Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-05 / 79. szám
1991. április 5. • PETŐFI NEPE • 3 NEM A KISTERMELŐK HÁZA TÁJA A SZÉGYENFOLT! Betyár helyzet Bugacon „Tisztelt Szerkesztőség! Szép falunk van, csak az a baj, hogy évek óta szagoljuk a bűzt. Ha az állattartók az ólakat és a portájukat jobban rendben tartanák, nem csavarná az orrunkat a sertés- és a libatrágya szaga. Az elhullott állatok tetemei ott hevernek, fedetlenül, a szennyvízárokban, amely közel esik a falu kútjához. Mi lesz itt. ha melegszik a levegő? Az önkormányzat nem tesz semmit azért, hogy ezen a helyzeten változtasson. Szagoljuk továbbra is a bűzt ? A bugaciak nevében.” Fontné, amennyire tud, igyekszik A Felszabadulás utca 18-ban Font Mihálynét munkában találjuk. Az udvart rendezgeti. Homokot terít szét a disznóól körül, közben válaszol egy fiatalasszonynak, aki épp most ért a kapuhoz: — Ha trágyáért jöttél, nincs! Már elvitték. Látjuk, mennyire kell a sertéstrágya március utolján Bugacon is a kertészkedő családoknak. A fóliaházakban készítik a talajt a palántázáshoz. Az udvarok végében, itt is, ott is, egy-egy halom trágya jelzi, hogy állattartás nélkül nem boldogulnának a paprika-, a paradicsom- és az uborkatermesztők. Fontné óljában kilenc sertés. Harmincat már eladott, kél hete, kilogrammonként 58 és 62 forintos áron. Nem érti az ember, miért kerül mégis olyan sokba a sertéshús a boltokban? Ezen már Fontné is elcsodálkozott. Drága a táp. Ötszáz forintért hoz a fuvaros egy kocsi homokot. Négyszázért szippantják ki a trágyalevet a 30 hektoliteres udvari tárolóból. Klórmeszet is kell időnként vennie, hogy az ólat fertőtleníthesse,. Szóval, igazán nem hiányzik neki. hogy mindezek tetejében t—: mint mondja — felje? lenfők zaklassák. Nem hallgatjuk el, hogy miért jöttünk. A levél miatt. Baj van a sertés- és a libatartókkal. Rontják a levegőt, és elfolyatják a trágyalevet a talajon keresztül a hézagos tárolókból. Font Mihályné igaztalannak érzi a vádat. — Az állattartóknak irigyeik is vannak, nem gondolják? Azt képzelik, mennyire jól megy nekünk ma. — Kesernyésen nevet hozzá. — A barátnőm azt szokta mondani: többet takarítok a disznóknál, mint bent, a lakásban. Arról, hogy a trágyalégödör téglával van kirakva és hogy hézagos, nem tehetek. Nincs pénzem betontárolót építeni. Valamilyen — megbízhatóbb — megoldást mégis jó lenne találni a trágyalé tárolására, mert különben ismét szó érheti a ház elejét. A lakóhelyi környezet és a jószomszédság megvédhető az állattartásra vonatkozó higiéniai előírások figyelembe vételé vei. Flóringéknál így csinálják Dr. Szabó Gábor állatorvos olyan tanyát is tud mutatni Bugacon, ahol ott „díszeleg” a trágya az udvar közepén. Flóring Józsefeknél, a Felsőmonostor 519. szám alatt, nincs így. A gazdálkodó család részben eladja, részben pedig felhasználja a trágyát. (Egy hold földön paprikát, burgonyát, takarmányrépát, tököt és rozsot termesztenek.) Állatállományuk: egy anyadisznó, malacaival, továbbá 3 ló, vadkacsák, japánludak és 600 liba. Az utóbbiak mellett, két hétig, kint éjszakázott Flóringné az • A szégyenfolt. • Flóringné a 600 libával. • A Felszabadulás utcai ház gazdáját munka közben találjuk. (Méhesi Éva (elvételei) ólban, hogy vigyázzon rájuk. Azon kívül, hogy a libák tartása bűzzel jár és ezt a velük foglalkozó asszony elviseli, a környék lakóinak nem okoz kellemetlenséget. A megélhetésért, az egy hold föld szántásáért, azért, hogy hatodikos lányuk, Tünde Röjtökmuzsajba kirándulhatott, s hogy a 17 éves Józsefnek ötezer forintért megvehes- sék a ballagási öltönyt, keményen kellett (és kell ma is) dolgozniuk! Sertéstetem, vassal átszúrva Bár az állattartóknak is megvan a maguk kötelessége, hogy környezetbarát módon hizlaljanak sertést, libát vagy kacsát, mégsem házuk táján a szégyenfolt. Annak a helye a nagyközség határában a szeméttelep és a dögkút. Ijesztő látvány, már messziről, mind a kettő. A szemetet mindenki ott szórja szét, ahol akarja. Papírdarabok mindenfelé. Az egyetlen rendező — a szél. Még rosszabb a helyzet a dög- kútnak nevezett büzfészekkel. Az idősebb Flóring Józseffel óvatosan közelítjük meg a dögtemetőt. Egy sertéshulla, vassal átszúrva. Arrébb nyúl, őz, tehén és sertés, fedetlenül és bomlásnak indulva. Egy állatnak már csak a csontváza maradt meg. Talán lóé. Ki a hibás? — Betyár helyzet! — mondja Flóring gazda, aki a háza körül nem tűrne meg ekkora trehánysá- got. — Nyáron itt olyan bűz lesz, hogy megfulladunk, vagy vehetünk gázálarcot. Nem kívánom menteni az előző rendszert, de a tanács idejében volt gazdája a településnek. Most nincs. A polgárok az ön- kormányzatot hibáztatják a kialakult helyzetért. Az meg őket. Mint Tóth Mihály műszaki előadó a polgármesteri hivatalban megjegyzi: A lakosság hanyagsága okozza, hogy így néz ki a szeméttelep és a dögtemető! Beledobálják az elhullott állatokat a nyitott szennyvizes árokba, és úgy hagyják. Legalább letakarnák földdel. Miért nem lép közbe az önkormányzat ? (Pár nap múlva újrg érdeklődtünk. Akkorra a polgármesteri hivatal már befedette a sertések és más állatok tetemeit. ígéretet kaptunk arra, hogy ezután jobban szemmel tartják a szeméttelepet és a dögtárolót. Pénzük, akárcsak Fontnénak. nincs betontároló építésére, jóllehet ez nyújtana védelmet a bűz ellen.) Sovány ígéret, de azért mégis valami. Vagy jön egy újabb levél Bu- g-ói? • - ;KohlAntal AZ OLVASÓ ÍRJA Ijesztgetés autóból Felháborodva vettem kezembe a tollat, hogy megírjam önöknek, mi történt velem és 8 éves kislányommal március 26-án, 18 óra 22 perckor Kecskeméten. Két másik hölggyel az említett napon és időben vártuk a 16-os jelzésű autóbuszt a Széchenyi körúti megállóban. Arra figyeltem fel, hogy lassított egy 1200-as, piros Lada. A hátsó ablakot lehúzta egy fiatal lány. Láttam, hogy négyen ültek benne: fiúk és lányok, alig lehettek 16-17 évesek. Azt gondoltam, kérdezni akarnak valamit, de nem. Kidobtak az ablakon egy parázsló valamit — első látásra úgy tűnt, egy cigarettavéget —, ami abban a pillanatban nagyot durrant. Petárda volt. Mi nagyon megijedtünk és felháborodtunk. Gyorsan elővettem a toliamat és felírtam az autó rendszámát: ARF—459. Arra készültem, jelentem a történteket a rendőrségen, ám végül is az a véleményem. hogy hiába mentem volna oda. Valószínűleg elutasítottak volna, hiszen ilyen „piti” dolgokkal ki foglalkozik manapság. A rendőröknek komolyabb ügyekben kell nyomozni. Ezután jött az az ötletem, hogy megírom önöknek az esetet. Szeretném, ha közreadnák és a kocsi rendszámát is közölnék, hátha ennek nyomán valamelyik gyerek szülője ráismerne: csemetéje elcseni a kocsit hazulról azért, hogy másokat ijesztgessenek petárdával. Megfordult a fejemben az is, hogy személyi igazolványuk nem régóta lehet. vezetői jogosítványuk meg még kevésbé. Türei Jánosné szülő Kecskemét' Az egér és az elefánt csatájában 58 millió forint a tét Nemzetközi bíróság előtt perli a kecskeméti IKTV a Honeywell céget ? A kecskeméti IKTV L984-ben nemzetközi pályázatot írt ki a táv- ‘ fűtés szabályozására. A cél rendkívül logikus: energiát akartak megtakarítani. Ugyanis a cég gazdálkodásában meghatározó hányadot képvisel az energiafelhasználás költsége. Évente, még régi áron, 110 millió forintot fizetnek földgázért, 25 milliót a villamos energiáért. A fejlett szabályozástechnika, az optimalizálás segítségével — és csak azzal — megoldható viszont, hogy úgy javítsák a szolgáltatás színvonalát, hogy közben megtakarítást érnek el az energiafelhasználásban. A pályázatra több külföldi vállalat is jelentkezett, s közülük a legkedvezőbb ajánlatot az amerikai világcég osztrák leányvállalata, a Honeywell Ausztria tette. Szakemberei két héten át ‘ tanulmányozták a l&cskeméti kábeltévé-hálózatot, amely „visszutas" rendszer lévén, alkalmas a kétirányú jelátvitelre. A módszer lényege: a lakásokban elhelyezett hőérzékelők információi a hálózaton át bejutnak a hőközpontokba, s így közvetlenül szabályozzák a távfűtést. A Honeywell cég szerződésben vállalta, garantálta, hogy az eljárás alkalmazásával 10 százalék gázt és 5 százalék villamos energiát lehet megtakarítani. Ez pedig minden évben milliós nagyságrend, s különösen az, ha az áremeléseket is számításba vesszük. Ez az összeg bőven fedezte volna a munkadíjat, miután ez egy hatmillió schillinges üzlet volt. A teljesítés feltételeként szabták a próbaüzem, egy teljes fűtési időszak kiértékelését. Annak bizonyítania kellett volna a megtakarítást. Kellett volna, mert ezt bizonyítani nem lehetett. Mégpedig azért, mert a kiépített rendszer — a központi számítógép, a betáplált programmal, és a hőérzékelőkkel képtelen a folyamatos üzemelésre. • Miután időről időre zavar támadt, „mikroelektronikai homokszem került a számítógép fogaskerekei közé”, a gép 2-3 nap után önmagát levédve kikapcsolt. Az még hagyjál!, hogy ilyenkor kitörölte a teljes Sok-e vagy kevés 58,5 millió forint? Azt hiszem, csak nagyon kevés vállalat lehet olyan nagyvonalú még Nyugaton is, hogy ekkora összegre rálegyintsen: bagatell. Különösen ha azt ő köteles kifizetni. Egy magyar cég, nevezetesen a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat pedig egyszerűen nem teheti meg, hogy lemondjon róla. Ha dramatizálni akarnánk a helyzetet, kijelenthetnénk: adott esetben a léte függ tőle. De ne dramatizáljuk, a történet a maga valóságában is kellően fordulatos, izgalmas, igazán tétre menő, s (a végén) majd csak ezután következik a csattanó. Márton Lajos, az IKTV igazgatója segítségével végül is hét esztendő epizódjait gyűjtöttük most össze. programot is ne lehessen azt ellopni . de ennél nagyobb probléma volt. hogy a kecskeméti Széchc- nyivárosban leállt a fűtés több ezer lakásban. Tehát az automatikához olyan megerősített ügyeleti szolgálat kellett, amelyre azelőtt nem volt szükség. Nőtt a lakossági panaszok száma, a berendezés pedig nem működött. Az IKTV mintegy másfél évig a magyar «társvállalkozóknál kereste a hibát, az egyik cég például egy esztendeig ingyen dolgozott itt, mert nem is feltételezték, hogy a Honeywell berendezése rossz is lehet. De a többszöri szakértői vizsgálatok után meg kellett állapítani: eddig csak a Honeywell nem bizonyította, hogy az ő műszerei jók. Megkeresték hát 1988-ban az osztrák céget, hogy baj van a rendszerrel. A válasz az volt. hogy hoz egy grazi szakértőt, aki majd ellenőrzi a teljes kiépítést. Ezzel az ígérettel sikerült elhúzni egy újabb esztendőt. 1989 szeptemberében volt egy határidő. Azon nyilatkozatra vonatkozóan, amelyben az együttműködő partnerek aláírásukkal igazoltan elfogadták: az fizeti a költségeket, akinek a részegysége nem üzemképes. Az IKTV-nek igazából akkor lett gyanús a dolog, amikor az osztrákok szakértői vizsgálat helyett visszavonták ezen nyilatkozatukat, és szakértőt sem küldtek. Ezt követően az ingatlankezelő rendelte meg a felülvizsgálatot, amelynek eredményeként 1990 májusában kiadták a szakvéleményt: a Honeywell részegysége nem működik. Ezután született meg a döntés, bírósághoz fordul az IKTV, követelve a kár megtérítését. Az 58,5 millió forint egy része konkrét kifizetés, a többi az elmaradt energiamegtakarítás és kamat. Az ítélő fórum a szerződés szerint — bécsi székhelyű választott bíróság lesz. A kecskeméti vállalat egyébként tavaly októberben már beperelte a Metrimpex külkereskedelmi vállalatot, miután ez a cég hozta be bizományosként az IKTV részére az import műszereket. Az más lapra tartozik, hogy miért a Metrimpex, sőt miért kellett a korábbi rendeletek értelmében külkereskedelmi cég ilyen üzlet lebonyolításához. Az pedig egy általánosságban is válaszra váró kérdés, hogy egy magyar külkereskedő vállalat a hazai megbízójának vagy külföldi partnerének tartozik-e elsősorban felelősséggel? Hogy a külker cég jogászától vagy a felkért osztrák ügyvédtől kell-e megtudni, hogy szó sincs elévülésről, a nem teljesítő üzletfél igenis perelhető. Az IKTV illetékeseiben — mint az Márton Lajos szavaiból is kiderült egyfajta kép kialakult erről. A Metrimpex elleni pert mégis felfüggesztették, miután a kecskeméti vállalat megbízásából a Metrimpex perli a Honeywelt. Az IKTV vezetői — több jogi szakértővel konzultálva - biztosak abban, hogy megnyerik a pert. De bíznak abban is, hogy a Honeywell peren kívül fizetni fog. Váczi Tamás A KÉPVISELŐ-TESTÜLET DÖNTÖTT: Élelmiszereladóképzés lesz Kiskunfélegyházán Az élelmiszer-eladó szakma oktatását kezdi meg Kiskunfélegyházán az új tanévben a Kossuth Lajos Szakmunkásképző és Szakközépiskola. Az erről szóló előterjesztést a polgármesteri hivatal művelődési, ifjúsági és sportosztálya az oktatási intézménnyel együttműködve dolgozta ki, s a március végi ülésén hagyta jóvá a városi képviselő-testület. Az önkormányzati törvény szerint a települések oktatási hálózatának a fejlesztése a helyi önkormányzat feladata. A 2002-es szakmai számú élelmiszer-eladó szakmát ez ideig a megyében Baján, Kiskunhalason és Kecskeméten oktatták. Kiskunfélegyházáról és környékéről az e szakmát választott diákok huzamosabb ideje a megyeszékhely kereskedelmi szakiskolájába járnak. A gyakorlati ismereteket pedig a félegyházi élelmiszerboltban, ABC-áruházban sajátítják el. A városban sokan számítanak arra. hogy fellendül az idegenforgalom, s a közeljövőben még inkább szükség lesz a jól képzelt élelmiszer-kereskedelmi eladókra. Jellemző, hogy Kiskunfélegyházán tavaly egész év alatt 26 élelmiszer- és vegyesboltot nyitottak, az idén március végéig 10-et. A kezdeményezéssel régi kívánsága teljesülhet Kiskunfélegyháza és a környék érdekelt lakosságának. Maga a kezdeményezés nem új, csak az előző években számos akadály került a megvalósítás útjába. Az ön- kormányzati törvénnyel ezek egy része elhárult. Az is tény. hogy a tanulók ide-oda utaztatása egyre költségesebb. Szeptemberben tehát Kiskunfélegyházán is megkezdődik az clelmiszer-eladók képzése. A Kossuth Lajos Szakmunkásképző és Szakközépiskola már most készül erre. Az érdeklődés megvan, az első osztályt várhatóan húsz tanuló beiskolázásával nyitják meg. A közismereti elméleti órákon a szakközépiskola tanárai tanítanak. A szakmai elméleti órákat pedig a helyi Centrum Áruház, az Integrál ÁFÉSZ és a Konzum Kereskedelmi Vállalat szakemberei vezetik. (k. a.) MINDANNYIAN MOST TANULUNK Keddtől: licitálás — E-hitelre Április második hetével megkezdődnek azok az árverések, amelyeket lapokban, üzletek portálján és egyéb módon meghirdetett az Állami Vagyonügynökség (ÁVÚ). Eszerint, privatizációs programja keretében, a megfelelő feltételek megléte, illetve vállalása esetén Egzisztenciahitelt is igénybe vehetnek az egyéni vállalkozók. Ámbár ebben a hónapban már országosan 17 pénzintézethez lehet hitelígérvényért fordulni, az E-hitelt kérőkről a tapasztalatok összegzésére még nem vállalkoznak. Mivel legkorábban — március közepétől — az Országos Kereskedelmi és Hitelbanknál (OKHB), valamint az Iparbanknál foglalkoztak az E-hitelt felvenni szándékozó ügyfelekkel, tájékoztatásért Varga Istvánhoz, az OKHB osztályvezetőjéhez fordultunk.- Hozzánk húszegynéhány vállalat mintegy 200 boltjára, üzletrészére vonatkozó ajánlat futott be. Ez tehát egyelőre az E-hitel igénybevételét is lehetővé tevő privatizációs kínálat, s nem panaszkodhatunk: szép számmal érdeklődnek a vállalkozók. Ám hogy végül közülük kik jutnak el addig, hogy tőlünk hitelígérvényt is kapjanak, erre most még korai lenne válaszolni, hiszen az első árverés, amelyen majd licitálhatnak az érdeklődők, április 9-én lesz, Budapesten. Ezután azonban várhatóan „felpörög majd a motor”, s másutt is sor kerül az árverésekre. — Az eddigi jelentkezők mennyire ismerik a lehetőségeket, s hogy tőlük mit vár a bank? — Egyértelmű tapasztalatunk, hogy a privatizáció és a hitelfolyósítás körülményeit, szabályait illetően elég sok volt az értelmezési probléma. Nemcsak a hozzánk forduló magánszemélyek, hanem általában a pénzintézetek körében is. Mi ezt igyekeztünk gyorsan „tisztába tenni” — talán ezért is indulhattunk a legkorábban a versenytársak közül. — És ami az ügyfeleket illeti? Érzékelhető, hogy információik több forrásból — sajtóból, egymás közötti beszélgetésekből, banki tájékoztatókból táplálkoztak, s nem mindig álltak össze világos képpé. De hát én ezt természetesnek is tartom, hiszen mindannyian tanulási folyamat kezdetén vagyunk, s a Nyugaton már honos pénzügyi kultúra nálunk csak ezután — éppen az ilyen folyamatok eredményeképpen — fog kialakulni. Ügyfeleinknek nem róhatjuk -fel, hogy nem lépnek fel nyomban tapasztalt vállalkozóként —, majd a gyakorlat révén válnak azzá. Az is okoz némi bizonytalanságot, hogy az esetek többségében nem a boltok tulajdonjoga eladó, hanem csupán a bérleti jog. így egy újabb privatizációs döntés alkalmával tudniuk kell, hogy mit jelent számukra, ha bérlőként elővásárlási jogot élveznek, s mérlegelniük kell e lehetőség értékét mostani döntésük előtt. S. J.
