Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-05 / 54. szám
^ ® PETŐFI NÉPE 9 1991. március 5. A T. HÁZ EGY HELYBEN TOPOG Túl nehéz feladat a kárpótlás Népszavazás a Baltikumban (Folytatás az 1. oldalról) A kárpótlási törvénytervezet véget nem érőnek tűnő általános vitájában még számos képviselő jelezte hozzászólási szándékát, ám a kora esti órákban kis híján félbeszakadt a tervezet tárgyalása. Becker Pál (MDF) ugyanis élt képviselői jogával, ügyrendi javaslatával az általános vita befejezését indítványozta. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője a felvetést azzal utasította vissza, hogy a kisgazdapárti képviselők teljeskörűen még nem fejthették ki véleményüket. A plénum az ezt követően elrendelt mintegy félórás szünet után döntött a kérdésben. Az elnöklő Szűrös Mátyás felhívta a képviselők figyelmét, hogy a Házbizottság az általános vita folytatása mellett van, a házszabályok szerint azonban ügyrendi javaslat esetén az Országgyűlésnek vita nélkül kell döntenie. A szavazás végül is minimális különbséggel dőlt el. A vita lezárása mellett 101 képviselő szavazott, folytatása mellett 83 képviselő voksolt, 20-an tarózkodtak. A további két államtitkári szavazattal együtt összesen 105-en ellenezték a vita berekesztését. A késő esti órákig folytatódott általános vitában a továbbiakban jórészt kisgazdapárti és MDF-es képviselők szólaltak fel. Zsíros Géza (FKgP) nemcsak szavakkal, hanem az előtte felhalmozott sok ezer levéllel próbálta meggyőzni a törvényhozást a reprivatizáció fontosságáról. Bár a leveleket felajánlotta tanulmányozásra az Országgyűlés tisztikarának. Szűrös Mátyás úgy ítélte: a levelek Zsíros Gézának szólnak, s ez esetben a képviselő magánakciójáról van szó. A Kisgazdapárt főtitkára, Nagy Ferenc József az elmúlt évtizedek történelmét idézte annak bizonyítékául, hogy a kisgazdák mindig a földmagántulajdonért harcoltak. A képviselő úgy látta, hogy éppen a mezőgazdaság, és az azzal kapcsolatos törvénykezés terén alakulhat ki a nemzeti konszenzus. Palotás János (MDF) arra hívta fel a figyelmet: a kárpótlásban érintettek jó része idős korú, így nem várható, hogy kárpótlási jegyeikkel bekapcsolódnak a privatizációba, azaz vásárolnak a privatizálandó állami vagyonból. A képviselő rámutatott: e nyugdíjaskorú réteg várhatóan mielőbb piacra akarja majd vinni a kárpótlásként kapott értékpapírt, s mindez oda vezet, hogy a névérték 20 százalékát sem fogja érni a kárpótlási jegy. Röviddel este fél tíz előtt fejezte be az Országgyűlés a kárpótlási törvény általános vitáját, s ezzel együtt hétfői munkanapját. Az elnöklő Szűrös Mátyás lezárta a tervezet egy hónapja tartó általános tárgyalását, ám — lévén a törvény- hozás határozatképtelen — a részletes vitára bocsátás feletti szavazás a keddi ülésnap reggelére maradt. (MTI) Kónya maradt A Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportjának tagjai hétfő délelőtti ülésükön — titkos szavazással — megerősítették tisztségében Kónya Imre frakcióvezetőt. A szavazást megelőzően a frakció folytatta február 26-án megkezdett vitáját a parlamenti csoport szerepével, működésével, szervezetével és a szervezettségével kapcsolatos kérdésekről. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának közleménye utal arra: az elmúlt heti frakcióülésről kiszivárgott hírek kapcsán a sajtóban megjelent hírek tették szükségessé, hogy a képviselőcsoport szavazzon a frakcióvezető személyét illető bizalom kérdésében. Végül is az érvényesen leadott 110 szavazatból 87 képviselő támogatta Kónya Imrét, míg 23-an ellene voksoltak. (MTI) Vízummegállapodás Görögországgal Mint Herman János külügyi szóvivő többek között hivatalosan bejelentette szokásos hétfői sajtókonferenciáján: Magyarország március 19-én Görögországgal is aláírja a vízummegállapodást; ez már a 28. olyan ország lesz, amelybe a magyar állampolgárok turistaként vízum nélkül látogathatnak el. A magyar—szovjet kishatárforga- lom helyreállításával kapcsolatban — amelyet a szovjet fél 1990. augusztus 13-án hivatalos bejelentés után felfüggesztett — a magyar fél továbbra is a kétoldalú tárgyalások folytatásában érdekelt, amelynek során ki kell dolgozni a legegyszerűbb megoldást. Egy kérdésre válaszolva a szóvivő közölte, hogy készül a magyar—szovjet átfogó alapszerződés. Ennek megtárgyalására egy héten belül Budapestre érkezik Julij Kvicinszkij szovjet külügyminiszterhelyettes. Magyarország szeretné, ha ez lenne az utolsó ilyen szintű tárgyalási forduló, hogy aztán Jeszenszky Géza külügyminiszter Moszkvába utazhasson az alapegyezmény parafálása céljából, majd pedig Antall József miniszterelnök és szovjet partnere aláírhassa a megállapodást. Szintén egy kérdésre válaszolva megerősítette, hogy folyik Antall József izraeli és egyiptomi hivatalos látogatásának előkészítése. Ausztria Lottó A Lottó Unió Kft. közlése szerint a 9. játékhét eredményei az illeték levonása után a következők: 6 találatos nem volt. A következő hétre átvitt nyeremény összege 12 739 486 schilling. 5 plusz 1 találatos 15 darab, nyereményük egyenként 283 099 schilling. 5 találatos 303 darab, nyereményük egyenként 21 022 schilling. 4 találatos 17 229 darab, nyereményük egyenként 492 schilling. 3 találatos 312 949 darab, nyereményük egyenként 33 schilling. 3 darab dzsóker volt, a dzsókerszámra fizetett nyeremény egyenként 2 827 925 schilling. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) népszavazás nyugodt körülmények között, nagyon szervezetten zajlott le. Minden várakozást felülmúlt a részvétel aránya, hiszen a választásra jogosultak csaknem 83 százaléka járult az urnákhoz. Önmagáért beszél az a tény, hogy a szavazók több mint 77 százaléka mondott igent Észtország szuverenitására és függetlenségére. Rüütel emlékeztetett arra: habár a népszavazás jogi szempontból nem jelent kötelezettségeket, mégis rendkívül fontos az észt vezetés számára, hiszen a lakosság véleményét ismerve, arra támaszkodva tervezheti meg következő lépéseit. A népszavazás valójában a Moszkvával folytatandó tárgyalások, illetve Észtország nemzetközi elismertetése szempontjából igazán jelentős, hiszen a köztársaságban már korábban is ismert volt a lakosság többségének vágya. Ezért volt fontos a nemzetközi megfigyelők jelenléte, s az, hogy kivétel nélkül elismeréssel nyilatkoztak a népszavazás lebonyolításáról. Ugyanebben az akcióban két lengyel állampolgár 216 üveg tiszta szesszel akadt fenn a szűrőn, ők is bent álltak kocsijukkal az egyik tanyaudvaron. Egy másik lengyel állampolgár —- aki ellen Vácott ittas vezetésért már eljárást kezdeményeztek, elvéve világútlevelét és jogosítványát — ötvenezer forinttal nem tud elszámolni. Az elvett útlevele helyett egy másikat használ, amelyben már van egy pecsét tartózkodási engedély megvonásáról. A rendőrség a halaszthatatlan nyomozati tevékenységen túl nem sokat kezdhet ezekkel az ügyekkel, a hatáskör a vámosoké. Az aktatologatás pedig azoknak kedvez, akik továbbra is a zavarosban halásznak. H. T. John Major Moszkvába érkezett A szovjet elnök meghívására hétfőn a késő esti órákban Moszkvába érkezett John Major. A brit kormányfő kedden az Öböl-válságról és a kétoldalú kapcsolatokról folytat tárgyalásokat a szovjet vezetőkkel. Major megérkezésekor a repülőtéren úgy nyilatkozott: türelmetlenül várja a találkozót Mihail Gorbacsovval, s szeretne ugyanolyan jó személyes kapcsolatokat kiépíteni vele, mint elődje, Margaret Thatcher tette. 4 SZOVJET PARLAMENT SZAVAZOTT: Véget ért az európai katonai és politikai szembenállás korszaka A szovjet parlament hétfői zárt ülésén jóváhagyta és törvényerőre emelte a két német állam egyesüléséről kötött 4 + 2-es szerződést, amely lehetővé tette az NSZK és az NDK tavaly októberi egyesülését. Ezzel a szovjet parlament megkezdte annak a szovjet- német okmánynak a ratifikálását, amely a két ország közötti kapcsolat- rendszer jövőjét szabályozza. A Legfelsőbb Tanács ezzel párhuzamosan nyilatkozatot fogadott el, amely leszögezi: a szovjet törvényhozás a német kérdést rendező szerződéscsomaga megfelel a Szovjetunió nemzeti és állami érdekeinek. A nyilatkozat a két ország közötti szilárd béke és együttműködés korszakának kezdeteként értékelte a szerződés ratifikálását. Külön is hangsúlyozta, hogy ezzel Németország határai véglegesek, s a jövőben semmiféle igény nem merülhet fel ezek módosítását illetően. Mint Arkagyij Maszlennyikov, a parlament szóvivője az ülés után tartott tájékoztatóján elmondta, az öt megállapodásból hétfőn hármat fogadtak el a képviselők. Kettőt — a szovjet csapatok ideiglenes németországi állomá- soztatásáról és tervszerű kivonásáról szólót, valamint a bizonyos átmeneti intézkedéseket előíró kormányegyezményt — a technikai részletek pontosítása céljából a parlament külügyi bizottságához utaltak vissza a képviselők, bár elvileg azokat is jóváhagyták. Ezeket két hét múlva tűzik ismét napirendre. A Legfelsőbb Tanács ugyancsak hétfőn parlamenti bizottságot állított fel a szovjet német szerződések végrehajtásának ellenőrzésére. A szovjet parlament a vártnál némiképp könnyebben ratifikálta a szerződéseket, a konzervatív erők előzetes megnyilatkozásai hosszas vitát sejtettek. (A szavazatok megoszlását nem hozták nyilvánosságra.) Nyikolaj Petrusenko ezredes, a Szövetség nevű parlementi frakció tagja szombaton a Szovjetszkaja Rosszija hasábjain élesen támadta a megállapodásokat, s elfogadásuk ellen szólította fel a törvényhozást. Megítélése szerint ugyanis a megállapodások egyoldalú előnyöket biztosítanak Németországnak a Szovjetunió rovására. A szerződéseket a törvényhozás elé terjesztő Julij Kvicinszkij külügyminiszter-helyettes kifejtette, hogy a 4 + 2 szerződéssel végérvényesen megoldást nyert a háború utáni Európa egyik legbonyolultabb problémája, a német kérdés. Alekszandr Dzaszohov, a Legfelsőbb Tanács Külügyi Bizottságának elnöke ratifikálásra ajánlva a dokumentumokat, azt emelte ki, hogy a szerződések a második világháború végleges lezárását jelentik. Ezzel véget ért az európai katonai és politikai szembenállás korszaka, hogy helyet adjon az egész Európát átfogó biztonsági rendszernek. Dzaszohov megjegyezte ugyanakkor, hogy a német újraegyesülési folyamat olyan gyorsan zajlott le, hogy a szovjet parlament nem tudta megfelelő módon ellenőrizni az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat, illetve a szerződések kidolgozását. A TASZSZ hírügynökség összefoglalójában úgy fogalmazott, hogy a viharos, hat órán át tartó vitában a szerződések ellenzőinek nem sikerült meggyőzni a képviselőket. A szovjet parlament héjái, Petrusenko és Viktor Alksnis alezredes azzal érveltek, hogy a szerződések egyfelől nem felelnek meg az ország érdekeinek, másfelől a „német militarizmus újjászületését segítik elő”. Alekszandr Dzaszohovot idézve a jelentés azt valószínűsíti, hogy a Legfelsőbb Tanács mindössze két-három tucat ellenszavazattal ratifikálta a dokumentumokat. Alekszandr Besszmertnih külügyminiszter a szavazás után újságíróknak úgy nyilatkozott a parlament épületében, hogy a szerződés a háború utáni korszak egyik legfontosabb megállapodása, amely lezárja az európai fejlődés egy szakaszát. A vitáról szólva úgy nyilatkozott, hogy az igen élénk volt, s elsősorban a Szovjetunió biztonsága körül forgott. A Szovjetunió a hat aláíró ország közül utolsóként kezdte meg a szerződések ratifikálását. Szaúd-Arábiában maradnak a magyar orvosok Várhatóan kitöltik hat hónapra szóló szerződésüket a magyar katonai egészségügyi csoport tagjai Szaúd-Arábiában — közölte az MTI kérdésére Galambos Béla alezredes, a HM sajtóosztályának vezetőhelyettese. Elmondta: egyelőre nincs arról szó, hogy hamarabb hazatérne az orvoscsoport, mert a háború befejeződését követően a gyógyítómunka várhatóan még több hónapig elhúzódik. A 37 tagú kontingens egyetlen tagja sem jelezte, hogy idő előtt kívánna hazatérni. A magyarok kinttartózkodásának teljes költségét egyébként a szaúdi hatóságok fizetik. (MTI) Tompa, mint elosztó 9 A lefoglalt áruk egy része. (Folytatás a 2. oldalon) — Eredményes volt a kiszállásuk ? — Már az első napon jelentős készletet foglaltunk le az egyik lakatlan tanyán. Tiszta szeszből 62 üveget, 15 darab Ferrari típusú autós rádiómagnót, 49 pár hasonló típusú hangszórót, 16 darab International típusú kétkazettás sztereómagnót. A közel kétszázezer forint értékű áruért azonban nem jött a gazdája, pedig vártunk rá. — Mit mond a tanya tulajdonosa ? — Ő elismerte, hogy az a jugoszláv állampolgár, aki itt rendszeresen megfordul, tőle kapta a kulcsot, de a nevét nem tudja, a kocsija rendszámát sem ismeri. — Ez orgazdaságnak számít ? Ő tagadja, hogy ezért pénzt kapott volna, de mi megtesszük a feljelentést. Egy különös levél Tanú Tamás nevű olvasónk —- saját levelének tanúsága szerint — Kecskeméten, 1991. február 25-én vetette papírra gondolatait. Szerkesztőségünkbe küldeménye 26-án érkezett. Mi — telefaxon — február 27- én, csütörtökön továbbítottuk az érintett Nagy Attilának. Az országgyűlési képviselő ugyanaznap válaszolt, az esti órákban, úgyszintén telefaxon. A szokásos szerkesztőségi ügymenet szerint legkorábban szombaton március 2-án közölhettük volna a fenti levélváltást. Egy másik levélíró - bizonyos Nyilván Tartó nevű személy — azonban megelőzött bennünket. Amint az az Új Bácskapocs március 1-jei számából kitűnik, Nyilván Tartó levelet intézett a Petőfi Népe főszerkesztőjéhez. Mivel azonban — derül ki a hetilap bevezetőjéből — a Petőfi Népe nem közölte az írást, az MDF elküldte azt az Új Bácskapocsnak, amely azután nyilvánosságra hozta. Ezzel kapcsolatosan tudatnunk kell az érdeklődőkkel: szerkesztőségünk e bizonyos Nyilván Tartó leveléből ez idáig nem kapott. Igaz viszont, hogy a hozzánk Tanú Tamás (gépelt) aláírással érkezett levél szóról szóra azonos azzal, amit az Új Bácskapocs állítása szerint a Magyar Demokrata Fórum küldött meg nekik. Hogy ez pontosan mit jelent, azt nem kívánjuk találgatni és az esetből az összes következtetés levonását is az olvasóra bízzuk. TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! Lapjuk alapítása óta vagyok olvasójuk. Hosszú időn keresztül - kivéve 1956 néhány napját — enyhén szólva nem mindig a valóságnak megfelelően tudósították olvasótáborukat. Azóta azonban PETŐFI NÉPE egy s más, a pártállam felszámolódott, állítólag „rendszerváltás” is volt. Egy azonban nem változott, szerkesztőségük személyi összetétele, s politikai elkötelezettségük. Ma is azok az újságíró urak (volt elvtársak) fogalmazzák a reform- politika, a sajtószabadság, a demokrácia jegyében cikkeiket, színesítik és szenzációként közük a különböző híreket, akik a pártállam leghűségesebb kiszolgálói és szószólói voltak. Ennek következményeként csak azokhoz a cikkekhez és tudósításokhoz fűznek kommentárt, amelyek a régi „elvtársi” elit érdekeit sértik. A többiről nincs véleményük, a sajtószabadság nevében közölnek bármit, ami a régi letűnt rend érdekében áll. Tovább butítva a „rendszerváltás”-! elhívó, naiv, a „szabad” sajtónak bedülő, a közéletet, a politikát, a valós helyzetet kevésbé ismerő széles olvasótáborukat. Újabb felháborodásomat a február 18-ai szám 2. oldalán megjelent tudósítás váltotta ki, melyben az MSZP megyei küldöttértekezletéről számoltak be. Ebben a tudósító közli olvasóival, hogy az a Nagy Attila színművész, aki megjárta az MSZMP börtöneit, s nem folytathatta munkáját, a színészetet a szocializmus építésekor (a cikkben a tudósító egyetlen szóval sem utalt N. A. múltjára — A szerk.) most a gyűlésen így értékelt: „szívósan folytatódik a jelenlegi és volt MSZP-sek beosztásukból és munkaviszonyukból való kiszorítása”. Ez a megállapítás több mint hazugság. Ez az egyszerű olvasó tudatos félrevezetése. Mutassanak nekem egyetlen olyan volt kommunistát, MSZMP- vagy MSZP-tagot, aki ma rosszabb beosztásban ténykedik, kevesebbet keres, mint a pártállam idejében — kivéve néhány egyszerű párttagot, de Nagy Attila feltételezhetően nem róluk beszélt. A tisztelt újságíró és szerkesztő urak talán elfelejtették, hogy az MSZMP volt megyei első titkára jelenleg Kiskunhalason középiskolai igazgató. Elődje Budapesten szerény nyugdíjacskájából épített többmilliós villácskájában tölti jól megérdemelt nyugdíjaséveit. Egyik titkára kiemelten dotált megyei bíró, másik titkára Zöl- dért-vezérigazgató. (Nagy szakmai hozzáértéssel.) Egyik volt osztály- vezető a szabadon választott, s a megyei „független” polgármesterek által egyhangúan tisztségbe emelt közgyűlési alelnök. A másik osztályvezető a Fémmunkás Vállalatnál, míg kollégája a Tüzép Vállalatnál gazdasági vezető. A városi MSZMP vezetője a megyei bíróság elnöke. Az MSZMP egyik volt megyei titkára ma Szarvason a mező- gazdasági főiskola főigazgatója. De nézzenek csak körül a Bács- Kiskun megyei és a Kecskemét Megyei Város önkormányzati hivatalainál, vagy a művelődési központban, a vállalatok vezetői, a kft.-kbe átmentett állami vagyon körül vezetőkként tevékenykedők körében, s sorolhatnám tovább, oldalakon át. Talán e volt elvtársakra gondolt Nagy Attila úr (aki talán amióta Kecskeméten Romány Pál volt megyei „vörös Atya Isten” első titkár lakását megkapta a budapesti mellé, szín- és ideológiai váltást is megvalósított gondolkodásában), és lapjuk tudósítója. Amikor szegény kiszorított kommunistákról, a „rendszerváltás”-t simán túlélő, hatalmukat és az állam pénzét a gazdasági szférába sikeresen átmentő volt és jelenleg is „üldözött” párttagokról szóltak. Elhitetni akarva szemenszedett hazugságait az „egyszerű” olvasókkal? Vagy talán tanulta a „kis tanítómester”- től, Thürmer Gyula elvtárstól, aki a „Vasárnapi Hírek" egyik nemrégi számában több ezer forintos hirdetésben (közpénzen!) adta a nép tudtára: „Magyarországon üldözik a kommunistákat!” Elképzelem, mi lenne itt, ha netán segítnék őket). Komolyan gondolkodom azon, belépek az MSZMP-be, mert ilyen üldözött én is szívesen lennék!!!) Ugyancsak elkerülte a Tisztelt Szerkesztőség és Nagy Attila úr figyelmét az a történelmi tény, hogy az ún. „fordulat évé”-ben a hatalmat csalással megszerző kommunisták első ténykedése volt a másként gondolkodók, a korábbi, valóban szakembergárda azonnali „B"-listázása és fizikai lehetetlenné tétele. Vagyonuktól és alapvető emberi jogaiktól, szabadságuktól való megfosztásával tetézve! Ha lenne az „értékelő” és „tudósító” urakban egy szemernyi tisztesség, történelmi igazságérzet, akkor elgondolkodhatnának a leírtakon s visszavonhatnák a tudósításukban megjelent félrevezető hazugságaikat. Kérem tisztelt főszerkesztő urat, hogy levelem lapjukban szíveskedjenek „Válasz egy értékelésre” címmel változtatás nélkül leközölni. Amennyiben erre nem hajlandók, úgy más helyi vagy országos sajtó- orgánumnál fogom ezt kérni! Kecskemét, 1991. február 25. Tanú Tamás gondolkodva figyelő olvasójuk
