Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-09 / 82. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. április 9. ,CSUPÁN EGY SZÁNDÉKNYILATKOZATRA VÁRUNK .. Mikor költözhet új otthonába a megyei könyvtár? AZ UTOLSÓ NEKIFUTÁS Lassan egy éve annak, hogy Bács-Kiskun megye egykori tanácsa döntő lépésre szánta el magát: a működés alapvető feltételeit oly régóta nélkülöző megyei könyvtár gondjainak megoldására egy új, a célnak megfelelő épület emelését kezdeményezte. Alapítványt hozott létre, amelynek tőkéjét százmillió forint, az építési telek és a kész tervdokumentáció alkotta. A pénz azóta kamatozik, de — bár a probléma azóta is épp olyan égető — lényeges változás az elmúlt hónapok alatt nem történt. Minden marad hát a régiben? Sem Kecskemét, sem a megye ez évi költségvetési tervezetében nem kapott helyet az új létesítmény felépítésének anyagi támogatása. Honnan gyűlik akkor össze a munkálatokhoz szükséges ötszázmillió? A nehéz helyzet ellenére mégis vannak, akik bizakodva keresik a járható utat. Ramháb Máriával, a Katona József megyei könyvtár igazgatónőjével az intézmény jövőjéről, az alapítvány sorsáról beszélgettünk. — Most mindannyian arra várunk, mikor kerül az alapítvány kuratóriuma abba a helyzetbe, hogy kimondhassa a döntést: induljon meg az építkezés! Sajátságos helyzet alakult ki nálunk. Az országban először fordul elő, hogy egy ilyen beruházásnak egy alapítvány a gazdája. Az üres telek, a tervdokumentáció együtt van, a százmillióból százharmincmillió lett, ez azonban még nem elég ahhoz, hogy megkezdjük az alapozást. Arra ugyanis senki sem számíthat, hogy közadakozásból a munkát be is lehet fejezni. Egészen természetes hát, hogy a kuratórium pénzügyi garanciákra vár. Legfőképpen arra, hogy a városi és a megyei önkormányzat összefog a közös ügy érdekében. Konkrét elhatározásokkal, sajnos, még nem dicsekedhetünk, mert Kecskemét mindeddig nem szánta el magát a pénzbeli támogatásra. A kuratórium ugyan folytatott egy tájékozódó beszélgetést Merász József polgármester úrral, aki biztosította a tagokat arról, hogy — mivel a városnak is szívügye az új létesítmény megszületése — csatlakozni fognak az alapítványhoz ... Számunkra a nagy kérdés csupán az: mikor és mennyivel. — A késlekedésnek bizonyára anyagi és „erkölcsi" következményei is vannak. — Sajnos nagyon szorít bennünket az idő. Az alapító okirat kimondja, hogy amennyiben 1993. január 1-jéig nem indul meg az építkezés, a kuratórium másként is dönthet a kijelölt telek és a felépítendő könyvtár sorsáról. Ennél is jobban aggaszt bennünket, hogy ebben a gazdasági helyzetben az alaptőke kamatozása nem áll arányban az inflációval. A forint romlásának a tempója kiszámíthatatlan, a valódi biztosíték és a valódi érték a „földbe helyezett" pénz . . . Az építés megkezdésének legsürgetőbb érveit azonban egész egyszerűen maga a szolgáltatás adja. Már amilyen szolgáltatásról a jelenlegi körülmények között beszélni lehet... Az 1897-ben alapított könyvtár kettőszáznegy- venöt kötettel kezdte munkáját, a városháza földszinti galériatermében. Azóta már eltelt egy évszázad, de az intézmény ugyanott maradt, ugyanannyi négyzet- méteren, miközben dokumentumaink száma a négyszázezret is meghaladta ... Nagyon szűkösen vagyunk. Az állomány nagy részét távoli raktárakban tároljuk, olyan körülmények között, hogy attól félek, az új könyvtár megszületését éppen a legfontosabb értékünk, a könyv- gyűjtemény nem éri meg károsodás nélkül. A kinti raktározás egyébként az olvasóknak is kellemetlenségeket okoz, hiszen csak a katalógusból tájékozódhatnak, és néha csak két-három napos késéssel kaphatják meg a kívánt dokumentumokat. Márpedig egy könyvtár alapvető feladata a gyors információszolgáltatás. A mi intézményünk egyébként hálózati központ. Gondja tehát a város és a megye gondja is egyben, a mi problémáink miatt a térség könyvtárai — egész a legkisebb falusi könyvtárakig — szintén hátrányos helyzetbe kerültek. Ezért is érzem úgy, hogy egy új, egy valóban megfelelő épület létrehozása nemcsak a kecskemétieknek, hanem a megye minden állampolgárának érdeke. Annál is inkább, mert az információra vágyók zsebe egyre üresebb lesz, s ma már a legalapvetőbb könyvek, folyóiratok beszerzése is komoly anyagi megterhelés. És akkor még nem szóltam arról, hogy milyen feladatok elé állít bennünket az iskolai oktatás tartalmi megújítása, a képzések, az átképzések, s milyen gondjaik lesznek azoknak, akik majd ez ügyben a könyvtárunkhoz fordulnak... — Az intézmény helyzete válságos, pénz egyelőre nincs. Ön mégis bizakodik ... — Tisztában vagyunk a városi és a megyei önkormányzat nehéz helyzetével. Mindenképpen számítunk azonban arra a bizonyos szándéknyilatkozatra, amely egyértelművé teszi számunkra, hogy részt vállalnak az építkezés költségeiből. Ha kézzelfoghatóbb garanciákat kapunk, a százharmincmillióból már megkezdhetjük a munkát. — Néztek-e egyéb pénzügyi forrás, más segítség után? — Keressük a kapcsolatokat hasonló alapítványokkal, a többi között külföldiekkel is. Talán megvan az esélye, hogy az építkezés költségeit is csökkenthetjük — különböző felajánlások révén ... És reménykedünk abban,hogy az ügynek meg tudjuk nyerni a legilletékesebbeket is. Hiszen a városban, a megyében bizonyára sokan vannak, akik a mindennapok nehézségei ellenére is fontosnak érzik, hogy végre legyen egy működőképes könyvtárunk. Ha ezek az emberek egy jelképes összeggel támogatják szándékainkat, akkor ezzel az alapítvány erkölcsi tőkéje is növekedne. Igaz, az egyéni adakozás még nem indult meg, de bízunk a könyvszeretők aktív segítségében, s ezért igyekszünk is szorosabb kapcsolatot kiépíteni velük, s főként a tizenhétezer fős olvasótáborunkkal. Ebben a városban 1869-ben hatszázan vásároltak részjegyeket, csupán azért, hogy egy olvasókör létrejöhessen. Ma már generációk nőnek fel anélkül, hogy könyvtárat láttak volna belülről, pedig a művelődési, az igényes szórakozási szokásokat éppen a könyvtárlátogatás alapozza meg. Szeretnénk, ha Kecskemét szellemi légköre újra a régi lenne. Ezért is hisszük, hogy a mi ügyünk olyan fontos. Hajdani próbálkozásai ellenére ez a város még nem épített könyvtárat, sem a megye közreműködésével, sem anélkül. De a célhoz még sosem voltunk ilyen közel. Ezt a lehetőséget már nem szabad elszalasztani. Ennyivel a kétszáz éves Katona-évfordulónak is tartozunk . . . Fejes Mária r I* 5? is !■ is!’? is r* n r t !?Jf I* IS « * I» 'I» r • A helye már megvan ... (Mé- hesi Éva felvétele) HELYTÖRTÉNET — HADTÖRTÉNET A kecskeméti hadosztály doni parancsnokának emlékirata Mint annyi más, napjainkban a történelem és azon belül a hadtörténelem is reneszánszát éli. Az utóbbi két évben megjelent emlékezések, naplók — egyes fiatal, hazafias érzésű történészek kutatásai révén — immár közkinccsé váltak, azokat nemcsak a történelemtudomány hasznosíthatja, hanem — éppen olvasmányos jellegük miatt — kézbe vehet bárki, talán elsősorban a tanulóifjúság. Megismerhetik ezekből, a nemzetnek felelős személyek elmondásai alapján, miért történt az és úgy, ami és ahogy történt. Különösen fontos és érdekes lehet egy-egy város és megye helytörténete szempontjából, amikor olyan személy emlékirata lát napvilágot, akinek tevékenysége a szóban forgó város, megye lakosságát személyekre lemenően érinti. Mint például a 2. magyar hadsereg kötelékében a Donhoz vezényelt kecskeméti 13. hadosztály egykori parancsnokának, Hollósy Kuthy László vezérőrnagynak az eddig ismeretlen emlékirata. Az emlékiratot Szabó Péter fiatal hadtörténész rendezte sajtó alá, rendkívül alapos, körültekintő munkával. Ennek során Kecskeméten és a megyében felkereste az elérhető, egykori, a hadosztályban szolgált tiszteket és katonákat. Szabó Péter szakterülete a Don-kanyar tragikus története. Munkája során összeállította a Dont megjárt kecskeméti és megyei tisztek és a hősi halottak névsorát. A súlyos veszteségeket szenvedett, de katonailag kimagasló és hősies teljesítményeivel kitűnt kecskeméti hadosztály hiteles és részletes leírását dokumentáló emlékirat megjelenése — a könyvkiadás jelenlegi problémái miatt — nagyon is bizonytalan. Az értékes háborús dokumentum kiadásának elmaradása miatt elsősorban Kecskemét helytörténete lenne szegényebb. Ezért javaslom, hogy a város és a megye ön- kormányzatai és a helytörténettel foglalkozó szervezetek vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy az emlékirat megjelenhessen. Hadd idézzek néhány sort a hadosztály parancsnokának, Hollósy Kuthy László vezérőrnagynak 1943. február 7-én, a hadszíntérről Budapestre, Mészöly Elemér vezérkari ezredeshez, a vezérkarfőnökség hadműveleti osztálya vezetőjéhez írt leveléből: „ . . . Nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy a hadosztály megtette kötelességét, egy lépést sem hátrált parancs nélkül és fegyvereit csak szállítóeszköz hiányában hagyta megsemmisítve hátra. A visszavonulást Osztrogozsszkig a borzalmas hideg befolyásolta. Az embereket letörte, tisztek józan eszét vette. Visszamaradtak a megfagyottak rajvonalai . . . Osztrogozsszkban a körülzárásnak erős erkölcsi hatása volt. A csapat azonban hamar magához tért, jól küzdött, mert megvolt a pihenés és a melegedés lehetősége. Borzalmas volt azonban a teljes bizonytalanság és tájékozatlanság . . . 01- sonynál — éjjeli menet után — rajtunk ütöttek, borzalmas jelenetek, a szovjet harckocsik szinte kísértek. Széjjelszóródtunk és az egységek az eredeti parancs szerint egyenként igyekeztek Novij- Oszkolt elérni . . . míg kiértünk a gyűrűből, legalább négyszer-ötször kellett harcolnunk. A hadosztály most gyülekezik. A veszteség ismeretlen, 50-60 százalékra taksálom . ..” És mit írt ugyanezen a napon a kecskeméti hadosztály egyik gyalogezredének parancsnoka, Rumy Lajos ezredes harctudósításában: „ . . . A 13. hadosztály védőállásában kitartott, az ellenséget három napig feltartóztatta gyönyörű ütközetekben, mikor tőle jobbra-balra már visszamentek. Parancsra, rendezetten vonult vissza. Parancsra Osztrogozsszkban körülzáratta magát. Itt kiemelkedően oldotta meg a rábízott feladatot. ... 150 kilométer mélységű, ellenségtől elárasztott területen vágtuk át magunkat. A harcokban felőrlődtünk. ... A 13. hadosztály fenti fegyvertényeivel a tragikus csatában arany betűkkel irta be magát a magyar hadtörténelembe ..............Ha nagy veszteségeink voltak is, de a 1 3. hadosztály kimagaslóan teljesítette kötelességét, esküjéhez híven.” Azt gondolom, hogy jóakarattal, összefogással Kecskemét városa és a megye megteremtheti a feltételét annak, hogy hős katonáinak emlékét ne csak a második világháborús emlékművek, hanem a hadosztály parancsnokának emlékezése is megörökitse, példamutatásul az utókor számára. Bártfai Szabó László Menedzsmentismeretek oktatása Humán szervező szakon indul egyetemi posztgraduális képzés a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem Továbbképző Intézete és az egyetem felnőttképzési és köz- művelődési tanszéke szervezésében, 1991 szeptemberétől. A hat félévből álló, egyetemi diplomát nyújtó kurzus felsőfokú végzettséggel rendelkezők jelentkezését várja. A képzés a gazdasági szerkezet korszerűsítéséhez elengedhetetlen menedzsmentismeretek oktatása mellett a hangsúlyt az emberi erőforrás-fejlesztés, a humán tőkével kapcsolatos szervezési, gazdálkodási ismeretekre helyezi. A képzéssel és jelentkezéssel kapcsolatos információkkal, felvilágosítással az alábbi telefonszámon, illetve címen állnak rendelkezésre: Jelentkezési határidő: 1991. május 31. Telefon: (72) 27-622/299. JPTE TK felnőttképzési és közművelődési tanszék 7624 Pécs, Ifjúság u. 6. ÚJ KÖNYVEK Szebényi Ildikó: Tenyérnyi háló. (Magyar Bibliofil Társaság, 60 Ft) — Nagy Lantos Balázs: Csiri, a boszorkánylány. Német nyelven. (Forma-Art, 239 Ft) — Vedres Sándor: Why don’t we speak as they do? Phrasebook for everyday conversation. (Nexus, 140 Ft) — Összefoglaló feladatgyűjtemény matematikából. 9. kiad. (Tan- könyvk., 139 Ft) —- John Fekt- well: Hol élnek az állatok? (Helikon-Minerva, 349 Ft) — Kertész István: Nagy Sándor hadinépe. (Hadtörténelem fiataloknak. (Zrínyi, 50 Ft) - Kifestőkönyv. Pöttyös elefánt. (Tevan, 48 Ft) — Krauz Simon: A pénzember. (Egy magyar bankár élettörténete) (Kossuth K., 165 Ft) — Dercsényi Balázs—Hegyi Gábor: Magyar kastélyok. Német nyelven. (Officina Nova, 580 Ft) Nyuszi ül a fűben . . . Rajzolta Bakai Piroska. (Origó Press, 75 Ft) — Szent Pál: Levelek. (Kossuth K„ 125 Ft) Leslie Waller: A bankár. (Maecenas, 240 Ft). Honnan vezénylik a magyar gazdaságot? Beszélgetés Diczházi Bertalan kormányfőtanácsossal Amikor Kupa Mihály elfoglalta a pénzügyminiszteri bársonyszéket, egyértelműen kijelentette, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozatal centrumának a Pénzügyminisztériumot tekinti. Ezért, no meg azért is, mert a rivalizálás korábban sem tett jót a kormány tekintélyének, a Ma- tolcsy György vezette gazdaságpolitikai államtitkárság megszűnt. Helyette és belőle hozták létre - - jóval korlátozottabb hatáskörrel — a gazdaságpolitikai osztályt. Ennek vezetőjével, Diczházi Bertalan kormányfötanácsossal beszélgetett a Tőzsde Kurír munkatársa. — Milyen feladatkört tölt be az ön által vezetett osztály, és hol helyezkedik cl a kormányzati struktúrában? — Alapvető tennivalónk, hogy a miniszterelnököt informáljuk a fontosabb gazdasági folyamatokról, elemzéseket készítsünk számára, s felkészítsük őt a gazdasági jellegű tárgyalásokra. Természetesen koordinációs feladatunk is van, amennyiben a tárcák működésében szervezetlenséget, problémákat tapasztalunk. E munkára elsősorban akkor van szükség, ha egyetlen minisztérium sem akarja vállalni egy adott ügyben a kormányzat részéről a felelősséget, a megoldás olykor valóban felelősségteljes megkeresését. Nem ritka ugyanis a tárcák között a felelősség és a cselekvés áthárítása. Mi megpróbáljuk kideríteni: kié a feladat, s igyekszünk rávenni az adott minisztériumot annak megoldására. — Milyen eszközeik vannak erre a „rávéteire”? — Semmilyen kényszerítő eszközünk nincs. Csak a meggyőzés, aminek „támasza" a miniszterelnöki tekintély. Ezt a funkciót egyébként előbb-utóbb át kell vennie a gazdasági kabinetnek. — Gazdaságpolitikai szerepkör nem hárul önökre? — Bizonyos esetekben feltétlenül. így közvetítünk a miniszterelnök és a kormánykoalícióhoz tartozó pártok parlamenti frakciói között; segítünk abban, hogy a frakciók megismerjék egymás nézeteit a különböző gazdasági kérdésekben. Ez a feladat az osztályon belül jórészt reám hárul. A kormány álláspontját gyakran a frakcióval szemben kell képviselnem. Például a kárpótlási törvény igen sok tennivalót adott nekem. Osztályunk munkatársai a különböző gazdasági bizottságokban is dolgoznak. Jómagam a kormány tulajdonreform- és privatizációs bizottságának titkára vagyok. — Mindabból, amit elmondott, két dolog következik; egyrészt önökre, már csak csekély létszámuk miatt is, hatalmas súly nehezedik. Hiszen nem csupán tájékoztatják a miniszterelnököt a különböző gazdaságpolitikai koncepciókról, hanem a fontosabbak kidolgozásában személyesen is részt vesznek. Másrészt, mivel a miniszterelnök nagyon sok kérdésről, problémáról a gazdaság- politikai osztály interpretálásában kap információt, az önök értékrendje, gondolkodásmódja rá és rajta keresztül az országos politikára is hatással vannak. — Magyarország a kormányzati modellkeresés időszakában van, s úgy tűnik fel, hogy mindinkább a második világháború utáni nemet mintát követjük majd. Eszerint a kancellár (miniszterelnök) és a gazdasági csúcsminiszter (pénzügyminiszter) szerepe meghatározó volt. A miniszterelnök úr egyébként meglehetősen nagy mozgásteret ad minisztereinek, különösen Kupa Mihály pénzügyminiszternek. Arra is figyel, hogy noha ő a miniszterelnök, ne avatkozzék közvetlenül a gazdaság ügyeibe. Ezeket a szakminiszterekre bízza. Az sem igaz, hogy a miniszterelnöki hivatalnak centrális szerepe van. A német kormányzási modell nálunk persze még nem tisztult le, hiszen alkotmányjogi értelemben a miniszterek egyenlők, egyik sem utasíthatja a másikat. Azt azonban ma már figyelembe kell venni, hogy a pénzügyminiszternek — igaz, nem alkotmányjogi, de politikai értelemben — központi szerepe van. Vagyis erősen eltérő vélemények esetén a miniszterelnök valószínűleg őt támogatja. Sok ilyen esetről azonban nem tudok beszámolni, mert ez a modell még csak most van kialakulóban, s ez idő alatt nem voltak gyakoriak a konfliktusok. Ha a gazdasági kabinet jól működik, és konszenzus alakul ki az ülésein, akkor eléggé valószínű, hogy a kormányüléseken alapvető kérdésekben már nem lesznek viták. (bognár)
