Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-19 / 65. szám
4 ® PETŐFI NÉPE • 1991. március 19. TALLÓZÓ Magyar gimnázium német földön (A Profil című folyóirat Stuttgarter Zeitungból átvett cikke alapján.) Az egyetlen nyugati tanintézet, amelyben magyarul folyik az oktatás, az Amberg melletti Kastl internátus. Ide csak olyan fiatalokat vesznek fel, akiknek a szülei elhagyták Magyarországot. Az egész világról jönnek ide tanulók, hogy megismerkedjenek volt hazájuk vagy szüleik volt hazájának nyelvével és kultúrájával. Igazában az 1956-os népfelkelés után alakult ki az internátus. Ekkor ugyanis az akkori magyar gimnázium zsúfolásig telt. 1958-ban költözött jelenlegi helyére az intézmény, miután a bajor kultuszminiszter bajor állami státussal ruházta fel — azaz elismerte — az iskolát. A 220 tanulót befogadó magyar gimnázium jelenlegi fenntartója az Ungarischer Schulverein, vagyis a magyar iskolaegylet. Szalay András igazgató reméli, hogy a jövőben Magyar- országról is jelentkeznek diákok, hogy vendégtanulóként költözzenek Burg Kastlba, egy kis „európai integrációs levegőt szívni”. Az oktatás nyelve magyar, de elsőszámú idegen nyelv a német. A magyar irodalom, történelem, művészet és kultúra döntő helyet foglal el a tananyagban. Burg Kastlban — írja a cikk — valamennyi tanuló és tanár magyarnak vallja magát, még akkor is, ha soha nem tette a lábát magyar földre. Valószínűnek tartják azt is, hogy a demokratikus Magyarország a jövőben erősebb vonzást fog gyakorolni, s az üzleti vagy szakmai kapcsolatok is erősiteni fogják a „visszavándorlást”. Gondok tejbe aprítva Márciusban folyamatos fogyasztóiár-emelés A napokban rendezte meg a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége a tejtermelők tanácskozását. Itt azokkal a nehézségekkel, gondokkal foglalkoztak, amelyek mé§ mindig jellemzőek a tej termelésére, feldolgozására és értékesítésére. Sajnos, miközben a termelők és a feldolgozók — vélt vagy jogos sérelem miatt — egymásra mutogatnak, a fogyasztó azt konstatálja, hogy a tejtermékek ára egyre magasabbra kúszik, és ki tudja, hol áll meg? A tanácskozáson néhány aktuális, mindenkit érintő kérdésre kértek választ a termelők, amelynek közvetítésére lapunkat kerték fel. Százötven kistermelő — napi háromezer liter tej előállítói — kérését tolmácsolta Szekeres Kálmán, amikor elmondta: „A kistermelők a tejpénzből élnek, ám a Középmagyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzeme januárra és februárra még nem fizette ki a tejpénzt.” A válaszra Aradi Lászlót, a tejüzem vezetőjét kértük fel. — A két hónapra járó tejpénzt márciusban kifizetjük. Eddig azért nem rendeztük tar' tozásunkat, mert nem volt pénzünk, de most a vállalat egy exporttendert megnyert, amelynek keretében 500-500 tonna tejport és vajat szállítunk külföldre. Az exportra előfinanszírozási hitelt kaptunk, s ebből fizetjük ki a termelőket. A következő kérdés már sokkal inkább húsba vágó volt: „A tejipar a beszállítón tejet eladta, s a pénzét készletekben tartja, ahelyett, hogy a termelőt kifizetné. Nem vesznek fel kölcsönt a termelők árujának kifizetésére, mert nem vállalják a kamatterheket." A válasz, amit kaptunk, lehet, hogy nem megnyugtató, de bizonyára igaz: „A tejipar még mindig nem kapta meg a kormány által ígért 2 milliárdos kölcsönt. Szívesen vennénk fel a termelők kifizetésére bankkölcsönt, de nem adnak, ugyanis a vállalati hitel már meghaladta a 350 millió forintot.” A Tiszaalpári Tiszatáj Tsz elnöke azt kifogásolta, hogy a megállapodás ellenére — eves szerződést kellene kötnie a tejiparnak a termelőkkel — csak negyedévre kötöttek szerződést, amelybe belevették, hogy a múlt évi tejmennyiség 85 százaléka feletti tejért 3 forintot fizetnek, függetlenül a minőségi osztálytól, de a szabványnak megfelelő minőség mellett. Ezt a szerződést alá kellett Írniuk, mert nem volt más lehetőségük. Mi lesz a következő negyedévben, amikor megjelenik a zöldtakarmány, amely 25 százalékkal is növelheti a tejtermelést? — A negyedéves szerződéseket azért kötöttük, mert nem tudtuk: mi lesz a tej mennyiségével. Ha csökkenne a termelés s növekedne a fogyasztás, nem kellene a múlt évi bázis 85 százalékához ragaszkodni. Ez azonban a zöldtakarmány etetése során nem így lesz, azért tisztességesebbnek találnám, ha a 85 százalékon felüli tejmennyiségért olyan fizetési feltételeket teremthetnénk közösen a termelőkkel, akár egyforma teherviseléssel, amely lehetővé tenné a „felesleges” tej feldolgozását Ennek az ára mindenképpen magasabb lenne. A háromforintos felvásárlási árral magam sem értek egyet. Ami a szerződéseket illeti, feltehetően egész évre megkötjük a termelőkkel. Jogos volt az az észrevétel is, hogy a termelők a tejtermelés korlátozását csakis az állatlétszám csökkentésével tudják elérni. Ettől a fajlagos — egy tehénre jutó — költség a 10 ezer forintos jutalom ellenére sem csökken, sőt, emelkedik. A tejipar hasonló cipőben jár. A kecskeméti üzem kapacitása — a porítót kivéve — napi százezer liter tej, s jelenleg 60 ezer litert dolgoznak fel. Vitán felüli: ez a fajlagos költségek jelentős emelkedésével jár együtt. A tejüzem válaszolt arra a kérdésre is: mi történik az állami támogatással, mennyi a tejipar nyeresége? Az üzemi, termelői ár — 3,6 százalékos tejnél — 19,78 forint. Ebben minden költség benne van, de ebből lejön a 2,50 forintos állami támogatás, tehát az üzemi ár 17,28 forint. A nagykereskedelmi ár 18,70, az ajánlott fogyasztói ár 21,50 forint. Az üzem átlagosan 15 forintért veszi meg a tejet, tehát az üzemi és a nagykereskedelmi ár különbözete, 1,42 forint lenne a nyereség, de ebből le kell vonni a kiszállítás költségeit. A tejipar ennek ellenére nyereséges, s növeli árait. Miután az alapanyagért egy forinttal többet fizetnek, az egyéb költségek 50 százalékkal emelkedtek, márciusban folyamatosan emelik a tejtermékek árát. A 2,8 százalékos tej ára változatlan, de március l-jétől emelkedett a tejföl, az Anikó sajt, a vaj ára, s további áremelésre is számítani kell. A kívülálló nehezen követi a tejtermelők és -feldolgozók, az -értékesítők többtusa-mérkőzé- sét, hiszen ha belegondol, mindannyiuknak igaza van. Nem a tejelőállítás, -feldolgozás, -értékesítés ára magas, hanem az a fizetés kevés, amiért a tejet és a tejterméket meg kell vásárolni. Nem nehéz megjósolni: ennek a mérkőzésnek a „drukkolok”, a fogyasztók lesznek a vesztesei. Gémes Gábor EXTRUDÁLT KENYÉR HELYETT CIPŐFELSŐRÉSZ lett a bérlő Jó két évvel ezelőtt, a helyi és környékbeli foglalkoztatási gondok enyhítésére, új, kétezer négyzetméter alapterületű, korszerű üzemet épített Hercegszántó határában a községben működő Lenin Tsz. Eredeti szándékaik szerint extrudált kenyeret készítettek volna, ám a termelőberendezéseket nem tudta legyártani a velük erre szerződött gödöllői vállalkozó. A gazdaság szakemberei lázasan keresték a megoldást a létesítmény hasznosítására. Végül a Bajai Hűtőipari Vállalattal sikerült szerződést kötniük. Szilvásgombócokat gyártottak egészen tavaly májusig. Ám ez a megoldás is csak átmenetinek bizonyult, hiszen a gombóckészítés mindössze kapacitásaik egy- harmadát kötötte le. Ráadásul tavaly májusra lejárt a hütőházzal a szerződés, s így ez a munka is odalett. Tízen kezdték a betanulást Ismét üresen állt tehát az értékes épületegyüttes. A tsz vezetése újabb tárgyalásokba kezdett. Most már külföldi partnerek után kutatott. Közülük végül a német Lloyd Cipőgyárral sikerült megállapodniuk a létesítmény bérbeadásáról. így jött létre Hercegszántón, 100 százalékos német tőkearánnyal, a magyarországi Lloyd Cipőgyár Kft. Ahogy azt Thomas Neumann cégvezető úrtól megtudtuk, a Brémához közel fekvő sulingeni központú cég több mint százesztendős múltra tekint vissza. Jelenleg három külföldi vállalatuk van. Ebből kettő Málta szigetén, egy pedig tavaly októbertől Hercegszántón működik. A három külföldi egység felsőrészeket készít, a cipőket Sulingenben állítják össze. A cég csak férficipőket gyárt, s bár termelési volumenét tekintve Németországban nincs az élen, ám termékei minősége alapján feltétlenül a legjobbak közé sorolják. A Lloyd tehát tavaly ősszel kezdte meg a munkát Hercegszántón. Öt német szakember először tíz magyar munkást tanított be, majd folyamatosan egyre több dolgozót vettek fel. Jelenleg hatvanöt főt számlálnak, de az év végére legalább százra szeretnék bővíteni a létszámot. Az igény: világszínvonal A cégvezető elmondta, hogy azért ilyen lassú a létszámfeltöltés üteme, mert a környéken nem nagyon találnak cipőfelsőrész-készítő szakmunkásokat. Ezért lassú a betanítás. Lassabb, mint ahogyan szeretnék, de úgy mondják: inkább türelmesek, mert mindenképpen meg akarják őrizni termékeik jó minőségét. Nem adhatnak ezen a téren engedményeket, hisz a német piac — ahol cipőik 80 százaléka vevőre talál — köztudottan nagyon igényes. Nemkülönben a többi vásárlójuk. (A Lloyd-cipők eljutnak a világ minden tájára.) Thomas Neumann úr egyébként meg van győződve arról, hogy az új üzem dolgozói képesek megfelelően elsajátítani a szakma fogásait. Bár némi nehézséget okoz a betanítóknak, hogy a hazánkban még ma is oly jellemző mennyiségi szemléletről „leneveljék” az embereket. Nem győzik hangoztatni, hogy első a minőség, mert cs^)c így tyjdjáÁ pozícióikat az élesedő piaci versenyben. ■ i.lu/tiuj/űüxi aun Hercegszántón a német Lloyd • Jelenleg naponta 400 cipőfelsőrész készül Hercegszántón. • A szabászok nagy figyelemmel vágják ki a borjúbőrből a felsőrészelemeket. A szatelittelefon a megoldás? A cégvezető panaszkodott is. Szavai ismerősnek hatottak. Gyakran hallani efféléket a hozzánk jövő, nálunk befektető külföldiektől. Panaszkodott a gyakran működés- képjejep, telex- és telefonvonalakra, , arrtelyekre szinte óránként szükségük •V ' ti ' ' l i . • ű • Az épület- együttes tavaly októbertől ismét benépesült. lehet. A jelenlegi helyzetben teljesen bizonytalanná vált a kapcsolattartásuk a cég sulingeni központjával. Márpedig ez nagyban hátráltatja a kft. termelőmunkáját. Neumann úr már azt fontolgatja, hogy ha rövid időn belül nem javul a telefonhelyzet, akár szatelittelefonnal is, de megoldják a biztonságos összeköttetést. Hogy miért ennyire fontos a kft.-nek a telefon? Nos, ezzel kapcsolatban csak egy konkrét példát említ: a hercegszántói üzemben csu- pán tíz napra elegendő a raktárkész- .. let rÁm ok ezt öt napra'le akarják szorítani. Márpedig ez ilyen bizonytalan kommunikációval lehetetlen vállalkozás lenne. A Lloyd egyébként hosszú távra tervez Hercegszántón. Császár Györgytől, a helyi Lenin Tsz elnökétől megtudtam, hogy öt éve kibérelték tőlük a korszerű üzemcsarnokot és újabb öt esztendőre előszerződést is kötöttek. Neumann úr pedig elmondta, hogy a létszámbővítést az idén év végén még nem fejezik be. Tovább folytatják a munkásfelvételt és a türelmes, alapos—T6—18 hónapos — betanítást. Gaál Béla Keresztapa és a rokonok Olykor-olykor előfordul, hogy a Magyar Televízió műsorpolitikája „összejátszik" a potenciális mozinézők felkészítése, az érdeklődés felkeltése érdekében a filmforgalmazókkal. Efféle kísérletnek tűnik Francis Ford Coppola immár klasz- szikus Keresztapája első fejezetének bemutatása, ugyanis néhány héten belül minden eddiginél nagyobb golyóáradattal — a hazai vetítőtermekbe is megérkezik a gengsztermozi harmadik, befejező darabja. Népszerűségének még az sem tudott ártani, hogy épp Szaddám Húszéin nevezte legkedvesebb filmjének. Az erőszak kultuszát hirdető, különös. letűnt világnak olyan nagy kortárs rendezőnek állítottak monumentális emléket (emlékművet), mint Sergio Leone a Volt egyszer egy Amerikával (1984) vagy Francis Ford Coppola a Keresztapával. majd a Gengszterek klubjával (1985). Á nagy mozis szellemidézések a hőskor első napjával: 1920 január 17-én kezdődnek, amely a balsikerű szesztilalom bevezetéséről nevezetes. Az alkoholmegvonás kifejezetten előnyösen befolyásolta a szervezett bűnözés kiteljesedését. Az Amerikát hihetetlen gyorsasággal elöntő bűnhullám nyomában óriási hatalommal rendelkező szindikátusok alakultak meg, amelyeknek nemcsak arra futotta erejükből. hogy egymással és a rendőrséggel hadban álljanak, hanem arra is, hogy beépüljenek az államhatalomba. Nem csoda, ha ez a társadalmi „sztori” igen gyorsan helyet kért magának napi attrakcióival a filmvásznon is, miután megszállva tartotta a sajtó címoldalait. Ennek köszönhető, hogy már a hangosfilm első évtizedeiben kialakulhatott egy új műfaj: a gengszterfilm, amelynek fontos korabeli darabjai között tartja számon a filmtörténet például A sebhelyes arcút (1932). Ezeknek a produkcióknak a középpontjában többnyire At Capone élete áll, és a géppisztolyokra komponált „himnuszok” többnyire a géppisztolyok minden- hatóságáról szólnak. Nagyon fontosak a részletek is: elmaradhatatlan jelmeznek számítanak a kitűnően szabott csíkos öltönyök, a nyakkendők, a kamáslik, a hölgyek számára pedig a selymek és ékszerek. A filmek nem maradtak adósok a helyszínek: a csillogó mulatók és lebujok, bűntanyák, utcai csetepaték bemutatásával sem. A legritkább esetben próbálták azonban az akciók társadalmi mögötteseit, a bűn eredetét kutatni. A Keresztapa-széria sikerének titka, hogy a nagy elődökhöz hasonlóan (persze, mai ízléssel és mértékkel) érvényesíteni tudja a hősi, a romantikus pózt, amely kijárt annak a főhősnek, aki — valamiféle emberies. célok érdekében — szembeszállt a társadalommal és a törvényekkel. A hősi kor a negyvenes évek elejéig tartott. A nagybani bűnözés, persze, ezután nem számított ezen a tájon rosszul jövedelmező vállalkozásnak, de művelni egészen másként illett. A szervezett bűnözésnek semmi köze nem maradt a látványos erőszakkal, elegáns háttériparrá nőtte ki magát, amelyben a prostitúción és a szerencsejátékon kívül egyre nagyobb szerepet játszotta kábítószer. A hálózatban kulcspozíciót kaptak azok a vállalkozók, akik vállalták a pénzek tisztára mosását. Mint a moziból is tudható, a gengszterek bandái családi alapon szerveződtek, a legismertebb közülük természetesen olasz: a Cosa Nostra. A filmvászon sem maradt azonban érintetlen a változásoktól. A gengszterfilm mint műfaj nem került ugyan teljesen a süllyesztőbe, viszont egyre kisebb teret kapott. Hatalmas léptékű fejlődésnek indultak a rendőrfilmek, de- tektívfilmek és variánsaik. Nagy és kisebb rendezők vállalkozásaiként megjelentek az alapséma formabontó változatai (Bonnye és Clyde), parodizálásai (Borsalino) is. Bár a Keresztapa-sorozat harmadik darabját befejezve, Coppola úgy nyilatkozott, hogy nem lett folytatás, ez azonban nem jelenti azt, hogy lezárult a műfaj története. (károlyi)
