Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-19 / 65. szám
1991. március 19. • PETŐFI NÉPE • 3 KATONA TAMÁS KÜLPOLITIKÁNK ALAPELVEIRŐL „Eszméket és gondolatokat Nyugatról várunk” A KORMÁNY ÉS AZ ÓNKORMÁNYZATOK Fél évig dolgozott a kecskeméti városháza épületében Katona Tamás, de csak a közelmúltban gyönyörködött először a díszterem történelmi arcképcsarnokában. Meglepve tapasztalná a változásokat, ha 1952-ben mint pályakezdő könyvtáros megcsodálhatta volna a szecessziós nagytermet. A lemeszelt fehér folt alól kibújt a korona fejére illesztésére váró Ferenc József. Régi-új címer fénylik az átmeneti csillagos helyett. ezért fontos az új elveken alapuló, kölcsönösen jóindulatú kapcsolatok kiépítése. „Jól tettük, amikor a választások után ellenálltunk bizonyos körök nyomásának és nem léptünk ki egyoldalúan a Varsói Szerződés katonai szervezetéből. Időszerűtlenségéről igyekeztünk meggyőzni más országokat. Megértésre találtunk előbb a Cseh és Szlovák Köztársaságban, a románoknál, a lengyeleknél. Végül valamennyi tagállam együtt mondta ki a testület feloszlatását. Sajnos, a szomszédos országok belső folyamatai nehezítik a konkrét ügyek elintézését. A Szovjetunióban maguk sem tudják, hogy mihez van joguk a köztársaságoknak, a vállalatoknak, mire Moszkvának. A szlovák kormány rossz néven veszi, ha felfogásuk szerint kizárólag retjük tartozó ügyekről Prágában is konzultálunk, de ugyanígy nehéz kitapogatni, hogy miben érez kizárólagos illetékességet a központi kormányzat.” Könyvtárosként Kecskeméten Az éppen akkoriban megyeivé formálódó volt városi könyvtár helyettes vezetőjét ismerős épületek — az Újkollégium, a Cifrapalota, a volt zsinagóga, a bíróság — kalauzolnák Rákóczi úti valamikori albérletéhez. A politikus elfoglalt ember, nincs ideje emlékidéző sétákra. A Magyar Demokrata Fórum meghívására a megyeszékhelyre látogató diplomatával csak néhány szót válthattam az óvótól az igazgatói székbe penderített volt főnökéről, egykori munkatársairól, az 1956 őszén eltévedt golyótól meghalt szállásadójáról. Illetlenség volna megvárakoztatni a sok ezer kilométeres távol-keleti útjáról hazatért államtitkárral találkozni óhajtó kecskemétieket. Az előadó történészi tekintélye, az állami ünnep képviselő- házi vitája, március tizenötödike közelsége indokolta a polgári demokratikus forradalom és a szabadságharc felidézését a külpolitikai tájékoztatás előtt. „Ez volt a világ utolsó tisztességes forradalma. Átformálta az egész társadalmat.” Katona Tamás — aki „minden idők legjobb kormányának" nevezte az első független magyar kabinetet — gyakorlati okokból is szívesen jivette,.yolna, ha a múlt, századin történelmi fordulatra szavazott volna az állami ünnepet választó parlament. Méltatta a továbbiakban Szent István jelentőségét: „Nagy érdeme, hogy elsőként fordult Nyugat felé, nemzetünket ő kapcsolta a keresztény Európához.” Stabilitás és tőkebefektetés A Németh-kormány külpolitikai törekvéseinek elismerése után tért vissza első királyunkhoz. „Hozzá hasonlóan eszméket és gondolatokat mi is a Nyugattól várunk.” Nyomatékosan hozzátette: „nem feledkezünk meg földrajzi helyzetünkről, a történelmi, gazdasági realitásokról". A térség stabilitása a nyugati tőkebefektetések miatt is fontos — hangoztatta —, mert nagyvállalatok a szovjet piac könnyebb elérhetősége miatt hoznak ide pénzt. Éppen Moszkvai visszarendeződés ? A tájékoztatót követően többen kérdezték: felkészült-e a kormányzat az esetleges moszkvai visszarendeződésre, a szovjet csapatkivonások leállítására? Az államtitkár így válaszolt: „A politikában semmi sem zárható kj; de alißlia, valószjnű- siÚiétő ‘gyökeres, a már aláír!' egyezményeket megkérdőjelező változás. Természetesen a hozzánk hasonló kis nemzeteknek minden eshetőséggel számolni kell." A „kis nemzetekre” a kuvaiti háborúval kapcsolatosan is utalt az államtitkár. „Bizonyítanunk kellett: elfogadhatatlan számunkra a kis nemzeteket leigázó bármiféle beavatkozás." Már későre járt, amikor előzetes megbeszélésünk értelmében leülhettünk rövid interjú készítésére. Láttam, az előadói emelvény előtt élénken tárgyalt ön- kormányzati képviselőkkel. — Az önkormányzat anyagi gondjairól tájékoztattak. Kevesellték az oktatási intézmények támogatását. Nyilvánvaló, hogy több kellene, de ennyi jut. Sajnos, az is előfordult . hogy másra költötték el az ilyen célokra átutalt pénzt. Bármennyire is keserves, de be kell látni, hogy az ország fizetőképessége, gazdasági biztonsága igen fontos ön- kormányzati érdek is. Elviselhetetlen helyzetbe kerülnének, ha összeomlana az elmúlt évtizedekben tönkretett gazdaság. — Bizonyos szolgáltatásokat minden körülmények között elvár a lakosság. Mivel nemszeretem ügyekben olykor késve és pontatlanul nyilatkozik a kormány, könnyen terjedhetnek téves vagy rosszindulatú vélekedések. A miniszter „elfoglaltsága- Éppen a mai kormányülésen tették felelőssé a politikai államtitkárokat a készülő döntések előzetes ismertetéséért, a vélemények szélesebb körű megismeréséért, a lakossági, a sajtó- kapcsolatok javításáért. Fel kellett ismernünk, hogy a kormányról kialakult képet nemcsak intézkedései formálják, hanem a sajtó is. Várhatóan néhány héten belül megjelenik egy, a kormányhoz közelálló napilap.- Ebben hitelesebbet, többet olvashatunk olyan ügyekről is, mint például a magyar—román külügyminiszteri találkozó elhalasztása?- Fontosnak tartjuk a magyar—román kapcsolatok javítását. A közeledés minden lehetséges alkalmát kihasználjuk. Jó kapcsolat alakult ki Für Lajos miniszter és román kollégája között. Kölcsönösen előnyös szerződést írt alá nemrégiben a magyar és a román oktatásügy irányítója. Sajnos, a külügyek bukaresti vezetője eddig nem adta jelét közeledési szándékának. Sőt. . . Formális kézfogásnak nincs értelme. — Az ilyen találkozások valóban többet ártanak, mint használnak, de csak azok tudták, hogy mit jelent valójában külügyminiszterünk elutasitó „nagy elfoglaltsága", akik tudnak a sorok között olvasni, tájékozottabbak a diplomácia nyelvezetében. Egyetért azzal, hogy jó döntéseket is beárnyékolnak félremagyarázható, féligazságokat tartalmazó nyilatkozatok?- A külügynek is voltak efféle gondjai.- Hálásabb feladatokat is el tud képzelni, mint ilyen — esetenként miniszteri - - elszólások tisztázása, kimagyarázása? — Jobban kellene vigyázni, hogy nem eléggé átgondolt kijelentések ne veszélyeztessék külpolitikánk hitem szerint valós sikereit, ne rontsák minisztériumunk megítélését. Szerencsére — tapasztalhattam most a Távol-Keleten is — külföldön jobb a hírünk, megőriztük az elmúlt években kialakult tekintélyünket. Heltai Nándor A MUNKAALKALOM IS ÉRTÉK! Lesz-e népszavazás Kecelen? Egyes képviselők szédülnek a Pintér-toronytól Pintér sem lehet próféta? címmel lapunk március 4-ei számában arról írtunk, hogy a keceli gyáros és a helyi önkormányzat nem tud egyezségre jutni egy telek árát illetően, amelyre a vállalkozónak étte- rem-szálloda-bevásárlóközpont létesítéséhez lenne szüksége. Azóta — március 11-én — Pintér József személyesen ismertette a vezető testület ülésén tervét, amelynek megvalósításával helybéliek százai juthatnának majd munkához. Azonban megállapodás nincs, bár az önkormányzat engedett az árból, most már csak 130 forintot kérne a porta négyzetméteréért. Korábban a tulajdonjog bejegyzéséhez csak akkor járultak volna hozzá, amikor a beruházás már láthatóan, kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy Pintér József valóban arra a célra használja a telket, amire megvásárolta ... (Vajon miért ez a bizalmatlanság? Talán az európai színvonalú, munkával több évre előre biztosított gyár egy alkotásra képtelen ember műve?!) Most ezt már nem szabták feltételül, vásárlás esetén azonnal bejegyezhetnék a területet Pintér József tulajdonának. (Nagy kegy ám ez valakivel szemben, aki kifizeti a vételárat!) A helybeli, Kopogtató című újság márciusi számának véleményeket tükröztető-ütköztetö összeállítása azt mutatja, a lakosság többsége amellett van, hogy adják Pintérnek a telket, amennyiért kéri vagy akár ingyen, hiszen a munkahelyteremtés közérdek. Utcán megszólított emberek is ezt erősítették meg. (Manapság már azt a céget is meg kell becsülni, amelyik nem küldi el a dolgozók felét, hát még, aki új munkalehetőséget kínál érvelt Vörös János nyugdíjas. Ő az irigységre vezette vissza a huzavonát, amiként mások is. Úgy látszik, az ön- kormányzat egyes képviselői szédülnek a toronytól — mondta. Egy idősebb férfi azonban azt állította, nem is a Pintéré a Pintér Művek, nincs annak abban pénze, hisz a családjának se nagyon volt semmije, talán egy hold földje. Japánok vagy németek adták rá a pénzt, jó lesz vigyázni, hogy Pintér el ne adósítsa majd végül a falut...) Mintha ez utóbbihoz hasonló éleslátást nem egészen tudnák Kecelen kívül rekeszteni az önkormányzat tanácskozóterméből. Mert tény ugyan, hogy engedtek az árból, de . . . Arra nem gondoltak, hogy az alku tulajdonképpen három (esetleg ennél is több) résztvevős: az önkormányzat (130-at kér). Pintér József (50-et ajánl) és más helység vagy helységek (amelyek ingyen adnának helyet a toronynak). A gyáros lokálpatrióta ugyan, de üzletember is, és a piac az ő szemében nem zárul le Kecel szélén — látja a kedvezőbb ajánlatot, az ingyentelket is. Ehhez képest sok a 130 forint. No és még valami, az ügylet lényege: vajon a munkaalkalom érték-e egy település lakói számára? Pintér József ezt adná még az általa kínált áron felül. Vajon ma, amikor a munkanélküliség további növekedésével kell számolni, nem érték a munkaalkalom? Nem olyan guruló forint, amit már ma elkölthet az önkormányzat de a lakosság számára érték, s az emberek többsége a lelekügynek ezt a részét reálisabban ítéli meg, mint a képviselők. * „Nem lesz-e nevetséges, hogy valamelyik környékbeli településen épül Pintér József újabb létesítménye, mivel Kecelen nem kapott hozzá megfelelő támogatást — ez alatt a terület ingyen vagy alacsony áron való eladását értem. Mivel tudnák indokolni ezt a felelőtlen döntést?” — A kérdés a helybéli újság márciusi számában olvasható, egy hozzászóló tollából. Lehet, hogy népszavazással dönt végül Kecel lakossága? Úgy hírlik, most ennek érdekében gyűlnek az aláírások miután az önkormányzat saját berkén belül ezt a javaslatot már elvetette. A. Tóth Sándor Rendelet a büntetőeljárás során keletkezett iratok másolatának adásáról Az igazságügy-miniszter és a belügyminiszter közelmúltban hatályba lépett együttes rendeleté alapján annak a hatóságnak, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van, nem hiteles, illetve külön kérelemre hiteles másolatot kell adnia a terhelt, a védő, a törvényes képviselő, a sértett és az egyéb érdekelt kérésére. A nyomozás befejezéséig a másolat kérésére jogosultak csak olyan nyomozási cselekményről készült iratról kaphatnak másolatot, amelyen jelen lehettek. Nem adható másolat többek között az államtitkot, illetőleg szolgálati titkot tartalmazó iratról. A másolatért — az illetékről szóló törvényben meghatározottak szerint — az illetéket meghatározott összegű illetékbélyeggel kell megfizetni. TÉPKEDTEK, MORZSOLGATTAK, PIPÁZTAK Rekord nem dőlt, de ... Egyéniben Kocsis Ferenc (Kapos Pipa Klub), csapatban az Arany füst Klub (Budapest) szerezte meg a győzelmet a szombati pipaszívó versenyen, amelyet a nagykőrösi Cifra csárdában rendeztek meg. Szinte hallom a kérdést: vajon miért is fontos annyira egy kétségtelenül káros szenvedély, hogy viszonylag rövid idő alatt két írás is foglalkozik ezzel? Hiszen a dohányzás, azon belül is a pipázás egészségügyi szakemberek által ezerszer elátkozott bűn ... De nem jobb, — kérdezem — hogy komoly emberek abban versengenek, ki tudja hosszabb ideig füstölögtetni pipáját, mintha — mondjuk — szeszt vedelnének ehelyett? Nekem ugyanis szent meggyőződésem, hogy ha valakik arra fordítják szabad idejüket, hogy kéthetente-havonta klubokban találkozzanak, a pipázásról beszélgessenek, szabályokat alkossanak és azok betartásával versenyeket rendezzenek, ott már nem is annyira a dohányzás a fontos (a dohány az igen!), mint inkább egyfajta, még annyira különösnek vélhető szokásrendszere, ami — ebben a megközelítésben — igenis kulturális kincsnek számítható. Budapesten, Kaposvárott, s az ország más városaiban is komoly (pipa)klubélet folyik, teljesen önszervező alapon ... S most Nagykőrösre jöttek a vállalkozó(bb) szelleműek, hogy versenyen mérjék össze tudományukat. Harmincegy pipás ülte körül a Cifra csárda piros termének asztalát, s várta a zsűri jelzését. Erre bontották ki a vászonzacskót, s vizsgálták meg a dohányt (a debreceni Dohánykutató licenctermékét, a hollandiai receptúra alapján készülő Clan-t osztották ki). Amit ezt követően műveltek a pipával majd a dohánnyal, oldalakon keresztül lehetne sorolni, de soha nem érnék a végére, hiszen ahány versenyző, annyi technika. A vadonatúj pipa füstjáratának kitisztítása ugyebár természetes dolog. A dohányt sokan apró szálakra tépkedték, tenyerük között még apróbb részecskékre morzsolták, míg mások szálanként tömködték az egyforma pipákba. Ez is az időtartam-pipázás egyik fontos szabálya: nem az otthoni, kedvenc, bejáratott szerszámmal lehet versenyezni, hanem a verseny színhelyén kiosztott vadonáns — a NEFAG nagykőrösi pipagyárának munkáját dicsérő — pipával... A szigorú zsűri félpercenként közölte az eltelt időt, s bizony, az öt perc a versenyzőknek éppenhogy elegendő volt a megtöméshez. A rágyújtás művészetét egy perc alatt kellett abszolválni, s .ezt követően csak az óra volt ellenfél .. . Volt, akinek nem volt szerencséje, egy perc alatt kiesett, a győztes sem ért el különösebb rekordot, mindössze egy óra hat másodpercig füstölgőn pipája, a legjobb női versenyző (mert hölgyek is indultak, méghozzá öten!) negyven percig bírta . . . Kiosztották a díjakat Nagykőrös önkormányzata 10 ezer forintos különdíjjal jutalmazta az első helyezett Aranyfüst Pipaklub versenyzőit — s a szervezők azon kezdtek gondolkodni, amíg a csárda kiváló vacsorájára vártak, hogy hagyománnyá nemesítik a nagykőrösi pipaszívó versenyt. ^ y Kecskemét 1991-ben (is)! Összhang. Melyik az igazi' • Egy „hangulatos” hét vége emlékei... (Stra- szer András felvételei)