Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-03 / 77. szám

1991. április 3. • PETŐFI NÉPE • 5 49 ÉVESEN MENJEN NYUGDÍJBA ?—SZÁMLÁLJON ESTIG, MAJD MEGUNJA! — SZÓLT) LEÉPÍTETTÉK — GYERMEKMUNKA A LÁTHATÁRON Ki védi meg a dolgozókat kilátástalan helyzetükben ? Ellenségessé válik az állam a munkavállalók szemében az elbocsátások miatt. Közkele­tű szóhasználatunkban helyet kapott a büntető jellegű fel­mondás. Több-kevesebb ok­kal félthetik kenyerüket a manapság még dolgozó mun­kavállalók is, hiszen negyven év alatt elszoktak attól, nem tanulhatták meg, hogy krízis- helyzetben hogyan védekezze­nek. A helyzet ma valóban válsá­gos. Erről beszéltek a közel­múltban a Magyar Újságírók Országos Szövetségében a leve­lezési szakosztály meghívására eljött, volt és jelenleg még dol­gozó munkavállalók. Nem ér­tik, miért öl a kormány milliár- dokat átképző központok létre­hozásába, amikor azt sem lehet tudni: hová kerülnek az onnét kibocsátott munkanélküliek? Mielőtt egyéni sérelmeiket el­mondták volna, kérték, hogy a privatizációból származó bevé­telekből a kormány ne feled­kezzen meg új munkahelyek építéséről sem. A legégetőbb gondja min­denkinek, miből fedezze a na­ponta növekvő kiadásokat. Egyházi Andrásáéval, 31 évi munkaviszony után közölték, hogy nincs rá szükség a Kecske- rrrrtrHnffris Jósef Megyei Kór­házban. Az ok: elég egy audio- lógus is a kórházban, kettő már sok. A leépítésben, szerinte, szerepet játszott az is, hogy egy hónapig szívburok-gyulladás- sal kezelték, s ez idő alatt ter­mészetesen nem dolgozhatott. Hasztalanul fordult az orvosok és az egészségügyi dolgozók szakszervezetéhez: a döntésen akkor nem változtattak. Csak amikor megtudták, hogy Buda­pestre készül, panaszát elmon­dani az újságíróknak, igyekez­tek erről lebeszélni. Munkálta­tói hajlanak némi kiegyezésre. Segélyt ajánlottak fel neki, és azt, hogy négyórás munkaidőre visszaveszik. Negyvenkilenc évesen Egy­háziné nem mehet nyugdíjba, de a négy órai munkából sem tud megélni. Ezért is szólt közbe panasza meghallgatása­kor, Bálint Attila, a Magyar Szakszervezetek Országos Független Szövetségének szó­vivője: — Miért nem álltak ki maga mellett a kollégái? S miért nem zavarják el a szakszervezeti tit­kárt, aki az ilyen eljárást meg­tűri? A kemény szavak vonatkoz­tak a Kelebián lakó Tóth Lász- lóné MÁV-alkalmazott szak- szervezeti tisztségviselőjére is. Az asszony helyett a férje jött el elmondani a 10 éves kislányára otthon vigyázó feleség sérelme­it. — Sarkára állt-e a szakszer­vezet a nejem esetében? Én úgy látom, nem — így szólt a férj, aki szintén a vasútnál dolgozik, kocsirendező. — A feleségemet a halasi állomáson forgalmi gyakornoknak és távírásznak vették fel. Később nagyobb be­osztást, iktatói és gépírói beso­rolást kapott. Ebben a munka­körében lett terhes. Amikor fő­nökei észrevették, hogy kisma­ma, felszólították. 30 napon be­lül jelentkezzen a munkaköny­véért. Ebben az esetben sem a szakszervezet, hanem a férj kelt felesége védelmére, amit Kiskunhalason azzal fogad­tak a MÁV-állomáson: „Mi köze magának ehhez?’ Tóth- nét ezután beosztották darab- számlálónak. A terhes nőnek az addigi 6 helyett 8-9 órát kellett dolgoznia, ami azzal járt, hogy ha egy vagonból 18 óráig nem rakták ki az árut, ott őrizte, amíg az átvevő a küldeményt az utolsó darabig el nem szállította. Emiatt csak későn érhetett haza kele- biaí családjához. A Szegedi Munkaügyi Bíró­ság az asszonynak adott igazat. Visszahelyezte korábbi, hat­órás munkakörébe. A herce­hurca miatt elmaradt 6010 fo­rintos egyhavi keresetét viszont — visszavétele után — csak hat hónap múlva kapta kézhez. Közben a szakszervezet „ille­delmesen” hallgatott! Ne szólj szám, nem fáj fe­jem! Talán még ma is dolgoz­hatna Molnár Lajos műsze­rész a Kőbányai Könnyűfém­mű Kecskeméti Alupigment Üzemében, ha gyáván meghu­nyászkodik. Kitálalt néhány dolgot. — Az a nagy demokrácia nekem, hogy mint technikus­nak. egy órai munkabérem egy kiló csirkelábat ért? — kezdi mondandóját. — Mer­tem szólni emiatt, s azért is, mert az egészség- és a kör­nyezetvédelem az üzemben jó­formán nulla. Az alupasztától úgy néznek ki a dolgozók, mint az ördögök, mivel hiá­nyoznak a saválló védőruhák. A lakkbenzin a ruhán keresz­tül is kifejti káros hatását. Az üzem robbanásveszélyes, klórral és mérges gázokkal szennyezi a város levegőjét. Mindezt szóvá mertem tenni, mire a válasz: leépítenek, rám többé nincs szükség. Novem­ber 7-e óta munka nélkül va­gyok. Persze nem állhat mindenki mögött olyan erős munkáskö­zösség, mint a kecskeméti BRG-ben Csaja László mö­gött. Őt megvédték a dolgo­zótársai, nem engedték, hogy végleg, törvénytelenül elbo­csássák. Arn ki áll ki a többi­ek mögött'? A régi szakszerve­zetek szétbomlóban (az újra- alakulás kínos lassúsággal megy végbe), miközben az ér­dekvédelem részekre hullása szabad utat nyit a munkajog megsértőinek. Magyarország kezd a kapitalizmus egykori állapotába visszasüllyedni, vagy ami még riasztóbb: a munkavállalókat nem egy he­lyen úgy kezelik, mintha hűbé­ri társadalomban lennénk — mint Bálint Attila szóvivő megállapította. Velkei Árpád, a MÚÖSZ levelezési szakosztályának ve­zetője is hangoztatta: míg nincs készen az új Munka Törvénykönyve, s míg hiány­zik a szakszervezeti érdekvé­delem, a munkavállalók tízez­rei véreznek el, anyagilag. Egy másik hozzászóló, a pé­csi Szalai Kornélia figyelmez­tetett arra a veszélyre, hogy a csődbe került gazdaságban megjelenhet a gyermekmunka, ami Baranya megyében na­gyon is reális veszély. A szak­munkástanuló-képzés leépíté­sével körülbelül kétszázezer nyolcadikos számára válik ki­látástalanná a továbbtanulás. Dr. Pál Lajos,& Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető­je, dr. Tálas Miklós, a Ma­gyar Szakszervezetek Orszá­gos Független Szövetsége jogi irodájának helyettes vezetője, s őry Csaba, a Független Szakszervezetek Demokrati­kus Ligájának ügyvivője nem véletlenül utalt arra: a dolgo­zók érdekeinek védelméért mindenütt helyileg lehet a legtöbbet tenni, a nyilvános­ság erejével és támogatásával. Ebben az írott és az elektro­nikus sajtónak pótolhatatla­nul nagy szerepet tulajdoní­tottak. Kohl Antal Oktatási törvények egy csomagban Három, az oktatás különböző részterületeit szabályozó törvé­nyen — a közoktatási-, a szakkép­zési- és a felsőoktatási törvényen — dolgoznak jelenleg a szakembe­rek. Az MTI kérésére a Művelődé­si és Közoktatási, valamint a Mun­kaügyi Minisztérium illetékesei ad­tak tájékoztatást a készülő jogsza­bályokról. Az oktatásról szóló törvények és az ugyancsak most készülő akadé­miai törvény egymáshoz kapcso­lódnak, ezért a jogalkotók egyik igen fontos szempontja, hogy ter­vezeteik egy időben kerüljenek a kormány, majd a parlament elé, azaz azokat „egy blokkban” tár­gyalják — szögezte le a beszélgeté­sen Kálmán Attila, a MKM politi­kai államtitkára. A közoktatási törvényről szólva kifejtette: ez érinti a legszélesebb rétegeket, hi­szen az óvodától az érettségiig sza­bályozza a gyermekek, illetve a fia­talok oktatását. A törvény szak­mai tervezetét — Andrásfalvy Ber­talan művelődési miniszter felkéré­sére — a Gazsó Ferenc egyetemi tanár által vezetett, 18 tagú szakér­tő csoport készítette el. Ez a szak­mai tervezet nem a Művelődési és Közoktatási Minisztérium hivata­los tervezete — hangsúlyozta Kál­mán Attila —, hanem az úgyneve­zett „Gazsó-féle szakmai terve­zet”. Ennek országos vitája folya­matban van: tantestületek, peda­gógus érdekképviseletek és szak­mai szervezetek tárgyalják, észre- vételezik. Az országos viták ápri­lisban lezárulnak. Az észrevételek összegzése ugyancsak a szakmai tervezet készítőinek feladata lesz. A szakképzési törvény előkészí­tésének folyamatáról Szűcs Pál, a Munkaügyi Minisztérium főosz­tályvezetője beszélt. Elmondta: ta­valy novemberben 5 bizottság lá­tott hozzá a törvény egy-egy feje­zetének kidolgozásához. Munká­jukat a MŰM Szakképzési Főosz­tálya koordinálja. Az elkészült koncepciót széles szakmai körök­ben vitatják meg. Szűcs Pál ki­emelte: a most készülő jogszabály Magyarország oktatástörténeté­nek első önálló szakképzési törvé­nye lesz. A „forgatókönyv” szerint április közepéig az ország 300 szakmun­kásképző iskolája, 50 szakszerve­zet és egyéb szervezet véleményezi a szakmai koncepciót. Észrevétele­ik figyelembevételével decemberig kidolgozzák a törvénytervezetet — jegyezte meg a főosztályvezető. ÜZLETI LEHETŐSÉGEK A TESTVÉRKÖZSÉGEKKEL Megkedvelték a hajósi borokat Lázban égtek a hajósi gazdák két héttel ezelőtt. A bortermelők seré­nyen ragasztgatták saját címkéjüket — aláírásukkal is hitelesítve — a pa­lackokra, amelyekbe az általuk ter­melt bort töltötték. Testvérközsé­gükbe, a németországi Hirrlingenbe készülődtek, hogy mintegy 30 szőlő- termelő gazda több mint félszáz bo­rát bemutathassák, megkóstoltat­hassák. Schön Ferenc hajósi polgármester is tagja volt a küldöttségnek, aki elő­ször járva a német testvérközségük­ben, hazaérkezése után kellemes ta­pasztalatait így összegezte: barát­ként és partnerként fogadtak ben­nünket, nem pedig mint szegény ro­kont . . . Hirrlingen polgármestere meghivta a környékén tevékenykedő vendéglősöket, valamint a község táncegyüttesének és családtagjainak népes táborát a borkóstolóra. A be­mutatkozás siker volt — üzleti szem­pontból is. A rizlingszilváni, tramini, kadarka, kékfrankos, Chardonnay és Cabernet borokat tartalmazó pa­lackokból több mint ezerrel rendel­tek a vendéglősök. Kiszállítására egy kft. vállalkozott, amelynek export­import joga is van. A borokból már a község fönnállásának 900 éves év­fordulóján — amelyet június 28—30. között ünnepelnek — szeretnék kí­nálni az odalátogatókat, s ha töb­beknek, valamint a nagykereskedők­nek is elnyeri tetszését, a mostani kis mennyiséget nagy megrendelések is A lelkes bortermelők a címkéket kézzel ragasztgatták a palackokra. (Straszer András felvételei) • A hajósi gazdák a saját borukat tartalmazó palackokra nevüket saját kezükkel írták rá. követhetik. A hajósiak addig még egyszer ta­lálkoznak testvérvárosuk mintegy százfős küldöttségével. A májusi Or- bán-napi mulatságra várják a hirr- lingeni polgármestert, a tánccsopor­tot és az öregfiúk futballcsapatát, na és az ismerősöket, rokonokat. Ekkor szeretnék megerősíteni az éppen húsz évvel ezelőtt aláírt testvérkap­csolatokat is. A hajósi küldöttség Hirrlingenből az olaszországi Minerbióba is átruc­cant. E három település ugyanis egy­mással testvérközségi kapcsolatban van. A hajósiak nemcsak az Orbán- napi meghívót adták át, hanem első­sorban üzleti okokból keresték föl a Bolognától 30 kilométerre lévő tele­pülést. Gyors megállapodás szüle­tett: egy ottani olasz cég, amely fel­sőruházati cikkeket gyárt, vállalkoz­na arra, hogy 50 százalékos tőkeré­szesedéssel — ami döntően gépek be­hozatalát jelenti — Hajóson vegyes vállalatot hoz létre. A helyi téesz var­rodája (amely most sajnos vegetál), ennek épülete és infrastruktúrája je­lentené a másik 50 százalékot. Jó néhány helybéli kapna az üzemben biztos munkahelyet, megfelelő kere­seti lehetőséget, amelyről április vé­géig döntenek, amikor is az olasz cég tulajdonosa Hajósra látogat. Cs. I. Mennyből az orvos „77 emberek! Vagytok együtt mint barátok, tehát egymást segíteni kívánjá­tok! Akiknek ma voltál rhegszabadítójü, majd holnap az lehet életed megtartó­ja ..." - írta e sorokat 1820-ban Ko- váts Mihály A hirtelen halál veszedel­mében való segedelem cimű munkájá­ban. Igaz ugyan, hogy a gyakran hirte­len halállal járó egészségkárosodás ko­runkban vált igazi népbetegséggé (elég ha a közlekedési balesetekre vagy a gyakori szívinfarktusra gondolunk), de a mentésügy kezdetei az emberiség egyetemes történelmének múltjába vesznek. Az oxyológia (sürgősségi or­vostan) napjainkban már külön tudo­mányágat alkot. A gyors felismerés és a gyors beavatkozás a mentőmunka lényege. Hazánkban először Temesváron. 1886-ban, majd egy évre rá Budapesten alakult önkéntes mentő egyesület. Az utóbbi negyven évben a mentésügy fel­adatait egyedül az Országos Mentő- szolgálat látta el, de ma már más egye­sületek, alapítványok segítenek meg­osztani a terheket. Az Aerocaritast is az értelmetlen ha­lál elleni tenniakarás hívta életre és mil­liók támogatásával segíti a rászoruló­kat helikopteres és földi mentőrendsze­rével. Ebben az évben négy. betegszállí­tásra alkalmas helikopter kezdte meg tevékenységét Szolnok, Miskolc, Szé­kesfehérvár, Szeged városából kiindul­va 80-100 km sugarú körzetben. A má­sodik félévben Hajdú-Bihar, Baranya. Zala és Győr-Sopron megyében újabb négy mentőhelikopterük áll szolgálat­ba. • Az Aerocaritas szovjet katonai gépből újonnan átalakított sebesültszállító heli­koptere a budapesti Hősök tere fölött (MTI-fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents