Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

1991. április 20. • PETŐFI NÉPE • 3 KÍVÜLRŐL NEM LEHET RENDET CSINÁLNI A pártok botrányos pénzügyei nyomában Nemrégiben a miskolci székhelyű Magyar Demokrata Keresztény Párt botrányától volt hangos a sajtó. A párt országos elnöke, Vörös Pál ugyanis magához véve a pártkasszát, elhagyta az országot. Alighogy ez a vihar elcsendesedett, máris itt az újabb, most a Független Kisgazda- párton belüli pénzügyi vádaskodá­sok adnak okot a megállapításra: nincs minden rendben a pártok anyagi ügyei körül. Ezért kerestük fel az Állami Számvevőszék két munkatársát, akik annak a szerve­zetnek a dolgozói, amely a párttör­vény értelmében a pártok törvényes gazdálkodásának kizárólagos ellen­őre. — E botrányok kapcsán felme­rül a kérdés: pusztán az a tény, hogy egy szervezet pártként beje­gyeztette magát, elegendő indok-e ahhoz, hogy a költségvetéstől mil­liókat kapjon? — Most már nem, korábban azonban elég volt — válaszolja dr. Elek János, az Állami Számvevőszék tanácsosa. — 1989 végén nyílt meg a jogi lehetősége annak, hogy a tár­sadalmi szervezetek megfelelő felté­telek megléte esetén pártként mű­ködjenek, illetve állampolgárok pár­tot alapítsanak. E lehetőséggel élve pár hónap alatt közel hetven — ma is működő — párt jött létre, és je­gyeztette be magát az illetékes bíró­ságon. Az Ellenzéki Kerekasztal megállapodása alapján az ország- gyűlés hozott egy olyan határozatot, mely szerint minden, akkor párttá alakult társadalmi szervezetet az ál­taluk bevallott taglétszám arányá­ban támogatnak az általános válasz­tásokig. így tizenöt párt között osz­tottak szét 101 millió forintot. Az országgyűlési határozat ugyanakkor nem írta elő kötelezettségként a pár­tok számára taglétszámuk rögzíté­sét. A pénzek igénylése teljes mérték­ben önbevallás alapján történt. így ! nem volt mód a tényleges létszám | ellenőrzésére, mint ahogy tiw siuyy, .; * A második szakasz 199tT $nuaC 1-jétől az általános választásokig tartott, amikor 40 párt kapott költ­ségvetési támogatást. A választások óta azonban a párttörvény szabá­lyozza, hogy kik, milyen alapon kap­hatnak pénzt. Ez a törvény erőtelje­sen leszűkíti ezt a kört, mivel ki­mondja, nem jogosult költségvetési támogatásra az a párt, amely a vá­lasztásokon a választók egy százalé­kának szavazatát nem kapta meg. Ezzel 11 -re csökkent az államilag tá­mogatott pártok száma. Ebbe bele­tartozik a hat parlamenti párt, és ezeken kívül még az MSZMP, az MSZDP, a Hazafias Választási Koa­líció, a Vállalkozók Pártja, és az Ag­rárszövetség. A pártok támogatásá­ra szánt keretösszeget az Országgyű­lés szavazza meg, ez 1991-ben körül­belül 400 millió forint. — Ezek szerint a mostanában felszínre került szabálytalanságo­kat a korábbi szabályzatlan hely­zet idézte elő? — Valóban, a súlyos problémá­kat, visszaéléseket azoknál a pártok­nál találjuk, amelyek még a választá­sok előtt igényeltek, és kaptak pénzt. — A közvélemény egyre inkább azt tapasztalja, hogy jószerivel minden megtörténhet egy-egy párt háza táján. Elég, ha az ember csak a szociáldemokraták botrányos viselkedésére gondol. Az Állami Számvevőszék vizsgálata, ellenőr­zése mire terjed, mire terjedhet ki? - A Számvevőszék csak a gazdál­kodás törvényességét vizsgálhatja. A vizsgálatok elsősorban arra össz­pontosulnak, hogy az állami támo­gatást és az egyéb pártpénzeket a hatályos pénzügyi, számviteli szabá­lyok szerint könyvelték-e el. De már arra sincs se jogköre se hatásköre, hogy a pénzek felhasználásának ha­tékonyságát, célszerűségét vizsgálja. E tekintetben a pártok csupán tagsá­guknak tartoznak felelősséggel. — Vizsgálja a Számvevőszék vagy más erre hivatott szervezet, hogy a bejegyzett párt vezetője, tisztségviselője milyen múlttal rendelkezik, volt-e büntetve, vagy sem? — Ezt senki sem vizsgálja, mert ez mindenféle személyiségi jogot sértene. Az egyesülési törvény az egyesülési jo­got általánossá teszi, s a párttörvény­ben sincs ilyen megszorítás. A közös­ségre tartozik, hogy maguk közül kit választanak meg vezetőnek. — A Számvevőszéknek nincs arra jogosítványa — kapcsolódik a be­szélgetésbe dr. Kovács Árpád főcso­Aásártifhlőfidjúk áz egyílfpátíeliM: magának gépkocsit. Ez bárkinek szí­ve joga, amennyiben a tagság eltűri, ez a párt belső ügye. A Számvevő- szék nem hatóság, hanem az Or­szággyűlés legfőbb pénzügyi ellenőr­ző szerve. Egy olyan szervezet, amely, ha visszaéléseket tapasztal, akkor azt a megfelelő hatóságnál jel­zi, azon keresztül intézkedik. Tehát a Számvevőszék eljárást kezdemé­nyez törvénysértés esetén az ügyész­ségnél, bíróságnál vagy gazdasági visszaélésnél a Pénzügyminisztéri­umnál. — Milyen esetekben került már sor párt ellen eljárás kezdeménye­zésére? — Nem a miskolci eset az egyet­len, ahol visszaélések történtek. A Magyar Nemzeti Keresztényde­mokrata Munkáspárt például a mai napig nem tett eleget annak a kötele­zettségnek, hogy pártként bejegyez­tesse magát, pedig már kiutaltak szá­mára mint pártnak kétszázezer fo* rintot. Ezért eljárást kezdeményez* tünk az ügyészségnél a párt ellen csa­lás bűntette miatt. Az MSZDP-t, mi­után állandóan feljelenthetik egy­mást, intézkedési terv készítésére kö­teleztük. A Magyar Liberális Nép­pártnál az ellenőrzés során tapasz­talt hiányosságok és törvénysértő gyakorlat miatt szükségessé vált, hogy a párt számláján maradt pénzt a Pénzügyminisztérium útján zárol­tassuk. Ha a Számvevőszék úgy ta­lálja, hogy egy párt a párttörvényt sértő módon gazdálkodik, az ügyészségen keresztül kezdeményez­heti, hogy az indítson keresetet a párt ellen bíróság előtt, amely majd elszámoltatja a pártot, adott esetben meg is szüntetheti azt. Ilyen eljárás folyik a Magyar Liberális Néppárt ellen. Több párt — például a Magyar Függetlenségi Párt — próbálja át­menteni vagyonát úgy, hogy társa­dalmi szervezetté alakul át. Ez tör­vénytelen, a Számvevőszék ezekben az esetekben törvényességi óvást kezdeményezett a Legfőbb Ügyész­ségnél. Az előbb említett viták, törvény­szegések azonban nem meghatáro­zóak. A pártok többsége ugyanis kí­nosan ügyel arra, hogy gazdálkodá­sa áttekinthető legyen. Hiszen ered­ményes politizálásuk érdekében ért­hetően szeretnék elkerülni a bot­rányt. — A már régen működő de­mokráciákban is ilyen formában történik a pártok ellenőrzése? — Sokkal, sokkal enyhébben. Az alapvető különbséget azonban ab­ban látom a magyar és az európai, valamint az amerikai pártellenőrzési gyakorlat között, hogy ott a tagság nagyon éber. Az emberekbén benne él, hogy amit mondjuk egy párt tá­mogatására befizetett, az az ő pénze. Egy-egy kipattanó botránynál nem a Számvevőszékért kiáltanak, hanem — kis túlzással — azonnal leváltják a pártvezetőséget. Ezekben a de­mokráciákban óriási a közösség ere­je H. M. CIGÁNYKÉRDÉS HALASON — BELVÁROSBÓL TANYÁRA Az egyik és a másik ember szabadsága Nem kis döbbenést váltott ki Halason a polgármester, Tóth Zoltán azon kijelentése, amelyet a napokban egy ifjúsági klub vendégeként kérdésekre válaszolva tett. Az inkriminált mondat pedig az, hogy a belváros állami házai­ból a környező tanyákra telepítik ki a cigánycsaládokat. Mielőtt a pletyka kiszínezi az elképzeléseket, egyenesen a polgármestert, Tóth Zoltánt kerestem meg, adjon bővebb magyarázatot az elhangzottakra. — Egyrészt azokat a városi házakat szeretnénk meg­menteni. amelyek ha tovább várunk, annyira tönkre fog­nak menni, hogy jószerével már csak lebontani lehet őket, pedig valaha szép polgári házak voltak. Másrészt pedig a lakóik veszélyt jelentenek a környezetükre. Az ő számukra szeretnénk felajánlani, hogy vásárolunk tanyá­kat, ahol tudnának gazdálkodni, legalább az élelmüket meg tudnák termelni, s nem állnának sorba a városházán segélyekért. — Gondolom, a cigányoktól nehéz lesz elvárni, hogy parasztként gazdálkodjanak, hiszen azon túl, hogy idegen az életvitelüktől, nem is értenek hozzá. De főképpen milyen jogcímen gondolja ezt végrehajtani? — Nyilván csak azokkal lehet ezt megvalósitani, akik vállalkoznak rá. Aki nem vállalja, azzal nem tudunk mit csinálni. Illetve van egy másik elképzelés, hogy a régi Cserepesen telkek kialakításával egy rendezett telepet létrehozni úgy, ahogyan ők szeretnék. Erre a helyi etnikai érdekképviseleti szervezet be is nyújtott egy pályázatot. A két módszer kombinálásával a városnak legalább a közepét rendezni lehetne. Túl azon, hogy lakásokhoz jutnának és rendeznénk a környezetünket, elérnénk azt is, hogy ne tartsák ezek az emberek állandó rettegésben a szomszédaikat. —- Kétségtelenül nagy népszerűség övezné az ön elképze­lését a lakosság egy részéről. Véleményem szerint azonban legalább akkora felháborodásra is számíthat, — mint libe­rális szabad demokrata politikus. En nem voltam soha vadliberális. Úgy gondolom, hogy az egyik ember szabadsága addig terjed, míg a másik ember szabadságát nem sérti. Ha valaki veszélyez­teti a környezetét, ahhoz egyszerűen nincs joga. — Ki fogja eldönteni, hogy melyik család veszélyezteti a mások szabadságát? — Hiszen naponta ötven rendőrségi feljelentés van ... — Tehát akkor a rendőrség fogja meghatározni, hogy ki az összeférhetetlen, renitens család? — Nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy kik azok. Naponta ötven jogcímet lehet találni arra, hogy velük szemben eljárjunk. Tévedés ne essék, nem mi csináljuk ezeket, ők teremtik meg. — Úgy értettem a szavaiból, hogy ezekről az elképzelé­sekről a cigányság önkormányzati képviselője is tud. — Igen. Egyértelműen végigbeszélgettük már ezeket vele is. Ő is tisztában van azzal, hogy igenis vannak Kiskunhalason olyan emberek, akikkel lehetetlen együtt élni. de ezeknek ily módon mégis egy lehetőséget adunk. — Megbocsásson, de meglehetősen naiv elképzelésnek tartom, hogy pontosan ezekkel az emberekkel békésen kompromisszumra lehessen jutni. — Nos lehet, hogy így van, de akkor ne jöjjenek segé­lyekért, lakáskiutalásokért se a városházára. Milyen ala­pon segítsünk egyeseket mások rovására? Természetesen csak ott tudunk cselekedni, ahol a tulajdonjog révén beleszólásunk van bizonyos dolgokba. — Ez ismét nem kevés pénzébe fog kerülni a város­nak ... — Ha valamitől tartok, az éppen az, hogy anyagiak miatt nem sikerülnek ezek a tervek. Bár van remény, hogy kapunk némi pénzügyi segélyt a megyei közgyűlés­től, de elkerülhetetlenül áldozatot kell hozni. Talán még annyit fontosnak tartok hozzáfűzni, hogy semmiképpen sem kampányszerű akcióról van szó. Sok más elemmel együtt ez is része annak, hogy Halason normalizálódjon a helyzet. Ezen a tűzoltó munkán túl nekünk koncepció­zusán törekednünk kell arra, hogy a cigányság következő generációja felzárkózhasson. Hajós Terézia ÚJDONSÁG A DELI KENYERPIACON Csak azért is van pékség Mélykúton • Veizer István: Eb­ben a gőz­kemencé­ben semmi­lyen mel­lékanyag nem terme­lődik. • Gavlik Ferenc mozgóárus Jánoshal­mán árulta a Veizer- kenyeret. • Szép, fe­hér mélykúti kenyerek. (Méhesi Éva felvételei) tam munkát. Ők a garanciák ar­ra, hogy naponta jó minőségű A tanácsoknak már nem sok idejük volt hátra, az önkor­mányzati választásokra még nem került sor, amikor a helyi tanács ülésének írásos anyagá­ból megtudtuk: Mélykúton Vei­zer István magánpékséget kíván létesíteni, s a még hiányzó 2 mil­lió forint banki kölcsön felvéte­léhez kezességet kér a tanácstól. Kérésének nem tettek eleget, mondván, nem akarják újabb kötelezettséggel terhelni a maj­dani önkormányzatot. Az érve­lést el kellett fogadni. Igen ám, de Veizer István aka­ratos embernek bizonyult. Csak- azért is megcsinálta péküzemét. Mélykút és a Délvidék több más településének kenyérpiacán megjelent a Veizer-kenyér. En­nek hírére látogattunk a község­be, a Zrínyi utca 1. szám alatti új pékségbe. — Hogyan sikerült mégis elő­teremteni azt a hiányzó kétmilli­ót? — kérdeztem Veizer úrtól. — Nagy családi összefogással és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank bajai kirendeltségé­nek a segítségével. Gyorsan, alig több mint egy hónap alatt befe­jeztük az építkezést, mert szent meggyőződésem volt, hogy Mélykúton van létjogosultsága egy helyi pékségnek. Tudni kell, hogy valamikor volt itt pék­üzem, a Bajai Sütőipari Vállalat­hoz tartozott. Annak idején fel­újították, majd rá fél évre meg­szüntették. Hosszú ideig üresen állt az épület. Én 1990 márciusá­ban meg akartam vásárolni a ba- jaiaktól, de a vétel nem jött ösz- sze. A mintegy 800 ezer forintot érő kemencét szétverték, s az épületben ABC-áruházat nyitot­tak. Ezután döntöttem úgy, hogy új péküzemet építek itt, a Zrínyi utcai telken, ahol egyéb­ként vegyes boltja van a felesé­gemnek. Itt áruljuk a kenyeret is. Egyelőre házi jellegű fehér vek­nit és kerek kenyeret kínálunk vevőinknek. —- Hallottuk, hogy máshová is szállítanak. . . — Igen, a legtöbbet Bajára, aztán Bácsalmásra, Jánoshalmá­ra, Borotára és Rémre. Hetente átlag 100 mázsát sütünk és adunk el. Az említett helyeken szívesen vásárolják a hagyomá­nyos gőzkemencében sült mély­kúti kenyeret. Négy maszek, mozgó pékárukereskedővel va­gyok szerződéses viszonyban, ők viszik szét Barkas gépkocsikkal naponta a vásárlók által várt időben, kora reggel a kenyeret. — S ha mégis megmarad vala­mennyi a napi sütésből...? — Természetesen ilyen is elő­fordul, hiszen kilóra, pontosan nem lehet felmérni az igényeket. S bár ez a kenyér olyan, hogy megfelelő tárolással egy hét múl­va is fogyasztható, ennek ellené­re itt, helyben leértékelt áron, 15 forintért adjuk a másnapos ke­nyeret. A lisztet ugyanennyiért kapjuk. A friss kenyeret 29 fo­rintért áruljuk. — Van egy régi gyermekmon­dóka, így kezdődik: „Süt a pék, süt a pék három tepsi süte­ményt . . .’’Az ön pékségében sül- e majd sütemény is? — Terveim szerint augusztus­tól készítünk kiflit, majd zsem­lét, fonott kalácsot, brióst és kuglófot. Ehhez a technológia egy része már megvan, folyama­tosan meglesz a többi is. Egyéb­ként a kísérleti sütéseket már megkezdtük. — Hányán és kik dolgoznak most önnél? — Jelenleg négy szakmunkás­pékmester és négy segédmunkás a létszám. Három pékmester, Györki László, Baksai Péter és Baksai István annak idején itt dolgozott az említett és meg­szüntetett régi péküzemben. El­kerültek Mélykútról, s én biztos voltam abban, hogy szívesen visszajönnek. A negyedik szak­ember Nagy Benedek, ő a bácsal­mási péküzemből jött hozzám. Úgy gondolom, azzal is jót tet­tem, hogy a kényszerből elment pékeknek újra itthon biztosítot­pékáru kerüljön ki ebből az üzemből. — Ha már ennyire szívügyének tekintette a pékség létesítését, en­gedje meg, hogy megkérdezzem: ön is pék? — Á, dehogy. Az alapszak­mám géplakatos, de dolgoztam zöldség-gyümölcs felvásárló szakmunkásként, voltam hentes segédmunkás, kombájnos, ser­téshizlaló és zöldségtermelő is. A sertéstartást természetesen fel kellett számolnom, mert egész­ségügyi szempontok miatt nem fért meg a péküzem mellett. — Mit jelent az ön kenyere ezen a vidéken? — Meggyőződésem, hogy ja­vítottam az ellátáson, a választé­kon, s talán ösztönző a térség­ben működő más sütőipari cé­gekre is, hogy jobb minőséget produkáljanak. Rapi Miklós NÉPI ÜLNÖKÖK BÁ CS-KISKUNBAN Az alacsony tiszteletdíj ellenére ■ a működéshez elegendő számban Bács-Kiskun megyében nem ve­szélyezteti a bíróságok munkáját a népi ülnökök hiánya. A kecskeméti és a kiskunfélegyházi városi bíróság kivételével lényegében mindenütt si­került megválasztani a szükséges számú népi ülnököt — mondta dr. Bodóczky László, a megyei bíróság elnöke. Bács-Kiskunban összesen 532-en vállalták ezt a megbízatást. A Kecskeméten lévő 76 és a félegy­házi 2 üres helyet viszont várhatóan már csak az őszi pótválasztások so­rán lehet betölteni. A megyeszékhelyen sajátos gon­dot jelenthet az, hogy a 200 népi ülnök munkáját 124-nek kell elvé­geznie, másrészt a megyei munka­ügyi bírósághoz megválasztott népi ülnökök nagy része egyúttal hasonló feladatot lát el a városi bíróságoknál is. Ez egyeztetéstigénycl. de a bírósá­gok működésében nem okozhat fennakadást. Ugyanakkor e helyzetben egy-egy népi ülnök számára ez a munka a korábbi, évi egy hónappal szemben esetleg két-három havi elfoglaltságot is jelent. S mivel a munkaerőpiacra, az új körülményekre a bíróságoknak is tekintettel kell lenniük — tudomá­sul véve azt, hogy a munkáltatók nem szívesen engedik el dolgozóikat hosszabb időre, még ha kifizetik is a távollétüket így várhatóan a nyugdíjas népi ülnökök számíthat­nak hosszabb ideig tartó felkérésre. Körükben viszont a rendkívül ala­csony tisztelctdíj okoz feszültséget, s részben talán ez is magyarázat arra, hogy miért volt igen nehéz feladat, s miért is nem sikerült megtalálni a kellő számú népi ülnököt. A nyugdí­jasok ugyanis egy napra 125 forintot kapnak. Ez pedig olyan kevés, hogy méltatlan ilyen tisztség betöltéséért. Az Igazságügyminisztérium is így látja ezt, mert a pénzügyi tárcának benyújtotta igényét a díjemelésre. A jelenlegi összeg háromszorosát kérte, ám ezt elutasították. így nem maradt más hátra: az IM a saját tar­talékából próbál valamelyest segíte­ni. Egy-két hónapon belül várható emelés, a tiszteletdíj azonban való­színűleg nem lesz több 250 forintnál. A megyei elnök mindezek ellenére nem számít arra, hogy emiatt a 209 nyugdíjasból többen lemondanának megbízatásukról. A szakmai ismeretek bővítése ér­dekében egyébként tájékoztató elő­adásokat is szerveznek a népi ülnö­kök számára. V. T.

Next

/
Thumbnails
Contents