Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-26 / 71. szám
1991. március 26. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ MTI-PRESS MEGKÉRDEZTE Miért pereli a Népszava az OTP-t? A Népszava pereli az OTP-t — olvashattuk az elmúlt hetekben a figyelemre méltó címet a napilapban. Szokatlan, szinte egyedülálló a történet, melyet kérdésünkre elmondott az ügy egyik főszereplője, dr. Bárándy György ügyvéd. — A köztudatban kamatadó néven elterjedt rendelkezés kiváltotta a lakosság felháborodását és elégedetlenségét. Az adósok egy része ugyanis nem tud fizetni. Ilyen, egységes ellenállást kiváltó intézkedés nemigen volt mostanában. Rövid idő alatt ötvenezer aláírás gyűlt össze tiltakozásképpen és sorra alakultak önszerveződő csoportok, hogy eljuttassák tiltakozásukat a parlamenthez. Az aláírás- gyűjtés a szervezők szándéka szerint mindaddig folyik, míg a kamatadó eltörlésére nem születik újabb rendelet. — Ön miképpen került ebbe az ügybe? — A Népszava élére állt a kezdeményezésnek. Schmidt Attila újságíró fogja össze a témával kapcsolatos eseményeket, az újabb fejleményekről rendszeresen tudósít is. Az ő kérésére vállaltam a pert. — Pert? Milyen per folyik tulajdonképpen? — Egy próbaper. Annak nincs értelme, hogy valamennyi adós pereskedjen az OTP-vel, de annak látom értelmét, hogy egy pert végigvigyünk. Kiválasztottunk egy családot az adósok népes táborából, amelynek — sok más magyar családhoz hasonlóan — a létfenntartását veszélyezteti ez a törvény. Az ő beleegyezésükkel kezdeményeztük a pert. Mindent elkövetünk, hogy ez az „adó” ne legyen behajtható. Igaz, több mint harmincmilliót már befizetett a lakos- iág‘ae-OTP*-nek'j'Sokan utolsó fillérjüket szedték össze, értékeiket adták el, kölcsönkértek, újabb adósságokat vállalva, hogy kiegyenlítsék a számlájukat. Az idő sürget, hogy minél előbb megváltoztassák ezt a rendelkezést. — De hiszen ez törvényes rendelkezés. Az OTP a körülmények megváltozására hivatkozik. — Az említett törvény egy kalap alá vett minden adóst, tekintet nélkül arra, hogy a nélkülözhetetlen közműépítésre vagy luxusvillára vette-e fel a pénzt. Nem számoltak a családok teherbíró képességével, a szociális helyzetével sem. Ezen nem változtat érdemben az sem, hogy az ön- kormányzatok segélyt adhatnak a leginkább rászorulóknak az adósság visszafizetéséhez. De ki fogja 1,2 millió család életkörülményeit tételesen felülvizsgálni, és ki képes igazságosan segélyezni? Minket az a meggyőződés vezetett a per megindításakor, hogy egy szerződés megtartásához mindkét félnek ragaszkodnia kell. Ebben a szerződésben nem volt benne, hogy mi történjék abban az esetben, ha a körülmények megváltoznának. Ezért, most, utólag arra hivatkozni az egyik félnek — nevezetesen az OTP-nek —, hogy változtak a körülmények, enyhén szólva is különös és érthetetlen. — De a körülmények valóban megváltoztak. — Ennek ellenére, visszamenő- leges hatállyal ilyen intézkedést hozni általános emberi jogokat sért és alkotmányellenes is. A helyzet megváltozása a forint értékállóságával függ össze. Az OTP ennek tudatában kötötte szerződéseit 20-25 évre, tehát hosszú távra. Hogy a pénzromlás bekövetkezett, arról az adós tehet legkevésbé. Ez másutt a bank kockázata. Tipikusan az az eset, mikor a bank tönkremehet, de ezt nem háríthatja az ügyfélre. — Hol tart most a per, illetve a kamatadó ügye? — A mi perünk, illetve beadványunk a Pesti Központi Kerületi Bíróságon van. Mivel az Alkotmánybíróság már összeült és napirendre tűzte a kamatadót, nagy a valószínűsége, hogy a bíróság megvárja az Alkotmánybíróság döntését. Bízunk abban, hogy a határozat rendkívül megfontolt és körültekintő lesz és választ ad arra, vajon az állam módosíthatja-e jogszabállyal a magánjogi szerződéseket. Ha közmegelégedésre győz az igazság, örömünkre szolgál majd, hogy ehhez a magunk módján mi is hozzájárulhattunk valamivel. (MTI-Press) (leopold) Ismét lesz aranybányászatunk? A Magyar Nemzeti Bank megbízásából dr. Nagy Béla geológus újravizsgálja a már a középkorból is ismert börzsönyi aranybányákat. Ha a vizsgálatok elég hozamot mutatnak, akkor ismét lesz aranybányászat hazánkban. Vajon beigazolódik a régi bányászmondás, amely szerint az „aranytehén” farka Körmöcbányán, a feje Nagybörzsönyben van? (MTI-fotó: Mónos Gábor) • Középkori táró Rózsahegyen. • A Dorogi Aknamélyítő Vállalat bányászai és, középen, Nagy Béla geológus, a rózsahegyi bánya bejáratánál. • Aranyat tartalmazó kőzetér. • Ebben a kőzetben arany van. FILMJEGYZET Revans A színes, amerikai film elsősorban azoknak ajánlható, akik kedvelik a nagy érzelmekkel, nagy szenvedélyekkel írt történeteket. A Kevin Costner, Anthony Quinn és Madeleine Stowe főszereplésével készített produkció egy igazi régimódi szerelmiháromszög- sztori. Rendezője olyan, hatalmas kasszasikert hozó akciómozik ürügyén jegyzett, mint a Beverly Hills-i zsaru vagy a Top Gun. Az elszabadult szenvedélyek stílusos helyszínen, Mexikóban indítják útjukra a vérrel írt tragédiákat. „Nincs abszolút jó vagy rossz” mondja Stowe a történetről. „A dolgok történnek és a figurák döntenek. Cselekedeteik alapján vállalniuk kell a velük járó következményeket és felelősséget.” A Kevin Costner alakította Cochran Mexikó egyik leghatalmasabb emberénél: barátjánál tölt néhány napot. Vendéglátója, Tibey (Anthony Quinn) társaságában élvezi a napsütéses dél minden kellemes adottságát. A két férfi barátsága régi keletű, még abba az időbe nyúlik vissza, amikor együtt szolgáltak mint vadászpilóták, és Cochran megmentette egy alkalommal Tibey életét. A teniszezés, úszás és vadászat örömei mindaddig zavartalanok, amig Cochrannal barátságot nem kíván kötni a hatvanas éveit taposó Tibey huszonéves felesége. A kísértésnek nem tudnak túl sokáig ellenállni és nem várat sokáig magára a bosszúk bosszúja sem. A Revans nemcsak a kitűnő színészi munka, hanem a varázsosan szép mexikói tájak miatt is emlékezetes élmény. K. J. A KÜLFÖLDIEK OPTIMISTÁBBAK, MINT MI Közelebb az alagút vége, mint gondolnánk Duna-parti Olaszország címmel feltűnő hangvételű írást közöl Magyarországról a legtekintélyesebb közgazdasági hetilap, a The Economist. Szokatlan a hangvétel és a cikk summája, amely fenntartásokkal ugyan, de optimista az ország jövőjét illetően. A The Economist nem szokott a levegőbe beszélni, tanulságos tehát megismerni azt a gondolatmenetet, amely ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy Magyarország sokkal gyorsabban fog túljutni a válságon, mint azt most akár a lakosság, akár a kormányhivatalnokok gondolnák. Magyarország csaknem kilábalt már a szerencsétlenségből — írja az angol lap. A rosszkedv elszálltával hírhedt pesszimistái meg fognak lepődni, amikor felfedezik, hogy valójában milyen jól megy minden — állítja a The Economist. Ehhez az optimizmushoz az adja a szerző számára a legfőbb érvet, hogy Magyarországon több mint másfél évtizede töretlen a második, másképpen nevezve árnyékgazdaság növekedése, mind a termelés mennyiségét, mind a nemzeti jövedelemben való részarányát tekintve. A budapesti közgazdasági egyetem egyik neves professzorára hivatkozva írja a lap, hogy ma már a nemzeti jövedelem mintegy egynegyedét a második gazdaság állítja elő, míg egy évtizede ez az arány még csak 16-18 százalék volt. Mindez annak a bizonyítéka, hogy az országban rendkívül erős a vállalkozó hajlam, az emberek találékonyak, és a széthullóban levő állami irányítású gazdaság egy részét egyszerűen kezükbe vették. A The Economist nem tagadja ugyanakkor, hogy ezek a jórészt spontán folyamatok és a szocialista gazdaság összeomlása rendkívüli terheket ró a lakosságnak arra a nagyobb - részére, amelyik e folyamatoknak csak a nézője. Nem hallgatja el az újság, hogy a legutóbbi közvélemény- kutatáskor a megkérdezett magyarok 74 százaléka úgy vélekedett: romlik az ország gazdasági helyzete. A lap szerint azonban a magyar gazdaság mélyében már látszik a kibontakozás csírája. Fontos fejleménynek tartja: a kelet-európai piacok beszűkülése rákényszerítette a magyar vállalatokat a fejlett országok piacaihoz való alkalmazkodásra. Ez a kényszeralkalmazkodás eredményes volt. 1990-ben harminc százalékról húszra esett vissza a keleti export, ugyanakkor minden várakozáson felüli, tízszázalékos volt a dollárexport növekedése. Mindeközben a lakosság egymilliárd dollár értékű konvertibilis valutát helyezett el számláin. A The Economist felidézi Olaszország példáját: a világháború után évtizedekig tartó politikai válságba süllyedt ez az ország, ott is nehézkes volt a koalíciós kormányzás — emlékezzünk csak a sokszor mindössze hetekig kormányzó strandkabinetekre —-, az államba vetett bizalom igen csekély volt,'lerobbant államigazgatás és infrastruktúra tette látszólag reménytelenné a helyzetet. Eközben azonban az olaszok teljes erejükkel belevetették magukat az árnyékgazdaságba, és ma már bizonyított tény, hogy ennek a sokat kárhoztatott „szürke”, sőt „fekete” gazdaságnak döntő szerepe volt abban, hogy ma Eszak-Olaszország például jobban él. mint Franciaország. A The Economist befejezésül így összegzi hazánkkal kapcsolatos reményeit: Magyarország Olaszországhoz hasonlóan fel fog ébredni egy szép napon, számba fogja venni fekete gazdaságát, és akkor derül ki. hogy immár gazdag.
