Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-05 / 54. szám

^ ® PETŐFI NÉPE 0 1991. március 5.

Juliska néni köténye

A kép úgy az emlékezetembe vésődött, mintha rézlemezre égették volna zománccal, pedig évtizedekkel ezelőtt láttam, igaz, naponta.

Jöttem haza az iskolából, Juliska néni, a szomszédunk, a kerítésre támaszkodva beszélt anyámhoz. Mondta a napi gondokat, beszélt mindenről, végül pedig az alapvető bajok nagyságától teljesen függetlenül szidta az urát. Elmondta csavargónak, lustának, gorombának és szok- nyapecérnek. (Az igazsághoz tartozik, hogy az utolsó meghatározás nem pontosan így hangzott el. Egy ötbetűs szó képzős szerkezetét akasztotta Lajos bácsira, — ez viszont egyértelmű volt a faluban).

Juliska néni nem beszélt haragosan, nem is kiabált, mindössze tényeket állapított meg, majd elengedte a kerítést, és hozzátette: bizony ilyen, mit csináljak. De nagy az én kötényem, tudom eltakarja az én bajom, meg a bánatom.

Mindig ennél a mondatnál néztem vissza rá. Valóban volt rajta kötény, de csak olyan nagyságú, mint minden falusi asszonyon. Mert akkor még úgy képzeltem el, hogy éjszakcinként a házuk előtt „pihenő” Lajos bácsit ezzel a köténnyel betakargatja.

Gyorsan rájöttem, hogy a környezetemben sok-sok asz- szonynak van ilyen varázslatos, mindent befedő ruhadarabja. Füllentenek, szitkozódnak, csípőre rakott kézzel kiabálnak, ha a kötény alól kilátszik valami, amiről megítélésük szerint beszélni sem szabad. Es a sehol le nem írt játékszabályok szerint sokáig nem is beszéltek, csak tudomásul vették. De a falvak erkölcse mindig szigorú volt. Ha a közösség bármelyik tagja átlépte a megengedettnek ítélt kereteket, nos akkor nem volt olyan nagyságú textil, amivel a hitves ezt takarni tudta volna.

Mostanában sokszor eszembe jut Juliska néni, aki naponta más-más frissen mosott kötényben könyökölt a kerítésre. Ő mindössze családja tagjainak gyengeségeit akarta és tudta takargatni. Es azért jut eszembe, mert nemcsak Juliska néni, nemcsak egy falu, hanem hazánk minden lakosa tudott egy képletes, minden gondot eltakaró kötény alatt élni.

Hogy ez mennyire sikerült életnek, mennyire küzdésnek vagy vegetálásnak, azt az ezredforduló után már pontosan felmérik és kimutatják azok, akiknek ez lesz a feladatuk. Most mindössze arra tudok gondolni, hogy ez a bennünket befedett ruhadarab egyre inkább szakadozik, festik, foszlik. Egyre több mulasztás, nemtörődömség és rossz munka eredménye kerül napvilágra, jut tudomásunkra.

Kiderül, hogy milyen sok felesleges dologra jutott pénz, amikor nem jutott korszerű iskolákra. Sem alap-, sem közép-, sem felsőfokúra. Annak az olasz származású kidtuszminiszternek pedig a nevét sem volt szabad kimondani, aki 60-70 évvel ezelőtt több száz iskolát létesített, hogy a legeldugottabb tanyáknak is egyfajta kulturális centrumot kínáljon. (A 60-as

években tudtam meg, hogy ezt a férfit koncepciótlannak minősítették, mivel mindössze nyolc típusterve volt az iskolák felépítéséhez ...) De kiszámította már valaki, hogy ezekben a keskeny - ablakos iskolákban hány gyermek tanulta meg az alapismereteket? Vagy ennél sokkal egyszerűbb volt valamennyit felszámolni?

Es kiderül, hogy az egészségügy számára is alig-alig cseppen pénz. Épültek ugyan kórházak és más egézségügyi intézmények is, de a meglévők rendben és szinten tartása már csaknem mindenhol elmaradt, nem jutott pénz arra, hogy a korszerű táplálkozást megismertessék az emberekkel, hogy könnyű testmozgásra szoktassanak százezreket. Viszont sikerült elérni, hogy számos középkorú, de inkább fiatal nő és férfi vágyálma legyen a rokkantnyugdíjas állapot. Ritkán azért, hogy pihenjenek, sokkal inkább egyfajta kicsi, de biztosan érkező pénz mellett akartak sok és még több munkát végezni, természetesen egészségük rovására.

Most éppen ott tartunk, hogy ha egy betegnek külföldi műtétre van szüksége, akkor családtagjainak könyörgöképességén múlik, össze tudják-e szedni a pénzösszeget a megadott határidőre. Az ilyen felhívások láttán persze adok, adsz, és ad mindenki, ha egy beteg kisgyermekről, fiatal, felnőtt, vagy idős emberről van szó. De mért nincs erre pénze az illetékes szerveknek? Es mért nincs arra sem, hogy a különleges műtétek végzését a magyar orvosok külföldön elsajátíthassák és itthon végezhessék?

Hogy semmire sincs pénz — az egyre világosabb. Nincs távközlésre, csatornázásra, köz- tisztaságra, karbantartásra. Semmire azon kívül, hogy napi élelmiszerünket megvegyük.

Es ezen a ponton kell visszakanyarodni az oktatáshoz. A kisemmizett, rosszul fizetett, lenézett pedagógusok mindennél többet érő munkájához.

Köztudomású, hogy Japánban az oktatás első és kiemelt helyen szerepe! az állami költségvetésben. Egyértelműen vallják: ezen múlik minden. Húsz évvel ezelőtt azt bizonygatták, hogy minden japánnak legyen két szakmája, újabban pedig a hármat tartják fontosnak. Es mivel számukra nehézséget jelent az európai nyelvek beszélése, ők a lehető legkorábban kezdik meg a kis óvodások oktatását, mert a kemény mássalhangzók tiszta ejtése így még begyakorolható. És nem azért, mert ebben az országban mindenki nyelvtanár akar lenni. Céljuk az idegen nyelvek, vagy nyelveket jól beszélő, több szakmával bíró, korszerű műveltséggel rendelkező felnőttek képzése.

Tudjuk, hogy nálunk ezt csak egy emberöltővel ezelőtt ismerték fel. Es ha most szakadozni kezdett és foszlik a gondjainkat oly sok évig eltakaró kötény, érdemes lenne új és biztos alapokra helyezni minden tevékenységünket. Elsősorban oktatásügyünket. Ha ez sikerül, a többi biztosan jól fog menni!

Selmeci Katalin

Hölgyek a tűzvonalban

Melissa Rathburn Nealy 20 esztendős amerikai hölgyről mit sem tudott a világ január 30-áig. Addig, amíg a főparancsnokság be nem jelentette, hogy ő az.első katonalány, aki iraki fogságba került. A hír aggodalmat és polémiát egyaránt okozott. Az amerikai nőmozgalom szerint: „Semmi értelme a demokráciát védelmezni Kuvaitban és Szaúd-Arábiában, ahol a nőknek nincs szavazati joga.” Voltak, akik a nők törékeny szervezetét hozták fel a sivatagba küldés ellenérveként. Ezt maga az elnök szóvivője, Fitzwater asszony sietett cáfolni: „A hadseregben szolgáló nők bizonyos esetben jobban képesek elviselni a fájdalmat, mint a férfiak.” A Panorama úgy tudja, hogy összesen 211 200 nő szolgál az amerikai hadseregben, „de a nők tisztában vannak vele, hogy csupán másodosztályú katonák.” A Pentagon szerint a hölgyek biológiai okokból nem vehetnek részt az arcvonalküzdelmekben. „Álszent képmutatás ez idézi a lap Anita Raines 26 éves századost —, a kétezredik év küszöbének technikai háborúiban ugyanis az első vonal nem azonos a lövészárokkal. A nők már repülőgépeket vezetnek és rakétarendszereket ellenőriznek.”

Az Öböl-háborúban tehát nincs „gyengébb” és „erősebb” nem. Ami a külsőségeket illeti: ugyanazt az álcázóruhát, sisakot, gázálarcot, M—16-os automata puskát kapták a hölgyek is. A kivétel a tisztálkodásra vonatkozik, ezt elkülönítve végzik. Azonban közös sátorban alszanak! „Sokkal jobb így — nyilatkozták a 937. műszaki alakulat hölgyei —, képzeljék el, hogy micsoda veszekedések lennének ott, ahol ennyi nő van együtt. így meg, ha alsónemüt váltok, elfordulnak a fiúk.” Bár ami az utóbbit illeti, vannak még tökéletlen katonák. Számos katonahölgy ugyanis teherbe esett. Annak ellenére, hogy a szolgálati szabályzat tiltja a szexuális életet.

Kevesebben vagyunk, rosszabbul élünk

Társadalmi-gazdasági helyzetkép a KSH jelentése alapján

A Központi Statisztikai Hivatalban elkészült az ország társadalmi-gazdasági helyzetét áttekintő összesítés.

A népesedési adatok szerint az ország lakossága 1990. január 1-jén 10 millió 375 ezer volt, 3,1 százalékkal kevesebb, mint az előző, 1980. évi népszámláláskor. Növekedett azoknak a családoknak az aránya, ahol csupán az egyik szülő neveli gyermekét. Ma már minden hetedik család így él. Az elmúlt évben 66 ezer házasságot kötöttek, csaknem ezerrel kevesebbet, mint egy évvel korábban, csökkent viszont a válások száma is, mintegy 1500-zal, kereken 23 500-ra. A lakásösszeírás előzetes adatai szerint 3 millió 817 ezer volt az országban lévő lakások száma, csaknem 300 ezerrel több, mint az előző népszámlálás időpontjában. A három- és többszobás lakások aránya 10 év alatt 24-ről 40 százalékra nőtt.

A Menekültügyi Hivatal tavaly 18 200 menekülő hazánkba érkezését regisztrálta. 97 százalékuk román állampolgár, de érkeztek néhányan a Szovjetunióból, Albániából, Bulgáriából és Jugoszláviából is. A Romániából érkezettek 95 százaléka magyar nemzetiségű.

A foglalkoztatottsági helyzet 1990-ben jelentősen megváltozott. Az aktív keresők száma 1991 elején mintegy 100 ezerrel volt kevesebb, mint egy évvel korábban. A csökkenés nagyobbrészt a népgazdaság anyagi ágazataiban következett be, a nem anyagi ágak aktív keresőinek száma lényegében nem változott. A munkaközvetitő irodáknál 79 500-an próbáltak állást

szerezni, miközben a bejelentett betöltetlen állások száma az év folyamán 37 700-ról 16 800-ra csökkent. A munkanélküliség a korábbiaktól eltérően már nem csak a képzetleneket fenyegeti, bár a regisztrált munkanélkülieknek csaknem fele 8 általánost vagy még annyit sem végzett.

Országos átlagban az egy lakosra jutó reáljövedelem csökkent, a bruttó keresetek havi átlaga az elmúlt évben 13 205 forintot, nettó értékben 9960 forintot tett ki. A fogyasztói árszínvonal éves átlagban 29 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, ám például decemberben az átlagos árszínvonal 33 százalékkal volt magasabb, mint 1989 decemberében. Csökkent a lakosság fogyasztása: a kiskereskedelmi forgalom mennyiségében 6 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól.

A jogi személyiségű gazdasági szervezetek száma 1990-ben 14 ezerrel nőtt, az év végére e szervezetek száma megközelítette a 30 ezret. Az új vállalkozások többsége viszonylag kis tőkével rendelkező, néhány fős kft., amely főként a belkereskedelemben, az építőiparban és a gépiparban működik. A tavaly alakult gazdasági szervezetek 28 százaléka — több mint 3800 — külföldi tőke részvételével alakult. A vegyes tulajdonú társaságok törzstőkéjének 56 százaléka, körülbelül 400 millió dollár, külföldi deviza, elsősorban USA-doliár, német márka és osztrák shilling.

A gazdaságban megtermelt javak és szolgáltatások összessége, a bruttó hazai termék, az előző kétéves stagnálás után 1990-ben csökkent. A csökkenés valamennyi fő termelőágazatban megfigyelhető, és döntően gazdasági — keresleti, szerkezeti — okai voltak, de termeléscsökkentő tényező volt az aszály is. Az ipari termelés csökkenése a múlt évben erőteljesebbé vált: 4-5 százalékkal kevesebb árut állítottak elő, mint egy évvel korábban. Az ipari termékek exportja a rubelelszámolású országokba 27 százalékkal elmaradt az 1989 évitől, a nem rubelelszámolású kivitel viszont 13 százalékkal bővült. Csökkent az építőipar termelése is, egy év alatt mintegy 16 százalékkal. Visszaesett a lakásépítés, az építők tavaly 27 százalékkal kevesebb lakást adtak át, mint egy évvel korábban. Az országában összesen 43 800

lakás épült fel, 92 százalékuk magánerőből. Az átlagosnál kedvezőtlenebb adatok jellemzik a fővárost, ahol alig 7 ezer lakás épült, 22 százalékkal kevesebb az előző évinél.

A mezőgazdasági termelés 6-7 százalékkal csökkent, a Visszaesés a növénytermelésben 10-11 százalékos volt, az állattenyésztésben 2 százalékos. Gabonából 12,2 millió tonna termett. A mezőgazdasági termékek felvásárlási ára 31 százalékkal emelkedett úgy, hogy a növénytermelési és kertészeti termékeket 43 százalékkal, az élő állatokat és állati termékeket 25 százalékkal drágábban vették át a felvásárlók.

Az MNB adatai szerint a múlt évben a konvertibilis folyó fizetési mérlegben csaknem 130 millió dollár többlet keletkezett, szemben az 1989. évi 1,4 milliárd dolláros hiánnyal. A külkereskedelmi áruforgalom tavalyi aktívuma, az idegenforgalom bevételi többlete, valamint a szolgáltatások és a folyó átutalások aktívuma együttesen több volt, mint a konvertibilis adósság 1,4 milliárd dolláros nettó kamatterhe. Az év végén a konvertibilis adósságállomány bruttó összege körülbelül 21 milliárd dollárt tett ki.

HÍREK A VILÁGGAZDASÁGBÓL

Csökkenő olajár

Az Irak elleni háború után a megnövekvő termelés és a kisebb kereslet az olajárak nagymértékű csökkenéséhez vezet majd — idézett vezető szakértőket a The New York Times. Az OPEC több tagországa máris pótolta a kieső iraki és kuvaiti termelést, miközben a piacokon az elmúlt félévben a kereslet napi 1-2 millió hordóval csökkent. A lap felmérése szerint az OPEC tagországainak nagy többsége a harcok befejezte után növelni kívánja majd termelését, mivel nagyobb jövedelemre van szüksége Iraknak, Kuvaitnak, Sza- úd-Arábiának a háborús károk, kiadások pótlásához. A gazdag arab olajtermelő országoknak arra is kell gondolniuk, hogy nagyobb támogatást adjanak a szegényebb arab államoknak. Hozzávéve Venezuela, Irán terveit olaj- termelése jelentős fejlesztésére, számottevő túlkínálat várható, ami egyes elemzők szerint nyárra példátlanul alacsony, hordónként 10 dolláros árhoz is vezethet. Mások ezt valószínűtlennek tartják, s azt várják, hogy az OPEC szaúdi kezdeményezésre ismét megegyezik majd a termelési kvóták csökkentésében, így megőrizve a magasabb, 21 dolláros árszínvonalat. (MTI)

Iráni gázvezeték

Irán egy Törökországon át Európába tartó földgázvezeték építését fontolgatja. A vezeték a tervek szerint Törökország érintésével szállítana iráni földgázt Franciaországba, Olaszországba, Ausztriába, Romániába és Jugoszláviába. Az erről szóló tárgyalások már három hónapja folynak Franciaországgal, a Pentagonale érintett országai pedig márciusi ülésük után ismertetik Iránnal a tervezettel kapcsolatos álláspontjukat. (AFP)

Mondja marha, miért oly bús?

Várhatóan egymillió tonnányi marhahúst exportál az idén az EGK fölös készleteiből, egyharmaddal többet, mint tavaly, s ez tovább csökkentheti majd az árat az amúgy is telített piacon — állapította meg az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) a nemzetközi húspiac helyzetéről közzétett éves jelentésében. Ez emlékeztet arra, hogy tavaly a kínálat felülmúlta a keresletet, a fogyasztók kevesebb marha- és borjúhúst vettek, mivel emelkedtek a kiskereskedelmi árak, s általában véve lassult a gazdasági növekedés. Az ENSZ kereskedelmi embargója Irak és Kuvait ellen ugyancsak a húskereskedelem szűküléséhez járult hozzá, ennek a két országnak korábban a világ húsimportjában 3-4 százalékos részesedése volt. (Reuter)

Katalizátortörvény

Igen nagy a valószínűsége annak, hogy Svájcban 1995-től kezdődően tilos lesz olyan jármüvekkel részt venni a közúti forgalomban, amelyekbe nem építettek be katalizátoros légszűrőket. A javaslat, amelyet Flavio Cotti, a Svájci Államszövetség elnöke nyújt be rövidesen a kormánynak, a jelenlegi viszonyok között mintegy félmillió bejegyzett gépkocsit rekesztene ki a közúti közlekedésből. A svájci belügyminisztérium szóvivője szerint ez csak egy része lenne az országban a környezet- szennyezés ellen indított harcnak. A kormány öt évvel ezelőtt beindított már egy, a levegőszennyezés korlátozását célzó programot, amelynek értelmében a levegő nitrogénoxid- és szénhidrogén-telítettségét az 1960-as, széndioxid-koncentrációját pedig az 1950- es szintre kívánják visszaszorítani. (AFP)

Műholdas munkahelyek

A sikeres próbakísérletek után az idén több japán vállalat indítja be a műholdas összeköttetésre épülő irodáit, vagyis ezentúl az alkalmazottak lakásainak közelében is elvégezhető az irodai munka. Mind az állami, mind a japán magán- szektor nagy jelentőséget tulajdonít a „műholdas munkahelyeknek”, mivel ezek tehermentesítik a japán fővárosban a zsúfolt közlekedési eszközöket, az au- tóutakat. Nem kell az emberek tízezreinek reggelente a cégek Tokió központi irodáiba utaznia, emellett a műholdas irodák még a városközpont telekáraira is kedvező hatást gyakorolhatnának. Az

irodai munka automatizálásának és a „High-tech” távközlési technikának köszönhetően ma már a lakókörzetekbe is kitelepíthetők a vállalati központok részlegei. Hatékonynak bizonyult az újfajta iroda, részben mert az alkalmazottak utazással töltött ideje megtakarítható, részben pedig azért, mert az irodai munkába meg a háziasszonyok is bevonhatók. Januárban már meg is alakult a japán műholdas irodák szövetsége, amely összehangolja az irodák elterjesztésének országos programját, egyben orvosolni akarja az új munkarendszerrel kapcsolatos gondokat. (MTI)

MI VAN A FOGOL YZENDULÉSEK HÁTTERÉBEN?_____________'

Fegyházak, fogházak, börtönök

Utoljára az általános amnesztia idején irányult a figyelem a hazai börtönökre. Akkoriban országos lázadástól tartott a közvélemény, ami szerencsére nem következett be. Azóta meglehetős csend van a téma körül. A büntetés-végrehajtás országos parancsnokával, Tari Ferenc vezérőrnaggyal beszélgettünk a mai helyzetről, a rendszerváltás hatásáról a börtönök életére.

— Milyen típusai vannak Magyarországon a börtönöknek?

— Tizenkilenc megyei büntetés-végrehajtási intézetünk van, ezekben helyezzük el az előzetes letartóztatásban lévőket. A másika—belső zsargonban—végrehajtó intézeteknek nevezett típus. Ide kerülnek a bíróságok által besorolt fokozatok alapján az elítéltek. Ezek a fogházak, a fegyházak és a börtönök. A különbség közöttük a belső rendben, a bezártság, a kedvezmények és a mozgáskorlátozottság mértékében van. A besorolások rugalmasan változhatnak az egyes intézményeknél az alapján, hogy milyen fajta ítéletből születik adott időszakban több. Ösz- szesen 33 büntetés-végrehajtási intézet működik az országban.

— Hányán vannak jelenleg a börtönökben ?

— Pillanatnyi létszámunk 13 ezer körüli, ebből durván 8-9 ezer a jogerősen elítélt személy, a többi előzetes letartóztatásban van. Jelenleg a legnagyobb gondunk, hogy rendkívül gyorsan nő az előzetesen letartóztatottak száma, amitől a megyei intézetek zsúfolttá váltak. Az elhelyezési körülmények pedig nem felelnek meg azoknak a normáknak, amelyeket a jogszabályok előírnak. Mindennek elsősorban az az oka, hogy a tavaly megjelent, a rendőrségi fogdákra vonatkozó norma csak úgy tartható meg, ha a vizsgálat befejezése előtt jóváhagyatják a bíróval az előzetes letartóztatást, így a vizsgálati fogságból átkerülnek hozzánk a gyanúsítottak, a mi létszámunkat növelve. A végrehajtó típusú intézetekben nincs zsúfoltság, ami részben az amnesztiának köszönhető, részben az ítélkezési gyakorlat változásának.

— Milyen az elítéltek szociális összetétele?

—A jogerősen elítéltek között csupán 800 a nő. Az életkor szerinti bontásban jellemzően 19-40 év közöttieket tartunk fogva, 60 évnél idősebbek alig vannak. Az elítéltek fele fejezte be az általános iskolát. Tudásuk szintje azonban általában alacsonyabb annál, mint amiről papírjuk van. Sok közöttük a félanalfabéta. Akadnak persze magasan képzett emberek is, de ezek száma elenyésző.

— Ön szerint milyenek ma a hazai börtönviszonyok, a zsúfoltságot leszámítva?

— Az utóbbi időben voltak ugyan jelentős korszerűsítések, amelyek férőhelybővítéssel is jártak, de a börtönök építészeti szerkezete alapvetően nem változott. Az épületek jelentős része még a múlt századból maradt ránk, ezekre a túlságosan nagy zárkák, vagy az egészen szűk cellák a jellemzőek. Az utóbbiakban a mozgástér kicsi, a nagy zárkákban pedig az a probléma, hogy sok ember van együtt, ami önmagában is feszültségforrás. Tőlünk nyugatabbra a minél kisebb börtönök és minél kisebb együttlakó közösségek kialaki- tására törekszenek.

— A börtönszemélyzet létszáma megfelelő?

— Bármilyen tárgyilagos is akarok lenni, azt kell mondanom, hogy nagyon rossz személyi feltételek mellett dolgozunk, az emberek rendkívül túlterheltek. Nyugaton általánosan elfogadott norma, hogy igazán eredményes munkát akkor lehet végezni, ha a személyzet létszáma azonos a rájuk bízott elítéltek létszámával. A skandináv országokban fiatalkorúak esetében egy személlyel két ember foglalkozik. Ezzel szemben nálunk 5 ezer ember dolgozik 13 ezres elítéld létszámmal, ami azt jelenti, hogy egy időben egészen minimális a bent lévő személyzet. Egy nevelőhöz felnőtteknél 60—120 ember tartozik.

—A közvélemény részéről kétféle követelést hallani. Az egyik szerint enyhíteni, a másik szerint szigorítani kellene a fogva tartási feltételeket.