Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

1991. március 1. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖZGAZDÁSÁGI SZAKKÖZÉP ÚJ UTAKON Követve az idők szavát A kecskeméti Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola különösen népszerűvé vált az utóbbi években. Néhány év alatt két-háromszorosra emel­kedett a túljelentkezők aránya, így ma már a megyeszékhely legvonzóbb középiskolái közé tartozik. A körülményekről, melyek elősegítették e minőségi válto­zást, az előző évek eseményei­ről, valamint a következő esz­tendők terveiről Tóth Imréné igazgatóval váltottunk szót. — 1987 végéig Hegedűs D. Pál igazgatta a szakközépisko­lát. Miután ő a városi művelődé­si osztály vezetője lett, Ön állt megbízott igazgatóként az in­tézmény élére. Kinevezést azon­ban csak 1989. szeptembertől kapott, hiszen a tantestülettől csak második próbálkozásra nyert bizalmat. — Amíg nem volt kinevezett első számú vezetője az iskolá­nak, meglehetősen szétziláló­dott a tantestület. A bizonyta­lanság személyi ellentéteket ho­zott felszínre. Nem volt könnyű egy ilyen időszak után elfogad­tatni magamat a kollégákkal. — A közgazdasági szakközép- iskola profiljának korszerűsíté­se, a színvonal ugrásszerűJéjlő- dése Hegedűs D. Pál igazgató­sága idejére tehető. Ezzel párhu­zamosan — személyi ellentétek­től indíttatva —jó néhány kiváló szakember távozott az intéz­ményből. Mennyire hat ki mind­ez a jelenlegi munkára? Igyekszünk a jó kezdemé­nyezéseket megőrizni és lehető­ségeinkhez mérten továbbfej­leszteni. A számítástechnikai ágazat — melyet még az előző igazgató honosított meg — népszerű ma is. A túljelentkezés háromszázszázalékos, így a leg­jobb tanulók közül sem vehe­tünk fel mindenkit. Az idegen nyelvi gyors- és gépiró ágazatot tovább bővítettük. Ma már né­met tagozatunk is van az angol mellett. A számviteli gazdálko­dási és pénzügyi ágazat a szak­anyag számítógépes feldolgozá­sával követi az idők szavát. Mi a helyzet a tantestület­tel? — Valóban jó néhány kiváló szakember vált meg tőlünk, de ez a folyamat, szerencsére, lelas­sult. Nehéz feladat jó oktatókat találni, de még nehezebb ráven­ni őket, hogy válasszák a peda­gógusi munkát. Egy számítás- technikus vagy egy közgazdász számára — érthetően — nem nagy vonzerő az általunk fel­ajánlható bér. Pedagógusaink mégis magasan kvalifikáltak, s hatékony munkára képesek. Je­lenleg két angol pedagógus­asszisztens vendégünk is van, márciustól pedig egy angol anyanyelvű számítástechnikus közgazdászt is alkalmazunk. — Elitiskola a közgazdasági szakközép ? — A társadalom felmérte az itt szerezhető képzettség érté­két, s végre helyére tette azt. Ez tagadhatatlanul az elitiskolává válásunkat segíti elő. Tanuló­ink jórészt értelmiségi pályára kerülnek. Erre pedig csak ma­gas színvonallal, igényességgel készíthetjük fel őket. Gyakran okoz gondot, hogy alkalmas­nak ítélt gyerekeket is el kell utasítani. — Van-e speciális módszerük a tehetséggondozásra? — Életre hívtuk a Kada Elek Közgazdasági Alapítványt, melynek hozadékát az idén elő­ször már fel tudjuk osztani. Mintegy százötvenezer forint­ról van szó, melyet a különböző területeken tehetségükkel ki­tűnt diákok, és a tehetséggon­dozásban, tananyag-korszerű­sítésben jeleskedő kollégák kö­zött kívánunk felosztani. — A gazdaság speciális igé­nyeit követik-e tematikájukban? — Szeptembertől biztosítási ügyintéző szakon indítunk ötödévfolyamot. Ugyanebben a plusz egyéves képzési formá­ban fontolgatjuk még ügyinté­zői, adószakértői, menedzser­titkárnői, önkormányzati ügyintézői csoportok szervezé­sét. Ezenkívül számítástechni- kai, marketing- és gépírótanfo­lyamok lebonyolításával is fog­lalkozunk. — A tanfolyamok önköltsé­gesek. Anyagi megfontolásból vállalták fel ezeket ? — Részben igen, de nem