Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-17 / 89. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. április 17. KOPÁTSY SÁNDOR SOROZATA AZ AGRÁRREFORMRÓL A sok kisbirtok — zsákutca Gyermekkorom falujában senkinek sem jutott volna eszébe, hogy a gazdagságot ne a vagyonnal, hanem a rátermettséggel mérje. A vagyoni helyzet alapján választottak pártot, tartottak barátságot. Az ambíció nem a szakértelem fokozására, az utódok taníttatására, hanem a vagyon gyarapítására irányult. A vállalkozóké a jövő Látszólag magától értetődő dolgokat sorolok fel. A mai politikusok egy része azonban még any- nyira ebben a régi világban él, annyira a vagyont helyezi előtérbe, hogy rá kell mutatni, e vagyon- szemlélet mennyire a múltat képviseli, mennyire távol áll a jelen világától. A jelen és még inkább a jövő mezőgazdaságában — mint egyre inkább a gazdaság minden területén a vagyon szerepe egyre jobban háttérbe szorul. Sokszorta jelentősebb már ma is a vállalkozói készség, ami egyrészt tehetség, másrészt képzettség. Amennyire a vagyon világában jó volt az apáról fiúra szálló örökség, a vállalkozás világában iszonyú veszteségek származnak abból, ha a vagyont nem az üzemelteti, aki erre a leginkább alkalmas. Amennyire jellemző a mai politika világában a vagyoni szemlélet, annyira anakronisztikus a falusi lakosság körében. Ők napról napra látják, hogy a jövedelmek egyre kevésbé függnek az öröklött vagyontól, sokkal inkább a képzettségtől és a vállalkozói szellemtől. Ezek a tapasztalatok hozták meg azt az örvendetes változást, hogy a mai fajainkban már alig lelhető fel a vagyoni, nemzetiségi és vallási alapon való elkülönülés. Ezzel magyarázható az is, hogy a falvakban sokkal kisebb a föld visszaszerzésének az igénye, mint a törvényhozásban és a kormányban annak a visszhangja. Ma már mindenki nevetségesnek tartaná, ha valaki azt állítaná, hogy egy számítógéppel elérhető gazdasági eredmény elsősorban nem attól függ, kire bízzuk azt, hanem attól, mennyi annak a bolti ára. Mindenki tudja, hogy az olyan számítógéptulajdonos, aki nem ért hozzá, semmiféle jövedelmet nem képes azon keresztül magának biztosítani. Az ilyen akkor jár el a legjobban, ha annak adja bérbe, aki ért hozzá. A bérleti dijak piacán az ígérhet a legtöbbet, aki a legjobban képes azt hasznosítani. Ez pedig elsősorban attól függ, mennyire ért hozzá. Ha ezt a mindenki által elérhető példát a mező- gazdasági vagyonra, mindenek előtt a földre vonatkoztatjuk, akkor már többeknek támad kétségük. Pedig a párhuzam fennáll, és minél korszerűbb mezőgazdasági viszonyokra alkalmazzuk a példát, annál inkább. Egy hektárról milliókat Csak ki kell mennie valakinek a budapesti Bos- nyák-piacra, ott láthatja, hogy ma egy hektárnyi területen is lehet valaki milliomos, és be kell menni a földművelési minisztériumba, ott meggyőződhet arról, hogy tízezer hektáron is lehet sokmilliós veszteséget termelni. Márpedig ebből az egyértelmű, és az egész országban milliók által ismert párhuzamból azt a következtetést kellene levonni, hogy a jó agrárreform nem elsősorban vagyonre- form, nem vagyonelosztás, nem tulajdonosteremtés, hanem széles lehetőség nyitása arra, hogy a mezőgazdaságban is tere legyen a vállalkozásoknak. Nálunk nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a gazdaság egészében is, a politikusok és az elméleti közgazdászok misztikus illetve múlt századi jelentőséget tulajdonítanak a tulajdonosnak. Pedig a modern társadalmakban a gazdaság legdinamikusabb területe éppen az, ahol a vállalkozó nem tulajdonos. Az ugyan természetes, hogy az ügyvédnek, az orvosnak vagy az adótanácsadónak, teljesen mellékes a jövedelme szempontjából, ha nem a saját tulajdonában van a rendelője, irodája. De így van ez a benzinkutak, az üzlethelyiségek, a büfék, a szervizállomások esetében is. Természetesen mások a bérleti formák. Másként kell bérbe adni egy üzlethelyiséget, másként egy benzinkutat. Ennek megfelelően a legkülönbözőbb bérleti formák alakultak ki. Az egyik esetben a klasszikus bérleti forma is megfelel, a másikban franchiset vagy leasinget alkalmaznak, és ezeknek is változó az időtartama. A fő, hogy a modern társadalom csak akkor maradhat gazdasági tekintetben versenyképes. ha az is vállalkozhat, akinek nincsen vagyona, mert ugyan legfeljebb minden tizedik tulajdonos lehet jó vállalkozó, de minden vállalkozó lehet jó tulajdonos. Mindezt az élet már nálunk is lefordította a gyakorlat nyelvére. Szerencsére a szükséghelyzet megszülte a megbízható bizonyítékok egész sorát. Ma már a nagyüzemi szőlők többsége tartós bérletbe van adva. Kiderült, hogy a fűszerpaprikát vagy a hagymát is lehet bérelt földön termelni. Nem annak hoz a legtöbbet a paprika, a hagyma vagy éppen a dinnye, aki a földnek a tulajdonosa, hanem annak, aki ahhoz a legjobban ért, ott és olyan földet bérel, ami erre a célra a leginkább megfelelő. A tömeges csődben bízni A bérlet legnagyobb előnyét a tulajdonnal szemben azonban abban látom, hogy a bérlet rugalmasan igazodik a technikai fejlődés okozta gyorsan változó optimális üzemnagysági követelményekhez. Ma a nyugat-európai mezőgazdaság legnagyobb fékje a tulajdoni elaprózódás. Ezen az sem segít, hogy a farmerek egyre nagyobb arányban bérelt földdel is számolhatnak. Jellemző ebben a tekintetben, hogy az Egyesült Államokban a farmerok körülbelül akkora bérelt, mint saját földön gazdálkodnak. A földtulajdon általában az optimálisnál sokkal elaprózottabb vállalati struktúrát tart fent. Márpedig a technikai követelmények által megkívántnál sokkal kisebb mezőgazdasági üzemek szegénységet, politikai nyugtalanságot és drága termelést hoznak magukkal. Jelenleg nagy a veszélye annak, hogy a gazdasági nehézségektől, mindenekelőtt a munkanélküliségtől félő politikusok az agrárreformot elsősorban arra akarják felhasználni, hogy eldugják a fenyegető munkanélküliséget. Ha a szakmai követelményeknek megfelelő üzemi struktúrát akarunk elérni, akkor ötödannyi farmer is sok lesz, mint amennyi gazdaságot a földosztó politikusok létre akarnak hozni. A sok kisgazdaság zsákutca. Az sem jó megoldás, hogy arra várunk, hogy majd a kistulajdonosok, a törpebirtokosok belátják, életképtelenek és eladják a földjüket. Ez lassú, óriási állami támogatást igénylő folyamat, ami még drágább élelmiszerárakhoz vezet. (Folytatjuk) GONDOLATOK EGY REGI VITÁRÓL Mégis járt Habsburg Ottó Baján Baja és az utolsó magyar király Újra és újra fellángol a vita, hogy vajon Habsburg Ottó járt-e valaha is Baján. Ugyanis a városhoz kapcsolódik a Habsburg uralkodóház történetének egyik legszomorúbb eseménye. Itt szállt hajóra, az angol zászló alatt hajózó Glowworm monitorra IV. Károly és hitvese, Zita királyné, hogy a király számára végső száműzetésbe. Madeira szigetére menjenek. Ez éppen hetven esztendővel ezelőtt történt, 1921. november 1-jén. Az eseményt nagyon sokszor megírták, többkevesebb tévedéssel. Igaz, hogy csak árnyalatnyi eltérések vannak az egyes szakkönyvekben, de még Ormos Mária tavaly mejclent kitűnő munkája, a „Soha, amíg élek! ', alcíme Az utolsó Habsburg puccskísérlet 1921-ben, is tartalmaz néhány tévedést. Már ami a hajóra szállást illeti. rígy történt Tudjuk, hogy 1921. október 25-én sikertelen hatalomátvételi kísérlet után — a királyi párt fogságba ejtették a Horthyhoz hű katonai erők. Először a tihanyi apátságban helyezték el őket, majd innen — egy francia ezredes autóján — október 31-én Aszófő-Tihany állomásra szállították át. A királyi pár kapott egy szalonkocsit, a többi ötöt pedig katonák, antant- és magyar tisztek foglalták el. A vonat másnap reggel érkezett Bajára, illetve megállt a Duna- híd bajai oldalán. A hídfőtől a gőzhajózási társaság állomásáig — az egyébként szinte népte- len területen kordont vontak. A katonák sebtében lépcsőt vágtak a töltésoldalba — egyesek szerint ez a lépcső már előzőleg is megvolt —, majd a lépcső aljától a monitorokig kétoldalt sorfalat álltak. A királyi pár és kísérete- Kánia követ, gr. Eszterházy Sándor, egy-egy angol, francia és olasz ezredes lejöttek a lépcsőn. A monitorról matrózok siettek a hídfőhöz, hogy az uralkodót a hajóra vigyék, de erre nem volt szükség Károly király (magyar tábornoki egyenruhában, de kard nélkül) és Zita királyné korlát nélküli pallón tették meg az utolsó lépéseket a Glowworm fedélzetére. A túlparton nagy lárma támadt. Újságírók érkeztek, akik révészért kiabálva igyekeztek átjutni a bajai oldalra. Végül sikerült is az átkelés, a kordonon azonban nem engedték keresztül egyiküket sem. Közben egy harmadik különvonat érkezett a bajai hídfőhöz. (Az elsőn a katonák, a másodikon a király utazott.) Az egyik kocsiból Schioppa pápai nuncius szállt ki, aki mintegy háromnegyed órát tartózkodott a királynál. Távozása után a két monitor felszedte a horgonyt. Az indulásnál IV. Károly és Zita királyné ismét megjelent a fedélzeten. Búcsút intettek a magyar földnek és a parton akkorra már összegyűlt sokaságnak. A királybúcsú emlékét különös kegyelettel ápolták Baján. A lépcsőket melyeken a királyi pár lejött a vasúti töltésről — fenyőkkel vették körül, a hajóra lépés közelében pedig emlékművet állítottak, mégpedig a Magyar Asz- szonyok, illetve a Magyar Férfiak Szent Korona Szövetsége nevű szervezetek, illetve dr. DonhofTer Szilárdné kezdeményezésére. Az emlékkő — mely all. világháborúban megsérült — ma is megvan a Türr István Múzeum udvarán. Ismét megnéztem: a felírás a legtöbb helyen teljesen lekopott, néhány sorvégen olvasható még egy-két betű. Ha az 1934-ben megjelent Baja monográfia helyesen írja — miért ne hihetnénk ennek a ma is fontos könyvnek , a következő szöveg állt a kövön: 1921. november I. IV. Károly Magyarország Felkent Apostoli Királya e helyről hagyta el hazáját és szállt hajóra, hogy az ellenség számkivetésbe vigye őt. Erről emlékezvén Magyarok tanuljátok meg jobban szeretni a hazát, mint ahogy egymást gyűlölitek. (A hiányzó vesszőket nem pótolom, mert nem tudni, vajon az eredetin szerepeltek-e. G. Z.) Amint Pálmai Józseftől, a Sugovica Szálloda és kemping igazgatójától tudom, április 5-én telefonhívást kaptak azzal a kéréssel, hogy Habsburg Ottó és leánya számára két egyágyas szobát tartalékoljanak. A titkárság jelezte, hogy a vendégek teljesen magánemberként érkeznek, inkognitójukat szeretnék megőrizni. Ezt tiszteletben tartva, nekem sem lehetett módom érdeklődni, miért jöttek ilyen rövid időre, mindössze egy éjszakára. Az ok így csak találgathatunk valószínűleg a szállodaigazgató tavalyi meghívása. Amint arról a Petőfi Népében Heltai Nándor kollégám több cikkben is tudósított, a németországi Türkheimből egy big-band együttes érkezett magyarországi hangversenykör- útra, azzal a szándékkal, hogy muzsikájukkal köszönjék meg a magyar népnek a német újraegyesítésben nyújtott segítséget. A bajai Sugovica Szálloda látta vendégül az együttest, mely innen indult turnéra szerte az ország minden tájára. Idézek a Frankfurter Allgemeine egész oldalt betöltő útibeszámolójából: Budakesziről Bajára jött az együttes. A Duna menti város, melyet egykor Frankenstadtnak neveztek, évtizedes kapcsolatot tart a türkheimiekkel, egy Baja melletti kis falu, Szeremle tán- csoportjának közvetítésével. Joschka Pálmái, aki lelkes híve a big-band műfajának. látta vendégül a muzsikusokat. Nos, a szekszárdi koncerten - a koncertkörút fővédnökei között szerepelt Habsburg Ottó és leánya is hangzott el az említett meghívás. Gál Zoltán BÁCSALMÁSI OLVASÓI LEVÉL NYOMÁBAN S' „írásban tiltakoztunk az önkormányzatnál” Elkeseredett sorokat intézett a szerkesztőséghez Bácsalmásról dr. Györffy Lajos nyugalmazott állatorvos, amint az aláírásból kitetszik, aggódó szomszédai nevében is. Részlet a levélből: Mi, a bácsalmási Gróf Széchenyi István (volt Marx) utca lakói, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a Bácsszőllősi ÁG épületét és pincéjét — mely az utcánkban van —, Lipka László vállalkozó megvette, és ott diszkót szándékozik létesíteni. Az utcában lakók azonnal írásbeli tiltakozást nyújtottunk be a polgármesteri hivatalhoz, mert Lipka László, még mielőtt átíratta volna a házat, és bontási engedélyt kért volna, lerombolta az utcafronton levő épületet. A polgármesteri hivataltól ígéretet kaptunk, hogy figyelembe veszik tiltakozásunkat. Lipka azonban nem törődik az engedélyekkel. Mint mondja, van pénze, tehát épít, akár tetszik valakinek, akár nem. Mi, szomszédok kivétel nélkül nyugdíjasok vagyunk, és az államtól vásárolt lakásokban lakunk. Az utca itt beépített házsorból áll, szorosan egymás mellett álló épületekből. Lipka most lebontatta az utcafronti házat, a foghíjon autóparkolót létesít, hátul pedig 400 személyes diszkót. Nem lesz egy nyugodt percünk sem, ha ezt engedik megépiteni. Az ablakokat, melyek a tervezett parkolóra nyílnak, ki sem lehet majd nyitni. Megbolondulunk a diszkó bömbölésétől! Barta Józsefné jegyzőnek már sok fejtörést okozott a beadvány, melyet az utca lakói az önkormányzathoz intéztek. — Az építési hatóság a panasz alapján azonnal eljárt, és megállapította, hogy a bontás, engedély nélkül, megkezdődött. A kiadott tilalomra Lipka László benyújtotta a bontás iránti, de nem az építés iránti kérelmet. Tehát a polgár- mesteri hivatalnak tulajdonképpen nincs tudomása arról, hogy a vállalkozó ott mit kíván építeni, és az építményt majd milyen célra szándékozik használni. De ha összevetjük, hogy Lipka László évek óta lemezlovasként működik, továbbá, hogy mind a polgármester urat, mind engem is felkeresett, hogy diszkó cáljára kíván ingatlant vásárolni, feltételezhető, hogy a lakossági bejelentés nem alaptalan. — Ez tehát azt jelenti, hogy a diszkó — minden tiltakozás ellenére —, működni is fog, ha Lipka úrnak ez a szándéka? — Nem feltétlenül. Ugyanis az önkormányzat rendeletet hozott a zajártalom elleni védekezésről. A jogszabály meghatározza a veszélyes mértékű zaj fogalmát. A III. fejezet 5. paragrafusa szerint kereskedelmi és vendéglátóipari egységekben, közösségi létesítményekben zenét szolgáltatni, hangosító berendezést üzembe helyezni és üzemben tartani a rendeletben foglalt zajvédelmi előírások betartásával szabad. A Gróf Széchenyi István utcában a zaj nappal, azaz 6—22 óráig 60, éjszaka pedig 50 decibel lehet. — Ha már egyszer kész a diszkó, aligha lehet érvényesíteni a jogszabályt. — Ez a jelen pillanatban talán igaz lehet. De az említett önkormányzati rendelet már eleve kiköti a létesítés feltételeként a zajvédelmi előírások betartását. A Széchenyi utcában egy portát már üresen találok. — Az öreg Molnár Pista bácsi, meg a felesége már elment innen. Nyugalmat kívántak életük alkonyán — mutatnak a jöttömre pillanatok alatt összesereglett emberek az elsötétített ablakokra. — A házaink ezután már semmit sem érnek. Ki akar olyan családi otthont, ahol hajnali 4-ig szól a zenebona. De ha csak éjjel 2-ig, akkor is! — Hát az biztos, akkor se jönnék ide lakni, ha ingyen adnátok a portátokat — szól közbe elmenőben egy szomszéd utcabeli ismerős. Öllé Lászlóné így számol: — A mi ablakaink a parkolóra néznek. Ha csak ötven kocsi indul el a diszkó végeztével, az kétszáz ajtó bevágását jelenti. — Kell a szórakozás a fiatalságnak. De miért itt, miért nem a ma- darasi út mellett például, a végtelen szabad területen!? Gál Zoltán OBSZERVATÓRIUMI SORSFORDULÓ Adatsor-vég? Bár nem végeztem ilyen felmérést, vélem, hogy a népi mondások nagyobbik része az időjárási megfigyelések alapján született. Évszázados, hosszabb-rövidebb leírások számolnak be elemi csapásokról, ezek nyomán megsemmisült vagy szűkös termésről, például 1677-ben a krónikás arról szól, hogy „a kemény tél miatt kákagyökéren tengődött a lakosság és sok ember éhen halt”. A rendszeres „légtüneti észleleteket” Kecskeméten 1809- ben kezdte meg dr. Séni János orvos, majd alig hetven év múlva a Parragh Gedeon vezette állomást hivatalossá minősítette az akkori meteorológiai intézet. Jelentősebb dátum 1959 szeptembere, amikor az országban másodikként megkezdte működését Kecskeméten az agrometeorológiai obszervatórium. A sorsfordító időpontok következője mostanában várható, hogy pontosan mikor még nem tudni, azt viszont igen, hogy a sorskérdés nem kevesebb: fennmarad-e Kecskeméten az intézmény vagy sem? Az elmúlt években az országos agrometeorológiai hálózatot is utolérte a karcsúsítás, hiszen a valaha volt öt obszervatórium, illetve kutatóállomás mára háromra, a hatvan dolgozó huszonötre fogyatkozott. A Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatóriumban ma mindössze hárman vannak, ők végzik a meteorológiai kutatásokkal összefüggő megfigyeléseket, a helyi adatsorok összeállítását, és ők vonják le a gyakorlatban is alkalmazható következteléseket. Ez persze borzasztóan általánosan hangzik, keveset mond az átlagembereknek. Azoknak viszont, akik a mezőgazdaságból akarnak megélni, a mindennapjaik beosztásához. munkájuk gazdaságosabbá tételéhez, a tudatosabb termeléshez elengedhetetlen információkkal szolgálhatna az obszervatórium. Ilyen képtelen gondolatot! Egyáltalán van-e, aki felemeli a telefont, hogy megtudja például a párolgásra, a növények vízháztartására, a talaj nedvességére vonatkozó adatokat? A hazai gyakorlatban nagy valószínűséggel csak az fordul elő, hogy az országos adatokat tartalmazó kimutatásokat előveszik a nagyobb területen gazdálkodók. Az már a ritkaságok közé tartozik, amit egy izraeli cég követel meg a vele együttműködőktől: a teljes ökológiai felmérést. Az viszont már előelőfordul, hogy egy adott probléma megoldása előtt az obszervatórium segítségét kérik. Mondjuk ezzel a kérdéssel fordulnak az agrometeorológushoz: érdemes-e szélgé- pet építeni? Vajon megoldható-e, hogy az ilyen jellegű szolgáltatásért szolgáltatási díjat kérhessen az agrometeorológiai obszervatórium? Nyugaton végtelenül egyszerűi?) megoldást találtak. Bárki hozzáférhet a meteorológiai adatokhoz, mindössze egy telefonhívással. Az adatszolgáltató intézményt azután a távközlési cégtől kapja meg a tisztes honoráriumot. Ehhez viszont mintha kevésnek, korszerűtlennek tűnne a kecskemétiek telefon, telexfelszereltsége. Az Országos Meteorológiai Szolgálatot — az „anyaintézmény” — szorítja a pénzhiány. A további leépítések között — valószínű — első helyen szerepel majd az agrometeorológiai hálózat. Ha ez megtörténik, megfigyelési körzetben dolgozó gazdáknak a későbbiekben esélyük sem lesz arra, hogy megtudják mondjuk az öntözés, víz- háztartás tervezéséhez szükséges adatokat vagy a fagy, a szélvihar gyakoriságát. Mit lehet akkor tenni ebben a helyzetben azért, hogy a több évtizedes adatsorok ne szakadjanak meg pótolhatatlanul? Lehet a helyi önkormányzathoz fordulni, legalább erkölcsi támaszért. Lehet a helybéli és környékbeli agrárkutató intézetektől segítséget kérni. Lehet azoktól, akik eddig is kértek és igencsak jelképes összegért — kaptak adatokat, tisztességes szolgáltatási díjat kérni. Lehet magánszemélyeknek valós pénzértékért agrometeorológiai indíttatású szaktanácsot adni. Vagy lehet várni, hogy felszámolásra kerüljön az obszervatórium. A meglévő műszereivel, a három éve kiépített — sose kerüljön sor a feltételen szükséges használatára! — bár érzékelők nélküli, rádioaktív sugárzás mérésére alkalmas tartalékállomással együtt. Az talán a legkevesebb, hogy mondjuk ötven—száz év múlva utódaink hiába keresik majd az 1901 -el kezdődő adatsorok 1990 körüli értékeit mondjuk a napsütéses órákról, a különböző erősségű fagyok gyakoriságáról, a csapadékösszegekről, a hótakarókról.. . Gál Eszter Habsburg Ottó látogatása • Habsburg Ottó aláírása a szálloda emlékkönyvében.
