Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-04 / 78. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. április 4. NEM HIBÁSAK — MÉGIS ŐK FIZESSENEK RÁ ? Matkói kistermelők perelik a Petőfi Tsz-t A szegény embert még az ág és a tavalyi év is húzza! A kibővített közmondás a Matkó 251. szám alatt lakó Tormási házaspárra ráillik. Hozzájuk hasonlóan tíz-tizenöt — a Petőfi Tsz-től szőlőterület bérlő — család járta meg, károsodott kisebb-nagyobb mértékben azért, mert a szövetkezet növényvédői a tavaly júniusi permetezéssel késtek, s emiatt a peronoszpóra leégette a leveleket. A közelmúltig úgy volt, hogy együtt indítanak pert a tsz ellen a termésben okozott veszteségért. Azután meggondolták magukat. Biztosabbnak látják, ha egyénileg keresik igazukat, s inkább magánkeresetet nyújtanak be a bíróságon. Határkép 1991-ben Hitelt érdemlő leltár készítésére természetesen nem vállalkozhatunk: mennyit költöttek Tormási Józsefék 1990-ben .az 1,8 hektár bérelt szőlőre, s mennyit kaptak vissza bevételként? Arra viszont igen, hogy meghallgassuk őket és hogy velük együtt megnézzük mi is a múlt évi, késedelmes permetezés miatt leperzselt szőlőt. Húsvét előtt pár nappal a matkói határ siralmas képet nyújt. Amerre elhaladunk, messziről látjuk, hogy a szőlősorok köze gyepes. Mintha itt az idén a zöld füvön szeretnének heverészni és nem a jobb termés reményében dolgozni. — Gazdaember hogy bírja ezt a látványt elviselni? — Nem mindig volt ez így- néz körül Tormási József a kihalt tájon. — Amíg a tsz-ben dolgoztam, emlékszem, decemberben, 5 centiméteres hóban is metszettünk. Úgy haladtunk a munkával, mint a kisangyal. Most meg ...? Alig van mozgás a határban. Csak egy autót látok arrébb, vagy két kilométernyire, ennyi az egész. — Itt a mi szőlőnk, amit bérelünk — mutat kisvártatva jobbra Tormásiné. — Erősen gondolkodunk rajta, érdemes-e folytatni a művelését. Őket ki kártalanítja ? Azokhoz a vesszőkhöz képest, amelyeket fél órája a házaspár saját szőlőjében láttam, a tanya mögött, az itteniek nagyrészt senyvedtek, élettelenek. Szárazak és könnyen törnek. Holt vesszők. Elbarnult levelek a tőkék között, még tavalyról. A peronoszpóra miatt hullottak le — mint a bérlőktől megtudom. — Ép bogyók alig maradtak a fürtökön emlékszik vissza a feleség. — Nem fürt volt az, csak csutora — igazítja ki a férje — Rajta 5-6 szem szőlő. Árulhattunk volna 100 vagy 200 ezer forintot is, ha a téesz nem szúrja el! Bárhogyan is nevezze a hibát: az a bizonyos ág és a tavalyi év „húzza” őket még ma is. — Minket ki kárpótol azért — ereszti ki a hangját a szabadban Tormási József —, mert csak 27 mázsa szőlő termett a jobb esztendőben szokásos 200 —220 mázsa helyett? Kilónként 9 és 6 forintért tudtuk eladni. Mégis követeli tőlünk a szövetkezet a múlt évi 49 749 forint bérleti díjat és az 50 ezer forint művelési költséget. Nekünk már minden pénzünk elfogyott. Nincs kitartásunk a tavaszon, hogy ezzel a bérelt szőlővel valamit kezdhetnénk. Hiszen ki vagy mi szavatolja, hogy az 1990. évi gondatlan permetezés nem „vágja-e vissza" az idei termést is? Nem juthatnak koldusbotra! Csaknem a nullán. Súlyos gond, valóban. Mert, ha az öt esztendőre bérelt 1,8 hektár szőlő műveléséről Tormásiék lemondanának, ezért úgynevezett bánatpénzt kellene fizetniük a termelőszövetkezetnek. De hát miből fizetnének, amikor ennyire gyatra volt a tavalyi termés, nem az ö hibájukból? Már egy munkanélkülki is van a családjukban: a katonaságtól leszerelt fiuk. Ők, a szülők is könnyen azzá válhatnak. Félnek a nincstelenségtől. Volt egy kés- meg egy cipőüzem is Maikon — megszűnt mindkettő. S most olyan munkaalkalomtól, a szőlőműveléstől esnek el megfelelő anyagi felkészültség hiányában, amely korábban azért hozott valamit a konyhára. A bérlet első évét közepes terméssel zárták. A következőben 260 mázsát szüreteltek! Azután egy rossz esztendő köszöntött rájuk — 40 ládára va- •lót szedtek. Ekkor a szövetkezet elengedte a bérleti díjat. Ezután jött a számukra csaknem katasztrófával felérő 1990. év. S most itt állnak „megfüröd- ve”. Mert mint a Bács Kiskun Megyei Növényegészségügyi és Agrokémiai Állomás igazgatójának, Balogh Bélának a szak- véleményében olvashatjuk: „A kritikus időszakban (1990. június elején) a kipermetezett Ridomil Plus—50 WP nem védte meg a szőlőt a fertőzéstől a következő, negyedik permetezési forduló kezdetéig, azaz június 22-éig. A negyedik permetezést legkésőbb június 20-án kellett volna elkezdeni. Mégis csak kétnappal később került sor a peronoszpóra ellen a Buvicid F permetezőszer használatára. Nagyon fontos körülmény, hogy a permetezést nem soronként, hanem kétso- ronként végezték, így nem juthatott mindenhová elegendő hatóanyag az egyébként megfelelő töménységű permedéből. Megjelentek a peronoszpóra tünetei. A gyenge szőlőbogyókon gyorsan végbement a körfolyamat. (Elpusztultak.) A további permetezések ezen már nem segítettek, csupán az újabb károsodás kialakulását akadályozhatták meg”. A tsz-elnök válasza: 200 ezer forint sok Tormásiné is az őket ért kárért változatlanul a permetezést végző szövetkezetét okolja. — Ők a hibásak! — így látja Rafifai János, a Petőfi Tsz elnöke is? — kérdezem ezután tőle. — Ez az eset még az elődöm. Kovács Sándor idejében történt. Én nem tudok belelátni abba, hogy akkor ki mit csinált, vagy milyen mulasztásért felelős. Annyit tudok: a tsz-t is sok baj érte. Rendkívül rosszak a körülményeink. Az olyan vállalkozás, mint a bérleti szerződés alapján való művelés, mindig is kockázattal járt. Hiszen láthatták, nincs két egyforma parcella. Az egyik jobb, a másik gyengébb. Aszály, gombafertőzés, az időjárás és a változó csapadékmennyiség — mindegyik befolyásolja a termést. Lehettek permetezési problémák is... ? Igen, nem vitatom. Számtalan olyan körülmény okozhatta Tormásiék veszteségét, amelyeket utólag már nehezen lehetne tisztázni. Követelésüket, hogy fizessünk nekik 200 ezer forintot, irreálisnak tartom. Nem állunk úgy, hogy ezt teljesithetnénk. Forduljanak a bírósághoz! így is lesz. A kistermelők pe- relnek. Koh| Antal • kel kivuln Ikuis/lo. Nagyapád Sándor és .lójárt Mihály. • Készül a 436-os (amerikai export) csuklós pótkocsirésze. megtarthassuk, illetve visszakapjuk, mert mint az amerikai partnerek is nyilatkoztak erről, mi ezeket jó minőségben tudjuk készíteni. Amikor a jövőről tárgyaltunk, én ezt az álláspontot képviseltem, s hitem szerint olyan döntés született, amelyben megkapaszkodhat a halasi kollektíva. Maradt náluk az amerikai megrendelésre készülő buszok, két típus fenékváza, az angol megrendelésre gyártott autóbusz szekrényváza, az úgynevezett sori elemgyártásban is részt vesznek (ezek más irányba szállított járművek részei), s a műanyagelem-készítés. E vállalati termékek mellett előállítanak holland megrendelésre szemétszállító konténereket s erre az esztendőre elegendő munkájuk van. Sőt, újabb feladatok várományosai, s talán a harmadik negyedévtől produktív fizikai munkásokat fel is vehetnek. Jobb eszközkihasználással — Természetesen a leendő részvény- társaságon, esetleg holdingon belüli önállóságról nem möVIdtúnk té-—1'tájékoztál Tóth Pál. Elengedhetetlennek tartom, hogy költségcentrummá váljunk, vagyis hogy az elszámolásnál egyértelmű, tiszta legyen, hogyan gazdálkodunk. Ennek eddigi megítélése, mondhatni szubjektív módszerrel történt. Egyébként a gazdaságosság javítását, a profit növelését nem a fix költségek további lefaragásával tartom elérhetőnek, hanem a termékmennyiség bővítésével, az eszközök jobb kihasználásával. A jelenlegi közgazdasági viszonyok között az Ikarus halasi gyára 560-580 millió forintos termelési érték mellett lehet elfogadható mértékben rentábilis. A majdani vállalati szervezeten belüli önállóságra megkapták az ígéretet. Ezt a kollektívát nem érinti, hogy sajnos a vállalat más gyáraiban csak csökkentett munkaidőben dolgozhatnak jelenleg, mert a szovjet vevő fogadókészségével még mindig gondok vannak. A kiskunhalasiak bíznak benne, hogy az Ikarus mélyrepülése egyszer mégiscsak véget ér. Most arra kell törekednünk, hogy a gyár egyes területeinek leterhelését egyenletesebbé tegyük - magyarázza az igazgató. — És természetesen tudjuk azt is, hogy az amerikaiak elismerése ellenére van még mit javítani a munkánkon. MEDDIG TART AZ IKARUS MÉLYREPÜLÉSE? Halasi hegesztők dicsérete A megyei munkásokban bízik az amerikai partner Az egykori kiskunhalasi Fémmunkás-gyár dolgozóinak kijutott minden rosszból, amit az előző rendszer centralizált gazdaságirányítása nyújtani tudott a vidéknek. Kezdődött egy elhibázott, gazdaságilag és piac tekintetében megalapozatlan, a halasi gyárnak „kiutalt” beruházással — fölkészülés eladhatatlan, piszok drága könnyűszerkezet készítésére —, a korábbi, tisztes megélhetést adó profil szétzúzásával, majd tulajdonosváltás következeit. Az új gazda, az Ikarus még teljes fényében pompázott ekkor, 1986-ban, ám ezt a döntően szocialista piacra termelő céget is utolérte a baj: az új Magyarország új helyet keres magának a világ gazdaságában, nyugati orientáció mellett. A vállalat többszörösen a tönk szélére került a szovjet vásárlások megszűntével. Úgy tűnt, ennek is legelsősorban a halasi gyár issza meg a levét; az elképzelések szerint 1991 második negyedévére minden Ikarus-termék gyártását visszavonták volna Budapestre. A piac az piac ! Ám csoda történt! No nem a fővárosi cégatyák szíve esett meg a kiskunhalasi szaktársakon, mondván, hadd keressék meg ők is a kenyérrevalót, mégsem visszük el tőlük a munkát. Nem. A piac értékítélete szólt közbe! Ugyanis Halason készítették két, amerikai exportra szállított busztípus fenékvázát. A tengerentúli vevő a minőségi hibákat felsoroló egyik jegyzőkönyvében azzal zárta mondanivalóját, hogy bizalmát azért nem vonja meg az Ikarustól, mert a kiskunhalasi gyárban azt tapasztalták, hogy magyar hegesztők is tudnak kifogástalan varratot készíteni ... Az Ikarus nincs abban a helyzetben, hogy ezt a megállapítást figyelmen kívül hagyhassa. — Ha ebben a megfogalmazásban van is némi túlzás, a lényeg, hogy tudniillik az amerikai partner elégedett az itteni munkával, az igaz mondja Tóth Pál, a halasi gyár igazgatója, akinek ..elújságoltam” a külső forrásból származó információt. — Ebben talán közrejátszik, hogy a megrendelő szakembereinek kritikája, amit mi ittjár- tunkkor minden alkalommal kértünk is, nem volt falra hányt borsó. Amit kifogásoltak, azon minden esetben változtattunk, és ők erről a legközelebbi látogatásukkor meggyőződhettek. És ezenkívül tényleg vannak jó szakembereink. Önállóság meztelen fenékkel? Ismeretes, hogy az Ikarus Németh- kormány idejében kezdődött válsága máig sem ért véget, jóllehet, a mostani kormány már döntött: életben kell tartani a buszgyártást, kialakítva egy vertikumot, amelyben az eddigi nagy beszállító, a Csepel Autó és a végtermékkibocsátó Ikarus érdekellentéte feloldódna, s hozzájuk kapcsolódna még az exportot lebonyolító Mogürt is. Az előbbiek részvénytársaságot hoznak létre a tervek szerint, lehetőség szerint privatizációval, külföldi tőkebevonással egybekötve. Az autóbuszgyártás sorsa több mint fél éve már a szanáló szervezet kezében van, amely keresi a megoldást. A halasi gyár jövőjéről is természetesen e szervezet közreműködésével döntöttek. Tavaly érkezett s néhány hónapig állt a halasi gyár élén egy fővárosi igazgató, aki úgy gondolta, önálló vállalattá kell válnia az egységnek, ez a jövő útja. Tóth Pál, akit az ő távoztával bíztak meg az igazgatói teendőkkel, más nézeteket vall. — Önállóság meztelen fenékkel? Ha a vállalat eredeti koncepciója megvalósul, vagyis visszaviszik a központba az összes Ikarus-terméket, akkor maradt volna némi konténergyártás, ami azonban édeskevés háromszáznegyven ember foglalkoztatásához. Márpedig a fő célja itt egy felelősséget érző vezetőnek rövid és hosszú távon egyaránt csakis az lehet, hogy az embereket munkával ellássa. A gyár jövőjét én a vállalaton belül tudom elképzelni úgy, hogy az egyszer már nálunk lévő munkákat • Szerelik az „angol busz" oldalvázát. (Tóth Sándor felvételei) A. Tóth Sándor Az Európa-házról álmodom ... Politikusaink mostanában olcsóbb árakat, elszegényedés-ellenes gazdaságpolitikát , fizetésemelést, jobb köz- biztonságot, igazi rendszerváltást a munkahelyeken — már nem ígérnek. Viszont úton-útfélen azzal etetnek bennünket, hogy előhb-utóbb eljutunk az Európa-házba. Azt hiszem, én vagyok az első ma- nusz, aki álmában eljutott ebbe az óriási politikai csinnadrattával reklámozott intézménybe. Az éjjel álmomban én voltam az első magyar vendég az Európa-lwzban. Lenyűgöző élmény . . . Fantasztikus . . . Ilyet még nem láttam ... * Az orosz trojkán érkező vendégeket görögtüzzelköszöntik, és tiszteletükre megszólalnak a bázeli harangok. A ház japánkertjében svédasztalt terítenek. Az asztalon franciasaláta, angolszalonna, prágai sonka, pozsonyi kifli, párizsi szelet, moszkvai szamovárban holland tea és görögdinnye. Az italkülönlegességek között van skót whisky, bordói vörösbor, bajor sör, Kocsis Irma. Desszertként törökmézet, szultánkenyeret és amerikai mogyorót kínálnak. A férfiak havannaszivart is kapnak. Az étkezés alatt egy sváb fúvószenekar skótszoknyában angolkürtökön varsói szerenádot ad elő. Könnyítés, hogy a vendégek közül azoknak, akik angolkórosak, a törökülés nem kötelező. A vendégszobákban, spanyolfal mögött, angolkisasszonyoknál nevelkedett társalkodónők franciaágyon brüsszeli csipkéből készült fehérneműben várják a férfivendégeket. Állítólag az A PEH-ellenőröket spanyolcsizmákba öltöztetik, és egész éves jó munkájuk jutalmaként elviszik őket az eliziumi mezőkre. A vendéghölgyek programjának sajtótájékoztatóját — sajnos — lekéstem, de azt beszélik, feltehetően arra is lesz mód. hogy az idősebb, egyedülálló hölgyek pekingi palotapincsik mellett spanyolbakot is tarthatnak. * Arra ébredtem, hogy piszkosul korog a gyomrom, és éhes vagyok. Mivel jelenlegi lakásom egy bontásra ítélt közértraktár elhagyott sarkában van, kimásztam a papundeklihalmaz alól, és a tegnap esti vacsora maradékát gyorsan belapátoltam. A reggeli tisztálkodáson is hamar túlestem — körbenyaltam a számat —, zsebre vágtam a hangszeremet, és usgyi, a meló! A metró egyik végállomásán ülök a földön, és szájharmonikázással szórakoztatom a nagyérdeműt. A haverok azt mondják, hogy menjek a Blahára, ott jobban lehet keresni, de én csökönyös vagyok. Amíg nem jutunk el az Európa-házba, itt maradok! Kiss György Mihály ÚJ KÖNYVEK: Magyar angol orvosi szótár. 3. kiad. (Akadémiai K.. 335 Ft) Graham Shelby: A penge éle. (Európa—Árkádia, 198 Ft) — Kosztolányi Dezső: Néró. (Corvina. 250 Ft), német nyelven — Márai Sándor: Füves könyv. (Akadémiai K„ 275 Ft) 8000 germaniz- nius. 3. kiad. (Akadémia-Terra, 98 Ft) — Marianna Birnbaum: Esztcrházy- kalauz. (Magvető K., 150 Ft) — Spencer Brandley: Gilda. (Háttér. 140 Ft) — Joseph Jerger: Isten áldja, doktor úr! (Háttér, 179 Ft) — Lajos Mari— Hemző Károly: 99 gyümölcsös édesség 33 színes étclfotóval. 2. kiad. (Corvina, 275 Ft) — W. F. G. Mastenbroek: Konfliktusmenedzsment és szervezet- fejlesztés. (Közgazdasági és Jogi K., 300 Ft) — Mikszáth Kálmán: A hályogkovács és más elbeszélések. (Szép- irodalmi K., 198 Ft) — John Tempest: A Cardigan-sugár. (ILV -Bembo, 99 Ft) — Hans Peter Waldrich: Titkos tanok. Ezoterika. (Édesvíz, 139 Ft) — Zöldséges ételek. Válogatta Walter Anette. (Officina—Nova, 450 Ft).
