Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-09 / 82. szám

1991. április 9. • PETŐFI NÉPE • 5 FIATAL MAGYAR MEZŐGAZDÁSZOKAT VÁRNAK Meglepődtek a bonniak Az észak-rajna-westfáliai kamara igazgatója, dr. Gerhard Lessmann és helyettese, dr. Horst Wagner nemrég három napot töltött Bács-Kiskunban, a megyei agrárkamara ügyvezető igazgatójának, dr. Gál Gyulának a meghivására. A bonni székhelyű kamarai vendégek ellátogattak a megyei gabona­feldolgozó vállalathoz, a Kecskeméti Konzerv­gyárba, az Univer ÁFÉSZ-hez, a szőlészeti és bo­rászati kutatóintézetbe, a kiskunmajsai és a keceli szakszövetkezetekbe, a hosszúhegyi kombinátba, valamint a Kalocsai Agráripari Részvénytársaság­hoz. A vezetőkkel folytatott eszmecserén kívül az éppen aktuális termelőmunkát is megnézték, jár­tak ültetvényeken, valamint élelmiszer-feldolgozó üzemekben is. Kiskunmajsán a véletlen szerencsének köszön­hetően a két német szakember találkozott Kozma Huba (MDF) országgyűlési képviselővel, s az ala­pos eszmecsere után a képviselőt, valamint egy parlamenti mezőgazdasági küldöttséget hívtak meg Bonnba. A parlamenti küldöttség teljes költ­ségét vállalva (a meghívást írásban is megerősítik) június 3—10. között várják a látogatást, és számí­tanak arra, hogy a kapcsolatfelvétel sok haszonnal és eredménnyel jár. A bonni vendégeket elutazásuk előtt kérdeztem tapasztalataikról, valamint arról, hogy milyen konkrét eredményeket hozott látoga­tásuk. — Először jártam Magyarországon — mondot­ta Lessmann úr —, s amit láttam, mondhatom, nagyon kedvező hatással volt rám. Nem gondol­tam, hogy az agrártermelés és a magyar élelmiszer- ipar ennyire fejlett. A látottak alapján bátran kije­lenthetem, hogy üzemeik olyan nívójúak, amelyek európai összehasonlításban is a legmagasabb szin­ten állók közé tartoznak. Élelmiszereik bármelyik ország piacán helytállnának és bizonyos, hogy a keresettek közé tartoznának. — Konkrétan, milyen termékekre gondol? — A Kecskeméti Konzervgyár, az Univer és a KAGE Rt. termékeit emelném ki. Személy szerint nekem nagy élményt szereztek a homoki borok, csodálatosak, kitűnő zamatúak, én a világ legjobb­jai közé sorolom ezeket. Mindent összevetve azt javasolhatom a gyártóknak, hogy mielőbb jelent­kezzenek termékeikkel a német, valamint más or­szágok piacain. Ne titkolózzanak, meg kell ismer­tetni a világgal nemcsak a szalámit, a tokaji bort, hanem a többi magyar élelmiszert is! — Ehhez önök tudnak segítséget adni?-— Mi a területünkön lévő mezőgazdasági üze­meket képviseljük, de amit itt tapasztaltunk, el­mondjuk a kereskedelem illetékeseinek és termé­szetesen a mi tagjainknak a lehetséges együttmű­ködés, üzleti kapcsolatok felvétele céljából. Tár­gyalásainkon erről már beszéltünk Gál úrral, amit majd konkrét lépések is követnek, elsők között a német és a magyar élelmiszergyártó cégek kapcso­latfelvételére kerülhet sor. Úgy gondoljuk, hogy mindezzel a Közös Piachoz való csatlakozásukat elő tudjuk segíteni. — A Bács-Kiskun megyei agrárkamara fiatal szervezet, alig több mint egy éve alakult. Van-e észrevételük, javaslatuk a fiatalabb „testvérnek”? — Szívesen átadjuk a módszereinket, tapasztala­tainkat — válaszolta Wagner úr. — Annál is in­kább, mert 90 éves múlttal rendelkezünk, s most 12 ezer farmer tagunk van. Kamaránk az állami irányí­tásból adódó feladatok egy részét is ellátja, ugyan­akkora farmerek érdekképviseletét is. Mindezt úgy, hogy az állami tennivalókat, megbízatásokat az ál­lam finanszírozza —- például a növényvédelmi, ál­lat-egészségügyi, minősítési, erdőfelügyeleti mun­kát—, amit viszont nyílt társadalmi, termelői kont­roll mellett végzünk. Ezért nem is váltunk bürokra­tikus államhatalmi szervezetté és nem különülünk el a termelőktől sem. Az érdekképviseleti kamaránkat tagjaink befizetett pénze tartja el. Ez példa értékű lehet a magyarok számára. Előttünk világossá vált: ahhoz, hogy a magyar agrárkamara biztonságosan, gyorsan haladhasson, nélkülözhetetlen a kamarai törvény megalkotása. Minél előbb, ami nemcsak önöknek fontos, hanem nekünk is, hogy világosab­bá váljon, milyen jogosítványaik, lehetőségeik van­nak. A magyar parlamenti küldöttség meghívása Bonnba, a mi kamaránk bemutatása, néhány ka­marai tag felkeresése, a tapasztalatok kicserélése, úgy gondoljuk, segítséget ad a kamarai törvény megalkotásához is a képviselőknek. Azt is meg kell mondanom, hogy nekünk ugyancsak van mit tanul­nunk a magyaroktól: Önöknél a kamara tagjai a ter­melők mellett az élelmiszer-feldolgozók is, s ez a szerveződés több lehetőséget ad az érdekek egyezte­téséhez. — A mezőgazdasági üzemek szerkezetét össze­hasonlítani nem lehet — folytatta Lessmann úr —, nálunk csak kis üzemek vannak. Az igazi utat, úgy látom, itt is megtalálták a privatizációval, s reményeink szerint ez úgy valósul meg, hogy a szövetkezetek nem bomlanak föl. Továbbra is megmarad az integráció, de már tisztázott és való­di tulajdonosi alapra helyezi a szövetkezeteket. Számunkra nagyon szimpatikus volt, amit a szak- szövetkezetekről, az ott folyó integrált termelésről hallottunk és láttunk. Dr. Gál Gyulát arra kértem, sorolja föl a bonni kamarai küldöttséggel létrejött megállapodás fon­tosabb pontjait. — Több hónapra fogadnak fiatal mezőgazdá­szokat, a német kamara költségén. Dolgozhatnak farmokon, megismerkedhetnek a szervezeti, keres­kedelmi rendszerükkel, a termelési integrációval, valamint a német nyelvet is jól elsajátíthatják. A fi­atalok első csoportja már az idén elutazik. Autó- busznyi magángazdát is vendégül látnak négy-öt napra, akiknek bemutatják az ottani farmokat. Szakemberek csoportját szintén várja a német ka­mara; olyanokra számítanak, akik német tőkebe­fektetőkkel akarnak kapcsolatot teremteni. Csabai István „NEM TUDJUK MEGEMÉSZTENI, HOGY SEMMIBE VESZNEK BENNÜNKET” Habselymesek az önállósodás rögös útján Már-már sablonnak tűnik az a módszer, ahogyan a fővárosi központú vállalatok átalakulá­suk során a vidéki gyáregységei­ket (le)kezelik. A végső el(le)szá- molás sok esetben törvénysértő, nem beszélve az emberi oldalá­ról .. . Nehéz helyzetbe került a Habselyem kecskeméti és szeren­csi gyára is. — Úgy tűnik, bármennyire is előkészítettük az önállósodás megteremtéséhez vezető utat, a vállalat egészét érintő privatizá­ció rögössé, sőt lassan járhatat­lanná teszi. Kilátástalan helyze­tünk, egy helyben topogtatásunk talán példátlan — mondja Ghi- messy András, a megyeszékhelyi gyár igazgatója. — Dolgozóink­kal szemben mindig is őszinték voltunk — s maradunk. Tálán ezért is ők kezdeményezték, hogy váljunk el a budapesti központ­tól. Annak rendje, módja, sőt előírása szerint, október végén nem is kétharmados többséggel, hanem majdnem valamennyi dolgozó aláírásával elküldtük a nyilatkozatot. — De ezeket a dokumentumo­kat látva, e kilónyi ügyirat nem a háromszáz dolgozó névjegyzé­ke . . — így igaz, de értük, értünk szaporodó levelek ezek. A kol­lektíva aláírásával ellátott indít­ványt előterjesztettük a vállalati tanácsnak: döntsenek abban, hogy ez év január elsejétől önál­lóan működhessünk, bíovembér 15-ére össze is hívták a vt.-t. A napirenden a szerencsiek és a mi sorsunk szerepelt. S mit gon­dol, mi lett a döntés? - Az igaz­gató pillanatnyi elhallgatása sej­teti, ám Terékné Makai Ilona fő­mérnök folytatja:- Kötelezték a két gyárat a jelen levő képviselők jogsza­bályra történő hivatkozása elle­nére — olyan előterjesztés elké­szítésére, amely a vagyonmegosz­tás kérdéseit, valamint — szó sze­rint —-: „Az önálló vállalattá tör­ténő alapítás teljes jogú koncep­cióját tartalmazza.” Persze, ez újabb időveszteség. De azért de­cember 8-án átadtuk az elkészült anyagot. Úgy tudom, ez a gyár évek óta több tízmilliós nagyságú ered­ményt termel, a vállalat pedig je­lentős veszteséget könyvel el. — így van. Ezért az újabb anyagban azt is kifejtettük, hogy mit vagyunk hajlandóak a nagy kalap mínuszából átvállalni. Ugyanis a tárgyalásokkor még az is kiderült, hogy a korábbi vezér- igazgató — tudtunk nélkül több mint 50 millió forint jelzá­logkölcsönt jegyzett ránk. Nyil­vánvaló, hogy mi ezt nem fogjuk kiegyenliteni. I — A „megrendelt" önállósodási elképzelés anyagát hogyan fogad­ták? — Az új esztendő sorozatos tárgyalásai sem vezettek ered­ményre - folytatja az igazgató. — A következő, január 16-ai ülé­sen még csak napirendre sem tűz­ték ügyünket, két hét múlva pe­dig elnapolták az ülést — végül is összesen négyszer. Február 7- én aztán terítékre kerültünk — volna. A társaság is határozatké­pes volt. Ám a Vagyonügynök­ség képviselője bejelentette, hogy az Ipari Minisztérium kezdemé­nyezésére február 6-án (tehát az üíés előtti napon) a Vagyonügy­nökség igazgatótanácsa állam- igazgatási felügyelet alá vonta a vállalatot, s ezzel persze meg­szűnt a vállalati tanács. Hát erre volt jó az időhúzás. — Nem próbálták „fentebb" keresni igazukat? r— Január 30-án dr. Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi mi­niszternek törvényességi óvást nyújtottunk be. A mai napig nem érkezett válasz. Február 20-án a Fővárosi Cégbíróságnak, a Ma­gyar Köztársaság legfőbb ügyé­szének is levélben jeleztük: tör­vénytelennek tartjuk az eljárást és törvényességi vizsgálatot kér­tünk. A vállalati központ szak szervezeti bizottságának kezde­ményezésére a textilipari dolgo­zók szakszervezetének főtitkára a miniszterelnöknek is írt.. . — Az időhúzásokból milyen veszteség érheti a gyárat? — Soroljam? Nem tudom, hogy meddig vár ránk az NSZK- beli Rösch cég. Most is nekik dolgozunk, s eddig is komoly tár­gyalásaink voltak. De a jövőt il­letően kijelentették, hogy csak akkor tárgyalnak velünk, ha ön­állóak leszünk. Félő, hogy idő­közben olcsó pénzért eladnak bennünket, s akkor... rá gon­dolni is rossz. Ugyanis nem tud­juk — mert nem közlik —, hogy mit akar velünk a központ. Nem­igen törődtek eddig sem a vidék­Ha rajtuk múlt volna az ed- ?! termelésünk, akkor már /őr leáll a kerekegyházi te­Mindenesetre érthetetlen, hogy sem elengedni nem akarnak bennünket, sem munkát adni. Helyette — úgy érzem — inkább a „kicsinálgatás” megy ... E huzavonából mit éreznek a dolgozók? — Tucatnyian elmentek már tőlünk, amióta húzódik ez az ügy. Két hasonló profilú, na­gyobb szerencsével átalakuló cég csábítóbb jövőt jósolt több lány­nak, asszonynak. Persze, hogy el­mentek. Megértjük, ha fáj is, de azt nem, hogy háromszáz - vagy ha úgy tetszik, a másik gyáregységgel együtt hatszáz — ember akaratát figyelembe sem veszik. Itt ez az életképes csapat, amely tudna önállóan dolgozni, s nem is akárhogyan. Szinte vala­mennyien a mi nevelésünk, kisuj- jukban a szakma. Ráadásul a négy hímzőgép­ből most kettőt el akar vinni a központ — veszi át a szót a fő­mérnök. — Ez is milyen eljárás? Lízingelt gépek. Az utolsó, az 5. évet nyögjük . . . Az igazgató és a főmérnök egyre hajtogatják: „műszakilag jól felszerelt gyár. Ilyen gazdasá­gi helyzetben hogyan lehet ezt megengedni? Nem bírjuk meg­emészteni, hogy ennyire semmibe vesznek bennünket. Csak zöld utat kapnánk .... még megme­nekülnénk a leépüléstől, ha raj­tunk múlna. Csakhogy már a ha­vi programoknál tartunk, de azért még a termelésünk 80 szá­zaléka tőkés exportra megy. Ám érezhető a dolgozók türelmetlen­sége. Aktuális lenne a bérfejlesz­tés is. Nagyon Várjuk a Rösch cég szándéknyilatkozatát, amit a Vagyonügynökségnek kell elkül­deni . . * A kézirat leadásakor kaptuk a hírt az igazgatótól: a hőn várt szándéknyilatkozat megérkezett. Remélhetőleg az Állami Vagyon­ügynökség figyelembe veszi a kecskeméti gyár és a Rösch tö­rekvéseit és a kedvező döntés után hamarosan megalakulhat a vegyes vállalat. Pulai Sára HOGY CSINÁLJÁK AZ OSZTRÁKOK? Ott is túltermelés van a mezőgazdaságban IGAZGATÓVÁLASZTÁSOK Ki üljön a székbe? Kecskeméten nyolc oktatási in­tézmény vezetői állását hirdették meg. Az Árpádvárosi Óvodában és a Molnár Erik Általános Iskolában lemondás miatt üresedett meg az első számú vezetői szék, a Lánchíd Utcai Óvoda, a Tóth László Általá­nos Iskola, a 623. Számú Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola, valamint a Kato­na József Gimnázium igazgatói nyugdíjba mennek, míg az M. Bo- don Pál Zeneiskola és a Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Szakközépiskola vezetőinek a megbízatása lejárt. A pályázatok beadásának határ­ideje április 1. volt. Kiss Katalintól, a városi kulturá­lis iroda főelőadójától megtudtuk, hogy az 1988 óta érvényes rendelet alapján történnek a választások. Változás csupán annyi, hogy a pá­lyázatokat a városi polgármesteri hivatal írja ki. A jogszabály szerint a tantestüle­tek háromfős előkészítő bizottságot választottak, melyek az adott intéz­ményben folyó vezetőválasztás jog­szerűségéért felelősek. Ők gondos­kodnak arról is, hogy a jelentkezők személyét és elképzeléseit a tantestü­let valamennyi tagja átfogóan meg­ismerje. Ezután kerülhet sor arra a rendkívüli tantestületi értekezletre, melynek egyetlen napirendi pontja a titkos véleménynyilvánítás lesz. En­nek végső határideje július 31. A nevelőtestület egyetértését az a pályázó tudhatja a magáénak, aki az érvényes szavazatok több mint felét megkapta. Ebben az esetben a közgyűlés csak akkor tekinthet el a megbízástól, ha az eljárás ideje alatt nem ismert kizáró ok jut tudomásá­ra. Amennyiben egyetlen jelölt sem nyeri el a szavazók többségének bi­zalmát, akkor — a jogszabály sze­rint — megbizott vezetőt kell az intézmény élére állítani. A gyakor­latban ez általában az egyik helyet­tes. Az új vezető kinevezése augusz­tus 1-jétől az ötödik év július 31-éig tartó időszakra szól. Arról, hogy mely intézmény élére ki pályázott, még korai volna szól­ni. Az viszont már most egyértel­mű, hogy a Molnár Erik Általános Iskola igazgatói székébe az 1991 —92-es tanévben sem ül kinevezett igazgató. Hiábavalónak bizonyult az állás másodszori meghirdetése is, mivel egyetlen pályázó sem akadt, aki e pozíciót be kívánná tölteni. G. T. T. Zűrzavaros esztendő elé néz a magyar mezőgazdaság. A gazdák nem tudják, kinek a földjébe kerül a mag ha majd vetnek egyáltalán. Nem tudják: elvégez- zék-e a szaporítással járó munkákat. Lesz-e vevő az állatokra, tejre, azt pedig végképp nem tudják, haszon lesz-e vagy csak ráfizetés. Elterjedt a hír: példa nélkül álló, rekord gabonatermés várható, amivel egyszerűen nem fogunk tudni mit kezdeni. BÚZAEXPORT — DOTÁCIÓVAL A szomszédos Ausztriában a mezőgazdasági túltermelés nem új keletű jelenség. Lassan egy évtizede próbálkoznak úrrá lenni a nehézségeken. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet két munkatársa, dr. Stauder Márta és dr. Szabó Márton jól ismeri a megoldásra tett különféle kísérleteket. Nyugati szomszédunknál a legnyomasztóbb a gabonatúltermelés problémája. Ausztria 1988-ban 5,3 millió gabonát termelt, ebből a belföldi kereslet hiányában 1 millió tonnát exportálni kényszerült. A kivitel azonban nagyon sok pénzbe — 2,5 milliárd schillingbe került. A gabona ugyanis a világpiacon olcsóbb, mint Ausztriában, ezért az exportot támogatni kellett, hogy versenyképes lehessen. A támogatás összegét fele-fele arányban a gazdák, illetve az állam teremtette elő. Ugyanebben az évben 2,2 millió tonna tej került a piacra, noha a szükséglet csak 1,8 millió tonna. A különbözet külföldre szállítása 2,6 milliárd schillinget emész­tett fel, ennek negyedrésze terhelte a gazdákat. Sertéshúsból csak időnként jelentkeznek feleslegek, marhahúsból viszont állan­dóan. A levágott, 683 ezer szarvasmarhából 320 ezret kellett exportálni, ennek költsége 1,6 milliárd schilling volt. A túltermelési válság ellenére továbbra is jelentős mennyiségű külföldi marhahús érkezik az osztrák piacra. Hogy az import ne legyen olcsóbb a belföldi termelésnél, a határon importvámot fizettetnek a megrendelővel és ezt az összeget az export támogatására használják fel. ALTERNATÍV NÖVÉNYEK A mezőgazdasági termelők védelme jellemző Ausztria agrárpolitikájára. A ga­bonafeleslegek csökkentésére bevezették és erősen támogatják az „alternatív növé­nyek” termesztését. A támogatás mértékét az osztrák Agrárgazdasági Kutatóinté­zet dolgozta ki és javasolta a kormánynak. A tervezet elkészítését részletes vizsgá­latok előzték meg. A termesztésre ajánlott növényeket három csoportra osztották. Az ott használatos elnevezés szerint vannak „nagy" és „kis” alternatívák, valamint í„különleges kultúrák”. Az első csoportba került — többek között — a repce, a napraforgó és a szója. A másodikba a gyógy- és fűszernövények jelentőségük ott sokkal nagyobb, mint nálunk. Ide tartozik még a lucerna, a here. a csillagfürt és a virágmagvak, valamint a mustár, az olajlen, a mák és a lencse. A harmadik csoportba az ipari növényeket: a komlót, a dohányt sorolták. A támogatás feltételeinek részletes leír Szövetségi Mező-és Erdőgazdasági Minisztérium teszi közzé. Azok a gazda tabona helyett a javasolt növények valamelyikének termesztésére vállalkc, . ületi és árprémiumot kaphatnak. Ennek összege hektáronként 3500 és 80’ Aing között változhat. Támogatás­hoz juthat a gazda akkor is, ha bizonyos te: Jeteket parlagon hagy. ŐK IS ELÉGEDETLENEK Maguk az osztrák szakemberek is azt tartják, hogy a jelenlegi rendszer túlszabá­lyozott, merev. Kritika nélküli átvételét más országok számára nem javasolják. Ugyanez a rugalmatlanság jellemzi a piaci rendszert is. A felvásárlást és az eladást körzetesítették. A gazdák ugyan önállóan termelnek, de az értékesítésre és a feldolgozásra nagyon sok helyen hoztak létre szövetkezeteket. A tejtermelésben például egy adott vállalat (szövetkezet) csak szigorúan meghatározott körzetből vásárolhatja fel a tejet és a tejtermékek értékesítésére is csak kijelölt területen jogosult. Minden termelő számára egyenként határozták meg, hogy mennyi tejet adhat le, és ezt át is veszik tőle az államilag támogatott, rögzített, magas áron. Ha valaki többet szállít, az árujáért fokozatosan egyre kevesebb pénzt kap. A tapasz­talat mégis azt mutatja: az utóbbi években nem tudtak olyan keveset fizetni, hogy végképp elvegyék a gazdák túltermelési kedvét. A hozzáértők körében egyöntetűen az a vélemény alakult ki. hogy amennyiben agrárpolitikáján nem változtat, a Közös Piacba való belépés után Ausztriának komoly nehézségei lesznek. „ . «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents