Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-06 / 80. szám

1991. április 6. • PETŐFI NF.PE • 3 A PETŐFI NÉPE KÉRDÉSEIRE DR. POHANKOVICS ISTVÁN VÁLASZOL HÁROMSZÁZ KISVÁLLALAT ZÖLD UTAT KAP „Igazából nem történt rendszerváltás” (Folytatás a: I. oldalról) Ez betudható annak, hogy az értel­miség és a menedzseri réteg egyáltalán nem egy évtizeddel előbbre és nem az anyagilag talpra állni akaró — kény­szerülő — szférában gondolkodik, ha­nem a tömegtájékoztatásban nagy dér- rcl-durral hirdetett „vállalkozásban" általában. Azt a fajta kibontakozást hirdette meg, aminek a lényege: egy „árveréses" tulajdonhoz, termelőesz­közhöz jutó vállalkozói kör fog diktál­ni piacot, foglalkoztatást és ezen ke­resztül elosztási viszonyokat Magyar- országon. Késve került bele a privati­zációs és törvénykezési újraosztási me­chanizmusokba a 2-3 millió alkalma­zott. tsz-tag, gyári munkás. A bérmun­kások távlati tőkéhez jutása, hitellehe­tősége. piaci ismerete, átképzése, ter­melési kultúrája, életkörülményei job­ban beleillesztendők lettek volna már az induló elképzelésekbe. Ebben a kér­désben valamiféle jobb megközelítést az önkormányzati törvényben láttam. Folyamatos kontroll — Milyen a kisgazdapárt, mint koalí­ciós tag együttműködése a kormánnyal, valamint a kisgazda kormánytagok kap­csolata pártjukkal?- Én a kormánnyal az együttműkö­désünket jónak tartom. Azt kifogásol­tam a tárcákkal bíró kisgazdák eseté­ben, hogy az első 3-4 hónapban az az­óta mindkét posztról távozott minisz­tereknek nem sikerült a személyes arcu­laton túl még néhány területen újfajta szemléletet kialakítani az adott minisz­tériumban. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban is fontos lett volna az arculatváltás. Az MDF-es miniszter és az általa hozott államtitkárok többé1 kevésbé — már sokkal felkészültebben — megfelelnek ennek az igénynek. Azt hiszem, a többi minisztériumra is igaz — ahogy a kisgazda kollégáktól tudom —, hogy nagymértékben meghatáro­zók az apparátusok ottmaradt főosz­tályvezetői. Az ágazati minisztériu­moknak most, amikor új feladatok je­lentkeztek, sokkal aktívabb szerepel kellett volna vállalniuk, és nem ennyire magára hagyni az érintett területeket, mint például a privatizáció és a'válság- kczelés esetében. Pártunk és a párt által delegált poli­tikai államtitkárok, miniszterek együttműködése jó. A közvetlen kap­csolattartás megfelelő. Az más kérdés, hogy napi, gyors beavatkozásokra nemigen van lehetőség, mint ahogy az korábban, az egypártrendszer idején ment a különböző tárcák között. Ez érthető, hiszen a többpárti demokráci­ában folyamatosan jelen van a kont­roll. — Torgyán úr leváltása, s az azt meg­előző szereplése, nyilatkozata a koalíci­ón, a kormányon belül milyen hatással voltak az önök munkájára? — Én semmiféle nyomást nem érez­tem, bár meglehet, néhányan ezt cáfol­ják. Nagy volt a szcnzációkeltés. Ami­kor az SZDSZ-nél a frakcióvezetésben csere történt, a sajtó néma maradt. Torgyán úr leváltása azonban annál nagyobb hírverést kapott. Ez persze annak is tulajdonítható, hogy Tölgyes- si Péter kulturáltan, fegyelmezetten nem tárt fel sémmiféle sértődöttséget. Ezzel szemben Torgyán úr igen. Én azonban remélem, hogy személye a ko­alíció sorsát a továbbiakban nem fe­nyegeti. A párt vidéki népszerűségét az ö leváltása valamivel csökkentette. Bí­zom benne, hogy az emberek felmérik majd: Torgyán József működésének nemcsak pozitívumai, hanem rengeteg negatívuma is volt. Tevékenysége a mai helyzetben keményebb kisgazda politi­zálást tett lehetővé, míg más ügyekben a szereplése kimondottan zavaró volt. S nemcsak kizárólag a Testnevelési Fő­iskolán történt szereplésére gondolok, hanem frakcióvezetésére is. A képvise­lők 8-9 hónapos tapasztalata és nem ez a legutóbbi, vihart kavart nyilatkozat eredményezte a leváltását. A vállalati közgazdász és az államigazgatás — S hogyan értékeli eddigi államtit­kári tevékenységét? — Mint érdeklődő újságolvasó és közgazdász, ismertem csak a magyar ipart. A képzettségem miatt elsősorban agrárkérdésekben vagyok jártas. Ép­pen ezért az első hónapokat az iparral való .ismerkedésre szántam. ;A követ­kező heteket, hónapokat már arra kí­vánom használni, hogy a tapasztala­• Dr. Pohankovics István: A kollégák kevésbé számítanak arra, hogy egy vállalati közgazdásznak az államigazgatásban is hasznosíthatók a tapasztalatai.” (Fotó: Walter Péter) taim alapján magam is aktív befolyáso­lja legyek a folyamatoknak. E téren már elégedetlen vagyok. A minisztéri­um csapatának és vezetésének ugyanis váratlanul sok feladat szakadt a nyaká­ba. De a kollégák mégis kevésbé számí­tanak arra, hogy egy vállalati közgaz­dásznak az államigazgatásban is hasz­nosíthatók a tapasztalatai. — Pártjával elégedett? A párt működésével annyiban nem vagyok elégedett, hogy a decem­beri váltás kicsit korán jött: elterelte a figyelmet az érdemi politizálásról. Az új vezetés egyébként nagyon pozitív és kulturált működést fejtett ki. Egy nagy polgári párthoz képest persze még lehet kifogásokat találni. De megítélésem szerint ez az új vezetés a mi alapcéljain­kat jól képviseli. A belső rivalizálás csendben folyt, az utóbbi hónapok vi­harait is viszonylag kulturáltan állja a pártvezetés. Jócskán érkezik belülről és kívülről is kritika, támadás. Hiányo­lom, hogy hosszú távú agrárpolitikai kérdésekben nincs még meg az a szelle­mi műhely, együttgondolkodás, amivel á kormánynak Segíteni tudnánk. Bencze Andrea Végre elkészült a privatizációs kormányprogram Kupa Mihály pénzügyminiszter már beiktatásakor kijelentette: a magyar gazdaság talpraállásának kulcskérdése a vállalatok privatizálásának felgyorsí­tása. Mindezt persze eddig sem vitatta nyíltan senki, de az elmúlt tíz hónapban sok hivatali, hatósági aka­dály, gát épült a privatizáció útjába, amelynek elhárí­tása nélkül akár több évtizedig is eltarthat, amíg a vállalatok gazdára lelnek. A napokban a pénzügyminiszter Ígéretéhez híven napvilágot látott a kormány privatizációs stratégiájá­nak terve, amely mindenekelőtt azzal okoz kellemes meglepetést, hogy a sok elvi állásfoglalás után végre e lehető leggyakorlatibb kérdésekkel foglalkozik. 25 SZÁZALÉKOS KÜLFÖLDI RÉSZESEDÉS A stratégia legfontosabb céljai a következők: — az állami tulajdon arányát 1994-re 50 százalék alá kell csökkenteni; — a külföldi tulajdonrészesedés aránya a jelenlegi 3,5-4 százalékról 1994-re elérheti a 25 százalékot; az állami vagyonból ingyen kizárólag a társada­lombiztosítás, az önkormányzat részesülhet, illetve a kárpótlás céljára vehető az igénybe; — a társadalombiztosítás az idén 25 milliárd értékű állami vagyont kap értékpapírok formájában. Azért nem nagyobb összeget, mert a jelenlegi társadalom- biztosítási szervezet nem alkalmas a vagyon szaksze­rű kezelésére; a helyi önkormányzatok jövedelme elsősorban a helyi adókból és a központi támogatásokból áll, ezért az állam vállalkozói vagyona - beleértve az állam tulajdonában levő földet — ne kerüljön térítés­mentesen az önkormányzatok tulajdonába; — az állami vagyon értékesítése során piaci árra kell törekedni, ezért ellenőrzött privatizációra van szükség; az állami vagyon értékesítéséből befolyt össze­get csak az államadósságcsökkentésére, a magánvál­lalkozások támogatására, valamint az infrastruktúra fejlesztésére lehet felhasználni; ki kell jelölni, hogy mely ágazatokban és vállala­toknál indokolt a 100 százalékos, illetve 51 százalékos állami tulajdon, az 51 százalékos nemzeti (állami plusz hazai magán), valamint a 25 százalékos állami részesedés. EGYSZERŰBB LESZ AZ ELJÁRÁS A tervezet szerint fokozatosan meg kell szüntetni a vállalati tanácsi, illetve a dolgozói közgyűlés által irányított vállalati formát. Ezek helyébe a következő szervezeti formák lépnének; — államigazgatási irányítású közüzemi vállalat (például posta. MÁV), — állami konszern, például a villamosenergia- és kőolajiparban, — állami holding, amely csak részvénytulajdonosi funkciókat lát el, — államigazgatási irányítású állami vállalat, első­sorban azok a cégek, amelyek 1991 január l-jéig nem alakulnak át társasággá, — kereskedelmi társaság (kft., rt.), — önkormányzati közüzemi vállalat. A tervezet szerint a jelenlegi átalakulási törvényt hatályon kívül kell helyezni, és meg kell alkotni a privatizációs törvényt. A privatizáció az eddigiekhez képest lényegesen egyszerűsödik. A kormány kijelölése alapján mintegy 300 állami kisvállalat esetében egyszerűsített, gyorsított privati­zációra lesz lehetőség. Ezek a kis vagyonú, kis létszá­mú cégek önprivatizáció útján kerülnek részben vagy egészben magánkézbe. A vagyonügynökség csak azt írja elő számukra, hogy meghatározott vagyonértéke­lő cégeket vegyenek igénybe. JÖN A NEGYEDIK ÚT Ez a negyedik utas módszernek elkeresztelt privati­záció azért nem egészen ugyanaz, mint a sokat kár­hoztatott spontán privatizáció. Egyrészt csak megha­tározott körben, kis vállalatok kerülhetnek így ma­gánkézbe, másrészt bizonyos utólagos ellenőrzésre szúrópróbaszerűen lehetősége lesz a vagyonügynök­ségnek. Ilyenkor azt vizsgálják majd, hogy a vállalat vagyonának értékelésekor, az eladás lebonyolítása­kor a tanácsadó cég szakszerűen járt-e el. Ez az egy­szerűsített privatizáció egyébként a tervek szerint már a nyár elején érvénybe lép. A hazai vállalatok privatizációjának egész prog­ramja még nem áll ilyen közel a megvalósításhoz, hiszen először a kormánynak, majd a parlamentnek kell elfogadni. P. É„ ELSŐBBSÉGET KAP AZ IVÓVÍZELLÁTÁS, CSATORNÁZÁS — DE Ml LESZ AZ USZODÁVAL? „A mi szolgáltatásunk nemcsak al\ de nélkülözhetetlen 99 BESZÉLGETÉS SZEKERES ISTVÁN VÍZMÜIGAZGATÓVAL Áprilistól új igazgató áll az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat élén. A megyei közgyűlés Szekeres Istvánt, a korábbi főmérnököt, majd rövid ideig egyben megbízott igazgatót nevezte ki a vállalat vezetőjének. Szekeres István 1968 óta dolgozik a vízműnél, 1971-től főmérnöki beosztásban. Milyen tervekkel veszi át új munkakörét, egy korábban hosszú éveken át igen sikeres, ma azonban a gazdasági élet legtöbb szereplőjéhez hasonlóan nehéz helyzetben lévő cég élén? — Valóban sikeres vállalat volt a miénk, és igyekszünk ezt a fo­lyamatot megőrizni. A minősítés lényegében igaz az elmúlt eszten­dőre is, beleszámítva persze a ta­valy elénk tornyosuló kemény fel­adatokat is, amelyek részben ösz- szefüggtek a cég élén történt veze­tőváltással. Ennek ellenére válla­latunk 1990-ben is nyereséges volt, noha jóval eredményesebb is lehetett volna. Ami pedig a terve­ket illeti, azokat egy mondatban úgy foglalhatom össze: elsőbbsé­get, prioritást kell kapnia az alap­vető szolgáltatásnak, az ivóvízel­látásnak, a szennyvízelvezetés­nek, -tisztításnak. — Ezek szerint háttérbe szo­rul a fürdőágazat, valamint a vállalathoz immár hozzá tarto­zó építési tevékenység, vendég­látás ... — Meggyőződésem, hogy a sok lábon állás a szakosodás ko­rában csak akkor jelent valami pluszt, ha az alaptevékenység ön­fenntartóvá válik. Abban az eset­ben a máshonnan származó nye­reséget is vissza lehetne forgatni az alaptevékenység fejlesztésére. Véleményem szerint egyébként a több lábon állás jegyében működ­tetett egységek, például nálunk a szálloda, kemping, a versenyszfé­rában nem lenne, lesz olyan nye­reséges, nehezen tartaná a lépést a szakvállalatokkal, maszekok­kal. — Akkor mit terveznek? Az alaptevékenységhez kap­csolódó ágazat, mint például az építés, megmarad, a többit meg­próbáljuk más formában haszno­sítani, és a képződő nyereséget az ivóvízellátásra, csatornázásra, szennyvíztisztításra fordítani. Eb­ből tudunk új kutakat fúrni, veze­téket építeni, szivattyút, hibaelhá­rító kocsit venni, vagy megfizetni a jobb munkát. Mindez emeli a szolgáltatás színvonalát. Hiszen az minőségi változás, ha 4 óráról a felére csökken a csőtörésjavítás, kevesebbszer rozsdás a víz, jobb lesz a vezetékben a víznyomás a településeken. Szükség lenne a teljesebb automatizálásra. A fo­lyamatirányításba betört a mik­roelektronika, a korszerű műsze­rek nemcsak előre jelzik a hibát, hanem képesek azt korrigálni. Például ha leáll egy szivattyú, au­tomatikusan indítják a másikat, mert az ma az emberi szubjektivi­táson múlik, hogy fokozatosan, vagy egy mozdulattal nyit-e meg egy tolózárat, s ezzel egy négymil­lió forintos kút azonnal tönkre is megy. Az automatika bizonyos elemeit már alkalmazzuk, ám mi itt Magyarországon mégis az ol­csó, rosszul fizetett munkaerőre vagyunk kénytelenek alapozni. De nem tehetünk mást, hiszen ha egy kistelepülésen az új kútra sincs pénz, akkor abból nem lesz automatizálás. Ezzel együtt mi, a víz-, csatornaágazatban még min­dig sokkal közelebb vagyunk Eu­rópához, ha a működés, a szolgál­tatás színvonalát nézem, mint sok más területe a gazdaságnak. — Az építést megtartják, mondta ... — Az a legjobb, legolcsóbb, ha magunknak építünk, rekonstruá­lunk. Ez megtérül a szolgáltatá­sok áraiban. — Mégis drága a víz, 26,60 forint köbmétere, a két évvel ezelőttinek tízszerese. — Ennek ellenére a megyék kö­zött mi vagyunk a legolcsóbbak. Baranyában, Borsodban, Fejér­ben 50 forint körüli egy köbmé­ter. — Ez nem igazán vigaszta­ló ... — Az viszont talán az lehet, hogy a mi térségünkben a vízszol­gáltatáson nincs dotáció, igaz, a csatornán még van, köbméteren­ként 4 forint. De három ilyen tele­pülés van még az országban! Amikor jövőre teljesen megszű­nik az állami támogatás, akkor nálunk 30 forintot kell fizetni, még másutt 60-70 forintot is. Per­sze az infláció beszámítása nélkül. — Mondják, nem is alap nél­kül, hogy a sok vállalkozásból csak van nyereség, ami csök­kenthetné a vízdíjat. — A díjtételeket nem mi álla­pítjuk meg, hanem a kormány, alapul véve az ágazat önköltségi mutatóit. A mi korábbi takaré­kosságunk tehát már most is ked­vező volt a megyének, mert így csak tízszeres a drágulás, míg má­sutt hússzoros volt. — De a tízszeres emelés is szinte megfizethetetlen ... — A műszerek, gépek, energia, vegyi anyagok ára nyugati szín­vonalú. (Egy nyugati típusú bú­várszivattyút 290 ezer forintért ja­vítottak meg.) Ugyanakkor a ma­gyar átlagember fizetése az otta­niakénak tizedrésze. Gond volna itt a köbméterenként 26,60 forin­tos víz vagy a 21 forintos liter tej, ha 8 ezer helyett 80 ezret keresne a mi dolgozónk havonta? Persze a jövedelmekben az egész magyar gazdaság hatékonysága tükröző­dik, míg az önköltségben ezt nem lehet tekintetbe venni. — Mi lesz a fürdőkkel, külö­nösen a kecskeméti fedett uszo­dával? Mert a bezárás, sokunk szerint, elképzelhetetlen. ’ — A fürdő nem alaptevékeny­ség. A fejlett világban sehol sem a vízmüvek a működtetők. Az uszodák az önkormányzatok tu­lajdonában vannak, azok tartják fenn, ugyanolyan szolgáltatás­ként, mint a színházakat, múzeu­mokat, sportlétesítményeket. A fürdő a város szolgáltatása. — Eddig mégis a vízműválla­lat működtette... — Viszont a veszteségeket nem vállalja egyetlen vállalat sem! Az üzemeltetést bérmunkában ellát­nánk, vagy ha valaki nálunk ol­csóbban tudja csinálni, akkor át­engednénk. De a versenyszférá­ban dolgozva egyszerűen nem fo­gadná el a lakosság, hogy emeljük az alapszolgáltatás díját, mert veszteséges az uszoda. Hogy azért drágább a víz Kunadacson, mert Kecskeméten fürdők vannak. — Uszodaügyben már több­ször is beszéltünk, s mindig megemlítettük: a kecskeméti fedett volt nyereséges is. — Valóban, az első néhány év­ben némi hasznot hozott, ám ösz- szességében a vállalat 76 millió forint veszteséget gazdálkodott ki. Ennek túlnyomó része az utóbbi esztendőkben óriási súly­ként nehezedett ránk. — Az viszont megoldás ön szerint, ha bezárják? — Szégyen lenne, ha a több mint százezres lakosú városban be kellene zárni az uszodát. Nyit­va tartani akkor lehetne, ha a he­lyi vállalatok, vállalkozók és a la­kosság egységesen viselné a költ­ségeket. Elismerem, javaslatom, az általános 400 forintos lakoson- kénti bérlet kissé utópisztikus volt. — A városi önkormányzat viszont a tulajdonjog tisztázá­sát fontosnak tartja bármilyen döntés előtt. — Ha a megyei önkormányzat ezzel egyetért, mi erre napokon belül készek vagyunk. Sőt, jó­váhagyás esetén az uszodát, a strandot és a szabadidőközpont strandrészét együttesen átadnánk városi kezelésbe. Ám akkor úgy gondoljuk, hogy a három létesít­ményre fordított beruházások vállalati hányadát — amelyet a megye északi részén végzett mun­káink nyereségéből használtunk fel itt — kompenzációs jelleggel figyelembe kell venni. — Ezek szerint a labda most a túlsó térfélen van. De mi te­remthetne végre tiszta helyze­tet? — Ha elvonatkoztatunk a uszodától, akkor azt mondha­tom: amennyiben a szolgáltatá­sok díjtétele tartalmazná a fejlesz­tésre, rekonstrukcióra fordítható összeget is. Mint a világ más ré­szén mindenütt. Ekkor válna az ágazat önfenntartóvá, s elérhető lenne, hogy a szakvállalat azzal foglalkozzon, amihez igazán ért. Ha ez így megvalósulna, akkor mi szakmailag is, gazdaságilag is áll­nánk a verseny 1. Szakembergár­dánk alkalmas az igényes szolgál­tatás ellátására. Amikor a cég struktúráját bizonyos fokig át kell formálni, akkui azt az. előző célnak alárendelve tesszük meg. A jövőben fejlesztéseinket az alaptevékenységre koncentráljuk, amelynek eredményeként a térség 35 települése színvonalasabb szol­gáltatást kaphat majd. Jobbat an­nak mml amibeul ma nyújtani tudunk, s amelyikkel Magyaror­szágon m i is az elsők között va­gyunk Mini i ninp.ilmz való lar- anika1 i mi 11. i ulkalózai ki pitétt .i un a telefonok s, un i mulaiia P. i idusul a mi szolgáltatásunk nemcsak alapve­tő, de nélkülözhetetlen is. Vác/.i Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents