Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-19 / 65. szám

1991. március 19. • PETŐFI NÉPE • 3 KATONA TAMÁS KÜLPOLITIKÁNK ALAPELVEIRŐL „Eszméket és gondolatokat Nyugatról várunk” A KORMÁNY ÉS AZ ÓNKORMÁNYZATOK Fél évig dolgozott a kecskeméti városháza épületében Katona Ta­más, de csak a közelmúltban gyönyörködött először a díszterem törté­nelmi arcképcsarnokában. Meglepve tapasztalná a változásokat, ha 1952-ben mint pályakezdő könyvtáros megcsodálhatta volna a sze­cessziós nagytermet. A lemeszelt fehér folt alól kibújt a korona fejére illesztésére váró Ferenc József. Régi-új címer fénylik az átmeneti csillagos helyett. ezért fontos az új elveken ala­puló, kölcsönösen jóindulatú kapcsolatok kiépítése. „Jól tet­tük, amikor a választások után ellenálltunk bizonyos körök nyomásának és nem léptünk ki egyoldalúan a Varsói Szerződés katonai szervezetéből. Idősze­rűtlenségéről igyekeztünk meg­győzni más országokat. Megér­tésre találtunk előbb a Cseh és Szlovák Köztársaságban, a ro­mánoknál, a lengyeleknél. Végül valamennyi tagállam együtt mondta ki a testület feloszlatá­sát. Sajnos, a szomszédos orszá­gok belső folyamatai nehezítik a konkrét ügyek elintézését. A Szovjetunióban maguk sem tudják, hogy mihez van joguk a köztársaságoknak, a vállalatok­nak, mire Moszkvának. A szlo­vák kormány rossz néven veszi, ha felfogásuk szerint kizárólag retjük tartozó ügyekről Prágá­ban is konzultálunk, de ugyan­így nehéz kitapogatni, hogy mi­ben érez kizárólagos illetékessé­get a központi kormányzat.” Könyvtárosként Kecskeméten Az éppen akkoriban megyei­vé formálódó volt városi könyvtár helyettes vezetőjét is­merős épületek — az Újkollégi­um, a Cifrapalota, a volt zsina­góga, a bíróság — kalauzolnák Rákóczi úti valamikori albérle­téhez. A politikus elfoglalt ember, nincs ideje emlékidéző sétákra. A Magyar Demokrata Fórum meghívására a megyeszékhely­re látogató diplomatával csak néhány szót válthattam az óvó­tól az igazgatói székbe penderí­tett volt főnökéről, egykori munkatársairól, az 1956 őszén eltévedt golyótól meghalt szál­lásadójáról. Illetlenség volna megvárakoztatni a sok ezer ki­lométeres távol-keleti útjáról hazatért államtitkárral talál­kozni óhajtó kecskemétieket. Az előadó történészi tekinté­lye, az állami ünnep képviselő- házi vitája, március tizenötödi­ke közelsége indokolta a polgá­ri demokratikus forradalom és a szabadságharc felidézését a külpolitikai tájékoztatás előtt. „Ez volt a világ utolsó tisztes­séges forradalma. Átformálta az egész társadalmat.” Katona Ta­más — aki „minden idők legjobb kormányának" nevezte az első független magyar kabinetet — gyakorlati okokból is szívesen jivette,.yolna, ha a múlt, századin történelmi fordulatra szavazott volna az állami ünnepet válasz­tó parlament. Méltatta a továb­biakban Szent István jelentősé­gét: „Nagy érdeme, hogy első­ként fordult Nyugat felé, nemze­tünket ő kapcsolta a keresztény Európához.” Stabilitás és tőkebefektetés A Németh-kormány külpoli­tikai törekvéseinek elismerése után tért vissza első királyunk­hoz. „Hozzá hasonlóan eszmé­ket és gondolatokat mi is a Nyu­gattól várunk.” Nyomatékosan hozzátette: „nem feledkezünk meg földrajzi helyzetünkről, a történelmi, gazdasági realitá­sokról". A térség stabilitása a nyugati tőkebefektetések miatt is fontos — hangoztatta —, mert nagyvállalatok a szovjet piac könnyebb elérhetősége mi­att hoznak ide pénzt. Éppen Moszkvai visszarendeződés ? A tájékoztatót követően töb­ben kérdezték: felkészült-e a kormányzat az esetleges moszkvai visszarendeződésre, a szovjet csapatkivonások leállí­tására? Az államtitkár így vála­szolt: „A politikában semmi sem zárható kj; de alißlia, valószjnű- siÚiétő ‘gyökeres, a már aláír!' egyezményeket megkérdőjelező változás. Természetesen a hoz­zánk hasonló kis nemzeteknek minden eshetőséggel számolni kell." A „kis nemzetekre” a ku­vaiti háborúval kapcsolatosan is utalt az államtitkár. „Bizo­nyítanunk kellett: elfogadhatat­lan számunkra a kis nemzeteket leigázó bármiféle beavatkozás." Már későre járt, amikor elő­zetes megbeszélésünk értelmé­ben leülhettünk rövid interjú készítésére. Láttam, az előadói emel­vény előtt élénken tárgyalt ön- kormányzati képviselőkkel. — Az önkormányzat anyagi gondjairól tájékoztattak. Keve­sellték az oktatási intézmények támogatását. Nyilvánvaló, hogy több kellene, de ennyi jut. Saj­nos, az is előfordult . hogy másra költötték el az ilyen célokra át­utalt pénzt. Bármennyire is ke­serves, de be kell látni, hogy az ország fizetőképessége, gazda­sági biztonsága igen fontos ön- kormányzati érdek is. Elviselhe­tetlen helyzetbe kerülnének, ha összeomlana az elmúlt évtize­dekben tönkretett gazdaság. — Bizonyos szolgáltatásokat minden körülmények között el­vár a lakosság. Mivel nemszere­tem ügyekben olykor késve és pontatlanul nyilatkozik a kor­mány, könnyen terjedhetnek té­ves vagy rosszindulatú véleke­dések. A miniszter „elfoglaltsága- Éppen a mai kormányülé­sen tették felelőssé a politikai államtitkárokat a készülő dön­tések előzetes ismertetéséért, a vélemények szélesebb körű meg­ismeréséért, a lakossági, a sajtó- kapcsolatok javításáért. Fel kel­lett ismernünk, hogy a kormány­ról kialakult képet nemcsak in­tézkedései formálják, hanem a sajtó is. Várhatóan néhány héten belül megjelenik egy, a kor­mányhoz közelálló napilap.- Ebben hitelesebbet, töb­bet olvashatunk olyan ügyekről is, mint például a magyar—ro­mán külügyminiszteri találkozó elhalasztása?- Fontosnak tartjuk a ma­gyar—román kapcsolatok javí­tását. A közeledés minden lehet­séges alkalmát kihasználjuk. Jó kapcsolat alakult ki Für Lajos miniszter és román kollégája kö­zött. Kölcsönösen előnyös szer­ződést írt alá nemrégiben a ma­gyar és a román oktatásügy irá­nyítója. Sajnos, a külügyek bu­karesti vezetője eddig nem adta jelét közeledési szándékának. Sőt. . . Formális kézfogásnak nincs értelme. — Az ilyen találkozások va­lóban többet ártanak, mint használnak, de csak azok tud­ták, hogy mit jelent valójában külügyminiszterünk elutasitó „nagy elfoglaltsága", akik tud­nak a sorok között olvasni, tá­jékozottabbak a diplomácia nyelvezetében. Egyetért azzal, hogy jó döntéseket is beárnyé­kolnak félremagyarázható, fél­igazságokat tartalmazó nyilat­kozatok?- A külügynek is voltak effé­le gondjai.- Hálásabb feladatokat is el tud képzelni, mint ilyen — ese­tenként miniszteri - - elszólások tisztázása, kimagyarázása? — Jobban kellene vigyázni, hogy nem eléggé átgondolt kije­lentések ne veszélyeztessék kül­politikánk hitem szerint valós si­kereit, ne rontsák minisztériu­munk megítélését. Szerencsére — tapasztalhattam most a Tá­vol-Keleten is — külföldön jobb a hírünk, megőriztük az elmúlt években kialakult tekintélyün­ket. Heltai Nándor A MUNKAALKALOM IS ÉRTÉK! Lesz-e népszavazás Kecelen? Egyes képviselők szédülnek a Pintér-toronytól Pintér sem lehet próféta? címmel lapunk március 4-ei számában arról írtunk, hogy a keceli gyáros és a helyi önkormányzat nem tud egyezségre jutni egy telek árát illetően, amelyre a vállalkozónak étte- rem-szálloda-bevásárlóközpont létesítéséhez lenne szüksége. Azóta — március 11-én — Pintér József személyesen ismertette a vezető testület ülésén ter­vét, amelynek megvalósításával helybéliek százai juthatnának majd munkához. Azonban megállapodás nincs, bár az önkor­mányzat engedett az árból, most már csak 130 forintot kérne a porta négyzetméteréért. Koráb­ban a tulajdonjog bejegyzéséhez csak akkor járul­tak volna hozzá, amikor a beruházás már látható­an, kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy Pintér József valóban arra a célra használja a telket, amire meg­vásárolta ... (Vajon miért ez a bizalmatlanság? Talán az európai színvonalú, munkával több évre előre biztosított gyár egy alkotásra képtelen ember műve?!) Most ezt már nem szabták feltételül, vá­sárlás esetén azonnal bejegyezhetnék a területet Pintér József tulajdonának. (Nagy kegy ám ez va­lakivel szemben, aki kifizeti a vételárat!) A helybeli, Kopogtató című újság márciusi szá­mának véleményeket tükröztető-ütköztetö össze­állítása azt mutatja, a lakosság többsége amellett van, hogy adják Pintérnek a telket, amennyiért kéri vagy akár ingyen, hiszen a munkahelyteremtés közérdek. Utcán megszólított emberek is ezt erősí­tették meg. (Manapság már azt a céget is meg kell becsülni, amelyik nem küldi el a dolgozók felét, hát még, aki új munkalehetőséget kínál érvelt Vörös János nyugdíjas. Ő az irigységre vezette vissza a huzavonát, amiként mások is. Úgy látszik, az ön- kormányzat egyes képviselői szédülnek a toronytól — mondta. Egy idősebb férfi azonban azt állította, nem is a Pintéré a Pintér Művek, nincs annak abban pénze, hisz a családjának se nagyon volt semmije, talán egy hold földje. Japánok vagy né­metek adták rá a pénzt, jó lesz vigyázni, hogy Pintér el ne adósítsa majd végül a falut...) Mintha ez utóbbihoz hasonló éleslátást nem egészen tudnák Kecelen kívül rekeszteni az önkor­mányzat tanácskozóterméből. Mert tény ugyan, hogy engedtek az árból, de . . . Arra nem gondol­tak, hogy az alku tulajdonképpen három (esetleg ennél is több) résztvevős: az önkormányzat (130-at kér). Pintér József (50-et ajánl) és más helység vagy helységek (amelyek ingyen adnának helyet a to­ronynak). A gyáros lokálpatrióta ugyan, de üzlet­ember is, és a piac az ő szemében nem zárul le Kecel szélén — látja a kedvezőbb ajánlatot, az ingyentelket is. Ehhez képest sok a 130 forint. No és még valami, az ügylet lényege: vajon a munkaalkalom érték-e egy település lakói számá­ra? Pintér József ezt adná még az általa kínált áron felül. Vajon ma, amikor a munkanélküliség továb­bi növekedésével kell számolni, nem érték a mun­kaalkalom? Nem olyan guruló forint, amit már ma elkölthet az önkormányzat de a lakosság szá­mára érték, s az emberek többsége a lelekügynek ezt a részét reálisabban ítéli meg, mint a képvise­lők. * „Nem lesz-e nevetséges, hogy valamelyik kör­nyékbeli településen épül Pintér József újabb léte­sítménye, mivel Kecelen nem kapott hozzá megfe­lelő támogatást — ez alatt a terület ingyen vagy alacsony áron való eladását értem. Mivel tudnák indokolni ezt a felelőtlen döntést?” — A kérdés a helybéli újság márciusi számában olvasható, egy hozzászóló tollából. Lehet, hogy népszavazással dönt végül Kecel lakossága? Úgy hírlik, most ennek érdekében gyűl­nek az aláírások miután az önkormányzat saját berkén belül ezt a javaslatot már elvetette. A. Tóth Sándor Rendelet a büntetőeljárás során keletkezett iratok másolatának adásáról Az igazságügy-miniszter és a belügy­miniszter közelmúltban hatályba lépett együttes rendeleté alapján annak a ható­ságnak, amely előtt a büntetőeljárás fo­lyamatban van, nem hiteles, illetve külön kérelemre hiteles másolatot kell adnia a terhelt, a védő, a törvényes képviselő, a sértett és az egyéb érdekelt kérésére. A nyomozás befejezéséig a másolat kérésére jogosultak csak olyan nyomo­zási cselekményről készült iratról kap­hatnak másolatot, amelyen jelen lehet­tek. Nem adható másolat többek között az államtitkot, illetőleg szolgálati titkot tartalmazó iratról. A másolatért — az illetékről szóló törvényben meghatáro­zottak szerint — az illetéket meghatáro­zott összegű illetékbélyeggel kell megfi­zetni. TÉPKEDTEK, MORZSOLGATTAK, PIPÁZTAK Rekord nem dőlt, de ... Egyéniben Kocsis Ferenc (Kapos Pipa Klub), csapatban az Arany füst Klub (Budapest) szerezte meg a győzelmet a szombati pipaszívó verse­nyen, amelyet a nagykőrösi Cifra csárdában rendeztek meg. Szinte hallom a kérdést: vajon miért is fontos annyira egy kétségte­lenül káros szenvedély, hogy viszonylag rövid idő alatt két írás is foglalkozik ezzel? Hiszen a dohányzás, azon belül is a pipázás egész­ségügyi szakemberek által ezerszer elátkozott bűn ... De nem jobb, — kérdezem — hogy komoly emberek abban versengenek, ki tudja hosszabb ideig füstölögtetni pipáját, mintha — mondjuk — szeszt vedelnének ehelyett? Nekem ugyanis szent meggyőződésem, hogy ha valakik arra fordít­ják szabad idejüket, hogy kéthetente-havonta klubokban találkozza­nak, a pipázásról beszélgessenek, szabályokat alkossanak és azok betartásával versenyeket rendezzenek, ott már nem is annyira a do­hányzás a fontos (a dohány az igen!), mint inkább egyfajta, még annyira különösnek vélhető szokásrendszere, ami — ebben a megkö­zelítésben — igenis kulturális kincsnek számítható. Budapesten, Ka­posvárott, s az ország más városaiban is komoly (pipa)klubélet folyik, teljesen önszervező alapon ... S most Nagykőrösre jöttek a vállalkozó(bb) szelleműek, hogy ver­senyen mérjék össze tudományukat. Harmincegy pipás ülte körül a Cifra csárda piros termének asztalát, s várta a zsűri jelzését. Erre bontották ki a vászonzacskót, s vizsgálták meg a dohányt (a debreceni Dohánykutató licenctermékét, a hollandiai receptúra alapján készülő Clan-t osztották ki). Amit ezt követően műveltek a pipával majd a dohánnyal, oldalakon keresztül lehetne sorolni, de soha nem érnék a végére, hiszen ahány versenyző, annyi technika. A vadonatúj pipa füstjáratának kitisztítása ugyebár természetes dolog. A dohányt so­kan apró szálakra tépkedték, tenyerük között még apróbb részecskék­re morzsolták, míg mások szálanként tömködték az egyforma pipák­ba. Ez is az időtartam-pipázás egyik fontos szabálya: nem az otthoni, kedvenc, bejáratott szerszámmal lehet versenyezni, hanem a verseny színhelyén kiosztott vadonáns — a NEFAG nagykőrösi pipagyárá­nak munkáját dicsérő — pipával... A szigorú zsűri félpercenként közölte az eltelt időt, s bizony, az öt perc a versenyzőknek éppenhogy elegendő volt a megtöméshez. A rágyújtás művészetét egy perc alatt kellett abszolválni, s .ezt követően csak az óra volt ellen­fél .. . Volt, akinek nem volt szerencséje, egy perc alatt kiesett, a győztes sem ért el különösebb rekordot, mindössze egy óra hat másodpercig füstölgőn pipája, a legjobb női versenyző (mert hölgyek is indultak, méghozzá öten!) negyven percig bírta . . . Kiosztották a díjakat Nagykőrös önkormányzata 10 ezer forintos különdíjjal jutalmazta az első helyezett Aranyfüst Pipaklub versenyzőit — s a szervezők azon kezdtek gondolkodni, amíg a csárda kiváló vacsorájára vártak, hogy hagyománnyá nemesítik a nagykőrösi pipaszívó versenyt. ^ y Kecskemét 1991-ben (is)! Összhang. Melyik az igazi' • Egy „han­gulatos” hét vége emlé­kei... (Stra- szer András felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents