Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-05 / 54. szám

^ ® PETŐFI NÉPE 9 1991. március 5. A T. HÁZ EGY HELYBEN TOPOG Túl nehéz feladat a kárpótlás Népszavazás a Baltikumban (Folytatás az 1. oldalról) A kárpótlási törvénytervezet vé­get nem érőnek tűnő általános vi­tájában még számos képviselő je­lezte hozzászólási szándékát, ám a kora esti órákban kis híján félbe­szakadt a tervezet tárgyalása. Be­cker Pál (MDF) ugyanis élt képvi­selői jogával, ügyrendi javaslatával az általános vita befejezését indít­ványozta. Torgyán József, a Füg­getlen Kisgazdapárt frakcióveze­tője a felvetést azzal utasította vissza, hogy a kisgazdapárti képvi­selők teljeskörűen még nem fejt­hették ki véleményüket. A plénum az ezt követően elrendelt mintegy félórás szünet után döntött a kér­désben. Az elnöklő Szűrös Mátyás felhívta a képviselők figyelmét, hogy a Házbizottság az általános vita folytatása mellett van, a ház­szabályok szerint azonban ügyren­di javaslat esetén az Országgyűlés­nek vita nélkül kell döntenie. A szavazás végül is minimális kü­lönbséggel dőlt el. A vita lezárása mellett 101 képviselő szavazott, folytatása mellett 83 képviselő voksolt, 20-an tarózkodtak. A to­vábbi két államtitkári szavazattal együtt összesen 105-en ellenezték a vita berekesztését. A késő esti órákig folytatódott általános vitában a továbbiakban jórészt kisgazdapárti és MDF-es képviselők szólaltak fel. Zsíros Gé­za (FKgP) nemcsak szavakkal, ha­nem az előtte felhalmozott sok ezer levéllel próbálta meggyőzni a törvényhozást a reprivatizáció fontosságáról. Bár a leveleket fel­ajánlotta tanulmányozásra az Or­szággyűlés tisztikarának. Szűrös Mátyás úgy ítélte: a levelek Zsíros Gézának szólnak, s ez esetben a képviselő magánakciójáról van szó. A Kisgazdapárt főtitkára, Nagy Ferenc József az elmúlt évti­zedek történelmét idézte annak bi­zonyítékául, hogy a kisgazdák mindig a földmagántulajdonért harcoltak. A képviselő úgy látta, hogy éppen a mezőgazdaság, és az azzal kapcsolatos törvénykezés te­rén alakulhat ki a nemzeti kon­szenzus. Palotás János (MDF) arra hívta fel a figyelmet: a kárpótlásban érintettek jó része idős korú, így nem várható, hogy kárpótlási je­gyeikkel bekapcsolódnak a priva­tizációba, azaz vásárolnak a priva­tizálandó állami vagyonból. A képviselő rámutatott: e nyugdí­jaskorú réteg várhatóan mielőbb piacra akarja majd vinni a kárpót­lásként kapott értékpapírt, s mind­ez oda vezet, hogy a névérték 20 százalékát sem fogja érni a kárpót­lási jegy. Röviddel este fél tíz előtt fejezte be az Országgyűlés a kárpótlási törvény általános vitáját, s ezzel együtt hétfői munkanapját. Az el­nöklő Szűrös Mátyás lezárta a ter­vezet egy hónapja tartó általános tárgyalását, ám — lévén a törvény- hozás határozatképtelen — a rész­letes vitára bocsátás feletti szava­zás a keddi ülésnap reggelére ma­radt. (MTI) Kónya maradt A Magyar Demokrata Fó­rum parlamenti csoportjának tagjai hétfő délelőtti ülésükön — titkos szavazással — meg­erősítették tisztségében Kónya Imre frakcióvezetőt. A szava­zást megelőzően a frakció foly­tatta február 26-án megkezdett vitáját a parlamenti csoport szerepével, működésével, szer­vezetével és a szervezettségével kapcsolatos kérdésekről. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának közle­ménye utal arra: az elmúlt heti frakcióülésről kiszivárgott hí­rek kapcsán a sajtóban megje­lent hírek tették szükségessé, hogy a képviselőcsoport sza­vazzon a frakcióvezető szemé­lyét illető bizalom kérdésében. Végül is az érvényesen leadott 110 szavazatból 87 képviselő támogatta Kónya Imrét, míg 23-an ellene voksoltak. (MTI) Vízummegállapodás Görögországgal Mint Herman János külügyi szóvivő többek között hivatalosan bejelentette szokásos hétfői sajtókonferenciáján: Magyarország március 19-én Görög­országgal is aláírja a vízummegállapo­dást; ez már a 28. olyan ország lesz, amelybe a magyar állampolgárok turis­taként vízum nélkül látogathatnak el. A magyar—szovjet kishatárforga- lom helyreállításával kapcsolatban — amelyet a szovjet fél 1990. augusztus 13-án hivatalos bejelentés után felfüg­gesztett — a magyar fél továbbra is a kétoldalú tárgyalások folytatásában érdekelt, amelynek során ki kell dol­gozni a legegyszerűbb megoldást. Egy kérdésre válaszolva a szóvivő közölte, hogy készül a magyar—szovjet átfogó alapszerződés. Ennek megtárgyalására egy héten belül Budapestre érkezik Julij Kvicinszkij szovjet külügyminiszter­helyettes. Magyarország szeretné, ha ez lenne az utolsó ilyen szintű tárgyalási forduló, hogy aztán Jeszenszky Géza külügyminiszter Moszkvába utazhas­son az alapegyezmény parafálása céljá­ból, majd pedig Antall József minisz­terelnök és szovjet partnere aláírhassa a megállapodást. Szintén egy kérdésre válaszolva megerősítette, hogy folyik Antall József izraeli és egyiptomi hiva­talos látogatásának előkészítése. Ausztria Lottó A Lottó Unió Kft. közlése szerint a 9. játékhét eredményei az illeték levo­nása után a következők: 6 találatos nem volt. A következő hétre átvitt nyeremény összege 12 739 486 schilling. 5 plusz 1 találatos 15 darab, nyereményük egyenként 283 099 schilling. 5 találatos 303 darab, nyereményük egyenként 21 022 schil­ling. 4 találatos 17 229 darab, nyeremé­nyük egyenként 492 schilling. 3 talála­tos 312 949 darab, nyereményük egyenként 33 schilling. 3 darab dzsóker volt, a dzsókerszámra fizetett nyere­mény egyenként 2 827 925 schilling. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) népszavazás nyugodt körülmé­nyek között, nagyon szervezetten zajlott le. Minden várakozást felül­múlt a részvétel aránya, hiszen a választásra jogosultak csaknem 83 százaléka járult az urnákhoz. Ön­magáért beszél az a tény, hogy a szavazók több mint 77 százaléka mondott igent Észtország szuvere­nitására és függetlenségére. Rüütel emlékeztetett arra: habár a népszavazás jogi szempontból nem jelent kötelezettségeket, mégis rendkívül fontos az észt vezetés számára, hiszen a lakosság vélemé­nyét ismerve, arra támaszkodva tervezheti meg következő lépéseit. A népszavazás valójában a Moszkvával folytatandó tárgyalá­sok, illetve Észtország nemzetközi elismertetése szempontjából iga­zán jelentős, hiszen a köztársaság­ban már korábban is ismert volt a lakosság többségének vágya. Ezért volt fontos a nemzetközi megfigye­lők jelenléte, s az, hogy kivétel nél­kül elismeréssel nyilatkoztak a népszavazás lebonyolításáról. Ugyanebben az akcióban két len­gyel állampolgár 216 üveg tiszta szesszel akadt fenn a szűrőn, ők is bent álltak kocsijukkal az egyik ta­nyaudvaron. Egy másik lengyel ál­lampolgár —- aki ellen Vácott ittas vezetésért már eljárást kezdemé­nyeztek, elvéve világútlevelét és jo­gosítványát — ötvenezer forinttal nem tud elszámolni. Az elvett útle­vele helyett egy másikat használ, amelyben már van egy pecsét tar­tózkodási engedély megvonásáról. A rendőrség a halaszthatatlan nyomozati tevékenységen túl nem sokat kezdhet ezekkel az ügyekkel, a hatáskör a vámosoké. Az aktato­logatás pedig azoknak kedvez, akik továbbra is a zavarosban halász­nak. H. T. John Major Moszkvába érkezett A szovjet elnök meghívására hétfőn a késő esti órákban Moszkvába érkezett John Major. A brit kormányfő kedden az Öböl-válságról és a kétoldalú kapcsola­tokról folytat tárgyalásokat a szovjet vezetőkkel. Major megérkezésekor a repülőtéren úgy nyilatkozott: türelmetlenül várja a találkozót Mihail Gorbacsovval, s szeretne ugyanolyan jó személyes kapcsolato­kat kiépíteni vele, mint elődje, Margaret Thatcher tette. 4 SZOVJET PARLAMENT SZAVAZOTT: Véget ért az európai katonai és politikai szembenállás korszaka A szovjet parlament hétfői zárt ülésén jóváhagyta és törvényerőre emelte a két német állam egyesüléséről kö­tött 4 + 2-es szerződést, amely lehetővé tette az NSZK és az NDK tavaly októberi egyesülését. Ezzel a szovjet parlament megkezdte annak a szovjet- német okmány­nak a ratifikálását, amely a két ország közötti kapcsolat- rendszer jövőjét szabályozza. A Legfelsőbb Tanács ezzel párhuzamosan nyilatkoza­tot fogadott el, amely leszögezi: a szovjet törvényhozás a német kérdést rendező szerződéscsomaga megfelel a Szovjetunió nemzeti és állami érdekeinek. A nyilatkozat a két ország közötti szilárd béke és együttműködés kor­szakának kezdeteként értékelte a szerződés ratifikálását. Külön is hangsúlyozta, hogy ezzel Németország határai véglegesek, s a jövőben semmiféle igény nem merülhet fel ezek módosítását illetően. Mint Arkagyij Maszlennyikov, a parlament szóvivője az ülés után tartott tájékoztatóján elmondta, az öt megál­lapodásból hétfőn hármat fogadtak el a képviselők. Ket­tőt — a szovjet csapatok ideiglenes németországi állomá- soztatásáról és tervszerű kivonásáról szólót, valamint a bizonyos átmeneti intézkedéseket előíró kormányegyez­ményt — a technikai részletek pontosítása céljából a parlament külügyi bizottságához utaltak vissza a képvi­selők, bár elvileg azokat is jóváhagyták. Ezeket két hét múlva tűzik ismét napirendre. A Legfelsőbb Tanács ugyancsak hétfőn parlamenti bizottságot állított fel a szovjet német szerződések vég­rehajtásának ellenőrzésére. A szovjet parlament a vártnál némiképp könnyebben ratifikálta a szerződéseket, a kon­zervatív erők előzetes megnyilatkozásai hosszas vitát sej­tettek. (A szavazatok megoszlását nem hozták nyilvános­ságra.) Nyikolaj Petrusenko ezredes, a Szövetség nevű parlementi frakció tagja szombaton a Szovjetszkaja Rosszija hasábjain élesen támadta a megállapodásokat, s elfogadásuk ellen szólította fel a törvényhozást. Megíté­lése szerint ugyanis a megállapodások egyoldalú előnyö­ket biztosítanak Németországnak a Szovjetunió rovásá­ra. A szerződéseket a törvényhozás elé terjesztő Julij Kvi­cinszkij külügyminiszter-helyettes kifejtette, hogy a 4 + 2 szerződéssel végérvényesen megoldást nyert a háború utáni Európa egyik legbonyolultabb problémája, a né­met kérdés. Alekszandr Dzaszohov, a Legfelsőbb Tanács Külügyi Bizottságának elnöke ratifikálásra ajánlva a dokumentu­mokat, azt emelte ki, hogy a szerződések a második világháború végleges lezárását jelentik. Ezzel véget ért az európai katonai és politikai szembenállás korszaka, hogy helyet adjon az egész Európát átfogó biztonsági rend­szernek. Dzaszohov megjegyezte ugyanakkor, hogy a német újraegyesülési folyamat olyan gyorsan zajlott le, hogy a szovjet parlament nem tudta megfelelő módon ellenőriz­ni az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat, illetve a szerződé­sek kidolgozását. A TASZSZ hírügynökség összefoglalójában úgy fogal­mazott, hogy a viharos, hat órán át tartó vitában a szerződések ellenzőinek nem sikerült meggyőzni a képvi­selőket. A szovjet parlament héjái, Petrusenko és Viktor Alksnis alezredes azzal érveltek, hogy a szerződések egy­felől nem felelnek meg az ország érdekeinek, másfelől a „német militarizmus újjászületését segítik elő”. Alek­szandr Dzaszohovot idézve a jelentés azt valószínűsíti, hogy a Legfelsőbb Tanács mindössze két-három tucat ellenszavazattal ratifikálta a dokumentumokat. Alekszandr Besszmertnih külügyminiszter a szavazás után újságíróknak úgy nyilatkozott a parlament épületé­ben, hogy a szerződés a háború utáni korszak egyik legfontosabb megállapodása, amely lezárja az európai fejlődés egy szakaszát. A vitáról szólva úgy nyilatkozott, hogy az igen élénk volt, s elsősorban a Szovjetunió biz­tonsága körül forgott. A Szovjetunió a hat aláíró ország közül utolsóként kezdte meg a szerződések ratifikálását. Szaúd-Arábiában maradnak a magyar orvosok Várhatóan kitöltik hat hónapra szóló szerződésüket a magyar katonai egészségügyi csoport tagjai Szaúd-Arábiában — közölte az MTI kérdésé­re Galambos Béla alezredes, a HM sajtóosztályának vezetőhelyettese. Elmondta: egyelőre nincs arról szó, hogy hamarabb hazatérne az orvoscsoport, mert a háború befejeződését követően a gyógyítómunka várhatóan még több hónapig elhúzódik. A 37 tagú kontingens egyetlen tagja sem jelezte, hogy idő előtt kívánna hazatérni. A magyarok kinttar­tózkodásának teljes költségét egyébként a szaúdi hatóságok fizetik. (MTI) Tompa, mint elosztó 9 A lefoglalt áruk egy része. (Folytatás a 2. oldalon) — Eredményes volt a kiszállásuk ? — Már az első napon jelentős készletet foglaltunk le az egyik la­katlan tanyán. Tiszta szeszből 62 üveget, 15 darab Ferrari típusú autós rádiómagnót, 49 pár hasonló típusú hangszórót, 16 darab Inter­national típusú kétkazettás sztereó­magnót. A közel kétszázezer forint értékű áruért azonban nem jött a gazdája, pedig vártunk rá. — Mit mond a tanya tulajdonosa ? — Ő elismerte, hogy az a jugo­szláv állampolgár, aki itt rendszere­sen megfordul, tőle kapta a kulcsot, de a nevét nem tudja, a kocsija rendszámát sem ismeri. — Ez orgazdaságnak számít ? Ő tagadja, hogy ezért pénzt kapott volna, de mi megtesszük a feljelentést. Egy különös levél Tanú Tamás nevű olvasónk —- saját levelének tanúsága szerint — Kecskeméten, 1991. február 25-én vetette papírra gondolatait. Szerkesz­tőségünkbe küldeménye 26-án érkezett. Mi — telefaxon — február 27- én, csütörtökön továbbítottuk az érintett Nagy Attilának. Az országgyű­lési képviselő ugyanaznap válaszolt, az esti órákban, úgyszintén telefa­xon. A szokásos szerkesztőségi ügymenet szerint legkorábban szomba­ton március 2-án közölhettük volna a fenti levélváltást. Egy másik levélíró - bizonyos Nyilván Tartó nevű személy — azon­ban megelőzött bennünket. Amint az az Új Bácskapocs március 1-jei számából kitűnik, Nyilván Tartó levelet intézett a Petőfi Népe főszer­kesztőjéhez. Mivel azonban — derül ki a hetilap bevezetőjéből — a Petőfi Népe nem közölte az írást, az MDF elküldte azt az Új Bácskapocsnak, amely azután nyilvánosságra hozta. Ezzel kapcsolatosan tudatnunk kell az érdeklődőkkel: szerkesztőségünk e bizonyos Nyilván Tartó leveléből ez idáig nem kapott. Igaz viszont, hogy a hozzánk Tanú Tamás (gépelt) aláírással érkezett levél szóról szóra azonos azzal, amit az Új Bácskapocs állítása szerint a Magyar Demokrata Fórum küldött meg nekik. Hogy ez pontosan mit jelent, azt nem kívánjuk találgatni és az esetből az összes következtetés levonását is az olvasóra bízzuk. TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! Lapjuk alapítása óta vagyok ol­vasójuk. Hosszú időn keresztül - kivéve 1956 néhány napját — enyhén szólva nem mindig a való­ságnak megfelelően tudósították olvasótáborukat. Azóta azonban PETŐFI NÉPE egy s más, a pártállam felszámoló­dott, állítólag „rendszerváltás” is volt. Egy azonban nem változott, szerkesztőségük személyi összeté­tele, s politikai elkötelezettségük. Ma is azok az újságíró urak (volt elvtársak) fogalmazzák a reform- politika, a sajtószabadság, a de­mokrácia jegyében cikkeiket, szí­nesítik és szenzációként közük a különböző híreket, akik a pártál­lam leghűségesebb kiszolgálói és szószólói voltak. Ennek következ­ményeként csak azokhoz a cikkek­hez és tudósításokhoz fűznek kommentárt, amelyek a régi „elv­társi” elit érdekeit sértik. A többi­ről nincs véleményük, a sajtósza­badság nevében közölnek bármit, ami a régi letűnt rend érdekében áll. Tovább butítva a „rendszervál­tás”-! elhívó, naiv, a „szabad” saj­tónak bedülő, a közéletet, a politi­kát, a valós helyzetet kevésbé isme­rő széles olvasótáborukat. Újabb felháborodásomat a feb­ruár 18-ai szám 2. oldalán megje­lent tudósítás váltotta ki, melyben az MSZP megyei küldöttértekezle­téről számoltak be. Ebben a tudósí­tó közli olvasóival, hogy az a Nagy Attila színművész, aki megjárta az MSZMP börtöneit, s nem folytat­hatta munkáját, a színészetet a szo­cializmus építésekor (a cikkben a tudósító egyetlen szóval sem utalt N. A. múltjára — A szerk.) most a gyűlésen így értékelt: „szí­vósan folytatódik a jelenlegi és volt MSZP-sek beosztásukból és mun­kaviszonyukból való kiszorítása”. Ez a megállapítás több mint hazug­ság. Ez az egyszerű olvasó tudatos félrevezetése. Mutassanak nekem egyetlen olyan volt kommunistát, MSZMP- vagy MSZP-tagot, aki ma rosszabb beosztásban tényke­dik, kevesebbet keres, mint a párt­állam idejében — kivéve néhány egyszerű párttagot, de Nagy Attila feltételezhetően nem róluk beszélt. A tisztelt újságíró és szerkesztő urak talán elfelejtették, hogy az MSZMP volt megyei első titkára jelenleg Kiskunhalason kö­zépiskolai igazgató. Elődje Buda­pesten szerény nyugdíjacskájából épített többmilliós villácskájában tölti jól megérdemelt nyugdíjas­éveit. Egyik titkára kiemelten do­tált megyei bíró, másik titkára Zöl- dért-vezérigazgató. (Nagy szakmai hozzáértéssel.) Egyik volt osztály- vezető a szabadon választott, s a megyei „független” polgármeste­rek által egyhangúan tisztségbe emelt közgyűlési alelnök. A másik osztályvezető a Fémmunkás Válla­latnál, míg kollégája a Tüzép Vál­lalatnál gazdasági vezető. A városi MSZMP vezetője a megyei bíróság elnöke. Az MSZMP egyik volt me­gyei titkára ma Szarvason a mező- gazdasági főiskola főigazgatója. De nézzenek csak körül a Bács- Kiskun megyei és a Kecskemét Me­gyei Város önkormányzati hivata­lainál, vagy a művelődési központ­ban, a vállalatok vezetői, a kft.-kbe átmentett állami vagyon körül ve­zetőkként tevékenykedők körében, s sorolhatnám tovább, oldalakon át. Talán e volt elvtársakra gondolt Nagy Attila úr (aki talán amióta Kecskeméten Romány Pál volt me­gyei „vörös Atya Isten” első titkár lakását megkapta a budapesti mel­lé, szín- és ideológiai váltást is megvalósított gondolkodásában), és lapjuk tudósítója. Amikor sze­gény kiszorított kommunistákról, a „rendszerváltás”-t simán túlélő, hatalmukat és az állam pénzét a gazdasági szférába sikeresen át­mentő volt és jelenleg is „üldözött” párttagokról szóltak. Elhitetni akarva szemenszedett hazugságait az „egyszerű” olvasókkal? Vagy ta­lán tanulta a „kis tanítómester”- től, Thürmer Gyula elvtárstól, aki a „Vasárnapi Hírek" egyik nemrégi számában több ezer forintos hirde­tésben (közpénzen!) adta a nép tudtára: „Magyarországon üldö­zik a kommunistákat!” Elképze­lem, mi lenne itt, ha netán segítnék őket). Komolyan gondolkodom azon, belépek az MSZMP-be, mert ilyen üldözött én is szívesen len­nék!!!) Ugyancsak elkerülte a Tisztelt Szerkesztőség és Nagy Attila úr fi­gyelmét az a történelmi tény, hogy az ún. „fordulat évé”-ben a hatal­mat csalással megszerző kommu­nisták első ténykedése volt a más­ként gondolkodók, a korábbi, va­lóban szakembergárda azonnali „B"-listázása és fizikai lehetet­lenné tétele. Vagyonuktól és alap­vető emberi jogaiktól, szabadsá­guktól való megfosztásával tetéz­ve! Ha lenne az „értékelő” és „tudó­sító” urakban egy szemernyi tisz­tesség, történelmi igazságérzet, ak­kor elgondolkodhatnának a leírta­kon s visszavonhatnák a tudósítá­sukban megjelent félrevezető ha­zugságaikat. Kérem tisztelt főszerkesztő urat, hogy levelem lapjukban szívesked­jenek „Válasz egy értékelésre” cím­mel változtatás nélkül leközölni. Amennyiben erre nem hajlandók, úgy más helyi vagy országos sajtó- orgánumnál fogom ezt kérni! Kecskemét, 1991. február 25. Tanú Tamás gondolkodva figyelő olvasójuk

Next

/
Thumbnails
Contents