Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-05 / 54. szám
1991. március 5. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ALVÉGTŐL AZ ÖNKORMÁNYZATIG • Így érkeztek a rendszerváltáshoz. • - kerüljön beljebb, Tóth úr! (Az ajtónál Kaczur l.ajos- né.) Mi történt a rendszerváltás óta Dunaszentbenedeken ? Jó napot, szomszédasszony! Hoztam egy kis kóstolót. Köszönöm szépen. Kerüljön beljebb, Tóth úr! A harmadik sertést vágtuk le a gyerekekkel. Mióta hét éve özvegyen élek, nem esik már olyan jól az étel. A saját kedvemért nem vágnék, csak hát a gyerekek . . . Kaczurné és családja Mi még ellátjuk magunkat a faluban — fűzi tovább a szót Kaczur Lajosné —, de mi lesz a városiakkal ilyen magas húsárak mellett!? Régebben a paraszt eladott 5-6 sertést, és szépen megélt — emlékezett vissza Tóth Mihály. — Ma meg könyörögve sem talál a hízóira vevőt. Benedeken, ebben a percben, legalább százat eladhatnánk. Felrúgták a szovjetekkel az exportot. Nem kellett volna. Jó lenne meghódítani a világpiacot! Ezzel törődnének inkább a kormányban, nem az örökös politizálással válaszolja rá Kaczurné. Hogyan élnek az emberek az alvégen, például vendéglátónk? Minden férfimunka az enyém, amióta a párom leesett a lábáról, s kórházban fekszik — érzi az egyedüllét terhét Kaczur Lajosné. — Két hold föld, az állatok, a háztartás és a legkisebb, a 13 éves lányom iskolába járatása és nevelése bőven ad elfoglaltságot. Az egyetlen örömöm az életben, hogy a gyerekeim, mind a négy, igen jó, dolgos emberek. Ketten nősek, egy férjhez ment. A lányom, Kissné Szilágyi Gyöngyi, ha csak tíz percre is, vasárnaponként eljön Kalocsáról a családjával meglátogatni. Bár javulhatna a férjem egészsége! A faluvégi házba a minap eljutott egy rossz hír: Kaczurné vejét elbocsátották a munkahelyéről. Ingyenkonyha után: ingyenfa Ilyen az élet: hoz jót, de tartogat rosszat is. S mint látjuk, nemcsak az egymás eladhatatlan sertéseiből készült hurkát és kolbászt, hanem a rendszerváltást is „kóstolgatják” a dunaszentbenedekiek. Jólesik a tsz-tagoknak, s a kevésbé tehetős falubélieknek, hogy olcsón juthatnak hozzá a tüzelőhöz. A szövetkezet erdejéből — beleszámolva a fuvar árát is — 250 forintért kapnak egy-egy mázsa keményfát. Akinek ennyire sem telik, hazaviheti a koronát, a fák vékonyabb ágait, ingyen. Kaczurné udvarában is láttunk ilyeneket. Örömmel újságolják a faluban, hogy kétévi szünet után végre folytatják a művelődési ház építését. Augusztus 20-ára valószínűleg átadják. Szembeöltő változás, hogy megszűnt az áfész egyeduralkodó szerepe. Csordás Sándor nyugdíjastól, egy faházas élelmiszerüzlet előtt, választ kapunk arra is, hogy miért. A férfi éppen vásárolni készül. Elegük van az áfészből — Elegünk volt abból, hogy a Kalocsa és Vidéke ÁFÉSZ 15 éven át hitegetett bennünket: majd ekkor, majd akkor nyit egy másik boltot. Nem lett belőle semmi. Az ABC-ben a legtöbb áru ruhanemű. Itt, Jankovics Mártánál meg — mutat a háta mögé, a Petőfi Sándor utcába — minden fontosabb élelmiszer- és háztartási áru megtalálható. Vidók Lajosné tsz-dolgozó is hív minket: tartsunk vele, nézzük meg, milyen jó kis bolt ez! Rövid szemlélődés után nem nehéz rájönni, hogyan tehet szert havi 200- 300 ezer forintos forgalomra a fiatal tulajdonos. A választék meglepően széles. Most is tízféle tejterméket számolok meg a hűtővitrinben. Ez igen! Délután fél három, és nála még lehet kenyeret kapni. Azzal is igyekszik előnyhöz jutni, hogy az árut javarészt olcsóbban — csupán az ajánlott kiskereskedelmi áron — értékesíti, nem úgy, mint az áfész ABC-je. A fogyasztókat érintő néhány bosz- szúság azonban a rendszerváltást követően is megmaradt. Például ma is ugyanúgy elutazik ötvenhat forintos autóbusz-viteldíjért Kalocsára (meg vissza) egy dunaszentbenedeki vesszővagy cirokseprű-készítő, ha 30 forintért drótra és szögre van szüksége, akárcsak a pártállam idején. Az ő érdekét, hogy a lakóhelyén is legyenek ilyen apróságok, ki képviseli? Demokráciában szabad kérdezni! A választók is érzékenyebbek a nagyobb demokráciában, hogy milyenek a jövedelmi különbségek az övék és a polgármesteri hivatalban dolgozóké között. Tóth Mihály, az alvégen, arra kért minket, továbbítsuk kérdését a polgármester úrhoz: — Igaz-e, hogy 23 ezer forint a fizetése, s hogy egy ezernyolcvan fős településen nem túlzás-e akkora apparátust fenntartani, mint a mostani? Úgy tudom, külön takarítónőt és külön hivatalsegédet is alkalmaznak. Füri Bálint polgármester válaszol a kérdésre: — A minap jóváhagyott 20 százalékos béremeléssel már nem 23, hanem 27 ezer forint a havi fizetésem, ám ebből csak alig 16 ezret kapok kézhez - teszi pontosabbá az információt. A jegyzőét is elárulom: az övé 18 ezer. Három főelőadó tartozik még az apparátushoz. Az is igaz, hogy egy hivatalsegédet teljes, egy takarítónőt pedig napi 4 órai munkaidőben foglal• Jólesik látni: végre haladnak a művelődési ház építésével. • Az áfész 15 éven át hitegette őket: majd ekkor, majd akkor nyit másik boltot — tudtuk meg Csordás Sándortól. (Tóth Sándor felvételei.) koztatunk. Az utóbbira több munka vár majd, ha elkészül a művelődési ház. Addig még sok víz lefolyik a Dunán! Úgy gondoljuk, nem tévedne rossz útra sem a dunaszentbenedeki, sem a többi önkormányzat — amennyire csak lehet — kiadásainak visszafogásával. Hiszen a sertéspiacon értékesítési gondokkal küszködő választók kitől tanulhatnák meg a pénzt takarékosan beosztani, ha nem tőlük? — A helyi kormányzáson is lehet spórolni — mondják Dunaszentbenedeken. Kohl Antal Nem lehet egy egész nemzetet lecserélni TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Köszönettel vettem, hogy a lényegében névtelen levelet, mivel személyesen érintett engem, megismertették velem. Én azt hiszem, „Tanú Tamás” aláíratlan írása olyan kérdéseket feszeget, melyek másoknak is eszébe juthatnak, így azt tartanám helyesnek, ha megjelenne lapjukban. Azt is kérném azonban, hogy személyes érintettség okán az én válaszomat is közöljék le. Mindazoknak, akik Tanú Tamás szellemében gondolkodnak, igen furcsa elképzeléseik vannak a reformpolitikáról, a sajtószabadságról és a demokráciáról! Eszükbe sem jut, hogy nincs olyan eszme, nincs olyan jelszó, amelynek nevében le lehetne cserélni egy egész nemzetet. A valóságban bizony a rendszerváltozásokat az élő nemzettel együtt kell megvalósítani! Rákosi Mátyásék és még néhány bolsevista vagy fasiszta hatalom kísérletet tett rá már, hogy „Új rendszerhez új garnitúrát” iktasson be, de ezekről a kísérletekről mint borzalmakról beszél a történelem. A nemzet ugyanis kénytelen életben maradni a legször- nyebb rendszerekben is! Kénytelen megkeresni minden állampolgár a maga kis biztonságát. Ezért meghozni a maga áldozatait. így aztán kompromittálódik az egész nemzet, mondjuk 45 éves elnyomás alatt. Nem azért, mert élvezte az elnyomást, mondjuk a sajtó, hanem azért, mert fel akarta nevelni a gyermekeit és ki akarta bontani a maga tehetségét! Erre sürgette az a tény, hogy mindenkinek csak egy rövid élete van. Ha bűnös az, aki újságot írt a múlt rendszerben, akkor bűnös az is, aki könyvtárigazgató lett (Antall József), aki világsikert aratott (Rubik Ernő), aki egyetemen tanított (Jeszenszky Géza), és sokan mások, mert karrierjükért meg kellett hozniuk a maguk áldozatait. Akik megszakítás nélkül harcoltak az elnyomó rendszer ellen, azok börtönben ültek sokat (Krassó György stb.). Az élni akaró, szorgalmas emberek erősítették a rendszert, akár egyetértettek vele, akár nem! Képzeljük el, mi lenne Amerikában, ha most a republikánusok után majd egyszer győznek a demokraták és megpróbálják kicserélni az egész társadalmat, az újságíróktól a gépírónőkig! Ami az én legutóbbi „Rágalmazásomat, és több mint hazugságaimat” illeti, egészen sajátos Tanú Tamás (milyen gyakori magyar név ez!) álláspontja. Nyilván soha nem hallott még a „Tavaszi nagy- takarítás!” jelszaváról. Nyilván soha nem hallott még olyan hivatalos kijelentést, hogy „Akárki, csak ne a régi!” Nyilván nem hallott a lakiteleki botrányról, ahol a gépírólánynak is felmondtak, mint a régi rendszer kiszolgálójának! Nyilván nem is sejti, hány olyan szocialista lézeng az új munkanélküliek között, aki csak úgy keveredett a párthoz, hogy csatlakozott a reformmozgalomhoz. A Tanú Tamás által emlitett esetek nagyjából igazak, de Romány Pál azért kap nyugdíjat, mert nyugdíjjárulékot fizetett, és nem azért, mert Botos úr kivételezésben részesíti. Azért lakik a házában, mert jogszerűen nem bizonyították rá, hogy bűnös úton szerezte. Demokráciánkban pedig a be nem bizonyított vád közönséges rágalmazás! Az egyik megyei bíró húsz- valahány évig volt bíró és csak négy évig kiemelt pártfunkcionárius! Lényegében a szakmájába ment vissza! A másik bíró is képzettségének megfelelő munkakört tölt be, de már egyszer ideg-összeroppanása volt az őt körülvevő légkör miatt. Őt egyébként is csak a reformmozgalom sodorta vezető funkcióba. A másik „pártvezér” azért lett iskolaigazgató, mert már a rendszerváltozás után megnyert egy ilyen pályázatot és a testület túlnyomó többsége rászavazott. Ugyanolyan legitim tehát, mint akárki más, mert a demokráciában az a legitim, akit megválasztanak, és nem az, akit Tanú Tamás szeret! Tanú Tamás megbecsülése legitimitást csak durva diktatúrákban jelenthetne! Ráadásul a legtöbb általa említett személy nem is tagja a Magyar Szocialista Pártnak. Én igenis a kis és feltétlenül ártatlan MSZP-tagokról beszéltem, amikor nehezményeztem munkahelyükről való kiszorításukat! Egyszerű párttagokról, akiket a „lelkiismereti szabadságot” és a „politikai szabadságot” alkotmányban hirdető országban felszólítottak, hogy lépjenek ki a pártjukból, ha meg akarják tartani A TERMELŐK KÉRDEZIK: MI LESZ A TEJ ÁRÁVAL? Nincs háromforintos felvásárlás Emlékezetes még olvasóink előtt, hogy nem is olyan régen a szarvasmarha-tenyésztők és a kormány között megállapodás jött létre. Ezt a következőkben lehet summázni: A tenyésztők önmérsékletet tanúsítanak, s a tejipar a tavalyi tejmennyiségnek mintegy 85 százalékát vásárolja fel. Mi lesz a fennmaradó 1 százalékkal, ami a Középmagyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzeménél „csupán” évi 6 miihó liter tejet jelent? Erről is történt „megállapodás”, hogy ne kelljen kiönteni a tejet, illetve a jól tejelő tehenek is életben maradjanak, a tejipar „vállalta”: a felesleges tej literjéért három forintot fizet. Ez a megoldás enyhén szólva irritálta a termelőket, sőt a fogyasztókat is. Megpróbáltunk utánajárni, mi történt. A kecskeméti tejüzem — tudtuk meg Aradi László üzemigazgatótól — a 3,6 zsírszázalékos I. osztályú tejért 14,20-at, a II. osztályúért 13,40 forintot, míg az extra minőségért 15,60- at, az I. osztályúért 14,90-et, a II. osztályúért 14,20 forintot fizet. Ezek az árak a tavalyi mennyiség 85 százalékára érvényesek.-v- A szerződéseket az első negyedévre kötöttük, s a „felesleges” 15 százalékos tejmennyiséggel nem találkoztunk — mondta. — Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy a termelés, ha nem is ilyen mértékben, de csökkent, s a felesleget a termelők más csatornákon értékesítik. Mi nem vásároltunk három forintért tejet, s egyelőre nincs is szándékunkban, mert ez a kínálati oldalról nem jelentkezett. E sorok íróját nem hagyta nyugodni az az ellentmondás, hogy a legolcsóbb tejnél — fel- vásárlási ára 14,20 forint — is olcsóbban, 13 forintért árusítja a vállalat Kecskeméten a piaccsarnokban a tejet. Ennek vajon mi lehet a magyarázata? —- Valóban árusítunk 13 forintért tejet, saját kockázatra. Az állami támogatással ugyanis a piaccsarnokban mért tejen sem nyereségünk, sem veszteségünk nincs, s az eladott meny- nyiség — ez naponta 100 literrel emelkedik, s ma már az 500 liternél tart — nem túlságosan jelentős. Ez az olcsóbb árusítás kihívás volt, de úgy éreztük, meg kell lépni, olcsóbb tejhez kell juttatni a fogyasztókat, ki kell kerülni a kiskereskedelmi árrést. Ami az egyik oldalon népszerű a fogyasztók, főleg a kisnyugdíjasok, gyermekes anyák örömmel vették a kezdeményezést — a másik oldalon gondot jelent, ugyanis néhány kiskereskedelmi egység vezetője tiltakozott az akció ellen. A tejtermelők és a -feldolgozók kapcsolata a kormánnyal történt megállapodás ellenére sem teljesen felhőtlen, hiszen a termelő jelenesetben—kiszolgáltatottja az iparnak. Ez azért is így van. mert a kis- és a nagytenyésztők sem lennének képesek, berendezések hiánya miatt, a higiénia és a minőség követelményeinek megfelelően feldolgozni, kimérni, árusítani a tejet. A kormány kétmilliárd forint hitelt ígért a tejiparnak, amelyből ki tudnánk fizetni a múlt év decemberében, illetve az idén januárban felvásárolt tej árát — tájékoztatott Aradi László. — A kétmilliárdból még egyetlen fillér sem érkezett meg, de ennek ellenére —■ így informáltak bennünket — decemberre, legalábbis a Középmagyarországi Tejipari Vállalat, előleget már fizetett. A februári felvásárlás kifizetésével már nem lesz gond, ugyanis ezt saját pénzeszközeinkből fedezni tudjuk. A hitelt természetesen mi is várjuk, mert nem szeretnénk a termelőknél elveszíteni saját hitelünket. Gémes Gábor állásukat. Okos és szorgalmas tanárokról, akiket utcára tesznek, mert oroszt tanítottak, vagy ne tanítsanak többé történelmet, ha megfertőzte értelmüket az átkos múlt! Azokról beszélek, akiket bizalmi szavaztatásokkal, cinkelt pályáztatásokkal fosztanak meg beosztásuktól, sokszor választóik akarata és véleménye ellenére. Egy napilap sajnos alkalmatlan arra, hogy névsorokat közöljek benne! Akik gazdasági vállalkozásokba menekültek, azok vagy alkalmasak erre, vagy csak ügyeskedők, de nem érdemes velük foglalkozni, mert a verseny, ha egyszer a „Nagy Renlszerátalakítók” valóban megteremtik a feltételeit, kiszűri az alkalmatlanokat. Nem kell őket politikai eszközökkel elüldözni. Nem fogják állni a gazdasági versenyt! Vagy ha igen, akkor egy piacgazdaság számára már nem érdekes, hogy honnan jöttek. A magántulajdonra alapozott, szabad- versenyes piacgazdaságokban nem érdekes a színe senkinek! Ha érdekes lenne, akkor a volt MSZMP-s szakemberek nem lennének francia, angol bankok elnökei vagy japán és német bankok tanácsadói. Ha a tőkét érdekelné valakinek a „szine”, nem lehetett volna Ceau- sescu a nyugati hatalmak legtámogatottabb kelqti politikusa éveken keresztül. Egy olyan országban, ahol úton, útfélen hirdetik az elszámoltatást, a leszámolást, a „Szibériába utaztatást”, nem véletlen, hogy többek is szóvá teszik a demokráciaellenes kampányokat! Ha politikailag nem is értenek egyet, a tapasztalt tényt egybehangzóan is megszólaltathatják. A demokráciának ugyanis nincs eszköztára az üldözésre és megkülönböztetésekre, mert csak a törvény és ezáltal a bíróság szolgáltathat igazságot, sohasem az átmeneti jellegű és ösz- szetételű politikai, hatalmi pozíciók. Én azt hirdetem a demokrácia nevében, hogy tessék a gyanúsakat feljelenteni és nem a politikai kiszorítósdit játszani a társadalom minden területén. Tréfára fordítva a szót, komolyan ajánlom Tanú Tamásnak, hogy lépjen be az MSZMP-be. Az a revansszellem, ami Rákosiék „B”-listáira és lágereire való hivatkozásából kisugárzik, ad valami elvi alapot ahhoz, hogy annak a pártnak tagja lehessen, és valóban kipróbálja, hogy üldözik-e őket vagy sem. Kecskemét, 1991. február 28. Nagy Attila a Szocialista Párt megyei elnöke
