Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-18 / 90. szám

1991. április 18. • PETŐFI NÉPE • 3

AZ OTP VEZÉRIGAZGATÓJA ÁLLÍTJA:

Hogyan látja az OTP átalakulását, tevékenységének perspektíváit a nemrégiben részvénytársasággá alakult pénzintézet, az immár Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. vezérigazgatója, Terták Elemér, aki a közelmúltban Bács-Kiskun megyében jár . Természetesen arról is megkérdeztük, véleménye sze int mi várható a kamatadóügyben.

A verseny hiánya elkényelmesít

Profitorientált megyék, új és régi feladatok, kamatadó-- Tavaly őszi kinevezésekor a dokumentumhoz kapott-e készen égj koncepciót is, hogy milyen irányban kell változnia az OTP- nek, vagy ezt Önnek kell kidolgoznia?

A koncepció részben már késze í volt, hiszen amikor a Világbank szerződést kötött a hazai pénzügyi szektor korszerűsítésére folyósítandó 66 millió dolláros köicsönre, akkor a Magyar Köztár asággal megállapodott abban is, hogy egyfelől az utolsó, még álk mi vállalatként működő pénzinti :zet átalakul gazdasági társulássá, s ezen fölül a nem bankszerü tev íkenységet leválasztják. Ilyen értelemben nekem már egy régeb- ber — 1988-ban — kialakult koncepció valóra váltását és végrehajtás it kellett elvállalni. Ezen túl feladj túl természetesen azt kaptam, és íem is kértek mást, hogy eredményes, jól működő, az ügyfelek me lelégedésére szolgáló pénzintézet vezetőjeként hajtsam végre ezt a változtatást.--Mi maradt a régi feladatokból és mi a többlet?- Előbb vegyük számba a veszteségeket, amelyek bizonyos értélén: ben valóban azok. Leválasztódott a szerencsejáték szervezése, a lak ísberuházási tevékenység, önállósult az 1KKA Rt. A feladatok és a tennivalók nagyobb része azonban nálunk maradt. A név- vál ozással jelezni szerettük volna azt is, hogy most már a lakosságnak is és a vállalkozó szférának is a bankjai vagyunk. Mindez persze nen előzmény nélküli.

— A széles konkurencia, ami esetleg harcot is jelenthet, mit fog eredményezni ?

— Válasszuk ketté a kérdést. Én mindenképpen jónak tartom, hogy a verseny nőtt. A verseny hiánya ugyanis borzasztóan elkényelmesít. Azt magam is látom a kollégákon, hogy például az önkormányzatok szabad bankválasztása és az ezzel együttjáró veszély arra sarkallta őket, hogy kitaláljanak valamit, nehogy elveszítsék az ügyfelet. Ugyanígy, amikor a lakossági betétgyűjtésben megjelentek a versenytársak, az OTP számára ez kihívást jelentett, s ebből az ügyfeleink profitáltak. Van persze olyan monopólium, ami ugyan nincs kimondva, de nagyrészt mi végezzük — ez a lakáshitelezés. Remélem, a verseny itt is kibontakozik. Tehát én a konkurenciát, a versenyt önmagában véve jó dolognak tartom, bizonyos határok között.

— Az OTP-t eddig mindig a centralizáltság iskolapéldájaként emlegették. Lesz-e itt változás, milyen önállóságot kapnak a megyék, az egyes fiókok?

— Ez is olyan kérdés, amelyben egyrészt nem lehet elszakadni a múlttól, nevezetesen, hogy az OTP eredménye 1988 végéig teljes egészében beépült az állami költségvetésbe. Az OTP, történetében első alkalommal, 1989 elejétől vált nyereségérdekeltté. Ez elindított egyfajta változást, ideértve azt is, hogy megyei szintű profitközpontok működnek. Ez arra kell, hogy sarkalljon egy-egy területi egységet, megyei igazgatóságot, s természetesen a fiókokat, hogy minél nagyobb haszon elérésére törekedjenek, ami egy piacgazdaságban természetes. Mindez nem valósítható meg az önállóság növelése nélkül, ugyanakkor bizonyos kötelező előírásokat — amelyek akkor is vonatkoznának rájuk, ha teljesen önálló pénzintézetek volnának — számukra közvetíteni és nekik alkalmazni kell. Mi azt szeretnénk, ha az OTP-ről kialakulna az a kép, hogy egy nagy pénzintézet, amelyiknek egy nagyobb volumenű hitelnyújtás sem okozhat megpróbáltatást, míg másik oldalról a helyi kötődést kell erősíteni. Éppen mert sok helyen jelen van, képes arra, hogy munkájába egyéni ízt is be vigyen.

—A változás együtt jár a szervezet átalakulásával, létszámcsökkentéssel, átcsoportosítással? Netán a fővárosi központ karcsúsításával?

Én nem apparátusban gondolkodom, de úgy látom, hogy a központunk kissé túldimenzionált, racionalizálni kell. Ha az elektronizálással végzünk, akkor valószínűleg bizonyos adminisztratív munkakörökben foglalkoztatottak száma csökkenthető. Másik oldalon viszont több olyan munkatársra van szükség, aki az ügyfelekkel foglalkozik. Összességében nem vagyok biztos abban, hogy az átcsoportosítások után a létszámot növelni kell.

— Beszélgetésünkből nem lehet kihagyni a kamatadó kérdését. Ön mire számít?

— A független alkotmánybíróság döntését nem tudom megelőlegezni, hiszen több változat is elképzelhető. Pusztán csak logikailag végigkövetve: ab ovo visszamenőleges hatállyal megsemmisítheti a rendelkezést. Dönthet úgy is, hogy amelyik szerződés megszűnt, az megszűnt, a többinél visszaállítja az eredetit. Lehetséges az is, hogy megállapítja: nem történt alkotmánysérelem, tehát marad minden úgy, ahogy van.

— Én egy negyediket is elképzelhetőnek tartok: aki akarja, az választhatja a felezős megoldást, akinek ez nem jó, annál marad a régi hitelmegállapodás.

— Bármi lesz az alkotmánybíróság döntése, az Országgyűlésnek mindenképpen foglalkoznia kell a kérdéssel. Egyrészt mert összegyűlt az 57 ezer aláírás, másrészt mert a szociális problémák csökkentésére a Pénzügyminisztérium is javaslatot tett. Ezeken túlmenően, folyamatban van a Népszava által indított próbaper, amellyel megvárják az Alkotmánybíróság állásfoglalását. De bármilyen döntés is születik, illúzió azt hinni, hogy ezt a terhet az államra úgy lehet áthárítani, hogy abból ránk, a lakosságra teher ne jusson vissza. Teljesen igazságos megoldás e kérdésben nem lehetséges. Olyan döntést kell hozni, amely a nagyon nehéz helyzetben lévőkön segít, s ugyanakkor nem mentesíti a teherviselés alól azokat, akik tudnak is fizetni, és hajlanak is rá.

Váczi Tamás

RÖVIDÜL A VÁLLALATI ADÓSSÁGLÁNC

A Magyar Nemzeti Bank, illetőleg a kereskedelmi vállalatok adósságállománya egészében csökken, és egyensúly kezd ki- alatulni az érintett körben — mondotta Gulácsi Gábor, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium hel/ettes államtitkára az MTI- nel.

A gazdaságban beindult egészséges folyamatok miatt — úgy tűnik — külön beavatkozás nélkül is „zsugorodik” a vállalati adósságlánc. A kormány következetes monetáris politikájának eredménye már megmutatkozik. A tavalyihoz képest kiterjedt a vállalati felszámolás kezdeményezése, a tartósan fizetésképtelen cégek így kiesnek. (Az idén

március 31-éig összesen 253 csőd- eljárási indítvány érkezett a Fővárosi Bírósághoz.) Érezteti hatását a privatizáció is.

Az egészséges tendenciával szemben érvényesülnek ellentétes hatások is. Az egyik ilyen, hogy a kelet-európai piac elvesztésével abszolút értékben nőtt a termelővállalatok eladósodása, mert

bevétel nélkül termeltek, termelnek egy ideig.

A másik probléma, hogy a nagy- vállalatok kft.-két, rt.-ket alakítanak, ezek veszik át a nyereséges tevékenységet, míg a vállalat adóssága a központban marad. A maradék-központot — funkciójának elvesztése miatt — viszont előbb- utóbb fel kell számolni.

A CENTRUM IFJÚ SZAKMUNKÁSAI

Dobogós eladók

A kecskeméti Centrum Áruháznak eddig már kéttucatnyi olyan szakmunkástanulója volt, akik az országos versenyeken dobogón álltak. Nem kis eredmény ez.

Czingel Mónika például a közelmúltban Nyíregyházán megrendezett összecsapáson a háztartási felszerelések ismeretéből rajtolt, s kiválóan szerepelt. Így az első díjjal megkapta a szakmunkás-bizonyítványt is, bár a tanév vége még mesz- szi van.

— Utólag nézve a „mérkőzést”, könnyű volt — emlékezik vissza.

— Az írásbeli feladatokhoz húszán

— legtöbben lányok — kezdtünk hozzá, és tizenegyen jutottunk tovább. Gyakorlati feladatként egy épülő házhoz kellett árukat ajánlani. A csaptelepeken kívül még a lefolyódugó a hozzávaló lánccal is eszembe jutott. Talán ezt is jutalmazták, meg az altestmosó kínálatát. Nem gondoltam, hogy tizenhét évesen országos első leszek. Bár az az igazság, hogy nemcsak tanáraim javaslatára neveztem be a versenybe, hanem amolyan én is megmutatom alapon. Ugyanis korábban a nővérem egy hasonló versenyen, csak vendéglátó szakon, harmadik lett. Az is igaz, hogy nem lehettem volna dobogós Németh László tanulófelelős és Hetényi László osztályvezető fáradhatatlan segítsége nélkül. Nagyon sokat foglalkoztak velem. Mindig is tisztelettel gondolok rájuk. Most szeretnék továbbtanulni. Persze még sokat kel! áll- nom a pult másik oldalán.

— Hogy milyenek a vevők? Tanácsaim, ötleteim, általában az idősebbek, kétkedve fogadják, talán mert úgy gondolják, hogy a szakmai rátermettség csak korral járhat. Nem így van, jó, hogy bebizonyíthatom.

Az áruház tárgyalójában rendezett szerény házi ünnepségen Kecskés Jánosné igazgató Makai Szilviát is köszöntötte, aki a versenyen hatodik helyezettként szintén megkapta a szakmunkás-bizonyítványt.

A ruházati szakmában indultam. A zsűri férfi tagjainak ingeket kellett ajánlanom. Persze ehhez nemcsak a divatot kellett ismerni, hanem — a többi között — az áru anyagáról, tulajdonságairól, méretezéséről is tudni kellett mindent. Ebben már eddig is sok tapasztalatot szerezhettem, hiszen a férfi vevők sem valami határozottak. Ha azt akarjuk, hogy vásároljanak, tudni kell meggyőzően ajánlani — mondja Szilvia, és közben állandóan mosolyog. — Azt hiszem — folytatja —, a kedvességet, a figyelmességet is díjazták, mint ahogyan a mindennapokon. Szerintem az már „engedmény" a vevőnek, ha kedvesen kiszolgálják. A nők inkább sokat nézelődnek, és határozott céllal keresik az árut. Az ő vásárlásaikba nemigen lehet beleszólni.

Biztosan jobb eredményt — bár így sem rossz — értem volna el, ha a méterosztályon indulok, mert mindig ott szerettem a legjobban dolgozni.

— pulai —

Á TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK

kf ■- . _______________________________________________________________________________________________________

A végzetes asszony

Se nem kövér, se nem sovány, inkább sportos, s egy kis: é férfias nőt vezettek a minap a Bács-Kiskun Megye1 Bíróságon dr. Árvay Árpádné ítélőtanácsa elé. An int ott állt a bírói pulpitus előtt farmernadrágjában és zöldmintás pulóverében, nem hitte volna róla az ember, hogy ölni volt képes. Méghozzá nem is aktrhogy: teknővájó baltával sújtott le háromszor sze idergő élettársára. Persze azért nem ilyen egyszerű az igy, miként az a vádlott, özvegy Fercsi Sándorné val omásából ki is derült.

Mindenekelőtt a bírónő kérdésére, hogy bűnösnek érz:-e magát — igennel válaszolt a 33 éves asszony. Aztán szépen sorjában elmondta a történetét. Csak nyolc általánost végzett, alkalmi, segédmunkából élt. Eddig tizenkilencszer kísérelt meg öngyilkosságot — először 16 éves korában —, ezért többször állt ideg- gye gyászati kezelés alatt. Hogy miért tette? Mert nem tali lta értelmét az életének — jelentette ki. Az italra 17 :vesen szokott rá. Mára már délelőtt fél liter konyak, délután két-három üveg bor a napi adagja. Ám önérzetesen hozzátette, ettől még nem látszott részegnek . Két esztendőt Nagyfán is eltöltött alkoholelvonó kezelésen.

