Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. március 26.

Kupa Mihály azt üzente...

. .. hogy nem szabad megzavarni a kis- és középvállalatok további privatizációját. Sőt, a miniszter a mai gazdasági szerkezet egyik nagy hibájának épp a kis- és közepes vállalatok hiányát tartja. Az MDF Miskolcon megtartott országos gazdasági konferenciáján Kupa Mihályt az úgynevezett spontán privatizációról is megkérdezték. A pénzügyminiszter ezúttal is megismételte, amit már hivatalba lépésekor is elmondott: ezekre az átalakulásokra szükség van, természetesen ellenőrzött körülmények között, a törvényesség betartásával.

Mindezt azért érdemes felidézni, mert az utóbbi hetekben — elsősorban a kárpótlási törvény kapcsán — ismét felerősödtek a hatalom- és vagyonát- mentéssel kapcsolatos aggodalmak. Szó sincs arról, hogy ezek az aggodalmak, legalábbis az esetek egy részében, nem megalapozottak. Kétségtelen, hogy a részvénytársaságokká alakult, kft.-kké bontott állami vállalatok, szövetkezetek vezetői és immár rész- tulajdonosai is igen sokszor valóban a korábbi vezetők. de legalábbis a vezető szakemberek. Még abban is van igazság, hogy

ezt valóban sokan igazságtalanságnak tartják, hiszen úgy vélekednek, korántsem csak tehetség és hozzáértés, hanem éppenséggel a tűzhöz közeli pozíció az, ami lehetővé teszi, hogy az eddigi igazgatókból részvénytársasági elnökök lesznek.

Az is igaz, hogy ez elvileg másként is lehetne. Van reális magja a dolgozói részvények gondolatának, és az is nehezen vitatható, hogy egy teljesen nyilvános privatizáció során több, igazán rátermett vállalkozó kapna lehetőséget, mint a mostanság szokásos, jórészt zárt ajtók mögötti egyezkedésekben.

Csakhogy ennek az országnak, sok egyéb mellett, ideje sincs. Nincs ideje kivárni, amíg a privatizáció minden részletében ellenőrzött és ezért iszonyúan lassú folyamata a hivatalos, állami csatornákon átfolyik. Meglehet, még igazságosabb is lenne, ha minden kiskereskedelmi vállalatot olyan versenytárgyalásokon privatizálnának, mint a legnagyobb gyárainkat, csakhogy mire ennek a végére jutnánk, addigra összeomlana az ország. Ugyanis a várakozás hónapjai, esetleg évei alatt az adott vállalat, szövetkezet alig működik, a vagyon felélése felgyorsul, a fosztogatás időnként egészen nyílttá válik, a képzett szakemberek elmenekülnek.

Az úgynevezett spontán privatizáció mellett szól az is, hogy nem tilos. Az átalakulási törvény és a társasági törvény ugyanis jogi kereteket teremtett ezekhez a tranzakciókhoz. Vagyis ezek a sokat kárhoztatott átalakulások végeredményben a parlament áldásával mennek végbe, a törvénytelenségeket nem számítva, ám ez nem gazdasági, még csak nem is politikai, hanem jogi kérdés, ez a bíróságra tartozik, akár a lakásbetörések, vagy akár a gyilkosságok.

Ha tehát a közvélemény, és az annak képviseletére hivatott politikai pártok mindezek ellenére úgy érzik, hogy a spontán privatizáció ártalmas dolog, akkor ugyanaz a parlament, amelyik az érvényes törvényeket meghozta, meg is változtathatja azokat. Mindaddig azonban, amíg ez nem történik meg, legfeljebb meditálni lehet azon, hogy a kapitalizmusba való átmenet bizony nálunk sem szende szűzlányok sorfala között zajlik. Itt bizony farkastörvények vannak, az ütések szinte mindig valódiak, sőt gyakran övön aluliak, a kis halak joggal félhetnek a nagyoktól. Viszont reményünk lehet arra, hogy ez az átmenet olyan gazdaságba vezet, amely végre működik.

Pusztai Éva

ELKOBZOTT HÚSÁRUK — SZORGOS ZUGPÁLINKAFŐZŐK

Mennyi jött be tavaly a vámon?

Hetvenezer kamion, több mint 2,8 millió utas

A Vám- és Pénzügyőrségre az elmúlt esztendőben igen sok és jelentőségteljes feladat megoldása hárult. A gazdaság megváltozott helyzete előtérbe helyezte a vámtevékenységet, de emellett el kellett látniuk az utasforgalommal, a jövedékkel, a felderítéssel kapcsolatos tennivalókat is. Bódog Antal pénzügyőr alezredest. Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megye vám- és pénzügyőrsége parancsnokát arra kértük, válaszoljon kérdéseinkre.

— Tevékenységük legnagyobb részét a külkereskedelmi forgalom vámellenőrzése képezi. Az elmúlt évben növekedett vagy csökkent ezeknek a száma?

— Az elmúlt év igen jelentős volt az export-import forgalom vonatkozásában. A belföldi felhasználók részére történő — import — vámkezelés keretében 13 661 vasúti kocsiban és 8748 kamionban lévő árut ellenőriztek dolgozóink. A darabáru-forgalom sem elhanyagolható, ugyanis 42 ezer 704 esetet regisztráltunk. Az a tapasztalatunk, hogy az áruforgalom a vasútról a közútra tolódott át, ugyanis a vasúti forgalomban kezelt rakományok 17 százalékkal csökkentek, a közúti fuvarozásban az emelkedés 46 százalékos volt. A vámbevétel és járulékos költségei az elmúlt évben meghaladták a 8,4 milliárd forintot.

— Mi a tapasztalatuk exportáruk vonatkozásában?

A kiviteli ellenőrzés alá vont vasúti kocsik száma 40 ezer 793, a kamionoké 19 ezer 709, a darabáru pedig 4751 volt, s az exportban még mindig a mezőgazdasági termékek dominálnak. Az export vámkezelési bejelentési száma megközelítette a 37 ezret, azaz ennyiszer kérték a vállalatok, gazdaságok közreműködésünket. Mindent időben elvégeztünk, panasz emiatt nem érkezett. S ha már itt tartunk, szükségesnek tartom megemlíteni a határvámhivatalok munkáját. Nekik különleges szerepük van az export-import forgalomban, ugyanis a ki- és beléptetés itt történik. A tompái határátkelőhely ezen túl még jelentős tranzitforgalmat bonyolít le. A múlt évben 70 ezer 377 kamiont vámkezeltek ezen az egyetlen határ- állomáson. A kiszabott gépjárműadó meghaladta az 50 millió forintot.

— Miképpen alakult az elmúlt évben a megye három határátkelőhelyén az utasforgalom?

Tompán. Kelebián és Hercegszántón összesen 2 millió 818 ezer személy ment át a határon, 17 százalékkal több, mint az előző évben. Érdekes, hogy a magyar állampolgárok kevesebben utaztak, számuk felére csökkent, ugyanakkora Jugoszláviából érkezők száma megduplázódott. A határforgalomra, sajnos, még mindig a

bevásárló jellegű utazás a jellemző. Nem érdektelen információ, hogy a már említett, igen jelentős utasszám milyen nemzetiségeket takar. Az összes utas 57 százaléka jugoszláv, 15 százaléka magyar, a többi pedig egyéb nemzetiségű. Munkánkat nehezítette, hogy az utas- és kamionforgalom főként szezonban és hétvégeken jelentkezett, s emiatt olykor torlódások is keletkeztek.

— Mi jellemzi az utasforgalmat? Bizonyára vannak még olyanok, akik megszegik a vám- és devizaszabályokat.

— Az utasforgalom kisebb részére még mindig a törökországi bevásárló társasutazás a jellemző. Az innen érkezők jelentős mennyiségű bőr- és szőrmeárut. farmereket. szabadidőruhákat, pólókat, fehérneműket hoznak be, míg Jugoszláviából szeszes italt. Csökkent a vámkiszabási esetek száma, összesen 13 ezer esetben kellett alkalmazni, de a kiszabott vám meghaladta a 26 millió forintot. A kiviteli engedély hiánya miatt visszatartott áruk mennyisége még mindig nagyon jelentős. Szalámiféleségekből 26,4, füstölt húsokból 36,6, nyers húsból 11,6. tejtermékekből 6.3, cukorból 8,7, őrölt paprikából 3 mázsát kellett elkobozni. Jelentősen csökkent a külföldről behozott gépkocsik száma. Az 1989. évi 3717-ről 1325-re zuhant vissza, ám ezzel egyidejűleg 181-ről 700-ra növekedett a mozgássérültek és külszolgálatosok által behozott, vámmentesen kezelt személygépkocsik száma.

— A Vám- és Pénzügyőrség feladatai közé tartozik a vám- és dcvizabűncsclckményck felderítése, illetve a jövedék ellenőrzése.

Felderítési tevékenységünk javult, de, szerencsére, a jogsértő esetek száma csökkent, ugyanakkor a veszélyeztetett érték emelkedett, meghaladta a 47 milliót. Vámbűncselekményt és -szabálysértést 17 millió, devizabűncselekményt és -szabálysértést 25 millió, jövedelemmel való visszaélést engedély nélküli pálinkafőzést — 2.6 millió forint értékben követtek el. A szesztermelés jövedéki ellenőrzése összesen 97 szeszfőzde, ebből a megyében 52 található jelentős munkát ad. nem is beszélve a zugpálinkafőzők felderítéséről. A termelői bérfőzés mintegy 10 százalékos csökkenést mutat, de így is meghaladja az 1,2 millió hektoliterfokot. A kereskedelmi főzés során az elmúlt évben 2,5 millió hektoliterfokot állítottak elő a szeszfőzdék . .. Hogyan ítélem meg tevékenységünket? Nagyon szerényen szólva elmondhatom, hogy feladatainkat kisebb hibáktól eltekintve — teljesítettük.

Gemes Gabor

• Ezt a címert tulajdonították a nemes Petrovics (Petőfi) családnak, amiről kiderült, hogy az eredetitől is eltér és nem lehetett Petőfiéké.

JDí töfiSándor vagyok!— mutatkozott be egy fiatalember nemrégen, magam pedig kissé meglepődtem. Igen, vannak néhányan közöttünk, akik a jeles költőével azonos nevet viselhetnek. De vajon élnek-e még Petrovics- leszármazottak, akik rokonságban álltak Petrovics-Petőfi Sándorral? Ennek igyekeztem utánanézni az elmúlt időszakban. Több hónapos nyomozás után az alábbiakban megosztom a tapasztaltakat. Előrebocsátva azt, hogy bármennyire is szerették volna bebizonyítani sokan Petőfi nemesi származását, a költő ősei nem rendelkeztek „ku- tyabőrrel”. A másik: 1908-ban a Kerepesi temetőben családi sírba kerültek a Petőfi család földi maradványai, s az akkori újratemetésen Petrovics-leszár- mazottak nem voltak ott, miután rokonok erről az ágról már nem éltek.

□ □ □

Mégis felbukkant egy hír a Népszavában, miszerint Baranya megyében, Boly községben élnek a költő rokonai. Petrovics Lajosék alkotják ugyanis Petőfi családfájának egyetlen még létező ágát, leszármazottai annak a Pozsony környéki Petrovics családnak, amelyből a költő eredt.

Irány tehát Boly. Csöndes kis falu, lenn a déli országhatár közelében, Mohácson túl. Petrovicsékat mindenki ismeri, így azonnal megtudom, hol laknak. Hatalmas ház, valaha több család lakta. Petrovics bácsi 71 éves, azonnal előkeresi a bizonyítékait, az elődöktől megmaradt papírokat, iratokat. Elöljáróban elmondja, hogy hathatós bizo-. nyítékai nincsenek arra, hogy Petőfi rokonai lennének, családi hagyomány útján számolhat ő is be erről. Apja (szintén Petrovics Lajos) 1981-ben halt meg, tőle sokat hallott a jeles ősökről,

# Petrovics Lajos édesapja (1896— 1981).

• Petrovics Lajos, Boly, Rákóczi u. 22.

• Petrovics János, a bólyi Petrovics Lajos anyai nagyapja (1859— 1938). (A szerző felvétele)

pontosabban arról, hogy dédapja Pusztafödémesről került Negyed községbe. Lipót császártól kaptak nemességet az elődök, melyet Vágújhelyen hirdettek ki. Később elvesztette vagyonát; visszatérve Pusztafödémesre, régi portájáról elzavarták, mondván, nincs ott keresnivalója.

így szegényedett el a dédapám, s ment vissza újból Negyedre templomi szolgának idézi fel a családi történetet Petrovics Lajos, aki maga is próbálta beszerezni a levéltári dokumentumokat Nyitráról. Megkapta dédapja házassági levelét, de azon nem tüntették fel a szülők nevét. Később pedig szlovákul állították ki a kért okmányt, de ez sem tekinthető hivatalosnak.

Petrovicsék egyébként 1948-ban kerültek Bolyra, akkor telepítették őket át ide. Azóta csak egyszer jártak szülőhelyükön. Beletörődtek sorsukba, megszoktak itt, megszerették őket a falubeliek. Irataik, családi papírjaik tönkrementek, a katonaláda sokat hányódott az áttelepítéskor. Az idősebb Petrovics bácsi elkészítette ugyan a családfát, de ez nem fogadható el hitelesnek, csak akkor, ha okmányokkal lehetne igazolni.

A helyi káplán megtudta, hogy Petrovicsék minden bizonnyal rokoni kapcsolatba hozhatók a Petőfi-Petrovi- csokkal, ezért a mohácsi helytörténészek foglalkoztak a bólyi Petrovics család múltjával. Szerintük Petrovics István (Petőfi apja) testvérének, Jánosnak a leszármazottai a ma Bolyon élő Pet- rovicsok, akiket az újságokban többször is bemutattak már, sőt, a televízió forgatócsoportja sem kerülte el őket,

□ □ □

Megkerestem dr. Straub Imrét, aki évtizedek óta foglalkozik Petőfivel, ismeri a Petrovics-családfát. A nemes Petrovicsokról. illetve a bólyiakkal való esetleges kapcsolatról a következőket tudtam meg, melyek olvashatók Dienes András műveiben is.

— A Petrovicsok — de nem Petőfi ősei! — 1667-ben kaptak címert és nemeslevelei Laxenburgbam L LippttóL amit 1668. március 30-án hirdettek ki Vágújhelyen. Ferenczi Zoltán, Petőfi életrajzírója a kor ízlésének megfelelően ezt ráerőszakolta Petőfi-Petrovics Sándor felmenőire. Ezt a megállapítást Cserglieő Gézának, a Turul című genealógiai folyóiratban, 1889-ben megjelent cikkéből merítette. Csergheő pedig Réthei Prikkel Lajos buzgó, de megalapozatlan feltevését vette át, melyet egyébként a Siebmacher-féle címergyűjtemény számára küldött be. Ezt nem ellenőrizték és így vonult be az irodalomtörténetbe. De Petőfi nem származott nemesi családból. A költő ősei a Nyitra megyei Vagyócról erednek, köztük 1/8 telkes jobbágyok voltak. A régi egyházi anyakönyvekben a származási helyet latinul írták be: „ Va- gyiensis cottu Nitrie". Ezt olvashatták a múlt században Vágújhelynek. A XVIII. században többször rendeltek el általános nemesi vizsgálatot, vagyis egy bizottság előtt igazolni kellett a nemességet 1725-ben, 1731-ben. 1759-ben, 1770-ben. A Petőfi-ősök nem igazolták magukat, miután nem is voltak nemesek. Jól példázza ezt, hogy Petőfi Sándort 1834-ben a pesti piaristákhoz való beíratáskor „nem nemesként" jegyezték be.

— A bólyi Petrovicsék a nemes Pet- rovicséktól származhatnak — folytatja dr. Straub Imre. A felvidéki Puszta- födémesen éltek, Petrovics Lajos ősének, Jánosnak a Vág folyó mellett volt birtoka, akit Petrovics István öccsének tüntetnek fel a ma élők. Valóban létezett János testvér, ám István és János is Magyaroszágon (Kartalon, illetve Valkón) született, tehát a felvidéki Jánoshoz így nincs köze Petőfi apjának, illetve testvérének.

Egyébként Hatvány Lajos, az így élt Petőfi című monográfia szerzője is di- lemmázik azon, hogy ha — egy elmondás szerint — Petrovics István még 1835-ben is mutogatta az armálisát, miért nem élt annak anyagi és erkölcsi előnyeivel? Nemesi jogon az adózás alól is mentesülhetett volna, s a magyar nemesi nemzetbe való tartozásának igazolásával talán nem nézték volna le annyira „tót” származása miatt.

A bólyi Petrovicsék tehát egy másik Petrovics-ág leszármazottai, érdekes módon éppen azok a nemes Petrovicsék tekinthetők elődeiknek, akiket egy időben igyekeztek Petőfi Sándor őseinek feltüntetni.

Borzák Tibor (Következik: Petőfi Pécsről)

Nemes família Bolyon

PETROVICS-ROKONOK? (1.)