Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-05 / 54. szám
1991. március 5. • PETŐFI NÉPE 95 Mezőgazdasági- szakmunkás-képzés — kevesebb gyakorlati munkahely A mezőgazdaságiszakmunkás-képző iskolákkal kapcsolatban lévő, illetve a fiatalok gyakorlati képzését segítő gazdaságok egyre-másra mondják fel az eddigi szerződéseket. Keveslik azt az összeget, amelyet a fiatalok után kapnak a szakmunkásképző alapból. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) értesülései szerint további gazdaságok foglalkoznak ezzel a tervvel. Sáray György MOSZ-főtanácsos az MTI-nek elmondotta: a termelőszövetkezetek egy része olyan nehéz helyzetbe került, hogy nem tudnak hozzájárulni a gyakorlati képzés költségeihez. Nem arról van szó, hogy nem vállalkoznak szívesen erre a munkára, hiszen saját utánpótlásukat is így biztosítják, de olyan kiadásaik vannak a gépek elhasználódása és a gyakorlat költségei miatt, amelyeket teljes egészében a központi keretből nem kapnak meg. A MOSZ kezdeményezte, hogy ezeket az összegeket emeljék föl és egyúttal javaslatot is tett az oktatás átfogó korszerűsítésére is. Az elemzések szerint ugyanis nem megfelelő a beiskolázás aránya, mivel például sokkal több állatgondozót képeznek ki, mint amennyire valójában szükség lenne, miközben a mezőgazdaságban vannak hiányszakmák, és a gazdaságok nem jutnak utánpótláshoz; kevés például a gépész szakmunkás. Az oktatás nem veszi kellőképpen tekintetbe a térségi igények változását. Ott is indítanak például baromfiszakmunkás-képzést, ahol a baromfiüzemeket megszüntették. Egyébként sem eléggé rugalmas az oktatás szerkezete. A különböző állatok tenyésztőit-gondozóit elkülönítve képezik, holott éppen ellentétesen, egységes képzésre lenne szükség. Ily módon lenne a szakmunkás-bizonyítvány átváltható. Ez jelenleg nincs így, ami az adott foglalkoztatási zavarok közepette mind élesebben jelentkezik. A MOSZ javaslata az is, hogy csökkentsék a szakoktatásban a humán tárgyak arányát, a helyenként csaknem 50 százalékos részesedés ugyanis túlságosan nagynak tűnik. Kiváltképp akkor, ha a megmaradó időben a korábbinál magasabb fokú szakmai ismereteket kellene elsajátítaniuk a fiataloknak. Mielőbb foglalkozni kellene a komplex oktatási módszer alkalmazásával, a túlzott szakosítás ugyanis nem egyeztethető össze a mezőgazdaság átalakulásával. VOSZ-1RODA KECSKEMÉTEN — Úgy látszik, előrelátóak voltunk — mondta a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) megyei területi csoportjának elnöke, dr. Andrássy Ákos, amikor kecskeméti irodájuk felől érdeklődtem. Mint kiderült, ezt úgy értette: akkor voltak előrelátóak, amikor másfél éve létrehozták a VOSZ eddig egyetlen vidéki irodáját. Mostanában már több városban is hozzáfogtak a szervezéshez, a VOSZ-ban ugyanis ráébredtek, hogy szükség lenne helyi irodákra — a budapesti mellett. — A területi csoportok megerősödtek, szerepük és jelentőségük felértékelődött — magyarázta dr. Andrássy Ákos —. Új szelek fújdolgálnak a VOSZ-ban. A megyeszemléletet fel kellett adni, bár eddig is inkább városokra, körzetekre tagolódott a szervezet. Itt, Bács-Kiskunban a bajai vállalkozók éppen a napokban váltak ki és hoztak létre önálló csoportot. Ezeknek a csoportoknak kezdetben a VOSZ-on belül nem volt igazán jelentősége, mert a tagok egyharmada volt fővárosi illetékességű. Á tavalyi választások idején derült ki, hogy a helyi csoportok elég erősek ahhoz, hogy megszervezzék saját tevékenységüket. Létrehoztunk egy területi választmányt is, amely havonta ülésezik. — Ez olyan hatalmi ellenpólus vagy összefogás a főváros ellen ? — Nem nevezném annak, inkább arról van szó, amit az előbb mondtam: megnőtt a vidék jelentősége. Sokan mintha meglepődtek volna, amikor kiderült, hogy a VOSZ-nak csak egy vidéki irodája van, a kecskeméti. Most gyorsan szerveznek még négyet. Fontos, hogy legyen néhány olyan hely, ahol a vidéki vállalkozónak tanácsot adnak és útbaigazítják. — Ezt a kecskeméti irodát rendszeresen felkeresik a vállalkozók ? — Amikor megalakul egy új cég, a tulajdonos, aki az alapításhoz tanácsot kapott tőlünk, többnyire nem jön visz- sza, mert annyira „szegény”, hogy örül, ha valahogy meg tud kapaszkodni. Egyszerűen sajnálja a pénzt. Aztán, ha egy-két évet túlél, kezdi érezni, hogy tartoznia kéne valahová. A vállalkozók akkor kezdenek visszajönni a VOSZ- ba, amikor megerősödtek. Megengedhetik maguknak a tagdíjat, és érzik az üzleti kapcsolatok jelentőségét. Vagy ha például látják, hogy a parlament elfogadott egy javaslatot vagy törvény- módosítást, amit éppen a VOSZ javasolt. Ez lenne a legjobb propagandánk, kár, hogy nem használjuk ki eléggé. A VOSZ javaslatára fogadta el például az Országgyűlés a teljes magyar tulajdonú vállalkozások 50 százalékos nyereségadó-kedvezményét. Ez egy 4-5 milliós nyereségű cégnek 6-700 ezer forint megtakarítást jelent, ami 3 év alatt már jelentős beruházásiforrás-bővítés. — A VOSZ-nak az utóbbi időben megnőtt a tekintélye, gondolom, nem utolsósorban Palotás János emlékezetes fellépésének köszönhetően a taxisblokád idején... — Valóban megnőtt, itt, a megyében is. A területi szervezetnek 150 tagja van és összesen 400 megyei vállalkozó tagja a VOSZ-nak. Egy vállalkozónak persze ma sincs ideje arra, hogy félnapokat üldögéljen különböző tanácskozásokon és gyűléseken, de információra, kapcsolatokra, esetleg tanácsra szüksége van. A VOSZ amellett, hogy a vállalkozók érdekképviselője, ilyen feladatokat is ellát, és ebben van nagy jelentősége az irodáknak. — A többi, ugyancsak a vállalkozók körül legyeskedö érdekvédelmi szervezettel itt Kecskeméten nincs kapcsolatuk? — Nincs. Korábban egyszerűen nem vettek bennünket komolyan, mi voltunk a „kisöcs”, aki csak úgy előpattant a semmiből. Természetesen szándékunkban áll, hogy felvegyük a kapcsoA vidéki vállalkozóik megerősödtek? latot. Úgy tudom, itt Kecskeméten alakult egy érdekvédelmi fórum vagy kerékasztal, de számomra egyelőre követhetetlen, hogy ott pontosan kiknek az érdekeit képviselik. A VOSZ nem akar semmi ilyesmiből kimaradni, de először tisztázni kell, ki kit képvisel, és kivel üljön egy asztalhoz, illetve az asztal melyik oldalán üljön. — És hol van a vállalkozókért küzdő szervezetek között a verseny, amiről régebben annyit beszéltünk? — Van verseny, ha nem is egészen olyan, amilyet a vállalkozók hajdanán megálmodtak. Szerintem a különböző versenyzők (VOSZ, Iposz, Kisosz és a többi) között nincs igazán különbség, még egyik sem állt elő olyan eredményekkel, ami alapján könnyű lenne eldönteni, hogy melyik szervezethez érdemesebb egy vállalkozónak csatlakoznia. Szervezet egyébként van az országban — de itt, Kecskeméten is — millióféle. Csak kérdés, hogy ez mit ér. Mert mindenki csak tanácsot akar adni, ügynökösködni akar, esetleg szervezni a vállalkozásokat. De hol marad a termelés? Amit most mondok, magánvéleményem, adatokkal nem tudom alátámasztani: szerintem azok a hitelek, amelyek eddig ebbe a szférába áramlottak, elsősorban nem a termelésre mentek. Aggasztó, hogy ma Magyarországon nagyon kevesen akarnak, illetve tudnak termelő vállalkozásba fogni, mert az éri meg a legkevésbé. — Amikor tavaly részt vettem a területi csoport ülésén, még az országgyűlési választások előtt, Ön azt a nézetét fejtegette, hogy a vállalkozók számára fontosabb a helyhatóság, mint a parlament, tehát igyekezzenek inkább az előbbiben képviseltetni magukat. Most is ez a véleménye, hogy tagja a kecskeméti testületnek, és itt áll a helyi adók esetleges megszavazásának küszöbén? Azért említem a helyi adókat, mert sokan attól félnek, hogy az önkormányzatok — kímélni akarván a lakosságot — inkább a vállalkozókra hárítják majd ennek terhét. — Akkori véleményemet a vállalkozók nem vették komolyan. Kevésről tudok, aki egyáltalán indult a választásokon, és Kecskeméten is kevés a testületben a vállalkozó. A vállalkozói'szemlélet pedig teljesen hiányzik. Lehetséges, hogy van olyan veszély: ha egy önkormányzat túlköltekezik, akkor gyorsan megszavazza a helyi adókat. Nyilván vannak olyan települések is, ahol az alapvető működéshez kell ez a bevétel. Itt, Kecskeméten, véleményem szerint a működéshez — takarékos gazdálkodás esetén — nincs szükség a helyi adókra. Nekünk mindenféleképpen mérlegelni kell, hogy 10-20 vagy akár 50 millióért is érdemes-e további terheket rakni a város polgáraira. Ami a vállalkozókat illeti, úgy gondolom, egyetlen önkormányzat sem lehet olyan szűklátókörű, hogy súlyos helyi adókkal elriassza a vállalkozókat. Az önkormányzat, illetve a település veszít, mert a vállalkozó majd oda megy, ahol nem kell ilyet fizetnie. Az önkormányzatok számára a személyi jövedelemadó a legfontosabb bevétel, ezért az lenne az érdekük, hogy minél több prosperáló, hatékony vállalkozás működjön a körzetükben. Ezekben magasabbak a bérek, magasabb az adóbefizetés és angyobb az az összeg, amely végül befolyik az önkormányzat kasszájába. Magyar Ágnes — Olyan börtönt én még nem láttam, amiről jót mondtak volna. Vagy szidják az elviselhetetlennek vélt körülményeket, vagy azt hangoztatják, hogy jóval szigorúbb elbánásban kellene részesíteni az elítélteket. Ez a világ minden részén így van. — Hogy hol működik jó börtönrendszer, azt a visszaesők számán lehet lemérni? — A szakemberek a világon sehol nem tekintik mérőszámnak a visszaesést. Semmivel nem kevesebb a visszaesők száma ott sem, ahol* humánusak a börtönviszonyok. Adódik a kérdés, hogy akkor egyáltalán miért törekszünk erre? Mindent meg kell tenni azért, hogy az elítélt megkapaszkodhasson. Kötelességünk megadni az esélyt, hogy a börtönből kiszabadulva ne jelentsenek ezek az emberek a társadalom számára újra ellenséget. A bűnözés azonban alapvetően társadalmi okokra vezethető vissza, és csak nagyon kis mértékben függ a börtönviszonyoktól. , — Időnként börtönlázadásokról röppennek fel hírek, amelyek hátterében az áll, hogy a rabok egv része nem akarja elismerni az előző rendszer bíróságai által hozott ítéleteket. — Már a rendszerváltást megelőző éles társadalmi viták sem rekedtek kívül a börtönök falain. Ekkortól kezdve alakult ki az a nézet, hogy minden elítélt egy rossz rendszer áldozataként, téves, politikai szempontok alapján hozott bírói döntések alapján tölti büntetését. Legtöbben azt mondják, hogy kisebb bűnöket követtek el, mint az országot tönkretevő politikusok, a helyi kiskirályok. E felfogás tarthatatlanságáról naponta próbáljuk meggyőzni őket, bizonygatva, hogy lopni, rabolni vagy ölni egyetlen társadalomban sem lehet. Időnként szervezett formát öltenek ezek a követelések, például kezdenek, gytiglanra ítéltek szerveztek ilyen akciót, mondván, ha a taxis-blokádban részt vevők is közkegyelmet kaptak, akkor ők miért maradnak ki. Az ilyen próbálkozásokat nem akadályozzuk, a petíciókat eljuttatjuk a kívánt címekre. Ellenben, ha jogtalan eszközökkel akarnak kikényszeríteni bármilyen döntést— ami kimeríti a fogolyzendülés fogalmát —, azt mindenképpen megakadályozzuk. — Összességében azt mondhatom, hogy nem nagyobb a feszültség a börtönökben, mint két évvel ezelőtt, csak korábban az apróbb ügyek nem jelentek meg a nyilvánosság előtt. __________ L. László János a láí rásgyűj tésekbe Most éppen az é AZ APADÓ FORRÁSOK MEGÖRÖKÍTŐJE — LEGKÖZELEBB: STEIN AURÉL NYOMÁBAN • Paulius Normantas. Él egy rendkívüli ember, a nemes kalandok zsenije Nyíregyházán. Most éppen Litvániában veszi szem- ügyre a változásokat. Valójában hazament, ott született, ott szerzett mérnöki diplomát, ott csókolta meg első szerelmét, ott kapott fényképezőgépet. (Kitudódik hamarosan: a fotográfiával való találkozás élete egyik meghatározó pillanata volt.) Évekig kereste a helyét a világban. Tanított fent északon, halászként dolgozott a Sárga-tengeren, tízféle foglalkozást próbált ki. (Volt) magyar feleségével a Kaukázusban ismerkedett meg. Kitűnően érzi magát honunkban, innen szervezi tudományos felfedezőFotóesszék rokon népeinkről útjait. Ötször járt finnugor rokonaink nyomában Karéliától a közép- ázsiai pusztákig. A líveknél, a vétóknál, az osztjákoknál és a többieknél csodálkozott és aggódott. Mi mindent őriznek még közös múltunkból! Az életmód gyors átalakulása miatt náluk is mind kevesebben értik a régi nyelvet, vigyázzák az ősök emlékét szokásokban, életmódban, viseletben, gesztusokban. Az időközben jó nevű fotómüvész- szé híresült Paulius Normantas csodálatos fényképesszéket készített a bűvölő látványokról, a felvödrözött múltról. Elégedettek a Corvina Könykiadó illetékesei, hogy fantáziát láttak a litván-magyar fényképeiben és Apadó források címmel a budapesti finnugor kongresszus alkalmával kiadták a csodálatos fotókat. Legszívesebben megpirongatnák magukat a példányszám túlzottan óvatos meghatározása miatt. Néhány hét alatt elkelt az angol nyelvű munka. Bács-Kiskunba kevés példány került. Néhány szép reprodukcióval próbáljuk olvasóinkban felkelteni a kötet, a távoli rokonok világának a hangulatát. Elsőként írhatunk Paulius Normantas közeli új vállalkozásáról. Tavalyi, tibeti útján határozta el: újra felkeresi a Stein Aurél által felfedezett helyeket, híres épületeket. Több hónapra tervezi expedícióját, amelyet tudomásunk szerint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is támogat. Hcltai Nándor
