Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-06 / 55. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. március 6. „Ne hagyjatok el ellenségeim, Ti kalapáltatok keményre”. Ez a Kassák-idézet a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola egyik irodájának falán függ. Talán nem minden célzatosság nélkül. . . 1989-ben ment nyugdíjba a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola főigazgatója, dr. Kraj- csovszki József. Ezt megelőzően a Művelődési Minisztérium pályázatot írt ki az állás betöltésére. A négy jelentkező közül végül ketten maradtak versenyben: dr. W. Mikó Magdolna főigazgató-helyettes és dr. Dovala Márta tanszékvezető. A főiskolai tanács állásfoglalását figyelembe véve szándékozott dönteni a minisztérium a főigazgató személyét illetően. E fórum elsőként dr. W. Mikó Magdolnát támogatta, aki egy szavazattal kapott többet vetélytársánál. A minisztérium kompromisz- szumos megoldást választott: haladékot adott a főiskolai tanácsnak végső döntése meghozatalára, az átmeneti időszakra dr. Ecsédi Andrást a korábbi helyettest — bízta meg a főigazgatói feladatok ellátásával, dr. Dovala Mártát pedig általános főigazgató-helyettessé nevezte ki. Ily módon a két pályázó azonos eséllyel készülhetett az „ösz- szecsapásra”. A Főiskolai Önkormányzati Testület és a főiskolai tanács egyaránt véleményt nyilvánított 1990 januárjában. Mindkét szavazáson dr. Dovala Márta kapott bizalmat. A tanítóképzőnek ennek ellenére ma sincs kinevezett főigazgatója. Érthető, hogy mindenki átmenetinek, pillanatnyinak érzi helyzetét. Megnyugvást a főigazgató-jelöltek között sem hozott ez az állapot. Kiéleződtek az ellentétek. — A főiskolai tanács és a Főiskolai Önkormányzati Testület egyaránt elfogadta a személyemet — eleveníti fel az 1990 elején történteket dr. Dovala Márta. — A javaslatot ennek megfelelően továbbították. A minisztériumba azonban egy — tudomásom szerint névtelen — levél is érkezett, amelyben az áll, hogy a szavazásról szóló jegyzőkönyv hamis, a testület dr. W. Mikó Magdolnát választotta. Tény, hogy engem szabályos választáson, demokratikusan szavaztak meg. Ennek ellenére a mai napig nem kaptam kinevezést, amit pedig törvény és jog szerint meg kellett volna kapnom. Dr. W. Mikó Magdolna elmondása szerint az ominózus tanácsülés előzetes napirendjén nem szerepelt a főigazgató személyével kapcsolatos voksolás. — Ez már a nyolcadik szavazás volt — meséli — s ráadásul mindenféle előkészület nélkül. Ezért én tiltakozásul kivonultam még a véleménynyilvánítás előtt, s velem együtt a tanszékvezetők is. A bentmaradtak szavazat- többségét kapta meg dr. Dovala. Ezek után levélben kértem a minisztert, hogy foglaljon állást a kinevezést illetően, mivel azonban választ nem kaptam, márciusban visszavontam a pályázatomat. Júliusban Dovala kolléganő megbízott főigazgató lett. A minisztérium azonban továbbra sem nevezte ki az immáron egyetlen ringben álló jelöltet. Dr. Dovala Mártát egy névtelen levélíró a sajtón keresztül próbálta megvádolni, hogy szétzülleszti az intézményt, dr. W. Mikó Magdolnáról pedig így meséli — azt akarták bebizonyítani, hogy munkáját rosszul végzi. Azt mindketten határozottan tagadják, hogy tudomásuk lett volna a vetélytársuk ellen irányuló bármilyen akcióról. Dr. Dovala Márta megbízott főigazgatóként mindenesetre hozzálátott a minisztériumtól kapott utasítások végrehajtásához, a főiskolai választások lebonyolításához, a szervezeti és működési szabályzat megfogalmazásához. Törvényszerűen következett ezekből a tanszékvezetők és a helyettes főigazgatók megmérettetése. Újragondoltuk, megvitattuk, hogy milyen feltételek támaszthatók egy főiskolai oktatóval szemben. E megvilágításban a Főiskolai Önkormányzati Testület és a tanszékek szavazása után mindössze két tanszékvezető maradt beosztásában a hétből. Dr. W. Mikó Magdolna tanszékvezetői és helyettes főigazgatói státusáról egyaránt lemondott, amikor kinyilvánította: nem kíván a jelenlegi vezetéssel együttműködni. Ezután főigazgató-helyetteseket is választott a főiskolai önkormányzat. A bizalmat Kopernickyné dr. Torma Mária és Németh András nyerték el. Valóban kértem, hogy tanszékvezetői megbízatásomat vonják vissza, ám a helyettes főigazgatóságra ez nem vonatkozott. — így W. Mikó Magdolna. — A férjem temetése előtt egy nappal egy tanszékvezetői értekezlet alkalmával borítékot nyomott a főigazgatónő a kezembe, amelyben a felmentésem volt. Három hétbe tellett, mire összeszedtem magam a tragédia után, s ekkor fordultam — a minisztérium jogi osztályának tanácsára — munkaügyi döntőbírósághoz. Eközben többször felszólított dr. Dovala Márta: költözzem ki az irodámból. Miután ezt megtagadtam, távollétemben kipakoltak, a zárat kicserélték. Útlevelem, pénzem, személyes holmijaim maradtak bent, máig sem férek hozzájuk. — Az új főigazgató-helyettesek választása 1990. szeptember 20-án megtörtént — eleveníti fel dr. Dovala Márta. — Ekkor mindenki számára világos lett az eredmény. Október elején a neveléstudományi tanszék értekezletén adtam át a felmentésről szóló levelet — emberi, együttérző szavak kíséretében. Erre a tanszék valamennyi oktatója tanú. Decemberig többszőr leértük szóban és írásban, hogy ürítse ki W. Mikó kolléganő a helyettesi irodát. Miután erre nem került sor, két hónap elteltével tanúk jelenlétében — átszállítottuk új irodájába az iratokat. A versenyekből — s talán egy főigazgatóválasztás sem kivétel ez alól — valaki mindig győztesként kerül ki. Ennek reménye csábítja a résztvevőket. Ez esetben azonban csak veszteseket látok. Miniszteri levél kért fel, hogy „vezényeljem” a főiskolán a megújulási folyamatot — mutatja a levelet dr. Dovala Márta. — Az én értelmezésem szerint ennek szakmai, s nem politikai szempontból kell megtörténnie. Értek már nyilvános vádak emiatt, mégis meggyőződésem, hogy aki az előző rendszerben politikailag elkötelezett volt, az még lehet jó szakember. A szakmai fejlesztésnek természetszerűen személyi konzekvenciái is vannak. Az pedig tudvalévő, hogy egy embert könnyű ellehetetleníteni olyan döntések rá- kényszerítésével, amelyek másokat egzisztenciálisan érintenek. Hát most ez történik velem. W. Mikó Magdolna — mint mondja — már megbánta, hogy pályázott a főigazgatói székre. Ügy véli, hogy a főiskolán folyó tartalmi munka megsínylette e hosszúra nyúlt vetélkedést. Felelősnek a minisztériumot tartja, amiért a tantestület megosztottságára hivatkozva elhárította a döntés felelősségét, s hagyta, hogy elszabaduljanak az indulatok. W. Mikó Magdolna panasza ügyében megszületett a munkaügyi döntőbíróság ítélete, bár erről — a főigazgatónő elmondása szerint — a főiskolát hivatalosan még nem értesítették. Eszerint a panasz helytálló, kötelezik a munkahelyet az eredeti munkaviszony visszaállítására. Főigazgató-helyettes tehát van már három. De mikor lesz kinevezett főigazgatója a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolának!? * A Művelődési Minisztérium sajtószóvivője, Láng Péter ez ügyben Rádli Katalin főmunkatársát bízta meg, hogy nyilatkozzon lapunknak. — A társadalmi váltás kapcsán a főiskolák élén álló vezetőket az intézmények új szervezeti és működési szabályzatának megfelelően kell újraválasztani. A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola ezen dokumentuma nemrégiben készült el. Ennek értelmében a Főiskolai Ön- kormányzati Testületnek kell megerősíteni a főigazgató személyét. Az, hogy ez új választással vagy pedig megerősítéssel történik, az intézmény belső ügye. Nem feltétlenül szükséges tehát, hogy az önkormányzati testület jelölőbizottságot hozzon létre, megtehqjti, hogy soron következő ülésén véleményt nyilvánít: megerősíti-e Dovala Mártát az adott időszakra. Ezt terjesztik fel a minisztériumba, ahol ezek után már nagy valószínűséggel nem lesz akadálya a kinevezésnek. Hozzáteszem, hogy a megbízás 1992 júniusáig, illetve a felsőoktatási törvény életbelépéséig érvényes. Ezután ugyanis az új törvény valószínűleg másként rendelkezik. .. G. Tóth Tímea ELŐKÉSZÜLETEK M1NDSZENTHY JÓZSEF TEMETÉSÉRE Hazatér a bíboros Minden készen áll Mind- szenthy József bíboros földi maradványainak hazaszállítására és temetésére. Az Előkészítő Bizottság tagjai az utolsó egyeztető megbeszélést tartják a napokban, Esztergomban. Dr. Németh László érseki titkár az MTI-Press-nek elmondta, hogy különleges jelentőségűnek tekintik a hamvak hazahozatalát, ezért nagyszámú hívősereget várnak a Bazilika előtti téren tartott szentmisére. Ezen részt vesznek a kormány tagjai, a diplomáciai testület képviselői. Paskai László bíboros levelet intézett minden egyházközséghez, meghívta a hívőket az ünnepi eseményre. A visszajelzésekből kitűnik, hogy igen sokan szándékoznak az érseki székvárosba utazni. A plébániákon történő jelentkezésre azért van szükség, mert a Bazilika előtti szektorokba csak a Főegyházmegye által kiadott — ingyenes — jeggyel lehet majd belépni. Már dolgoznak a tér kialakításán, a székesegyház előtt szembemiséző oltárt állítanak fel. Ezt használják majd II. János Pál látogatásakor is. A nagy érdeklődésre való tekintettel videotáblát helyeznek el, hogy a távolabb lévők is követhessék a fő eseményeket. Köztük például a koporsó kriptába való elhelyezését. Tárgyalnak a rádióval és a televízióval a szertartás egyenes közvetítéséről. A PÁPA SZEMÉLYES KÉPVISELŐJE A Mindszenthy Alapítványnyal történt korábbi megállapodás szerint a temetés május 4-én lesz, a hercegprímás elhalálozásának évfordulóját, május 6-át megelőző szombaton. Minden bíboros temetésére a Szentatya a bíborosi kollégium egy tagját küldi. A pápa Opilio Rossi bíborost választotta ki, aki Mindszenthy József bécsi tartózkodása idején pápai nuncius volt Ausztriában. O képviseli a Szentatyát és ő celebrálja a misét, valamint a temetési szertartást is. Ami a hamvak hazahozatalát illeti, Paskai László bíboros arra kérte az állami szerveket, hogy a gyászmenet méltó módon tehesse meg útját Magyarországon. Május 3-án érkeznek a hamvakat szállító koporsóval a hegyeshalmi határállomásra és a legrövidebb úton haladnak Esztergomba. Dr. Németh László közölte, hogy nem teljesíthetők azok a korábbi kérések, miszerint különböző helyiségek érintésével, kerülő úton jussanak el az érseki székvárosba. Úgy tervezik, hogy a menet lassított ütemben halad át az érintett településeken — olyan gépkocsit választottak, amelyből a koporsó jól látható — de sehol sem áll meg. Ellenben azt kérik az útvonal lakosságától, hogy az elhaladáskor ünnepélyesen is fejezzék ki tiszteletüket zászlókkal, a harangok meg- kondításával. HOL TART A BOLDOGGÁ AVATÁS ÜGYE? Mindszenthy bíboros hamvainak máriacelli kihantolását, mint valamennyi ausztriai eseményt, a Mindszenthy Alapítvány irányítja. A koporsó felvételénél jelen lesznek a boldoggá avatást intéző egyhF> személyek „is.. kéregé,. hogy hol tart a boldoggá avatás ügye, az érseki titkár úgy tájékoztatott, hogy a néhány éve indított folyamat új szakaszához érkezett azzal, hogy a magyar egyház szabadon, a saját törvényei szerint működhet, ennélfogva a boldoggá avatási processzus sem történhet ettől függetlenül. Ismeretes, hogy a boldoggá avatást a bécsi érsek kezdeményezte, mert egyházjogi szempontból ő volt illetékes, ugyanis egyházmegyéjének területén halt meg a bíboros. Hosszú eljárással kell számolni, hiszen például teológiai szempontból át kell vizsgálni valamennyi írását, ezt össze kell foglalni, majd le kell fordítani és csak aztán lehet elküldeni Rómába. A munkálatok tartanak, de még igen sok tennivaló van hátra addig, amíg a Vatikánban székelő szentté avatási kongregáció foglalkozhat az üggyel. KÁPOLNÁBAN, NAGY ELŐDÖK KÖZÖTT Ismeretes, hogy Mindszenthy József máriacelli sírját sokan keresték fel. Ebből a szempontból sem közömbös tehát, hogy Esztergomban hol jelölték ki a bíboros végső nyughelyét. Dr. Németh László elmondta, hogy a korábban fölmerült javaslatok közül a Mindszenthy Alapítvány döntésének megfelelően — a hercegprímás végakarata szerint — az érseki sírok közé helyezik el, egy kiemelt helyen. A kripta történelmi személyek környezetében van, itt nyugszanak a Bazilikát építtető elődök. Az Alapítvány fontosnak tartotta, hogy a máriacelli kápolna után egy másik 'kápolna legyen a bíboros nyugIhdyerigyitt kijelölt helyét i rándokcsoportok is könnyen megközelíthetik, elhelyezhetik virágjaikat, koszorúikat. KÉPERNYŐ Létkérdések Féltettem az elmúlt hét elején készülékemet, olyan indulatok háborogtak a képernyőn. A Hírháttér helyett szervezett Létkérdések hódmezővásárhelyi fórumával magasra tette a mércét. A helyszín jelzi, hogy szerkesztői ki akarnak lépni a mégiscsak beszűkítő Szabadság téri stúdióból. Országjárásra indultak, milliókat foglalkoztató, létünket meghatározó ügyekről tudósítanak. Az utóbbi hónapokban mind célzatosabban megválasztott szakértők, véleménynyilvánítók helyett népi eszmecsere lehetőségét teremtették meg. A megjelentek irányították a beszélgetés menetét, teremtették meg hangulatát, alakították ki tanulságait, nem a műsorvezetői szándék. Az volna persze az igazi, ha élő adásban láthatnánk, hallhatnánk a Létkérdéseket. Igaz, a nyilvános szereplésben járatlan felszólalók a hivatásos szakértőknél, tévés személyiségeknél kevéssé fontolgatják, hogy mit bír el a képernyő. Az eddig közvetített új vitaműsorok táplálják reményemet. A műsorkészítők a jellegtelen semmitmondástól, az ismétlésektől mentették meg a nézőket, hallgatókat a rövidítésekkel, bent maradtak a nemszeretem, a fésületlen, a tévelyegve is társadalmi tudattükröző hozzászólások. Még akkor is riasztóan elszomorító képet adott közgondolkodásunk színvonaláról a vásárhelyi tükör, ha tudjuk: mindig is honunk legkonzervatívabb települései közé tartozott a tiszántúli település. A négy évtizedes úgynevezett közösségi nevelés után vagy éppen ezért a legtöbb fölszólaló meg sem kísérelte elrejteni a kiabáló önérdeket. Jó- néhányan az egyéni érdek gyakran vakondtúrásnyi magasságából ítélkeztek, rendelkeztek. Kevesen próbálkoztak a realitások számba vételével, a valódi lehetőségek felmérésével. Voltak, akik belerokkantak testileg és gondolatilag is a korábbi megaláztatásokba. Voltak, akikből gáttalanul tört ki a harag, voltak, akiket illúziók délibáboz- tak. Áltatnánk magunkat, ha a vásárhelyi — és az ehhez hasonló — fórumokat „a dolgozó nép okos gyülekezetének” tekintenénk. Bűnt követnénk el azonban, ha bárkit kézlegyintéssel elintéznénk. A közgondolkodás színvonala éppen olyan termelési tényező, mint a föld minősége, az éghajlat. * * * Jóval kevesebbet tudtunk meg a keceli és a veszprémi villongásokról. Maradjunk az előbbinél. Túlduzzasztott apparátusok leépítése, fölösleges (ál)állások megszüntetése nem azonosítható a közművelődés visszaszorításával. Gyakorta éppen a gombamód szaporított státusok vitték el a pénzt az érdemi munkától. Valószínűsíthetően akkor sem tudna mit csinálni 6 népművelő Kecelen, ha valamennyien olyan lelkesedéssel dolgoznának, mint valamikor a „kultúrkordés” Nagy Sándor bácsi, ha olyan fel- készültséggel tennék dolgukat valamennyien, mint például a nyolcvanas évek közepéig Lakiteleken vagy Tiszakécskén (folytathatnám a sort). Ha Szegvári Katalin előzetesen alaposabban tájékozódott volna, akkor megkérdezi, hogy az elbocsátottak közül eddig ki mit csinált. Arányban állt-e a létszám a feladatokkal, a teljesítményekkel? Ha tájékozottabb, keményen rákérdez a közművelődést szemlátomást — és ismereteim szerint — lebecsülő igazgatóra: életképesnek tartja-e a hatalmi szóval összetákolt általános művelődési központot? (A témáról egyébként a Petőfi Népe hosszú riportban számolt be.) így mindenki mondta, mondhatta a magáét, nem lettünk sokkal okosabbak, igazságérzetünk sem elégült ki, nem különült él a sajátosan keceli és az általános. Maradtunk az indulatok „szintjén”. Megérne az ügy még egy misét, egy igazit, oknyomozót, jobban összefogottabbat. Szívesen látnánk, hallanánk újabb, igazi riportot a keceli kulturális fejleményekről, tanulságokról néhány hónap múlva. Heltai Nándor A MEGÚJULÁS ÚTVESZTŐI, AVAGY Mikor lesz kinevezett főigazgató a tanítóképzőben?
