Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

1991. március 26. • PETŐFI NEPF. • 3 HALÁLHÍRÉT VITTÉK, PEDIG MÉG MEG SEM SZÜLETETT Mi (nem) történt Kunbaracson? (Folytatás az 1. oldalról) Szerencsére, a közeli orvosi rendelő előtt van egy nyilvános telefonfülke, oda igyekezett, hogy a má­sik, szintén Kecskeméten élő asszony lányától se­gítséget kérjen. De az épület előtt ott állt már a fehér köpenyes védőnő is, két, láthatóan az orvos­hoz induló férfival tárgyalt, s nem mulasztotta el az alkalmat az újabb faggatózásra: „Na? Mi van, mi van?” — szólt oda a megszeppent Feketénének, aki magyarázkodott, hogy mit csinál, miért csinál­ja, majd tárcsázni próbált. — Nem sikerült a munkahelyén elérnem Kriszti nővérét, s mivel a kocsink sem indult, így még egy napig maradt a bizonytalanság. Képzelheti: nem aludt egyikünk sem az éjjel. Az uram már átesett egy szívinfarktuson, nekem 180-200 a vérnyomá­som, hajnalban hánytam, szörnyű volt. Másnap reggel ismét a telefonfülke felé vette az irányt az idős asszony, beszélt a lányával, aki azon­nal elszaladt Krisztáék lakására és becsöngetett. Az ajtót a húga nyitotta ki előtte. Hasa, miként néhány nappal korábban is, erősen gömbölyödött. — Először azt hittem, hogy hülyéskedik - folytatja a történetet Krisztina —, amikor el­mondta, miért küldte anyu. Keres a rendőrség, meg volt náluk a kunbaracsi védőnő, akit egyébként nem is ismerek. Terhesgondozásra itt, Kecskemé­ten járok, a Batthyány utcába. Nem értem még most sem, mi volt ez az egész. Azóta négy nap telt el, de rendőr sem itt, sem Kunbaracson nem járt. A növéremék viszont rögtön kimentek autóval a szüléimhez, vitték a „jó hírt"; megvan a baba. De anyu végképp csak akkor nyugodott meg, amikor a következő napon maga is eljött, és látta a pocakomat. Semmi baj, a történet tehát szerencsésen zárult, egyetlen, ám meghatározó kérdés maradt: miért ment a kunbaracsi védőnő Feketéékhez? Miért állította azt, hogy a lányuk megölte a még meg sem született gyermekét? A magyarázatot dr. Tóth Bé- láné. a védőnő adja meg: — Mert nekem azt mondta a körzeti nővér! Az orvosi rendelőbe telefonált egy férfi, állítólag egy rendőr őrnagy Kecskemétről, az ápolónőt érte el, aki továbbította az üzenetet, szintén telefonon, a lakásomra. Eszerint ez a 21 éves leányzó állítólag megölte a gyermekét. Ezt mondta nekem a nővér. Hál'én: ugye, odaállítok a kedves szülőkhöz, gon- dolhyjjanylyen hálás feladat;, mi van a lányukkal? Holott 'tíz nagykorú, önálló keresettel bír. mi vagyok én: garde dam? Es akkor azt a választ kapom, hogy ne mondjak már ilyet, egy hete járt itthon. Kunbara­cson. Tóthné szerint a nyomozó később újból hívta a rendelőt. Ekkor már ő vette fel a kagylót. — En rákérdeztem — magyarázkodik — és azt a választ kaptam, hogy szó sincs gyermekgyilkos­ságról, hanem ez a leányzó az élettársával új lakásba költözött, és ahonnét eljött, vagy honnan, ezt már nem tudom, elveszett 23 ezer forint. Ezért keresik. — Ön mégsem nyugtatta meg a nagyszülőket. Miért? — Őszinte legyek: az asszony beszélt a lányával telefonon és én egyértelműnek vettem, hogy mivel meglátják, a gyerek megvan, így tárgytalannak ve­szik az egészet. Nem logikus ...? A körzeti orvos rendelőjében viszont a nővér és az első telefonbeszélgetés akaratlan fültanúja, dr. Solti Éva egyöntetűen állítják, hogy a nyomo­zó nem beszélt csecsemőgyilkosságról. Zavaros hívása során előadta: keresik Fekete Krisztinát, aki nem jár terhesgondozásra, próbálják meg Kunbaracson elérni. Ezt az üzenetet továbbítot­ták a védőnőnek, aki bizony alaposan félrehallot­ta a dolgokat. Felizgatta a szülőket, intézkedett a rendőr helyett, majd a „munka” végén így rendezte az eseményeket magában: „Hát nem logikus. ..?” Azért nem az, mert a rendőrségen nem tudnak a telefonhívásról. Nem folytatnak nyomozást a Fekete lány ellen, az pedig egyáltalán nem tartozik rájuk, hogy jár vagy nem jár rendszeresen terhes­gondozásra. És — bizony, bizony — ez a logikus. Meg az, hogy valaki nagyon ízetlen tréfát űzött a telefonnal, ami — „hála” a rosszul átadogatott, félremagyarázott, kiszínezett üzeneteknek — akár tragédiát is okozhatott volna. Hasonlíthatnám az eseményeket ahhoz a fülbesugdosós gyerekjáték­hoz is, amelyből a végére egész más kerekedik, mint azt gondolnánk. Persze, ezt most felnőttek játszották. — Nem beszélve a pletykáról — mérgelődik még napok múlva is Fekete Istvánné. — A védőnő láto­gatása másnapján voltam a boltban, szólni ugyan nem szólt hozzám senki, de nagyon furcsán méreget­tek az emberek. Tegnap már nem is mertem menni sehova. Pedig hamar befogadtak minket — még csak két éve lakunk Kunbaracson —, a doktornő és az asszisztense is aranyosak, mindent megtesznek az egészségünkért, na de, hogy a védőnőt így kellett megismerjük . . . ■ " Egy dolog vigasztalja most Feketééket és a ba­bát, váró lányukat. A közmondás, amely szerint a pici nagyón-nagyon hosszú életű lesz. Mert, ügyé, akinek halálhírét keltik . . . Igaz. O még egyelőre meg sem született. Noszlopy N. Miklós ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE! Nyugdíjasok nyílt levele Antall Józsefhez Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szö­vetsége elnöksége nevében kérem, hozzon a kormány olyan döntést, mely szerint az idősek ingyenes utazási kedvezményét — az eddigi 70 éves korhatárral szemben — kapja meg mindenki, aki 65. életé­vét betöltötte. Indoklásul csupán néhány kö­rülményt kívánunk felhozni. A nyugdíjasok túlnyomó részének súlyos anyagi gondjai közismer­tek. Az infláció fokozódó nyomá­sát, a lakással kapcsolatos jelentős költségnövekedéseket és a többi megélhetési terhet már szinte lehe­tetlen elviselniük. A nyugdíjemelés csupán helyzetük továbbromlását igyekszik meggátolni. E nehéz élet- körülményeket az utazási költsé­gek óriási mérvű emelése is fokoz­ta számukra. Elegendő tán csupán arra utalni, hogy például a nem is távoli városba történő beutazás (pl. gyógyszerért vagy más fontos okból) 80-100 fo­rintnyi kiadást is jelent egy-egy al­kalommal, és sorolhatnánk a példá­kat. Kétségbeejtő helyzetet terem­tett az útiköltségek ily mérvű emelé­se a családok kapcsolatában is (a nyugdíjasoknak néhány alkalom­mal járó kedvezménnyel együtt) — az ország különböző, gyakran távo­li részein lakó gyerekek, unokák, testvérek időnkénti meglátogatása lehetetlenné válik. S ki vitathatja az időseknek azt a jogát, hogy néha- néha beutazhassanak a városi szín­házba, hogy meglátogathassák ha­zánk egy-egy vidékét, történelmi, művészeti értékeit, hogy kapcsola­tot teremthessenek más nyugdíja­sokkal. E súlyos helyzet megoldha­tó az állami költségvetés egyetlen forintnyi kiadása nélkül! A közlekedési eszközök ugyanis menetrend szerint járnak — gyak­ran félig sem telve —, tehát lenne hely a 65 év feletti időseknek. Ez a kedvezmény nem jelentene anyagi veszteséget a közlekedési vállala­toknak sem, mert e kedvezmény nélkül a 65 éven felüli nyugdíjasok legnagyobb részének — mint indo­kainkkal körvonalaztuk — szinte egyáltalán nem lesz lehetőségük utazni. Mindezek alapján biztosak va­gyunk abban, hogy Miniszterel­nök Úr egyetért több százezer idős állampolgár érdekében tett javas­latunkkal, támogatja azt, és remél­jük, a kormány mielőbb meghozza döntését, amely a 65 éven felüliek­nek ingyenes utazást biztosít. Budapest, 1991. március 25. Knoll István, a szövetség elnöke BEFIZETTEK 2,1 MILLIARD FORINTOT, 40 EZREN NEM NYILATKOZTAK Lakáshitelkamatok Bács-Kiskunban Ha hiteles az 57 ezer aláírás­ból legalább 50 ezer, akkor a Büntetőkamatot Ellenzők Cso­portjának kezdeményezésére az Országgyűlésnek napirendjére kell tűznie újra a költségvetési törvény vitatott cikkelyét. Az Alkotmánybíróság ugyancsak vizsgálja a kedvezményes lakás­hitelek kamatemelését szabá­lyozó rendeletet, vagyis hogy az eredeti szerződés egyoldalú megváltoztatása nem ütközik-e az alkotmány előírásaiba. Min­denesetre nem lesz egyszerű megoldást találni akkor, ha a kamatemelés törvénysértő. Annál is inkább nem, mert csupán Bács-Kiskun megyében 2,1 milliárd forintot fizettek vissza a hosszú lejáratú hitel­számlák tulajdonosai ez év ja­nuár 14. és február 28. között. Amint azt dr. Sallai Lucia, az OTP megyei igazgatóságának közgazdásza és Horváthné Ta­kács Ilona, a hitelszámla-kezelő osztály vezetője elmondta, 1990. december végén Bács- Kiskunban 105 ezer olyan hosszú lejáratú hitelszámlát ke­zeltek, amelyeken a lakásköl- csönöket tartották nyilván. A tartozások összege 13,6 mil­liárd forint volt. Február végéig az ügyfelek 62 ezer számlára vonatkozóan nyilatkoztak a felezés és a min­denkori piaci kamat, vagy az 1991. január l-jétől esedé­kes, fix kamatozású hitelek ese­tén a harmadolás és a piaci kamat mellett. A megfelezett hitelt egy összegben nagyon sok számlatulajdonos kifizette. összesen 45 ezer ilyen hitel­számlán írták jóvá így az 50 százalékot, s a befizetett 2,1 milliárd forint kétszeresével, 4,2 milliárddal csökkent a hi­telállomány a megyében. így is maradt, persze, még 9,4 milli­árd forintnyi. A hiteleket sokan otthon tartott készpénzből ren­dezték, de észrevehetően meg­mozdultak mind a forintban, mind a devizában tartott bank­betétek is. Márciusban már — bár 15- éig lehetőség volt rá — csak nagyon kevesen küldtek vissza nyilatkozatot, aki akart, az február végéig döntött. Most a korábban bejelentkezők rendszeresen, de naponta igen kis számban — fizetik vissza tartozásukat. Ez természetesen idén egész évben lehetséges, az­zal a feltétellel, hogy ezentúl a befejezett hónapok után az 1500 forinttal megnövelt tör­lesztőrészletet is be kell fizetni. A nyilatkozók többsége azon­ban kivár, s vélhetően vagy a teljes megfelezett hitelt vagy egy nagyobb összeget majd jö­vő január elején fizeti ki, addig a kamatterheket ugyanis a költségvetés vállalja át. S való­színűleg lesznek, akik a havi magasabb részletet vállalják a rövidebb lejárat érdekében. Bács-Kiskunban szinte alig­alig választották a 15 százalé­kos kamatot — amivel nem jár együtt tőkefelezés vagy -har­madolás , de mintegy 40 ezer számla gazdája nem válaszolt. Esetükben, a mai érvényes jog­szabály szerint, automatikusan ezt a változatot vezetik be. Gyaníthatóan köztük vannak zömmel azok, akik már eddig sem tudtak fizetni, vagy akik kitartóan reménykednek az Al­kotmánybíróság, netán a par­lament módositó döntésében. Hogy erre mekkora az esély, azt ma szinte lehetetlen megjó­solni. Nehezen képzelhető el, hogy mindent „visszacsinálja­nak”, mert valószínűsíthető, hogy a számláikat „kinullá- zók” nem csak kényszerből él­tek a lehetőséggel. Elfogadhatónak tűnik vi­szont egy olyan „szabadon vá­lasztott” megoldás, ha az Al­kotmánybíróság esetleg alkot­mányba ütközőnek minősíti a rendelkezést, hogy fennmarad­jon a felezős, harmadolós vál­tozat, aki pedig ily módon nem képes fizetni, az a régi kamatok szerint törleszthesse kölcsönét. A költségvetésbe így is befolyt mintegy 30 milliárd forint az országból, s ha úgy vesszük — ez is eredmény! v. r. Milyen lesz a dunavecsei hősi emlékmű? Makovecz Imre szerfás mementója A dunavecseiek az MDF helyi csoportja, valamint a Független De­mokratikus Falufórum kezdeményezé­sére két éve határozták el, hogy elő­deikhez méltó, rangos emlékművet állí­tanak a II. világháború és 1956 mártír­jainak. Már megkezdődött a gyűjtés, a helykijelölés, de a község nem tudott határozni: milyen is legyen az emlék­mű? Hogyan lehet igényes, egyedi ter­vet megvalósítani, ha nincs több pén­zük kétszázezer forintnál? Kiváló tervet kapott például az elő­készítő bizottság Kustár Zsuzsa festő­művésztől. a falucska köztiszteletben álló szülöttétől. A művésznő nagy, figu­rális mozaikképpel szeretett volna tisz­telegni szülőfaluja mártírhalált halt egykori lakói emlékének. De a lakosság népgyűlésen elvetette azt a tervet, hogy az alkotást a XVII. században emelt református templom falán he­lyezzék el. A főtéri megépítés pedig igen költséges lett volna, és a sík-mozaik kép a szakértők véleménye szerint nem illett volna igazán a térbe. A községi vezetőtestület egyik képvi­selője Makovecz Imre Kossuth- és Ybl- díjas építőművészt kérte föl, hogy se­gítsen a község problémáján. A rendkí­vül elfoglalt mester szívesen vállalko­zott, hogy megtervezi a vecseiek emlék­művét. Valahogy úgy, hogy az igényes­ség és az olcsó kivitelezés egyszerre ér­vényesüljön. A dunavecsei képviselő- testület a napokban ismerte meg Ma­kovecz Imre tervét és el is fogadta. Milyen a Makovecz-félc vecsei em­lékhely? — Az emlékművet - mondja a mű­vész a Hősök terének vadgesztenye­fákkal körülvett, csöndes ligetében he­lyeztük el. Előtte száz-százötven ember ünneplésére alkalmas gyülekezési he­lyet hagyva. Az emlékmű öt, 60-80 cen­timéter átmérőjű bükk-, tölgy- esetleg magaskőrisfa-törzsekből átlósan kifű­részelt szerfákból áll. amelyek egy vas­keresztet vesznek körül; azt nem enge­dik eldőlni. A kereszt füves domborulat közepébe van szúrva és a körülötte levő tönkökre támaszkodik. A rönkök befe­lé néző, fűrészelt oldalára vannak az ál­dozatok nevei — évszám szerint cso­portosítva - beleégetve. A rönkök egy méter mélyen vannak leásva a földbe. A földből kiálló részek 2,5-3-3,5 méter magasak . .. — A fa, jól tudjuk, aránylag hamar pusztul, korhad. Különösen akkor, ha az időjárás viszontagságai ellen sem véd­jük ... — Természetesen, ezzel számoltunk. Ez nem olyan időt álló alkotás, mintha bronzszobrot állítanának a vecsei cin- lékezők. De azért a tölgy meg a bükk aránylag jól bírja; emberöltőkig. Fon­tos gondolati eleme az elképzelésnek, hogy az esetleg elkorhadó rönkök cse­réje a mindenkori községlakók köteles­sége lesz. Egyébként a kis fákkal fél­körben körülvett dombon lehet majd a koszorúkat elhelyezni; a keresztre nem­zetiszín vagy éppen gyászszalagot lehet kötni, a fák tövében gyertyákat gyújt­hatnak az emberek a kitüntetett napo­kon. Makovecz Imre tervét a jövő hét szer­dáján, az első közmeghallgatáson ismer­hetik meg a dunavecseiek. Farkas P. József BEDUGULT AZ AUTÓPIAC Adnák már részletre is A Merkur Személygépkocsi Ér­tékesítő Vállalat és a Magyar Ta­karékszövetkezeti Bank Rt. megál­lapodást kötött, amelynek értel­mében április elsejétől a vásárlók hitelre is hozzájuthatnak a sze­mélygépkocsikhoz. A részletekről hétfőn tájékoztatták az újságíró­kat a Merkur és a Takarékbank vezetői. A megállapodás értelmében a Takarékbank a gépkocsi vételárá­nak legfeljebb 30 százalékáig nyújt hitelt, a minimálisan igény­be vehető kölcsönösszeg 50 ezer forint. A hitelt 12 hónap alatt vissza kell fizetni, a kamat mérté­ke pedig évi 35 százalék, s ehhez jön az egyszeri folyósítási jutalék, ami a kölcsönösszeg 5 százaléka. Kedvezményben részesülnek azok, akik a gépkocsi-előfizetési összeget a Takarékbanknál he­lyezték el, ők ugyanis egyszeri folyósítási jutalékként csak a hitel 3 százalékát fizetik. Mivel a hitel fedezetéül csak az új, illetve az épségben lévő kocsi szolgálhat, a kölcsön feltétele az is, hogy az új tulajdonosok casco biztosítást kössenek. A hitel felvehető a Mer­kur által forgalmazott valamennyi típusú, új személygépkocsira, szám szerint 21-félére. Orosz János vezérigazgató el­mondta: elsősorban azokra számí­tanak, akik régi kocsijukat szeret­nék kicserélni, hiszen a Merkur a használt autót megveszi, beszámít­ja az árba, ám a hitel az új ár alap­ján nyújtható. Az is kitűnt, hogy a kereskedelmi vállalat nem fűz túl nagy reményeket a hitelakcióhoz, a tavalyi 140 ezerrel szemben idén 60 - legfeljebb 80-90 — ezer autó értékesítésére számítanak. Az idén az első negyedévben összesen 2500-at adtak el, bár jelenleg több mint százezer érvényes megrende­lésük van — s 10-11 milliárd forint a befizetett előleg — naponta apad az állomány, már eddig 56 ezren sztornírozták igényüket. Lényege­sen jobb helyzetben lenne a Mer­kur — mondotta a vezérigazgató —, ha a rendelkezésére állna az a tíz-egynéhány milliárd forint, amit vételárelőlegként befizettek az au­tóra várók, hiszen így a cégnek napi tevékenysége folytatásához is nagy összegű hiteleket kell felven­nie;. Úgy tűnik, a Merkur kétes ki­menetelű vállalkozásba vágta a fej­széjét, hiszen nem tudni, vajon az immár félmillió forintra rúgó árú kocsikat a 40 százalékos „felárral” - a 35 százalék kamat és 5 száza­lék kezelési költség — hányán óhajtják majd megvenni. Hiszen mindenki arra számított, hogy előbb-utóbb jó minőségű új autót vásárolhat majd hosszú lejáratú részletre, s esetleg olyan kamattal, ami alatta marad az infláció mérté­kének. A gyanútlan autóra vágyók azt hihetik, hogy van is már példa ked­vező, nyugati típusú autóvásárlás lehetőségére. A Promo-Indra Con- sorcio ugyanis Budapest-szerte ter­jeszti röplapját, amely szerint 60 havi részletfizetéssel, előleg nélkül, kamatmentesen juthat bárki álmai kocsijához. Az MTI munkatársa utánaérdeklődött a dolognak. Az Általános Értékforgalmi Bank Rt.-tői — a Promo-Indra Consor- cio egyik alapítójától — sikerült megtudni, hogy valóban igaz a 60 havi részletfizetés, az előleg nélkü­li, kamatmentes lehetőség, ám ha­vonta legfeljebb ketten juthatnak ilyen módon gépkocsihoz az eset­ben, ha 120-an kezdik el fizetni a részleteket. Ám állítják, hogy előbb-utóbb mindenki hozzájut a kocsihoz, a minimális határidő egy hónap, a maximális viszont 5 év, és addig előre kell fizetni a részlete­ket. Van tehát választási lehetőség: lehet autót vásárolni részben hitel­re és magas kamatokkal, de meg lehet próbálkozni az elég bizonyta­lan kimenetelűnek látszó, szeren­csejátékokra emlékeztető mód­szerrel is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents