Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-03 / 77. szám

PHILIPS Electro-Digit Kft. 6500 Baja, Eötvös u. 3. Joker Kft. 6500 Baja, Dr. Csanádi u. 2. KERI-KER Video-Shop 6300 Kalocsa, Csupó I. u. 1. Lovass Kft. 6300 Kalocsa, Csajda u. 8. Média Kft. 6000 Kecskemét, Bajcsy-Zs. u. 3 EZ IS A dupla videokazettához egy FSX 60 hangkazettát adunk ajándékba. 4 • PETŐFI NÉPE • 1991. április 3. ÁGASEGYHÁZA, MATHIÁSZ SZAKSZÖVETKEZET Szociális gondoskodás pro és kontra Korábban s még ma is a szociá­lis gondoskodást leszűkítjük egy­két dologra, a segélyezésre, a tá­mogatásra, pedig e két szó mögött ennél több húzódik meg. Erre a ta­pasztalatra az ágasegyházi Mathi- ász János Szakszövetkezetben te­hettünk szert, ahol igyekeznek tel­jes tartalommal megtölteni a szo­ciális gondoskodás fogalmát. — Tagságunk sajnos elörege­dett — mondta Hostyánszki György elnök —, az átlagéletkor 58 év. A 352 tag közül 168 járadé­kos van. S itt szeretnék időzni egy ideig'. Ajáradékos az a szövetkeze­ti gazda, aki nem dolgozott a kö­zösben, de 1983-tól fizette az évi 2400 forintot. Nálunk ez a több mint másfél száz idős ember — mert a férfiak 70, a nők 65 éves ko­ruk elérése után válnak járadékos­sá — kap saját jogán és a Kiskun­sági Mezőgazdasági Szövetség hozzájárulásával kiemelt, átlago­san 4600 forint járadékot. Ez na­gyon kevés, de mégis valami, főleg azok számára, akiknek nincs más jövedelmük, egyedülállóak vagy munkaképtelenek. A közös gazdaság — túl ezen, még a múlt évben is — mintegy százezer forintnyi segéllyel támo­gatta járadékos tagjait. Voltak na­gyon elesett emberek, akiknek a szakszövetkezet tűzifát adott, épí­tőanyagot szállított, kijavították a tetőt, a kerítést, s ki tudná mindazt felsorolni, amivel az idős tagok életét, gondjait megkönnyítették. Éveken keresztül, de még a múlt évben is egynapos kirándulásra vitték a járadékosokat, valami­lyen meleg vizű fürdőhelyre. Mindez csupán már a múlt, s a já­radékon kívül marad az önkor­mányzat által adható szociális se­gély, amelyből ebben az évben két szakszövetkezeti járadékos össze­sen havi 3500 forintot kapott. Miért beszélünk a gondosko­dásnak e bevált és megszokott for­máiról múlt időben? S itt a szak- szövetkezet elnökét kell ismét idézni: — Szociális támogatásra nincs pénz, s ha életbe lép a föld-,'illetve szövetkezeti törvény, még ennyit sem tudunk biztosítani. Ebben az évben az erőgépeket költségtéríté­ses formában üzemeltetjük, s nyil­vánvaló, egyetlen traktoros sem fogja önköltséges alapon a tanyá­ra szállítani a tüzelőnyagot, a tá­pot, a kukoricát, vagy valami mást. S mindezekhez még járul vala­mi. A járadékosok nagy része ki­adta földjét művelésre, s ami még ennél is rosszabb, eladta, s a kevés­ke vételárat már felélte. A múlt év­ben egy házaspár szociális otthon­ba való elhelyezéséről is intézked­ni kellett, ugyanis ellátni sem tud­ták magukat. Ami ennél is elszo­morítóbb, az a szociális célokra fordítható összeg csekély volta. * Miért nem tudják támogatni a szakszövetkezeti tagokat? — mo­toszkált bennünk a csupán félig megválaszolt kérdés. — Alapvetően a gazdaság helyzete szabja meg a szociális gondoskodásra fordítható pénz nagyságát. A múlt évben három olyan csapás érte a szakszövet­kezetét, amelyről jórészt nem te­hetünk, s ezért 6,3 milliós veszte­séggel zártunk. A három ok: a varrodánk a Habselyem Vállalat összeomlásával hárommilliós veszteséget „termelt”, holott az előző évben 5 milliós volt a nye­resége. A másik okként az aszályt említem, amely 2,5 milli­ós veszteséget okozott, s miután szőlőről volt szó — ezen a vidé­ken nem lehet mást termelni —, nem kaptunk kártérítést. A har­madik „ütést” a bankkamatok kifizetése mérte ránk, amely 2,8 millió forint volt. A kilábalás módját a zár­számadás előtt már kimunkál­ták. A veszteséges ágazatokat át­szervezték, azaz az erőgépeket költségtérítéses formába adták, a szőlőt haszonbérletbe, s megte­hették volna, hogy az 55 asz- szonynak munkát adó varrodát, illetve a 34 munkást foglalkozta­tó bútorüzemet egyszerűen be­zárják. Nem ezt tették! — A varrodába új gépeket vá­sároltunk, a régieket a Habse­lyem Vállalat elvitte, s most pia­cot keresünk termékeinknek. A bútorüzem exportra termel. Amíg a múlt évben mindenki le­épített, mi egy új, 16 munkást foglalkoztató raklapüzemet hoz­tunk létre, s 4 ezer darab raklap vár elszállításra. Miért mondtam el mindezt? Érzékeltetni szeret­tem volna, miért nem jut pénz szociális célokra, de nyomban hozzátenném: az új munkahe­lyek teremtése, az emberek, szakszövetkezeti tagok, alkal­mazottak foglalkoztatása a gon­doskodás egyik formája főleg egy olyan községben, ahol nincs más lehetőség ... Gémes Gábor Azok a hatvanas évek Divatban vannak a hatvanas évek. Az öltözködésben, a hajviseletben, a sláge­rekben, de még a művészetekben is. Még­is kicsi a valószínűsége, hogy a Magyar Nemzeti Galéria pusztán divatból ren­dezte volna meg nagyszabású, a hatvanas évek magyar művészetét áttekintő kiállí­tását. Nemcsak képzőművészeti kiállítással állt elő a galéria, hanem a korszak egészét felidéző bemutatóval, a hatvanas évek teljes körű dokumentálásával. Ossze- gyűjtöttékazévtized eseménykrónikáját, a történések vizuális—fotó—dokumen­tumait. a szóbeli visszaemlékezéseket, a hivatalos és a nem hivatalos művészeti élet tényeit —, elsősorban agovábbi kuta­tások céljából. Mindezekből a dokumen­tumokból terjedelmes katalógust állítot­tak össze, amely a legkülönfélébb szem­pontok alapján dolgozza fel a korszak gazdasági, politikai, tudománytörténeti, művészeti jelenségeit. A feltárás izgalmához vagy akár a ka­talógushoz képest a Rejtett dimenziók cí­mű kiállítás akár szerénynek is tűnhet -— véli az egyik rendező, Beke László, aki Horváth Györggyel, Dévényi Istvánnal és Nagy Ildikóval közösen vállalkozott e fontos kultúrtörténeti esemény létreho­zására. Háromszáz négyzetméter kiállí­tási terület állt rendelkezésre mindössze, és legalább annyi kihagyhatatlant ki kel­lett hagyniuk, mint amennyit beválogat­tak. Koncentrált anyag került a közönség elé, s olyan, ami nem volt látható az el­múlt húsz évfolyamán. Kétszáz műtárgy—festmények, szob­rok, grafikák —, a korszak fő művei úgy kerültek egymás mellé, hogy a sorrendi­ségből új összefüggések mutatkoznak. Például Kondor Béla repülőmodelljei és Megyeri Barna függesztett szobrai kö­zött nehéz nem észrevenni a rejtett össze­függést. A válogatás művekre, a ma is maradandónak Ítélt jó művekre koncent­rál. És nem zár ki egy művészt sem, az ak­kori kultúrpolitikai elismertség okán. de ugyanígy nem lehet oka a jelenlétnek pusztán az akkori ellenzékiség, háttérbe szorítottság. A hatvanas években már életművel rendelkező művészek — Kassák Lajos, Anna Margit, Korniss Dezső, Martyn Ferenc t— néhány képével indul a kiállí­tás. Hogy aztán a hetvenes-nyolcvanas években kialakult értékrend szerinti ve­zető művészek, Schaár Erzsébet, Vilt Ti­bor, Kondor Béla, Ország Lili, Deim Pál • Haurer Dóra: Pompe­ji park. • Berczeller Rudolf: Em­ber és gép. alkotásai tűnjenek fel. És hogy megjelen­jenek az új értékelés szerinti új generáció legjobbjainak—Jovanovics Györgynek, Bálint Endrének egyáltalán nem szokvá­nyos művei. Tetten érhető e kiállításon az európai művészet folyamatainak és eredményei­nek korabeli magyarországi integrálása. Hiszen — és ez ezúttal markánsan érzé­kelhető — 1963—64-ben a magyar mű­vészetben igen erős informel, tasiszta, absztrakt, expresszionista áramlat volt jelen. Hogy 64—66-ban megjelent az új absztrakt nemzedék (Stúdió kiállítás), és az évtized végére felbukkant a hard edge, a hiperrealizmus és a minimal art. S 1966-ban már happeninget is rendeztek Magyarországon. Jelentős vállalkozás a Nemzeti Galé­riáé, mert ilyen nagyszabású dokumentá­ló, elemző, értelmező kiállítást — leszá­mítva a székesfehérvári múzeum kor­szakértékelő húszéves kiállításfolyamát — kortárs művészetről nem rendeztek még Magyarországon. Kádár Márta

Next

/
Thumbnails
Contents