ez az elsődleges érv. Említettem már, hogy pedagógusaink jól felkészültek, ugyanakkor köze­pesen fizetettek. Az előadáso­kért kapott tiszteletdíjakkal bi­zonyos bérkiegészítéshez jut­hatnak, s ez még mindig köze­lebb áll a pedagógusi munká­hoz, mintha például állatokat tartanának. — Mi most a közgáz előtt álló legfontosabb feladat ? — Az általános műveltség el­mélyítését és két idegen nyelv elsajátítását szeretnénk a közel­jövőben valósággá váltani. Ne­velési tevékenységünk átgondo­lására ugyancsak nagy szükség van. Ehhez jelentős segítség volna, ha megkapnánk a rend­őrség megüresedő szomszédos épületét. Jelenleg a város hat pontján laknak kollégista diák­jaink. Ez az áldatlan állapot az épület birtokbavételével meg­szűnne, s talán tevékenységi kö­rünket is tovább bővíthetnénk- természetesen profilunknak megfelelően. G. Tóth Tímea PÁLYÁZAT Egy pedagógiai pálya tiszteletére A Kiskunfélegyházi Közművelődési Egyesület elnöksége pályázatot hirdet dr. Mezősi Károly életének, munkásságának feltárására, a kiváló pedagógus, a tudós muzeológus halálának 20. évfordulója tiszteletére. A pályázat célja sokirányú adatgyűjtéssel, személyes emlékek rögzítésével hoz­zájárulni Mezősi pedagógiai pályája, helytörténeti, irodalomtörténet-írói munkás­sága igényes méltatásához, népszerűsítéséhez. A részvétel feltételei: a pályázaton középiskolai, szakközépiskolai tanulók (eset­leg kisebb munkacsoportok), felnőtt érdeklődők, történeti, irodalomtörténeti kutatással hivatásszerűen foglalkozó szakemberek is részt vehetnek. A tanári irányítással vagy önállóan végzett tényszerű adatgyűjtés, vallomások gyűjtése éppoly fontos részfeladata a pályázatnak, mint a portrészerű, tanulmányigényű értékelések rögzítése. Saját kézírással vagy írógéppel készített kézirat egyaránt beküldhető a Közmű­velődési Egyesület címére: Kiskunfélegyháza Városi Könyvtár Gyermekkönyvtá­ra. Jeligés borítékban (a kézirat mellékletéhez) a pályázó címét közölni kell. A pályaművek terjedelmi kötöttsége: legalább 4-5, legfeljebb 20-24 oldal. Bekül­dési határidő: 1991. június 1. Az első három helyezett öt-, négy- és háromezer forintos díjban részesül. A SEGÉLY CSAK ÁTMENETI MEGOLDÁS Állás is kellene a munka- nélkülieknek Megszületett a foglalkoztatási törvény, amely jogszabályi lehető­séget teremt arra, hogy megfelelő­en segélyezni lehessen az év végére várható, legalább kétszázezerre növekvő munkanélküli-sereget. A mai és a leendő munkanélküliek tehát megkönnyebbülhetnek. Megkönnyebbülhetnek? Ez azért talán túlzás. Jóllehet a Szoli­daritási Alap megszületése való­ban elengedhetetlen feltétel a mun­kanélküliek segélyezéséhez, hiszen az ebbe befizetett munkáltatói és dolgozói járadék az anyagi bázis a havi járandósághoz. Csakhogy a munkanélküliek gondjai közül ez­zel a legsúlyosabbat, a napi lét- fenntartást sikerül úgy-ahogy megoldani. A nagy kérdés ezután is válaszra vár: mi lesz a mind félel­metesebb számú állástalannal fél év, egy év múlva? A munkaügyi szakemberek már régóta pedzegetik azt a kérdést, hogy Magyarországon az állástala­nok jelentős része, esetleg a többsé­ge nem a gazdasági szerkezetváltás következtében kerül az utcára. Igen sok az olyan csökkent munkaké­pességű vagy alkoholista, esetleg börtönből szabadult, aki ma vagy holnap azért kerül az utcára, mert megszűnnek az évtizedeken át sze­rény, de biztos megélhetést nyújtó, úgynevezett vattaállások. Ezeket a tipusú munkahelyeket soha többé, semmilyen konjunktúra sem fogja újraéleszteni — szerencsére. De ez az annyira kívánatos társadalmi hatékonyságnövekedés mit sem változtat azon a keserű tényen, hogy egyes becslések szerint egy­millió igen alacsony képzettségű, gyenge egészségű, a munkafeltéte­lekhez nehezen alkalmazkodó em­ber munkahelye kerülhet hamaro­san veszélybe. Az ő jövőjük tehát hosszabb távon, a munkanélküli­segély lejárta után is meglehetősen bizonytalan. Hasonlóképp egyre több feszült­ség forrása lesz az egészen közeli jövőben, az ifjúsági munkanélküli­ség is. A rendkívül nagy létszámú korosztályok munkába állása tra­gikusan egybeesik a munkanélkü­liség egy-két év múlva tetőző hullá­mával. Arra kell számítani, hogy sok tízezer pályakezdő — és nem csak a szakképzetlenek — lesz ál­lás nélkül. Az ő számukra a mun­kanélküli-segély semmiképpen sem lehet megoldás. A felnőttvi­lágba való illeszkedés szinte bizo­nyosan örökre szólóan sérül, ha a 16, 18 vagy 23 éves fiatal a felesle­gesség tudatával él, akár csak fél évig is. Márpedig egyelőre nem lát­szanak azok a nagyszabású prog­ramok, amelyek akár a középisko­lában való „parkoltatással”, akár az átképzések széles hálózatával legalább megkísérelnék a máris je­lentős ifjúsági munkanélküliség ér­demi megoldását. Még inkább hiányzik azonban az az ipar- és gazdaságpolitika, amely felvázolná: mely ágazatok, következésképpen foglalkozások, szakmák lesznek kelendőek a jövő­ben, melyek azok, amelyeknek nincs, vagy alig van jövőjük. Az oktatáspolitikának, különö­sen a szakképzésnek is ehhez a hosszabb távú jövőképhez kellene igazodnia. Ehelyett ma egyre na­gyobb a káosz a középfokú szak­képzésben, senki se tudja, hogy a ma oktatott tananyag akár most is használható-e még, arról nem be­szélve, hogy mit ér öt, tíz év múlva. Mindenki tudja, persze, hogy a magyar gazdaság száz sebből vér­zik, napról napra keletkeznek az azonnali kormányzati beavatko­zást sürgető vészhelyzetek, ame­lyeknek aztán, természetesen, el­sőbbségük van például a hosszabb távú foglalkoztatáspolitikához ké­pest. Ám ettől, sajnos, a tények tények maradnak: ahhoz hogy jö­vőre, öt év múlva ne legyen kezel­hetetlen munkanélküliség Magyar- országon, ma kellene megalapo­zott döntéseket hozni. P. É. Házi praktikák, fortélyok. 2. (Para- media. 148 Ft) — A csiperke, a laska cs más gombák termesztése. (ILV-Modul. 145 Ft) A kor lelke. Szerk. Levendel Júlia—Horgas Béla- Bohus Magda. (Liget könyvek) (Egészség, 138 Ft) Muzzy in Gondoland. 1—6. (köteten­ként 150 Ft) Opening Strategies. Tan­könyv. I II. (Lingva könyvek) (Téka Kultúra Tankönyvk., 360 Ft) Us- borne enciklopédia gyermekeknek. 2. ki­ad. (Novotrade. 269 Ft) Világtörténe­ÜJ KÖNYVEK: leni kicsinyeknek és nagyoknak. 2. kiad. (Novotrade. 319 Ft) Villányi Attila: Ötösöm lesz kémiából (Novotrade. 489 Ft) Révai Nagy Lexikon. VI. (Szépi­rodalmi K. Babits. 1098 Ft) Her- czeg Gyula: Magyar olasz szótár. 8. kiad. (Akadémiai-Terra, 85 Ft) — Ma­gyar német műszaki szótár. 5. kiad. (Akadémiai K., 620 Ft) Német ma­gyar műszaki szótár. 8. kiad. (Akadé­miai K.. 670 Ft) Képes angol szótár kezdőknek. (Passage, 159 Ft) Judy Ananda: Kozmo-joga. (Ví/öiitö, 117 Ft) Andrew Rouse: Mr. Coide of Scotland Yard. (Origo-Press, 68 Ft) — Véges Ist­ván: Angol magyar külkereskedelmi szótár. (Közgazd. és Jogi K.. 800 Ft) Kurt Vonnegut: Kékszakáll. (Maecenas, 175 Ft) — Angela Wilkes: Első természet- búvár könyvem. (Passage, 349 Ft). A második évtized Forrás antológia. 1979—1989 Az érdeklődők könnyen rájöhetnek, miért írtam a címben a második évtizedről: húsz éve (sőt, immár a 22.-be lépett) jelent meg a Forrás és az első antológia az első, a mostani pedig a második évtized legjavát fogja egybe. Van tehát ösz- szehasonlítási lehetőség — mondom anélkül, hogy késztetést éreznék a két kötet szembeállítására. Minden dolog ugyanis csak önmagával lehet azonos és önmagában kell megállnia a mostani válogatásnak is. Nem egy másik könyvhöz szüksé­ges tehát mérni a jelenlegit, hanem azt megnézni, mi van benne, s ami benne található, milyen értékeket hordoz. Fia csupán a terjedelmi szempontoknak adjuk a primá­tust, azt kell hinnünk, hogy a Forrás 120 számában a versro­vat volt a legerősebb, a meghatározó. A most megjelent antológiában ugyanis több mint 150 vers olvasható 140 oldalon (ez majdnem fele a kötet terjedelmének). Eretnekség azonban művészi alkotást darabszámra, oldalterjedelemre mérni, de egy antológia összeállításánál, a válogatásnál min­denképpen jelez valamit az, hogy miből mennyit találhatunk benne. Milyenek ezek a versek? Nem jobbak, s nem kevésbé jók, mint amilyeneket az a, sajnos, nem túlzottan nagyszámú érdeklődő bármelyik folyóiratban talál az utóbbi esztendők­ben. Ha a líra „válságáról” beszélünk, nem feltétlenül csak az olvasóban szabad a hibát keresni, nem szabad csupán arra hivatkozni, hogy a közönség elfordult a lírától. Ennek a líra is oka lehet, a költészet. Ebben a gyűjteményben is jelen van és tetten érhető az ihlet, ha úgy tetszik, a költői emelkedett­ség feltűnő hiánya. Gyakran érzi az ember a mívességet, a poéta nasciturus helyett a poéta doctust. Ami, természetesen, nem bűn, nem hiba, csupán kevés a költészethez. Szomjúho- zik az olvasó a József Attila-i szép szóra, arra az alig megfo­galmazható többletre, ami a verset költeménnyé emeli. Mind­ez egyáltalán nem róható fel az antológiába beválogatott költőknek, hiszen — amint említettem — ilyen a kor szava, a huszadik század utolsó évtizedeinek lírája. S ők kivonhat- ják-e magukat ez alól? De ilyen-e a „kor szelleme”? Nem pedig inkább az a költői-emberi magatartás, az a nyelvi erő, érzelmi-gondolati telítettség, amely például Csoóri Sándor, Hervay Gizella, Ratfai Sarolta, Buda Ferenc, vagy Utassy József antológiában található verseiből sugárzik? Az idő, s főleg az olvasó majd eldönti... Sokadszorra is felüdülést hoz Gion Nándor regényének egy részletét olvasni (Sortűz egy fekete bivalyért), amelyben azonnal magával ragadja az embert az író érzékletes stílusa, gazdag életismerete, a rokonszenv, hogy a „célszerű szegény embereket” nem leírja, nem kívülről ábrázolja, hanem együtt él velük. Az antológiában az Elbeszélések címszó alatt közölt másik két írás már korántsem mutat ilyen vérbő írói eré­nyeket. A való világ vonzásában (Tallózás szociográfiai írásokból) gyűjteménye erőssége az antológiának, mint ahogyan ez a tényfeltáró műfaj sok babért termett a folyóiratnak is. Elég talán, ha itt Zám Tibor könyörtelen munkálkodására uta­lunk. De a közöltek között is jó néhány emlékezetes, állóvíz- felkavaró dolgozattal találkozhatunk. Ez a direkt termő műfaj érdemes volna arra, hogy nagyobb támogatást kapjon a szerkesztőktől a jövőben is. Tulajdonképpcn a szociográfiai írások és a tanulmányok azok, amelyek legalábbis az utóbbi tíz évben — a Forrás igazi értékeit jelentik, hordozzák. Nem egy tanulmány olvas­ható a mostani válogatásban, amely megjelenése, vagy éppen mert nem jelent meg (például Csoóri Sándor: Egy nomád értelmiségi) idején „valóságfelkavaró” hatást váltott ki. Örömmel olvastuk újra ezeket az írásokat. Összességében jó, hogy elkészült ez az antológia, amely érvényes választ ad azoknak, akik nemegyszer sértődött­ség miatt kétségbe vonták a Forrás szükségességét, szer­kesztőinek értékfelmutató és -kiválasztó képességét. Persze, a mostani gazdasági állapotokat ismerve, félve kérdezzük: lesz-e harmadik évtized. Bízunk benne, hogy igen. Gál Sándor Renoir aktjai Gondterhelt napjainkban egyre kevesebb energia és figyelem jut az időtálló értékek, a kultúra és művészet eseményeire. Pedig talán éppen ezek nyújtanák a legtöbbet a nehéz­ségek túlélésére. Észrevétlenül sikkadnak el a nagy évfordulók is, ha azok politikailag éppen nem aktualizálhatok. Megindult a szinte mindent elsöprő szexhullám, de még senkinek se jutott eszébe, hogy itt is a mara­dandót nyújtsa a kultúra nagy tárházából. Most ünnepeljük Pierre August Renoir- nak, a múlt századi posztimpresszionista fes­tészet egyik alapitójának és nagymesterének százötvenedik születési évfordulóját, és meg­feledkezünk arról, hogy ő volt a világ talán legnagyobb aktfestője, a női szépség halha­tatlan megörökítője. Renoir 1841. február 25-én, Limoges-ban született egy szabó fia­ként. Nagy nyomorral küzdött fél életében, de ez egyáltalán nem törte meg akaratát, mint élete második felében egyre súlyosbodó köszvénye sem. Az élet szépségét hirdette minden müvében, túlnőve a festészeti izmu­sokon. Porcelá'nfestő-tanoncként indult, in­nen műveiben a színek tisztasága, a rajz fon­tossága. Összegyűjtött filléreiből tanult to­vább, Párizsba költözve. 1862-ben Gleyre- nél ismerkedett meg Bazille-lal. Monet-val és Sisley-vel, akikkel később a festészet nagy látásbeli forradalmát, a szabadban való fes­tést elindította. A festészet akkori fővárosá­ban a kiállítások és más benyomások lázá­ban először a Párizs környéki erdők festői ragadták meg képzeletét. Kezdeti műveivel több helyütt megpróbálkozott, de mindenütt kemény visszautasításban részesült. A hat­vanas évek végén kristályosodott ki szervez­kedésük, impresszionisták címmel. Nagy harcok után egy lelkes műpártoló, Durand Ruel állt melléjük. így indulták meg kiállítá­saik. Első sikerét Renoir a Békás tanyaról fes­tett, laza színfoltokból összeállított képével aratta, melyben a csoport fő célkitűzéseihez híven a pillanatot rögzítette. A Párizs mellet­ti vízparti csónakkikötőről és fürdőhelyről festett 1868 69-ben sorozatot. A nagyváro­si téma az impresszionisták képein vonult be az örökkévalóságba. Renoir igen sokat tett ennek érdekében. A Pont Neuf-öt ábrázoló képe napfényben csillogó párizsi látkép, a rálátásos városi látképek sorozatát nyitotta meg. A festményt 1875-ben önkéntes árveré­sen háromszáz frankért adta el a nyomorgó festő, halála után pedig százezer frankért vette meg egy amerikai, de ugyanilyen ár­emelkedést értek cl fiatalságában elkótyave­tyélt müvei is. 1882-től sorjáznak korát, életét megörökí­tő, napsütötte festményei, köztük arcképek és nagyméretű életképek is, a Hinta (1876), egy külvárosi vendéglő, a Moulin de la Galette (1876), az Evezősök reggelije (1881), melyek mindegyikével iskolát teremtett az európai festészetben. A szinfoltokká omló impresszi­onista látás- és ábrázolásmód egyik tünemé­nyes terméke velencei gondolát ábrázoló fest­ménye (Velence, a Canale Granden, 1881). Lassanként azonban a rajz növekvő szere­pet kapott alkotásain, különösen a női szép­séget ünneplő, kicsattanó érzékiségű női arc­képein és aktjain. A kilencvenes évektől festi aktképeinek az európai festészetben egyedül­álló sorozatát: Sziklán ülő Jiirduző (IS92). Szenderges (1892), Fürdő nő kalappal (1903). Modellje leginkább felesége és gyermekeinek gondozója, Gabriella volt. A fésülködő, mosdó, szendergő, fürdő gyereklány a maga öntudatlan érzékiségében az egészséges, sze­relemre vágyó nő korabeli eszménye volt. Öregkorában köszvény kínozta kezével fes­tette meg a látomásszerü, rubensi idomokkal rendelkező Nimfát, a természet őserejét szim­bolizálva. Utolsó korszakában kertjének vi­rágait, főleg a peóniákat és a vizirózsákat festette dekórum. késő szecessziós kompozí­ciókban. álomszínekkel, a tovatűnő élei mú- lékony szépségét szimbolizálva. Renoir egész életében művészetével a való­ság talaján állt, minden kín és csapás ellenére az élet, a szépség szerelmese volt, aki a legna­gyobb boldogságot a festésben találta meg. Témáiban, főleg a tájképfestésben volt úttö­rő, de teljes kibontakozását az emberábrázo­lásban, a szép, fiatal női test megjelenítésé­ben érte el. Brestyánszky Hona t • Gábriellé nyitott blúz­ban (1907) • A pékné (1904)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents