Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-19 / 65. szám

1991. március 19. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ AR FONTOS, DE CSAK AZ EGYIK SZEMPONT, A KÉSLEKEDÉS VISZONT SOKBA KERÜL Gondban az építőipar, pang a beruházási piac Az építkezések üteme erősen lelassult ma Magyarországon, s ez alól Bács-Kiskun megye sem kivétel. A lelassulásnál csak egy rosszabb van, a bizonytalanság. Ami szintén mindenütt jellemző­je nemcsak a tervezett, hanem a folyamatban lévő beruházások­nak is. Pang tehát a piac. De mi erről a szakembernek, Györgyi Károiynak, a Bácsber igazgatójának a véleménye? Valóban pang a beruházási piac? ■— Amikor elfogadom az értékelést, hogy valóban pang a piac, akkor a beruházási te­vékenység mellett az egész építőiparról általában is meg­állapíthatjuk ezt. A beruhá­zás ennek része. Ám a gondok keményen sújtják a tervezői, kivitelezői vonalat is. — Miből következik ez, csak a pénzhiányból? — Részben. Az átmeneti­ség, amelynek állapotában most vagyunk, s a gazdasági helyzet pénzszűkét is előidéz, amikor is egyik legkézenfek­vőbb „takarékossági” mód, hogy sokan lemondanak az egyébként szükséges felújítá­sokról. Ez később ugyan visz- szaüt, de ma nem kell rá fo­rintot kiadni. A másik ok vi­szont nem pénzügyi jellegű. Tavaly a tanácsi vezetés sok helyen és sok esetben már nem foglalt állást, a jelentő­sebb összegű beruházások kérdésében, mondván, meg­várj uk az új vezetést, és az új költségvetést. Ez odáig ment, hogy számos, korábban már megindított beruházás, fej­lesztési program megvalósítá­sa vagy lelassult vagy éppen szünetel. A tervező elkészíthe­ti — a megbízás alapján — a felmérési terveket, de neki, például saját munkájának ütemezéséhez is, tudnia kelle­ne, mikor folytathatja a kivi­teli tervvel. Sajnos, néha már ez sem látszik. Sőt, bizonyos munkákat tervezés közben le­állítanak. Ez pedig a kivitele­ző számára is gond. — Amit elmondott, úgy érzem, a gondok egyik ré­sze csak ... — Valóban, az új önkor­mányzatok sem tudtak azon­nal döntést hozni az eléjük kerülő ügyekben. Éppen mert késnek, hiányoznak megfele­lő jogszabályok, s a költség- vetési törvény és helyi pénz­ügyi terv nélkül pedig még a szükséges fejlesztésről sem le­het megalapozottan dönteni. Olyan problémákat most csak érintek, hogy az önkor­mányzat sem tudhatja, talán még ma sem, hogy milyen tu­lajdonnal rendelkezik. — Mindez azonban ke­véssé „vigasztalja” az építő­ipart ... — Nem is csodálom. A pi­ac élénküléséhez idő szüksé­ges. Jó esetben idén az első negyedév végére lehetnek döntések, ami azt jelenti, hogy az engedélyek beszerzé­se, a versenyeztetés stb. miatt a kivitelezés egy év múlva kezdődhet csak. — És milyen következ­ményekkel járhat ez a csú­szás? — Nemcsak az építőipari piac pangását okozza, hanem egy késői vagy későbbi döntés jelentősen megdrágítja a munkát is. Mivel az építőszer­vezeteknek fölös kapacitásai vannak, hajlandók a gyorsí­tásra. Például Kecskeméten a Vásárhelyi iskola bővítése ügyében — amelyhez a néme­tek 20 millió forinttal hozzá­járulnak —, ha kellő időben meghozzák a döntést, akkor az szeptember helyett márci­usra elkészülhet. Ez pedig nem mindegy, hiszen ha csak az inflációt és a kivitelezőnek az ebből adódó, indokolt ár­kockázati fedezetét vesszük, akkor egy ma 20 milliós mun­ka jövőre 8 millióval többe kerül. — És mi van azokkal a munkákkal, ahol