Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
1991. március 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Újra lélegzik a halasi Sós-tó Évtizedek óta nem látták a Sóstót ilyen állapotban a halasiak, bár a közkedvelt strand, horgászparadicsom és kirándulóhely megkívánta volna a gondoskodást, a nád teljes levágását minden télen. Évről évre azonban csak bele-belekaptak a „potyázok”, s a friss, értékes nádat termelték ki foltokban, a többi pedig avasodott, rothadt, s egyre sűrűsödve elöregítette a vizet. Pedig a fiatal, friss nád a víz tüdeje, mondta egy horgászismerősöm. Nem beszélve arról az értékről, amit üzleti szempontból jelent. Idén aztán összefogott a halasi horgászegyesület, s a magánszemélyekkel együtt nem kis munkával egy hónap alatt kitermelték az összesét. Reméljük, jó gazdára bízta a helyi önkormányzat a tavat, amikor az országos környezetvédelmi kitüntetéssel is büszkélkedő halasi horgászegyesület kezelésébe adta az évi másfél millió forint értéket képviselő nádat. (Tóth Sándor felvételei) blHrfKJieOJMa JIW.- asAOIMOit 8 ,»• El «8 wi ~ í'.'L , » •• *...... *v U j kisebbségi törvénytervezet készül A hazai nemzetiségek helyzete az elmúlt évtizedekben nem volt olyan rózsás, mint azt hirdették. Ma már tudjuk, hogy ennek a kérdéskörnek a folklórnál és a nyelvoktatásnál sokkal több összetevője van. E megállapítások pénteken Tatabányán hangzottak el, ahol a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetével foglalkozó tanácskozást rendeztek. Bátori János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökhelyettese egyebek mellett hangsúlyozta: már az előző kormányok is felismerték, hogy a kisebbségek ügye a legfontosabb politikai kérdések közé tartozik. Konkrét és előrevivő intézkedések meghozatalára azonban nemigen került sor. Ezt igazolja, hogy 1978 óta négy, nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó törvénytervezet készült. Ezek közül hármat magas rangú állami tisztviselők „fektettek el”, a negyediket az Igazságügyi Minisztérium vonta vissza, mivel sok és jogos kritika érte a tervezetet. Ezt követően a Kisebbségi Kerekasztal résztvevői vállalták, hogy az érdekvédelmi szervezetekkel együttműködve kidolgozzák az új, ötödik, s immár talán elfogadható, és az Országgyűlés elé terjeszthető tervezetet. Ebben egyértelműen szabályozzák a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek egyéni, valamint kollektív jogait. Ezek megvalósítását minden bizonnyal több csatornából — tagdíjakból, szponzorok révén, állami hozzájárulásból — finanszírozzák. A tanácskozáson elvetették azt a javaslatot, hogy a nemzetiségiek lakta vidékeken hozzanak létre vétójoggal rendelkező helyi kisebbségi önkormányzatokat a már meglévő települési önkormányzatok mellett, illetve szemben. Ez ugyanis kettős hatalomhoz, azaz káoszhoz vezetne — vélekedtek. (MTI) DUNAPATAJ NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA árverés útján bérbe adja a szelidi üdülőterületen lévő egységeit. ÁRVERÉS IDŐPONTJAI: Árnyas Camping 1991. március 20., 9 óra Strandterület és Birka csárda 1991. március 25., 9 óra (vendéglő) Árverés helye: Dunapataj, Polgármesteri Hivatal Érdeklődni lehet: Maár Ferenc GAMESZ-vezetönél. 802 A HENKEL Budapest értesíti a tisztelt vásárlókat, hogy a Persilnyereményakció 5. nyilvános sorsolása 1991. március 12-én lesz a PHILIPS-márkaszervizbm, Budapesten, a IX. kerület, Kinizsi utca 30 36. sz. alatt. A nyertesek névsora 1991. március 16-án a Népszabadság és a Mai nap c. napilapban, valamint a Kurír 1991. március 15-ei számában jelenik meg. 814 A BÁCS MEGYEI ZÖLDÉRT Kirendeltsége Jánoshalmán lévő kb. 1000 tonnás hűtőházában vállalja: — zöldség-gyümölcsfélék tárolását, csomagolását, hűtését 0 fokig; — vállalkozók, kft.-k áruinak hűtését, exportra berakását vagonba vagy kamionba; MINDENFÉLE MÁS ÁRU TÁROLÁSÁT, átcsomagolását vállaljuk. Érdeklődni: Zöldért, Jánoshalma Telefon: 77/22-183. Telex: 26-355. 800 FÖLMONDÁS FULOPSZÁLLÁSON Törvényen kívül? mm • Horogszegi Jánosné: „Életemben ez volt az egyetlen munkahelyem” 7 főre csökkentették a létszámot, majd 1991. január 29-én 8-ra emelték? Időközben pedig elküldték két dolgozót. — Ez így nem igaz. Tavaly november 27-én a testület megszüntette az Általános Művelődési Központot. Részegységekre bontotta, és az élelmezésvezetőt — mivel a konyhának községi feladatokat is meghatározott a testület — áthelyezte az iskolából a polgármesteri hivatalba. Tehát nem új dolgozóról van szó, hanem egy munkakört nem ott látnak el, hanem itt. A létszám ettől függetlenül maradt. Ez egy belső szervezés, amit a bíróság nem kérdőjelezhet meg. Az a probléma - s ezt én nyugodtan ki merem jelenteni —, hogy nincs fogalma a szóban forgó bíróságnak az önkormányzati törvényről, nem ismeri. A múltban él. Ezt nyugodtan megírhatja, sajnos, így van. — Ön nem fogadja el az ítéletet és törvényességi óvást nyújt be, de ettől függetlenül a Munka Törvénykönyve alapján, mivel ez'a jogerős ítélet él, Önöknek folyósítaniuk kell az érintett dolgozó bérét. Mindaddig, amíg esetleg más ítélet nem születik. — Én még egyszer mondom, hogy nincs arra hatásköröm, hogy megváltoztassam a testület határozatát. Mi az önkormányzati törvény szerint dolgozunk. — Bár tudom, hogy a bíróság nem vizsgálja, miért épp Horogszeginét, a 24 éve itt dolgozót küldték el, mégis elmondaná, mért döntött így? — Erről jelenleg nem kívánok nyilatkozni. Itt átszervezés és létszámleépítés volt. Én ennek alapján jártam el. Azt pedig nem kell indokolnom, hogy mért pont ennek a két személynek mondtam fel. — Ön Horogszeginét — aki az ítélet alapján jelentkezett munkára — rendőrrel távolittatta el az épületből. — Igen, így történt, mert magnózott. Megmodtam, hogy nem használhatja. Ő pedig kijelentette, hogy nem tágít innen. Zavarta a munkát, beleavatkozott munkaterületekbe. S szóltam a rendőrségnek, hogy intézkedjen. A kiskőrösi rendőrkapitányt hívtam fel. Aztán Szabó László, a helyi rendőr idejött és megbeszéltük a dolgot. Én nem hagyhattam, hogy az, aki nem a polgármesteri hivatal dolgozója, zavarja a munkát. — Mert Horogszcginé hogyan tette ezt? — Ügyfelekkel foglalkozott, jelenléti ívbe beírt. . . — Hogyan értsem azt, hogy ügyfelekkel foglalkozott? Itt a folyosón beszélgetett velük. Ezt láttam jártamban-keltemben. Nincs nekem erre időm. — Hangoskodott, vitatkozott? — Talán olyan hangosan nem, de nem adtam én ennek akkora jelentőséget, hogy ezzel foglalkozzam. Bár igazán nem sikerült kideríteni, hogy a polgármester úrnak mi oka volt rendőrt hívni, s annak beleavatkozni az ügybe, de mindenesetre bízunk benne, hogy nemcsak azért tette, mint amit az előbbiekben elmondott. Mert egyébként rendőrt hivatali kidobólegénynek alkalmazni egy munkaügyi vitánál, enyhén szólva meglepő. Hogy kinek az oldalán áll az igazság, nem az újságíró feladata eldönteni. Az azonban mindenképpen figyelemreméltó, hogy egy helyi ügyekben hatalommal bíró ember a Munka Törvénykönyvét — amely változatlanul hatályban van — nem tartja magára nézve érvényesnek. Az ugyanis joga, hogy törvényességi óvással éljen, de addig is megszegni a törvény betűit kissé „pikáns” dolog. Bencze Andrea Több százan keresnek munkát Bácsszőlősön Kivont karddal a kezében kun vitéz áll a fülöpszállási polgármesteri hivatal homlokzatán. A hajdani építők talán nem is sejtették, hogy a későbbiekben mennyire találó lesz e dombormű a bejárat fölött. Ha harc nem is, de kisebb csetepaték folynak itt ugyanis. Tavaly októberben a helyi képviselő- testület a polgármesteri hivatal dolgozóinak létszámát 9-ről 7-re csökkentette. Cseh