Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-04 / 78. szám

1991. április 4. • PETŐFI NÉPE • 3

CZEIZEL ENDRE TUDJA: RÁKBAN FOG MEGHALNI

Életéveink számát magunk is befolyásolhatjuk

Több ismeretterjesztő televíziósorozat, tucatnyi könyv, az optimális családtervezési modell kidolgozása, kutatási eredmények fémjelzik dr. Czeizel Endre munkásságát. A napokban Kecskeméten tartott előadást az ismert orvos genetikus, ekkor adott interjút lapunknak.

— Mivel foglalkozik egy orvos genetikus?

— Elsősorban tanácsadással. Azok a párok a partnereink, akik félnek attól, hogy a családban előforduló örökletes betegségek megismétlődhetnek, akik egészséges kisbabát akarnak. Ilyenkor feltárjuk a veszélyeket, s igyekszünk megelőzni a bajt. A genetika lényege tehát a megelőzés.

— Orvosnak vagy kutatónak tartja inkább magát?

— Mindkettőnek. Kutatási szinten a veleszületett rendellenességek okaival foglalkozom. így amit a tudományban elérek, azt rögtön alkalmazni tudom a gyakorlatban.

— Kutatásai igazolják-e a veleszületett rendellenességek gyakoribbá válásáról szóló híreket?

— Ez a hír félreértésen alapszik. A rendellenességek gyakorisága ugyanis közel állandó. Az orvostudomány haladásának köszönhetően viszont egyre több ilyen gyermek marad életben.

— Heves társadalmi viták zajlanak a mesterséges életben tartás erkölcsi kérdéseiről is. Milyen álláspontot képvisel ezzel kapcsolatban?

— Az érvényben levő jogszabályok és a humanitárius elvek úgy kívánják, hogy ha már megszületett egy gyermek, akkor mindenáron megmentsük az életét. Persze, olykor felmerül a kérdés: szabad-e ily módon meghosszabbítani szenvedésüket, vegetálásukat. A megoldás szerintem, hogy az egyre bővülő méhen belüli vizsgálatok alkalmazásával elérjük azt, hogy ezek a gyerekek ne jöjjenek világra. A múlt évben 240 magzatot nem engedtünk megszületni. Hiszen mégiscsak jobb a 16-20. héten megszakítani egy terhességet, mint hagyni, hogy megszülessen az, aki azután úgyis hamar meghal, esetleg egész életében fogyatékos vagy nyomorék lesz.

— Van-e olyan határ, amely fölött nyugodt szívvel dönt az orvos a terhességmegszakítás mellett?

— Nagyon nehéz volna határt szabni. Volt például egy esetem, amikor a magzatnak ajakhasadé- ka volt. Amikor az anya megtudta, közölte, hogy nem akarja ezt a gyereket még akkor sem, ha az

operációnak alig marad nyoma. Nos, egy ilyen rendellenességgel születendő gyermek világrajöttét milyen erkölcs alapján akadályozzuk meg? Eszébe sem jutna senkinek, hogy megöljön egy gyermeket, aki e műtét nyomához hasonló sebhelyet szerez. Ellenérv lehet viszont az a tény, amely szerint Magyarországon évente 90 ezer egészséges magzatot pusztítanak el abortusszal. Miért feszegetne akkor erkölcsi kérdéseket ugyanez egy rendellenes magzat esetében? Örök orvosi probléma ez, elvégre célunk az élet védelme, nem pedig annak kioltása.

— Mégis miként rendezné a fogyatékosán született csecsemők sorsát?

— Ha a fogyatékos gyermekeket megölnénk, akkor hamarosan feleslegesnek találnánk a magatehetetlen idős embereket is, azután az elmebetegeket és így tovább ... Erre pedig a hitleri fasizmus mutatott már példát. Nem azzal kell foglalatoskodnunk, hogy eldöntsük, éljenek-e vagy sem a fogyatékosok, hanem oly módon kell támogatni az orvosokat és a kutatást, hogy a megelőzés százszázalékos legyen.

— Miért tartja fontosnak a genetika eredményeinek publikálását, a televíziós szerepléseket?

— A huszadik század második felében a tömegtájékoztatás olyan hatalommá vált, amely fontos eszköze lehet a betegségek megelőzésének, az egészségnevelésnek. Ha ezzel mi, orvosok nem élünk, akkor saját munkánkat korlátozzuk. Májusban például a tv 1-es csatornáján, fő műsoridőben sugározzák a betegségek megelőzéséről szóló sorozatomat.

— Legutóbb megjelent könyvének — A magyarság genetikája — fogadtatása meglehetősen szélsőséges volt.

,■— Nagyon fontos könyvnek

tärtom-, ~már'xsak~azért" isrmert amennyire fontos volt a 70-es, 80- as években, hogy rádöbbenjünk magyarságunkra, most épp oly fontos volna megértenünk, hogy az újraéledő nacionalizmus veszélye fenyeget bennünket.

— A kecskeméti előadásának témája a szívinfarktus megelőzése. Miért foglalkozik e problémával éppen egy genetikus?

— Ez a legfontosabb társadalmi probléma napjainkban. Szívinfarktusban hal meg Magyarországon minden ötödik ember. Orvoskollégáim olykor felteszik a kérdést: mi köze egy genetikusnak a szívinfarktushoz? 1986-ban az orvosi Nobel-díjat az infarktusra való genetikai hajlam megfejtéséért két genetikusnak ítélték. Ez alapján az emberek három csoportra oszthatók: a védettekre, a különösen veszélyeztetettekre, valamint azok nagy csoportjára, akik életmódjukkal befolyásolhatják a végkifejletet. Magyarországon nagyon kevés ember ismeri a koleszterinszintjét. Pedig ennek függvénye az illető viszonya az infarktushoz.

— Tehát genetikai alapon meghatározható, hogy ki fog meghalni infarktusban?

— így igaz. De ez nemcsak a szívinfarktusra vonatkozik. Én például tudom, hogy rákban fogok meghalni. így hát igyekszem a rákokozó hatásoktól tartózkodni és a rákvédő hatásokat erősíteni. Elvégre nem mindegy, hogy 55 vagy 75 évet él az ember. Vannak még terveim. Ahhoz pedig, hogy életéveink számát kedvezően befolyásoljuk, ma már nagyon komoly esélyünk van.

— Jelenik-e meg a közeljövőben könyve?

— Minden szabadságom alatt, augusztusban írok egy könyvet. A múlt nyáron a rendellenességgel született gyermekek szüleinek Írtam kézikönyvet, amely az idén jelenik meg. Külön öröm, hogy ez a kötet gyógypedagógus lányommal végzett munkánk közös gyümölcse. Azt is tudom már, hogy az idén mit fogok írni. A családfa el- készittetésére szeretném biztatni az embereket. Ismeretes ugyanis, hogy az emberek kétharmada abban a betegségben hal meg, amiben a család többi tagja.

— Élénken foglalkoztatja az országos sajtót a rinvaszentkirályi eset, amelynek vizsgálatában ön is részt vett. Milyen eredményre jutottak eddig?

— Magyarországon a megszületett gyermekek 6 százalékában fordul elő kisebb-nagyobb rendellenesség. Rinyaszentkirály egy 460 lakosú kisközség, ahol 1989—90- ben 15 gyermek született. Ebből 11 valamilyen rendellenességgel jött a világra. Ez pedig 73 százalékos gyakoriság. A vizsgálat során jó néhány okot számításba vettünk, s most már biztosan tudjuk, hogy egy esethalmozódással állunk szemben, amelyhez a véletlennek semmi köze. A vizsgálat még folyik. Nyáron, az ügy lezárásakor, visszatérhetünk a részletekre.

G. Tóth Tímea

AZ OLVASÓ HANGJA

Megnézhetnénk magunkat

■ Mivel naponta olvasom lapjukat és újabban nyíltabban megírnak sok mindent, vettem a bátorságot, hogy írjak. Hétfőn és kedden délután szoktam nézni a parlamenti közvetítést, és merem állítani, hogy felháborít a parlamentben ülők közömbössége, nyegle, hanyag modoruk, ha éppen nem pocskondiázzák egymást.

Fölháborít, hogy az FKgP-ből az állatorvos úr belecsámcsog a tv-kamerába. Az SZDSZ-es hölgy széles vigyorral nyugtázza az aznapi viccet és oda se figyelnek az interpellálásokra, sem a miniszter válaszára. Az ülés javában folyik és a képviselő urak a folyosón isten tudja, mit csinálnak, mert mire szavazásra kerül sor, nincs a teremben csak a fele. Kérdezem: ilyen emberek hogyan hozhatnak törvényt, mikor oda se figyel, újságot, könyvet olvas „munkaidőben”?

Többet érne, ha nem közvetítenék, mert sokan a munkahelyen mondják, hogy ha ők is úgy dolgoznának, olyan odafigyeléssel, mint a parlamentben, megnézhetnék magukat.

Azt hiszem, hogy a tévéstáb igen sok pénzt megspórolna, ha megszüntetnék a közvetítést. 400 Ft- os tv-előfizetési díj ellenében talán érdemesebb volna más műsort sugározni.

Tisztelettel:

Olvasójuk

Kegyeletsértők

Sok ember boldog, sok a boldogtalan és sok az, aki feszültséggel, idegeskedéssel éli az életét, és talán ebből ered, hogy az emberek elfásultak egymás iránt. Mindez persze nem magyarázat arra, hogy még a temetőkben is úgy járkálnak, viselkednek, hogy mi, akiknek a szeretteink ott nyugszanak, szó nélkül nem nézhetjük a lelketlenségüket, a közönyüket.

A sérelmünk az, hogy Kiskunfélegyházán a temetők rendfenntartása a szó igazi értelmében elszomorító és siralmas, nincsenek bekerítve, pedig mindenkitől elég magas árat kérnek a sírhelyekért. A kiépített utat a temetőben a közelben, a Gizella telepen lakók kerékpárúinak, személygépkocsik tápos zsákokkal megrakva mezőgazdaságot lebonyolító területnek használják. A szabadba engedett kutyák, csirkék piszkítanak, kaparják a sírokat, télen a szülők ott szánkóztatják gyerekeiket, semmibe véve a másik ember szomorúságát, gyászát. A frissen kivitt virágokat sorozatban lelopják, a drága síremlékekről ami vihető, mozgatható. letörik és ellopják.

1 Felháborítónak érezzük, amikor egyetlen kislá- nyunk.sírja előtt állunk és felnőttek, gyerekek oda-. bámulnak, üres üveges szatyrokkal csörömpölnek, lármáznak. Hiába azok a feliratok a síremlékeken, hogy „Tiétek a csend, a nyugalom, mienk a könny, a fájdalom”. Lelketlen emberek semmibe veszik. Kíváncsi lennék, bár nem kívánom senkinek, ha sorsuk fordítva lenne, ők akkor hogyan éreznének? Úgy érezzük magunkat, mintha az E5-ös út mellé temettük volna szeretteteinket, olyan forgalom van a kiskunfélegyházi Felsőtemetőben.

Felhívnánk a Tisztelt Önkormányzat figyelmét, legyen szíves kerítésről gondoskodni mielőbb, hiszen mi a sírhelyekért megfizettünk, és ezzel is kizárva a városba vezető út lerövidítése végett az ott közlekedőket, biztosítva a gyász, a csend és nyugalom jelképét.

Remélve, soraim olvasása közben sok ember magára ismer, és ha lelke van, megpróbálja tiszteletben tartani a másik ember fájdalmát, gyászát és más utat választ közlekedés céljára, átgondolja, hogy embertársának milyen lelki fájdalmat okoz, ha a sírról ellopja a virágokat.

Meg kívánom jegyezni, emberibb magatartásért, érzésért még nem kell fizetni, nem pénzért adják.

Klementné Túri Terézia és még sokan mások

Kiskunfélegyháza

Nincs tartozás, mégis van

Gyermekem 1987 óta járt a kecskeméti Juhar utcai, akkor még foglalkoztató óvodába. Míg egész évet járt, nem is volt olyan sok probléma.

1988 november közepén hoztuk haza, mert műtét előtt vizsgálatokat kellett elvégezni. 1989 januárjában mütötték mindkét lábát, óvodába nem is járt tovább. Nyáron kaptam levelet az intézettől, melyben közölték, 218 forint tartozásom van. Nem tudtam, mire kérik a pénzt, mert az intézetben az a szokás, amíg a pénz nincs tisztázva, addig a gyereket és a ruháit nem adják ki. A gyerek másfél hónapot járt csak és minden hétvégét itthon töltött. 202 forint utazási pénzt a tartozáshoz csatoltak, így ismételt felszólítást kaptam 16 forint megfizetésére, amennyiben nyolc napon belül nem adom postára, a férjem munkahelyéhez fordulnak.

A postán ért csak a meglepetés, mert először kinevettek, majd a levelet megmutattam és csak annyit mondtak: ja!? 13 forintért adhattam fel a 16 forint tartozást. 1989—90 tanévben megint csak másfél hónapot töltött ott előkészítő csoportban, mert az Orthopéd klinikára, majd többször az I. sz. Gyermekklinikára feküdt be vizsgálatokra. Mielőtt elhoztuk, a,térítési díjat kifizettük. 1990. május 17-én mentünk a ruhájáért, mivel a betegségéből adódóan olyan diétát kell betartani, amit csak itthon én tudok megoldani, csoportos étkeztetésben nem lehet (napi 30 g fehérje). Ismételten voltam a gazdasági irodában, ott azt mondták, ki van fizetve minden, igy a ruháit meg is kaptuk.

1991 februárjában levelet kaptam 325 forint tartozásról! Ha 1990 májusában nincs, hogyan lehet 1991 februárjában tartozás? Milyen ügyintézés az, amelyik az 1989. szeptemberi pénzt 1991 februárjában keresi, de az 1990 májusában még nem volt. Vagy csak palira van szükségük?

Volt olyan eset, amikor a gyerek itthon volt hétvégén, vagy beteg volt, és a napjait mégis elszámolták, és utólag nem számolták le, de még csak elnézést sem kértek. A ruháit év elején kellett beadni egész évre, és mindig más ruhájában adták ki. év végén hiányosán kaptuk vissza, pedig a névét mindenbe bele kellett varrni. Nem olyan nagy ösz- szeg 325 forint, de egy kicsit elgondolkodtató. Fogyatékos, mozgássérült gyerekről van szó. akit orvostól orvosig műtétekre hordunk. 1991. június 6-án is lesz műtét újra, mindkét lábán. Csak egy kis emberséget, megértést kérünk és ne használják ki hátrányos helyzetünket, csak ezt kérem magam és sok embertársam nevében, mivel sorsunk elég nehéz, és ne nehezítsék továbbra is, ha már segítő kezet nem kaphatunk, mert ezt a terhet életünk végéig hordjuk és vállaljuk, hogy szeretetben nevelhessük gyermekeinket.

Barna Andrásné

* Kalocsa, Nemzetőr u. 34.

Újra termelni fog a recski rézbánya

A recski ércbánya meddő kőzeteinek hasznosítására és a bánya esetleges újbóli megnyitásának műszaki vizsgálatára vállalkozik a március közepén alakult holland—magyar Enargit Kft. A mindössze 4 millió forintos alaptőkével létrejött vállalatot a Recski Ércbánya Vállalat és a rotterdami Berdam befektető cég alapította 50-50 százalékos részesedéssel, budapesti székhellyel.

Az 1850 óta működő recski ércbánya bezárására 1979-ben került sor. Ettől a kis kapacitású bányától nem messze még a 60-as években több 10 millió tonna réz- és cinkércet fedeztek fel a geológusok. A mélyszinti beruházást azonban még 1982- ben felfüggesztették, mert kitermelése gazdaságtalannak és veszélyesnek bizonyult. A bánya azóta állagmegóvás alatt van, fenntartási költsége évi 200 millió forint. Sorsáról még az idén dönteni kell, mert az állam a fenntartást nem finanszírozza tovább.

A fémárak változása és az új

kitermelési technológiák megjelenése következtében felvetődött a bezárt régi bánya gazdaságosságának felülvizsgálata. Az új vállalat célja, hogy ismét beindítsa Recsken a bányászatot, illetve technológiai megoldást találjon a már kitermelt és felhalmozott mellékanyag feldolgozására. Ezzel egyúttal olyan tevékenység alapozódna meg Magyarországon, amely a bezárt bányák és ásványos előfordulások, meddőhányók anyagát gazdaságosan és környezetbarát módon dolgozná fel.

A recski ércbánya meddő kőzetanyagának hasznosítása leghamarabb egy éven belül megkezdődhet, ha a gazdaságossági vizsgálatok sikeresek lesznek. Az Enargit Kft. vizsgálja annak lehetőségét is, hogy hiteleket felvéve maga kezdje el a hasznosítást, illetve partnereket keressen ehhez. Bíznak abban, hogy a készülő koncessziós törvény ehhez megnyitja az utat, bővítve a földtani kutatás lehetőségeit. (MTI)

Hogyan változnak a vasúti kedvezmények?

Jó néhány, az utasok többsége számára hátrányos változás lép hatályba áprilisban a vasúti közlekedésben. A nyolcvanszázalékos tarifaemeléssel egyidejűleg a kedvezmények köre is módosult. Megszűnt például a szakszervezeti tagok évente egyszer igénybe vehető 50 százalékos utazási kedvezménye. A sportolók és természetjárók csoportos együttutazása esetén korábban szintén ilyen díjkedvezményt kaphattak. Ebből azonban ezután az aktív kereső korúak nem részesedhetnek, csak a diákok és a nyugdíjasok.

Ez utóbbiak utazási kedvezménye nem változott, a hetven év alattiak továbbra is évente 16 alkalommal jogosultak 50 százalékos díjkedvezményre, vagy ha akarják, átválthatják ezt évi 10 alkalomra szóló 90 százalékos kedvezményre. Megszűntek továbbá az egyes foglalkozásokhoz és munkahelyekhez kapcsolódó utazási kiváltságok, így a Ganz-MÁVAG dolgozóinak, a Magyar Posta jogutódvállalatainak, a Távközlési és Műsorszóró Vállalat alkalmazottainak, valamint az Okisz, a Szövosz, a MÚ- OSZ és egyéb társadalmi szervezetek tagjainak, illetve munkatársainak 50 százalékos utazási kedvezményei.

— Milyen alapon kap ilyen kiváltságot az egyik munkavállaló, és milyen alapon vonják meg másoktól? — kérdezhetik most sokan.

— A kérdés jogos, mert ameny- nyiben a közszolgáltatás címén jár a kedvezmény, akkor az azonos elbírálás elve alapján további vállalatoknak is meg kellene adnunk ezt a jogot — véli dr. Petőfi László, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese. — Ami nem lenne baj a vasúti közlekedés szempontjából, mert újabb utasokat hozna, de az állami költségvetés nem tudja vállalni ennek anyagi terheit.

— Mi a változtatás oka, s a kedvezmények ma mekkora kiadást jelentenek az államkasszának?

A vasút tavaly 2,3 milliárd forint támogatást kapott, a tarifa- emelés után ez mára automatikusan 4 milliárdra emelkedett. Ezért az eddig, úgynevezett szerzett jogon kapott támogatások köre nem bővíthető tovább. A változtatás oka nem a „spórolás”, hiszen a támogatásra forditott összeg nem csökkent, csak a kedvezményezettek köre módosult.

Az egyes vállalatok és a szak- szervezetek bevételeikből kedvük szerint támogathatják dolgozóik és tagjaik utazásait. De azt miért

fizetné helyettük az államkassza? Ha egyszer is megtenné, azonnal vállalatok sokasága kérné — jogosan hogy, helyettük is fizessen a költségvetés! Ez az oka a kedvezményezettek köre csökkentésének. Akik ma kapják, állampolgári jogon részesednek belőle, nem pedig valamely szakma vagy szervezet tagjaként. Ilyen a nagycsaládosok 90 százalékos utazási kedvezménye, aminek eltörléséről tavaly saját hatáskörében intézkedett a MÁV. Nagy felháborodást váltott ki az említett döntés, ám semmilyen üzletpolitikai kedvezmény nem kényszeríthető ki hatalmi szóval. Ezért ennek anyagi konzekvenciáit ma a költségvetés viseli. Újdonság a lakóhelyüktől távol tanuló diákok 75 százalékos utazási dijkedvezménye is. E kettő együtt 110-120 millió forint árkiegészítést igényel. A szakszervezeti tagok, a Ganz-MÁVAG és a Posta-vállala- tok, valamint a sportolók kedvezménymegvonása együttesen 120 millió forint. A két összeg tehát egyenlegben van. Hangsúlyozni szeretném, a támogatásra fordított összeg nem változott, csak a támogatottak köre — mégpedig a társadalmi igazságosság alapján. Ezzel egyidejűleg az egyházak, az alapítványok és a társadalmi szervezetek

alkalmazottai azonos jogokat élveznek a költségvetési intézmények hasonló munkakörben foglalkoztatott dolgozóival. A miskolci alapítványi egyetem oktatóit például ugyanúgy megilleti az utazási kedvezmény, mint a többi felsőoktatási intézmény tanárait.

— Ha kitekintünk a fejlett Európába, kap-e a vasút a miénkhez hasonló támogatást? Mert itthon, a inai árak és keresetek mellett, hovatovább megfizethetetlen kiadást jelent egy vonatjegy ...

— Nyugat-Európában a miénknél lényegesen nagyobb állami támogatást élvez a vasút. Ehhez kétféle címen is hozzájuthat, részben az államtól, másrészt az önkormányzatoktól kapott hozzájárulásként. Sok országban azért dotálják a vasúti közlekedést, mert ez a legkevésbé környezetszennyező. Ám olyan, egy-egy utazási fajtára vonatkozó kulcsos árkiegészítés, mint a mi szociálpolitikai kedvezményünk, tudomásunk szerint sehol nincs Nyugat-Európában. Igaz, ott az utasok könnyedén kifizetik a vasúti jegy árát. A fejlett országokban a támogatás a vasúti közlekedés színvonalának emelésére szolgál. (MTI-Press)

Gy. K.