Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-17 / 89. szám

1991. április 17. • PETŐFI NÉPE • 3- .■ ,ss:. mm KUNFEHÉRTÓ ÉS A TÓ Csónakázni nem, de fürödni már lehet A nyolcvanas évek elején kezdődött a tó elhalása, az a kiszáradási, cliszapo- sodási folyamat, amely a közkedvelt Kunfehértót már-már elfelejtéssel fe­nyegette. Közkedvelt, mert a környék­beliek Halasról. Jánoshalmáról mindig is szívesen kirándultak a vadregényes tópartra. Az ingyenes telekosztogatás pedig, úgy harminc évvel ezelőtt, az ország minden tájáról vonzott ide üdü­lőt. A hatvanas évek elején valóban ingyen osztogatták itt a tóparti telkeket mondja Harnóczi Sándor, Kunfe- hértó polgármestere —. de később is nagyon olcsón lehetett hozzájutni. Sok a Bács megyei, de lényegében Szegedtől Budapestig találunk üdülő­tulajdonosokat a nyilvántartásban la­pozgatva. A vállalatiakkal együtt nyolcszáz üdülő van ma már a parti övezetben — összegez a polgármester —, s tagad­hatatlan. hogy ez annak idején fellen­dülést, hasznot hozott a településnek. ^Gondolom,, nem volt ez zökkenfer mentes. Gyakran voltak gondok az ellá­tásban egy-egy hét végén. Ezen lényegében már túljutot­tunk. A három falubeli élelmiszerbolt, plusz egy az üdülőövezetben, képes biztosítani az ellátást. — A kulturált körülmények megte­remtéséhez a nyári vendégek nem cse­kély összeggel járultak hozzá. Ügy tu­dom, itt volt a legmagasabb annak ide­jén a teho. — Kétezer forint volt, valóban nem csekély összeg. Közben a tó teljesen tönkrement. A nyolcvanas évek köze­pén úgy harmincmillióra becsülték a rendbehozatal költségeit. Az akkori el­képzelések szerint a fedezetet harma­dolva adta volna össze a község, a me­gye és az Országos Vízügyi Hivatal. A ránk háruló tízmilliót tehát elő kel­lett teremteni. — Meg is indultak a kotrási munká­latok, nem kis indulatot váltva ki a falu­beliekből. — Igen. Sok minőségi kifogás merült fel a kivitelezőkkel szemben, menet közben módosítottunk is az eredeti ter­mm. ven. Valójában egyik alkalmazott tech­nika sem bizonyult megfelelőnek. — Most mégis úgy tüdőm. olyäfi sze­zonnak nézünk elébe, amikor újra lehet fürödni a tóban. — Legalábbis egy részében — vála­szolja a polgármester, s invitál, nézzük meg, mit eredményezett a tavaly vég­zett munka. Csendes a part. még némák az üdü­lők. A hatalmas víztükör gátakkal fel­szabdalva, „rekeszekben” gyűjti a vi­zet. — Ezekkel a gátakkal — mutat kör­be Harnóczi úr —, amelyek most épül­tek, két, egymástól teljesen független, hat hektárnyi területet különítettünk el a tóból. A vizet előbb kiszivattyúztuk a mederből, aztán szárazkotrással meg­tisztítottuk az iszaptól. Utána visszaen­gedtük a vizet, na meg az erre a célra fúrt k útból is pótoltuk, így ha nem is az egész tóban, de elég nagy területen le­hel fürödni. A legmélyebb részeken kö­zel kétméteres a víz. A másik elkülöní­tett rész a tervek szerint halastó lesz, hogy ne zavarják egymást a horgászok és a fürdőzők. — Honnan jött össze végül az anyagi fedezet? Az. üdülök pénzét, a 7,5 milliót kipótolta a község tízmillióra, de bi­zony a másik kétharmad hém jött ösz- sze. Az ígérvény helyett a megye öt-, a minisztérium négymilliót adott. Az ér­dekelt vállalatok is segítettek egymilli­óval, a Mohosz, a horgászszövetség is kettővel. Igyekeztünk takarékosan gazdálkodni, így most végül maradt pénz, amiről lehet dönteni. Célszerű-e folytatni az elkezdett munkálatokat vagy más beruházásokba kellene fog­ni? — Kik döntik el? — Tervezzük az év közepére össze­hívni az üdülők fórumát, ahol a tulaj­donosok saját érdekképviseletüket megválaszthatják. Ők döntenek majd a pénz további sorsáról. Lehetne utakat, járdákat építeni, a közvilágítást megol­dani, de folytatni hasonló felosztással a tó kotrását is. Közben elered az eső. Eszembe jut egy régebbi falugyűlés, ahol egy idős bácsi csak legyintett a tórekonstrukció terveire. „Nem köll itt kotorni. Ha esik az eső, van víz a tóban, ha aszályos az év, nincs.” Hajós Terézia (Fotó: Ferincz János) VÁLSÁGBAN A SZAKKÉPZÉS Mi lesz veletek, nyolcadikosok? Ezekben a napokban bírálják el az elutasított gyerekek fellebbezéseit a középfokú iskolákban. Az már most látszik: tízezer fiatai számára eleve nincsen hely ezekben az intézményekben. Az általános iskolát ugyanis százhetvenezren fejezik be ebben a tanévben, ám a középfokú oktatási intézmények csak százhatvanezer diákot tudnak fogadni. — Nem egyformán népszerűek a középfo­kú tanintézetek - mondja dr. Szűcs Pál, a Munkaügyi Minisztérium szakképzési főosz­tályának vezetője. — A gimnáziumokba a felvehető létszámnál kevesebben jelentkez­nek, mig a sokat bírált szakközépiskolákba jóval többen. A szakmunkásképzők iránt újabban fokozódik az érdeklődés, s ebben nyilván szerepe van a hároméves, tehát rövi- | debb képzési időnek is. A számoknál marad­va: a nyolcadikból kikerülők 6 százaléka ele- i ve nem tanul tovább, 22 százaléka iratkozik be gimnáziumba, 24 százalékuk pedig meg­próbál bejutni valamelyik szakközépiskolá­ba. A gyerekek többsége. 48 százaléka, a szakmunkásképzőt választja. A legtöbb baj ma épp ezzel az iskolatípussal van. A szoci­alista nagyipar százával-ezrével rendelte meg a szakmunkásokat, s a képzés erre épült. A jelenlegi kormányprogram szeretné 3-4 éven belül privatizálni az ipar 50 százalékát. Annak az iparnak nyilván más lesz a szak­emberigénye, s bizonyára változni fognak a velük szemben támasztott követelmények is. Ebben az ágazatban már megkezdődött az átalakulás és ezzel együtt a létszámleépítés. Nemcsak a szakmunkásokat bocsátják el, hanem a tanulókat is. Ez azért tragédia, mert a gyerekek gyakorlati képzése 85 százalék­ban a gyárak és üzemek tanműhelyeiben folyt. Most ezrével csökkennek az ipari kép­zőhelyek, ugyanakkor nem növekszik ilyen ütemben a kisiparosoknál és a vállalkozók­nál tanulók' száma. Pedig a vállalkozások számának gyarapo­dásával egyidejűleg jó lenne, ha mind na­gyobb szerepet vállalnának a képzésből is. Már csak azért is, mert a vállalatok igyekez­nek teljesen kivonulni onnan. Ehhez azonban valóban az érdekeltség megteremtése szükséges. Megfelelő megol­dás lehet az adókedvezmények növelése. Azért kezdeti sikerekről is beszámolhatok: az újjáéledő kisipari szakmák mesterei az országban több helyütt vállalkoznak az utánpótlás képzésére. Tudtommal több száz gyerek tanulja a szakmát kis műhelyekben, újabban pékeknél, s bőrdíszműveseknél is. — Ki a „gazdája” ma a szakmunkásképzés­nek? Tervezi-e, szervezi-e valaki a jövő szak­ember-utánpótlását ? — Tavaly július l-jével került az akkor felállított Munkaügyi Minisztérium irányítá­sa alá a szakképzés. Pontosabban az oktatás 85 százaléka, mivel az egészségügyi és a me­zőgazdasági szakember-utánpótlásról to­vábbra is saját szakminisztériumuk gondos­kodik. Meggyőződésem, a szakképzés irá­nyításában a mi tárcánk szerepe csak átme­neti. nem tartható fenn öt évnél tovább. Meg kell alakulniuk a szakmai érdekképviseleti testületeknek. Az ő feladatuk lesz majd az utánpótlás nevelése. Semmiképpen nem he­lyes a njostani gyakorlat, hogy Budapesten mondjuk meg, hány gyereket képezzenek és milyen szakmákra Csurgón vagy Debrecen­ben! Feltéve, hogy valaki meg tudja ezt mon­dani. Az ipar már jó ideje nem jelzi, milyen szakemberekre lesz szüksége a következő években. A gazdaság napról napra változik, ezért nemhogy tervezni, de még jósolni is nehéz. — Elképzelhetőnek tartja, hogy a szakkép­zésért az iskolák tandíjat kérjenek? — Erre már ma is van példa. Tudomásom szerint az egyik alapítványi iskola havi tíz­ezer forint tandíjért képez nyomdaipari szak­embereket. Ezt a mai törvények szerint leg­álisan megteheti.----Mi lesz az elutasított gyerekekkel? — Foglalkoztatásukról többféle program gondoskodik, hiszen így semmi esélyük nincs az elhelyezkedésre. A lányok számára hasz­nos lehet a gazdaasszony-képzés, ahol meg­tanulják a házimunkák fortélyait, sőt a kert és az állatok gondozását is. Hasonló ismere­teket nyújt a fiúknak a gazdászképzés, amely a jövő farmergazdaságainak vezetésé­re készít fel. Több településen pedig az álta­lános iskola „meghosszabbításával” próbál­koznak. Salgótarjánban, Pécsett és Budapes­ten például kilencedik osztályt indítanak, ahol a szakmukásképzők közismereti tár­gyait oktatják. Egy év múlva aztán a gyerekek a szakmai ismeretek elsajátítására fordíthatják energiá­jukat — immár a szakmunkásképző taninté­zetben. A szakoktatás átalakításához egyéb­ként a Világbanktól is kapunk anyagi segít­séget, a felnőtt szakképzést harmincmillió, a fiatalokét harminchatmillió dollárral támo­gatja. A magyar kormány vállalta, hogy fo­rintban ezzel azonos összeggel maga is hoz­zájárul a költségekhez. Rendelkezésre áll to­vábbá a szakképzési alap is, az idén várható­an hatmilliárd forinttal. Gy. K. MINDENKI AZ ÖNÁLLÓSODÁS MELLETT VAN — MÉGSEM MEGY? A 22-es csapdájában a Dutép bajai leányvállalata (Folytatás az 1. oldalról) A kialakult helyzetről és a ter­vekről Ágfalvi György, a bajai le­ányvállalat igazgatója elmondta: Az új formában két esztendeje megalakult cég a jelenlegi feltéte­lek mellett működésképtelen. A Dutép vállalati tanácsa idén március 14-én úgy döntött, hogy megszünteti a bajai leányvállala­tot. Az ok hasonló, mint a nagy- vállalat esetében: a kapacitástól független külső tényezők, a beru­házások csökkenése, valamint két, nagy volumenű, fix áron vállalt munka inflációs veszteségei. Érthető tehát, hogy a kollektívát erősen foglalkoztatja munkahelyé­nek, további sorsának kérdése. Különösen azért, mert a bajaiak önállósodási törekvéseit a vállalati tanács sorra elutasította. Áz igaz­gató azonban töretlenül hisz ab­ban, hogy normális körülmények között az állomány nagy része ér­tékes, színvonalas munkára képes. A munkások dolgozni akarnak, megélni, megérni a konjunktúrát. Amikor Baján és környékén szük­ség lesz egy ilyen méretű, összetéte­lű építőipari szervezetre. Ezért is kérdezték meg a dolgo­zókat — a 260-ból ez idáig 219-hez jutottak el —, hogy más megoldást nem látván, hajlandóak lennének- e a cég megvásárlására. Százhat- vanheten Írták alá a szándéknyilat­kozatot, hogy készek az E-hitel igénybevételével megvenni az álla­mi vagyont. A munkavégzéshez ugyanis nemcsak megrendelés kell, hanem gép- és telephely is. Igaz, a hitel szabályozásával gond van, de a bajaiak bizakodóak. Vallják, az ország felső vezetőinek rá kell éb­redniük, hogy változtatni kell a fel­tételeken, s nem szabad késlekedni a privatizációval — mondta az igazgató. Mert ha Baján kifutnak az idő­ből, akkor nincs esélyük. Úgy tart­Növeli részesedését a Knorr magyarországi ve­gyes vállalatában. A német cég az alapításkor 35 szá­zalékkal részesedett a Knorr-Bremse, SZIM és Társa Kft. 241 millió fo­rintos alaptőkéjéből, ezt a cégbíróság jóváhagyása után 74 százalékra-akarja növelni. A maradék 26 százalék magyar tulajdon­ban marad, melyből 20 százalék a SZIM vállalat- csoporté, 6 százalék pedig a Mogürté. Az 1989-ben alapított vegyes vállalat haszonjár­müvekhez szükséges fékbe­rendezéseket gyárt, székhe­lye Kecskemét. Tavaly 600 millió forint értékben állí­tott elő első beépítésű busz- és kamionfékrend­szereket, valamint 400 mil­lió forint értékben pótal­katrészt. A cég fő vásárlói az Ikarus, a Rába, vala­mint a pótalkatrészt fel­használó BKV és a vidéki közlekedési vállalatok. Ex­portja a külföldi tulajdo­noson keresztül folyik, amely szállít fékeket Mer­cedes, Volvo és Scania ka­mionokhoz is. A kft. ta­valy 1,1 milliárd forintos forgalmat ért el, nyeresége 105 millió forint volt. A SZIM vállalatcsoport gyárainak privatizálása ják azonban, sokkal ésszerűbb len­ne megadni a lehetőséget az áldo­zatvállalásra is hajlandó dolgozók­nak. Mert a megvásárlással szem­ben álló alternatíva: a vagyont az érték 20-30 százalékáért lehet érté­kesíteni, elvész a kapacitás, nem lehet új vállalkozást indítani, s az utcára kerülő 260 ember munka- nélküliként azonnal újabb, szinte megoldhatatlan problémát jelent a térségnek. A dolgozói tanács nyolctagú bi­zottságot bízott meg azzal, hogy próbálja kiharcolni az életben ma­radás lehetőségét. Azt, hogy új gazdálkodó egységként kísérelje­nek meg munkát szerezni maguk­nak, s fennmaradni — ha tudnak. Mert ha így sem menne, akkor nincs, aki újabb mentőkötelet dob­jon. A megbízottak egyébként 50 millió forintig tárgyalhatnak, mi­után ennyi pénz a számítások sze­rint összejöhet a százezer, a kétszáz­ezer forintos és az efölötti előzetes jegyzésekből. Az persze nem biztos, hogy mindenkinek azonnal munká­ja is lesz. De már most keresik a feladatokat, s van is megrendelés. A munkások pedig a végsőkig ra­gaszkodnak ahhoz, hogy továbbra is ők dolgozhassanak azzal a va­gyonnal, amit eddig is ők működ­tettek, az ő megélhetésüket szolgál­ta. Elhatározásukat csak erősíti, hogy a bajai képviselő-testület tá­mogatja törekvésüket. De mit mond erről dr. Fáy Fe­renc, a Dutép vezérigazgatója? Mi­lyennek ítéli az esélyeket, főként azután, hogy immár eldöntött kér­dés: felszámolják a Dutépet? Nos, a vezérigazgató egyetért a bajai egység önállósulásával, jólle­het a vállalati tanács ezt eddig egyetlen alkalommal sem támogat­ta. De nem azért, mintha egy ha­talmas nyereségforrást kellene megtartani — ennek az ellenkezője 1990-ben folytatódott, qk- kor alapította második ve­gyes vállalatát, a MAHO SZIM Szerszámgépek Ma­gyarországi Kft.-t. A vál­lalkozást marógépek gyár­tására hozták létre 200 millió forint alaptőkével, melyből a németországi MAHO és a SZIM 50-50 százalékban részesedik. A jelenlegi, mintegy 18 millió márka értékű terme­lést jövőre 30 millióra fut­tatják fel. A marógépek nyugat-európai forgalma­zásával a német tulajdonos foglalkozik. Az alapítók profílbővitést terveznek, más típusú szerszámgépek gyártásával. Két év alatt 800-1000 darab szerszám­gép előállitását tervezik, mintegy 60 millió DM ér­tékben. A Szerszámgépipari Mü­vek a legnagyobb szer­számgépgyártással foglal­kozó magyar vállalatcso­port. A szerkezetátalakí­tást már 1989-ben meg­kezdte, ekkor jött létre a 11 termelő, kereskedelmi, illetve szolgáltató egység, közöttük a két vegyes vál­lalat. A tulajdonosi jogot a megmaradt állami válla­lat gyakorolja, amely most maga is részese a második privatizációs programnak. (MTI) áll —, hanem mert a jogszabályok ma nem teszik lehetővé a leányvál­lalat átalakulását kft.-vé. Techni­kailag persze lebonyolítható az ügy: a bajai cég időlegesen vissza­kerülne Dutép-státusba, majd azt követően lehetne belőle kft. De mig tavaly ez egyszerűen ment vol­na, ma már — a nagyvállalat hely­zete miatt — a vagyonügynökség engedélye is szükséges hozzá. A vállalati tanács korábbi meg­győzéséhez pedig egy működési el­képzelést, tanulmányt kellett volna készíteni. A vezérigazgató meglá­tása szerint a bajai leányvállalat jelenleg sem 260, sem százhatvan munkást nem tud eltartani, jó ha százat. De a legnagyobb gondot itt mégis a hitelfelvétel jelenti. A bajai vagyon 35-40 millió fo­rint, a veszteség 30 millió. Ahhoz, hogy az új cég indulhasson, a va­gyont meg kell venni, de erre nem adnak pénzt az E-hitelből. Abból csak olyan állami vagyont lehet megvásárolni, ami szerepel a va­gyonügynökség privatizációs listá­ján. Ez pedig meglehetősen szük- körű, a Dutép mindenesetre nincs rajta. Kialakult tehát a 22-es csapdája, amiből a bajai leányvállalat kol­lektívája nehezen tud kiszabadul­ni. Kft. csak ÁVÜ-engedéllyel ala­kulhat, privatizálni csak ÁVÜ- hozzájárulással lehet, E-hitel csak az ÁVÜ listáján szereplő vagyon megvásárlásához adható, pénz nél­kül viszont semmit sem lehet kez­deni! Hogy mi akkor a megoldás? Ózdon sztrájkolnak. Baján és Kecskeméten egybehangzóan állít­ják: a privatizációt szabályozó pa­ragrafusok elavultak, az E-hitel felvételét fölösleges, bürokratikus megkötések korlátozzák. Ezeket kell megváltoztatni, hogy tényleg vállalkozhasson, aki akar, vagy aki erre kényszerül. Váczi Tamás MÁRCIUS 15-ÉTŐL VISSZAMENŐLEG A szövetkezeti tagok is jogosultak A Kiskunsági Mezőgazdasági Termelők Szövetségének a köz­benjárására ezentúl a munkanél­külivé vált szövetkezeti tagok is jogosultak munkanélküli-járadék­ra. A rászorulók — ha az egyéb feltételeknek megfelelnek — visz- szamenőleg március 15-étől kap­ják a pénzt. Az ügy előzménye a március el­sején életbe lépett foglalkoztatási törvényig nyúlik vissza. E jogsza­bály szó szerinti megfogalmazása szerint nem jár munkanélküli-jára­dék, -segély azoknak, akik tagsági viszonnyal rendelkeznek. Ez külö­nösen súlyos problémát okozott a Duna- Tisza közén, ahol a szövet­kezeti tagok aránya az országosnál lényegesen nagyobb. Fokozta a gondokat, hogy a szövetkezetek­ben munkanélkülivé váltak zöm­mel falvakban vagy külterületeken élnek, ezért más területeken való elhelyezkedési esélyük minimális. A szövetkezeti tagokat sújtó hátrányos megkülönböztetés miatt a Kiskunsági Mezőgazdasági Szö­vetség — karöltve a hasonló prob­lémával küszködő ipari szövetke­zetek érdekképviseletével — szót emelt. Kérésükre a Munkaügyi Minisztérium a vitatott törvényi értelmezést pontosította. A mi­nisztériumi iránymutató levél azonban nem jutott el a Duna— Tisza köze valamennyi munkaügyi kirendeltségéhez, így több helyen elutasították a munkanélkülivé vált szövetkezeti tagokat. A meg­szaporodott bejelentések nyomán a mezőgazdasági szövetség és a munkaügyi kirendeltségek képvi­selői megállapodtak abban, hogy március 15-étől visszamenőleg megkapják a munkanélküli-jára­dékot mindazok, akik február vé­géig veszítették el állásukat, de a félreértések miatt nyilvántartásba vételük elmaradt. (MTI) SZÉKHELY: KECSKEMÉT A Knorr-Bremse emeli részesedését

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents