Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-09 / 82. szám
1991. április 9. • PETŐFI NF.PE • 3 FÓRUMMÁ LETT KÖZGYŰLÉS Csak a „kályhát” találták meg Soltszentimrén — Kérem, fáradjon be mindenki a terembe! Kérem a jelenléti íveket behozni! — Immáron második alkalommal noszogatta így a Solt- szentimrei Ezerjó Szövetkezet tagságát dr. Ficsor Balázs elnök. Másodjára kellett ennek így történnie, hiszen a szakszövetkezet közgyűlése az előző alkalommal nem volt határozatképes, tehát — a jog szerint meghatározott — döntéseit nem hozhatta meg. A második közgyűlésen tehát nem volt véletlen az az izgalom, amivel a szövetkezet aktív, illetve nyugdíjas, járadékos tagságának és a jelenlévők számának közlését várták. Az eredmény ismételten nem kecsegtetett semmi jóval, azokban a kérdésekben melyekhez a minősített többség szavazata kell, ismételten határozatképtelennek bizonyult a közgyűlés. Hiába mondták a hozzászólók, nem kellene ilyen szigorúan venni az előírásokat, hisz akárhányszor is rendezik meg ezt az összejövetelt, mi biztosít arról: elegen lesznek-e a határozathozatalhoz. Ez ellen tenni — merthogy a cégbíróság írt elő közgyűlési döntést igénylő határozathozatalt — nem lehet. így hát, a jelenlévők, a helyzettel megalkudva, mégis együttmaradtak. Annál is inkább, mert a szakszövetkezet elnöke, egyben a közgyűlés levezetője az első, a jelenlétre, a cégbiróságra vonatkozó mondatokat meglepő fordulattal folytatta: Kilenc éve, amikor elnök lettem, nagyon megmértem magam és a dolgaimat. Azóta már tudom: mivel, hogyan kell számolnom. Amire viszont nem vagyok hajlandó, az az, hogy lábtörlő, szennyfogó legyek! Nem tűrhetem az üzemi titkok elárulását, nem engedhetem egyes ágazatok kipécézését, vádolását, a munkák szétzüllesztését. Nem könnyű döntést hoztam éppen ezért: megköszönve eddigi bizalmukat, munkájukat, ezennel lemondok elnöki tisztségemről. Kérem a közgyűlést, április 15-ével mentsen fel, amikor a folyamatos ügyeket, a kapcsolatrendszert átadom annak, akit megbíznak ezzel a teendővel. Kérem a közgyűlést, tegyen javaslatot a jelölőbizottság tagjaira, de még inkább javaslom, éljen tisztújítási jogával. A bejelentés azonban mintha el sem hangzott volna, szinte a továbbiakban szóba sem került. Inkább a soltszentimrei „szőlőistenről”, valamint a borról és annak eladásáról, a pincéről és legfőképpen a szövetkezeti vagyonról hangzottak el kérdések. Tájékoztatást kértek és kaptak a jelenlévők a szakszövetkezet átalakításának — kétféle — elképzeléséről, a pillanatnyi vagyoni, pénzügyi helyzetről, célzás esett a piac igényeiről. Ez utóbbira az egyik hozzászóló elég különösképpen reagált: „nekünk írem olyan ember kell, aki azt mondja, nem kell a piacnak a zalagyöngye, hanem olyan, aki el tudja adni”. Egy másik hozzászóló egészen más miatt fejezte ki kétségeit: „Mi mindannyian itt akarunk élni, itt akarunk boldogulni. Mégsem teszünk semmit azért, hogy nekünk jobb legyen.” Aztán egy másik szövetkezeti tag, visszatérve — szinte egyedüliként — az elnöki lemondásra: „azért olyan vezetőt válasszunk, aki nem bevándorló ...” Végtére is a tájékoztató fórummá alakult közgyűlés hozott egy döntést, megválasztotta a jelölőbizottság öt tagját. Ők öten az elnök személyére és a döntőbizottság tagjaira tesznek majd javaslatot. Azaz, a megjelent 145 szövetkezeti tag megtalálta azt a sokat emlegetett kályhát, amelytől el lehet indulni a következő közgyűlésen. Már ha — a történtek után nem egészen kétségek nélkül — feltételezzük, hogy az nem lesz határozatképtelen. Ha majd ott valódi kérdés-feleletek hangzanak el, és ha majd ott — esetleg addig — fény derül dr. Ficsor Balázs lemondásának valódi okára. Gál Eszter „AKINEK SZALONNÁRA FUTJA, NEM TÉLISZALÁMIT KERES” Mosópormosdatás Forgalmazhatja termékét az alpári kft. Nem túl barátságos a fogadtatás. Hitelrontást emleget az elnök. Ugyanis lapunk április 2-ai számában, a Sajtóposta rovatban megjelent egy olvasói panaszokat közlő cikk, melyben arról is szó esett, hogy a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet megtiltotta a Natúr Kft. mosóporának további árusítását, mert az nem felel meg a követelményeknek. Nos, a Tiszaalpári Búzakalász Tsz, ahol járok, a kft. egyik tagja. Seres Imre elnök kifogásolja a tájékozódás-tájékoztatás egyoldalúságát. Ha őket is megkérdeztük volna, másként alakult volna a kép termékükről. De hiszen ha egyszer nem felel meg a minősége az előírásoknak, akkor nem felel meg! — mondom, de hát tessék, hallgatom. Akit. azzal a collal alakult meg a múlt évben kezdi a magyarázatot —. hogy olesó és a környezetet a legkisebb mértékben sem szennyező mosóport fejlesszen ki. Olyan olcsó terméket akartunk piacra dobni, amelyet meg tudnak vásárolni az elszegényedő tömegek is. Ezt szeretném leszögezni, ugyanis drága mosóport gyártani nem nehéz: be kell tartani a recepttárát, és kész. Mi mást akartunk. Azonban a kívánt cél eléréséhez idő kell, 1990 a kísérletek éve volt. — De önök a kísérleti termékkel megjelentek a piacon is. — Arra van lehetőség, hogy kipróbálásra nagyobb fogyasztóknak ilyen esetekben kiadjanak a kísérleti cikkből. Ez nálunk is megtörtént, azonban azt a hibát is elkövettük, hogy az elkészített mennyiségeket értékesítettük. — Minden szakmai ellenőrzés nélkül ? — Szó sincs róla! Először is, a vezetőnk egy olyan nyugdíjas vegyészmérnök, aki négy évtizedet dolgozott le ebben a szakmában, és jó néhány, nagy sikerrel forgalmazott termék fűződik a nevéhez. No, és természetesen engedélyünk volt a Köjáltól, s a budapesti Szolgáltatási Fejlesztő és Tanácsadó Vállalat is igen jónak értékelte a készítményünk fehérítő hatását, a károsító hatást, mármint a mosott kelméét, minimálisnak, és a Kermi, amelyhez ezek után fordultunk, szintén alkalmasnak találta arra, hogy alapja legyen egy jó minőségű mosópor kifejlesztésének. (Azt. hogy egy fejlesztési folyamatról van szó, amely akkor még nem ért véget, szeretném hangsúlyozni!) Hibát azzal követtünk el, hogy a kiskereskedelembe is kiengedtük a minőség-ellenőrző intézet által erre egyelőre alkalmatlannak tartott készítményeinket. — Szóda és szappanpor keveréke volt? — Ez volt a két fő komponense a gyártmányainknak. — Jöttek is a reklamációk csőstül... — Téved. Hozzánk egyetlenegy reklamáció érkezett a felhasználóktól. Egy fővárosi asszony arra panaszkodott, hogy az általa kipróbált változat — három került forgalomba a kísérlet folyamán — nem habzik kellőképpen. Az okot kiderítettük: kemény vízzel használta, s az a változat lágy vízre alapozva készült. Természetesen a reklamáló hölgy azonnal kapott abból a tcrmékjelöltből, amelyik aztán már neki is megfelelt. Kíváncsi lennék a lapjukban névtelenül panaszkodó vásárlók kilétére. Vajon ők miért nem fordultak hozzánk? Léteznek egyáltalán? Ugyanis az ország különböző részeiből olyan óriási igény jelentkezett a kísérleti termékekre, hogy kielégíteni is képtelenek lettünk volna. Csomósodásról panaszkodott még egy-két felhasználó, ennek a hibának az okozója a szupernek nem mondható berendezésünk. De ha szuper gépet veszünk, akkor nem tudunk az embereknek olcsó mosóport gyártani, márpedig a mi célunk ez!.Tud még másik (kilónként) ötven forintos mosóport? Mi ennyiért adtuk. — Olcsó húsnak híg a leve.- Nem egészen így látom, és a felhasználóink sem. Két országból exportra is kaptunk ajánlatot, elhiszi-e, pedig még csak a kísérleti termékeket ismerhették meg. Az azonban igaz: ezek a kísérleti mosóporok nem a Persil kategóriájába tartoznak. Mint ahogyan más, hazai mosóporok sem. A mi célunk, ismétlem, olcsó, de azért természetesen a célnak jól megfelelő termék kikísérletezése és gyártása volt. Akinek szalonnára futja, az nem téliszalámit keres a bojtban. Mi az előbbieknek akarunk dolgozni, akiknek a száma a mai Magyarországon növekszik. A másik célunk pedig az volt, hogy harminc embert tisztességes keresethez juttassunk az üzemben. Ők most egyébként fizetetlen szabadságon vannak, mert a gyártást, kísérletezést szüneteltetjük. — Tehát bedobták a törülközőt? — Szó sincs róla. Várjuk a Kermi értesítését, ugyanis ott van náluk véleményezésre a kísérlet végeredménye, a reményeink szerinti sikeres mosóporunk mintája, minden percben várjuk a választ. Ilyesmi csak a mesékben szokott történni: amint Seres Imre elnök ez utóbbi szavai elhangzanak, behozzák neki a napi postát, s mit ad isten, itt egy levél a Kermitöl. Föltépi a borítékot, belenéz a levélbe, aztán enyhe mosollyal az arcán elém teszi: „A bemutatott Natúr környezetkímélő mosópor elnevezésű minta és a közölt adatok alapján a következőket állapítottuk meg: ... A vizsgált mintával megegyező minőségű termék az MSZ 14604-86. sz. „Por alakú, szintetikus mosószer" tárgyú szabványban az „Általános mosószerek", „Környezetkímélő mosószerek” típusra előírt minőségi követelményeknek megfelel... A termék a mosáshoz ajánlott hőmérsékletekkel kiegészített tanúsítással forgalomba hozható." Pecsét, aláírás. A búcsú vidámabb hangulatú, mint a fogadtatás. — A kísérleti változatok az ötvenes évek mosóporaival voltak egyenértékűek — mondja Seres Imre. — A végleges receptúra szerint készítendő mosószerünk, mert más összetevőt is tartalmaz, mint az előbbiek, valamivel drágább lesz, de még, a célunknak megfelelően, mindig sokkal olcsóbb a többi hasonló árunál. Az ámokfutó mentős esete a kanyarral Nyugodt szombat volt a Duna-mellé- ken. Bár a Budapest—Baja főútvonalon élénk volt a forgalom, csak ritkán csörrent meg a telefon a dunavecsei mentőállomáson. Délután háromnegyed négykor azonban minden hívás nélkül elindult egy Nysa a Kossuth Lajos utcai garázsból. Akik látták, nem gondolták volna: hamarosan egy másik, piros keresztes gépkocsinak kell majd utána indulnia. Néhány perc és a mentő(sök) mentéséhez kértek segítséget a faluszéli üzem portájáról. A Fülöp Sándor által vezetett betegszállító jármű nem sokáig rohant. Másfél kilométerre az állomástól, Dunavecse északi határán, az úgynevezett Anda-kanyar külső ívén a száguldó jármű megbillent, majd — miután a járművezető visszarántotta a kormányt — az árokba borult. A helyszínelők megállapították: az engedély nélkül elkötött Nysa sofőrje alkoholos állapotban ült a volánhoz. Még szerencse, hogy a mentők segítője, a jó szerencse nem hagyta cserben az ámokfutót. Nem történt nagyobb baj. Botrány, persze, van! Sokan kérdezik a faluban: hogy is van ez a szolgálatnál? — KAS — Kalocsai és kiskunhalasi Lutra-nyertesek A gyerekek lételeme a gyűjtés, a cserebere, ezt bizonyítja a Lutra sikere. Míg a Védett állatok albumát hetvenezren, az Állatok a ház körül címűt 146 ezren töltötték meg a képekkel, és küldték be a Lutra-szel- vényeket. Ez utóbbi sorsolását a Lutra Kiadó és a TPA Kft. Tiszaújvárosban (a volt Leninváros), a Tiszai Vegyi Kombinát szabadidőközpontjának műjégpályáján rendezte, s a televízió is közvetítette. Megyénkből két fiúnak kedvezett, a Lutra-bohócok keze által, a szerencse: BMX-kerékpárt nyert: Lita- uszki Kornél kalocsai és a nyári táborozáshoz ötezer forintos hozzájárulást Tóth Péter kiskunhalasi fiú. A Barbie-album sorsolása a gyermeknapon, Kőszegen lesz, a Sebesség-albumé pedig októberben. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) NAPKÖZBEN Gondolja meg magát, nyanya! Ismerősöm, aki Kecskeméten, a Máriahegyben lakik, s igy nap mint nap a 14-es busszal közlekedik, zaklatottan kezd a történet elmondásához.- Múlt héten kislányomat csukta oda az említett járat vezetője, azóta is remeg a gyomrom, ha meglátom ezt a sofőrt. Tegnap (április 4-én), amikor hazafelé utaztam 3/4 2-kor, szintén ő vezette a buszt. Szem- melláthatóan jól érezte magát, ezen nem is csodálkoztam, hiszen egyfolytában szórakoztatta fiatal, tizenéves barátnője. Úgy szóba elegyedtek, hogy szinte megszűnt körülötte a világ. A Margaréta-otthoni megállóhoz közeledvén egy idős néni, nagy pakkokkal, két bottal leszálláshoz készülődött. Sajnos, nem elég gyorsan. Ezt nemcsak kora, képessége, de az utasok száma is hátráltatta. így nem csoda, hogy mielőtt leszállhatott volna, az autóbusz elindult. Kérte az idős néni a fiatal (huszonéves) pilótát, várjon még egy kicsit, ő is itt szeretne leszállni. A válasz mindenkit megdöbbentett. — Legközelebb időben gondolja meg magát, vén nyanya! Tisztelt Uram, lehet, hogy barátnőjének imponál(t) az ilyesfajta „szöveg”, de higgye el az emberek nagy többségét felháborítja. Ön elfelejti, hogy a fiatalság is múlandó. Ez alól Ön sem lesz kivétel. Egyébként még tartogatok egy jótanácsot Önnek. Szerelje le nyugodtan a háta mögé kibiggyesztett táblát, amelyen ez áll: Menet közben a busz vezetőjével beszélgetni TILOS! Nem azért, mert úgysem képes betartani, megszegte a munkaköréhez szorosan kapcsolódó szabályt. Azért, mert, gondolom, az a figyelmeztetés csak nekünk utasoknak szól. Mi pedig, ha kérné, akkor sem lennénk hajlandók ilyen esetek után Önnel szóba állni. Úgy gondolom, ezek után nem csodálkozhatunk azon, ha az említett sofőr az íratlan szabályokat sem képes betartani (ami ráadásul nincs is kifüggesztve a busz oldalára). Eltűnődöm, hogy vajon miért nem tesznek erre a járatra egy kicsit türelmesebb, emberségesebb vezetőt? Hiszen annyi idős, nyugdíjas ember utazik az otthon és a város között. Ők érzékenyebbek, megkülönböztetett figyelemre, szeretetre, tiszteletre van szükségük. Nem azt akarom ezzel kifejezni, hogy bármely más járaton ez a viselkedés elfogadható, minősíthető lenne. F. J. Jövő héttől benzináremelés várható (Folytatás az 1. oldalról) tékese, csak annyit mondott, hogy a vizsgálat nem minden kártéritést talált jogosnak. A biztosítók várhatóan április végén, május elején kezdhetik meg a szerződéskötéseket. Az erről szóló igazolást a forgalmi engedélyben kell majd elhelyezni. Július 1-jét követően 10 ezer forint bírsággal, illetve rendszámlevétellel számolhatnak azok a gépjármű-tulajdonosok, akik nem kötik meg a kötelező biztosítást. A szerződéskötéseket a biztosítók az Országos Rendőr-főkapitányság számítógépes nyilvántartásának segítségével ellenőrzik. A rendelettervezetből az is kiderül, hogy ha egy vétlen vezető autójában olyan gépjármű okoz kárt, amelynek tulajdonosa nem rendelkezik kötelező biztosítással, akkor a vétlen autós a kárigényét nem tudja a biztosítónál érvényesíteni, végső esetben polgári peres úton juthat kártérítéshez. Amennyiben személyi sérülés is történik, akkor a biztositók által létrehozandó alapból részesülhet a sebesült. Mindennapi keresztünk a benzinkút körül... A. Tóth Sándor (A csongrádi benzinkútnál fényképezte Bor/.ák Tibor)