nem az önkormányzat, nem a tele­pülés a megrendelő? — Részben minden építke­zés az önkormányzatok dön­tési jogkörében van. Például ingatlanvásárlásnál állásfog­lalás kell, hogy megvehető-e, és ha igen, milyen célra. A tulajdonviszonyok rende­zetlenek, ezért a döntések las­súak. Amíg pedig egy vállal­kozó nem tudja, hogy övé-e a telek, addig nem kezdi el a beruházást. — És a saját területtel rendelkező vállalatok, tsz- ek? — Ott is visszafogja a tö­rekvéseket a bizonytalanság. Nem tudni, milyen elvek sze­rint zajlik majd le a privatizá­ció. Építsen-e a cég magának új létesítményt, vagy sem. Ez persze csakis akkor kérdés, ha a termelésre biztos piaca van. Ám a tulajdonviszonyok rendezetlensége akkor is halo­gatáshoz vezet, ha megvan a szükséges pénz. — Ezek szerint akkor az építőiparban senkinek sincs munkája? — Vannak a tavaly szerző­désben rögzített munkák, ap­róbb átalakítások, halasztha­tatlan felújítások, korszerűsí­tések. (De míg a fűtési rend­szert mondjuk kicserélik, az épület festését már elhagy­ják.) Ám ezek csak a kapaci­tások egy részét kötik le, a munkaerő kis részét foglal­koztatják. Vannak cégek, Kecskemétről is, amelyek Bu­dapesten vagy másutt még ta­lálnak munkát, s próbálják túlélni ezt az időszakot. — Akkor most lehet vá- logátni a kivitelezők, a ter­vezők, a beruházók között. Erre vártunk, hogy ne a megrendelő legyen kiszol­gáltatva! Ez talán még ár­csökkenést is eredményez­het? — Verseny az valóban van, ebből azonban még nem kö­vetkezik, hogy lejjebb men­nek az árak. Az építőipar ugyanis a legszélesebb skálán dolgozik, a sötétítőfüggöny­től a kavicsig sokféle anyagot felhasznál. S amikor bárki bármit tetszőleges mértékben drágábban adhat, én nem bí­zom az árcsökkenésben, a vállalási árak nem lehetnek lényegesen kisebbek. — Akkor ez egy olyan sajátos piac, ahol verseny csak egy bizonyos szinttől fölfelé lehetséges. Kell-e akkor egyáltalán? — Hadd válaszoljak erre részletesebben. Egyrészt ered­mény az, hogy szabadabbá vált a pálya, sok cég egyfajta komplexitásra törekszik, ter­vez, lebonyolít, kivitelez. így például a beruházási, szerve­zési tevékenységért is meg kell küzdeni a piacon. Hogy a Bácsbernél maradjak egy pél­da erejéig: fokozatosan le­épült az az automatizmus, amely révén a Beruházási Vállalatot egyszerűen kijelöl­ték egy-egy munka szervezé­sére. Ma itt is verseny van, s mi abban bízunk, hogy ahol közmegelégedésre dolgoz­tunk, onnan máskor is meg­keresnek bennünket. Ugyan­akkor új elemekkel, a nem ha­gyományos tevékenységgel is igyekszünk megjelenni a pia­con. Ehhez nélkülözhetetlen az információ, majd annak birtokában a kockázatválla­lás: ami egy döntés-előkészí­téshez szükséges dokumentá­ció elkészítését jelenti. Tesz- szük ezt abban a reményben, hogy majd a munka is a mi­énk lesz. És minden kis dolog­ra rá kell mozdulni. — Visszatérve még az eredeti kérdéshez, milyen piac is az, ahol az árak csak fölfelé mozoghatnak? — Ma nem minden az ár. Az csak egy szempont. Fon­tos, de nem mindenható. Leg­alábbis ez az én nézetem. Bomlóban van a régi kapcso­latrendszer, ami egy-egy munka elnyerésekor számí­tott, helyette referenciák kel­lenek. Egy versenykiírásra több ajánlat is érkezik. És — ezt a véleményemet már többször hangsúlyoztam, s úgy érzem támogatják is — ha a pályázati feltételnek megfelel, és jó a referenciája, jó ajánlatot tud adni vállalko­zásban, árban, de csak akkor, ebben az esetben biztosítsák a helyi, a településen dolgozó kivitelezők, tervezők elsőbb­ségét. Azt ugyanis nem kell részletezni, számolni vele an­nál inkább, hogy egy helyi munkaszervezet döntően helybéli lakosokat foglalkoz­tat. Ha tehát azok dolgoznak, akkor nem jelentkeznek az önkormányzatnál segélyért, nem szaporítják az amúgy is súlyos foglalkoztatási gondo­kat. Ilyen összefüggésben azt hiszem még érthetőbb, miért mondtam azt, hogy az ár csak az egyik szempont. Váczi Tamás BOMBÁZTÁK A NEMZETI PARKOT Lehangoló az ország környezeti mérlege CSAK A KISKUNSÁGBAN 1100 HEKTÁR ERDŐ ÉGETT LE Hazánk környezeti állapota a kelet­európai átlaghoz mérve közepesnek te­kinthető — állapította meg Keresztes K. Sándor miniszter, az MDF országos kör­nyezetügyi konferenciáján tartott meg­nyitó beszédében. Ám ez a kelet-európai átlag, sajnos, nagyon súlyos környezeti pusztulást takar, amit az egymást követő felszólalók megdöbbentő tényekkel iga­zoltak. Energiafelhasználásunk bűnösen pa­zarló. Az alapanyagipar a rendelkezé­sünkre álló energia 66 százalékát használ­ja el, de a nemzeti jövedelem megtermelé­séből csak 17 százalékkal veszi ki a részét. Az energia előállításához szükséges anya­gok túlnyomó többségét külföldről hoz­zuk be, ráadásul az import kilenctized része — egészen a közelmúltig — a Szov­jetunióból származott. Ilyen mértékű gazdasági kiszolgáltatottság esetén nehéz beszélni az ország politikai függetlenségé­ről. A súlyos társadalmi és külpolitikai konfliktusok árán, de végül is leállított bősi építkezés egymilliárd, az elhibázott- sága folytán magától is kudarcba fúlt Eo­cén-program félmilliárd dollárjába került az országnak. Magyarországon ma az egy főre jutó villamosenergia-felhaszná- lás 4000 kW/ó évente, a nemzeti jövede­lem pedig 3800 dollár. A nagyjából ha­sonló gazdasági adottságú É)ániában 1976-ban ugyanennyi energiát használtak fel, ám a nemzeti jövedelem átlaga ott 9000 dollár volt! Környezeti bajaink megoldásával egyedül nem birkózhatunk meg. A Kár­pát-medence ökológiai állapota szorosan összefügg az egymással szomszédos or­szágok tevékenységével. Kapcsolatainkat ugyanakkor kölcsönösen terheli az el­múlt kétszáz év összes tévedése. A nem­zetközi együttműködés normái szigorod­nak, politikai kijelentések helyett jogi szempontok kerülnek előtérbe a környe­zetvédelemben is. Ám, sajnos, ez sem je­lent valódi megoldást, hiszen a világon a környezetvédelmi jogszabályok 90 száza­lékát egyszerűen nem hajtják végre. Mi sem vagyunk kivételek. A környe­zetjog nálunk sem egyenrangú a „klasszi­kus” jogágakkal, szabályait — régtől be­idegzett szemlélettel — alacsonyabb érté­kűként kezelik. Betetőzi ezt, hogy a mai haszoncentrikus gazdasági szerkezetvál­tás önmagában is hátráltatja a természeti értékek érvényesülését. A magyar termé­szetvédelem az állandó átszervezések nyűgét viseli. Érthető tehát, ha jelenleg csak kívánságként fogalmazódik meg: rendeljenek el privatizációs tilalmat a vé­delem alatt álló területekre. Óvni kellene a természeti értékeket az önkormányza­tok pillanatnyi érdekei ellen is. A szovjet csapatok ittlétével, tevékeny­ségével összefüggésbe hozható környezeti károk adatai ma még részben sem kerül­tek nyilvánosságra. A kivonulásról szóló tárgyalások elején e károk létezését sem akarták elismerni, ezért kezdtek magyar szakemberekből álló csoportok részletes vizsgálatokat szerte az országban. Ma már az állapot közös felmérését elfogadja a szovjet fél is és a kormány eltökélt szán­déka, hogy a teljes kárigényét érvényesít­se. Zala megyében, Sármelléken először a rendőrség folytatott vizsgálatot a soroza­tos „kútmérgezések” ügyében. A kutak­ból felhúzott víz ugyanis tűzveszélyes volt, meg lehetett gyújtani. Csak később derült ki, hogy a szétrozsdált, védelmi berendezések nélkül épített szovjet üzem- anyagtárolókból elszivárgó kerozin jelent meg a talajvízben. Üzemanyagszennye­zést találtak Vácott is, a felső talajréte­gekben. A Kiskunsági Nemzeti Park területén három szovjet katonai terület volt. A bombázási és tüzérségi lőgyakorlatok következtében összesen 1100 hektár erdő égett le és több száz hektáron még a ter­mőtalaj is elpusztult. Összehasonlító nemzetközi adatok szerint a természetvé­delmi területek egy hektárjának becsült eszmei értéke egymillió forintra tehető. Ennek alapján a kár :— csak ezen az egy helyen — több száz millió forint is lehet. Arról pedig akkor még nem is beszéltünk, hogy a gyakorlóterek többségének helyén már évtizedek óta jól hasznosítható erdő állhatna, hiszen Veszprém környékén például a fásítást már a harmincas évek végén elhatározták. Ám ez természetesen mindeddig lehetetlen volt. KÖNYVESPOLC A Tankönyvkiadó újdonságaiból A felsőoktatási intézményekbe készülő középiskolások felvételi vizsgára történő felkészülését hiva­tott segíteni Radnai Gyula Felvételi fizikából című könyve. Tíz év felvé­teli feladatait tartalmazza a kötet, a hazai felsőoktatási intézmények és a külföldi egyetemekre jelentke­zők feladatsorait összegyűjtve. A megoldások jól illusztrált és ért­hető magyarázataival segítik a diá­kokat, fokozatosan növeli a felvé­teli vizsgára készülők önbizalmát. erősíti meggyőződésüket, hogy meg tudják oldani a felvételi fel­adatokat. A kötet tartalmazza a felvételi lebonyolításával, a pont­számok értékével kapcsolatos főbb tudnivalókat, sorra veszi az aján­lott és kötelező olvasmányokat is, de rövid időre kalauz is a fizika történetében, a legjelesebb hazai és külföldi fizikusok, kutatási terüle­tük bemutatásával. Tizenharmadik kiadásban jelent meg dr. Haán György, dr. Pong­nyelveketNctétft | Pongrác* § Simonná « Radnai Gyula Fe vételi fizikából Német « nyelvkönyv m « rácz Judit és Simon Józsefné Né­met nyelvkönyve a Tanuljunk nyel­veket sorozatban. Hatékony, a ké­sőbbiek során audiovizuális anya­gokkal is kiegészített, korszerű ha­zai segédeszközt kíván a kiadó az idegen nyelvet egyénileg vagy cso­portosan tanuló felnőtteknek kéz­be adni a sorozattal. A most meg­jelent kezdő kötet 1200—1300, a hamarosan boltba kerülő haladó könyv 1500, elsősorban gyakori­ság alapján kiválasztott lexikai egységet tartalmaz, ezek beszédszi­tuációit és a nyelvtant. (Igen sok nyelvkönyv jelenik meg napjaink­ban; kitűnő kiadásokat vesznek át a hazai kiadók, de azok többsége egyéni tanulásra nem alkalmas, mert nem készül hozzá magyar ki­egészítő.) A Tankönyvkiadó kezdő német nyelvkönyve magyar nyelven ma­gyarázza el a nyelvtani szabályo­kat, gyakorlattal, tematikus fel­adatokkal segíti a tanultak rögzíté­sét. A nyelvtani feladatok megol­dását könnyen ellenőrizheti a ta­nuló, hisz a könyv végén megtalál­ja a megoldásokat is. A kötetet német—magyar szószedet zárja. k. m.

Next

/
Thumbnails
Contents