén sem szá­míthatnak pozitív mérlegre, de ezek számát megjósolni nem érdemes. Egyébként az elmúlt év második felé­ben sok szövetkezetünk hajtott végre belső átszervezést, alaptevékenységük ágazatait és ipari üzemeiket belső vál­lalkozásba adták, ennek gyakori for­mája a kft. — A munkanélküliség megjelent a mezőgazdaságban is az elmúlt év végén, mire lehet számítani az idén? — A mezőgazdaság alacsony jöve­delmezősége, valamint az értékesítési gondok erősödése ezen a ponton már azzal jár, hogy csökken a mezőgazda­ság eltartóképessége. Tavaly éves szin­ten 11 százalékkal csökkent a mezőgaz­daságban foglalkoztatottak száma, ez, természetesen, nem azt jelenti, hogy e létszám teljes egészében munkanélküli­vé vált, ennek folyamatát inkább az a szám érzékelteti, hogy tavaly az év utolsó negyedében a létszámcsökkenés 20 százalékos volt. Ezzel a tendenciával számolni kell a jövőben is, arányait azonban megbecsülni nem lehet, a gaz­dasági környezet alakulásától függ. A külpiaci lehetőségek beszűkülése és a hazai fizetőképes kereslet csökkenése természetesen a kistermelést is érinti, ami a mezőgazdasági népesség számára eddig fontos jövedelemkiegészítő for­rás volt. Ebben a szövetkezetek integ­rátorként vettek részt, azonban a piaci bizonytalanság erre is rányomja bélye­gét. — Eddig a „napi” gondokról esett szó, de milyen jövő elé néznek a szövet­kezetek a kárpótlási törvény végrehajtá­sa után? A jövőkép tisztázásához elsősor­ban az szükséges, hogy a szövetkezetek működésének törvényi keretei megszü- lessenk. Ebben fontos a felhalmozott vagyonhoz fűződő tulajdoni jog és a földtulajdon rendezése is. A földkér­désben felgyülemlett emberi indulato­kat le kellene vezetni, de aggályaink vannak a föld és egyéb javak kárpótlá­sának megkülönböztetése miatt, nem utolsósorban az egykori földtulajdono­sok kárpótlásának kivitelezhetősége miatt. Mi is úgy látjuk azonban, hogy magántulajdonra épülő, európai típusú szövetkezetekre van szükség, vagyis a jelenlegi szövetkezetek átalakulására, amelyhez várjuk a szövetkezeti tör­vényt. Azonban, hogy a változások után is működőképes szervezetek ala­kuljanak ki, ahhoz működő piacra van szükség, annak minden jellemzőjével együtt. A jövőkép igazából akkor fog tisztázódni, ha kiderül, hogy a mező- gazdaság kinek és mennyiért fogja tud­ni eladni termékeit. B. Nagy Éva Rajtra kész a konzervgyár Ezekben a hetekben még a szoká­sos, kora tavaszi munka folyik a Kecskeméti Konzervgyárban: gyártják az örvenkétféle bébiételt és rostos gyümölcslevet a belföldi, va­lamint a különféle darabos dzsemet a külföldi megrendelők számára. Közben javában készülnek a zöld­borsó- és szamócavonalak június eleji indítására, hogy akár több mű­szakban is fogadhassák a nyers­anyagot. Terveik szerint nagyobb mennyiséget dolgoznak fel az idén az eredetileg csak exportra szánt ét­kezési kukoricából, mivel a kereske­delmi szakemberek szerint belföl­dön is mindjobban megkedvelték a vevők a zsenge főzeléknövényt. Sze­retnék feldolgozni a szokásos ötve­nezer tonna nyers paradicsomot, üdítőitalnak, sűrítménynek, illetve exportra, porított változatban. Az elmúlt év nyarán a Békéscsa­bai úton nyitott diszkontüzletük­ben valamennyi terméküket nagy­kereskedelmi áron kínálják. A si­kerre való tekintettel most két te­lephelyükön, Orgoványon és Ti- szakürtön nyitnak hasonlót. Ter­vezik továbbá, hogy az év máso­dik felében még ey konzervgyári diszkontboltot nyitnak Kecskemé­ten.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents