Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-13 / 61. szám

1991. március 13. • PETŐFI NÉPE • 3

MUNKANÉLKÜLIEK KLUBJA HALASON

„Meddig lehet még lejjebb csúszni ?”

Az elmúlt hónapban közel másfél ezer munkanélkülit regisztráltak a Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Központ kiskunhalasi kirendeltségén. A szám várhatóan növekedni fog, hiszen a pályakezdők jó része még meg sem jelent az irodában. Kocsis István, a kirendeltség vezetője ily módon Halas és vonzáskörzete munkaerőgondjainak talán legjobb ismerője:

— A munkanélküliség problémája jóval összetettebb, mint ami lényegében a mi feladatunkat ebben a kérdésben meghatározza.

Naponta találkozunk kilátástalan emberi sorsokkal és szembesülünk a munkáltatók jogtalan intézkedéseivel. A nálunk jelentkező ügyfelek többnyire az alapvető jogaikkal sincsenek tisztában. Tény, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha mindezekről tudomást sem vennénk.

— Önök mégis megpróbálnak valamiféle szolgáltatást is nyújtani. Létrehozták a munkanélküliek klubját.

Ezt egyrészt a jobb munkaszervezés érdekében is meg kellett tennünk, hiszen ezek az emberek naponta megkerestek bennünket ügyes-bajos dolgaikkal, s ez hátráltatta a tényleges ügyfélforgalmat. Másrészt sok hasonlójellegű probléma merül fel, amit szervezettebben könnyebb megoldani.

— Hogyan zajlanak a klubfoglalkozások?

— Hetente egy napon a szakmaközi bizottság ad helyet a csoportjainknak. Azért a többes szám, mert rájöttünk, hogy célszerű megosztott csoportokkal foglalkozni, hiszen a diplomások például nem igénylik azokat az ismereteket, amiket egy szinte írástudatlan segédmunkás. Ezt egyébként a szóvivők jelezték, s nagyon igazuk volt. Van olyan réteg, amely a legegyszerűbb ügyintézésre is képtelen. Hogyan kell telefonálni, munkavállalói engedélyt kérni, milyen munkakönyvi bejegyzések vannak, hogyan kell egy önéletrajzot megírni, és a többi.

A szóvivők a közösség által választott képviselői a a csoportoknak. Rajtuk keresztül szeretné az iroda az egyes foglalkozásokat megszervezni, illetve a többiekkel a kapcsolatot tartani. Két ilyen szóvivővel sikerült elbeszélgetnünk, amiből kiderült, hogy egyelőre nem érzik a feladatukat, kissé pesszimisták a klub jövőjét illetően. Hollóssy Imréné a Texcoop ruhaipari technológusaként került utcára. Két gyermeke van, férje is munkanélküli.

— Lényegében itt mindenki a munkaalkalomra vár. így inkább a türelmetlenség fokozódik az emberekben egy-egy ilyen foglalkozás során. Felmerült a múltkor, hogy az egyetlen kiút a vállalkozás. Könyörgöm, miből vállalkozzam!?

— Önök, a férjével, mindketten munkanélküliek. Mennyit kapnak havonta?

— A férjem hatezer körül, én valamivel ötezer fölött. Azért nem tudok pontos összeget mondani, mert nem volt két hónap, hogy egyforma csekk jött volna. Nekem a nyáron letelik az egy év, fogalmam sincs, mi lesz utána. Állítólag még mindig nem született rendelkezés arról, mi lesz azokkal, akik az egy év leteltével sem találnak munkát.

— Mennyi volt a fizetése, míg dolgozott?

— Ki lehet számolni, mert mostanáig a 70 százalékát kaptam. De itt van ez a probléma is. Ha én véletlenül munkát kapnék, köteles lennék elfogadni azt a fizetést, ami a mostani segélyemmel azonos. Ki biztosít róla, hogy egy év múlva nem kerülök újra utcára. Akkor már csak ennek a hetven százalékát fogom kapni? Meddig lehet még lejjebb csúszni? A gyerekeim azt mondják, lesül a képükről a bőr, hogy egyikünk sem dolgozik. Ez hagyján, de miből tartom el őket? Még csak reményem sincs, hogy Halas környékén a képesítésemnek megfelelő munkát kapjak. Ugyanakkor tudom, hogy ahol elhelyezkedhetnék, olyanok dolgoznak, akiknek nincs megfelelő végzettségük.

Bartck Sándor a Kunép Vállalat villanyszerelője volt, amíg volt munkája. Fiatal ember, egy gyermeke van, a felesége dolgozik:

— Velem jól elbántak. Három felmondásom is van, a harmadik végre szabályszerű volt. Mindig megpróbáltak kijátszani. Emiatt el is szalasztottam egy munkalehetőséget. Az az igazság, hogy ennek a szóvivőségnek is akkor lenne értelme, ha lenne valami hatáskörünk, hogy a többiek érdekében eljárhassunk. t

— ön fiatal ember. Hogyan érintette a hirtelen létbizonytalanság?

— Nézze, én úgy érzem, előttem az élet, majd csak kiverekszem magam. De láttam rendes, becsületes kétkezi munkásokat, akik belerokkantak, hogy 40-50 éves korukra ide jutottak. Mert nekik már nem olyan egyszerű. Benne volt a kollektív szerződésünkben. hogy 30 ezer forint végkielégítést kaphatnánk. Azt hiszi, egyetlen melós is megkapta?

— Maga nem gondol vállalkozásra?

0 Nincs okuk derűre.

0 Bartek Sándor (Tóth Sándor felvételei)

Az én szakmámban ennek nincs jövője. Egyelőre bedugultak az építkezések, maszek meg annyi van, hogy Dunát lehetne rckcszteni velük.

— Hogyan látja ennek a klubnak a működését?

— Vannak idősebb emberek, akiken látni, hogy lelki támaszt jelent nekik. Aztán valóban sok az olyan, akiknek alapvető információkban nyújt segítséget. Számomra még semmi kézzelfoghatót nem hozott a felszínre. Persze, annyira új ez még, hogy tapasztalatok sincsenek, hogyan induljunk el. Mindenképpen valami érdekképviseletté kellene válnia.

A halasi klub tehát jól-rosszul felvállalt valamit, aminek csak a hiánya érződik jelenleg. Az viszont tény, hogy a munkanélküliség kezelése, annak lélektani és társadalmi összefüggéseivel együtt, még várat magára.

Hajós Terézia

KEVESEBB LAKÁS, TÖBB ÜDÜLŐ ÉPÜL

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt évben alig 43 800 lakás épült Magyarországon, 15 százalékkal kevesebb, mint egy esztendővel korábban. A lakásépítés ilyen alacsony szintjére 1955-ben volt utoljára példa.

A magánerőből épített lakások száma egy év alatt 13,5 százalékkal, az állami lakásoké csaknem 30 százalékkal csökkent, s így az állami lakásépítés részaránya már csak 8 százalékot képviselt. Az állami erőből emelt alig 3500 lakás több mint 90 százaléka városokban épült, fele-fele arányban a fővárosban, illetve vidéken.

Az állami lakásépítés mint építési forma és

statisztikai kategória az önkormányzatok létrejöttével megszűnt. A tanácsibérlakás- építest — ami az állami lakásépítés nagyobb részét tette ki — valószínűleg a települési önkormányzatok szociálisbérlakás-építésc váltja fel. Az eddig állami költségvetésből finanszírozott egyéb lakáslétesitések új formái még nem alakultak ki.

A lakások csaknem háromnegyed része magánkivitelezésben épült. Az állami építőipari vállalatok mindössze 9300 lakást építettek, ez az előző évi teljesítményüknek mintegy kétharmada. A kisszervezetek lakásépítő tevékenysége tovább szélesedett: bár az általuk épített lakások száma 1200 — még mindig nem jelentős, az egy év alatti másfél- szeres növekedés azonban számottevő.

Országos átlagban minden hatodik lakás pótlást szolgált, mivel az elmúlt évben 2700 lakás szűnt meg. Ez 2000-rel kevesebb, mint az előző évben.

A magánüdülő-építkezés a lakásépítéssel ellentétben fellendült. Tavaly 2600 magánüdülő készült el, 150-nel több, mint 1989- ben. Csökkent a fából épített és nőtt a 20 négyzetméteres alapterületűnél nagyobb, szilárd falazatú üdülők száma. Az új pihenőházak 30 százaléka Pest megyében található.

TUDJUK, HOGY KIK ÁLLTÁK KÖRÜL A TÁ VOLI SÍRT...

Hazatér a hazavágyó

(ANiagara és a bajai templomtorony)

Már a hatvanas évek végén rádöbbentek tévedésükre a Ferenc József és Kádár János, az 1867-es kiegyezés és a vörösre mázolt klikkdiktatúra szorításának enyhítése között némi hasonlóságokat fölismerni vélő történészek, politikatudósok. A szabadságharc után az ifjú császár rövidebb ideig foglalkoztatta hóhérait, börtönészeit, mint a párttitkár, társadalmi érvényesülésükben nem gátolta a forradalmárokat, már uralkodása harmadik évtizedében utcákat nevezhettek el a magyar felkelés vezetőiről, megjelenhettek az osztrák kamarillával szemben zászlót bontó politikusok könyvei.

Még a megkésett királyi koronázás előtt az olvasókhoz került a Batthyány-kormány művelt hadügyminiszterének, az emigrációban elhunyt Mészáros Lázárnak háromkötetes emlékirata. (Hol tarthatnánk ma, ha a cikkem bevezető soraiban említett hasonlóságnak megfelelően 1974-ben kiadhatták volna például Maiéter Pál, Losonczy Géza vagy Nagy Imre cikkeit, tanulmányait...)

Magyar a tengerentúlon

Az olvasmányos életrajz mai olvasója számára nyilvánvaló, hogy a tudós katona, a felvilágosult polgár sokat tehetett volna népéért, ha tervezett hazatérését nem akadályozza meg korai halála.

Már 1845-ben, akadémiai székfoglalójában hirdette: „minden nemzet annyit ér, amennyit munkája által szerzett nyers és feldolgozott terményeivel önnön szükségét kielégítve, feleslegeivel világviszonylatban is részt vészen" a kereskedésben.

Kényszerű külföldi nyomorúságai közepette aszerint mérlegelte a látottakat, hallottakat, hogy idehaza ezekből mi és hogyan hasznosítható.

Amerikai gazdálkodóként hamar fölfigyelt a farmerek, birtokosok piacirányultságára. Gondosan följegyezte, elemezte az árváltozásokat. „A korai termények, azaz melyek legelébb a piacon láttatnak, nevetséges nagy áron adatnak el. A szép gyümölcs pedig iszonyú drága", írta Antal bátyjának New Jersey államból 1854. január 29-én.

Szegénységéről ironizálva sem feledkezett meg idehaza is alkalmazható ismereteinek tudatásá- ról. „Amerikában a tehénnek, hogy jó tejet adjon és sokat, kukoricadarát, rozs- vagy zabdarával és szecskával leforrázva adnak. A kukorica-szárat megvágják masinával és ezt is hozzá keverik." (Testvérének, ugyanazon év áprilisában.)

Amerika? Soha!

A kertészeti kísérletei elismeréseként idehaza még a szabadságharc előtt a Magyar Gazdasági Egyesület tagjává választott szenvedelmes nemesítő kint is megpróbálkozik a gyümölcsfatenyésztéssel, gyümölcskereskedelemmel. Szutsics Amália kisasszonytól hazai dohány- és dinnyemagvakat és egy „messzelly-eperfa-magvat” kért. Sóvárogva emlegeti a jó bácskai földeket. „Ha a földem vaskúti lenne, én jobban szeretném."

Kedves „Málimtól” 1858 júniusában „édes anyai nyelvünkön” írt könyveket kér, mindenekelőtt Eötvöstől és Jókaitól. Még a Niagarát is szülővárosa egyik építményéhez hasonlította: „úgy

előtted áll a hatalmas folyó, ha ezt két Tisza szélességben oly magasról mint a bajai torony roppant erővel sziklákra lezuhanni képzeled . .

Újra és újra elámítottá a modern technika, de szíve csak azért is hazahúzta. „Láttam egy kézi malmot, egy ember mozgásával 200 véka gabonát őröl. Es mégis, Magyarország csak Magyarország ; oly népet nem talál az ember sehol". (Mészáros Antalhoz, Long Island, 1855. október 15.)

Mindvégig európai maradt. Tisztelte az amerikaiak szabad- ságszeretetét, agyafúrtságukat, elevenségüket, szabad mozgásukat, az emberek közötti egyenlőséget. „Belőlem amerikai jellem vagy lelkűket sohasem fog kifejlődni, mert szellemi, ügyviseleti és üzleti iránya gondolkodásom modorával meg nem egyezik." (Gróf Batthyány Lajos özvegyéhez, 1854. április 21.) „Emberei ha- nyat-homlok rohannak az üzletbe s a szájukban csak a .business'. A pénz az itteni arisztokrácia és ez szintén kevély, ha nem kevé- lyebb az angolénál, s mivel a pénzt nehéz keresni, arisztokráciája durva."

Haza ? Hogyan ?

Elszomorítják, fölháborítják az amerikai újságok. „Naponkint csak gyilkolnak, tűzvésszel, viharral, hajóelsüllyedésekkel, vízbefú- lásokkal, vasúti szerencsétlenségekkel . . . vannak tele." (Szutsics Amáliához, 1854. június 22.) Dicsérte Vukovics Sebő szerencséjét. „Legalább három hóig fölmenthetted szemeidet a gyalázatos hírlapok betűitől." (1854. október 6.)

Azért sürgette az amerikai állampolgárságot, hogy szabadsága kockáztatása nélkül mielőbb hazalátogathasson. Megígérte bátyjának: az irat átvétele után néhány hónappal Baján köszönti áldomással.

Betegen indult Európába, azzal a tervvel, hogy Genfben telepedik le. Barátja, Puky Miklós készült is fogadására. Két napig Liverpoolban időzött, majd gróf Teleki László meghívására annak anyósához költözött rövid pihenésre. Mind gyengébben érezte magát.

Lady Langlade, a ház asszonya mindent elkövetett a rohamos hanyatlás megállítására. Orvost hívatott, Mészáros elérhető földijeit kérte: könnyítsék meg a haza fölidézésével a beteg végnapjait. Utolsó pillanatig Mészáros Lázár mellett tartózkodott Vukovics Sebő, volt igazságügy-miniszter, Czecz János egykorú tábornok és egy Gázsi nevű huszár.

A temetés

A Titley temetőben, a Caracta- cus-halmoknál — itt fogták el és hurcolták örök fogságba a rómaiak az óbrittek utolsó fejedelmét — helyezték 1858. november 20- án végső nyugalomra. A temetésen, az említetteken kívül, Szabó Imre és öccse Birkenhaadból is búcsúztatta a tudós katonát. Többen sajnálkoztak, hogy a drága útiköltség miatt csak részvétüket fejezhették ki.

A rádióban és a televízióban elhangzott híradásokkal ellentétben tehát pontosan ismerhetők Mészáros Lázárnak, „hazánk jellemdús bajnokának” utolsó napjai. Azt is följegyezték: csak szerény adósságai mikénti rendezésére vonatkozó „Végszó”-t hagyott hátra. Ehhez csatolta Végakaratom című sírfelirat-tervezetét:

Ki alant fekszik, volt

Mészáros Lázár, a holt;

Ő mi sem volt életében,

Mint becsületes lény nemében,

Patronjaként szegény;

Ébredjen mint jobb legény.

Majd’ minden fontosabb európai lap megemlékezett a szabadságharc miniszterének elhunytá- ról.

Heltai Nándor

FÉNYT ŰZŐ SZÍNHÁZI ESTE BAJÁN

Paprikás csirke—két részben, ehetetlenül

Különleges színházi élménnyel ajándékozta meg a bajai közönséget a kecskeméti Villám Korlátolt Felelőtlen- ségü Társaság. A Katona József Színház művészeinek előadásában a Paprikás csirke című kétrészes, zenés komédiát láttuk a József Attila Művelődési Központban.

Maga a komédia páratlan a maga nemében. A címlap tanúsága szerint ugyanis senki sem szerezte, ellenben ketten is színpadra alkalmazták, sőt, Solvmosi Ottó vállalta az átdolgozással kapcsolatos fáradozást is. A zenét Fényes Szabolcs szerezte, a zenekart — mely két, 80 wattos hangszóróból állt, és egyben díszlet virágtartóként szolgált — nyilván a rendező, Holtai Kálmán.

Felgördül a függöny. Fényűző színpadkép: két, valószínűleg már régen kiselejtezett kerti szék, hozzá illő hintaszék jellemzi a gazdag, fényt űző tulajdonost. Meg ne felejtkezzem az athéni motívumokat hordozó, repedt fa-kandallóról, mely a későbbiekben a darab egyik támasztékául szolgált. Ha hozzáveszem all. Louis korabeli tálalóasztalt és a drót nélküli telefont kihúzható antennával, elmondhatom, hogy múlt és jelen gazdagon ötvöződik a díszletczésben.

Az aktorok ödöngenek a színpadon, néha egyik sarokból a másikba mennek, néha leülnek. Közben körvonalazódik a cselekmény: egy olyan találmányról szól, mely alapjaiban változtatja meg a világot.

Betesznek egy tojást a gépbe, és a másik végén kijön a paprikás csirke. Közben a művészek énekelnek, kísér

a hangszóró. Egyébként nem operaénekesek, de azért általában ráismerek a fülbemászó Fényes Szabolcs-meló- diákra.

Közben mondások hangzanak el, melyekről mostantól tudom, hogy a Paprikás csirkéből valók. Például: ízlések és pofonok különböznek. Vagy: minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Ezt Kovács professzor mondja, akiről tudvalevő, hogy nem kellett operálnia, anélkül is meghalt a beteg. (Közönség felszabadultan kacag, professzor balra el.)

Tetőpont. Megérkezik messze idegenbe szakadt hazánkfia, Mr. Kenedy, egyébként József, Amerikából. Angolul nem tud, később kiderül, hogy magyarul sem. Egyesek szerint nem is Amerikából jött, hanem a Klub presszóból, ami mindössze harminc méterre van a színházteremtől. Elhelyezkedik az egyik kerti székben, melyhez azután a darab végéig ragaszkodik. Társai — úgy tűnik — ambivalens érzelmekkel kísérik működését. Ha bent van a színpadon, azt szeretnék, ha kint lenne, ha meg kint van, nem győzik visszavárni. A címlap szerint ő lenne a férfi főszereplő, de Hollai valamiért leváltotta, saját magának osztva ki a szerepét. (A kandalló eredeti minőségében ronda volt, de támasztékul, amikor Mr. Kenedy elhagyta a kerti széket, kitünően megfelelt.)

Minden elmúlik egyszer. A Paprikás csirkének is vége lett. A szereplők egymáséi lettek, anyós a professzoré stb., ha jól értettük. Gál Zoltán

IIoIIi'issn linrcnc