Szakáll László polgármester választása két asszonyra esett. Az egyiktől korengedményes nyugdíjjal (54 éves) vált meg, míg a gyámügyi, anyakönyvi főelőadónak egyszerűen felmondott. Az indok: létszámcsökkentés. Csakhogy az októberben született képviselőtestületi döntést három hónappal később egy újabb határozat követte. Ekkor ugyanis megszavazták a képviselők, hogy a polgármesteri hivatal igazgatási csoportjában öt, a pénzügyiben pedig három személy dolgozhat. Magyarán, a hétből nyolc lett, és módosították az októberi határozatukat. Ám huszonnégy évi igazgatásban eltöltött munkával a háta mögött ki törődne bele, hogy egyik napról a másikra pusztán létszámcsökkentés indokával utcára teszik? Az asszony a Munkaügyi Bírósághoz fordult, s nem hiába: a bíróság visszahelyezte munkakörébe. Ezt már Horogszegi Jánosné, az elküldött dolgozó otthonában, az írásos ítéletből olvasom. — Mi történt az Ítélet kihirdetése után?— kérdeztem az asszonytól. — Azonnal jelentkeztem a munkahelyemen. A polgármester is jelen volt a tárgyaláson, így őt sem érte váratlanul a megjelenésem. Ám hiába mentem hozzá, hazaküldött. Azt mondta, még nincs is a kezemben az írásos ítélet, s ő egyébként sem ért egyet vele. Törvényességi óvást nyújt be ellene. Másnap ismét megjelentem a hivatalban, mert tudom, hogy a Munka Törvénykönyve szerint, ha az ítélet kihirdetése másnapján nem megyek dolgozni, fegyelmivel elbocsáthatnak. Csakhogy Cseh Szakáll úr a továbbiakban is elutasított. Én azonban nem tágítottam. Kértem, akkor adja írásba, hogy én megpróbáltam felvenni a munkát. Erre sem volt hajlandó. Végül hazajöttem. Másnap azonban ismét elmentem, de akkor már hangosabb vita tört ki közöttünk. Kijelentettem, hogy innen egy tapodtat sem megyek addig, amíg nem igazolja, hogy én bejöttem dolgozni. Erről hallani sem akart. Ekkor elővettem a magnómat és kértem, hogy legalább hadd vegyem fel, amit mond. Ekkor aztán megfogta a karomat és kivezetett a szobájából. A folyosón leültem és elhatároztam, hogy nem megyek el, amíg nem teljesíti a kérésemet. Rendőrrel kezdett fenyegetőzni. S mivel látta, ezzel nálam semmire sem megy, felhívta a kiskőrösi rendőrkapitányt. Ennek eredményeként hamarosan meg is jelent Szabó László, a helyi rendőr. Előbb a polgármester behívta a szobájába, ahol egy darabig beszélgettek. Ezután Szabó László odajött hozzám és szólt, hogy menjek az irodájába. Szót fogadtam. Leültetett és néhány szót váltottunk, amikor a kiskőrösi rendőr- kapitány telefonon kereste. Megbeszélték, hogy a polgármester adjon egy írásos nyilatkozatot nekem, hogy nem engedett munkába állni, pedig megpróbáltam. így van most kezemben ez a papír. — Annak mindenképpen okának kell lennie, hogy a létszámcsökkentés során az Ön neve került szóba. — Amikor a polgármester még csak megbízott tanácselnökként dolgozott, már akkor is voltak összetűzéseink. A jutalmazásokból kimaradtam, a fizetésem ma is csak bruttó 9100 forint, míg mások, akik mindössze 4-5 éve dolgoznak itt, már jóval többet keresnek. Annak idején szakigazgatásiszerv- vezető voltam, de ezt is megvonták tőlem. Olyan eljárási hibáért, amiért a megyei tanács csak pótlásra utasított, figyelmeztetést kaptam. Én mindezekbe nem törődtem bele: vizsgálatot kértem. Ez csak olaj volt a tűzre. Pedig senkinek sem akartam ártani, kizárólag önmagamat igyekeztem megvédeni. ELADÓ LEÁNYVÁLLALAT A Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát leányvállalata, a Bácsszőlő- si Állami Gazdaság felszámolását még tavaly februárban indította meg a Fővárosi Bíróság. Két sikertelen árverési kísérlet után idén márciusban már harmadszor rugaszkodik neki a szanáló szervezet, hogy az eladósodott gazdaságot értékesítse. Most már nem is egyben, hanem „darabonként” kínálják a céget a befektetőknek, teljes körű vagyonértékesítés keretében: a földtől az • Cseh Szakáll László: „A bíróságnak nincs fogalma az önkormányzati törvényről.” Fotó: Walter Péter Aztán a helyhatósági választásokon az SZDSZ felkérésére, hogy demokratikus legyen a választás, polgármesterjelöltként indultam. Cseh Szakáll úr megmondta nekem, ha megválasztják, vagy fölmondok vagy eltávolít. Nekem ez a hivatásom, életemben nem volt más munkahelyem. Sohasem követtem el olyan hibát, mulasztást, ami a felmondásomat indokolná. — A bíróság is így látta, de mit gondol, ha sikerül végrehajtatni az ítéletet, hogyan dolgozhat majd ezek után a hivatalban? — Ahogy eddig is tudtam. Arra azonban számítok, hogy még egy ötperces késésért is felelősségre vonnak majd — jelenti ki az asszony. Aztán összeszedi a már egy vastag dossziét megtöltő ügyiratokat, s az írásos ítélettel a kezében elindul, hogy fölvegye a munkát. * * * A polgármesteri hivatal békés, hétköznapi képet mutat, míg a folyosón várjuk a beszélgetés eredményét, amit Horogszeginé az irodában a polgár- mesterrel folytat. Aztán rövidesen megjelenik az asszony. Az arca nem sok jót ígér. A Munka Törvénykönyve van a kezében. — Kijelentette, hogy nem érdekli az ítélet, s ezt adta ide, hogy nézzem meg benne, neki van igaza — meséli értetlenkedve. Minthogy feltételezzük, ez a „könyvecske” a bíróság kezében is megfordult már, és sok újat nem tartalmazhat az üggyel kapcsolatban, lapozgatása helyett inkább Cseh Szakáll úrhoz kopogtatunk be. Ő beleegyezik az interjúba, de előrebocsátja, sok mondanivalója nincs, mert az ügy még folyamatban van. — Ön ezt miből gondolja? — kérdezem. — Az ítélet jogerős, s amint benne áll, megfellebbezhetetlen. — A tárgyaláson is bejelentettem, hogy törvényességi óvással kívánok élni. Több olyan dolgot vizsgált ugyanis, a bíróság, amihez nincs hatásköre. — Melyek ezek? — Például vizsgálta a hivatal átszervezésének módját. Ezenkívül pedig, mint a beadványokból is kiderült, arra is választ kért, miért pont ezt a személyt küldtük el. Ehhez viszont a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs joga. A bírónő minisztertanácsi határozatokra hivatkozik, miközben Minisztertanács már nagyon régen nincs ebben az országban. Az önkormányzati törvény határoz erről. — S hogyan? — A képviselő-testület határozza meg a polgármesteri hivatal létszámát. S nekem arra volt hatásköröm, hogy végrehajtsam a határozatot. Nincs jo-' gom a képviselő-testület döntését megváltoztatni. — S ez a bizonyos határozat nem ellentétes azzal, hogy tavaly októberben árukészletekig minden eladó Bácsszőlősön. A gazdaság iránt régóta érdeklődnek külföldi befektetők, de az üzleti lehetőségekből mégsem lett eddig üzlet. A külföldiek szerint Magyarországon még mindig sok a bizonytalanság és túlságosan lassú a törvénykezés menete, ezért továbbra is óvatosak. A német, osztrák és olasz vállalkozókat, úgy tűnik, elsősorban az új földtörvény hiánya tartja távol a tőkebefektetésektől. A belföldiek körében viszont nagy az érdeklődés az esetleg kiparcellázásra kerülő földterületek iránt, kivéve az ültetvényeket, mert szőlőből és borból azon a vidéken (is) nehéz manapság megélni. Bácsszőlősön. Kunbaján és környékén a legnagyobb gondot annak a 460 embernek a jövője jelenti, akik ma még munkaviszonyban állnak az állami gazdasággal. Egy szempontból talán kedvező a helyzetük: túlságosan sokan vannak ahhoz, hogy a felszámoló és a munkaügyi szervek egyszerűen sorsukra hagyják őket. Március 12-én a tervek szerint érdekegyeztető tanácskozásra ülnek össze az érintettek, hogy közösen próbáljanak megoldást találni a felszámolással együttjáró munkaügyi gondokra. Erre igencsak szükség van, mivel a környéken kevés a munkalehetőség, és több száz ember állástalanná válása súlyos foglalkoztatási feszültségeket okozhat. M. Á.