„Halálos vonzalom”

Húszévesen költözött Tompáról Kiskunhalasra, mégpedig egy házaspárhoz. Rövid idő alatt vonzalom ébredt közte és a negyven év körüli szállásadónője között. A férj rájött a dologra és fölakasztotta magát. Uj albérlet után kellett néznie. Ekkor ajánlották fi- gye.mébe ismerősei a 68 éves Fercsi Sándort: neki van kia ló szobája. Az idős, beteges ember be is fogadta, s amelléképűletbe költözhetett. Ám hajdani szállásadó nőjével nem szakította meg a kapcsolatát, még

igen erősen vonzódott hozzá. Csakhogy az asszony a férfiaktól sem zárkózott el, így került sor aztán a helyi Casanova bárban a lány féltékenységi jelenetére. Ittas állapotban kést rántott elő, és az asszony torkának szegezte; válasszon: vagy ő, vagy a férfiak. Ezért öt hónap felfüggesztett börtönt kapott.

Még az ügye folyamatban volt, amikor Fercsi Sándor felhordta a holmijait a lakásába, s egy ajánlattal várta a hazatérőt. Költözzenek össze, legyen a felesége. Ő már idős és beteges, semmi mást nem kér tőle, csak azt, hogy tisztességgel ápolja, ha végleg leesne a lábáról. Hozzátartozója nem lévén, cserébe megörökölheti a házát. A lány ráállt, a házasság megköttetett. Fercsi Sándorné becsülettel be is tartotta a megállapodást. A férje kilenc hónap múlva meghalt.

Életében először volt saját otthona. A szomszédok többször láttak nála férfiakat. Ő azonban állítja, hogy férfiakkal sohasem volt kapcsolata. Majd azért megjegyzi: „Legfeljebb csak akkor, ha annyira leittam magam, hogy azt sem tudtam, nőstény vagyok-e vagy kan.”

Életveszélyes fenyegetések

Azt azonban nem tagadhatta le, hogy lakott nála egy illető, mert a férfi tavaly augusztus 14-én úgy összeverte, hogy kórházba kellett szállítani.

Azt állítja, míg kórházban volt, lakásának kulcsát szomszédai átadták a 63 éves Borsos Károlynak. Ezzel a férfival életében csak egyszer, futólag találkozott. Mire hazajött a kórházból, Borsos már beköltözött a házba. (A szomszédok erre egy kicsit másképpen emlékeznek. Szerintük Borsos Fercsiné ismeretségi körébe tartozott.) Mindenesetre az asszonyt mélységesen felháborította ez a betolakodás. Követelte, hogy hagyja el a házát. A rendőrséghez, majd a bírósághoz fordult. Körülbelül két hétig lakhattak együtt, amikor Fercsi Sándorné szülei meglátogatták lányukat. Éppen akkor két idős hölgy is betoppant, s mint kiderült, azért, mert Borsos megvételre kínálta fel nekik Fercsiné házát. Miután tisztázták a helyzetet, az asszony apja elzavarta a férfit. Borsos, még mielőtt elment volna, kijelentette, hogy nem bánja, ha húsz évet kap is érte, de elvágja Fercsiné nyakát. Ezért aztán jobbnak látták, ha lányuk

egy darabig — amíg a bíróság nem dönt — hazaköltözik Tompára. Borsos Károly azonban nem hagyott békét neki. Rendszeresen megjelent taxival Tompán, s a szülők háza előtt hangosan kiabálva, többek füle hallatára életveszélyesen megfenyegette Fercsinét. A nő már a boltba sem mert elmenni. Közben az egyik kiskunhalasi szomszéd levélben kérte, hogy feltétlenül találkozzanak, ha lehet, menjen haza Kiskunhalasra, vagy ha oda nem, hát Balotaszállásra. Az utóbbit választotta Fercsiné. A megbeszélt helyen taxival várta a szomszéd házaspár és együtt a kocsmához hajtottak. Ám éppen amikor nyitotta az autó ajtaját, ott termett Borsos. Huzavona kezdődött, s az asszony a közeli boltba menekült. Onnan — mivelhogy van átjáró — átment a kocsmába. Ott azonban ismét Borsossal találkozott, aki kérte, hogy ne féljen, nem akarja bántani, költözzön haza. Erről azonban hallani sem akart. így aztán visszatért Tompára.

„Valószínűleg agyonütöttem ...”

December 3-án táviratot kapott Borsostól, majd pedig a szomszédoktól egy levelet, s kérték, hogy térjen haza. A szomszéd házaspár még hozzátette, hogy az egyik ismerős szeretné megvásárolni Fercsiné pincéjét. Igaz, december 20-ára volt kitűzve a ház ügyében a bírósági tárgyalás, ám az asszony végül is hazament. Az otthonában hamarosan megjelent Borsos is, méghozzá a feleségével együtt, aki 75 ezer forintot követelt tőle. Borsos ezzel szemben csak 70 ezret. Hogy miért, pontosan nem tudni. Lényeg az, hogy Fercsiné visszautasította az „ötletet” és követelte, hogy hagyják el a házát. Borsos haza is vitte a feleségét, ő azonban hamarosan visszatért.

Hangos veszekedésekkel, közös italozásokkal teltek a napok egészen december 11-éig. Ekkoi^az egyik idős szomszéd figyelmeztette Fercsinét. Azt hallotta ugyanis Borsostól, hogy rá akarja venni: adja el a házát. Aztán a Dunántúlra csalja Fercsinét, ott elveszi a pénzét és visszatér a feleségéhez.

Az asszony ezt hallva hazament; otthon már várta Borsos. Most valamivel nyugodtabb volt a hangulat. Együtt iszogattak, mígnem az asszony elmondta, tudja, mit tervez a férfi. Borsos természetesen mindent tagadott. Állította, hogy csak részegségében mondhatott ilyesmit. Fercsiné azonban lehütötte: ő tudja csak igazán, hogy az ember részegen a legőszintébb. A férfi nemigen törődött vele és inkább lefeküdt aludni. — Mit akarsz akkor tulajdonképen tőlem? — kérdezte meg végül az asszony. — Én semmit. Úgyis tudom, hogy téged csak a nők érdekelnek — jelentette ki vigyorogva Borsos Károly és elaludt. Nem gondolhatta, hogy életében ezek voltak az utolsó szavai.

Fercsiné ezután tíz perc alatt megivott egy liter bort, s közben végiggondolta, hogy milyen aljas módon megterveztek ellene mindent. Majd pedig felemelte a fogas alá támasztott teknővájó baltát és fokával kétszer az alvó férfira sújtott. Aztán még úgy látta, mozdult egyet a feje, ezért harmadszor is ütött. Letette a fejszét, rágyújtott egy cigarettára, kibontott egy másik üveg bort, és közelebbről megnézte, hogy mennyire szivárog Borsos fejéből a vér. Aztán átsétált a szomszédba és szólt, hogy értesítsék a rendőrséget: valószínűleg agyonütötte Borsos Károlyt.

Hét év börtön

Igaza volt, a férfi rögtön meghalt. Özvegy Fercsi Sándorné pedig december 11-e óta előzetes letartóztatásban volt. De csak volt, mert most már belekezdett hétéves börtönbüntetésének letöltésébe. Ennyit szabott ki rá ugyanis dr. Árvay Árpádné ítélőtanácsa. Mellékbüntetésül öt évre eltiltották a közügyek gyakorlásától és kényszergyógykezelését rendelték el. Büntetése háromnegyed részének letöltése után feltételesen szabadon bocsátható. Az Ítéletet az ügyész, a védő és a vádlott is tudomásul vette.

Az asszony arra a kérdésre, hogy sajnálja-e, amit tett, mindössze annyit felelt, hogy végtelenül gyűlölte Borsost. Sírni csak akkor látszott, amikor beteg édesanyja tett tanúvallomást: „A ház után én fizettem ki a százalékot, én temettettem el Fercsi Sándort, hogy a lányom feje fölött legyen födél.”

Az ítélethozatal után csak két elégedetlenkedő maradt a tárgyalóteremben. Borsos felesége meg egy rokona. Sérelmezték ugyanis, hogy a teknővájó baltát nem kapták vissza . ..

Bencze Andrea